Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-30 / 171. (2392.) szám
•. Mai siámunk H2 ©S«Sal A tt IX. évf. 171. (2392) szám « Sanda ■ 1930 [Uiius 30 /lYÁftVARHIftMB Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1,20 Ki, vasárnap 2.—Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok raaofeaa politikai napilapja feMŰS Sietkeatö: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II„ Panská ulice 12. 11, emelet. — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal; Prága 11., Panská ulice 12. 111 emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA SCOTUS VIATOR ÉS ÉTEFAN STUNDA Irta: DZ1I1.ÍM1 LÁSZLÓ II. Stunda epistolájá'ban külön fojozie-t-et szentel az állampolgárság kérdésének. Nos, ha Scotus Viatornaik nem volt még alkalma a maga lopl-ezetlenségében megösmeraie a prágai koalíciós politika mentalitását, úgy Stunda „jogmagyarázatábór1 a legklasszikusabb formában megesnierbeti. Mert abban az elképesztő csűrös-csavarásban, amellyel Stunda a békeszerződésben biztosított állampolgári jogot a kormány diszkrecionális jogává, sőt kegyéivé akarja devalválni, megláthatja a hii tükörképét az állampolgárság kérdésében követett egész gyakorlatnak. Ez a fölhábo- ritó beállítás — mint cikkem első felében .rámutattam — még az aktivizmusban élenlo- vagló „A NAP“ részéről is megbélyegzésben részesült s nagyon helyesen veti oda a pörölyargumentumot: hogyha a békeszerződésnek érvényes az a pontja, amely az uj határokról rendelkezik, akkor a határokon belül lakók állampolgári igénye sem vitatható, mert azt is ugyanaz a békeszerződés állapítja meg, nem mint kegyet, hanem mint jogot. Erre tehát mi nem is akarunk szót vesztegetni. Hasonlóan frappáns Standénak az a beös- merése, amellyel az állampolgárság kérdésében követett gyakorlat terén bizonyos periódusokat különböztet meg a változó politikai atmoszféra-nyomásnak megfelelően. Mindenesetre ez is fölemelő dokumentum lehet Scotus Viator számára, az atmoszférikusán szabályozott kisebbségi jogszolgáltatást illetőleg. Mint a politikai megértés s a kissé enyhébb atmoszféra eredményét és értékét könyveli el Stunda a lex-Dérert. Pedig ha igazságos akarna lenni, úgy meg kellene állapítania, hogy ez a törvény nem egy kissé enyhe, hanem egy nagyon is tulfeszült atmoszférának méhében fogant, amikor a prágai parlament porondján világnézetek fizikai összecsapására került sor s a káoszból kibontakozó uj koncentráció első próbájának sikere után a magyar nemzeti párt a legélesebb formában kényszeritette ki az állampolgársági javaslat napirendre tűzését. Tehát nem az atmoszféra enyhülése, hanem kritikus feszültsége és ennek a feszültségnek Szent-Ivány erélyével való elhatározott kihasználása hozta meg az állampolgársági kérdésben ezt a részleteredményt, amivel Stundának és pártjának nincs mit dicsekednie. Ami szerep a csehszlovák agrárpártnak e törvényalkotás körül jutott, az vajmi kevés dicsőséget jelent, mert félmegoldást hozó kompromisszumba kényszeritett egy alapvetően becsületes és helyes elgondolást, amit a magyar nemzeti párt állampolgársági javaslata száz százalékosan reprezentált. Stunda, a politikai meteorológia professzora, a továbbiakban az állampolgársági agenda meg- lassudásáról beszél, amit szerinte a kötelező óvatosság vont maga után, de amely meglas- sudást azután újból az állampolgársági ügyek rendszeres és következetes intézése követte, annak ellenére, hogy a magyar kisebbség vezetői kitartottak eredeti álláspontjukon, amely szerint — Stunda szavai — „a csehszlovák állam az idegen állampolgárok bizonyos csoportját köteles saját állampolgáraiul elismerni”. Itt elsősorban rá kell mutatnunk arra a súlyos fogalomzavarra, amivel Stunda az egész állampolgársági kérdést kezeli. írásában folyvást fölkisért az a jogi tévedés, mintha az államnak minden esetben diszkrecionális joga volna, hogy megadja-e, vagy megtagadja-e az áliampolgárságot. Ez a tétel teljes tájékozatlanságot, ha ugyan nem tudatlanságot árul el. Mert ez a diszkrecionális jog egész terjedelmében fönnáll azokkal szemben, akik a békeszerződések megkötése után költöztek az uj állapi területére, de nem állhat fönn ebben a merev formában az államterület régi lakosaival szemben, akiket az uj impérium már itt talált s akiknek állampolgárságáról a békeszerződések ponek, hogy a minisztériumnak körülbelül 80.000 aktát kitévő agendájából egy ötöd az állampolgársági reszortra esett; és ennek' az aktatömegnek a földolgozása egy osztályfőnökre és négy referensre hárult. Ez a túlterhelés és gyér teljesítőképesség involválta, hogy maga az ügyosztály uj munkaerőket igényelt s hogy kívánsága végre teljesült, annak is nagyon egyszerű, de még jellemzőbb a magyarázata. A lex- DéTer ugyanis magábanfoglalja azt a rendelkezést, hogy akinek az állampolgárság iránt benyújtott kérvényéről három éven belül nem dönt a belügyminisztérium, annak részére az állampolgárság megadottnak vétetik. E ténymegállapításhoz elegendő hozzáfűznünk a másik tényt-, hogy a belügyminisztérium állampolgársági osztálya immáron ket'tős személyzettel dolgozik & e két tény egybevetése kellő értékére szállítja le azt a belügyminiszteri kijelentést, amely 20.000 akta lemorzsolásáról ad számot, különösképpen, ha figyelembevesszük, hogy a pozitív és negatív elintézés arányáról a belügyminiszter ur nem tartotta szükségesnek a nyilvánosság tájékoztatását. * Ami pedig Stunda levelének egyetlen konkrétumát, a református lelkészek állampolgárságát zitiv formában rendelkeznek. Szomorú, hogy'a kérdés ilyen gyakorlati értelmezésében Standénak igaza lehet, mert hiszen nemrégen mondotta maga Slávik belügyminiszter, hogy rövid idő alatt közel 20.000 állampolgársági kérvényt intéztek el minisztériumában, már pedig magá- banvéve ' ez az egy adat megdöbbentő perspektívában illusztrálja, hogy tizenkét esztendő óta családok tízezreivel, akiket idefüz bölcső, trar dició és sokszor temetőre való régi sirhalom, az ősi földön a hontalanság kálváriáját járatták. Hol van még Európában állam, amelyben ilyen légiónyi ember nem lelné honját a hazában. De hogy benne maradjunk a meteorológiai okfejtés légáramlatában, rá kell mutatnunk a nyitjára a nagy titoknak, hogy miért volt 1927 körül lassú az állampolgársági agenda és miért gyorsult meg hirtelen 1929 őszén. A lex-Dérer olyan lavináját inditotta meg a belügyminisztériumhoz intézett állampolgársági kérvényekKitört a gazdasási háború Amerika és a Szovjet között Nem engednek orosz árui Amerikába Ki látja kárát a szakításnak? illeti, arról talán jobb lenne hallgatni. Mi ös- mer jük a korán kiérdemesült nagy tisztele tüur szereplését a szlovenszkói magyar Kalviuiában, és közelebbről a balsors-sujtotta papiak okban. A nagytiszteletü ur eldicsekszik azzal, hogy a szlovenszkói magyar református papok egy részével szemben milyen liberális szellem érvényesült az állampolgárság megadása és a kongnia megállapítása körül. De arról elfelejtett beszámolni, hogy mi volt ennek az ára. Nos, mi megmondjuk nyíltan: a csehszlovák köztársasági párt kortesszolgálata, a magyar nemzeti mozgalom trambolinjáról való szaltomortálé, a lélekkel megváltott kenyér és közelebbről Sto- fan Stunda mandátuma. Mert itt a kulcsa a képviselő ur politikai karrierjének és csak sajnálni tudjuk, hogy nem rejti el valahová mélyre ezt a kulcsot — törődött öreg papok életalkonyából cinikusan kikényszeritett áldozatot —, hanem még hivalkodik vele és a saját, rrteg híven kiszolgált miniszterei mellére érdemül tűzi oda ezeket a szomorú, égő sebeket, ezt a fájdalmas füzérét a modern lélekszérzésnek. Pírba kellene szöknie a protestáns puritanizmusnak, hogy ez a notórius kortesszolgálat még elismerés után kiált az egyház nemzetközi fórumai felé. És ne takarózzék a tiszteletes ur Zoch' Newyork, juliius 29. Az uj amerikai kereskedelmi törvények Szovjetotrioszorszá- got is rendkívül sújtják. Az orosz-amerikai vámháboru, amely könnyem gazdasági háborúvá fajulhat, az elmúlt napokban teljes erővel kitört. Tegnapelőtt egy norvég és egy angol hajó érkezett Newyork kikötőjébe és az Egyesült Államokba szánt orosz fát hozott magával. Az amerikai hatóságok megtiltották, hogy a hajók az árut kirakják s a két gőzös valószínűleg kénytelem lesz az orosz fával együtt visszatérni Leningrádba. A vámhatóságok eljárása óriási feltűnést keltett az Unióban. A lapok ma reggel hosszú cikkekben foglalkoznak az orosz-amerikai gazdasági háború kitörésével. Mig a demokrata és szocialista orgánumok veszedelmesnek látják a helyzetet az amerikai kereskedelemre nézve, addig a prosperity és Hoover elnök köztársasági lapjai örömmel üdvözliik a hatóságok eljárását. Kétségtelen, hogy a közvélemény érdeklődésének középpontjában a szovjetellenes kereskedelmi kampány áll, amely váratlanul tört ki, mert eddig Amerika és Szó vjeiíor os zország között kifogástalan volt a kereskedelmi viszony és az elmúlt hónapokban nagy amerikai mérnökexpe- diicáók indultak Szovjetoroszországba, ahol az Uraiban és más vidékeken óriási gyártelepeket építenek. A lapok valószínűnek veszik, hogy az amerikai hatóságok első erélyes lépéseit csakhamar nagyobbará- nyu akciók fogják követni és a szépen prosperáló orosz-amerikai kereskedelmi viszonyt néhány hónapon belül teljesem leépítik. A baloldali lapok szerint Amerika hisztérikusan fél a kommunizmustól és a hatóságok politikai mániájukban a kereskedelem üzleti érdekedről is megfeledkeznek. Lowmam, a pénzügyi államtitkár helyettese kijelentette, hogy legújabban óriási kommunista összeesküvés nyomára bukkantak Newyorkhan, amelynek szálai Moszkvába vezetnek s a leleplezett tények indokolttá teszik az amerikaiak eljárását. Köztudomású, hogy az oroszok az óriási szovjeterdőségekben politikai foglyokkal végeztetik el a munkát. A politikai foglyokat állítólag vérig kínozzák az egészségtelen klimáju és hideg orosz őserdőkben s az olcsó munkaerővel kitermelt fát külföldre szállítják. Ilyen fa érkezett állítólag a két hajón Amerikába s az amerikai puritanizmus erkölcstelennek találja, hogy a politikai foglyok olcsó munkájával szerzett árut drága pénzen megvásárolja. Az oroszok programja, hogy az amerikai munkások életstandardját lenyomja s ezt a célt a szibériai foglyok munkájával akarja elérni. Természetesen az ilyen és a hasonló újságcikkek inkább propagandát jelentenek a szovjet ellen, mint tényeket. Viszont igaz, hogy az oroszok aránylag olcsó áruval árasztják el az amerikai piacot, ami árt az amerikai iparnak. Ha a nagyipar és a hatóságok nem lépnek közbe, Amerikát csakhamar teljesen elárasztanák olcsó orosz áruval, ami a gyárak bezárását és a munkások elbocsátását vonná maga után. Az oroszok a szó szoros értelmében gazdasági téren hadat üzentek Amerikának s nem csodálható, ha az Unió kormánya most ellenrendszabályokat léptet életbe. Lowman nyilatkozatai, amelyek körülbelül megegyeznek a fönti újságcikkekkel, nem teljesen födik a valóságot. Oroszország elenyészően csekély árumennyiséget küldött eddig Amerikába és az Amtorg, a legnagyobb Amerikában működő orosz kiviteli vállalat, forgalma az elmúlt években mindössze harmincmillió dollárra rúgott. Ugyanakkor Oroszország 105 millió dollár értékű árut vásárolt az Egyesült Államokban. A legújabb hirek szerint az Amtorg és Lowman között tárgyalások folynak a konfliktus kikerülésére. Beavatott körök szerint Oroszországból harminckét kereskedelmi hajó van útban Amerika felé. Ennek a harminckét gőzösnek sem engedik meg, hogy áruját amerikai kikötőben kirakja. Köztük van a „Kersten Miles“ nevű hajó is, amelynek rakománya többmillió dollárt ér. Moszkvai jelentések szerint abban az esetben, ha Oroszország nem szállíthat több nyersanyagot Amerikába, a szovjet gazdasági életét komoly veszedelem fenyegeti. Az amerikaiak kereskedelmi akciója állítólag Európából indul ki s egyik részlete annak az általános nagy gazdasági és kereskedelmi manővernek, amelyet a kapitalista nagyipar Oroszország ellen folytai Törökország és Perzsia között háború készül ingert, juliue 29. Miután a fölkelő kurd tSroseket a per ma j fcwd törzseik állandóan támogatják és a perzsa kormány ezt nem akadályon* Törökország és Perzsia között az utóbbi időben rendkívül kiélésedéit a helyset, úgy hogy a háború lehetősége igen valószínű. Isméd pasa miniszterelnök most szenzációs beszédet tartott, amelyben ki jelenítette, hogy Törökország belső nyugalmának hratasZtáaa érdekében kész a háborúra.