Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-05 / 151. (2372.) szám
1980 Jafirre 5, szombat i ■ mii bimi A szlovéntól magánalkaimazottak tiiseiesen lépnek it egy prágai Petegbiitostté intézetbe 2a Országos Setegsegélysfi Pénztár visszatérésre akarja iséwszeritenl hűtlen tagjait — A törvény által lehelévé tett konkurrólás csak hasznára válhat a tnagénatkalngazeitafenak Mégis cselt ént bér lesz Pozsony rendárigazgatója! Prága, július 4. Az üresedésben lövő pozsonyi rend őr igazgat ói állással kapcsolatiban különböző kombinációk láttak napvilágot. A szlovák sajtó egyöntetűéin azt kívánta, hogy Szlovenszkó fővárosának rendőrigazgatósága élére szlovák ember kerüljön s egyesek már biztosra vették, hogy rövidesen Holla Jáinos dr. volt agrárpárti képviselőt, az országos hivatal kormánytanácsosát nevezik ki rendőrigazgatónak. Kombinációba hozták még Stefanik dr. kassai állami főjegyzőt is. Az utóbbi napokban azonban olyan hírek terjedtek el, hogy a maehrisch-os t r a u i rend- őrfőbiztos kerül Pozsonyiba. A cseh lapok azt irjáik, hogy a oseh tisztviselők már több mint tiz éve működnek Szlovenszkón, terjesen beleélték magukat a szlovenszkói viszonyokba, tehát az előléptetésre épp olyan joguk van, mint maguknak a szlovákoknak. Ezen érvelés alapján a Lidové Noviny legelső helyen Meznik dr. kormánytanácsost emlegeti a legkomolyabb jelöltnek, aki már Dolejs pozsonyi kinevezése előtt is komolyain kombinációba került. Könnyítés az útlevelek kiállításánál Prága, julius 4. A befűgyminisztérimn junius 14-ről kelt 35.131-5-1930 számú leiratában újabb utasítást adott az országos hivataloknak az útlevelek kiadása ügyében. A miniszteri utasítás szerint a jövőben nem kell az utlevélkérvónyezötől előre bekérni az állampolgársági bizonylatot abban az esetben, ha állampolgársága nem kétséges, tehát ha olyan személyekről van szó. akik egy helyen már hosszabb ideje állandóan laknak és közismert dolog, hogy csehszlovák állampolgárok. Ilyen esetekben, föltéve, hogy a kérvényező az utlevél- eloirások többi feltételeinek megfelel, nem szabad megtagadni az útlevél kiállítását, ha a kérvényező kötelezi magát arra, hogy utólag nyújtja be az állampolgár- sági bizonylatot. Ha a kérvényező ennek nem tenne eleget, úgy ismételt esetben nem kaphat útlevelet, vagy nem hosszabbíthatják meg útlevelét mindaddig, amiig az állampolgársági bizonylatot be nem nyújtja. A szlovenszkói országos hivatal ezt a miniszteri utasítást a Krajinsky Vest- nikbem közzétette és egyúttal utasította Érsektcjvár, julius 4. (Saját tudósítónktól.) A munkásbiztositó pénztárak tagjai évek óta elégedetlenek a pénztárban uralkodó viszonyokkal s nincsen csodálkozni való azon, hogy felhasználják az első alkalmat, hogy szakítsanak vele. Az utóbbi hetekben kezdte meg Szlovenszkó területén is működését a Kereskedelmi- és Magánalkalmazottak Rlső Prágai Betegbiztosító intézetének szlovenszkói fiókja s az első felhívásra sokezer kereskedelmi- s magánadkálmazoit jelentette be kilépését az érsekujvári betegsegélyzö pénztárból éppen úgy, mint a többi ékből. A pénztári tagok szempontjából mindenesetre nagyon kedvezőinek mondható, hogy valóságos „konkurrencia" kezdődött meg a biztosító intézetek között, egészen biztos, hogy a nnmkás- biztositó pénztárnál uralkodó viszonyok ezek. nek hatása alatt jelentősen javulni fognak. Az ügyben azonban érdekes komplikációnak a lehetőségéről beszélnek, ami igen sok munkaadót visszatart attól, hogy alkalmazottjait a prágai biztosító intézethez jelentse át. Arról van sző, hogy az Országos Munkásbiztositó Pénztáraknak törvényes joguk van arra hogy megköveteljék minden egyes alkalmazott bejelentését. Miután a hírek szerint ebhez a betegségéivző — legalábbis a legfelső közigazgatási bíróság döntéséig — ragaszkodni fog. tekintet, nélkül arra, hogy valaki más biztosítónak tagja-e, vagy sem, teoretikusan elképzelhető az a lehetőség is, hogy egy munkaadót két helyen való fizetésre is kényszerithetnének. Bár ez a 1 éhtőség magában hordja az abszurditását, mégis feltűnő, hogy a betegsegélyzőhöz közelálló körökből talán hangulatkeltés céljából ngy a kassai, mint a pozsonyi rendőrigsaz- ga/tőságokat, valamint a járáshivatalokat, hogy eaem miniszteri utasítás értelmében járjanak el az útlevelek kiállításánál. erősen lanszirozzák ezt a lehetőséget s ezzel meglehetős bizonytalanságot keltenek. Kívánatos volna, ha erről a kérdésről mindkét intézet félre éribe tét len nyilatkozatot tenne, hogy az érdekeltek teljesen tiszta képet szerezzenek. Prága, julius 4. A régebbi cseh költőgeneráció egyik kimagasló alakjának, Jan z Woj- kowica-nak megrázó de profundis-kiáltását közli mai számában a Poledni List. A lap ugyanis néhány nappal ezelőtt a méltatlanul feledésbe merülő költő környezetéből nyert információk alapján emelte fel mellette szavát s most a költő maga fordul a nyilvánossághoz egy megdöbbentő vallomásban. A levélből kitűnik, hogy a költő már közel három évtizede csak napi egy-két órára hagyja el betegágyát s egyetlen rendszeres havi jövedelme kétszáz korona, amit szintén anyagi zavaróikkal küzdő sógorától kap. Gazdag rokonai nem törődnek vele, „vemikéket faragcsáló henyének és bolondnak" tartják, sőt egyikük eladta a köitővel szemben fennálló követelését s igy el fogjálk árverezni az utolsó bútordarabot is Jan z Wojkowicz lakásában. Itt-ott kap némi segélyt az iskoiaügyi miniszitériumtól, egy-két egyesülettől, néha csöppen egy kevéske honorárium is, de mindez édeskevés ahhoz, hogy a megrokkant költő ée családja megélhessen. Megpróbálta már mindenféleképpen: Egyébként úgy értesülünk, hogy az Érsekujvári Munkásbiztositó Pénztár igazgatósága foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a magán- alkalmazottak számára szabad orvosválasztást engedélyez, hogy ezzel sok panasznak elejét vegye. tejcsarnokot is nyitott, de a konkurrencia tönkretette, más kereseti forrás után is nézett, de minden kísérlete csődöt mondott. Lakásában már csak a legszükségesebb és legU'élkülözhetetlenebb bútordarabok vannak, fia télen akárhányszor nem mehetett iskolába, mert nem volt lábbelije, újságot, könyvet már évek óta nem vásárolt Kétségbeesésében már megkísérelte azt ia, hogy ,a benne megalázott emberiség minden dölyfösségével“ a tébolydába vétesse fel magát, hogy ily módon szabaduljon meg az anyagi gondoktól, az éhezéstől s igy szerezze meg a* alkotáshoz szükséges nyugalmat. Azonban kérése ellenére nem vették fel az őrültek házába, mert szellemileg normálisnak találták. A levél hangja elárulja, hogy a költő ereje fogytán van. Az izgatott, itt-ott már az üldözési mánia, szimptóanáit is meg-megvillant<5 kiáltás egy halálosan megalázott, megsértett* végtelenül érzékeny emberi lélek sikoltása az élet mélységeiből. Egy kiváló cseh be akmies záralmi magát a tébolydába, hogy megszabaduljon nyomorától és nyugalomhoz jusson Jan z Wojkowicz megrázó de proftmdis-kiáHása UZERDŐ SZERELMESE REGÉMV Irta: ZRNE GREÍé Fordította: IIOS&Ryj'ÍÉ RÉZ LQLR (30) — Pedro, legyen eszed, maradj békén! Mindjárt elengedlek... Lányok, most majd láthatnak valamit. De maradjanak a lovon. Odament a bozót mellé, a kutyát magával vezetve, aztán körülnézett és odahívta a lányokat. — Nézzék. Itt le van nyomva a fü. A puma itt i'eküdt lesben. Ma reggel történt. Nézzük csak, megtaláljuk-e a nyomát. Lehajolva vizsgálta meg a füvet a környéken. Egyszerre felegyenesedett. — Itt ugrott. Helen nem látta semmi jelét az ugrásnak és nem is tudta megérteni, honnan tudja ezt az erdő szerelmese, Dalé két nagy lépést lett egymásután. — És itt csapott le az őzre — folytatta. — Szép ugrás voltl Nézzék csak, hogyan bevágódott az őz patája a talajba. Fél rehajtotta a magas füvet s mindnyájan láthatták a mély, f él recsuszott nyomot. — Gyerünk tovább — hívta a lányokat Dalé. — Itt esett össze az őz, amint a pumát cipelte...-— Micsoda? — kiáltott föl Bo. — Az őz idáig futott és hátán cipelte a pumát,. Nem bírta hátáról lerázni a szörnyeteget... Pedro, maradj veszteg! Lányok, ez egészen friss nyom... — Dalé tovább ment a lovát vezetve és újra megállt. — Nézzék! Megint egész csomó szőr... Itt is... Heten látta a szőr csőm ókat a fűben és mintha ki tudta volna venni valami állat, testének tovahuzódó nyomát is a fűben. Dalé kissé előbbra ment s mikor Helen utólérte, Boval e^riitt széles, lenyomott sávot figyeltek a fűben. Még Helen gyakorlatlan szeme is felfedezhette a küzdelem nyomát. Csomókban feküdt mindenfelé a szürkés szőr és Dalé alvadt vérfoltra mutatott. — A puma idáig vonszolta le az őzet s itt megölte. Valószínűleg a nyakát törte el. Az őz előbb több mint harminc métert futott a pumával a hátán. Nézzék, itt a nyoma, ahol összeroskadt alatta. Mindjárt megtaláljuk ... Az egész nemrég történhetett. — Honnan tudja? — kérdezte Bo. — A fü mutatja. Amint a puma elvonszolta az őzet, lenyomódott a fü és még nem egyenesedett föl. Dalé körülnézett, aztán odament ahhoz a lucfenyőhöz, amelynek alsó ágai mélyen lehajoltak.'Pedro már olyan izgatott volt, hogy alig lehetett vele bírni. Helen azt hitte, hogy a pumát fogja meglátni a fa alatt, de csak az őz feküdt ott elterülve, kilógó nyelvvel, véresen. —- Lányok, a puma meghallotta, hogy jövünk és megszökött. De nem lehet messze. Az őz még meleg... A nyaka van eltörve... Most idenézzenek. Ne visítsanak aztán, mutálok valamit! Az ilyesmi minden órában háromszor is megtörténik az erdőben. Lássák, hozván nyúzza le a puma a bőrt az őz nyakáról. Én sem tudnám jobban. S éppen bele akart harapni, mikor jöttünk. — Borzasztó... Nem bírom nézni! — hátrált Helen. — Ez a természet — mondta Dalé egyszerűen. — öljük meg a pumát! — kiáltotta Bo és majdnem sirt. Felelet helyett Dalé a lovára pattant és odaszólt a kutyának: — Keresd, Pedro! A kutya úgy rohant előre, mint a nyíl. — Jöjjenek és ne maradjanak el messzire! — kiáltott hátra Dalé, amint a kutya után ugratott. — Jövünk! — kiabálta Bo édes hangon, nagy izgatottsággal!, amint nekieresztette a lovát. Megint nekivágtak egyenesen az erdőnek. Pedro magasra tartott orral futott elől. Bo oly sebesen nyargalt lovával a fák között, hogy Helen ijedten gondolt reá, mi lesz, ha nekimegy valami törzsnek. Rákiáltott. Akár a falnak beszélt volna. Bo nem törődött most semmivel. Hirtelen felhangzott az erdőben Dalé hivó kiáltása. Vándormadár is meghallotta és megértette. Száguldani kezdett. Szinte repült a ledőlt törzsek fölött, néha kettőt ugrott át egyszerre. Helen is valami különös izgalmat érzett. Gyorsabban lüktetett a vére és néhány pillanatig ő is szeretett volna fejvesztve rohanni Bo után. De a természetében rejlő félénksége, a veszedelem tudata s a belerögződött meggondolás nem engedték. Igyekezett, hogy eszében tartsa Dalé intését: hogyan kell lovagolni az erdőben és vigyázott, hogy térde bele ne ütőd jön-a fatörzsekbe. De hiába vigyázott. Előbb jobbról kapott egy ütést, aztán balról s erre majdnem lezuhant, de még idejekorán megkapaszkodott a nyeregben. Aztán arcába csapott a fenyőág — ugyanakkor, amikor Bo hajszál híján nekirohant egy akkora fatörzsnek, amely ketté re- peszthetfce volna a koponyáját. Som Pedrót, sem Dalét nem látta Helen A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leosgő Napfény Fürdő Diéta w __________ * ■■ ■ Ig inandi Az igraándi keserűvé kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben. már jő néhány perce s most, hogy Bot is elvesztette szem elől, úgy okoskodott, hogy hadd üsse meg inkább még néhányszor a térdét, mint hogy egyedül maradjon és eltévedjen. ö is nekieresztette hát a lovát, mig újra hallotta Dalé kiáltását. Izgalmas volt igy rohanni az erdőn keresztül a hivó hang után. A szél, a faágak mind ellene esküdtek. Édes, nehéz fenyőillat tette bágyadttá Halottá Pedro hangos, gyors ugatását. És, mikor kiért a sűrű bokrok közül, egy pillanatra meglátta Dalét is, amint a szemközti magaslaton felfelé kapaszkodott. A hajsza folytatódott. Lenn a völgyben, lélekzetíojtó rohanás után, Helen lova megbotlott és Helen fejjel előre zuhant le róla.. Felugrott, de jő darabig annyira kábult volt, hogy azt se tudta: fiu-e vagy leány. A ló türelmesen engedte, hogy újra felkapaszkodjék reá, de sietni szeretett volna. Helen büszke volt reá, hogy azonnal újra a nyeregben ült Elhatározta, hogy elmondja az esetet Bonak, csakhogy Bo éppen most tűnt el megint a hegyoldal sűrűjében Helen utána vágtatott Végre újra hallotta Dalé csengő hangját, még pedig egészen közelről. Az erdő ritkulni kezdett s néhol sziklák hevertek az avaron. Itt, az egyik fa közelében állt Dalé, hátrább a lova. Pedro két első lábával a fa törzsére támaszkodott és egyre ugatott, a fa vastag alsó ágán pedig ott ült a hatalmas, vörhe- nyes puma, éppen olyan, mint Tóm. Bo lova lassított. Látszott rajta, hogy fél. Vándormadár pedig megállt a sűrűség szélén és remegtek a lábai. Ágaskodni kezdett. Helen gyorsan leszállt és odafutott Dalehez, félve is, de izgatottan is. Bo igy fogadta: — Te már itt vagy, Nell? Anyámasszony katonája létedre elég gyorsan megérkeztél ■—i Jó kis nyargalás volt — mondta Dalé elismerően és mind a kelten szépen viselték magukat. Szeretném, ha a földön is látnák a pumát, amint ugrik. Fölfari ja a farkát és oly magasra szökken a levegőbe, hogy nem is hinné az ember. De Pedro majdnem összeverekedett vele s megijedtem, mert megölte volna a kutyát. Most itt van a gonosz sárga őzgyilkosi Him-puma és nagyon szép példány. Dalé közben elővette a puskáját és várakozóan tekintett Bo felé. De Bo nem látta- ezt, csak a pumát figyelte nagv érdeklődéssel és bámulattal; Gyönyörű óllal volt. vad, vérszomjas, gonosz, de gyönyörű. — Folytatjuk. —i 2
