Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-26 / 168. (2389.) szám
1980 jalipü 26, szambái ^rkghMag^arhipmp „Te voltéi a betyár és én a pandúr, most én vagyok a betyár és te a pandúr" Szüllő Géza dr, találkozása Pop-Csicsóval a Lánca ster palotában — Érdekes találkozás a régi magyar parlament most uj hazákban élő képviselői között Budapest, julrus 25. A Pesti Napló mai száméiban érdekes cikk jelent meg az Interparlamentáris Unió megnyitó napjáról, amely a mailt hét szerdáján ment végbe és arról a szerdai estélyről, amelyet Clynes angol bei ügy- miniszter rendezett a delegátusok tiszteletére. A cikket közérdekű voltára való tekintettel az alábbiakban teljes egészében közreadjuk. * Szerdán délelőtt Sutherland herceg vörös virággal gomblyukában jelent meg az elnöki emelvényen. Meg is jegyezték a magyar delegátusok, hogy talán szocialista a királyi ház egyik tagja . . . első felszólalók között volt Berzeviczy Albert. Ö volt az egyetlen, áld nem olvasta a beszédéit. Talán azért is volt olyan nagy sikere. Feltűnt, hogy az olaszok milyen lelkesen tapsoltak Berzeviczyniefe. * Szerdán este a kormány vendégül látta a& imte ipariamén tárás konferencia képviselőit a Lancaster palotában, ahol Clynes belügyminiszter fogadta a vendégeket. Ezt a palotát muzeális értékénél fogva néhány esztendővel ezelőtt vásárolta meg egy angol nagyiparos s az államnak ajándékozta. Minden nemzet delegátusai külön csoportokba verődtek. Talán véletlen, hogy a magyar és román csoportok egymás szomszédságában helyezkedtek el. Pop-Csicso, a román deegátusok vezetője, amint észrevette a magyar képviselőket — és köztük Berzeviczy Albertét, azonnali a legtisztább magyarsággal üdvözölte őt ,— Üdvözöltek, kegyelmes uram és örülök, hogy látlak -—* mondotta Pop-Csicso Berze- viiczy Albertnak. — Nem felejtem el soha, hogy milyen koncil- láns elnök voUál, még velem, nemzetiségű képviselővel szemben is. Én is házelnök vagyok, de azt hiszem, hogy nem vagyok olyan elnéző az ellenzékkel szemben, mint te voltál. Most Gratz Gusztáv felié fordul Pop-Csicso. — Mamutéi és Vajdától hallottam, hogy néhányszor Iont voltál Bukarestben, mindany- nyiszor felkerested őket és eddig egyetlenegyszer sem jutott eszedbe, hogy engem is meglátogass. Nem szép dolog ez téted, mert úgy tudom, hogy te is erdélyi vagy. — Lent voltam tényleg Bukarestben és többször találkoztam Mamáival és Vajdával, de mindig olyan kiszabott időre mentem, hogy nem volt időm másokat is felkeresni, — mondotta Grata Gusztáv , de hogy mikor megyek le ismét, azt nem tudom. — Hát erdélyi van te 5b, hát akkor tatán lesz valami dolgod lent — mondja Pop- Csicso. — Én tulajdonképpen nem vagyok erdélyi, csak ott jártam iskoláiba — feleit Gratz. — Anyám származásánál fogva Nyugat-Magyar- ország elcsatolt részéiben tartoznék, apám pedig az elcsatolt Szepességben született, ón magam az elcsatolt Erdélyben nevelkedtem — mégis magyar vagyok . . . Mosolygott erre Pop-Csicso: — Hívnak, nagyon sajnálom, el kell búcsúznom tőletek, de remélem, hogy még találkozr ni fogunk. Egyébként, nagyon kérlek benneteket, hogy jövőre, amikor az interparlamentáris konferencia Bukarestben fogja tartani az üléseit, minél többen jöjjetek el és én köte- iszőleg kijelentem nektek, hogy nagyon kelBánjrászsztrijk előtt az ostraai bányatelepek? Prága, jiulius 25. Az Ostrau-karwini bányatelepek bányászai sztrájkkal fenyegetőznek. A bányamunkások augusztus 1,-évei a bányatelepek valamennyi üzemeiben a munkát be akarják szűntetni, abban az esetben, ha a a bányaüzemek vissza nem vonják amaz intézkedésüket, hogy a bérkifizetés ezentúl nem hetenként, hanem havonként fog megtörténni. Az ostraui bánya igazgatóságok konferenciája ugyanis memorandumba u fordáit a bányahi- vatalhoz a abban azia. as indok olással, hogy a kifizetések sokkal egyszerűbben történnének bavonkint, engidéiyt kértek arra, hogy ezl a [érvüket meg is valósíthatók. A bányamunkások attól tartanak, hogy a bányahiva- lai az igazgatósig kérését jóvá is fogja hagyni, mert a bányamunkás szakszervezetek küldöttségének intervenciója ebben az ügyben a közmunkaügyi minisztériumnál eredménytelenül végződött. A szakszervezetek ugyanis a bányaüzemek ezen uj eljárásában a bányamunkások jogaiba való oly beavatkozást látják, amely a bányatörvénnyel ellentétben is állana. Prágai körökben remélik, hogy ezt a konfliktust a bányászok sztrájkja nélkül is si- featfil már ■M.nailui 4--e előtt ateftmátand. lemesen fogjátok magatokat érezni és azt is megígérem, hogy mindegyiteket magyar családnál foglak elhelyezni. Ezzel elbúcsúzott és néhány lépést tett a román delegátusok felé, közben azonban Szül- lő Géza akarta üdvözölni a magyar urakat és szembetalálta magát. Pop-Csicsoval. — Szervusz, hogy vagy? — üdvözölte Szül- 'ő Gézát — olvasom, hogy beszélni fogsz, miről beszélsz? — A kisebbségi kérdésről, — válaszolta Szüllő Géza.-— Nem jó lesz, barátom, — mondja Pop Gsicso — mert az elégedetlenséget kelt. Nem erről kellene beszélni, hanem talán inkább arró\ hogy a vám-határokat ke'i egységesíteni, mert ha ezt megcsináljuk, akkor nincs kisebbségi kérdés és ötven év alatt megint megvan az egység. — Köszönöm, — mondja nevetve Szellő Géza — akkor ezek után, amit te most mondasz, a háború után a restitutio in integrum ismét meglesz. Pop-Csicso kijelentette, hogy nem igy értette. — Tudom, hogy te mit akarsz és tudom, hogy én mit akarok, — felelte Szüllő Géza — de ne feledd azt, én mindent megtanultam tőletek, de nem felejtettem el semmit. Tudom, hogy te voltál a betyár és én voltam a pandúr és most te vagy a pandúr és én vagyok a betyár . . . A szép és híres ELola, a 40,000 holdas Wahrmann-család utolsó ivadékénak útja a millióktól és szeszélyektől a Mókusig és a megbékélésig N óvónál ölte meg az első magyar zsidó képviselő unokáját A nagy vagyonból csak egy töredék maradt Budapest, július 25. Ki emlékezik Thomas Mamin Varázsfaeg-yére? Ott ül — messze a edik földtől — a hegyem Joachim, a szanatórium hüvöe falai között és vámja, mig elengedik innen gyógyultan, vissza a silk földre, az emberek közé. Még egy hónap ée még egy hónap és újra eltelik egy félév és Joachim örökre lehunyta szemét... Másfél évet töltött a szanatóriumban Beret- vás Lola. Még egy hónap, — mondta — még két hónap, félév esetleg, meggyógyulok, meg akarok gyógyulná. — Ugy-e, meg fogok gyógyulni? — utolsó napján is ezt a kérdést intézte orvosához. A szanatóriumban mindent megtettek, hogy meghosszabbítsák napjait, de Be- retvás Lolán már nem segített a gondos ápolás, a lelkiismeretes kezelés, maga siettette a halált... A szanatóriumokban gondosan eltitkolják a halál látogatását. A ,.moribundusról1 * lehetőleg nem tud a többi beteg. Úgy intézik. Ég mégis, amikor utolsó óráit élte Beretvás Lola, beee- reglettek szobájába a betegek, akik szerették ezt a pehelysúlyú, finomvonásu, szenvedő arcú nőt, összegyűltek az ápolónők ée amikor a szeme lezárult, letérdeltek a szobában. Imádkoztak érte. A Wahrmann-család És a multiból felbukkan a nagyapának, Wahx- mann Mórnak tömzsi, villogószemü, nagyfejü alakja. A negyven-negyvenöt év előtti Pest korifeusa, a dúsgazdag kereskedő, az első zsidó képviselő (a Lipótvárosé!) és közgazdasági nagyhatalom, a régi és kezdő Budapest egyik legnagyobb tekintélye. Amikor meghalt, három gyermek maradt utána: a szépséges Renée ée két fim: Ernő és Rl- ohárd. A fiuk mulatós, nagyvilági életet élő ga- valérok, akik versenyezni akartak a mágnásokkal és dzsentrikkel, hamar ki ie kereeztelkedtek ée a* apa végrendeletében csak évi apanázst hagyott rájuk, míg óriási vagyonának, sok-sokezer holdas birtokának egyetlen örököse Renée maradt. Hogy mennek tönkre nagy vagyonok, a harmadik generációban^ hogy lesz semmivé 40.000 hold föld, sok-eokmMó forint, ennek a regénye lehetne a Wahrrnamn-CBalád története! A fiuk sohasem dolgozták, csak éltek és szórták a pénzt. Ernő Angliában élt, Róchárd idehaza tartott versenyistállót, ő volt Bécfay Andor társa a híres Matchless-szövetségben. amelynek leghíresebb lova volt: Tokió. Nagy dáridók, nagy kártyaosaták hőse volt a két Wahimano-fia. Életregényük vége revoiverdörreoés, öngyilkosság. A degenerált gyermek A nagy vagyon örököse, az apa szemfénye Renée, megyeri Krausz Lajos felesége lett és ebből a házasságból született Lola leánya. Néhány évi házasság után elváltak egymástól, Wafarmann Renée Beretvás földbirtokos neje lett, aki adoptálta a kis Lolát is és Krausz Lola egész életében a Beretvás nevet használta. Wahrmann Renée nemsokára özvegy lett és ekkor harmadszor is férjhezment, Fáy földbirtokos felesége lett, de tőle elvált és visszatért a Beretvás névhez. Leányát a legnagyobb pompában neveltette, a legkiválóbb tanárokkal towwttaMa, bejárt* véle * külföldet, de a kis Beretvás Loláról fantasztikus történetek keltek szárnyra. A családhoz közelállók, de még idegenek is tudták róla, hogy fékezhetetlen, szeszélyes, ideges gyermek, aki nem tud szenvedélyein uralkodni és az An- drássy úti palota nem egy nagy jelenet szemtanúja volt. Nem tragédia ée nem is valami érdekes izgalmakkal teli Beretvás Lola élete, de érdekessé avatja származása, az óriási vagyon, amely semmivé lett a család kezén, és szomorú vége. Eljegyzés és házasság Egé6z Budapest kiváncsi volt arra, hogy a szép Beretvás Lola kihez megy férjhez. Mert szép volt. Fogalom volt Budapesten. Feltűnést keltett, mikor hire járt, hogy eljegyezte magát, egy budapesti francia diplomata fia veszi feleségül. De az eljegyzés hirtelen felbomlott. A Rátiz- hotelben ült együtt a fiatal pár, a vőlegény ásított, amin Beretvás Lola any- nyira megbotránkozott, hogy egy botrányos jelenet után faképnél hagyta. A külföldet járta tovább édesanyjával, minden nagyvilági divatos fürdőhelyen otthon volt, majd később mégis rászánta magát, hogy férjhez menjen és Hunikár Béla túl adom a i földbirtokos felesége lett. De éppen csak hogy visszaérkeztek a nászúiról és már el is váitak. Morfinnal kezdte A vagyon mindig kisebb és kevesebb lett, elúszott a föld, az Andrássy-uti palotát is el kellett adni és Wahrmann Renée a VStaa királynő ut egyik villájába burcolkodott, mig leánya az Aréna utón béreit lakást. Az anyáról nagyon keveset lehetett hallani, leányáról annál többet. Zajos és szenvedélyes életet élt tovább, haladt a korral, többé már nem foglalkozott lovakkal, hanem két Steyr-autója volt, amelyekkel külföldi versenyeken Is résztvett, dijakat nyert és nem egyszer kapott idézést a rendőrségre is, mert fékezhetetlen temperamentumát az autó sebe® iramában se tudta megtagadni Voltak szerelmei, csalódásai, amelyek elől kábítószerekhez menekült. Kezdte morfinnal, végezte alkohollal, adalin- nal, novonállal. Édesanyja néhány óv előtt feloszlatta Vilma királynő-uti háztartását, csodás berendezését eladta ég megmaradt pénzén egy előkelő duna- parti szállodába ment lakni. Leánya, aki állandóan ápolónőt tartott maga mellett, sokszor meglátogatta. Anya és leánya között mindvégig legjobb volt a viszony. Két év előtt Wahrmann Renée oly szerencsétlenül esett el, hogy lábát törte, a törés nehezen gyógyult, a szenvedő asszony megszokta betegségében a morfiumot ás ez nemsokára végzett is vele. Egyedül Lola, az utolsó Wahrrnan—ivadék, egyedül maradt a világban. Csak agy meghitt bizalmasa és barátja maradt, egy ?. nevű ügyvéd, akihez minden bánatában és bajában hü maradt és aiki ma ott volt halálos ágyánál is. De különben egyedül élte le szomorú, fiatal élete utolsó éveit. Egy év előtt eladta arénauti lakását, miután már évek óta nem lakott ott és saanatóri nmból-szanatór iumba vándorolt, hogy megnyugvást találjon. A kábítószerek használattá annyira elfaa' - so- dott rajta, hogy nem bírt ellenállni és mindegy volt neki, hogy mitől ijeszti el öntudatát. Utolsó másfél évében a Batiztfalvy-szanaló- rium lakója volt, ahol Treutler István főorvos és Hajós Sándor idegorvos a legnagyobb gonddal vigyázott rá ée akarta megmenteni az életnek, de lehetetlen volt. Amikor csak szerét tehette, mindenféle kábítószert, alkoholt szerzett, az ápolónőktől likőrt, konyakot kért és fizikailag teljesen leromlott. Alig volt 45 kiló! Kényszerképzetek gyötörték, félt, hogy az őrültek házába fogják zárni. Ax utóbbi hónapokban attól félt, hogy őrültnek nézik. Ha autó ment el a szanatórium előtt, összerezzent: — Értem jönnek . . . S egy napon autót hozatott. Maga mellé ültette Hedvig svésztért és odaszólt a soifőr- nek: — A lipóbmezei elmegyógyintézethez. És Hedvig nővérhez fordult: — Nézze, szeretnék már tül lenni rajta. Ha az vagyok, akkor csukjonir,k ott le .. . A betegfelvételnél jelentkezett. Faibiuyi a- nárt kérésit©. A li:pétmezei elmegyógyintézet igazgatója még nem volt bent az épületben é>s várnia kellett. Odalépett az orvoshoz: — Azt akarom, hogy engem ide felvegyenek. Az intézet orvosa csillapítani kezdte a felbe vült arcú Beretvás Lolát. Nem veheti fel, mert csak Írásos beutalás alapiján vesznek fel beteget és körönben is nincs semmi baja, menjen szépen haza. Beretvás Lola várt miég egy kis ideig, aztán megvonta vállát és visszament a szanatóriumba. Ezt az utat még egyszer megjárta. A Schwarzerba indult ápolónőjével, de az intézet kapuja előtt meggondolta magát. Máskor meg egy-egy ismerőséről azt képzel-e, hogy ve. zedelené -?.u forog, hogy baj éri, és egész nap telefonált neki, utánajárt, hogy megóvja, hogy elhárítsa a szerencséi enséget. A szanatóriumban nagyon szerették, mert kedves volt. jóságos és barátságos min Jenkihez. Kint szokott üldögélni a kertben, majd hirtelen elhatározással bejelentette, h-ogy nwd bemegy a városba a Szabónőjéhez, vagy a fodrászhoz. vagy valamely, ismerőséhez. »Vissza akarok menni az emberek hözé« Itt üil Hedvig nővér és beszél: — Fiatalságáról mesélt, a legtöbbet szegény. Szép volt és hóditó és irigyei voltak. Fantasztikus történeteket talállak ki róla. T hán'űtta különösen. Emlegette. Ilyeneket mondanak: hogy gyermekkorában kiállt a konyhába, mikor levágták a csirkét, hogy gyönyörködjön a kifolyt vérben. Később amikor istállót tar5
