Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-05 / 151. (2372.) szám

1»0 frffaa 5, •wwniba/t. 3 A magyar színészet országos segélyezése kérdéséhez Ma: ALAPY GYULA dr., az orsz, választmány tagja Szerdán a szlovén szkói országos választ­mány ismét magyar kulturális kérdéssel, a magyar színészet segélyezésével foglalkozott. A választmány szlovák többsége azonban olyan kicsinyes szükkeblüséggel határozott e kérdésben, hogy azt a magyar közönség elbí­rálása alá kell bocsátanunk, hadd lássa, mekkora mértékkel mérik a megértést a szlo- ■vák pártok a magyar kisebbséggel szemben. Mi, a választmány magyar tagjai, természe­tesen a legnagyobb figyelemmel tartjuk szá­mon ezeket az ügyeket, amelyek a magyar ki­sebbségi kultúrának még ma is drőtsövények­kel elhatárolt területét érintik. A magyar színészet ügye a legfontosabb kérdések so­rába tartozik, mert ez a nemzeti nyelv hirde­tésével missziós szolgálatot teljesít. A kultú­ra, még ha nemzeti kultúra is az, nem sovi­nizmus, hanem épitőmunka, amely konstruk­tív célokat szolgál és közelebb hozza egy­máshoz a nemzeteket Hogy a magyar tartományi képviselők ezt a felfogást a gyakorlatban is igy értelmezik, arról tanuskodhatik minden határozat, amely a szlovák nemzeti színészet támogatásáról szól. Mi is megszavaztuk a szlovák színészet egymilliós támogatását, de ezzel szemben elvártuk, hogy a többség a magyar kisebbséggel szemben is erre a lo­jális és megértő álláspontra helyezkedik. Szerdán ebben nagyon csalódnunk kellett. Hasztalan volt Blanár Béla dr. igen konci- liáns javaslata, aki 150.000 korona segély fo­lyósítására tett javaslatot, a többség ezt sem, meg igazi megcáfolhatatlan argumentumokra felépített indokolását sem méltatta figyelem­re. Hasztalan szólaltunk fel és sorakoztattuk fel az okokat, hogy a magyar színészeten fo­kozottabb mértékben kell segíteni a mai sú­lyos helyzetben, melyet a prágai kormánypo­litika teremtett számára. Ennek következmé­nyeit nem akarták levonni. Egy szlovák választmányi tag felszólalt ugyan indítványainkkal szemben, azzal a ki­fogással jővén elő, hogy a magyar színház­látogatók „gazdagabbak", mint a szlovákok. Hogy ezt ez a képviselő ur Pozsony lakossá­gára vonatkoztatja, azon módfelett csodálko­zunk. Mi van Pozsonyiban magyar kézen? A hivatalokban nem mi ülünk, sem a bankok­ban, sem ax iparvállalatok élén, sem a gaz­dasági és kulturális élet őrhelyein nem mi állunk. Ami pedig általánosságban vonatkoz­nék a magyarság jobb gazdasági helyzetére, ezt komolyan mondani nem lehet, hiszen el­sősorban a magyarok birtokait parcellázták szét, a magyar bankokban veszett el a ma­gyar nép betétje, a magyar hadikölcsön tu­lajdonosai várják ma is, hogy azok ellenér­tékéért valamit kapjanak, ami talán futná is a n egyediéi m i 11 iárd ra menő és a nyilvános­ság ellenőrzésétől elvont állami alapokból és azokból, amelyekről nem szól a krónika. A magyar középosztály szegényedett le telje­sen, gyermekei a hivatalokban nem kapnak helyet, nyugdíjasai pedig egy hosszú évtize­den át a magyar nyugdíj szégyenfoltját visel­ték. Ez tehát nem ok arra, hogy az országos se­gélyt leszállítsák. De jogcím, legalább is, törvényes jogcím ehhez teljesen hiányzik. Ellenben az országos választmánynak kötelessége lenne az igazság mértékével mérni és ez alapon legalább 200.000 koro­na szubvencióra volna igénye a magyar színészetnek. A hivatalos statisztika szerint Szlovenrzkő magyar lakossága 21.5 százalék. Ehhez ugyan sok szó fér, de ha ezt a kulcsot elfogadjuk és a szlovák színészet támogatását (1,000.000 K) vesszük alapul, úgy a magyar színészet több mint 200.000 koronára tarthat jogos igényt, ha itt az állampolgári egyenlőség mértékével mérnek, amit olyan sokszor fogadkoznak. Ellenben, ha a magyarságnak teherviselő arányszámát vesszük figyelembe, amely erő­sen meghaladja az 50 százalékot, úgy nem kétszázezer korona, hanem több mint félmillió korona segély illetné a magyar színészetet. Mi ezt nem kértük, hanem megmaradtunk a törvényes, jogos és igazságos korláton innen. A 21.5% magyarnak legalább 20% segélyt az erre a célra rendelkezésre álló hitelből. Ez 200.000 korona. Tehát Blanár Béla dr. kép­viselőtársam 150.000 koronás indítványa még ezen a szinten alul mozgott. Nyilvánvaló te­hát, hogy az országos választmány szlovák pártjai nem mérnek egyenlő mértékkel és a mi közteherviselésünknek túlnyomó részét nem a magyar kisebbség céljaira fordítják. Ennek ki kell tűnnie a záró számadásokból és az utalványozások sorrendjéből, amely rendelkezésünkre áll. Ha tehát mi ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy ez a kultu­rális elnyomás tényálladékát kimeríti, mert tételes törvénnyel ellenkezik és a nemzet- titad békeszerződést is sérti, akkor nyilván­Nyilatkozat U»oni Bethlen és Ballssár fesSsHtf Baltazár püspök újból Parisba utazik Debrecen, julius 4. (Tudósítónk távirati jelentése.) Baltazár Dezső református püspök a felsőházi támadásokról ma bővebben nyi­latkozott a sajtóban. Még a Károlyi kormány alatt, — mondotta Baltazár — amelynek Bethlen külpolitikai ágense volt, felmerült az a gondolat a protestáns vezető emberek előtt, hogy a trianoni béke előrevetett árnyékának elhárítása végett a győztes és semleges ál­lamokkal, valamint azok vezető köreivel vegyük fel az éritnkezést. Ez a gondolat vezetett engemet is, amikor Angliába, Ame­ri Vib a és Franciaországban mentem. Min­den utam nyilvánvaló volt az illetékes kö­rök előtt. Jelentkeztem Bethlennél második londoni utam előtt is, de a miniszterelnök a hágai előkészületekre való hivatkozással nem adott módot a találkozásra. Ferde beállítás az, hogy két szociáldemokrata kéoviselő segítségével kerültem összekötte­tésbe a francia kamara református püspök- k éoviselőjóvef. Franciaországban nincsen református püs­pök és a két szociáldemokrata képviselő szereplése ugyancsak valótlan. A magyar nemzet csak hálás lehet a francia kamara külügyi bizottságának. Én ott csak rokonszenvet kértem szegény hazám számára, m e gál lapító fiam, hogy Ma­gyarország igazságtalanul kapta a ie^na- "-obb büntetést és speciálisan a franciák­tól kértem országomnak megértést és szim­pátiát. Aki más beszédet tulajdonit nekem, az nem mond igazat. Végül még csak annyit, hogy Bethlen londoni utjának igen örültem, nem- ho^ el akartam volna rontani. Ő is arra az útra tért, amit én évek óta állandóan sür­gettem. Baltazár ezután megemlítette, hogy Olajos, piszkosp kormos kezeket és rufiákat játszva mossa Pocsátko Sutitól szappana> Soffőtöknek, gépészeknek, kéményseprőknek nélkülözhetetlen J legközelebb a felsőházban fog válaszolni az elh an gzot t lám a dásokra. Budapest, julius 4. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jel entése'.) A támadások yerdőtüzében álló Baltazár Dezső püspök ma újból Parisba utazik. Utjának e fiáról ne ni nyilatkozott. Egvébkként a debreceni református egyház presbitériuma ma tünte­tő bizalmi ülést tartott Baltazár mellett. Budapest, julius 4. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Bethlen miniszter- elnök a Magyar Távirati Iroda utján felelt Baltazárnak a sajtóban közzétett nyilatkoza­tára. „Mindazt, amit a felsöházban mondottam, változatlanul fenntartom", — igy szól a nyilatkozat. — Értesüléseimet és adataimat nem magyar forrásból merítettem, hanem azon információból amely ezen megbeszé­lés lefolyásáról történt feljegyzések alap­ján francia részről készült. Nyilvánvaló, hogy Baltazár azon állítása, hogy informátoromat félrevezették, egyálta­lában nem felel meg a valóságnak. Nyilatko­zatának egyébb részeire, amelyek főképp po­litikumot tartalmaznak, kitérni nem kívánok, mert azok önmagukban hordják kritikájukat. Súlyos antiszemita zavargások Lengyelországban Kowelben katonaság állította helyre a rendet — Posenben az elvakult diákok egy öreg embert és egy diplomatát is bántalmaztak Varsó, julius 4. Kowei lengyel városban az utóbbi napokban Ismételten súlyos antisze­mita zavargásokra került sor. Több, mint ötven zsidó vallásu lakost megvertek és sú­lyosan bántalmaztak. Huszonnyolc személyt kórházba kellett szállítani. A hatóságok, me­lyekhez a zsidó lakosság segítségért fordult, kijelentették, hogy kevés rendőrük van és igy nem akadályozhatják meg a bántalmazá­sokat. Amikor végre a nacionalista sajtó föl­karolta a dolgot és rámutatott a koweli helyzet tarthatatlanságára, á szomszédos vá­rosokból katonaság érkezett Kowelbe és helyreállította a rendet. Posen, julius 4. Posenben tegnap este és éjjel zsidóellenes diákzavargások folytak le. Egy huszonegyéves diákvezér száz társával behatolt a kávéházakba és elverte a zsidó ki­nézésű embereket. A Polonia-kávéházban egy idősebb zsidó urat a huszonegyéves diák ar- culütött, majd a többiek elverték. A kávé­házban fölborították az asztalokat és össze­törték a berendezést. A volt Vilmos-téren a tüntetők megtámadtak egy urat és elverték. Később kitűnt, hogy a bántalmazott nem zsidó és a párisi lengyel követség diploma­tája, A hatóságok két diákot letartóztattak, de később ismét szabadonbocsátottak. Bolívia megdöntött német katonai diktátora ártatlanságát hangoztatja Kundt tábornok első nyilatkozata Ki okozta a forradalmat Bolíviában? La Paz, julius 4. A United Press munka­társa a német követség épületében felkeres­te Kundt tábornokot, Siles volt diktátor jobbkezét, aki a diadalmas forradalmárok elől kénytelen volt a német követségre me­nekülni. Kundt <elpan aszalt a, hogy most bűn­baknak tekintik és azzal vádolják, hogy ő adta ki a parancsolt a vérontásra. Ezzel szemben igaz, hogy ő tartotta vissza a katonáikat a fölösleges lövöldözéstől és még akkor sem adott parancsot a tüzelés­re, amikor a láziadó kadettek saját tisztjei­ket akarták agyonlőni. A kétnapos harcban különben is csak egy kadét bet lőtték agyon. A bűnös a rendőrség, amely felsőbb utasítás ellenére a tömeg kö­zé lőtt, de Kundt, a vezérkar főnöke, semmi­féle befolyással sem birt a rendőrségre. — Föláldoztam bolíviai pozíciómat — je­lentette ki Kundt tábornok — csak azért, mert nem engedtem, hogy embereimet le­mészárolják. való, hogy belőlünk a magyarság megsértett lelke nyilatkozik. Hogy a törvényekhez ragaszkodunk, melyek kisebbségi jogainkat biztosítanák, az egészen természetes. Ezt igazságérzetünk is paran­csolja, amely soha egyetlen szlovák kultur- célra kívánt támogatást el nem gáncsolt és megakadályozni nem igyekezett. Hogy nem­zeti kultúránkat védeni vagyunk kötelesek, ’ e felett vitának helye nincsen. Hogy kisem- mizni nem hagyjuk magunkat jogainkból, amelyeket a kisebbségvédelmi törvények és szerződések biztosítanak, ez is természetes. Az országos választmány szlovák többsége ezeket sértette meg, amikor az utalványozási mértékét nem tartotta be és közteherviselé­sünket nem méltatta figyelemre. Erre mi okot nem szolgáltattunk és igy a határozat nemcsak az anyagi igazságot sérti, de a mél­tányossággal is ellenkezik és megnehezíti a lojális együttműködés munkáját, amelyre nemcsak nekünk, de a szlovák pártoknak is szüksége van. Azt a vádat, hogy én felekezeti békétlenség­re izgatok, egyenesen groteszknek kell tarta­nom Baltazár ajkáról. A bsleHaJavasiat és a Balfazár-Bgv a magyar képviselőhöz ülésén Budapest, julius 4. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon jelen lése.) A képviselőház ma 12 órás ülésen tárgyalta a boletta-javaslatot. A szocialisták hevesen ellenezték a tárgyalási idő meghosszabbítását. A folyosón elterjedt hírek szerint kompromisszumos tárgyalások folynak a kormány és az ellenzék között, amelyek értelmében a boletta-javaslatot két nap alatt tető alá hozzák. A Baltazár-ügy is szóba került a kéoviselőház mai ülésén. Pé­kár Gyula, a külügyi bizottság elnöke felszó­lalásában ki jelen tettee, hogy teljesen kizárt dolog, hogy Baltazár a fran­cia külügyi bizottságban beszélhetett vol­na. A francia külügyi bizottság a magyar külügyi bizottság mintájára alakult meg, s a legteljesebb titoktartás elvén alapul. Isrv teljes lehetetlenség, hogy ott idegen po­litikus felszólalhatott volna. Kundt hetekkel ezelőtt állítólag titkos ma- niifesztumoit intézett a hadsereghez, amely­ben fölszólítja a katonákat, hogy ne foglal­kozzanak politikával és engedjék át a par­lamenti vagy diktátori kérdések elintézését a polgároknak. Est a nranHesttnutot Kundt Siles tudta nél­kül juttatta a katonákhoz. Az interjú végén a tábornok keserűen em­lékezett meg arról, hogy évtizedes munkája mily szomorú véget ért az országban. Egyet­len kívánsága van: az országot minél előbb elhagyni, mert a nép elfelejtette, hogy ő vi- rágoztafta föl a hadsereget és most úgy ül­dözi, mintha rablógyilkos volna. A tábornok a következő szavakkal fejezte be nyilatko­zatát: — A tömeg Knndt fejét követeli. Aligha kapja meg, de a sziveimet már elrabolták 1 Földest Gréte úrnőt, parfümériánk vezetőjét & Berlinben az Eiizabeth-Arden-Salon rövid látó- P gatása után beavatták az Elisabeth-Arden-Sa- g Ion tudományos kezelésébe és autorízálták a = helyes börkezelésben való tanácsok adására. jP Földesi Gréte úrnő szívesen ad hölgyeknek jj| díjmentesen tanácsot a szépség- és testápolásra % vonatkozólag. Ül Egyedüli autorizált egyedárusitás BratisSavában. iP PARFÜMÉRIA | D. EN6EL I BRATISLAVA. § Nvergef ia«*a | A* Elieabeth-Arden szépségápolásáról szóló ^ könyvecskét mindenkinek szívesen bocsájíjuk || rendelkezésére. m

Next

/
Thumbnails
Contents