Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-30 / 171. (2392.) szám

•. Mai siámunk H2 ©S«Sal A tt IX. évf. 171. (2392) szám « Sanda ■ 1930 [Uiius 30 /lYÁftVARHIftMB Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1,20 Ki, vasárnap 2.—Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok raaofeaa politikai napilapja feMŰS Sietkeatö: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II„ Panská ulice 12. 11, emelet. — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal; Prága 11., Panská ulice 12. 111 emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA SCOTUS VIATOR ÉS ÉTEFAN STUNDA Irta: DZ1I1.ÍM1 LÁSZLÓ II. Stunda epistolájá'ban külön fojozie-t-et szen­tel az állampolgárság kérdésének. Nos, ha Scotus Viatornaik nem volt még alkalma a maga lopl-ezetlenségében megösmeraie a prá­gai koalíciós politika mentalitását, úgy Stun­da „jogmagyarázatábór1 a legklasszikusabb formában megesnierbeti. Mert abban az el­képesztő csűrös-csavarásban, amellyel Stunda a békeszerződésben biztosított állampolgári jogot a kormány diszkrecionális jogává, sőt kegyéivé akarja devalválni, megláthatja a hii tükörképét az állampolgárság kérdésében követett egész gyakorlatnak. Ez a fölhábo- ritó beállítás — mint cikkem első felében .rámutattam — még az aktivizmusban élenlo- vagló „A NAP“ részéről is megbélyegzésben részesült s nagyon helyesen veti oda a pö­rölyargumentumot: hogyha a békeszerződés­nek érvényes az a pontja, amely az uj hatá­rokról rendelkezik, akkor a határokon belül lakók állampolgári igénye sem vitatható, mert azt is ugyanaz a békeszerződés álla­pítja meg, nem mint kegyet, hanem mint jogot. Erre tehát mi nem is akarunk szót vesztegetni. Hasonlóan frappáns Standénak az a beös- merése, amellyel az állampolgárság kérdé­sében követett gyakorlat terén bizonyos pe­riódusokat különböztet meg a változó politi­kai atmoszféra-nyomásnak megfelelően. Min­denesetre ez is fölemelő dokumentum lehet Scotus Viator számára, az atmoszférikusán szabályozott kisebbségi jogszolgáltatást ille­tőleg. Mint a politikai megértés s a kissé enyhébb atmoszféra eredményét és értékét könyveli el Stunda a lex-Dérert. Pedig ha igazságos akarna lenni, úgy meg kellene ál­lapítania, hogy ez a törvény nem egy kissé enyhe, hanem egy nagyon is tulfeszült at­moszférának méhében fogant, amikor a prá­gai parlament porondján világnézetek fizikai összecsapására került sor s a káoszból kibon­takozó uj koncentráció első próbájának si­kere után a magyar nemzeti párt a legéle­sebb formában kényszeritette ki az állam­polgársági javaslat napirendre tűzését. Tehát nem az atmoszféra enyhülése, hanem kriti­kus feszültsége és ennek a feszültségnek Szent-Ivány erélyével való elhatározott ki­használása hozta meg az állampolgársági kérdésben ezt a részleteredményt, amivel Stundának és pártjának nincs mit dicseked­nie. Ami szerep a csehszlovák agrárpártnak e törvényalkotás körül jutott, az vajmi kevés dicsőséget jelent, mert félmegoldást hozó kompromisszumba kényszeritett egy alap­vetően becsületes és helyes elgondolást, amit a magyar nemzeti párt állampolgársági ja­vaslata száz százalékosan reprezentált. Stunda, a politikai meteorológia professzora, a továbbiakban az állampolgársági agenda meg- lassudásáról beszél, amit szerinte a kötelező óvatosság vont maga után, de amely meglas- sudást azután újból az állampolgársági ügyek rendszeres és következetes intézése követte, annak ellenére, hogy a magyar kisebbség veze­tői kitartottak eredeti álláspontjukon, amely szerint — Stunda szavai — „a csehszlovák ál­lam az idegen állampolgárok bizonyos csoport­ját köteles saját állampolgáraiul elismerni”. Itt elsősorban rá kell mutatnunk arra a sú­lyos fogalomzavarra, amivel Stunda az egész állampolgársági kérdést kezeli. írásában foly­vást fölkisért az a jogi tévedés, mintha az ál­lamnak minden esetben diszkrecionális joga volna, hogy megadja-e, vagy megtagadja-e az áliampolgárságot. Ez a tétel teljes tájékozat­lanságot, ha ugyan nem tudatlanságot árul el. Mert ez a diszkrecionális jog egész terjedelmé­ben fönnáll azokkal szemben, akik a békeszer­ződések megkötése után költöztek az uj állapi területére, de nem állhat fönn ebben a merev formában az államterület régi lakosaival szem­ben, akiket az uj impérium már itt talált s akik­nek állampolgárságáról a békeszerződések po­nek, hogy a minisztériumnak körülbelül 80.000 aktát kitévő agendájából egy ötöd az állam­polgársági reszortra esett; és ennek' az akta­tömegnek a földolgozása egy osztályfőnökre és négy referensre hárult. Ez a túlterhelés és gyér teljesítőképesség involválta, hogy maga az ügyosztály uj munkaerőket igényelt s hogy kí­vánsága végre teljesült, annak is nagyon egy­szerű, de még jellemzőbb a magyarázata. A lex- DéTer ugyanis magábanfoglalja azt a rendelke­zést, hogy akinek az állampolgárság iránt be­nyújtott kérvényéről három éven belül nem dönt a belügyminisztérium, annak részére az állampolgárság megadottnak vétetik. E tény­megállapításhoz elegendő hozzáfűznünk a má­sik tényt-, hogy a belügyminisztérium állampol­gársági osztálya immáron ket'tős személyzettel dolgozik & e két tény egybevetése kellő érté­kére szállítja le azt a belügyminiszteri kijelen­tést, amely 20.000 akta lemorzsolásáról ad szá­mot, különösképpen, ha figyelembevesszük, hogy a pozitív és negatív elintézés arányáról a belügyminiszter ur nem tartotta szükséges­nek a nyilvánosság tájékoztatását. * Ami pedig Stunda levelének egyetlen konkré­tumát, a református lelkészek állampolgárságát zitiv formában rendelkeznek. Szomorú, hogy'a kérdés ilyen gyakorlati értelmezésében Standé­nak igaza lehet, mert hiszen nemrégen mondot­ta maga Slávik belügyminiszter, hogy rövid idő alatt közel 20.000 állampolgársági kérvényt in­téztek el minisztériumában, már pedig magá- banvéve ' ez az egy adat megdöbbentő perspek­tívában illusztrálja, hogy tizenkét esztendő óta családok tízezreivel, akiket idefüz bölcső, trar dició és sokszor temetőre való régi sirhalom, az ősi földön a hontalanság kálváriáját járat­ták. Hol van még Európában állam, amelyben ilyen légiónyi ember nem lelné honját a hazában. De hogy benne maradjunk a meteorológiai okfejtés légáramlatában, rá kell mutatnunk a nyitjára a nagy titoknak, hogy miért volt 1927 körül lassú az állampolgársági agenda és miért gyorsult meg hirtelen 1929 őszén. A lex-Dérer olyan lavináját inditotta meg a belügyminiszté­riumhoz intézett állampolgársági kérvények­Kitört a gazdasási háború Amerika és a Szovjet között Nem engednek orosz árui Amerikába Ki látja kárát a szakításnak? illeti, arról talán jobb lenne hallgatni. Mi ös- mer jük a korán kiérdemesült nagy tisztele tüur szereplését a szlovenszkói magyar Kalviuiában, és közelebbről a balsors-sujtotta papiak okban. A nagytiszteletü ur eldicsekszik azzal, hogy a szlovenszkói magyar református papok egy ré­szével szemben milyen liberális szellem érvé­nyesült az állampolgárság megadása és a kon­gnia megállapítása körül. De arról elfelejtett beszámolni, hogy mi volt ennek az ára. Nos, mi megmondjuk nyíltan: a csehszlovák köztársa­sági párt kortesszolgálata, a magyar nemzeti mozgalom trambolinjáról való szaltomortálé, a lélekkel megváltott kenyér és közelebbről Sto- fan Stunda mandátuma. Mert itt a kulcsa a képviselő ur politikai karrierjének és csak saj­nálni tudjuk, hogy nem rejti el valahová mély­re ezt a kulcsot — törődött öreg papok életal­konyából cinikusan kikényszeritett áldozatot —, hanem még hivalkodik vele és a saját, rrteg híven kiszolgált miniszterei mellére érdemül tű­zi oda ezeket a szomorú, égő sebeket, ezt a fáj­dalmas füzérét a modern lélekszérzésnek. Pírba kellene szöknie a protestáns puritanizmusnak, hogy ez a notórius kortesszolgálat még elisme­rés után kiált az egyház nemzetközi fórumai felé. És ne takarózzék a tiszteletes ur Zoch' Newyork, juliius 29. Az uj amerikai ke­reskedelmi törvények Szovjetotrioszorszá- got is rendkívül sújtják. Az orosz-ameri­kai vámháboru, amely könnyem gazdasági háborúvá fajulhat, az elmúlt napokban teljes erővel kitört. Tegnapelőtt egy nor­vég és egy angol hajó érkezett Newyork kikötőjébe és az Egyesült Államokba szánt orosz fát hozott magával. Az ameri­kai hatóságok megtiltották, hogy a hajók az árut kirakják s a két gőzös valószínű­leg kénytelem lesz az orosz fával együtt visszatérni Leningrádba. A vámhatóságok eljárása óriási feltű­nést keltett az Unióban. A lapok ma reg­gel hosszú cikkekben foglalkoznak az orosz-amerikai gazdasági háború kitörésé­vel. Mig a demokrata és szocialista orgá­numok veszedelmesnek látják a helyzetet az amerikai kereskedelemre nézve, addig a prosperity és Hoover elnök köztársasági lapjai örömmel üdvözliik a hatóságok eljá­rását. Kétségtelen, hogy a közvélemény érdeklődésének középpontjában a szovjet­ellenes kereskedelmi kampány áll, amely váratlanul tört ki, mert eddig Amerika és Szó vjeiíor os zország között kifogástalan volt a kereskedelmi viszony és az elmúlt hónapokban nagy amerikai mérnökexpe- diicáók indultak Szovjetoroszországba, ahol az Uraiban és más vidékeken óriási gyár­telepeket építenek. A lapok valószínűnek veszik, hogy az amerikai hatóságok első erélyes lépéseit csakhamar nagyobbará- nyu akciók fogják követni és a szépen pro­speráló orosz-amerikai kereskedelmi vi­szonyt néhány hónapon belül teljesem le­építik. A baloldali lapok szerint Amerika hisztérikusan fél a kommunizmustól és a hatóságok politikai mániájukban a keres­kedelem üzleti érdekedről is megfeledkez­nek. Lowmam, a pénzügyi államtitkár he­lyettese kijelentette, hogy legújabban óriási kommunista összeesküvés nyomára bukkantak Newyorkhan, amelynek szálai Moszkvába vezetnek s a leleplezett tények indokolttá teszik az amerikaiak eljárását. Köztudomású, hogy az oroszok az óriási szovjeterdőségekben politikai foglyokkal végeztetik el a munkát. A politikai foglyokat állítólag vérig kínoz­zák az egészségtelen klimáju és hideg orosz őserdőkben s az olcsó munkaerővel kitermelt fát külföldre szállítják. Ilyen fa érkezett állí­tólag a két hajón Amerikába s az amerikai puritanizmus erkölcstelennek találja, hogy a politikai foglyok olcsó munkájával szerzett árut drága pénzen megvásárolja. Az oroszok programja, hogy az amerikai munkások élet­standardját lenyomja s ezt a célt a szibériai foglyok munkájával akarja elérni. Természe­tesen az ilyen és a hasonló újságcikkek in­kább propagandát jelentenek a szovjet ellen, mint tényeket. Viszont igaz, hogy az oroszok aránylag olcsó áruval árasztják el az ameri­kai piacot, ami árt az amerikai iparnak. Ha a nagyipar és a hatóságok nem lépnek közbe, Amerikát csakhamar teljesen elárasztanák olcsó orosz áruval, ami a gyárak bezárását és a munkások elbocsátását vonná maga után. Az oroszok a szó szoros értelmében gazdasági téren hadat üzentek Amerikának s nem csodálható, ha az Unió kormánya most ellenrendszabályokat léptet életbe. Lowman nyilatkozatai, amelyek körülbe­lül megegyeznek a fönti újságcikkekkel, nem teljesen födik a valóságot. Oroszország el­enyészően csekély árumennyiséget küldött eddig Amerikába és az Amtorg, a legnagyobb Amerikában működő orosz kiviteli vállalat, forgalma az elmúlt években mindössze har­mincmillió dollárra rúgott. Ugyanakkor Oroszország 105 millió dollár értékű árut vá­sárolt az Egyesült Államokban. A legújabb hirek szerint az Amtorg és Lowman között tárgyalások folynak a kon­fliktus kikerülésére. Beavatott körök szerint Oroszországból harminckét kereskedelmi ha­jó van útban Amerika felé. Ennek a harminc­két gőzösnek sem engedik meg, hogy áruját amerikai kikötőben kirakja. Köztük van a „Kersten Miles“ nevű hajó is, amelynek ra­kománya többmillió dollárt ér. Moszkvai je­lentések szerint abban az esetben, ha Orosz­ország nem szállíthat több nyersanyagot Amerikába, a szovjet gazdasági életét ko­moly veszedelem fenyegeti. Az amerikaiak kereskedelmi akciója állítólag Európából in­dul ki s egyik részlete annak az általános nagy gazdasági és kereskedelmi manővernek, amelyet a kapitalista nagyipar Oroszország ellen folytai Törökország és Perzsia között háború készül ingert, juliue 29. Miután a fölkelő kurd tSroseket a per ma j fcwd törzseik állandóan támogatják és a perzsa kormány ezt nem akadályon* Törökország és Perzsia kö­zött az utóbbi időben rendkívül kiélésedéit a helyset, úgy hogy a háború lehetősége igen valószínű. Isméd pasa miniszterelnök most szenzációs beszédet tartott, amelyben ki jelenítette, hogy Törökország belső nyugalmának hratasZtáaa érdekében kész a hábo­rúra.

Next

/
Thumbnails
Contents