Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-17 / 186. (2407.) szám
1930 augusztus 17, vasárnap. Végeladás Berlinben Berlin, augusztus 16. (A P. M. H. berlini munkatársától.) Idén a berlini kereskedők jóval rosszkedvübben függesztették ki a nagy végei adásra — Saisonausverkaufra — csábítgató plakátjaikat, reklámjaikat, mint az előző esztendőkben. Meg voltak győződve róla, hogy a nehéz gondokkal vesződő berlini közönség érzéketlen marad a legkecsegtetőbb ajánlatokkal szemben is, mert annak kell maradnia: munkanélküliség, adóteher már hónapok óta nehezedik rá a berlini piacra. És még valami csökkentette a kereskedők augusztusi lelkesedését. Javarészük kénytelen a szomszéd sorsára gondolni, ahol a Saisonausverkauf táblája helyett már egy másik hirdetmény szomorkodik: .,Ez a helyiség kiadó11. Különösen a Westen. a Kur- fiirstendamm, a drága boltbérek környéke esett áldozatul a nagy pusztításnak. Még a legforgalmasabb helyeken is tucatszám merednek üresen a kirakatok, a por belepi a csillogó üvegeket, eseménynek számit, ha egy-egy helyiség ismét bérlőre talál. Alig három esztendeje még átalakítási lázban égett, a Kurfürstendamm. A háziurak nagy ravaszán földszintjeiket üzlethelyiséggé alakították át és mire elkészültek a drága munkálatokkal. reávir rád tünk a nagy dekonjunktúrára.. A Runfürstendamronak körülbelül három kilo méteres vonalán, az Uhlandstrassetól a Haienseeig száz és száz üzlethelyiség vár hiába és fog még sokáig hiába várni a bérlőre. A háziurakat legföljebb az vigasztalhatja, hogy ha lakásnak, hagyták volna meg földszintjüket, ugyanez a sors várt volna rájuk. Egy félórás séta alatt ezen a területen 168 kiadó 8, 10 és 12 szobás lakást számoltunk meg. Tatán Berlin közgazdasági történetének legérdekesebb fejezetét alkotná ezeknek a lakásoknak a krónikája, a beszámoló arról, hová tűntek, hová hanyatlottak, vagy emelkedtek a kur- íürstendammi luxuslakások egykori bérlői. Mindennek alapján érthető, ha nem kezdődött ünnepi hangulatban a szezonvégi kiárusítás, Berlin üzleti életének egyik legfontosab eseménye. Nem csak a berlini kereskedők boldo- guM«a függött ettől az Ausverkauftól, ezer és ezer gyár megrendeléseit dönti el ez a pár nap, hogy kiürülnek-e a zsúfolt raktárak, jut-e készpénz a sorvadó kasszába. És íme, csoda történt. Még folyik a nagy Ausverkauf, de a kereskedők arc-a máris jókedvűvé- gömbölyödött. Olyan jókedvűvé, hogy még nyilvánosan is be merik vallani, hogy legmerészebb várakozásaikat is fölülmúlta a valóság. Nemcsak a műit észtén dei számadatokat halladja túl ez a bevétel, hanem 1928 rekoTdszáma-i is elbújhatnak az ideiek mögött. Egyes üzletágakban a forgalom fantasztikus mérveket öltött. 80—100 százalékkal többet, forgalmaztak, mint az előző esztendőben és a. szüretnek még korántsincs vége, minden egyes nap újabb rekordot jelent, Igaz, hogy ezúttal Berlin kereskedői végső erőfeszítéssel mentek bele a. küzdelembe. A vörös ceruza kegyetlenül működött: 50%-op árengedmények nem tartoznak a ritkaságok közé. A 20 márkás cipőt. 12 márkáért, a 90 márkás fürdőruhát tízért kínálják. A könnyű ruhaanyagok, a színes és mintás krepdesinek, zsorzsettek, musszelinek és gre- nadinek egyenesen bukfenceztek áraikkal és már előre megjósolható, hogy a jövő esztendő divatja az idei lesz. A rossz idő —■ Berlinben egész júliusban zuhogott. az eső — keresztülhúzta a kereskedők számításait. A nyári anyagok a nyakukon maradtak. Most, vagy soha kell megszabadulni a kölönctől, akár a legnagyobb áldozatok árán is. Még mindig jobb helyzetben vannak, mint a fürdőhelyek szállodatulajdonosai és a nyári vendéglősök. akiket az iskolai szünet, hónapjában, júliusban be köszöntött és máig húzódó esős, bűvös időjárás a esőd szélére juttatott. A kereskedők elszántságát néhány példa bizonyítja. A tiszta selyem duplaszéles krepdesin ára -— ilyet még nem látott Berlin — méteren - kint 2.90 márka. A pamuttal kevert műhelyemnek, a toile rajénak ára még az egymárkás határt- sem éri eí és 95 Pfennigért, vesztegetik. Pulloverek hölgyek számára tiszta gyapjúból és müsetyemből csak 7.25 márkába kerülnek, 1.45 márka aAmfiselyemharlsnya, elegáns szövetből készmt kabátok a 30—40 márka határán mozognak f így folytathatnék a fölsorolást órákon keresztül. Nemcsak a nagy áruházak, a nagy közönségre berendezett monstre cégek határozták el magukat a nagy árleszállításra: a legfinomabb luxusboltok is kiléptek tartózkodásukból és ha rikító reklám helyett csak szerényebb fölira- tokat alkalmaznak is, de kénytelenek beilleszkedni az általános hangulatba ós menteni, ami menthető. Bizonyos, hogy a .Saisonausverkauf meglepő sikerének időlegesen kedvező eredménye lesz. Az üzlleti foTgalom megélénkült, a pénztárak megteltek, újabb rendeflésekre körülhet a sor. De sokan vannak, akik fanyar mosollyal hl- rálgatják ezt a pyrrhusi győzelmet. Méltán mondják, hogy a közönség most két hét alatt, kiélte egész vásárló kedvét, Egyszerre bonyolította le azokat a vásárlásokat, amelyeket- hosszú hónapok alatt, szokot^eszközölni. Potom árén vásárolt öeczc mindent, amire osa/k szüksége volt és nehezen fog visszatalálni a normális keretek közé. A kereskedőik maguk optimistábbak. Úgy vélik, hogy a most befolyt összegek átsegítik őket a legnehezebb időkön. A választások után mégis csak kell valami változásnak történnie, és az állandó nyugtalanság megszűnése a kétségbeejtő konjunktúra végét is fogja jelenten: A berliniek nem ringatják magukat oly kön; nyen katasztrófahangulatba, mint a budapo- tiek. A legnehezebb időkben is megőrzik bizalmukat és optimizmusukat. És most. hogy a nagy végkiárusitás a legmerészebb várakozásokat is fölülmúlta, egyszerre elfelejtették a múlt hónapok szörnyű gondjait. Még azt is természetesnek találják, hogy végre megenyhült az idő és Berlin fölött kisütött a nap. Ráskay László. MÉCS LÁSZLÓ holdkóros arccal lépeget a Csend A kompon állok. Lassan hajt a révész A túlsó partot szivszorotngjva várom. A holtakat a halál hüs folyóján igy hordja át a túlvilágra Cháron. Az erdő most egységes, barna tömb, hátán boldk őrös ként lép, lép a Csönd, pedig bent ezer madár-szív dobog: halál-riasztó kis piros dobok. Fodmrtalan, fekete a Latorca: halál-tükör, nem csobban, neon zizeg, a hold úgy néz bent. mint egv hulla-orca, pedig ezer hal bírja a vizet. Olyan a folyó, mint egy tinta-tó s mintha nem messze megfeneklene, — pedig tengerbe húzza biztató ritmius, belső törvény, biztos zene. Olyan a kikeni, mint a barna erdő: egységes tömb, bazalt: háton merengő holdkóros arccal lépeget a Oemd, kívülről szent a rend, a csend, de bent: ezer aprócska madár-szív dobog, balál-riasztó kis piros dobok s egy lángszörii, lángszarvu szarvason a fák között lidérces Rém oson. S mintha a sírban megfenek!ene életdolyóm: pedig bent ezer pisztráng úszkál s tengerbe húzza (mint az istráng a lovat Ó6 kocsit) belső zene. A kompon állok, lassan hajt a kompos. a túlsó partot szivszorongva várom. A hátam bor zeng. olyan ócska, csontos a révész, mint halál folyóján Oháron. „ÉN" Címszó az Enciklopédiához Ma: KARINTHY FRIGYES 1930. augusztus.-©• Az idézőjel s az alcím enyhítse a címben foglalt kél betű furcsán ható hangzásál. — rémes volna különbéin, képzeljünk el egy könyvet, vagy egy darabot, vagy akár egy értekezést, sőt autobiografiál ezzel a címmel, milyen Ízléstelen, szerénytelen, émelygős, ■eredet iskedő volna, csaknem szemtelen, — pedig ez utóbbi műfajnak, akár holmi lírai versnek, kifejezetten és bevallottan, fenti fogalom a tárgya. Mégse szokták igy kiírni, legföljebb utalni rá „Élettörténetem11 vagy efféle vonatkozásban, — egyébként csak igékkel kapcsolatiban használjuk ezt a szót, vagy birtokviszonyban. A tudákosak annyira mennek, hogy még a szól magát is, külön, birtokviszonyba hozzák magukkal, — „az én énem11 mondják, csakhogy elkerüljék a végleges és végérvényes leszámolást ezzel a fogalommal. & Pedig egyszer le kell vele számolni. Jő nehéz lesz. A Nagy Enciklopédiáiban, amit a huszadik századnak a múlttól független forradalmár szellemiben fognak majd megcsinálni, a legfogasabb feleletek egyikét kapja meg. akire ez a címszó jut az ,,É“ kötetben, meghatározás céljából. Most azon tűnődöm, mihez kezdenék, ha nekem osztanák ki? Értsük, meg, nem rólam van szó, nem arról, hogy akit önök ilyen és ilyen név alatt ismernek, személyesen vagy hallomásból, mondjon el mindent, amit az illetőről tud, tekintettel arra az előnyre, hogy állandó és szüntelen külső és belső értesülései vannak róla. És nem is holmi filozófiai, vagy metafizikai spekulációról, „külvilág", „belvilág", „objektum", ;,szubobjeklum“; „öntudat" s egyéb ekörbevágó fogalmak felhasználásával, — ezek, megfelelő helyen, külön tárgyaltainak az Enciklopédiában, s nem is alkalmasak rá, hogy az „én" címszó definíciójában szerepeljenek, lévén a definíció megmásithatatlan törvénye, hogy nem fordulhat benne elő olyan fogalom, aminek megértéséhez éppen a meghatározandó fogalom értelme szükséges. Aki a címszót kapja, annak arra kell felelnie. röviden és tömören, mire gondol, mii érez, mihez hasonló, vagy milyen más gondolatra és érzésre emlékeztető élménye van, ha ezt a szót „én11 minden cselekvési és birtokviszonytól függetlenül kimondja — s elfogadni' akkor lehet csak válaszát, ha mindenki habozás nélkül és tűnődés, belső ellenőrzés nélkül kénytelen elismerni, hogy ő is ezt érzi, számára is ezt jelenti a szó. Fogalom csak tárgyilagos lehel, mindenki által egyformán felfogható — s az „én" szónak semmi értelme nem volna a használatban, ha nem mindannyiunk állal ismeri la- pas z l a 1 a t r a vona l k oznék. j0A nehézség nem is abban rejlik, bogv felismerjük ezt atz élményt. Tettcnérui, rajtakapni magunkat a meztelen érzéssel, mely rendszerint egyéb érzésekkel és indulatokkal vegyülve lüktet idegeinkben, mikor a bennünket ért benyomások hatása alatt jól vagy rosszul érezzük magunkat —• leválasztani róla ezeket a benyomásokat: ez az, ami csak véletlenül sikerülhet, kedvező, ritka körülmények között. S akkor is, veszedelmes játék — ki hídja, a- finom műszer! nem teszi-e alkalmatlanná céljaira, ha megvizsgálás ürügye alatt szétszedjük — annak, hogy élünk, az „én" nemcsak feltétele, de egyetlen lehetséges módija is egyben, s a józan ész ösztön szerűen húzódik tőle, hogy7 megbolygasson valamit, aminek összetételét nem ismeri. Néhány furcsasága és különlegessége van azonban ennek a fogalomnak, amiket lehet és érdemes leszögezni, mielőtt, a meghatározásra sor kerülne. .0S ezekből különféle ellenmondások adódnak, amik mind azt mulatják, hogy roppant kényes fogalomról van szó. Ilyenek. Az egész világon egyetlenegy' példány van belőle. (Ezért szokták szembeállítani az egész világgal.) Ezzel szóval a hogy „én" a világ minden volt és létező élőlényei közül egyetlenegyet téliét csak megjelölni. A többi mind te meg ő. Egyetlenegy! K épzeljétek el, ha olyan éri ékes, olyan hatalmas volua, mini amilyen magában álló! 'Minő ritkaság, Koh-i-iioor, ereklye és becséri ék, már kikiáltása árban is, a praetium átfed ion is erejével 1 Én őfelsége. Az angol nyelv, mely még Isten nevét is 'kis betűvel írja, ezt az egyetlen főnevet (a „névmás" szó nem illik rá, mihelyt „név", akkor már „más") hatalmas, raagábanálió nagy „I“-vel jelöli, mintha azt akarná mondani, hogy ez csak kezdőbetűje a titoknak — vájjon mit jelent? 11 Igazság? Itt kezdődik? Vagy hogy ez a betű a római egyes számmal azonos — azt jelenti, hogy Egy, Első, Magányos? Angol szöveget olvasva, úgy ágaskodnak a betűsor fölé ezek az I-k, mint a kilátótornyok és fároszok, egyedül, a tenger vizéből. Ennek ellenére (Lásd feljebb) nem illik pucéran, szöveg nélkül kimondani, vagy leírni. Szemérmetlennek érezrük, mint a testi meztelenséget. A héber vallás Isten nevét nem engedi kimondani, csak szinonimákban. Olyan sokat jelent, annyira létezik, any- nyira az egyetlen bizonyság (Descartes!), hogy úgy kell tenni, mintha semmit sem jelentene.-e Vagy mintha nem is létezne. Érdekes, a fejlőd és ismeret szerint nem is okvetlen szükségesség. Nem minden egyed „én" is szükségképpen. A kisgyermek nem használja a szót, harmadik személyben beszél önmagáról és vannak primitív népek, melyeknek nyelvkincséből teljesen hiányzik az „én" szó. (Ugyanezekben az „enyém" szó megvan azért; a magántulajdon akarásának ösztöne előbbre- való, mint maga az egyéni életösztön, mit szólnak ehhez a kommunisták?) Visszafelé menve, feltehető, hogy az állatoknak egyáltalán nincs olyanféle érzésük, mely az „én"-t a többi éle tjei ens égtől megkülönböztetné. (A növényekről nem is beszélve, ott fajta és egyén oly sorosan függ össze, hogy sokszor magunk se különböztetjük meg). Ha az „én"-t ilyenforma tetszetős formulával akarnám meghatározni: „én" alall, minden élőlények között, azt az egyetlent érteni, akit, ha megütöttek vagy megcsíptek, belső jelekből állapítja meg ezl a tényt (fájdalom) s nem külsőkből (abból. Hogy az illető érdit, vagy vonaglik, vagy elszalad) akkor az állat szenvedését valahogy úgy kell elképzelni, mintha csak ennyit érezne: valahol, valami fáj, valami szenved, valamit tenni kell, hogy ez megszűnjön. & De még a létező Én is bizonytalanságban van önmaga felől. Nagy általánosságban lehetne annyit mondani, hogy az én sző alatt azoknak az éber képzeleteknek összességét gondolom, amik a kérdés felvetésének pillanatában jelen vannak abban az emberben, akire a kérdés vonatkozik — de ki ad rá módot a sok pillanat azonosítására? Emlékeinkről első személyben beszélünk. Mégis, gondold meg: megtörténhetik, hogy valamire egyáltalán nem emlékszel többé, soha nem is fog eszedbejutni, halálodig — vájjon az az ember, akit akkor az emlék idején énnek neveztél s aki járt-kelt, itt volt meg ott, ezt és ezt tette és gondolta és érezte, s akiről te tökéletesebben megfeledkeztél, mint halott az ő életéről — ezt az embert .mered-e magaddal azonosítani? & Aki voltam — úgy emlékszem csak rá, mint bárki másra. A múltban nincs többé „én" — ezt a formát csak kényelemből használjuk, emlékeink [felidézésében. Én — ez egy pillanat. S a következő pillanat Ígérete. Én — nem volt és nincsen. Én — ez csak lesz. Ismeretlen és bizonytalan, mint az eljö- vandő. » ..... l.ilii - i uj -----It ) s > ~~r ^ < fi «~»Tr ^ mjyfcw wMfca • i • . ' • ' ' KOSICE, F5-ntea i». Nagy válnoMk firtáaj m árak. 4
