Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-08 / 152. (2373.) szám

Mai szánnánk fl2 oldal

IX. évf. 152. (2373) szám c Kedd '■ 1930 julius 8

Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K£; külföldre t évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K& Egyes szám ára 1.20 K&, vasárnap 2,-Kt Képes Melléklet ára havonként 2.50 KC.

A szlovenszkói és rus\nszellenzéki pártok

FősxecAeattö, Politikai napilapja Felelős szerkesztő:

DZURÁNY1 LÁSZLÓ \ FORGÁCH GÉZA

Szerkesztőség: Prága ll„ Panská ulice 12. 11. emelet, — Telefonj 30311. — Kiadóhivatalt Prága EL Panská ulice 12. U1 emelet. Telefon: 34184.

SŰRGÖn YC1M: HÍRLAP, PRflHft.

A „magyar kiiantani"

Irta: JAROSS ANDOR

Barabás Béla dr., az erdélyi magyarság egyik vezértférfiámak u] ságny i 1 atkoza tában találkoztunk először ezzel a fogalommal. Barabás a háború előtti idők politikai küzdelmeiben nem egyszer volt a bátor szavak és bátor tettek bajnoka és most öszbeborult fejjel a régi harcos lelkületével és munkává! hálásával állt oda az erdélyi magyarság Őrtál'Lói közé. A „magyar kisantant“ fogalmának a közvéleménybe dobása is elsősorban a bátorság szava. Tizenkét óv csapásokban súlyos, küzdelmekben gazdag fordulójának kellett a kisebbségi magyarság fedett elvonulni, amig a széttépett nemzeti törzs egyes tagjainak a gyökérápolás munkálása után akadt egy kis fizikai ideje és morális ereje ahhoz, hogy az uj idők határmesgyójén áthajolva érdeklődéssel figyelje a hasotnsorsu nemzettestvér szívverését.

Rezignációval kedd megállapítanom, hogy még tizenkét év után is a bátorság szavának mondható a barabási szózat; a bátorság szavának, mert a kisebbségi magyarság minden életmegmozdulása: a nemzetfentartás belpolitikai értékű intézményes megszervezése épp úgy az irredentizmus vádjával találkozott, mánt a kisebbségi fronton kint a világ közvéleménye előtt végzett jogot kérő és kereső, sisak nélküli küzdelem, fis itt nem volt kivétel, aikár Ceehszlovákiában, akár a balkáni eszközökkel európai politikát csináló Romániában, vagy akár a sötét, szerb királyi diktatúra Jugoszláviáiéiban figyeljük a magyar kisebbség életküzdeüimét.

Az a ezRironygyüirü, melyet a kisantant a trianoni Magyarország köré vont g melynek a rosszul felfogott önvédelmen kívül célja volt a kis ország fejlődési lehetőségét és politikai kibontakozását megnehezíteni, egyidejűleg meghatározta a magyar kisebbséggel való bánásmód mikéntjét is. Le nem tagadható és semminemű propagandával vagy mézes izü miniszteri szóval nem szépíthető a kisantant tagállamainak párhuzamos harca magyar kisebbségeik ellen. A nagy nemzeti sérelmek egyformán ott vannak minden kisebbségi magyar tudatában. A földreform, az állampolgári kérdés, a tisztviselők és nyugdíjasok sorsa, a közigazgatás magyarellenes átszervezése, a magyar iskolák és társadalmi egyesületek aaorongatása stb.: valamennyi közős sérelme minden utód- állambeli magyarnak. Az évente vissza- visszaténő kieantantkonferenciák bármenynyire is diplomatikus módon szövegezik meg programjukat és bármennyire is semmitmondóik és világpolitikai izüek határozataik, mindig a magyar kérdés fókusza a vonzerő és összetartó kapocs. A magyar kérdés pedig integránsán függ össze a magyar állam testét köriben szegélyező országokban élő kisebbségi magyarok sorsával. A kisantant harci élét tompitó és elimináló jó viszony csakis a kisebbségek nemzeti élet- lehetőségeit biztosító áj politikából fakadhat majdan a jövőben, ha ebben bízni érdemes és lehet.

A politikai konstellációból önként következik, hogy a kisebbségi magyarság, melyet az uj határrendezés négyfelé osztott más államokba, érzelmileg a faj és nemzettesivér vérségi kötelékével egynek érezte magát és aggódó szívvel figyelte mindenkor azokat a híreket, melyek a Királyhágón túlról a Kárpátok vidékére, vagy a Bácskából a Vág- pnentére, vagy viszont a Csallóközből Erdély bércei közé szálltak és a kölcsönös magyar sorsról szóltak. A közösen egyforma sors s a vúooopak benyaaurvtetlc védekezés minden

KOMMUmsTAlSLLENES PUCCS ÉSZAKEURÓPÁBAN?

Finnország parasztjai

békésen, Nyugodtan magukhoz akarják ragadni az uralmat Helsingforsban

Tizenkétezer iano-paraszt bevonult a fővárosba — Ma programja Fasiszta diktatúra? — l\vilii legcsendesebb forradalma

Helsingfors, julius 7. A finn főváros tegnap este óta teljesen az úgynevezett Lapo- mozgalom jegyében áll. A Lapovmozgalom a vidéki parasztság kommunistáén enes tömörülése, amely meg akarja tisztítani Finnországot az orosz agitátoroktól, azonkívül az alkotmány megszigorítására és cs aknem diktatórikus alapon arra törekszik, h ogy az országot jólétre emelje. Tegnap esf,e félnyolckor érkeztek az első vidéki automo bilok Helsing- forsba. Az éjszakai órákig töbify mint ötszáz teH automobil érkezett s a reggelig befutott autók számát nyolcszázra bee sülik, ^bbnyi- re magénkccsikrói van szó, donosaik vezetnek. A Lapo-emherek kivétel nélkül kék-fekete karszalagot viselnek, melyre két L betűt hímeztek (Lapo—Ldike). A legmodernebb sportkocsik mellett rengeteg öreg automobilt látni, de a parasztok automobiljai azt bizonyítják, hogy a vidéken a nép között nagy a jólét. A Lapo-mozgalom tagjai nemcsak szegény emberek, kisparasz- tok, hanem a vidéki társadalom valamennyi szociális rétege képviselve van közöttük. Az északi parasztok nagyrésze először életében tett hosszabb autóutat és csodálkozva bámulja Helsingfors hatalmas, modern házait. A beláthatatlan autósor az esti órákban északról érte el a várost a kívül fekvő munkásnegyednél, s a rendőrség kezdetben attól tartott, hogy a munkások és a Lapo-mozgalom tagjai között összeütközésekre fog sor kerülni. Rendzavarás azonban nem történt s az autók a legnagyobb csöndben érkeztek a város déli részébe, a kikötőbe. A parasztosztagok itt csoportosultak és zártan éjjeli táborukba vonultak. A város képét tegnap este teljesen megváltoztatta a sok fekete-kék karszalagos, komoly és nyugodt ember, aki türelmesen várt, amig a kaszárnyákban és az iskolákban kijelölik számukra a nyugvóhelyet. A tereken az asszonykiilönitmények nyilvános konyhákat állítottak föl s a lövészegyesület tagjainak segítségével fejedet, mileg megvendégelték a jövevényeket. A nagy boulevardokon a parasztok csak óvatosan és “félénken mertek mozogni. A mozgalom vezérei jóformán kivétel nélkül öregebb és meggondoltabb embereket hozattak Hel- singforsba, hogy a fiatal temperamentumok ne kompromittálják az akciót. A jövevények hátizsákjaikkal, esernyőikkel és kis táskáikkal, egyszerű ünneplő polgári ruhájukban Inkább vidéki turistákra emlékeztetnek, sem- jaiint olyan politikai mozgalom résztvevőire, [akik forradalmositani jöttek a fővárost és az államhatalmat akarják kezükbe kaparitani. I Helsingfors lakossága meglehetős nyugalom- I mai szemlélte a Lapo-emberek bevonulását. jA járókelők egyrésze zsebkendőlobogtatás- ; sál fogadta a fölvonulókat, amire a parasztok fasiszta9zerü köszönéssel válaszoltak: iassan fölemelték jobbkarjukat az üdvözlők felé. A tüntetés csöndes, nincs zenekar, a parasztok nem énekelnek és nem kiabálnak, a parancsokat a vezetők nem ssavn’rksd, ha nem kis zöld, kék és fehér zászlókkal adják meg. A mozgalomnak eddig alig van politikai programja. Kosola, a parasztok vezére, aki Kares apát és Haarla kereskedelmi tanácsos mellett fővezérnek számit, tegnap este akcióprogramot adott ki. Elsősorban valamennyi kommunista szervezkedés és bizottság elnyomását követeli, továbbá a kommunista képviselőknek a parlamentből való eltávolítását, a hivatalok megtisztítását és az agitátorok kiutasítását. A programnak ezt a részét Svinhufrud kormánya akadály nélkül teljesítheti. Nagyobb nehézségeket okoz a program második része, amelyben Kosola a parlament megreformálását, a proporciós választójog bevezetését, a listák eltörlését, a politikai büntetőjog megszigorítását és a sajtószabadság, a gyülekezési és egyesülési jog megszükitését követeli. Az alkotmány módosítására irányuló javaslatokat eddig a parlamentben a liberálisok és a szociáldemokraták egyaránt elvetették. A Lapo-mozgalom ellenségei most csöndesek, hogy elkerüljék az összeütközéseket. A szociáldemokraták, akik a parlament második erős pártját alkotják, ugyancsak nyugodtan viselkednek és minden igyekezetük arra irányul, hogy az erőszakoskodásoknak elejét vegyék. Tegnap este két helsingforsi kommunista képviselőt a parasztok erőszakkal Lapiaba szállítottak, de szabadon bocsátották őket. A kommunistákat a rendőrök védik. Ma körülbelül tizenkétezer paraszt gyűlt össze a fővárosban, de az előjelek szerint erőszakoskodásokra és összeütközésekre nem kerül sor. A parasztok koszorút helyeznek el a hősök síremlékére, majd a szenátustéren közös istentiszteletet tartanak. A mozgalom elsősorban vallásos

színezetű és jellemző, hogy az összegyűltek első nyilvános aktusa az istentisztelet volt. A lapok úgy tudják, hogy elsősorban vallási, pietista kezdeményezésről van szó, amelynek politikai iránya egyelőre bizonytalan.

Gandhit szabadonbocsátiák?

London, julius 7. A Sunday PictuTel jólértesült forrásból úgy tudja, hogy az aa^ goi kormány hamarosan szabadonbocsátja Gandhit, aki rés** rovom a Hwírk és az angolok közös londoni konferenciáján,

London, julius 7. Gandhi nyolcezer híve tegnap megkísérelte, hogy Pimából a ve- rawdai börtönökhöz vonuljon, ahol Gandhit őrzik. A rendőrség meggátolta a terv kivitelét, Az összeütközés alkalmával több hindu megsebesült.

Folytatódik a szeparatisták elleni mozgalom a Rajnavidiken

Frankfurt a. M., július 7. KJoppenheim- ben, Wiesbaden egyik külvárosában tegnap folytatódott a szeparafcistáik elleni akció. ötven. fiatalkorú nacionalista megtámadta Kunz mezőgazda házát. Kunzot azzal vádolták, hogy a megszállás alatt de- nunciált és minden tekintetben a franciák kezére járt. A tömeg beverte az ablakokat és megkísérelte, hogy a házat felgyújtsa. Kunz és fia nem adták meg magukat, hanem fegyveresen ellentálltak. Amikor a tűzoltóság kivonult, hogy a tüzet eloltsa, a tűzoltókat sem engedték a ház közeiéibe. A kivonuló rendőrséget a Kunz-család szintén fegyvertiizzel fogadta. Csak amikor a rendőrök válaszoltak a tüzelésre, adta meg magát a két szeparatista. A házkutatás alkalmával a rendőrök tizenkét katonai fegyvert, egy revolvert és rengeteg muníciót találtak Kiinzéknál.

oldásához fogni. És bármint is nevezzük azután a magyar kisebbségek közös alakulatát, időszerű és helyénvaló, hogy a közös szerv megalakítása megtörténjen.

Nem nehéz kitalálni, hogy a megalakulásnak egyetlen akadálya a khsantantáliamok kormányainak magatartása. El lehetünk rá készülve, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel fogják megnehezíteni, hogy a kisebbségi magyar pártok delegátusai találkozhassanak és a sajtó az elkoptatott irredentaváddal fog kedvezőtlen megvilágításba állítani minden ilyenirányú megmozdulást.

Ezzel szemben nem ütközik tételes törvénybe olyan nemzetközi szervezkedés (ez esetben ugyanis a különböző országokban lakó magyar pártok konferenciája is nemzetközi jellegűnek tekinthető), melynek célja azon eszmék és ideálok szolgálata, mely célokért a Nemzetek Szövetségébe tömörült államok a világ békéjének és a népek megelégedésének biztosításáért évek óta küzdenek. Elvégre a kisantant külügyminiszterei éppen Csorbatón vallottak szint a briandi gondolat mellett, mely az összes európai népek érdekszolidaritását akarja megteremteni. A magyar kisebbségek is konstruktív tényezői akarnak lenni az uj munkának, mely Európa állandóbb, biztosabb jövőjét akarja előkésziteni. Ennek a munkának csak egyik állomása lenne az európai magyar kisebbségek látható kézifogása.

A kisantantnak nagyon is érdekében állna a világ elé tárható tényekkel igazolni azt a szabad, demokratikus szellemet, mélyet propagandája intenziven hirdet

m

erőnket lefoglalta s csak a legutóbbi időkben jutottunk el oda, hogy a magyar kultúra vágányán megszoríthatta egymás kezét az erdélyi és szlovenszkói iró. Barabás felvetette az eszmét, hogy itt az ideje, hogy az utódállamok magyarsága politikailag is érintkezésbe lépjen egymással és alakítsa meg a „magyar kis antantot"; azaz teremtse meg az európai magyar kisebbségek közös frontját látható, reprezentatív formában is.

Az európai kisebbségek konferenciáján, ahol négy év óta találkoznak a magyar kisebbségek kiküldöttei, már nem egyszer szó volt hasonló együttműködésről, anélkül, hogy azután konkrétebb javaslatok alapján a kérdés megoldásához nyúlhattak volna. Azt hiszem, hogy ma, ha bátornak is tetszik Barabás javaslata, nem merészség annak meg-