Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-04 / 150. (2371.) szám
„Zsenit lehet csinálni a gazemberből“ — mondták a washingtoni elmegyógyászati kongresszuson Beszélgetés Fabinyi Rudolf dr. egyetemi magántanárral a lipótmezei elmegyógyintézet igazgatójával, aki Magyarország képviseletében vett részt a kongresszuson Budapest, július i. Néhány héttel ezelőtt zajlott le Washingtonban az elmegyógyászok első világkongresszusa, amely a többi orvosi kongresszusoktól nemcsak a látogatottság arányában, de főleg abban különbözött, hogy nemcsak orvoslátogatói voltak, ötvenhárom nemzet orvoskiküldöttein kívül nagy csoportokban jöttek össze a világ minden részéből az elmegyógyászat iránt érdeklődő laikusok s főleg olyanok, akik foglalkozásukban valamilyen kapcsolatban állanak a lelki zavaroktól feldúlt emberekkel: büntetőjogászok, ügyvédek és bírák, detektívek, pedagógusok, pszichológusok, irók, sőt színészek is. Negyven fokos kánikulában ülte végig a kongresz- szus az öt nap beszámolóit, előadásait és javaslatait meg nem szűnő érdeklődés mellett s az amerikai lapok oldalakon át foglalkoztak az első emegyógyászati világkongresszus eseményeivel. Fabinyi Rudolf dr. egyetemi magántanár, a lipótmezei elmegyógyintézet igazgatója a napokban érkezett haza a washingtoni kongresz- szusról s őt kérdeztük meg, melyek azok az uj eredmények és tanulságok, amelyeket a kongresszus most felszinre hozott a lélek és a szellem betegségeinek területén. Egy amerikai újságíró és az elmegyógyászat — Amivel a legtöbbet foglalkozott a kongresszus, az kétségtelenül a prevenció kérdése volt, — mondja Fabinyi professzor. — A prevenció gondolata az elmegyógyászat terén ugyan több évtizedes múltra tekinthet vissza az orvostudományban, de nem tudott átütő erőre kapni hamarább, csak a háború után, amikor a különböző nemzetek a regenerációs törekvések kapcsán mohón karoltak fel minden olyan lehetőséget, amely az egyén regenerálódása utján elősegíti a nemzet regenerálódását is. — A prevenció gondolatát mai formájában különösképpen laikus fej vetette fel, mégpedig egy amerikai újságíró: Clifford Witting- ham Beers, aki egyébként jelen volt most is a kongresszuson. Ez az újságíró jóval a háború előtt hosszabb ideig lakója volt egy amerikai elmegyógyintézetnek. Gyógyulása után irta meg híres könyvét, amely eddig az egyes kiadások milliós példányszáma mellett nyolc kiadást ért meg s amelynek címe: „A lélek, amely megtalálta önmagát". A könyv egészen uj világításban foglalkozott az elmebetegekkel és a laikus intuíció friss szemével mutatott rá a lehetőségre, amelyekkel meg lehet előzni az idegbetegségeknek elmebajjá való növekedését. Clifford Beers ezután óriási propagandába kezdett az elmebetegségek megelőzésének kérdésében s ma Amerikának minden városában temérdek olyan intézmény működik, amely ingyen tanáccsal látja el az idegbetegeket és a korai gyerekkorban észlelhető úgynevezett pszichopatiás megbetegedéseket kezeli: Lelki Egészségügyet Előmozdító Egyesületeknek nevezik magukat ezek az intézmények, amelyek gyönyörűen viszik előre a lelki higiénia fogalmát. A lelki higiénia — Furcsa és elmaradott dolog nálunk például az, hogyha itt népegészségügyről, higiéniáról beszélnek, akkor csak a testi egészségre gondolnak és még nem ment át köztudatba, hogy milyen óriási fontossága van a korai gyermekkorban elkezdendő lelki higiéniának és a lelkibetegségek prevenciójának is. Azok az intézmények, amelyekről az imént szóltam s amelyekkel a kongresszusi beszámolók szerint át tneg át van hálózva Amerika, főleg a gyermekek kezelésére vetik a fő- sulyt. Védőnők, szociális inunkásnők, jótékonysággal foglalkozó hölgyek mennek ki reggelenként ezerszámra ezekből az intézményekből és sorra járják a házakat, hogy hol van „rossz" gyerek, ideges gyerek, feltűnően szomorú gyerek, mert hiszen megállapítható, hogy mindezek a jelenségek szorosan odatartoznak a pszichopatiás megbetegedések körébe. Ezek az intézmények összeköttetésben állanak az óvodákkal, iskolákkal, tanítókkal, szülőkkel és az olyan vállalatokkal, ahol sok a fiatal munkaerő. Miért lesz gazember a zseniből ? — A prevenció szüksége elsősorban olyan embereknél merül fel, akiknek veleszületett hajlamuk van az idegek s elme megbetegedéseire és ez a hajlam már a korai gyerekkorban kiütközik pszichio pátiás megbetegedés alakjában. Tudott dolog, hogy a legnagyobb zsenik, tudósok, irók, hadvezérek uagyrésze gyermekkorában pszichopatiás volt, mindegyiknél megtaláljuk a tüneteket: nem fért össze a környezetével, betegesen makacs volt, összeveszett tanáraival, otthonról megszökött vagy kicsapták az iskolából. Ha a tapasztalat azt mutatná, hogy minden ilyen tünetet produkáló, tehát föltétlenül pszichopatiás gyerekből elismert zseni lesz, akkor az orvostudomány nem prevencióra, de tenyésztésre gondolna. Sajnos, a helyzet az, hogy ezek a pszichopátia? gyerekek valami belső nyugtalanságban szenvednek, ez a nyugtalanság fokozott akti vitásra serkenti őket és ez a veszély fenyegeti ilyenkor, hogyha rosszabb helyzetbe vagy veszélyes környezetbe jutnak, vagy London, julius 3. Londonban rövidesen összeül az úgynevezett. „kerek-asztal" konferencia, amely —■ mint neve is jelzi — közvetlen módon fog határozni India sorsáról s ezzel egyúttal a brit világbirodalom sorsáról is. Az angol közvélemény gondjainak homlokterében az indiai kérdés áll. Hogy menynyire aggódnak Indiáért, a legjobban bizonyítja, hogy e napokban még az angol iskolásgyerekeknek is erről a témáról kellett írásbeli dolgozatot Írni. Az indiai probléma ebben a pillanatban ámyékibaszorit minden poitikai, szociális, vagy társadalmi érdeklődést. Még a szezon legnagyobb eseményei iránt való tradicionális lelkesedés is érezhetően megcsappant. Minden angol tudja, hogy India birtokával vagy elvesztésével áll vagy bukik a brit világbirodalom. Ehhez hozzájárul, hogy a legutóbbi indiai zavargások jellege és iránya sokkal komolyabb volt, mint aminőkben az angoloknak eddig volt része. Az angol nyilvánosság még sohasem vitázott olyan nagy intenzitással újságok hasábjain is erről az annyira égető kérdésről, úgy hogy még az uoca járókelője is részese lett ennek az érdeklődésnek. Most azután közzétették az úgynevezett Simon jelentést és idehaza Angliában mindenki tudja, hogy attól a rendezéstől, amelyre most sor kerül, nemcsak índia sorsa, hanem lényegében egész Nagy- Britannia sorsa függ. A Simon-bizottság reformjavaslatairól nemcsak Indiában, hanem Angliában is eltérők a vélemények. Az indiai nacionalista köröket a Simon-jelentés ,— messzemenő előzékenysége ellenére sem — elégíti ki. A Simon által javasolt tartományi autonómiát elégtelennek találják, azt mondják a hindu nacionalisták, hogy Indiának fokozatos kiépítése a parlamentáris önkormányzatig egyáltalán vitára sem alkalmas. Ám épp ngy hallani sem akarnak arról, hogy az angol kormányzók, valamint az angol fegyveres erő a helyükön maradjanak. Arra az álláspontra helyezkednek, hogy a Simon-bi- zottságnak egyáltalán nem volt joga arra, hogy India jövendő sorsáról javaslatokat dolgozzon ki. Az angol kormány a Simon-bizottságot, a Montagu-Chalmsford megállapodás alapján delegálta, amely szóról-szóra kimondja, hogy „az indiai reformok idejének és módjának meghatározása az angol parlament, joga". Ez, — mondják a hindu nacionalisták, — nem jelenti India önrendelkezési jogát, sőt inkább azt, hogy Anglia határozza meg és dönti el India sorsát. A Simon-bizottságnak egyetlen egy hindu tagja sem volt. És a bizottság a Gandhi-féle mozgalomnak nagy jelentőségéről egyáltalán nem vett tudomást. Mindent összevéve, a Simon-bizottság javaslata semmiképp 9era alkalmas arra, hogy ez legyen az angol-indiai kongresszus alapja. Az indiai nacionalisták vezérei tehát távoltartják magukat a Simon-bizottság javaslatának tárgyalásától. Ezek a momentumok jelzik a hindu nacionalisták álláspontját. Hogy az indiai alkirály által javasolt és London egybehívandó sziikebbkörü, úgynevezett „kerek asztal“-konferenciára valóban az indiai közvélemény igazi képviselőit, vagy pedig csak a behódolt hindukat hivják-emeg, még eldöntetlen kérdés. Mindenesetre nagyon nehéz arról határozni, hogy' melyik taktikát kövessék és még nehezebb Lesz elérni, hogy Indiának lehetőleg minél töbib súllyal bíró ez az aktivitás rosszul sül el és gyakran gazember, gyakran elmebeteg lesz belőlük, mert nemcsak a zseni volt pszichopatiás gyerekkorában, hanem a gyilkos is. ■— Anyagi gond, sorscsapás vagy más pszichikus traumák: — alkohol, kokain, rossz környezet ezer százalékkal erősebben sújtja a pszichopatiás embereket, akiknek óriási tömegéről eddig nem történt semmi gondoskodás. Ma már mi is bevezettük az idegbetegek tanácsadóját, ahol olyan egyéneket kezelünk, látunk el tanáccsal és orvossággal, akik elmegyógyintézetben még nem voltak s bár a tömeg nehezen veszi tudomásul s kissé fél is még ezektől az ideg- és lélekgondozó intézményektől, mégis jelenleg már hatszáz ilyen intézmény működik Budapesten. Magyar eredmények, német példák — A kongresszuson ismertettük azokat a szociálisan magyar eredményeket is, amelyeket az elmegyógyászat terén elértünk. Idetartozik elsősorban a családi ápolás fogalma, amelynek beszámolása kapcsán kiderült az, hogy mig például a németeknél az elmebetegeknek csak 4 százaléka van kiadva családi ápolásra, addig nálunk az eredmény 26 politikai vezetőegyéniségét vonják bele ebbe a konferenciába. Mr. Andrews, Gandhi bizalmas barátja azt mondja, hogy az indiai konferencia sikerének föltétele a tanácskozás és véleniény- nyilvánitáis teljes szabadságának a biztosítása. Tehát senkit sem szabad már eleve a Si- mon-program elfogadtatására elkötelezni. Andrews azt ajánlja az angol kormánynak, hogy azoknak a hinduknak, akiknek a konferencián való részvételére nagy súlyt vet, ígérje meg, hogy mint India független, szabad delegátusai fognak részt venni a konferencián, melynek célja végeredményben olyanféle angol-indiai megállapodást teremteni, aminő Írország szabadságát is biztosította. A munkáspárt egyes tagjai azonban még ennél is nagyobb engedményeket követelnek Indiával szemben. Azt állítják, hogy a teljes parlamentáris önkormányzat és a nemzetközi életiben való önrendelkezés mentheti csak meg Indiában a helyzetet. Azt kívánják, hogy az összeülő konferencia elé a következő programot tegyék: 1. India kapjon teljes parlamentáris önkormányzatot. 2. A konferencia állapítsa meg a napot, amelyen ez az önkormányzat életbelép, nem kevésbé azt a napot, amelyen a brit tisztviselők és brit csapatok Indiából kivonulni tartoznak. 3. A konferencia azzal az előfeltétellel üljön össze, hogy India maga fog dönteni arról, benne akar-e maradni a brit világbirodalom kereteiben. 4. A konferencia hindu résztvevőit az indiai nacionalista szervezetek összessége válassza ki. 5. Amnesztiát kell adni az összes politikai bűnösöknek, tehát szabadlábra helyezni azokat is, akiket 1915-ben és 1919-ben elítéltek. 6. Nyomban meg kell szüntetni a sóadót. 7. Rögtön hozzá kell látni az állami nevelésügy rendezéséhez, azzal a céllal, hogy a hindu parasztság a házi szövést és fonást megtanulja. S vájjon mit szól mindezekhez MacDonald? Mit szól a munkáskormány a Simon-bizottság által kidolgozott reformjavaslatokhoz? A Si- mon-bizottságnak a munkáspártból való két tagja, Atlee őrnagy és Mr. Hartshorn, amint visszatértek Indiából, nyomban belekerültek a Labour-kormányba. Ebből arra kell következtetni, hogy a MacDonald-kormány többé- kevésbé azonosítja magát a Simon-javaslattal, amit a kormány egy-két tagja által tett kijelentés csak megerősít. MacDonald sokkal óvatosabb é« okosabb politikus, gemhogy a rendkívül kényes indiai probléma megoldásánál pártjának egykét tulvérmes tagjára hallgasson. Nagyon jól tudja, hogy ami jó lehet a kultúra dolgában annyira magas fokon álló Angliában, az esetleg a visszamardt és különben is nagyon egyenlőtlen kultúrájú óriási Indiában használhatatlan. így például, hogy lehessen „nyomban és teljes parlamentarizmusról" beszélni oly országban, ahol a lakosságnak ötödrésze „nebántsvirág" kasztokból áll és ahol még az ugyanabban a gyárban dolgozó előkelőbb származású hindu is gőgösen távoltartja magát az alsóbbrendű fajtájabeliek- től és valóságos páriákként kezeli őket. MacDonald _ nagyon helyesen — az indiai kérdésnél nem azt nézi, hogy pártjának uj babérokat arasson, mert tudja, hogy ez a probléma az egész angol nemzetet pártkiilönbség nélkül egyformán érdekli, fis ha a legújabb indiai zavargások kihozták sodrából az angol közvéleményt, ma már ez százalék és ebben a tekintetben a legnagyobb sikerrel tartjuk a rekordot az összes nemzetek között. —: A németek inkább az intézeti ápolással exoellálnak és a világhírű Simon német professzor által tüzetesen keresztülvitt foglalkoztatási terápiával érnek el nagy sikere1 r ■1 "nTTnriT^wnrmi w i ■niuii m i Basedov és golyvánál | ) kérje az otthoni csizi jódkura használati utasítását. í Csízfürdő. \ két. Azelőtt ugyanis az intézeti gyógymód első stációja az volt, hogy az újonnan felvett beteget lefektették, abból a princípiumból kiindulva, hogyha minden betegségnek, láznak, fájdalomnak jót tesz az ágy és a nyugalom, úgy feltétlenül jót tesz az elmebetegnek is. 1894-ben indult meg ez a lefektetési eljárás s akkoriban szinte kórházasitofták az elme- gyógyintézeteket. A Simon-szisztéma ma már ott tart, hogy az uj beteget — hacsak testileg nem beteg — azonnal befogja a foglalkoztatásba, amely természetesen épp oly individuális, mint a gyógyszer minősége, amit kap. a közvélemény a legnagyobb bizalommal várja ennek a problémának a megoldását, mert joggal bízik az angol parlament bölcsességében. Az a bizottság, melyet ez a parlament az indiai kérdés dolgában kiküldött, feladatát azzal a nyugalommal, szívóssággal és pártatlansággal végezte, amelyért méltán jár teljes elismerés. Az indiai ellenállás és az angol részről történt állandó beleszólogatás ellenére a legnagyobb tárgyilagossággal végezte munkáját. Hét tagból állt ez a bizottság. Végül egy olyan javaslatot dolgoztak ki, amely a bölcs középutat jelenti. Ez a javaslat az államférfiul bölcsesség mestermüve, mely az egész világ bámulatát kiérdemli. Anglia indiai politikájáról eltérők lehetnek a vélemények, azonban senki sem tagadhatja, hogy ha már arról van szó, hogy Indiát ráneveljék a parlamentarizmusra, erre a ne- velőmunkára senki sem lehet annyira hivatott, mint a brit nemzet. Indiának hellyel- kőzzel szigorú gazdája volt Anglia^ azonban X ttal oly páratlan politikai tanitómestere aminő nincs még egy ezen a kerek világom <ü.n8r<aMBnanifiii m w 'i iMmmBrojwgft-iiMihm '.sugEK.*agsi8&Miiua Galsa község szövetkezete haszonötéves fennállását ünnepelte Galsa, julius 3. (Alkalmi tudósítónktól Fényesen sikerült ünnepséget rendezett a múlt napokban Galsa község szövetkezete huszouöéves fönnállásának jubileuma alkalmából. Junius 29.-én, Péter és Pál napján, hajnali négy órakor mozsá rdurrogás hangja ébresztette föl a kis falu lakosságát, majd a község harminc tagú fúvós zenekara járta végig az uccákat ébresztő nótáikat játszva. Délután két órakor a szövetkezet díszközgyűlést tartott, amelyen a környékbeli falvaik körülbelül harminc szövetkezete képviseltette magái s azon Galsa község apraja-nagyja is részt vett. A díszközgyűlés után a szövetkezeti kui- turház fölszentelése következett. Az egyházi szertartást Cservenka János plébános végezte s ennek során gyönyörű beszédben avatta föl s adta át rendeltetésének az uj kulturházat. Ezután az iskolás gyermekek köszöntötték föl az igazgatóságot, majd a házat átadták rendeltetésének. A közgyűlést jólsikerült uépüu- n épség követte. A népilnnepet tizenöt hetven éven felüli falubéli embernek a híres „vasvári" tánca nyitotta meg. Este háromszáz terítékes vacsora volt. melynek költségét a szövetkezet viselte. Ebből az alkalomból a szövetkezet, egy könyvtári alapot létesített melynek céljaira kétezer koronát szavazott meg, a templom harangja javára ezer koronát, az iskola céljaira ugyancsak ezer koronát adományozott a szövetkezel s a falubeli szegényeknek ötszáz koronát juttatott. Itt említjük meg röviden, hogy Galsa község huszonnyolc tagú galárdájával a losonci da- losünnepekeu megérdemelt feltűnést kelteti. A kis Ipoly menti faluban Galsáu igazán példás magyar kulturális és gazdasági élet folyik. Angliában a Simán bizottság indiai javaslatát az államférfim bölcsesség mestermüvének tekintik Mindenkit csak India érdekel — MacDonald pártja kívánságának , ellenére óvatos politikát követ — Gandhi angol barátjának szerepe
