Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-05 / 151. (2372.) szám
10 <W^<aiMA^ARFtnaigR KmmmmmmBammmmmmtmmmmtmmmmmmmmmmmmmmm 1930 julius 5, ggornbaá. Egy eperjesi orvos csodálatos gyógyításai a hipnotikus-gyógymóddal Panaszkodik, hogy őrülten fáj a feje s félóra múlva emlékezni se tud rá — Foghúzás hipnózisban Idegsokk gyógyítása — Az alkoholista vendéglős parancsot ad, hogy pincéjének borait öntsék ki a csatornába, mert hipnotikus szuggesztió hatása alatt mindennemű szeszes folyadékon petroleum- szagot érez — Távalvás — Pajkos szuggesztió — Beszélgetés a hírneves orvossal Eperjes, július eleje. Hármam vadának együtt: a szerkesztő, a költő és a* alkalmi tudósító. „Tomrny ás társa" eperjesi utolsó előadása után a Gellért-száUó egyik szögletét szállották meg s abban a kellemesem bágyadt, éilmmtag hangulatban, amely a pompás előadás még dúsam zengő lelki rezonanciájától, — egy sereg széplány és asszony közelségének varázsától, — a táncmuzsika vontatott ritmusától — és az éji órák szelíd mélánk óliájától — rdngaitottan kéjes lustasággal nyújtózott el bennük: beszélgettek. Mindenféléről, miég csak az orvosi etikáról is. — Évek óta hordom szivem alatt — siránkozott az alkalmi tudósitő — egy eperjesi vonatkozású érdekes és hálás riport méhmagzatát 6 az orvosi etika túlságosan szigorú értelmezése miatt nem tudom világ rahozmi. Válaszul társai kérdő pillantására. így folytatta: — Van itt Eperjesen egy orvo6, aki a hipnotikus gyógymóddal bámulatos sikereket ér el s a szervi bajokon és kóros elváltozásokon kdvü'l jóformán minden betegséget gyógyít. Nem afféle szemfényvesztő trükkökkel és színpadi fogásokkal dolgozó csodadoktor, hanem tudományosan képzett orvos, aki a hipnoterápiával is szakszerűen foglalkozik. Külsejében nyoma sincs a szvengáliszerüségnek. JavakonaeM, nyúlánk, izmos, szőke férfi, aki annyira gyűlöli a sablont, hogy minden színpadi előírás ellenére, még csak nem is „fekete, szúrós", hanem szeládnézésű kék szemeket visel. Gyűlöli azt a titokzatosságot is, amibe a hipnotizőrök oly előszeretettel burkolóznak. Kulturális és jótékony egyesületek azon kívánságának, hogy tartson körükben a hipnotizmusról előadást, mindenkor készségesen tesz eleget 6 miint társaság- és tréfakedvelő ember, nem egyszer hökkenti meg a társaságot a hipnózis ártatlan tréfáival... — Mi van az orvosi etikával, — türelmetlenkedett a szabad óráiban maga is orvos, költő. Az alkalmi tudásitő zavartalanul folytatta tovább: — Mivel a prakszisa rendkívül kiterjedt, a hipnotikus gyógykezelésre csupán a koraesti órákat veheti igénye. Ez időben rengetegen keresik fel és pedig nemcsak a város és környékéről, hanem mesz- eze vidékekről is, mert bármennyire ellensége a reklámnak, amelyet az orvosi etikával összeférhetetlennek tart, csodálatos gyógyításainak híre szájról-szájra adva, egyre terjed. Az orvosi etika túlságosan szigorú értelmezésével reklámnak tartja gyógyításainak hírlapi szellőztetését is, attól pedig, hogy név szerint említsék, szinte idiioezinkráziásan irtózik... — Eseteket kérünk, — szólalt meg most szomorkás zománcu, kellemes hangiján a szerkesztő, aki a fejedelmi többest húszéves újságírói pályáján szokta meg. Az alkalmi tudősátó az alább felsorolt, eseteket mesélte el, a szerkesztő pedig kiadta a parancsot : — Névvel, vágj' anélkül, ezt a riportot meg kell írni! Nos, a parancs: parancs. Esetek a hipnoterápia köréből Hogy az ismétlések és felesleges magyarázgaiá- fiok Szcálla-Karabdiszát megkerüljem, hogy a természetfeletti ingoványai közé tévedt átlag-olvasót helyes útra igazítsam; hogy végül annak az olvasónak a kényelmét is szolgáljam, aiká az újságcikknek csupán a sűrűn tagolt, elbeszélő részeit olvassa, a többin pedig — „ej, ezek hülyeségek 1" — undorral ugrik át: a hipnotizmus legnéTkülözhe- tetíenebb alapfogalmait, egy-szuszra mondom él. A görög ,.hüpnosz‘‘-bol (álom) származó „hipnózis" és az abból alkotott „hipnotizmus" szó, még százéves sincs. Először James Rnaid manchesteri angol orvos használta „Neurypnology" címen 1843- ban megjelent müvében. A hipnotizmus lényegét tevő az a különös erő azonban, amelyet még ma is csupán hatásai és feltételei szerint ismerünk, egyidős az emberiséggel. E különös erő birtokában a próféták. Jövendöléseikkel, a mágusok, a varázslók és rőfeonszakmabeldek pedig csodatételekkél ejtették bámulatba a világot. Ebben a különös erőben, amelyet a latin „suggerire" (aléltolni, de legyűrni te; itt, Legyűrni az akaratot) szóból származtatottá® ezuggesztiv erőnek is nevezünk, rejlik a Koseuthok, Napóleonok és Bismarckok sikereinek titka, de — hogy a végtelen skála ellen tett szólamaival is megismerkedjünk — ebben a különös erőben rejlik amaz utazó-ügynökök sikereinek titka is, akik jobb meggyőződésed, sőt akaratod ellenére, méregdrágán sózzák nyakadba, portékáikat. A hipnózis ezt a szug-_ gesztiv (magyarul: sugalló) erőt fokozza fel azzal az álomszerű állapottal, amely nem tökéletes álom (ha tökiéletes álom lenne: a hipnotizőr nem állhatna szóba a médiummal), de nem is tökéletes ébrenlét. Középhelyen áll a kettő között, s magyarul talán ,^szender“-nek nevezhetmők. A hipnotizőr és médium közti sajátos érintkezés orvostudományi neve „rapport,". Maga a szuggesztió aszerint, amint ihatása hipnózis közben vagy hipnózis után nyilvánul, j^ntrahipnotilcus" vagy „poszfchipnotikus". A hipnotikus állapot két legjellemzőbb sajátsága a lefokozott kritika és a felfokozott hiszékenység (szuggesztibdlltás). Némelyek az amnéziát, az emlékezéshiányt is karakter isriikumnak tekintik. Valójában az te, de itt már dnsztirjgválmmk kell. Mert bár igaz, hogy a mély hipnózisból felébresztettek jjem emlékeznek arra, ami vertük hipnózWbam történt, a hipnózis toriamra alatt tulajdonképpen a hfi- pennooézia, a felfokozott, emlékezés cteeto forog fenn, vagyis a médium még oly dolgokra te emlékezik, amelyekre éber állapotában képtelen vola visszaemlékezni (visszaemlékezik pl. az elfelejtett versre vagy dallamra). Most pedig, hadd mondjam el dr. G. S. (az orvosi ©tálka imént vázolt problémáját akképpen próbálom megoldani, hogy név helyetti a név kezdőbetűit használom) gyógyításainak azon eseteit, amelyekről közvetlen tudomásom van. Panaszkodik, hogy őrülten fáj a feje, de félóra malva már emlékezni se tud rá A Főuocán egyik nőismerősöm, csinos, fiatal asszonyka húz ed mellettem. — Hová, hová? — Dr. G. S.-hoz, őrülten fáj a fejem. Félóra múlva ismét találkozom vele. Most már hazafelé tart. — Fáj még a feje? Álmélkodón tekint rám: — A fejem?.,. Már mint az én fejem?... De hiszen nekem, jó órában legyen mondva, ma még nem fájt a fejem ... Nem firtatom a dolgot, mert sejtem azt, amiről utóbb, némi diszkrét puhatolózás után meggyőződést is szerzek: hipnotikus beavatkozás történt, amely nemcsak a fájdalomnak, hanem a fájdalomra való emlékezésnek a fonallát te elmetszette. Foghúzás hipnózisban Szín: az a csúnya furunkulus a város nyakán, amellyel szemben miég az eperjesi híres operatőrnek, dr. Krausz Bélának tudománya te tehetetlen. Kevésbé költői nyelven: forgalmas útvonal fölé épített az a levegőtlen, anjtófoigdénikus épület-vacak, amelynek középkori várra emlékeztető, sötét, komor boltívet alá még „a Najmanka" (Neumann Ernő dr.-t, aki egytői-egyig talpon, igy nevezik betegei, akik egytői-egyig szerelmesek belé) napeuga- ras mosolya se búd derűt varázsolni. Prózai nyelven: az eperjesi közkórhóz. A kórház kis műtővé előléptetett folyosóján dr. G. S. egy eperjesi iparoshoz, akiinek napok óta kegyetlenül fáj a foga, legodvadóbb hangján: — No, üljön le szépen ebbe a karosszókbe. Páciens a gyanús alkotmányra bizalmatlan pillantást, vetve, nagyon határozottan: — Azt már nem. Én a főorvos uirtól orvosságot kértem, a fogamat nem engedem kihúzatni. Lehet, hogy ez gyávaság, bizonyosan az te és csak azt nem tudom, hogy ha gyáva vagyok, miiért nem féltem a fronton. — Értse meg (az olvadó hang megkeményedik): nem a fogát akarom kihúzni. Látni szeretném, hogy mi a baj tulajdonképpen. Páciens kelletlenül telepedik a kar esszékbe, dr. G. S. pedig közelében foglalva állást, beszólni kezd hozzá, mivel monoton, e kissé tompított hangon beszélt, én, az eset védetlen tanúja, aM távolabb állok, csupán egyes sza1varát vehetem ki. Látom azonban, hogy a páciens kényelmesen, mintegy alvásra készülten helyezkedik el a karosszékben, fejőt hátraveti s ikte idő múlva szemeit is Lehunyja— így, — hallom most az orvos emeltebb hangját, — alszik ... Álma mind mélyeb és mélyebb. Ez a mély álom felüditi, feüfriBsáltí... Fájdalma nincs. Ellenkezőleg, kellemes az érzése ... Ebben az állapotban csak az én hangomat hallja és csak arra gondol, amit én mondok. Ha egy ágyút sütnek el, azt ee .hallja s ha beteg fogát, amely már annyi szenvedést okozott, eltávolátom, (észreveszi-© az olvasó a fínesszt? mivel az orvos tudja, hogy éber állapotában a beteg a foghúzásnak még a gondolatától is idegesen irtózik, óvakodik alttól, hogy a médiumban a foghúzás képzeletéit felébressze; nem azt mondja tehát, hogy „kihúzom", hanem azt, hogy „eltávolítóm") meg se őrzi... Utasításaimat efflem- fcezés nélkül, készségesen követi ... Megértett? Ha megértett, fejével inti az igent. A médium fejével igent int, az orvos pedig szug- geszbiójának fontosabb részeit megBsméüá, majd minibegy kontroliképpen felemeli a médium egyik 'karját s aztán hirtelen elengedi. A kar sánta Óliri- felenül hull a szék párnázott támlájára. Előkerüli a fogihuzó. — Nyissa ki jól, de jóO, amennyire csak tudja, a száját. A médium engedelmeskedik • a másik pálflaued- ban a beteg fog anélkül van kint, hogy a médium szisszé nőst hallatna vagy nyugodt arca bármi változást mutatna. — Most. nyissa feil a szemtét és azaai a folyadékkal, amit a kedves nővér ad, őbUftee ki száját alaposan. A médium kiöblíti szájét s mlwiőn a vérzés ©tóH, az orvos ágy szól: — Most ismét lehyumyja szemét, alsnfk tovább csendesen, jóízűen, mélyen, mindaddig, amíg hármat olvasok. így: egy, kettő, három. Minden szám kimondása után könnyebb és könnyebb lesz az álma. Mikor azt mondom „három", szemét felnyitja, ébren van, fájdalma nincs, sőt felfrissülést, megújhodást, érez és arra, ami itt történt, nem enrlékeotik. Az orvos lassú tempóban számot: — Egy ... kettő... három. A „három" kimondása után a médium felnyitja szemét, nagyot nyújtózik, mint. aM egészséges Alomból ébred a aztán, keresgélni kezd a zsebeiben. —- Mit keres, — kérdi ttz orvos — Nem tudom, —- felel a való életre ébredt médium, — melyik zsebembe tettem a edgoretto-tárcámat? ... Az idegsokk két rendkívül súlyos esete közül egyikben már az első beavatkozás, másikban pedig hathetes hipnoterápia után áll be a teljes gyógyulás Daloekedvü, tánoosléptti fiatal leány. Életvidám 'lénye szemet szúr egy gonoszindulatu, epés, goromba villámnak: — Várj csak, várj, majd rádijesztek én... A leány közelébe húzódik, kiereszti fényostorát és olyat cserdáit, hogy szegény leányka ijedtében idegsokkot kap. Nem mozdulni, de önerejéből még táplálkozni sem képes. Dr. G. S. emeleti lakására csak üggyel-bajjai szállítják, de vissza, alig egy óra múlva, már saját lábán jő. Más: Erőteljes, fiatal erdészeti alkalmazottira, éjjel az erdőben orvvadászok támadnék. Egyik orwad'ászt lelövi, de ő maga te összetört bordákkal, lőtt és szúrt sebekkel, félholtan kerül ki az ádáz küzdelemből. Sebeiből és sérüléseiből felépül ugyan, de teljesen munkaképtelen. Kezei remegnek, sötétben fél és a 'legkisebb lelki izgalom te sárógörcsöket vált iká belőle. Hathetes hipnoterápia után mind e tünetek teljesen megszűnnek és a két évig munkaképtelen fiatalember egészségesen és boldogan jelentkezik szolgálattételre. Parancsot ad, hogy pincéjének borait öntsék ki a csatornába, mert hipnotikus szuggesztió hatása alatt, mindennemű szeszes folyadékon petroleumszagot érez Derék, jóravaió, már idősebb ember, foglalkozására nézve vendéglős. Vendéged körében nagy’ népszerűségnek örvend. A népszerűség azonban koc- dtatgotásBajL, a koccintgatás pedig a megszokás veszedelmével jár. A mi derék, jóravaió vendéglősünk idővel megrögzött alkoholistává válik. Orvosi tanácsért dr. G. S.-hez fordul, aki hipnotikus gyógykezelésbe veszi 6 azzal a szuggesztíó- vaá, hogy „az alkohol undok, förtelmes, petró'eum- ezagn méreg, le te szoktatja az alkohol-ivásról. Már az étteremben se szeret, tartózkodni, mert az „átkozott petróleum-szag" ott te üldözi, a pincébe pedig a csapost küldi Egyszer azonban a knváncsteág — „mit csinálnák a nemrégiben vásárolt borocskák?" — mégte csak leviszi a pincébe. Szagolja az egyik hordó bort: petróleum-szagu. Szagolja a másikat, a harmadikot, meg a többit: mind petróleum-szagu. — Hej, a Mirjelajzumát annak a zsidónak, hét nem becsapott? Felimdultan tér vissza a pincéből s parancsot ad, hogy romlott borait öntsék ki a csatornába. Felesége és a csapos rémülte® rohannak le • pincébe, de megnyugodva térnek vissza: — Nincs annak a barnák semmi ba ja — Azt én jobban tudom, — tromfol vissza a vendéglős és erőisködflk, hogy öntsék ki a bort Környezetének vonakodása felbőszíti. Még szerencse, hogy felesége, aM sefjtó, hogy honnan fuj a szél, sürgősen kéreti dr. G. S.-t, aki aztán az eredeti szuggesztió megfelelő módosításával, a bőszük vendéglőst lecsendiesdibi és megnyugtatja„Távalvás** A német „DauemscbTaif'-bál szabadon fordított „távaávás" lényege az, hogy az orvos a beteget időnként ismételt, gyógy-szuggeeztnólklkal napokra, olykor hetekre elaltatja. A beteg az idevonatkozó szuggesztió hatása alatt, csupán az étkezés stb. idejére ébred fel a aztán ismét folytatja az alvást. E módszernek a svéd Wetteretnand a feltalálója s dr. G. S. nagy sikerrel főleg e norkotiikiumok betegednek táborában alkalmazza, ahol rendkívül fontos, hogy a beteg a krifníkns időszakon, amikor a vágy mániás hevességgel lép fel, átsegittessen és arra ébredjen, hogy a narkotikumot, amely nél- fcül már szinte élni se tudott, utálja. A hipnózist érzékszervi ingerekkel, vagy azzal idézhetjük élő, hogy az eflwlváet és álmot ezugge- ráljük. Dr. G. S. az úgynevezett mamcy-i iskola híve s ez iskola megalapítójának, Liebaultmak módszerét, amely m dalvást és álmot szuggeráija, saját külön módszerével variálja. Olykor azonban, különösen élénk hajOamosság esetében, a „pszühikaá megroha- nással" te célt ér. Magam te szem- és fültanulja voltam például a következő esetnek. Pajkos szuggesztió Nők s férfiakból álló társaságban, vacsora irtán, de még asztal mellett, szóbekerül a hipnózis. —No, doktor, — mondja dr. G. S. felé fordulva a társaság egyik nőtagjo, — altasson el engem, ha tud. Dr. G. S. a nőre teknnit, majd székéről felemelkedve, s a nő felié közeledve, nyomatékikBl kérdi: — Magát? — Majd méve^vszer: — Magát? Már az ülő helyzetben levő nő méBett. ál, Missé előrehajoJ, hogy a nő szemébe nézhessen és lassú hanghordozással így raórt: — De hiszen magát nem kell elaltatni ... nem-, nem kelti ©teltetni, meri maga ... maga már Is alszik. S válóban, a nő lehunyja szemeit. —• Úgy . •. alszik. Csendesen, jóízűen, mélye®. Alma mind mélyebb és mélyebb... Ha felébred: m tarftasóg tágjait, férfiakat és nőket egyaránt, paradicsomi kosztümben látja. Ez a látomása csak akkor tűnik ©1, amikor én tapsolná kezdek. Most pedig hármat olvasok. így: egy. kettő, három. Mindegyik szám kimondása után enged az álmossága s mikor azt mondom, .három", felnyitja szemét, és ébren vanMidőn a nő felnyitja szemét, előbb értelmetlenül néz körül, majd egyet sdkoltva. felszökik helyéről: — De leányok, asszonyok, az Istenéri, hát belőletek már minden szemérem kihalt? ... A nőkről a férfiakra siklik tekintete, de ... de mintha ez a látvány már nem lenne oly rémitő. Mosolyog, Aztán odamegy a férfiak egyikéhee megtapogatja ennek karizmait és elismerően mondja.-: — Ez már igen, ez már izom ... De tapsol az orvos s a nő. mintha mi se történt volna, leül a régi helyére és közömbös arccal kezdi ke vargáira a teáját. Beszélgetés a hírneves orvossal Szón: dr. G. S. modem komforttal berendezett, tágas ebédlője. Szereplők: a háziúr, akit már ismerünk, a szépséges háziasszony, akit hangulatos cikkeiből és kitűnő Altemberg-forditásaíból szintén, ismerhetünk és az alkalma tudósító, akit szükségtelen ismernünk. Idő: a napnak az az egyetlen szaka, amikor a magán-látogatónak némi reménye lehet, hogy dr. G. S.4 honn találja, szóval esti 9 10 között A két férfi asztal mellett ülve beszélget, a háziasszony kissé távolabb, hatalmas angol bőrfotelba süppedve, élénk figyelemmel kisérd a k-ét férfi beszélgetését. — Nézze, doktor uir. — kapacátálja a tudósító a háziurat — most már minden ellenkezés hiábavaló. Parancsot kaptam, hogy Írjak, tehát írni fogok s a legokosabb, amit eselekdehetők, ha kényre-kegyre megadja magát és már csak a közérdekre való tekintetből is, nem zárkózik el az interjú elől. — Miféle közérdekről lehet itt ©zó. — fitymálj* le a háziúr a tudósító érvelését. — Arról a közérdekről, hogy tanuljunk és tudjunk. Vagy azt gondolja, hogy a nagyközönség már úgyis eléggé tájékozott a hipnoterápia bonyolult kérdéseiben? — Nem, ezt igazán nem gondolom. Ellenben Moll, Hirschlaff, Flatau és Stoll mellett legkedvesebb szerzőmmel, Forellel együtt vallom, hogy a hipnotizmus mostohagyermeke az orvostudománynak e 'kérdésében nemcsak a nagykorúság, hanem a legtöbb kezdő orvos is teljesen járatlan. Magamról tudom, hogy bár medikus koromban a szakma oly kitűnőségeit hallgattam, amiilyen Jendrássik, Hö- gye6, Schaffer. Moravcsik: az egyetemen hipnózis* sose láttam. — Mi keltette fel érdeklődését a hipnotizmus iránt, — kérdi nagykomolyon a tudósitó, bár azon való örömében, hogy végre horogra akadt a halacska, trappolni szeretne, — Mindjárt a világháború kezdetén, hadibavo- nulfom én te, majd orosz hadifogságba estem. A sora Taskendbe, oroszosán Taskemltbe vetett, ahort egy Mválő pszichiáter és pszichofiztíológusnak, dr. Trapeznikoffnak elme és idegosztályára kerültem. Itt bőséges alkalmam nyílt, hogy a hipnoterápia óriási terüíleteiit, mesterem kalauzolása mellett, megismerjen. A tocxmműn kitörésekor egy tasken- di javitőimtézet orvosává neveztek ki. Alkalmaim nyílt tehát, hogy a hipnózis mint gyógypedagógiai segédeszköz hatékonyságáról személyes tapasztalataim alapján meggyőződést szerezzek. A javítóintézetbe internált 12 és 16 év közti kamaszok prototípusai voltak * vásottság, makacsság, lustáéiig és rosszindulatnak s mivel a knanmün-neveűés tilalmazta a gyerekek büntetését, valóságos rémei a pedagógusoknak. A megfelelő gyógypedagógiai hipnoterápia ez istentől elrugaszkodott kamaszokat kedves, szelíd, szorgalmas, illedelmes és szófogadó fiukká változtattad A serdülő gyerekek közt oly gyakori „titkos bün"-t csak úgy, mint az éjjeli felrdadájst és az „emureste nocfcuma"4, hipnózissal gyógyítottam... A laikus nem te képzeli, hogy a pszihé és a szervezet fizikális funkciói között mily szoros az összefüggés- Ki hinné például, hogy a felnőtteknél te gyakori „enureste noctuma" vagy teszem azt, a krónikus „obetípaltio", az esetei: nagyrészében lelki eredetű, psziohogén s hipnózissal gyógyítható? — Nem jár-e kockázattal a hipnózis? — hangzik a tudósító újabb kérdése. Az orvos mosolyogva fértél: — Erről a kérdésről könnyű megállapítanom, hogy ön te a szuggesztiv hatás ártott, áll: egy színdarab és az élet egyik tragikus eseményének szug- gesztiv hatása alatt. A színdarab: a Georges du Maurier regényéből dramatizált „Trilby", a tragikus esemény: Salamon Ella esete. A médium és hipnotizőr halálával végződő „Trilby“-re, erre a képtelen mesére, amély az anltámuzikálliis párisi kis modellt világhírű énekesnővé varázsolja a hipnózis segítségével: kár a szót vesztegetni. Hiszen á hipnotizőr nem efféle csodára, hanem még ara se képes, hogy' izig-vérig becsületes férfit vagy tisztességes nőt aljasságra bírjon ... — Mit szólna az elmélethez — vetette ellen a tudósító — a modem kriminalisztika, amely hipnózis utján elkövetett bűntetetket is ismer? — Azt mondaná, hogy azokban, akik hipnózis utján bűmre brárhatók, a legtöbb esetben, a bűnös hajlam se hiányzik ... De, hogy folytassam: Salamon Ella esete te csak mint intő példa jöhet aaá- mitásba. Intő példa arra, hogy laikusok ne foglalkozzanak a gyakorlati hipnotizmussá-1 . . Azon kérdésére, hogy nem jár-e kockázattal a hipnózis, a szakma egyik főikorifeusának szavaival fejetek: „A hipnózis mindig, megkönnyit, nagyon gyakran gyógyít és (tohasem Art." Tizenöt év óta fogűaJfcn- zom a hipnoterápiával s e hosszú Idő alatt magárat % c
