Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-10 / 154. (2375.) szám

rtSO túlim 10, csütörtök. 'PRXGAI-A^AGtARHlULAP nimiMKHBMw wwit.íJMJWWBwwwMBiwwwwjMw.'amiiM 3 Károly román király elejti Mamut? A liberálisok taktikát változtattak a királlyal szemben Nyári szenzációk — Jorga professzor szerepe Bukarest, julius 9- (Saját tudósitónktól.) A román politikai élet látszólag igen simán és fölötte gyorsan heverte ki az uralkodó- változáe nem mindennapi eseményét. Az uralkodóváltozás utáni parlamenti élet bot- ránytalansága és a közönség előtt látható politikai felszín nyugalmát azonban nem a politika méh ében rejlő nyugalom és rende­zettség adja meg, de az a körülmény, hogy II. Károly trónmegszerzésében volt valami fcömegszuggeszciós erő s ez elterelte a politi­ka akcióit a bajok, zavarok és krízisek vilá­gából, a reális valóságtól. A valóság az egészen másként fest és aki ma politikusokkal beszélget, felocsúdott po­litikai akaratok megnyilatkozásait hallja, az minden pesszimizmus nélkül állíthatja, hogy az az evolúció, melynek kiindulási pontja Károly herceg hazarepülése volt, amely­nek fejleményei eddig szinte programsze- I rüen klappoltak és amely a nyugodt kon- ! szolidálédás látszatát kelti, még nem ért véget, a közel jövő még nagy és feltétlenül nyugodalmas reményeket sejtet é3 Ígér. Mindenki tudja, hogy a nemzeti parasztpárt kizárólagos kormányzása, a parlamenti mez­be bujtatott Maniu-diktatura nem a király intencióinak megfelelő. II. Károly hangoz? tatta demokratikus uralkodói felfogását és többszőr kijelentette, hogy a nemzet uralko­dója akar lenni. A nemzeté és nem egy pár­té. Itt pedig a párt annyira egoista öncél, hogy nem ismer fölötte állni akaró tekin­télyt, méig ha az uralkodói tekintély is. Eb­ből a helyzetből fakad az első várható és be­következhető ütközőpont. A király megkoronázásakor nem egy Ma- niuból és klikkjéből álló kormányt, de a pártokat összeölelő konoentráciős kormányt akar látni az ország élén. Ez tagadhatatlan tény, de azt se tagadhatja senki, hogy e*t a koncentrációt ma vagy rövid időn belül megteremteni a lehetetlenséggel ha­táros politikai terv. Az egymással farkasszemet néző Bratianuk közül ha Vintillát választják ki a koncentrá­cióban való részvételre, akkor rut hálátlan­ság és politikai igazságtalanság történik a liberális pártban testvérharoot felidézett és a dinasztikus hűséget a Bratianu-dinasztia érdekei fölé helyező Gyorgyéval, ha viszont Györgye kap miniszteri tárcát és Vintilla marad kegyenkivül, akkor egy politikai erő tekintetében egész bizonytalan kormány­komponens van, de nincs leszerelve az az ortodox liberalizmus, amely minden politikai erőnél nagyobb hatalmat, a tökét tartja kezében. Az Averescu néppártja aspirál a kormány­zásra, de csak oly szituáció mellett, hogy ő legyen a koncentráció gerince és Románia mar sáli ja pozícióját a király demokratikus kívánságaival ellentétben a tábornoki kar erélyén nyugvó és fasiszta színezetű diktatú­rára akarja építeni. Ennél a pártnál egyébként tehertétel Jor­ga professzor is, aki valamikor a király nevelője volt és aki ma is szeretné a professzoros gyámkodás szerepét játszani s akinek ebből az ambíció­jából fakadó igényei kielégíthetetlenek, sőt érzékenysége egyenesen kényelmetlen a ki­Vérszegény gyermekek I igyák a o Csizi-vizet, CsizfürdőJ rály számára. Végül elképzelhetetlen a kon­centráció a nemzeti parasztpárt nevű össze­ragasztott két politikai csoport nélkül. Itt azonban az a baj, hogy a ragasztóanyag már most sem tart eléggé s a szétesés elhárítha­tatlan, ha az érvényesülési aspirációkat re- sztringálni kell és esetleg egy másodrendű hatalmi szereppel kell megalkudni. Ebben a kevés kilátású helyzetben a ki­rály eddig sok diplomáciai érzéket és takti­kát árult el. Meglehetősen emancipálta magát Maniu befolyása alól és erősen érezteti, hogy Maniu mai kormányát csak átmenetinek tekinti. Közben gondoskodik arról, hogy a nemzeti parasztpárt ne érezze magát nélkülözhetet­lennek ée ne érezze magát pozíciós bizton­ságban. Egyenesen pánikszerűen hatott az a hír, hogy a király tanulmányozás oéLjából magához rendelte az összes oly aktacsomó kát, amelyek a Maniu-kormáuy által kiadott koncessziókra vonatkoznak. Ez a királyi ren­delkezés megfélem litőleg hatott jóformán valamennyi kormánypolitikusra, de egyúttal a további aspirációkat ie lohütötte, mert kérdésessé vált, érdemes-e továbbra is mi­Prága, julius 9. A prágai hadosztálybiró- j’ág Popler alezredes elnöklete alatt ma kezdte meg Dvorák Arne dr. alezredes-orvos bűn pőrének a fő tárgyalását. A vádait Srámek dr. prokurátör képviseli, a vádlottat Resler dr. prágai ügyvéd védi. A tárgyaláson meg­jelent a nemzetvédelmi minisztérium több szakértője is. A tárgyalást igen gyenge érdeklődés mel­lett pontosan fél kilenc órakor nyitotta meg Popler elnök, aki mellett mint birák Zálesky ezredes és Sojka alezredes-orvosok, laikus birák működnek és szakbíróként Kettner dr. törzskapitány. Dvorák dr. a fötárgyaláson teljes uniformisban jelent meg. A hallgató­ságban több tiszt van, akik közül néhányan a tárgyalásról jegyzeteket készítenek. Dvorák dr. nyugodtan ül le a vádlottak padjára, sap­káját és keztyüjét maga mellé helyezi. Cipő­jén sarkantyú van. Minden hozzá intézett kér­désnél feláll és röviden válaszol. Az egész affér a vizsgálat és a vizsgálati fogság nyo­mokat hagy arcán. Felolvassák a vádiratot Dvorák Arne dr.-t, a kiváló cseh dráma­írót a prágai hadkiegészítő parancsnokság so­rozó főorvosát, aki a sorozási affér kipatta­nása után hivatalos tájékoztatás hijján a leg­élesebb megvilágításba került a napilapok hasábjain, a katonai ügyészség a tizenhárom- oldalas vádiratban hivatalos és szolgálati ha­talommal való visszaélés négyizbeni bűntet­tével vádolja. A vádirat terhére rója Dvorák dr.-nak, hogy mint a nagyprágai hadid egészítő pa­rancsnokság orvosfönöke és mint a sorozó­bizottság tagja a sorköteles Hecht Frigyest az 1924-i. 1925-i és 1926-i sorozásokon, La­zansky Prokopiuszt 1925-ben és 1926-ban, Maceska Ferencet 1928-ban és 1930-ban és Maoeska Emánuelt 1927-ben és 1929-ben katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvá­nította, hogy ily módon fölmentse őket a szolgálati kötelezettségtől, noha Dvorák dr.-nak az előírások értelmé­ben felülvizsgálatra kellett volna küldenie a nevezetteket. A véderőtörvény érvényes ren­delkezései értelmében a két Maceska-fivér Prágában, Lazansky Cbiesohben vagy Prágá­ban lett volna köteles sor alá állni. Ehelyett azonban Hecht Frigyes 1924-ben Strakonitz­ban, 1925-ben Gablonzban, 1928-ban Ausrig- ban, Lazansky 1924-ben Luditzban állott mérce alá, ahol valóban besorozták, de 1924 november 17-én szuperarbitrálták, 1925-ben Tannwaldban, 1928-ban Aussigban, Maceska Ferenc 1928-ban Karlsbadban, a rákövetkező két évben Prágában, Maoeska Emánuel 1927- ben Teplitz-Scihönauban, a rákövetkező két évben pedig Prágában soroztatta magát, de csak az utólagos sorozáson. A Hecht-eset Hecht Frigyes — mondja a vádirat — arra vonatkozólag, hogy miért állott különböző he­lyeken sor alá, azt állítja, hogy 1924-ben be­teg volt. Családja úgy határozott, hogy egy időre Strakonitzba költözzék. Ez okból kér­vényezte a prágai magisztrátuson, hogy Stra- konitzban állhasson sor alá. A hely azonban nem nyerte meg tetszését ? két-három napi ottartózkodás után, amikor a sorozás meg­történt, visszatért Prágába. 1925-ben apja megengedte neki, hogy betekintést nyerjen a niszternek lenni, ha ellenőrzés és ezzel ösz- sze<függően talán felelősségrevonás is kez­dődik. Bratianuékkal szemben a külföldi tőké­sekkel folytatott tárgyalások jelentik a nagyágyút és nem más, mint ügyes diplomá­ciai játék az, hogy pont abban az órában, amikor Bratiann VintiPának kellett volna a király előtt bank fiókjainak agendájába s ezért összeköt­tetésbe lépett a gablonzi fiók igazgatójával. Mivel úgy vélte, hogy hosszabb ideig fog Gablonzban tartózkodni, kérvényezte, hogy ott sorozzák. Azonban Prágában nem tudott elkészülni munkájával s ezért később egy, majd azután egy-két napra leutazott Gab- lonzba, hogy ott soroztassa magát. 1926-ban a schönprieseni cukorgyárban akart prakti­zálni s ezért kérvényezte, hogy abban az év­ben Aussigban sorozzák. Mivel azonban fon­tos ügyek miatt nem tudott elkerülni, csak két-három napra utazott le Aussigba a soro­zásra s azután visszatért Prágába. A vádirat fölemlíti, hogy a sorozás máshol való megtartására vonat­kozó 1924-i és 1925-i kérvényei a prágai magisztrátuson eltűntek. Strakonitzban és Gablonzban nem volt a rendőrségen bejelentve, Aussigban 1926 feb­ruár 13-án Friedmann Frigyes, a schönprie­seni eukorfinomitó azóta elhalt titkára albér­lőként jelentette be. Friedmann felesége és két leánya azonban határozottan tagadja, hogy Hecht őnáluk aludt vagy lakott volna. A Lazansky-affér Lazansky azt állítja, hogy két állandó lakó­helye van, Prága és Chiesch, amely utóbbi községben birtoka is van. 1924-ben Luditz­ban besorozták. Kevéssel rá megkezdte ka­tonai szolgálatát, azonban szuperarbitrálták. 1925-ben Tannwaldban állott 9or alá, ahol betegsége miatt tartózkodott. 1926-ban Aus­sigban sorozták, mivel akkoriban azon a vi­déken tartózkodott. A vádirat felemlíti, hogy Lazansky Tannwaldban 1925 április 23-tól 27-ig volt bejelentve, azonban csak egy éjsza­kát töltött a községben. A sorozás ellenben április 15-én folyt le. A Maceska-ügy Maoeska Ferenc 1928 február 17-én kérvé­nyezte a prágai magisztrátuson, hogy Karls­badban állhasson sor alá. Kérvényét azzal indokolta, hogy apja ügynökeként járja a karlsbadi vidéket és a német nyelvben akar­ja magát tökéletesíteni. Maceska Emánuel azt állítja, hogy 1927-ben azért kérvényezte Teplitz-Schönauban való sorozását, mert há­rom-négy hónapig apja ügynökeként dolgo­zott ugyancsak azért, hogy tökéletesítse ma­gát a német nyelvben. A sorozási leletek a négy sorkötelesnél a következőképpen szól­tak: Hecht Frigyesnél 1924r-ben „jelenleg alkal­matlan, vérszegényt, 1925-ben „alkalmatlan, kétoldali légcsőhurut“, 1926-ban „alkalmat­lan, kétoldali légcsőhurut, magasfoku vérsze­génység”. Lazanskynál: 1924-ben „alkalmas, hiba nélkül sorozva” (1924 november 17-én szuperarbitráiva és alkalmatlannak nyilvá­nítva), 1925-ben „jelenleg alkalmatlan, kétol­dali légcsőhurut”, 1926-ban „alkalmatlan, kétoldali légcsőhurut”. Maceska Ferencnél 1928-ban „jelenleg- alkalmatlan, jobboldali gennyes középfülgyulladás”, 1929-ben ugyan­ez a lelet azzal a kiegészítéssel, hogy „hájas testű”. A következő évben még a következő megjegyzéssel kiegészítve: „szivgyöngeség”. Macska Emánueinél: 1927-ben „jelenleg al­kalmatlan, baloldali gennyes középfülgyulla­dás”, 1926-ban „jelenleg alkalmatlan, hájas testű, szivgyöngeség”, Í929-ben „alkalmatlan, megjelennie, az uralkodó Kreugert, a svéd gyufakirályt fogadta kihallgatáson, aki lázasan keresi, mint lehet a konszolidá­ció felé tángáló balkáni gazdasági életből pénzzel pénzt kipréselni. Avereseuék egyelőre mint grata persona állanak a király előtt és ők az egyedüliek, akik biztosra vehetik, hogy az öcz! politikai rostálásnál nem hullnak ki a lyukakon. De a koncentrációs kormány alakításának nehézségei csak a politika felszínes jövőjé­nek egén mutatkozó felhők. Az uralkodó elé más politikai, gazdasági és családi természe­tű neh&ségek is tornyosulnak, s a snájdig, eddig ügyeskezü és szerencsés szériába ju­tott II. Károlynak még sók helyzetfelbille- nésre kell elkészülve lennie. Ezekről legközelebb. gennyes középfülgyul 1 adás”. Dvorák dr. mint egészségügyi tiszt tagja volt a piseki hadkiegészítő kerület sorozó bi­zottságának, amelynek körzetébe azon kerü­letek is tartoztak, amelyekben a négy meg­nevezett sorköteles mérce alá állott. Az a kö­rülmény, hogy a négy sorköteles Prágán kí­vül soroztatta magát, mindig azon sorozó bi­zottság előtt, amelyhez Dvorák dr. Is tarto­zott, kizárja azt, hogy a nevezettek által fel­hozott indokoknak hitelt lehessen adni. A vádirat hangsúlyozza, hogy a nevezettek tudták, hol soroz Dvorák dr. és ennek megfelelően változtatták lakhe­lyüket. V A vádirat kiemeli, hogy Dvorák dr. tudta nélkül a négy sorköteles igy nem cseleked­hetett. Dvorák magyarázkodása A vádlott tagadja, hogy a négy sorköteles­sel az inkriminált összeköttetésben állott vol­na. Ami Hecht Frigyest illeti, régi ismerőse és irodalmi tisztelője Waigner Emil, a ke­reskedelmi és iparbank igazgatója hívta föl rá a fiigyeimét azzal, hogy Hecht Frigyes, az intézet tisztviselője állítólag tuberkulotikus és Strakonitzban akart gyógyulást találni. Amikor Hecht mindhárom esetben előtte Dvorák dr. előtt) jelent meg a sorozáson, mo* solyogva kérdezte meg Waignert, hogy ez Kérjen mindenütt 'luni&erus NorovIcsKát loroviíkajrvár, Trenfin. miképpen történhetett. Waigner azt válaszol­ta neki, hogy igazságos embernek ismeri és igazságos klasszifikáeiót akart Hechtnek sze­rezni, amelyet máshol nem kapott volna, mi­vel gyakran csak felületesen soroznak és sok­szor a zsidókkal szembeni elfogultságot is ér­vényre juttatják. Ami Lazanskyt illeti, Dvo­rák dr. azt mondja róla, hogy társaságbeli ismerőse. Csak homályosan emlékszik egyik sorozására. Tuberkulotikusnak ismerte s ezen nézetében a szuperarbitrálás csak meg­erősítette. A Maceska-fivérek apja régi baráti és tisztelői köréhez tartozik. Tudta ugyan azt, hogy a két Maceska nála sorozáson fog meg­jelenni, de semmiféle befolyást nem akartak rá gyakorolni. Dvorák dr. azt állítja, hogy va­lamennyi sorkötelest mindig pártatlanul, leg­jobb tudása és lelkiismerete szerint osztá­lyozta. Az érvényes katonai előírások értel­mében nem volt köteles a sorköteleseket fe­lülvizsgálás céljából kórházba küldeni. A leg­határozottabban tagadja, hogy a sorozásokból bárminő előnyt is húzott volna. Annyit beismer, hogy Waigner igazgató és az öreg Maceska. villája építésénél tanács­csal segítségére voltak és hitelhez is jut­tatták. Maceska meghívta vadászatra és da­rabjai premierjein koszorúkat küldött föl neki a színpadra. Iít-ott sonkát és egyéb füstölt árut kapott Maceskától. de ez sem­miféle összefüggésben nem állott a sorozá­sókkal. A vádirat kétségbe vonja, hogy a vádlott és a négy megnevezett személy között tisz­tára csak ideális baráti összeköttetés állott fenn és hangsúlyozta, hogy anyagi és reális természetű körülmények is erősen közre­játszottak. így Dvorák dr. 7928 március végén Komotau- ból, ahol éppen sorozáson volt, azt irta fele­ségének, keresse fel Maoeskát azzal, hogy ép­Négy gazdag „untaugEidi" prágai fiú miatt Dvorák dr. alezredes-orvos, a kiváló cseh drámaíró ma áíloii a hadosztály Mr óság eíé A katonai prohuráior hivatalos és szolgálati hatalommal való vissza­éléssel vádolja — Dvorak dr. tagadja bűnösségét — Ellentmondások a vádlott és a tanuk vallomásaiban

Next

/
Thumbnails
Contents