Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-10 / 181. (2402.) szám
6 ^RXCmJVWAaRHTEWP1 npwrtu* tt>, mteuT. Az újságírók forradalmat csináltak Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR Páris a múlt héten ünnepelte a nevezetes júliusi forradalom centennáriumát. Ez a forradalom nem olyan nagy szenzációja a történelemnek, mint az 6789-ild, akkora sem. mint az 1848 márciusi, de következményeiben igen nagy jelentőségű, mert véglegessé tette a polgári rend uralmát Franciaországban, befolyásában majdnem kedélyes, mert különös vérontás nélkül folyt le s a legitimista ellenállás úgyszólván magától omlott össze, a párisi nép gunytkácaja közben. Ezenfelül pedig megvan az a nevezetessége, hogy irók és újságírók kezdték: a sajtó forradalma volt a 19. századért a 18. század szelleme ellen. Elöhangja pedig egy színházi és irodalmi esemény volt. Hugó Viktor „Her- nani‘‘-jának döntő sikere a Théabre Francaidban, amely megmutatta, hogy a tehetség te tudja győzni a középszerűséget, az újítás a maradiig ot. Hugó Viktor és a többi romantikusok eleinte király párti legitimisták voltak. X. Károly királynak azonban sikerült elidegeníteni magától a szabadságért lelkesülő romantikusokat. Azzal a Bourbon-dölyffel, amely nem akarta elismerni a nagy forradalom tényét » azt hitte, ki lehet küszöbölni a történelemből Robespierret ée Dantont épp úgy, mint Napóleont, ott akarta folytatni az uralkodást, ahol a forradalóm előtt megszakadt. Egyre reakcionárinsabb intézkedéseket tett, abszolutista és klerikális tanácsadókkal vétette körűi magát, milliárdos kártérítést adatott az állam pénzéből elkobzott birtokaikért a száműzetésből hazatért arisztökm- táknak s minden ténye arra mutatott, hogy meg nem történtté akarja tenni a polgári rend elő- törését s visszahozni az arisztokrácia és a klérus uralmát. Nem tanult és nem felejtett semmit á forradalomból. Nem számolt áztál, nyilván nem is tudta, hogy közben a polgárság vagyonban, befolyásban aranyira megerősödött, hogy hatalma nagyobb lett a királyénál. Reakciója ellenségeivé tette a romantikus írókat m, akik nem így képzelték a legitim királyságot, nyílt harcban álltak a ÍR század itt maradt esökevényeivel s a 19. század uj szettemét tűzték ki lobogójukra. X. Károly kénytelen volt megérezni a* * ejtene fordult közhangulatot, amelyet folyton szított a sajtó, irodalom, még a színház is s amelyet minduntalan éreztetett vele az ncca népe is, amely fagyos némasággal fogadta a királyt, ha valahol nyilvánosan megjelent. A rossz pszá- dho&ógue kény urak módja szerint csak ax m egy gondolata vett, hogy erőszakkal nyomja el a feözhangrdwt ellene tornyosuló buíkáinát. Előbb azonban meg akarta erősótomi a presztízsét és mivel lehet Franciaországban présztizet szerezni és erősíteni? A gloire feli óbb an fásával valahai diadalmas haditettre volt szüksége. Némi habozás után rájutot.t Algír elfoglalásának gondolatára. Az ürügy megvolt: Algír ősi .kalózfészek volt, amely századok óta nyugtaid jutotta a Földközi-tengeren a hajózást * amelyet nem lehetett már tűrni. X. Károly elküldte hajóhadát az arab kalózok fészke ellen 8 már előre élvezte a diadal édességét, Ibid ő is győzni és hódítani, nemcsak Napóleon! És micsoda konc lesz Algír a romantikusoknak, akik rajongtak a Kelet czeregyéjszakás, festői világáért! Algír elesett, kitűzték rá a francia zászlót, de sem a romantikus költők, sem az újságírók, sem a párisi nép nem akart lelkesedni. Sőt inkább mintha megfltödtek volna, mintha attól féltek volna, hogy most majd a királyi hatalom nagyon is megerősödik és elhízza magát. Ügy is volt: a király azzal felelt, hogy az 1830 július 25-iki Saint-O! oudban tartott koronata- nácsból kiadott egy manifesztumot, melyet még miniszterei Itözül is csak a mindenre kész Pa- i lignac fogadott el tiltakozás nélkül. A mani- fesztum julius 26-án jelent meg a hivatalos Moniteurbem s ez lett az a bomba., amely felrobbantotta a legitim királyságot. Nem kisebb jelentőségű dolgok voltak benne, minthogy egy tollvonással megsemmisítette a sajtószabadságot, feloszlatta a. képviselöházat, még jobban megszorította a választójogot (pedig úgyis csak 50.000 választója volt Franciaországnak!) és a pernek közé a főrendi kamarába egy csapat reakciós érzelméről ismert gőgös arisztokratát nevezett ki. Parisnak egy pillanatra. elállt a lélegzete, de aztán kitört a vihar. Először a sajtóban tört ki: az adta meg a jelt a király államosinyje elleni támadásra. Egy néhány hónappal azelőtt Márseilltesből Parisba került újságíró, Adolphe Thiers, aki néhány társával együtt „ke National” címen lapot alapított, volt a. forradalom elindítója. A hivatalos lapban közölt rendelet elolvasása után azonnal leült és megírt egy tiltakozó mamié sztornót, melyet „Az irók pro tesz bálás a” címen ismer a történelem. Ezt a tiltakozást Aláíratta a saját lapjának munkatársaival, csatlakoztak hozzá a többi lapok munkatársai. Kemény dolgok voltak benne, a/z volt a konklúziója: „A kormány a mai napon elvesztette a törvényesség jellegét, amely engedd meseéget parancsol. Mi. a magunk részéről ellenszegülünk neki. Franciaország dolga megítélni, hogy ellenállása meddig terjedjen. Csupa publicisták írták alá, ma elfeledett nevek, a nagy romantikus nevek, Hugó Viktor, Lamartine, Dumas, Gantier, Sainte-Beuve nem voltak a.z aláírók közt. De az újságírók tiltakozása igy is felgyújtotta Párást. Legelőször a polytecknikai főiskola növendékei mozdultak meg s Utánuk a nép. Julius 28-án kezdték Páris különböző uc- cáiban felszedni a kövezetét, barrikádokat építettek a kövekből, a barrikádok mögé diákok, munkások álltak, fegyverrel a kezükben — egész Páris a forradalomé volt. X. Károly katonasága nem bizonyult megbízható eszköznek, a katonák vagy átpártoltak a forradalomhoz, vagy nem akartak rohamra menni a lázadók ellen. Harc alig volt. A forradalom harmadik napján X. Károly Rambotiilletben aláírta lemondását. S ekkor jött a humor: a forradalom lezajlott, győzelme* volt, a nép megcsinálta, becsülettel, de miikor megvolt, nem tudtak vele mit kezdem. Kiderült, hogy a céljai negativek voltak: X. Károly és a reakció megbuktatása, de mikor pozitívumokra került a sor, nem tudtak mát csinálni, nem volt előre megfontolt cselekvő programjuk. Voltak, akik köztársaságot követeltek., de a komolyabb elemek még erre nem látták érettnek az időt. Visszaállítsák a napóleoni császárságot? De kivel? A reichrtadti herceggel, Akit nem ismertek, aki betegei ifjú volt és akit Bécs úgysem Adott volna ki? Tegyék kiri&llyá X. Károly Hát, akinek javára lemondott? De hisz az még gyerek volt és bizonyára apja hatása alatt állt volna. Gyorsan kellett cselekedni, csak tudták volna, mit! Az ifjúság előkeritette Lafayettet, az öreg szabad- sághőst, diadallal vitte a városházára, ahol a forradalom vezérei, Guizot, Lafíitte, Benjámin Cemestoat, Casimir Perner, Thies és a többiek tanakodtak. Lafayettet afcaTta a radikális ifjúság köztársasági elnöknek. De Lafayette már öreg volt, 73 éves, nem vállalta a nehéz szerepet, pedig még a liberális vezérek is kérték rá. X, Károly emisszáriusokat küldött, megígért minden jót, de neki már késő volt, ő már nem kellett senkinek. Megint Thies döntötte el a dolgot. Az ő ötlete az orleansi herceg volt, akiért ugyan nem lelkesedett senki, de tapasztalt ember volt, okos, erélyes, királynak valónak Látszott. Fülöp herceg némi őszine vagy tettetett huzódozás után vállalta is a szerepet. Ekkor az öreg Lafayette a maga retorikai lendületével és theatrálÍ8 gesztusával fogott ©gy francia trikolort, betakarta vele önmagát én az orleansi herceget és igy mentek ki együtt, ax öreg szabadsághős és a trónaspiráns a városháza erkélyére. S az ott álldogáló tömeg erre meghatódott, föllelkesült, és elkezdte éljenezni az orleansi herceget. A nagy kérdés el volt döntve, egyelőre, Franciaország királyság maradt, Lajos Fülöp király lett, amíg marandó hibák, mint X. Károlyt, hasonló változásai a közhangulatnak őt i* el nem buktatták 1848 márciusában. PROHIBICIO Irta: DARKÓ ISTVÁN Folyó nyár estjén, Budán, a nyári vendéglőben ülök amerikai ismerősömmel. Itt mi ván paradoxabb, mint a prohibicióról diskurálui. Pedig mégis ezt cselekszem. A beszédtárgy már csak okozat.: barátom amerikai, akinek sok bája van ezzel a fogalommal, én középeurópai « időn kint erősen szomjas magyar ember vagyak. Körülöttünk békés budai polgárok sört fogyasztanak, amelynek elsőrendű lelőhelye Kőbánya. Tfkkadt pesti nép, kánikuláé főbb tóvataínokok, örökké szomjazó szereimespárok tarkítják őket, vegyest nagyétvágyú kereske- dőemberekkel, akiknek zsíros tokából van Kos- snth-szakálluk. Mindnyájan olyan ételeket esznek, amelyeknek bor- és sörkorcsolya volta elvitathatatlan. Nyáresti szomjas látványok Budán, a Kereszt-téri Aibeekernél, tj csak nem változtatokí . / Egyezer Döméméi, u Apadt nyári Dunán zátonyra ment * tórán daléba.jó. amelyen s®ere&- aféé voltam helyet foglalni. Előbb még zene szólt, kedves párok táncoltak, a ha.jópincér ott is három helyen dolgozott s aztán egy recose- nés. Mindnyájan részt vettünk a pánikban, csak egy .sovány iparosember nem ijedt meg. Előbb is tempósan borotválkozott, a zátonyraíutás pillanatában fölállt, kitekintett a korláton és kaparni kezdte a félarcát, amely még ebben a pillanatban is szappanosán várta a kést. Valójában igazán, nem lehetett tudni, hogy nem leszünk-e villámgyorsan mindnyájan egészen nedvesek. Emberünk mégis legyintett é& megborotválkozott. Talán nem tartotta ildomosnak, hogy félig »7,őrösén lépjen a hüs hullámokba. .Az Aibeekernél mindenki derekasan alkoho- likált ezen a szép estén, fogyasztván a magyar hegyek nedvét, amelynek ára korántsem fejezi ki jó minő'Ségét, s a kőfejtő helyről régebben elkeresztelt külső városrész derek as sörét-, amely a maga módján nem marad el bortestvére mögött, ba viszont ára nagyon js belső értékéhez van szabva. Dekát jól tették a népek, nemde?! Jól tették, bügy ették és itták mindazt a jót, ami a kiskertben, a sugdosó budai fák alatt kapható?! Úgyis tó tudja .mit, hoz a holnap. A nappalok izzanak, az emberi szomjúság olthatott an. Elnézést kérek, hogy a prohibiciót, látva és tudva mindezt, félig szappanos kézzel, mégis fölhoztam. * Az a gazdag Amerika néhány évvel ezelőtt általános alkoholtilalmat, tett törvénybe. Ezen érdemes gondolkozni. Az ember hajlandó a humánus állam, a polgárok testi épsége, egészsége végső határáig gondoskodó hátalom nagy1 •szerű cselekedetét szimatolni a prohibiciúban. Megtiltják amerikai barátainknak, hogy alkohol lal mérgezzék magukat. Nem gyönyörű ez?! Mégha a.pa., vagy az édesanyánk tesz ilyet, cle- hát az állam! s emellett lemond egy akkora, jövedelemről, mint az alkoholból évenkint az államkasszába befolyó vagyon. Olyan első szemre ez a törvény, amelyhez fogható Noé apánk óta nem is volt. Aki előtanulmányaink szerint, tudvalévőén az általános ivási kötelezettséget. hozta be az emberi nemzetség számára. Hanem aztán ... Nézzük csak. Reményi József, az egyetlen nagy amerikai magyar író, irt egyszer egy kiváló tanulmányt arról, hogy a háború utáni Amerika miiyen nagy mértékben különbözik a háború előtti tői. Ez az ifjúság, a mai, amattól. A tizennégy előtti és háboruakifti amerikai optimizmus eszerint a háború végére s azóta is mindig fokozódóan, átment, egy goudolkozás- beli pesszimizmusba. A mai amerikai embernek sem Arany már mindaz, ami ma i* még stop számmal fénylik nálunk. Különösen az ifjú amerikai férfi és nő élete más már. Világosabban látnak a nagy tanulságok után, mint édesikés- mösölyuj. minden jóban dúskáló elődeik. A szájuk ize már fanyarabb, néha keserűt is éreznek, Az amerikai belső pesszimizmus határai ellem kellett a proMbicióe törvény. Az álam ée társadalom szempontjából, a jóiként gépezet Akadozásainak a megszüntetése végett, a valódi idillikus amerikai állapot, a pénz-, jókedv-, bizakodás-, érzés-bőség visszateremtését célzó erőlködésben jött létre. Persze, hogy már kezdettől haj volt a törvénnyel. Mit említsünk mást, mint hogy ma még többet isznak Amerikában, mint a nedvesség idején, hogy a dugaszban előállított, ellenőrzés nélkül, sőt annak ellenére készült silányabb minőségű alkohol rffl- lámgyoraan mérgez, szemben a törvényes itallal, amely mindent megfontol s hogy taMn tegá- tte, afkoholiméi-gezéeben sem halma meg több ember, mint az alkohol csempészet körül folyó szabályszerűen véres harcban. Végül talán csak az a szimpatikus momentum marad, hogy az állam tényleg lemondott a nagy alkohol jövedelemről. Hanem helyette mennyivel nagyobb üzem keletkezett a törvény árnyékában. Nem lehet e részen.baj. Az alkohol, a vele foglalkozó tőke és a fogyasztó szájak csak a régiek maradtak. Rosszmájú magyarázat-- szerint a prohibiciós törvényre csak azért volt szükség, hogy az ál- lcoholipar és kereskedelem méreteit megnövelni lehessen-és a törvényes ellenőrzés megszűnjék. Ezt mégis nehéz hinni, bár kitudja! Tetszetősebb azonban az a verzió, amely a háború utáni uj pesszimizmus elleni védekezést hozza fel okul. Azt mondják eszerint Amerikában, hogy ha az uj gondolkozásmőd általánossá talál válni, amire az amerikai ifjúság magatartása lehetőséget nyújt, akkor vége a bevált amerikai élet-szisztémának s evvel a világhatalmi terveknek is. A védekezés láncában egy szem lenne az italellenes törvéuy. A fizikai és pszihologiai körülmények egy- raásrahatása alapján: az alkohol nemcsak a testet, hanem a szellemet is kártékonyán befolyásolja. Aki. iszik, különösen ha rendszeresen és lendülettel, elveszíti egészséges gondolkozásmódiját. Az ital gőze a lélekben is kóvályog. A katzenjammer maga a pesszimizmus megtestesült lélek'állapota. Alkohollal átmulatott időszakra a csüggedés és söté- tenlátás periódusa következik. Mármost az amerikai léleknek, amely a világháború utánra amúgy is elveszítette a maga üdvös derűjét, semmi szüksége újabb és további kórokozóra. Az uj amerikai ifjúságot el kell tiltani az italtól és evvel közelebb kell segíteni apái optimizmusához. A kártékony kenőolajat, az alkoholt el kell zárni előle, akkor hamarább kigyógyul oktalan sötéten látásából is. Szomjas vagy amerikai testvérem? Igyál Niagaragyöngyét, limonádét, krakkedlit. - Hogy a háború előli „nedves” volt a világ és mégis hibátlanul sütőit az amerikai napocska és derűsebben ragyogott a boréiváit pofa? Hát éppen ez az! Csakhogy a derül akkor sem a nedvesség okozta, hanem a derű okozta és tette lehetővé a nedűt. Addig azonban, amig nincs derű, ne legyen nedű sem, mert derű hijján a nedű nem jókedvet, hanem egészen mást okoz. Főfájást, rossz-kedvet, néha egy kis tiltakozást, kritikát, pesszimizmust. Persze, egy nagy szellemi folyamat szempontjából az akadályozó intézkedések nem járhatnak valami nagy eredménnyel. Célt érni csak az okokat megszüntető intézkedésekkel lehet. Ha én szomorú vagyok, Máb* iszom málnaszörpöt, könyörgöm önöknek, amerikaiak. Akkor sem, ha igaz az, miöt ahogy valószínűen igaz, hogy az alkohol csak átmenetileg vidít s aztán csak még Jobban, növeli a bajt. Mégis csak oélhozvezetőbb egyenes utón járná s a csüggedt állapot alapvető okait megszüntetni, mégha ez az eljárás körülményesebb is. Hadd ihassanak már egyszer otthon is nyilvános jó italt azok a szegény amerikaiak. Akiknek egy képviselője itt szemben velem tökéletesen elázva hallgatja száraz fejtegetéseimet. Nem mintha túlságosan sajnálnám őket. Sőt igazában sokkal inkálbb sajnálom magiunkat. Hogy mi ilyen nyugodtan ihatunk, ha akarunk. Hogy a má szomorúságunkra senkinek sincs gondja és a mi pesszimizmusunkat még körülményesen sem igyekszenek megszüntetni. Nyugodtan ébredhetünk főfájással s egész világos nappal tor- bánt hordhatunk vizes törülközőkből. Az ének másik fele ófrancia legenda után irta: NOSZTER MÁRIA A klastrom egy hatalmas erdőség közepén áffoft. Ez u erdőség betöltötte a* égés* kis sligetet A ssigetet köröskörül egy nagy folyam választott* el a világtól. Kelet felé a folyamon tnl egy óriási város élte a maga bűnös életéi De erői a barátok csak mint távoli meséről tadtak, mert ők sohasem hagyták el a MrigetetSzerváeius* testvér a kolostor büszkesége és *» angolok öröme veit Két emberre való munkát végsőit el naponta ée tíz lélek roegtisztátására elég imát mondott eL Minden reggel és minden este pedig odaült a klastrom kis orgonájához ée gyönyört énekeket énekelt Jéans anyjának S*ü* Máriának a tiszteletére. Mária ée az angyalok látatlan öltöse- tükben lejöttek ae éneklő barit feje fölé « fürödtok a dicsőséges szép hangokban. De minden este, mikor a nap zsarátnoka kialudt a folyó távoli habjaiban. Szerváéin: barát lopva kiszökött a klastromból, az ördög vágyaitól fütve átlihegett az erdőn, átúszott a folyón s égés* éjjol a bűnös városban járta ai ős ellenség tüzes Htjait. De reggelre mindig helyén volt as orgonáinál s friss szívvel énekelte Mária dicséretét, így a barát másik életéről senki sem tudott. Egy este a borát éppen izmos karjával szelte a folyó hullámait, hogy ma éjjel Is megetesse a benne éhei ördögök Egyszerre mintegy csodaképpen rettentő felhőgomolyag támadt a* égen és irtózatos vihar kavarta fel a folyó vizét. A roppant erejű barát hiába küzdött as ellene fámadó ha Hámokkal, érezte, hogy óit fogja találni halálát. És ekkor «■ utolsó perc nagy megvilágításában megcsavarta a bűnbánót « síri vét ée 6 látta, hogy milyen nagy bűnt követett eL, mikor megcsalta as édes Mártii Bűnös fekete mivéből snép himnusz szökött ki Mária íiaa tele téré, mint erdei liliom a csalit beárnyékolt földjéből. De félig sem énekelte el a himnuszt s a vizek haragos démonai örökre belefojtották a hangot. Ebben a pillan taton egy angyal- és egy ördög- csapat rontott rá a vízben örvénylő bullára; a* angyalok a fejénél fogva húzni kezdték a menyország felé, as ördögök lábalnál fogva oibálták a pokol kapuja felé. Ás angyalok megbotránkozástól felduzzadó arccal kiáltották: „hogyan meritek ti magatokénak tartani, mikor " egész életében Mária anyánknak adta szive minden virágát?“ „Szép virágok lehettek azok, rikácsoltak az ördögök. OU szedte bizonyára magvait a bűnös városban, ahol éjszakáit szörnyű büntanyákon dorbézolta át,” A vita tovább folyt, egyik fél sem akarta elengedni a holtat. Az angyalok már gyengülni érezték magukat s nehéz kiáltással kiáltottak fel Jézushoz: „Édes Urunk Krisztus, ne hagyj cl!“ Krisztus megjelent. Szomorú szép arcával odaszólt a vitatkozó felekhes: „Mi felett osztályoskodtek?" A* angyalok és az ördögök elmondták a vita tárgyát, mindenikük a magúk legjobb tudása szerint. A világ édes megváltója szomorúan rázta meg a fejét: „Bizony, bizony, ennek a szegény embernek alighanem a pokolba kell kerülnie.” A* ördögök mohén kapták meg a holttestet * már vinni akarták a végzetes kapu felé. De ebben a percben kék palástja szelíd fényességében megjelent Mária. „Nézd, felséges Fiam Uram, örök égi királyom, kire gondolt e* a szegény ember utolsó percében is mert ez mutatja meg ae A igazi szivét. És akkor Mária szelíden lehajolt a halott fölé, mint játék után elalndt gyermeknek megsimogatta homlokát és kinyitotta a hallott száját. A halott szájából nagy csodaképpen kipengett a halál percéhez boléíört Mária-bimnns* második fele. Az ördögök hálarestek a* ének hangjaitól. Jézus megenyhültem mosolygással szólt: „Ez az ember utolsó percében is az én édes szent anyámat szerette. Kelj fel, szegény barát, térj vissza klastromodba és élj hoeezn éveket, hogy esem imákkal moshasd le azt, and megptezkoMa leRr». det.” Szerváciusz barát száz esztendeig éK g szentségének illata messzi sziveket töltött szeretettel Szűz Mária iráni. Mikor pedig meghalt, ravatala fölött >oha nem látott madarak jelentek meg é* soha nesz hallott gyönyörű énekeket énekeltek. A Mária madarai.
