Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-12 / 182. (2403.) szám
2 tmmsum 1930 augusztus 12, kedd. VAVRECSKA: I kozépeuropai gazdasági államszövetség i liliteriiii, azonban három felet kötelez® sierziliseliil Mali meg Prága, augusztus 11. Vasárnapi számunkban részletesen ismertettük Vavreeska Hugó bécsi csehszlovák követnek cikkét, amelyben a bukaresti és sinajai tárgyalások eredményét taglalta, illetőleg elméleti utón kereste, azokat a módokat, amelyekkel a legnagyobb kedvezmények elve a kereskedelmi szerződésekben mellőzhető volna. Vavreeska érdekes cikkét a Lidővé Novinyban most folytatja, s ebben a legújabb Írásában már azokat á jogszabályokat is megfogalmazza, amelyek a legnagyobb kedvezmény elvét helyettesíthetik. Ez az Újabb cikke már tisztára gyakorlati elveket tart szem előtt. Vavreeska az államokat három csoportba osztja: Agrár államokra, Ipari államokra és Középeurópáü kívül álló Egyéb államokra, amelyek részben ipari, részben agrárjelle- güek, részben vegyesek. Nyilvánvaló, hegy a prefeucia rezsim cs az ezt feltételező legnagyobb kedvezmény elvének a reformja a gyakorlatban a három állam csoport között csak háromfajta kereskedelmi szerződéssel oldható meg. Lehetséges, libgy az Egyéb államok jelentős csoportja a középeurópai preferencia szerződéseken alapuló államszövetségekben nem látná á saját érdekeinek a sérelnrét, ha az agrárállamok ugyanakkor, amidőn az ipari államokat preferenciában részesítik, némileg csökkentenék a vámvédelmüket azokkal szemben, akik ezt a preferenciát eismerik. A preferencia lehetővé tételére másréSzó'?; az -szükséges, hogy az ipari albínók a mr- zőgazdásági termények számára kettős rám tarifát készítsenek, egy általánosat valamennyi Egyéb állam részére s egy preferencia vámtarifát az Agrár államok részéré. Ez a preferencia vámtarifa kell, hogy kielégítse az egyéb államok agrár köreinek érdekeit is, Ilymódon a bilaterális (kétoldalú), azonban •három oldalra kötelező szerződések rendszere állna elő, s azokban a szerződésekben a legnagyobb kedvezmények elvét kütöubözőkép- jóén kelléné applikálni, önmagától értetődik, hogy a háromoldalú szerződéseknek egy és ugyanaz a tartalma is lehet. Áz égjük szerződésfajta az agrár és ipari államok között volna, s ez igy hangzahék: Az egyik szerződéses fél áruja a másik szerződéses fél területére való behozatalnál a legnagyobb kedvezményekét élvezi, Ezenkívül az ipari állam az Agrárállam bizonyos termékei számára a mellékelt „p“ jegyzékben foglalt preferencia vámkedvezményeket biztosítja annyiban, amennyiben az Agrár állam a .M“ jegyzékben felsorolt árukra kompenzációs kedvezményes vámokat biztosit. Az agrárállamok és egyéb államok szerződéseiben ilyen intézkedés volna: Az egyik szerződéses fél áruja a másik szerződéses fél területére való behozatal esetén a legnagyobb kedvezményeket élvezi, kivéve azt az árut, amely számára az Agár állam a „k“ jegyzékben foglalt kompenzációs kedvezményes vámokat nyújtja. A ,;k“ jegyzék szerinti kedvezményeket azonban az Egyéb államokból származó áru is élvezni fogja, ha az Egyéb állam hozzájárul ahhoz, hogy az Agrár államnak, az Ipari állam által nyújtott s a „p“ jegyzékbe foglalt kedvezmények kivétessenek az Agrár állam és az Egyéb állam között létrejött szerződésnek ja legnagyobb kedvezményekre vonatkozó klausűlának hatálya álól. Végül az ipari államok és az egyéb államok közölt ez a magállapodás jöhetne létre: Az egyik szerződéses fél áruja a másik szerződéses fél területére való behozatal őse'én ? Ir-m apróbb kedvezményeket élvezi. amaz áni kivételével, amelyeket az Ipari állam az Agrár állomnak a „p“ jegyzék szerint nyújt. Az Egyéb állam tudomásul veszi ezt a kivételt annyiban, amennyiben az Agrár állam a ..k“ jegyzék szerinti kompenzációs kedvezményeket neki megadja. Az ilyen szerződések alapján az ipari és az agráréi lám között egyoldalú preferencia rezsim következnék be, ami abban állana, hogy az iparig állam az agrár állam bizonyos termékei számára preferenciávámokat állapítana meg. Ezért az engedményért az agrárállam a vele szerződésben lévő összes államoknak kompenzációs engedményeket tenne, amennyiben az egyéb állam az ipari állammal szemben kijelenti, hogy a legnagyobb kedvezmények elvéből kivehető a preferencia jegyzék szerinti kedvezmény. Végül az ipari állam és az egyéb álalm között oly megegyezés volna itt, hogy az egyéb állam a maga részéről nem támaszt igényt a preferencia kedvezményre, ameunyiben az agrár államtól megkapja a kompenzációs vámtételekéi s az ily szerződések éíetrehivásánök nagy nehézségéi vannak. Az elgondolás elsősorban a középeurópai viszonyokra s a közép-európai államok helyzetének javítását tartja szemmel, azonban a többi európai államra is alkalmazható. Vav- recska szerződés tervezeteit ..Középeurópai kereskedelmi politikai rációnál iz-ációs egyezménynek*1 nevezi. Prága, augusztus 11. A cseh agrárpártnak cs a cseh nemzeti demokrata pártnak azon kérdésről folytatott vitája kapcsán, hogy a köztársaság gazdásági helyzete jó-e vagy kedvezőtlen, a Lidové Noviny mai száma a következőiket írja: „Egészben véve megállapítható, hogy a regi polgári koalíció gondolatát végleg csak a múlt hódéin temették el. Egészben eddig az ideig egyes politikusoknak a fejében mindig élt még az a gondolat, hogy a polgári koalíció életre támasztható. És ez az elgondolás egy csoportban tartotta eddig a cseh agráriusokat és a nemzeti demokratákat a szocialistákkal szemben, s azalatt a cseh néppárt azon gondolkozott, hogy melyik csoporttal való szövetkezése volna előnyösebb. Az agráriusoknak a nemzeti demokratáktól való elfordulása a régi fantom végéit jelenti s a közfigyelmet a tényekre fordítja. Ha minden részen olyan nyugodtságot Fognak tanúsítani, mint amilyen 1 a nemzeti demokrata pár! muta’otl. úgy a mai koalíció jövőjét néni .kell félteni. Á parlamentben az okozta a legnagyobb nehézségekéi, hogy mindig felvetődtek olyan gondolatok, hogy Imiképpen volna feltámasztható a régi koalíció. Ez a veszély mostan teljesen eltűnik. Az agrárpártnak az iparban való érdekeltsége hozzájárul ahhoz, hogy az ipart éppen ennek a pártnak a részéről ne érje alapvető támadás. Ez viszont lehetővé teszi a nemzeti demokrata párt számára azt, hogy az utóbbi napok kellemetlen fordulatához alkalmazkodjék és a közös művön kitartson. A múlt hetek vitája tehát a koalíciót egyáltalában nem támadta meg, ellenkezőleg a politikai pártok most már sokkal nyugodt ab bán fogják szemlélni az adott gazdasági Jielyzctéí, s végül megszűnt az az optikai csalódás is. amely az agráriusoknak és a demokratáknak a szövetségét természetesnek találta. Mert ennek az ellenkezője az igaz. Az agráriusok a nemzeti demokratáknak a versenytársai éppen azért, mért annyi közös érdekük van. Átlók'a pitlsmattöl, hogy az agráriusok már nem nevéül: fii ágit kát agráriusoknak, hanem előrelátóan a republikánus nevet adták maguknak, attól a pillanattól, hogy a városokban is keresnek pári- hivekel, a nemzeti demokrata párt fal szemben kifejtett versengésük állandóan nő. A konzervatív hajlamok, a munkaadói érdekék, a tőke befolyása, a náción dl izmus erős kihangsulyozása, nagy nemzet? jelszavak, a közalkalmazottak protezsá 1-ása és az úgynevezett jó munkások támogatása, ez mind a két párt számára közös fel aj, s azon előbh- utőbb kell hogy versenyre kerüljön a ?or. Politikai viszonyaink közölt gyakran szó esik a pártok szövetkezéséről és a nagy politikai blokkokról. Úgy látszik, hogy a jövő években ezzel ellenkezőleg meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy a cseh politikai tábor tagozottsága más Tesz: a két szocialista párttal szemben fog állami a két nagy munkaadói párt, mind a kettő nagy nemzeti programmal, és ennek a négy pártnak a játéka fogja meghatározni a cseh politika sorsát. A cseh néppárt ebben az összjátékban még nem találta meg a kellő helyét. Ennek a •pártnak a helyzetéről azonban nem akarunk éppen ma beszélni, amikor Srámek miniszter hatvanadik születésűi apját ünnepli." az ERDŐ SZERELMESE REGÉNK irta: 2RNE GREV Fordította: rtOSftRyNÉ RÉZ LOLR (60) — Tartozóm én nektek valami pénzzel alku szerint — kérdezte Beasley. — Nem, égy fillérrel sem! — mondta Anson élesen. ■— Akkor hát rendben vagyunk. Mosom a kezeimet minden további dolgotok miatt, fizesse meg fíiijfge. Neki van pénze is, meg terve is, azt mondja. Ezzel Beasley tnégfúrkantyuzta a lovát és ei- lovágolt. A rablók némán néztek utána, míg el nem tűnt a sziklák között. — Mit is várhat az ember az ilyen félvértől? — mondta Shady Jones. — Anson! Nem mondtam előre? — kérdezte Búrt. A fék etek épü Mose úgy forgatta a szemét, mint a megvadult bika. Wilson szótlanul nézegette a száraz ágat, amit a kezében tartott. Riggs azonban láthatólag jól érezte magát. — Anson! szólalt meg. — Adjon nekem valami kis ennivalót meg egy takarót, aztán én elmegyek a leánnyal és maguknak nem lesz veié több dolguk.-— Ugyan hová menne vele? — kérdezte a Kígyó. Riggs nem tudta, mit feleljen hamarjában, csak pislogott. — Ném erdőjáró — mondta a bandavezér laifisáifi — eltévedne hamarosan s a végén a léáffyt mégis rajtunk keresnék. Riggs suttogni kezdett. A leány hirtelen Wil- sónhóz hajolt.--—Ne engedje, hogy magával vigyen ... az erdőbe ... egyé ötül... suttogta. Most látszott először félélém az arcán Jlm Wilson ránézett, fin itt ném parancsolok. Ha/npm azért mégis felállt és odament a kapitányhoz. —u* Kígyó — szólt lassan — hadd vigyem hadát ezt a leányt a faluba. Anson csak rám eredt elképedve. — Nem tréfából mondom • magyarázta, Wilson. - Nekünk bajunk l^.z vde. Ham ár n- fcí/n valami munka után kell néznünk, ha nem I akarunk elpusztulni. Csak a gondunkat szorítjuk, ha itt marad. Tudod, hogy nem szoktam sokszor tanácsot adni, de most megteszem. Küld haza a leányt. — De hátha mégis hoz valami kis pénzt a do- | lóg? A nénje bizonyosan szívesen fizetne ért-e. — Jól van, majd eszedbe jut, hogy én mit ajánlottam — mondta Wilson. — Jim! — mondta a Kígyó s látszott rajta, hogy nem tudja, mit tegyen. — Ha meg akarunk szabadulni tőle, bízzuk rá Riggs re, vigye öt! — Ördögöt bízzuk rá! — mondta Wilson sötéten s a szeme megvillant. A Kígyó ránézett, aztán még jobban elkomo- rodott az arca. Feltáp aszik o dott. — Induljunk tovább — rendelkezett. Riggs valószínűleg nem hallotta a beszélgetés végét, mert közben lováért ment a fák közé. Néhány perc múlva megindultak. Búrt, Jones meg Mose a teherhordó lovakat vezették elől, aztán Anson és Riggs között a leány következett, mögöttük pedig, véletlenül, vagy saját akaratából, Wilson. Nem sokkal múlt dél. Fölfelé kapaszkodtak a zegzugos szakadékban, aztán mély vízmosásban haladtak tovább s egészen az erdőig mentek benne. Innen már gyorsabban lovagoltak. Egyszer, mikor néhány őz bukkant ki a bozótból, az élesszemü Búrt megállította a menetet és nemsokára hallatszott puskájának tompa dörrenése. A többi Újra megindult, de Búrt hátramaradt-, hogy megnyuzza és összecsomagolja, a zsákmányt. Nem is állták meg most már jó darabig, csak mikor az első hegyipatak került eléjük. Itt szomjasan ittak valamennyien és megvárták Burtot. A nap vörösen hajlott már a nyugati láthatár fölé, de ők még mindig lovagoltak, tisztáson és sűrűség okon keresztül, lejtőn fel, dombháton le. Aztán eltűnt a nap, félhomály feküdte meg az erdőt s a nyugati égbolt visszfénye is sápadni kezdett, mikor Anson végre megállást parancsolt. Vad, bozótos hegyeö voltak, keskeny völgy Híjában sötét, sűrű iuc=crdő két vonala között. Fű, szára* galy, viz volt a közeliikben bő veti. Á férfiak mind lengfáltak. Bo fáradt volt és lassan készülődött a leszállásra-. Riggs odament és le akarta emelni, (le Bo hirtelen megfordult és ■arcül csapta a k ezt Vük kezével. — Törődjön a maga dolgával! Anson csak a nevetésre jött oda. — Mi az? — Ez a tiszteletre méltó puskás nr, Riggs, kicsit gavaüléroskodní akart, oszt a hölgy megköszönte neki — mondta a feketeképü Mose. — Riggs le akarta venni a lóról, a lány meg pofon vágta — magyarázta meg jobban Wilson. — Azt mondom én, kapitány, jó lesz, ha- vigyázunk. Riggs magának akarja a zsákmányt, olyan igaz, ahogyan én mondom — szólt most Mose. — Szeret a zavarosban halászni. Anson csak káromkodott a fogai között. Az emberek gyorsan dolgoztak. Néhány pillanat múlva már égett a tűz, viz forrt a bográcsban, sülő pecsenye szaga áradt szerte a hideg levegőben. A leány közben leszállt és félrevonulva, egyedül ült a fűben, lehajtott fejjel. Wilson fejszét fogott és eltűnt a bozótban. Nemsokára hallatszott a csapásai alatt lezuhand fák recsegése. Mikor visszajött, friss fepyőga- lyakat meg néhány letisztított fenyőtörzset hozott magúval. Ügyes kezekkel kis, alacsony sátrat csinált, befedte fenyőgallyal s miután takarót is szétterített benne, odament a leányhoz és a fülébe súgta: — Ha már evett, bújjon be és aludjon nyugodtan, mert én itt fogok feküdni. Odamutatott a sátor elé. Bo feltekintett reá. — Köszönöm, köszönöm, •— suttogta. Úgy látszik, maga mégis Texasiból való! — Lehet — bólintott, a rabló sötéten. A leány visszautasította az ennivalót, mikor Riggs vitte oda hozzá-, de Wilsontól elfogadott egy kis húst. Aztán - eltűnt a fenyögaly-sátor- ban. Máskor megesett, hogy vig beszélgetéssel ült Anson bandája esténként a tábortűz körül. Mo6t mogorva volt mindenki. Pipáztak és eltöp- rénkedtek lógó fejjel. Mose meg Shady elővették a kártyát, de unottan játszották végig az első játszmát, aztán a takarójuk alá bújtak. R-lggs feküdt le először ós feltűnő volt, hogy a leány sátrának közelébe se mert- menni. Nemsokára Búrt is aludni ment és A ősön meg Jim Wiílsön egyedül maradtak a tűznél. Az észak & sötét volt, alig néhány csillag küldte le gyenge fényét az erdőbe. Kósza, szól nyögött földöntúli hangokon a fenyők között. Néha dobbantott egyet valamelyik klpányvá- /,ott ló. Egyetlen farkas, egyetlen coyofcö sem üvöltött, egyetlen madár vijjogása- sem törte meg a nyomott csendet. Csak az alvó emberek mély, önfeledt léi ok zése hallatszott. — Jhn, agy látszik, ez a Riggs csakugyan elrontott mindent — kezdte Anson. — Rég mondtam — felelte Jim. — Attól félek, a végén nem lesz miatta maradásunk, itt a Fehér-hegységben — folytatta a bandavezér dbusultan. — Odáig még nem vagyunk. Mi jár az eszedben, Kigyó? — Magam se tudom — volt a komor válasz. — Csak azt érzem, hogy valami baj van. Nem sikerült mostanáig semmi. Rajtavesztettünk az ősszel, nem tudtunk semmit szerezni a télen, most meg már április jön ... Miből fogunk élni egész nyáron? Te, Jim, mit gondolsz, csakugyan olyan gazdag ez a Beasley, amilyennek’ mondja magát? — Úgy gondolom, hogy mindennek, amit beszél, a fele hazugság. — Én is azt hiszem. Ma pedig nagyon szöget ütött a fejembe, hogy mennyire meg veit rökönyödve, mikor ez a leány azzal fenyegette, hogy Tóm Carmichael megöli. Ismerem azt a fiút, láttam Magdalénában pár éve. Már akkor sem volt okos dolog kikezdeni vele, pedig alig hogy serkedni kezdett a bajusza. És ha ivott vagy egy pohárral... Tyhtí! — Tudom. Texasi. — Jim, én tudom, hogy neked fájt, mikor Beasley ezt a dolgot- emlegette... Nem voltál mindig ilyen elátkozott csavargó ... Én magam sem. És hidd el, utá-lkoztam mindig, ha erre a leány rablásra kellett gondolnom... De mit csináljunk?... Te magad is emlékezhetsz, hogy nem szívesen mentem bele ... — Most már hiába — mondta Wilson. — Megtörtént. Beasley előbb vagy utóbb kitöri a nyakát. De abbéi nekünk nem lesz semmi hasznunk. Más az, ha az ember néhány juhpásztort- kerget végig a hegyeken s elhajt vagy száz juhot és más, ha leányokat, cipel magával. Meglátod, Beasley ezt is ránk fogja kenni. Akkér aztán utánunk erednek a faluból ... Ott > unnak a mormonok ... meg Carmichael... meg Dalé, a vadász <.. Huh, a-z a négy Boeman-fiu a ke- s oly üszőmé vei megtalálná a nyomunkat- még a puszta kövön is! —■ Benne vagyunk a pácban — bólintott, uotidtóltén Anson-- Akkor hát miért- nem hagytad, hogy haza vigyem a leányt? ^Folytatjuk.) I füiifiik a nemzeti demokratákkal i folytatón vitája aj politikai átcsoportosítást jelent?
