Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-05 / 151. (2372.) szám
1980 joflus 8, sgomfo&t. n ie ezt tapasztattam. S ha még ez se győzné meg (Sőt, eferttlom, hogy a hipnózist csalódom körétben m alkalmazom. Egyik sógornőm oly élénk hajia- moeságu, hogy főfájás esetében csupán kezemet kell fehére térnem s már attól megszűnik * — De, Bedén... INCIDENS A* orvoe beszédének nem várt fordulatára a tudósító, aJká szorgalmasan j egyenget, meglepetten Obi fed tejét. „Hohó, mi ez?" Az orvoe, helyéröl felemelkedve, merőn néz feleségére, *lka a hatalmas fotelbe süppedve, mélyen alszik ... Az orvoe, midőn látja, hogy szavaira az alvó nem ébred, parancsoló akcentussal ismétli: „De, Hetén!" A parancsoló akcentus azonban, a belevegyült megüt- küoíéB és féltő gond miatt nem eléggé szilárd és (kemény. De, hogy az alvó most se reagál, férje mellétté terem 6 az alvó arcára süjtü egymásután- apró, energikus pofonokat, mondjuk, poton- káikRí mér. Az orvos megint a szóihoz folyamodik: nAkarom, hogy ébredj... Érted? Akarom!“ És mintha a szó valóban súlyosabb lenne a tettnél: a nő felnyitja szemét, de megint lehunyja, még erősen küzd az álmossággal. Csak midőn a férj megismétli a szuggesztáv parancsot, tér teljesen magához. „Rettenetes", mondja az orvos téliig önmagának, félig magyarázón a tudósítónak, „mór beszélni se merek előtte a hipnotizmusról: mindjárt alszik." Előbbi helyét az asztali mellett ismét elfoglalja, de a két férfi a hipnotizmusról, most már aranyért se beszélne. lm dwwiMi ■> mii<—■~~mmnnrT'ifi"iFmumwnrMorfiumos löoegek Olvasva a fenti címet, ne gondoljon senki valami uj hadianyagra, amelyet a jövő háborújának küzdőfegyverei sorába iktatnak majd. Amennyiben a löveg szóval kapcsolatiban használni lehet a humánus jelzőt, a morfiumos patronokat félig- meddig megilleti ez az emberséges megjelölés. Köztudomású, hogy az áiliatkertek, állatseregletek oéljaáira szolgáló erotikus állatok fogságba - ejtéee ezernyi nehézségbe ütközik e emellett az állatoknak nagymérvű pusztításával jár. Legutóbb már a kíméletet nem ismerő angol átlatkereeke- dők mérges gázokkal kísérleteztek, egész erdőterületeket árasztva el a dermedést okozó gázzal, hogy az ilyen módon merevgörcsökbe juttatott állatokat rabul ejtsék. Az apróbb e ennélfogva gyengébb szervezetű emlősök és madarak tízezrei pusztultak el egy-egy ilyen gázvadászat során s ezzel a gonosz pusztítással szemben igazán elenyészően csekély volt az a 20—30 nagyobb emlősből álló zsákmány, amely a kegyetlen vadászok kezébe jutott. Az ilyenfajta narkotikum utján foglyulejtett állatok is nehezen heverték ki ennek a .gáztámadósnak" következményeit e különösen majmoknál, — amelyek tudvalevőleg erősen imkiánálnak a tüdőbajra, nagyon sokszor gyógyíthatatlan nyomokat hagyott hátra ez a vadászati mód. Ezen a barbár vadászati módon igyekezik segíteni az a „humánus" löveg, amelynek feltalálása egy Ramett Hamis nevű angol kapitány nevéhez fűződik. Harris kapitány fegyvere külsejével igazán nem árulja el, hogy a benne rejlő löveg magvát nem Szibéria ótembányáinak mélyéről aknázták a szovjet szerencsétlen e'Mtéltjéi, hanem valahol ott termett Kína mezőin vagy Perzsia lankáin s mielőtt a retorták éc lombikok nem kristályosították fehér porrá: szxnesvirágu mák hordozta karcsú szára belsejében. Maga a löveg már nem ilyen egyszerű. Finom szerkezetét legtalálóbban egy pravasz fecskendőhöz hasonlíthatnék, amelynek alumíniumból készült hüvelyébe morhumoldatot helyeznek. Ha a morfiumos löveg működéséről akarunk fogalmat alkotná, kissé merész hasonlattal a gránát szerkezetére kell utalnunk. Ahogyan a gránát szilárd testihez ütődve, explodál, a monffiuimiiőveg ugyancsak akkor funkcionál, ha vékonycsövü tűje átfúrva bőrt és izmokat, csontba ütközik. Ilyenkor az automatikus kis szerkezet kilövi morfium- oldatát s narkózisba ejti az áldozatot. Arról, hogy ez az uj lövedék mennyiben válik be a gyakorlatban s mennyivel bizonyul majd humán usabbnak, mint az eddig gyakorolt vadászati, illetve foglyulejtő módok, egyelőre nehéz volna nyilatkozni. Egymaga az a körülmény, hogy a lövegűk hatását, másszóval, a morfium adagolását előbb ki kell alaposan próbálni, mert hiszen jól tudjuk, hogy minden állat más módon reagál a gyilkos méregre s más adagolásai morfiumra van szükség, ha rinocerosszaü, tigrissel, oroszlánnal, karcsú .gazellával, vagy éppen egy jámbor maki majommal kerül szembe a vadász. No de ezt a problémát majd eldönti Harris kapitány, a feltaláló, aki nagyon bízik találmánya sikerében, ezt bizonyítja az az optimista nyilatkozata is, amelyet egy intervjn kapcsán tett: — Első kísérletemet egy fékezheteflern bikán végeztem — mondta az aifrikavadász feltaláló. — A robusztus állat tűz perccel a lövés után már narkózisba esett s igy könnyűszerrel megközelíthettem. Egyéb állatokon végzett kis őrleteim után négy zulu koffer társaságában vadászatra indultam. Szerencsénk volt. mert félnapos kóborlás után három antilop bukkant fel előttünk. Két első lövésem nem talált, a harmadik löveg azonban megsebesítette az egyik állatot, amely párszáz lépésnyire futott miég, aztán összeseit e narikófcikus állapotban végignyult a tarlón. Koffer kísérőim szentül hitték, hogy az antilop kimúlt, annál nagyobb volt azonan meglepetésük, amikor közelebb érve, azt tapasztalták, hogy a fekvő állat normálisan lélegzik b flzemreflexe is zavartalanul működik. Megkötöztük a zsákmányt, táborikéiyüukre szállítottuk, ahol egynapi bágyadtság után már vidáman szürosölte az eléje helyzetit kecsketejet. — A kofferek körében valóságos legendák keltek szájra, mindenki bnvölőnek tartott, afai mágikus erejével gvakorolt hatást a zsákmányul ejtett állatra. Ez a legendás hit azonban egyKét hölgy jelenlétében halántékához illesztette tréfából a revolverét s a következő pillanatban holtan rogyott össze a brezovai polgári iskola igazgatója Pozsony, julius 4. A pozsonyi államügyészségre tegnap különös jelentés érkezett. Hla- vács Jaroslav, a brezovai polgári iskola igazgatója a napokban meglátogatta barátját, Valecsek Ernőt, a Slovenská Banka bre- 7x>vai fiókjának dirigensét s azután a lakásból eltávozott Valecsekné és ennek egy barátnője kíséretében. A háromtagú társaság betért a Nemzeti házba s onnan Hlavács lakására. Amikor beléptek a lakásba, a hölgyek egy élesre töltött revolvert találtaik az asztalon s kérték Hlavácsot, hogy tegye el a fegyvert. Ezzel leihevered tek a pamlagra. Hlavács az asztalhoz lépett, kezébe vette a revolvert s tréfásan a hölgyekre célzott vele, ami módfelett megijesztette őket. Hlavács ekkor a saját halántékához szorította a fegyvert s mosolyogva nézett a mégrémült hölgyekre. Abban a pillanatban azonban lövés dördült el és Hlavács szó nélkül lefordult a földre. A két hölgy elinte azt hitte, hogy Hlavács továbbra is tréfálkozik s amikor nem állott fel, odamentek hozzá s rászóltak, hogy álljon fel. Azonban Hlavács ekkor sem mozdult, mire közelebb hajoltak hozzá s megborzadva vették észre, hogy az igazgató szájából szivárog a vér. Azonnal orvost hívtak, ez azonban már csak a beállott halált konstatálhatta. Megindult a nyomozás a titokzatos tragédia felderítésére. Eleinte az volt a feltevés, hogy Hotel Continental Budapest Vli., Int. tel. 462-28. Dohány ucc« 42 Hlavács valamely okbői öngyilkosságot követett el, azonban az alapos vizsgálat nem tudott olyan motívumra akadni az igazgató életében, mely az öngyilkosságot valószínűvé tehetné. Minden jel anra mutat, hogy véletlen szerencsétlenségről van szó. 9Tfami és 9olla Orta: fíörinczy Qyörgy Anyai őseim családfájának bússá ágbogai szerint nagyapámtól és duliházai kúriájától két vén digányasszouyt örököltünk. Az egyik Mami volt, a másik Polla. Mami a Seregben lakott, Polla pedig Harmeoou. A Sereg: a cigányt ertály; talán a nagyidai hősökre való hagyományezerü történelmi elnevezés. A Sereg Rimaszombat és Tamáefalva összekötő városnegyede, vagyis félág a városhoz, félig a faluhoz tartozván, mindkettőnek a végén fekszik, bizonyságául annak, hogy az Isten a aigáeyt csakugyan a falu végire teremtette. Aaoutölül a Rima partján is, nem azért, mintha a cigány olyan nagyon szeretne fürödni, hanem inkább a rákászáéra való tekintettel. Mindez becsületére válik az ös- cigánynemzeteég nemzeti politikájának. A cigány muzsikált a városnak ie, a falunak is és, persze, úgy táncolt a város is, a falu is, ahogy a cigány muzsikált Bezzeg, a magyarság neon muzsikál a szomszédainak; ellenkezően: a szomszédok muzsikálnak és mi táncolunk. Nyavalyatörés, halálos tánc, méltó a muzsikához. Máskülönben Mami meglehetősen kényes séma. Rejtelmes szereplése nyilván a duüházad kúria ős- regéibe nyúlik vissza, rám nézve azonban ott kezdődik, hogy kis ikertestvérem, tenhaju, kékszemű, dailosaijkn bájos leányka, úgy ötesztendős borunkban itthagyva bennünket, kitért az étet brutalitásainak, elment az angyalok közé. Édesanyám kétségbeesetten mutatta a kis örökáknodót háziorvosunknak, aki ezek szerint nemcsak tudományával késett meg, hanem a látogatásával is. A helyzet ténymegállapításával, a diagnózissal azonban ezúttal mihamar készen lett: — Hát ez meghalt Azt mi mér hamarább tudtuk. Édesanyám rám mutatott. — Ez is beteg, doktor ur. Éhnek ás ugyanaz a betegsége, amelyik a másikat elvitte. Legalább az egyiket mentse meg. Aesculap őfelsége hidegen legyintett — Azt megnézni se érdemes. Úgyse élmávaööt Most nagy pietással gondolok a kíméletlen öreg Aesculapra. Milyen kitűnő jövendőmondó veszett el benne I Miilyen igazat jósolt t Azóta hatvanöt esztendőt éltem ugyan meg, de most, közelegve a viszontagságos ut régéhez, látom csak, hogy élni voltaiképpen csakugyan sohase tudtam. Szerencsére. ezt rendszerint későn tudja meg az ember. Akkor édesanyám nagyon fölháborodott. Jobban bízva abban, aki az életet adja, mint abban, aki megtartani nem tudja, miéltattankodott. Hogy éppen az ítéli gyermekét halálra, akiinek hivatása és kötelessége az volna, hogy megmentse! Aittul fogva tűz esztendeig nem lépte át orvos a házaink küszöbéi; Marni völt a. háziorvosunk. Ezzel, úgy hiszem, mindent megmondtam a vén banyáról; javasasszony volt, kuruzsló, Devla varázsló, bűvölő papnője, egyszóval: boszorkány. Ma már sok baja volna Maminak mindenféle köz- biztonsági intézménnyel, a szegény Marni aligha birná a tömérdek felelősséget, ami a váltadra nehezednék, de abban az időben még a vén cigány- asszonyok büntetőjogi felelősségét teljesen más irányban firtatták: a Sereg férges sikátorai között eltűnt hibákért és kacsákért szakadatlanul érdeklődtek ugyanis a pandúrok. Mert a pandúrok nagyon kiváncsi emberek voltak és nem (igen értették a tréfát. A liibatrófát se. A ház, amelyben Mami tanyázott, éppolyan exo- tikuim volt, mint ő maga. Sötét odú, mind a kettő. Ablaka se a háznak, se a Mami lelkének nincs. Titokzatos barlang, amiben csak a Mami két öreg uiacskaszeme világit, színesen foszforeszkáló ravasz fénnyel. Mami azonb ’ éppolyan komolyan vette a tudományát, mint a liibapöröket. Hozzám se nyúlt ugyan, de a szemével kivül-beM. alaposan keltőre szertefoszlott, amikor az újabb vadászatok újabb sikerei során megmagyaráztam kitérőimnek találmányom titkát Szentül hiszek abban — fejezte be Harris kapitány, — hogy a morfiumos löveg korszakos jelentőségű az állatvédelem terén. Most már nem lankadok s tovább folytatom a kísérleteket, amelyeknek százszázalékos sikeréről csak akkor beszélhetünk, ha az első tigris, oroszlán, elefánt vagy víziló foglyulejtéséről Adhatok számot. megvizsgált, jóformán átkutatott. Majd rejtelmes cigányereklyéket szedett elő zagyva limlomja köziül és azokkal nagyon különös mutatványokat csinált. Láncot tekert a nyaka köré. Fétis-szérű primitív faragványőkat, soktfejü, vtigyorgő szfinxeket rongyba csavargatott, közbe érthetetlen szavakat mormolt és szertartásos mozdulatokat tett Mindezt némi szorongó félelemmel figyeltük s a végén megkönnyebbülten föHélegzettühk és édesanyám kifizette a Látogatás orvosi honoráriumét, amit Marná a fétisekkel együtt tüstént el is dugott, nehogy a pandúrok azokat is megtalálják, mint a fönttiszteJt libáikat. Otthon aztán megkezdődött a gyógykezeltetésem. Nagyon kutya kis gyógykezelés volt; hogy egyebet ne mondjak: reggelire naponta ciberét kaptam, e a ciberét meg kellett innom. Hogy mi az a cibere, azt ma már nem igen lehet nagyralátó kor társainkkal megértetni. Annyit mondhattok, hogy a ciberénél undokaibb eledelt még sohase kotyvasztottak ezen a boldogtalan földgömibön; nagyon csodálnám, ha a fegyházakban nem ismernék. Nyegle forradalmáraink tüstént elhallgatnának elégedetten nótáikkal, ha tudnák, milyen boldogok, hogy végre a cibere eltűnt a világrend étlapjáról. De volt az én kúrámnak, kellemes része 36: estéukánt tökéletesen megfőztek. Nem a pesti jargon ismert értelmében, hanem úgynevezett, szénaperényében, amit a tekaszált rétek nyers füvéből a Mami recipéje szerint szárítottak, hogy zizegő aezuszénává lasraa- lódjék. Most visszagondolva erre a karára, azt hiszem, hogy Mami tutejdonlképpeo nem w volt olyan buta, amilyennek a® ember az együgyű vén boszorkányt képzelné. Sőt azt hiszem, hogy Mami az őri cigány- mágusok furtaugjával nagyon logikusan igy gondolkozhatott : — Devla bizonyéira nem hiába teremtett, annyi mindenféle füvet a rétre. Miután Devla semmi egyformát se teremtett, bizonyos, hogy a füvekbe is más-más ti'ükos, erős, tulajdonságot rejtett. A* egyiktől fcőlikát kap az ember, a másik megszabadítja a kőinkétől. Az egyik fekélyt csinál, a másik meggyógyítja a fekélyt. Az ezerféle fü között ott kell tennie annak az orvosságnak is, amitől ez a nyavalyás kis csewevész talpra áü. Devla bölcs, séget Mami doktornak tökéletesen igaza volt A (kérdéses orvosság, amit a cágánytettisekiből kifaggatott, csakugyan ott rejtőzködött a saénaperenye nevezetű aszuszénáiban és én megm'őgyultiam, miután körülbelül százötvenszer elevenen megfőztek. Sőt a tudomány, vagy mondjuk: az elmélet ás igazat adott a Mami doktor boszorikánypraxdsénak. Tiz esztendei orvostalanság után fiatal háziorvosunk került, aki friss diplomáját akkordba hozta haza az egyetemről Édesanyám nagy örvendezéssel fogadta az ifjú tudóst Az ilyen Likas fiatalember bizonyosain teljes ambícióval indult el a pályáján, még hisz a hivatásában és bízik a maga tudományában. A* ifjú Aesculap azonban nem fontoskodott. Nem hencegett. De nem is követte a szívtelen öreg jövendőmondóit, aki engem oly fönhéjázőn és könyörtelenül halálra átélt. — Nem mi, nem az orvosok Gyógyítjuk meg a beteget, — hangsúlyozta minduntalan az okos fiatal orvos — Isten az igazi orvos. Csak 6 tartja kezében a természet erőit, hatalmát és csodáit. Mi csak segítjük, amennyire a tudományunktól telik, a természet gyógyító munkáját. Kezet fogunk, szövetkezünk a természet erőivel és — Isten győz. Valahogy ilyenformám gondolkozhatott Mami doktor is, persze, cngánydiaLektusban és cágány- stdlusban, amit nem az öreg ikuvikk, hanem a fiatal doktor értett meg. A jó Isten minden dialektust és minden stílust ért úgyis. Ezért győz mindig. Ezért győzött a szénap~renye-fürdővel ie. Mamival. * Az ősi örökség másik fele még komplikáltabb oigányspecialiitás. Polla ugyanis feltűnő szépség volt — megöregedve. Tisztes, sőt méttóságos aüak, arisztokrata, nagyasszonyfej, melyet galamibősz haj koszoruz. A közvélemény mindezt ágy fefezte ki: — Senki se mondaná, hogy cdgányteszony! Mi se mondtuk. Akkoriba faltuk Dumas szenzációs történelmi regényeit, a Három testőrit, Margót királynőt. És Medici Katalint olyannak képzeltük, amilyen Polla. Reggetenkrint Polla járt a piacra — bevásárolni, tyúkot, kacsát, tojást, varjait, túrót, miegyebet, d* ezt a szakácsnői (funkciót Lj úgy végezte, mintha leereszkednék. Nem ócsárolta az árut. Nem alkudozva. ÁJttaMban nem szószátyárkodva. Előkelőén, sőt ezen védelméé magamérsékléssel vigyázva nimbuszára, mert a piac társadalmában PoJílát 'tekintetes asszonynak szólították és Polla nem tiltakozott a megtisztelő rangbecalés ellen. Nyáron Polla odahaza telelt, falun. Névszennrtfc Harmaoon. Csak akkor költözködött be hozzánk a városba, miikor a nyers kendert már megti!ólMfc és len és kóc lett belőle. A közszereplés izgalmas tereiről Polla a guzsalyhoz menekült pihenni. Otthon levetette a piaci fekete eelyeankendőt és a harmad suhogó szoknyákat, majdnem pongolyá- ban üllt a guzsalyra, úgy nyergeivé meg azt, mint a 'boszorkány a eeprünyéíet. Mai ember mér talán nem is igen tudja, mi as a guzsaly. A hosszú, póznaszeríl intézmény felső végére odakötőzték a lent vagy kócot, olyan volt, mint a bogüyasfejü bába. Aztán a kóoba bete- afcaeztották az orsót és megindult a fonás. Az orsó pörgött a gúzsaiykirálynő ujjat között és a kóc a® orsóra tekergőzködött. Észre se vettük, egyszer csak, az orsó pörgése közben fonál lett belőle. No, nem ment olyan könnyen, amilyen könnyű igy ei- / ptetykázni. Ma már talán az orsó is kihalt a mü- f ezerék ódon arzenáljából, bizonyára valamilyen giép lett belőle. Mi, öreg krónikások, láttok őt, a kacér és dfm szerszámot lepörögni a fooálfezálon és visszatáncolni a guzsaly összegubancolt kézfejéhez t A mi képzelődő szemünk előtt föl-föltárni adt a guzsaly és az orsó és vele támad föl a fonóházak és foezbókák kedves világa is mindenestül, csengő nótáival, naiv meséivel és szánakozva nézünk az újkor ujjongó orfeumaira és futball- meocseáre. A rúgott bajnokok sohase fogják látni Poilát, amint az orsót pöndöriitá! Amint a eágány- baíbonák érthetetlen nyelvén beszélget az orsóval és az orsó visszafelel. Alsó végén csörögnek, csattognak a tarka fakorilkák, amik az orsó művészi rangját jelzik. Ahány karika, annyi eaírzsi- Kapitány, héró, gtrőfflfisasszouy. Ezredes is van, három karikával. Polla azonban királynő, az óbestert is megtáncoltja. Még dalolt is neki, hogy vigabbeo táncoljon. Gigánynótát, persze, amit bizonyosan Hármáéról hozott: Áftolmeutem a Tiszáin, Kilenc orsókarikán; Visszamennék, nincs fedi0. . .. Hát a babám hol lakffik? — Három meg kettő! A kmrálymő kevÓlyen vetette föl fejét. Pollija, őfelsége csakugyan cdgánydinaisztia sarjadéka: Rocjfcá ApoUónáa. Azt hiszem, a PoÜa. anyakirálynéd nimbusza s a büszke Medid-önérzet is, aimíive] ezt őrizgette és éreztette, ebből magyarázható. A teknő-' vájó, téglahordó, vályogvető cigányt, sőt a mezítlábas postaihivatalnokot, a cigán ystafétát is Polla mélyen megvetette, a paraszttal együtt, akut ugyancsak lenézett a dulházai kúria könyöklőjéről «PP" úgy, mint a harmad ősi putri homályos pitvarajta^ jóból. Ha olykor, névnapok reggelén mailadbanda ie bemerészkedett hozzánk, a folyosóra, Fólia, anyaMrálynői ujjánaik egyetlen legyintésével hallgattatta el a kontár művészeket. Szigorúan parancsoló tekintete impozáns és félelmetes volt; nemcsak a prímás, még a hegedűje is megdermedt a nemcsak a hegedű nétmuLt meg. a prímás maga is. Szakértő fojtotta a bőgőbe a szót: digánykirálynö. Polla soha, egyetlen pillanatra se zökkent ki cigánygőgje főne égéből. Fekete őseiről nem sokat beszélt, de ha beszelt, akkor nyomatékos hangsúllyal, ellenvetést nem tűrő hangon. — A Radics-falamiának Harmac az ősi fészke. Aki nem Hármáéról származott, az nem is igazi Radics, Lopott gyerek. Az igazi Radír? máskülönben is mond ur; úri dgány. Mikid szép. Mind szépen muzsikál. Vagy szépen fon. Vagy mesél. Vagy danol. Vagy... Egyszóval: amit Polla nem tudott megstilizáLm, valamennyi igazi Radics — igazi költő. Muzsikus. Nötofa. Vagy királynő: a guzsaly, vagy a (szeretem királynője. Ez látszott rajta, miikor nóta- és mesemondás és az orsó pörgése közben két égő szeme nagyokat villémlott. Démoni szépség komor varázsa sugárzott szép ősz fejéről. Milyen lehetett akkor, valaha!... Izgatottan néztük a® ujja között, táncoló orsó cifra kánkóit. Még azok is daloltak, kacagták, telén kacsintottak is: Hát a babám hol Laikiik?.
