Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-05 / 151. (2372.) szám

, MM SZÁMUNK » KÉPES HÉnil 28 SUN. ®®®*®**®****®®®******®®**®*®®*****®,****,******M*MiWBB*BHB*cr#»:.. _. v**wwaBwr»iC3a^oCTi->..o*>v.r«.7g»msr*gt,xTnr rn w—i—a» Ara a kerona IX. évf. 151. (2372) szám j Sx®fBt§$«S§ 1930 július 5 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki Egye* szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Ki Képes Melléklet ára havonként 2.50 Ki A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő. DZURÁNYl LÁSZLÓ FORGÁCh GÉZA Szerkesztőség: Prága II, Panská ulice 12. 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: Prága 1L. Panská ulice l Z III emelet. Telefon: 34184. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRHHft A SAKKMESTER ÁLLAMPOLGÁRSÁGA Irta : DZURÁNYl LÁSZLÓ Röviden az történt, hogy Csehszlovákia rop rozén táti v sakktor najátékosokat váloga­tott össze a hamburgi olimpiászra s mert a sztárok sorában nyugtalanító hiány mutat­kozott, a sakkszövetség urainak ráesett a szeme egy fiatal üstökösre, aki két esztendő óta egyre ragyogóbb fénycsóvával emelke­dik feljebb és feljebb a hatvannégymezos csatatér boltozatján. Ámde a legtöbb re­ménységet rejtő ifjú sakkmatador körül bi­zonyos bajok és nehézségek mutatkoztak: nem volt csehszlovák állampolgársága. A mester a harmincmilliós Polonia fia volt egészen tegnapig, amikor a sokat tépázott lassú bürokrácia megcsúfolásával és fan­tasztikus megbokrosodásával kezéhez kapta a csehszlovák állampolgárságról szóló bi­zonylatod egy belügyminiszdériuimi dekré­tum alakjában. Varázslatosan történt: máról-holnapra Reuoschau, ahová mindössze egy félnapos szimultánijáték emléke fűzi', megadta számá­ra az illetőséget a a belügyminisztérium tál­cán hozzákézbesi tette az állampolgárságot, ís a dród máris röpítette a legfrissebb cseh­szlovák állampolgár hamburgi kiküldetésé­nek hírét, ügy mondják, tizenkét óra müve volt az egész, A formaságok fölött fölénye­sen eltekintett a hivatása magaslatán álló belügyminisztérium s még csak a lengyel ál­lam hivatalos elbocsátó iratát sem kívánta meg a nyilvánvalóan lengyel állampolgártól. Mi megértjük és méltányoljuk a jó célba igyekvők nagy sietségét, Penizsek miniszteri tanácsos ur frappánsan érvényesülő protek­torátusát, mert hiszen nem kis dologról, nemzeti dicsőségről volt szó. Korunk az elmúlt vérzivatarok után,' sze- lidültebb atmoszférában az emberi fest meg- acélozásának e kiműveléséinek, a sportvetél­kedésnek csillagképe jegyében áll. Annyira, hogy tizenkét esztendő előtt alig várta annyi lázzal és érdeklődéssel a letargiába süppedő Európa a hadszíntér jelentéseit, mint amennyi nemzeti dicsőségszoimj és félté­kenykedés lesi ma a különböző mentingek­nek rádiószárnyon rövid félóra alatt a föld- tekét körülfutó eredményeit. A versengés láza és a győzelem vágya elementáris erővel háril el az útból minden akadályt. A győze­lem hire mindenütt valóságos acélfürdő a nemzeti öntudat számára, magasba emel és sokszor a túltengő önbizalom és a legmaga- sabbrendü önelégültség narkotikumát injek­ciózza be egy egész nemzet testébe, mig a vereség olyan lankasztő és leverő hatással sújtja, amely fölér egy kis fehérhegyi vere­séggel. Korszellem ez és pszichózis, amely­nek alapja azonban mindig — bár forgandő szerencsével determináltan is — a palléro­zott test vagy szellem nemes versengése. A kor adottságai mellett, amelyek között a sportdicsöség azonossá vált a nemzeti di­csőséggel s amikor a stadionokban a felszök­kenő nemzeti zászlók és a fölzengő nemzeti himnuszok festik alá a nemzeti egyéniség kiélésének e modern formáját, nem csodál­kozunk azon 9em, ha a célját tudó nemzeti önzés Menzel rakettiével verekedi fel magát a Davis Oup-ban s azon sem csodálkozunk, ha a lengyel Flohr sakktáblájára tűzi oda nagyhirtelen a csehszlovák nemzeti színeket. Nemzeti dicsőségről, presztízsről van szó. És itt feltolakodik bennünk néhány keserű kérdés. Ha a köztársaságnak presztizsérdeke fű­ződik ahhoz, hogy a hamburgi sakkolimpiá- szon méltó képviseletre találjon a csehszlo­vákiai sakk, a fiatal lengyel sakkmester ál­lampolgársági bizonyítványának kiállítása­kor nem érzik-e meg vájjon a belügyminisz­térium urai azt a másik hatalmas presztizs- érdeket, amely arra kötelezné őket, hogy a bürokrácia embertelen spanyollovasait ne- osak akkor takarítsák félre az útból, amikor a sport egy Proíektronskindje előtt, kell fel­tárni a „nemzeti" érvényesülés kapuját, ha­nem akikor is, amikotr tízezrek és tízezrek évtized óta bukdácsolnak hasztalanul ezek között a spanyollovasok között s el sem tud­nak jutni a kapuhoz, amely számukra sem­mi különös dicsőséget, hanem egyszerűen az emberi élet elemi jogát s a boldogulás Páris, julius 4. A kamara ma reggel négy órakor három hosszú ülés után elhatározta, hogy jövőre ünnepélyesen megüli a laikus is­kolák alapításának ötvenedik évfordulóját. Ez a látszólag egyszeri: határozat zajos inci­densekre adott okot, s megmutatkozott, hogy a laikus iskola, a laikus törvénykezés szavai még ma is a végsőkig fölizgatják Francia­Práiro Lidu néhány nappal ezelőtt cikket irt, amelyben azt állította, hogy a vidéken a háborús hírek miatt óriási nyugtalanság uralkodik, élelmiszereket tartalékéinak, rendeléseket töröltetnek stb. s ezen nyug­talanság a feszült olasz-francia viszonyra vezethető vissza. A lakosságnak azt aján­lotta a szociálu emokrata lap, hegy ne hagyja magát lélrevezettetni, mert a mai viszonyok között egyetlen állam sem akar háborút viselni. A lap azonban egyidejű­leg heves támadást intézett Mussolini sze­mélye ellen, akiről azt állította, hogy nem beszámítható. alapját jelenti. Hogy van az, hogy ezeknek a szerencsét­len páriáknak nem akad egy Penizsek mi­niszteri tanácsosuk, vagy májs protektoruk egy emelkedettebib politikus személyében, aki rámutasson, hogy nem válhatik az az állaim dicsőségére és nem építhet sem i do­bé nn, sem pedig a külföldön számára presz­tízst, ha itt a bürokrácia üres egérfogóiban ezrével tartanak családokat, nyugdíjasok al­konyodó életében szárazzá és bizonytalanná teszik a szent kenyeret, az otthon hajlékára a kicsuszamlás, az összeomlás folyton rémitő kuvikmadarát röppentik föl s az ország jö­vendőjét jelentő gyermekek számára, akik­nek soraiban talán ott bontogatja szárnyát egy idevaló Flohr, vagy Európát verő atléta, vagy a művészetnek s a tudománynak szá­mos izmos ígérete, bizonytalanná és elérhe­tetlenné válik az iskola, az emberi értékek kiteljesedésének s az élet küzd elemhez szük­séges legbiztosabb vértezet megszerzésének primae<r arénája. Hamburgban a sakkolimpiász dicsősége forog kockáin. Nem érzi azt Prága s nem ér­zi azt a belügyminiszter ur, hogy ezen az olimptászon felül van egy láthatatlan olim- piász, ahol a kormányzatok erkölcsi tartal­ma és igazságtevése a döntő, ahol az embe­országban a kedélyeket. Herriot az ünneplés indítványát ragyogó beszédben indokolta meg. Nem a laikusságot kell ünnepelni, ha­nem a nagy iskolaügyi reformot, amely in­gyenessé tette a népoktatást és valamennyi franciának biztosította az általános művelt­séget. Ugyanakkor Herriot azt kívánta, hogy az ünnepek során emlékezzenek meg Jules A cikk miatt a prágai olasz követ meg­jelenít a külügyminisztériumban és ott a Benes külügyminisztert helyettesítő Krofta meghatalmazott miniszternél tiltakozott az ellen, hogy egy kormánypárti lap ilyen hangnemben írjon az olasz miniszterelnök­ről. Szerinte ez az írásmód bizonyára az olasz sajtéban is megfelelő visszhangot fog kiváltani. Knofta miniszter sajnálkozását fejezte ki a követ előtt és kijelentette, hogy a Právo Lidu ugyan egy kormányt támogató pártnak a lapja, azonban telje­sen független orgánum, úgy hogy a kor­mánynak a lapra nem lehet semmiféle be­folyása. riesség és az emelkedett, elfogulatlan jó­szándék kvalifikál és ha ez a verseny látha­tatlanul folyik is, egyszer napvilágra kerül­nek az eredményei, Európa szeme elé ke­rülnek a tizezerszám szunnyadó s emberek, családok életét malomkővel lehengerelő ak­ták s mi joggal tartunk attól, hogy akkor Prágának még Bukarestnél és Belgrádnái is kedvezőtlenebb helyezés fog jutni, mert a Balkánon már rég véget vetettek az állam­polgársági mumusnak, amelyet Prága a pa­ragrafusok tüskés bozótjával még ma is életben tart. A kormányzatnak nemcsak a championok- kal szemben vannak kötelességei, hanem a tömegekkel szemben is, amelyek egy tiszta- látású államférfi szemében sokkal fontosabb tényezői a konszolidált s a hétköznapokon az állam javára alkotó életnek, mint az ün­nepi. babért jelentő sztárok. És ha egy sztár tizenkét óra lefolyása alatt megkaphatja azt a dokumentumot, amelynek elérésére tíz­ezreknek tizenkét esztendő óta a legkeser­vesebb kálváriát kell járniok, úgy ez azt bi­zonyltja, hogy ettől a kálváriától a hatalom megkímélhette volna őket, ha annyi megér­tést és méltányosságot érezne a sanyargatott tömegekkel szemben, mint amennyivel a sztátolc érdekét felkarolja. Ferryról, a nagy iskolaügyi reformátorról. Több jobboldali szónok élesen tiltakozott a laikus iskolák glorifikálása ellen, mert egy­ház- és vallásgyülöletet terjesztenek. A szo­cialisták viszont Ferry ünneplését helytelení­tették. Brache szocialista képviselő hangsú­lyozta, hogy pártja sohasem fogja azt a po­litikust ünnepelni, aki Páris városát a kom- mün alatt kiéheztette, a forradalmárokat agyonlövette és a legvadabb gyarmati impe­rializmust hirdette. Brache szavai után a szo­cialisták és a radikálisok között heves szó- harc támadt s Herriot fölháborodva hagyta el a szónoki emelvényt és a termet. Brache szocialista képviselő és Bravel radikális kép­viselő szabályos boxpárbajt vivtak az üléste­remben. Blum közbelépése sem mentette meg a helyzetet. Az elnök kénytelen volt az ülést félbeszakítani. Az ülés újra való megnyitása után Tardieu rövid beszédben a laikus iskola és Jules Ferry megünneplése mellett foglalt állást, majd a ház 475 szavazattal 112-vel szemben megszavazta az ünnepségek megtar­tására szükséges hiteleket. — A szocialisták és a radikálisok ma éjszakai összekapása is­mét elmérgesitette a két párt közötti viszonyt s hosszabb időre lehetetlenné tette, hogy a baloldal egymásra találjon és egyesült erővel lépjen föl Tardieu kormánya ellen. A tegnapi incidens és a két nagy halpárt viszálya ter­mészetesen rendkívül megerősíti Tardieu helyzetét. A francia baloldal végérvényesen kettévált Viharos jelenetek a kamarában a szocialisták és a radi­kálisok között — A laikus iskolák félszázados ünnepe A prágai olasz követ tiltakozik a cseh szocialista sajtó Mussolini-ellenes kirohanása ellen Prága, julius 4. A szociáldemokrata fijQT Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents