Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-14 / 184. (2405.) szám
1930 augnsztns 14. csütörtök. 2 tettek. A rendőrség közbelépett és csakhamar általános verekedésre került a sor. Az összeütközések folyamán 30 ember megsebesült. 20 egyént pedig letartóztattak. A Daily Tdegrapli bombayi jelentése szerint Sírod vidékéről sürgős segítségkérő távirat érkezett, mert a bennszülöttek rabolnak és gyilkolnak. Rángóorn jelentés szerint Sir Josef Maung Gya., Burma első bennszülött kormányzója, tegnap átvette hivatását. Az uj kormányzót a lakosság viharos lelkesedéssel üdvözölte. A kinevezés nagyjelentőségű tény, mert a Simon bizottság hónapokkal ezelőtt ajánlotta, hogy Burmát válasszák el Indiától és nevezzenek ki Rangoonban bennszülött kormányzót. A Simon bizottság inditványának első része most valóra vált. Vesztegetési affért vizsgálnak ki a prágai lakásügyeket intéző bírósági hivatalban Prága, augusztus 13. A Ceské Slovo jelentése szerint az igazságügyminieztérium a napokban névtelen levelet kapott, amelyben a-zt irja a névtelen levélíró, hogy a lakásügyeket intéző prágai bírósági hivatalban egy altisztviselő vesztegetési pénzeket fogad el a felektől, illetve jogi képviselőiktől. A névtelen feljelentő megnevezi a tisztviselőt, felsorolja olyanok neveit is, akik a tisztviselőt megvesztegették. A levélíró szerint a feleknek egyenesen megmondták, hogy bizonyos összeg ellenében megfelelő eredményt lehet elérni. Az igazságügyminisztériium a levél alapján elrendelte a vizsgálatot, amelynek eredményéről eddig nem adtak ki hivatalos jelentést. Az első autentikus hírek Csangcsáből London, augusztus 13. Csüngéséből egy hittérítő érkezett Hankauba, aki végre autentikus híreiket hozott a kínai kommunisták ceangosaui garázdálkodásáról. A hittérítő szerint az európaiak egy szigetre menekültek, amelyet az ágyunaszádok védenek, úgyhogy az európaiak közül senkinek sem esett bántódá- sa. A városban a kommunisták a legtöbb épületei kifosztották és a kis házakat felégették. Bevonulásuk alkalmával a radikális felkelők ÜMtóiag többezer embert meggyilkoltak. Budapest, augusztus 13. A Szent Imre-év főünnepségeinek küszöbén vasárnap délután Serédi Jusztin ián bibo rnok-hercegpiiméa elnöklésével impozáns előkészítő nagygyűlés volt a Szent Imre főünnepségek Szabó József uocai csarnokában. A hatalmas csarnokiban mintegy tízezer budapesti katolikus gyűlt össze. Elsőnek Huszár Károly, a rendező főbizottság elnöke jelent meg a szónoki emelvényein. Köszöntötte a biboros-hercegprimást és arra kérte, hogy szóljon a hívekhez. Percekig tartó taps fogadta Serédi Juezti- nián bíboros-heroegprimást, amikor a mikro- fón elé lépett. — Kedves Testvéreim! Négyszázmillió katolikus és jóformán az emberiség tekint le ránk, amikor világraszóló jubileumunkat ünnepeljük, — kezdte beszédét a hercegprímás —, legyünk tehát rajta, hogy senki az idegenek közül meg ne botránkozzék a mi viselkedésünkön. Mindnyájan szeretnék, ha ez a nagy jubileum igazán úgy sikerülne, ahogyan Isten akarja, az előkészítő bizottság tervezte és ahogyan az Szent Imre dicsőségének megfelel. Azért arra kérek mindenkit, hogy lelkesedéssel, örömmel, szeretettel, katolikus öntudattal és magyaros érzéssel vegyen részt a mi ünnepségünkön. — Mutassuk meg az egész világnak, hogy ez az ünnepség kiinduló pontja lesz a mi vallásos és erkölcsi megújhodásunknak. Ne tapasztaljanak az idegenek olyasmit, ami megbotránkoztatja őket. Tűnjön el az uocáról, a kirakatból, a színházból és moziból mindaz, ami ellenkezik az isteni és az erkölcsi törvényekkel. A magyar embernek az a szokása, íiogv a vendégeket a legjobb helyre ülteti. Arra is legyen tehát gondunk, hogy vendégeink úgy érezzék magukat, mint akiket kitüntetnek. Azonkívül most, az utolsó pflilauatban még egyszer kérve-kérek mindenkit, hogy a mi jubileumunkba semmiféle politikát bele ne keverjenek. Nekünk nem az a célunk, hogy politizáljunk, hanem az, hogy azt a hagyományos példaképet, amelyet Szent Imre mutatott 300 érvel ezelőtt, most nemcsak a nemzet, hanem az egész világ elé állítsuk. Éppen annak köszönhetjük a jubileumiunk iránt megnyilatkozó nagy érdeklődést, hogy a politikát kizárjuk belőle. Sokkal jobban imponál a külföld előtt és sokkaí többet használ önmagunknak é? hazánknak is, ha az ideérkező külföldiek azt látják, hogy itt komoly megfontoltság, mély vallásosság uralkodik. A következő szónokok P. Bangha Béla S. I. házfőnök, Petrovácz Gyula országgyűlési képviselő és P. Böle Kornél szeutdomonkosrendi perjel voltak. Utolsónak Huszár Károly ismertette az ünnepségek nagyszabású előkészületeit, majd igy folytatta: — Igyekeznek intrikákat szőni, hazugságokat terjeszteni. Ki meri feltételezni, hogy a bíboros-hercegprímás és a vezetőség, amely felelősségteljes, kötelességtudó emberekből áll, visszaéljen az egész katolicizmus lelkületével? Az utolsó beszéd elhangzása után a biboros- hercegprimás áldását adta a jelen voltakra, akik ezután a rendőr zenekar kíséretével elénekelték a pápai és a magyar himnuszt. Szterényi a román-iiugoszláv vámultiéról Budapest, augusztus 13. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Pesti Hírlap mai vezércikkében Szterényi József báró foglalkozik a román—jugoszláv vámunióval. Szterényi megállapítja, hogy za eddigi tárgyalásokon csak a prefeienciális kedvezmények biztosításáról esett szó a két állam között közös gazdasági érdekeik megvédésére, de a jelekből az látszik, hogy a legtöbb kedvezmény elvét meg akarják kerülni. Ennek kijátszása azonban rendkívül nehéz, amit mutat a német és a finn példa, meri rendkívül erős ellentállást váltott ki az érdekelt északi államokban. Az európai agrár államok már elvesztették nagy jelentőségüket a tengerentúli konkurreocia miatt, az ipari államok már nincsenek exportjukra utalva, hanem az agráTállamok az ipari államok szempontjából inkább csak fogyasztópiac .jelentőségével búnak. A román—jugoszláv kisériet nagy vállalkozás. uj irány bevezetése Európa kereskedelmi politikájában, vagy újabb gazdasági harc. kezdete a két ország és az ipari országok között. Szterényi szerint a kísérlet a közös agrárvédel- m? frontra fog redukálódni minden szorosabb vámpolitikai kapós ólat néTkffi. Az „R 100“ hazaidé startol Montreal, augusztus 13. Az „R 100“ jelzésű angol léghajó ma startol Kanadából vissza Európába. A léghajó sérülései jelen lék telének, úgyhogy az utat akadály nélkül megtehetik. Az egyik motor több alkatrésze eltörött, de a megsérült részi még ma kicserélik, úgyhogy estig minden rendiben lesz. Nemzetközi katolikus kongresszus a bolsevizmus vaiiási és kulturális hatásárúi Kassa, augusztus lü. Wajiitz Zsigmondi űr. püspök, iunsbruck-feldfcir ohi apostoli kormányzó védnöksége alatt a Nemzetközi Katolikus lka “-Sző vétség 1930 szeptember 8—-12én tartja tizedik évi kongresszusát- melynek tárgya az orosz bolsevizmus hatása a vallási életre és a keresztény művelődésre Oroszországban és azon kívül. A világnézetileg a boleevizmushoz közelálló szocializmusra is ki fog a kongresszus terjeszkedni. A kongresszus helye Feidíkiroh, vagy Bregenz városok egyike (Ausztria, VoradJberg), A kongresszus előadási tárgyai a következők: A bofeevizmus és szocializmus eszmei, világnézeti alapja. A bolsevista istentelen-mozgalom és a szocialista szabadgondolkodás. A vallásüldözés Oroszországban. A bolsevizmus hatása az ember kuMurértéliekre (különösen a csatádra és nevelésre). Bolsevista és szocialista ifjúsági mozgalom. A bolsevista és szocialista, kulfurinozgalom, annak vonzó ereje a tömegekre és a mi feladataink. Bolsevista viilágpropagamda. Különféle országok kiváló szakemberei fogják ezen előadásokat különféle nyeveken megtartani. (Az előadások kívánat és szükséglet szerint más nyelvekre is le lesznek rövidien fordítva.) A Nemzetközi Katolikus ,.íka“-Szöveteég feladata a különféle országok katolikusai közt a testvéri, érintkezést kongresszusok állttal előmozdítani és a nemzeti, nemzetközi és ezocááiMs életre vonatkozólag a katolikus ©iveket terjeszteni. Az „Ika“ eddigi tás kongresszusa a következő helyen volt: Grác ás Bregemz (Ausztria), Luxemburg, Konstans (Németország), Lugano és Eimsiedeflin (Svájc). Oxford (Angina), Budapest (Magyarország). Az ,,Ika“-kongresezusokon bármily komoly érdeklődő részt vehet. Érdeklődők és jelentkezők forduljanak az „Ika“ ügyvezető ©kwtkébes, Msgsr. Pfe&ffer Miklós dr. toas- B&á székesegyházi kanonokhoz. Koeáoe-Kassa, Cseh- sriovákáa, Gyár-uooa 8. RZ ERDŐ SZERELMESE PEGÉNV irta: ZRNE GREV Fordította: WOStayNÉ RÉZ LOLR (62) — Éhes, kisasszony? — kérdezte Jim. — Bizony — felelte Bo. Wi'l'son vágott neki kenyeret és búst s töltött egy bögre forró kávét. Bo kissé undorodott, de legyűrte az undorát és megevett, megivott mindent. — Hol vannak a többiek? — A lovakat szedik össze. Bo letette az üres bögrét é6 kissé tovább ment, egy nagy fenyő alá. Ott leült összekulcsolt kézzel és szánalmas, siratni való kis teremtésnek látszott, minden makacs aircikifejezó- se dacára. A texasi ide-oda járkált a tűz mellett, lehor- gasztofct fejjel, két kezét hátratéve. Ha nem lóg a hátán puska, békés farmernek gondolhatta volna az ember, amint kabát és kalap nélkül, eltöprengve járkál az udvarán, erős mellén nyitva a barna ing, nadrágja begyiirve a magas-szára csizmába. Sem ő, sem a leány nem szóltak egy szót sem, hosszú ideig. Végre Wilson megállt, körülfigyelt, aztán odaszólt a leánynak, hogy azonnal visszajön, csak száraz gályát hoz és eltűnt a bozótban. Alig ment el — azaz olyan közvetlenül utána, hogy lehetetlen volt véletlennek gondolni — Riggs tűnt fel a tisztás ellenkező oldalán. Egyenesen a leány felé szaladt, aki felugrott. — Elbújtattam ... két ___ lovat... — lihegte, izgalomtól rekedten. — Most... viszek ... két... nyerget is ... Szedjen ösz- sze ... ennivalót... Szökünk! — Nem megyek! — mondta sápadtan a leány. — De ... — lihegte a férfi — de gondolja meg . < • Itt nem vagyunk biztonságban ... ezek meg akarnak ölni... engem is ... magát is ... Én hazaviszem ... Esküszöm ... Siessen! Két. kezével két heverő nyerget kapott fel. Bo elfordult, tőle. — Én nagyobb biztonságban vagyok itt a rablók között, mint maga mellett. — Nem jön? — kérdezte Riggs és kimeredtek a szemei. Lassan leeresztette kezéből a két nyerget. , — Harve Riggs! — mondta a leány emelt fejjel. — Inkább leszek a szolgálója ezeknek a rablóknak egész életemben, mint begy magával töltsék egyetlen órát! — Akkor erőszakkal viszem! Utána kapott, de Bo kitépte magát a kezéből és sikoltozni kezdett. — Segítség! Riggs arca elfehéredett. Előreugrott és a leány szájára ütött az öklével. Bo megtánto- rodott, lehanyatlott... Vér buggyant ki a száján. Riggs utána ugrott, átfogta csontos kezével a nyakát. Bo érezte, hogy egyetlen hang a halálát jelentheti. Meg se mukkant. Riggs felrántotta. — Siessen! Szedje össze, ami kell és jöjjön! Újra fölvette a két nyerget. Az arca lázas volt, mintha ivott volna. Életének rég sóvárgott- kalandját élte most! A leány tétovázott... Hátratekintett... Véres ajka kinyílt... — Ha még egy hangot hallok, megölöm! — sziszegte rekedten Riggs. Halálra rémitette a leány minden mozdulata. — Elég volt egyszer kiabálni — szólalt meg egy nyers, erős hang Riggs mögött. Riggs artiikulátlan üvöltéssel fordult meg a sarkán. Wilson állt a bokrok mellett, kezében a puska. Az arca mozdulatlan volt, mint mindig, de a szemében baljóslatú tűz égett. — Leány, mitől véres a szája? — Riggs megütött! — suttogta Bo. Aztán elöntötte két szemét a könny Ó6 szédülten hanyatlott le a fűre. öszeszedte az erejét, bebújt a fenyőgalysátorba... A két férfi egyedül maradt — Azt mondanám, Riggs, hogy verekedjünk meg, ha valami értelme volna — szólít eltöprengve Wiligon. Riggs nem bírt sem mozdulni, sem szólni, még kevésbé tudott, volna verekedni. Mintha kővé vált volna, úgy állt ott. Csak az álla esett, lassan egyre jobban lefelé. — Harve Riggs, híres lesipuskás, onnan a Missouri vidékéről, bizonyosan elég puskacsőbe pillantottál már annak idején, miikor azt a sok hőstettedet elkövetted, amikről annyit meséltél. Ugy-e? Nahát, most nézz bele az én pun- le a cső vembe! Wilson lassan, nyugodtan felemelte a puská- | ját úgy, hogy egy vonalban lecrven Rürzs ki- J meredt szemével*. — Azzal hencegtél a korcsmában — folytatta Wüson, ugyanazon a nyugodt hangon — hogy nem félsz a golyótól, mert még akikor is el tudsz ugrani előle, ha jöni látod! Hát ugorj el az én golyóm elől! A puska tüzet okádva megszólalt. Riggs egyik kidülledő 6zeme — a jobb — kialudt, mint az eloltott lámpa. A másik borzalmasan forgott még néhányszor, aztán egyszerre ónos merevség fátyolosa el és Riggs holtan zuhant a fűre. Wil&on föléje hajolt, füstölgő puskája a kezében. Gyűlölet és keserűség torzította el az arcát Reszketett az indulat hevétől. Osztálygyu- lölet, az igazi férfi gyűlölete a gyáva emberrel szemben, a lelkiismeret gyűlölete az ellen, aki gyilkosságra vitte... Mi viharzott benne még? Aztán lassan elmúlt minden. Wilson fölegye- neesdett. Hátára vetette a puskát és újra járkálni kezdett a tűz mellett. Egyszerre fölfigyelt. Közeledő lódobogás hangzott. Nemsokára előbukkant Anaon az emberekkel. Egy lovat megtaláltak, az hozták. Ugyanekkor Búrt éhes arca is megjelent a másik oldalon. Ugylátezik, meghallották a lövést.. A Kígyó leugrott a lóról és meglátta a halottat. — Jim... Mintha lövést hallottam volna. A többi felkiáltott é6 odatolongták a közeibe. — Ugysegéljen, ki van oltva a lámpása! — ordított fel Mose. — Riggs mindig azt mondta, hogy az a legszebb lövés, ha a szemét találják valakinek — nevetett föl nyersen Shady. — Átment a golyó a fején! — csodálkozott a fiatal Búrt, aki még nem látott annyi agyonlőtt embert, mint a többiek. — Jim! Csak nem bolondult meg ez a hosz- szuhajn, hogy kikezdjen veled? — kérdezte Auson. Wilson nem felelt, folytatta a sétáját. .— Mi történt itt? — kérdezte újra Anson. — Bántotta a leányt — mondta Wilson kúrián. A rablók össz©néztek. —- Jim — mondta a banda kapitánya •— köszönöm, hogy elvégezted helyettem ezt a munkát. Élöbb-utóbb úgyis sor került volna rá. Fiuk, motozzátok meg ... Nem bánod, Jim? — Nem bánom, a tiétek lehet minden. Meglehetős értékű bankjegycsomót találtak Riggs belső zsebében, azonkívül aranyat is egy kis zacskóban, amely a. nyakában lógott.. Shady a csizmáját igényelte, Mose a puskáját, aztán ott hagyták, ahol elbukott. — Jim, most már megkereshetnéd azt a két lovai, ami még mindig hiányzik. Legalább az enyém lenne meg! — mondta Anson. Bo sápadt arca bukkant elő a sátorból. — Riggs azt mondta, hogy két lovat elrejtett valahol a közelben. — NM, ez aztáaj jó újság! — csapta össze a kezét Anson. — Azt akarta talán, hogy megszökjenek együtt? t— Azt. — Hát aztán? — Én nem akartam menni. Akkor megütött. — Értem már az egészet — bólintott a Kígyó, mialatt a leány újra eltűnt a sátorban. —* Nézzétek meg, hol lehetnek azok a lovak a bozótban. Aztán induljunk, mert ideje már. Nemsokára útban voltak megint s haladtak' fölfelé, mindig fölfelé, füves talajt keresve, vagy követ, ahol kevéssé látszik meg a nyom. Nem tettek meg nagy utat, de fáradságos kapaszkodással mászták meg sorra a hegyoldalakat, a meredek emelkedéseket, kopasz, vagy bozótos domboldalakat az erdŐ6 hegyvidéken, mig csak el nem érték a fával benőtt fensi- kot, amely messzire szétterjedt süni erdőségek között, itt-ott, szakadékokkal keresztülvágva, va.d patakok forrásaival az ölében. Itt söt-étlet- tetk a jegenyefenyők sürü erdőségei, amelyek túlnőttek a lucfenyőkön és lassan-lassan elvették tőlük a teret... Estefelé, fáradtan, még sokáig lovagoltak ide-oda a köves lejtőkön, va.d bozótok között, mert Anson sehol sem talált, a, kedvére való táborhelyet. Mindenütt attól félt, hogy megtalálják őket. Végre is — minden tapasztalt, erdőjáró megcsóválta volna a fejét, ha látja —t nedves, sötét, mély medencét választott, az erdő legsűrűbb belsejében. Alig néhány méternyi szabad hely volt a vadul összefonódó, árasbo- gas fák és bokrok között. Egyik oldalon magas, szeszélyesen szaggatott sziklafal emelkedett merőlegesen az égnek, de nem tudta elérni a jegenyefenyők csúcsát. Lenn. a. sziklafal alján, rohanó hegyipatak csobogott, különösen formálódott eziklamedrében. Minden kanyarulatnál más hangon zúgott a víz, néhol mélyebb, más hol magasabb, szinte ezüst-csengésű hangon * egy helyen valami különös, tompa, titokzatos, nem erős, de furcsán átható kiáltás hallatszott néha a vízből. {(Folyta tjukv) % A Szent Imre-jubileum távol áll minden politikától Serédi hercegprímás beszéde a budapesti ünnepségek előkészítő nagygyűlésén
