Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-24 / 166. (2387.) szám
1930 julius 24, csütörtök. irW TfWT*TMLIWil'Fltl»r»8BBKBM——H———WWM j , 3 Lindhagen svéd delegátus azlUi1 záróttlésén Selvetette a határok revíziójának kérdését Az interparlamentáris unió befejező ülését a kisebbségi problémának szentelték MacDonald beszéde az interparlamentáris unió feladatairól és kötelességeiről London, julius 23. Az interparlamentáris unió tegnap délutáni tárgyalásán a kisebbségek ügye töltötte be a napirendet. Studer svájci nemzetgyűlési képviselő három határozati javaslatot terjesztett az interparlamentáris unió elé, amelyek a kisebbség védelmének megjavítását célozzák. Az első határozati javaslat az összes államokat egyforma kisebbségvédelmi eljárásra kötelezné szerződés megkötése által. A második javaslat azt indítványozza, hogy minden olyan államban, amelyben kisebbségek vannak paritásos szervezetet létesítsenek, amely a kisebbségek panaszaival foglalkozik, hogy ilyen módon a népszövetségi tanács munkáját meg lehessen könnyíteni. A harmadik határozati. javaslat követeli, hogy minden országban a többség és kisebbség ugyanazon politikai, kulturális és gazdasági jogokat élvezze. Studer hangoztatta, hogy a kisebbségi jog kodifikálása és a kisebbségekkel szemben tanúsítandó egységes eljárás a nagy és a kis államokban egyetemleges világérdek. A kisebbségvédelemnek jogi elvnek kell lennie és nem jogi hátránynak, amelyet csupán egyes államokra kényszerítenek szerződés utján. Lukács György magyar delegátus követelte egy állandó népszövetségi orgánum létesítését, amely a kisebbségek panaszainak megvizsgálásával foglalkozzék és követelte a kisebbségek panaszosainak védelmét országuk kormányának politikai és gazdasági nyomásával szemben. Johns angol delegátus a népszövetségnél dekében védelmezzék meg az Európán kívül élő többségek jogait, amelyeket európai kisebbségek uralnak. Heile német delegátus kijelenti, hogy a mostani időpontot nem tartja alkalmasnak a határok revíziója kérdésének megvitatására. Studer svájci delegátus érdeme, hogy élesen elválasztotta az igazságos határrendezést a kisebbségekkel szemben való igazságos bánásmód kérdésétől. A kisebbségi kérdésről folytatott nemzetközi megbeszélésekben a feszültség jelentékeny enyhülése állapítható meg. A nemzeti szuverénitás túlhajtott álláspontjával szemben a népek között mint összekötő kapocs mindinkább jelentkezik a nemzetközi szolidaritás. Az interparlamentáris unió konferenciáját tegnap este MacDonald nagy beszéddel zárta be, amelyben az unió további munkálatainak céljait fejtegette. Kijelentette, hogy a parlamentek kontaktusának nemcsak a közös nagygyűléseken kell megtennie, hanem ez a kontaktus különösen fontos akkor, amint két ország politikai tárgyalásokat folytat. A felelősségtől gyakran megbénított minisztereket a parlament néperőinek kell támogattok, amelyek a megértésre ösztönöznek. A nemzetközi tárgyalásoknál te kell küzdeni ezt az álláspontot, amely a másik tárgyaló félről mindig a legrosszabb szándékokat tételezi föl. MacDonald azután rámutatott arra is, hogy az unió tagjainak kötelessége hazájukban a lefegyverzés javára hatékony közvélemény megteremtésében közreműködni. A leszerelést lé- pésröl-lépésre kell végrehajtani a teljes megoldásig. mert csak az egyetemes és teljesen végrehajtott leszerelés adja meg a teljes biztonság érzését. Egyetlen nép sem törekedhetik a jövőben a fegyverkezésre, mert a tudomány a háborús lelkesedést leküzdötte, amennyiben a jövő háborúját hallatlan borzalmakkal állitja az emberiség elé, mint a rémségek rémségét. MacDonald ezután fölszólítja az unió tagjait, hogy parlamentjükben lépjenek föl a munkásvédelem és a népjólét minden kérdésének nemzetközi tárgyalása érdekében. Az az ország, amely ezen a szociálpolitikai téren az együttműködést megakadályozza és alacsonyabb szociálpolitikai teljesítmények mellett tart ki, meggátolja a haladottabb országok kormányait is abban, hogy népükkel szemben megtegyék, kötelességüket és ezért az ilyen ország az emberiség ellensége. Mintán hosszú időn keresztül a kvantitatív jólét fölhalmozása volt az emberiség célja, a főtörekvést most arra kell irányozni, hogy az embereknek és az élet- föltételeknek kvalitását javitsák meg. Az interparlamentáris unió ezután egyhangúlag elfogadta a kisebbségi bizottság javaslatait és ezzel az idei nagyjelentőségű kongresszus véget ért. Kobtenz felszabadulási ünnepén leszakadt egy portion-fűd a százötven főnyi tömeg alatt és 36-an a vízbe luüadtak A sötét folyó hullámai között kétségbeesetten viaskodott az életért a vizbemeriilt férfiak, asszonyok és gyermekek serege — Fényszórók és fáklyák imbolygó fényénél hajnalig tartottak a mentési munkálatok állandó szervezet fölállítását kívánta a kisebbségi panaszok megvizsgálása céljából. Ha Anglia aláírná az ajánlott általános kisebbségvédelmi szerződést, ezzel az indiai problémát is megoldhatóvá tenné. Hrusovsky Igor állett föl ezután és kijelentette, hogy a kisebbségvédelem elveivel egyetért, hozzáfűzte azonban, hogy a kisebbségi problémának legszerencsésebb megoldása abban áll, hogy a csehszlovák példára a kisebbségek az állam kormányában résztvegyenek. Hrusovsky után nyomban Medinger szenátor' emelkedett szólásra a kilencmilliónyi európai német kisebbségek nevében. A kisebbségi probléma mintaszerű megoldásának példáját Svájcban, Finnországban, Belgiumban, Kanadában és Délafrikában látja. Az előhaladás csak fokozatosan lehetséges, mig a többségnek alkalma nyílik, hogy jóakaratát kimutassa. A csehszlovák többségnek megvan erre az alkalma, amikor választ kell adnia a kisebbségi pártoknak azon ajánlatára, amelyben kisebbségi parlamenti bizottság fölállítását javasolták. Egy ilyen bizottságnak eredményes munkája a nemzetközi fórumokon való tiltakozásoknak véget vetne. A szónok bejelenti, hogy a jövő évben az interparlamentáris unió konferenciáján ismerteti a csehszlovák kormány válaszát ebben a kérdésben. Hrusovsky beszédére válaszolva, Medinger megállapítja, hogy Csehszlovákiában a nemzetiségi kérdés még nincs megoldva. A megoldás csak akkor lesz végleges, amikor a csehszlovák területen élő összes nemzetiségekre 1920-ban kényszeritett alkotmányt revízió alá veszik és helyébe az összes nemzetiségek szabad megegyezéséből létrejött alkotmányt léptetik életbe. Medinger ezután a népszövetség föladatairól beszélt és követelte, hogy a kisebbségi ügyekben való eljárásban legalább a népszövetségi tanács döntése után vezessék be a nyilvánosságot. Egyelőre nem ragaszkodik az állandó kisebbségi bizottság fölállításához, úgy hiszi azonban, hogy erre később szükség lesz. Végezetül síkra száll amellett, hogy azokat a határozatokat, amelyek a konnacionális szomszédállamokat a népszövetségi tanács kisebbségi bizottságából kizárják, meg kell szüntetni. Lindhagen svéd delegátus két pótjavaslatot terjeszt be. Az egyik szerint a Kellogg-paktum aláírása után az interparlamentáris unió indítványozza azt, hogy azokat a határokat, amelyeket a békeszerződésekben elhamarkodottan vontak meg, revideálják, a másikban azt javasolja, hogy a világbéke érKoblenz, julius 23. Köblén* Tarosának fel- szabadulási örömünnepe tragikus utó játékkal fejeződött be. Amikor az összegyűlt embertömegek az ünnepi kivilágítás után a Mosol kikötőjén vert pomton-hiden átözön- löttekj a bid hirtelen hatalmas reccsenésoel összeroppant Több mint száz ember a vízbe suhant. A kikötőben csak gyér világítás van és ezért borzalmas pánik keletkezett. A tűzoltóság és a rendőrség azonnal a helyszínen termett és megkezdte a mentési munkálatokat, amelyek a hajnali órákig tartottak. A ponton-hidat a Stumm-féle gyártelep munkásai szokták használni, azonban természetesen nem volt alkalmas olyan nagy forgalom lebonyolítására, mint aminő tegnap este rohanta meg. Két vaspilléren nyugodott a tiz méter hosszú és két méter széles hid, amelyet mind a két végén fel lehetett vonni, hogy a hajók ki és be hajózhassanak alatta. A katasztrófa pillanatában a hídon mintegy 150-en lehettek. Egyenként halászták ki az embereket, sajnos azonban, sokan már halottak voltaik. A nagy számban kivonult orvosok és ápolók minden egyes vízből kihuzottnál azonnal élesztési műveleteket végeztek és igy sikerült többek életét megmenteni. A szerencsétlenség színhelyén a viz normális viszonyok között három miéter mélységű, azonban az utóbbi napok esőzései miatt a vízállás növekedett. A mentési munkálatok rendkívül nehezen haladtak a világítás hiánya miatt s a tűzoltóság meg a rendőrség fényszórói nem tudták eléggé bevilágitani a szerencsétlenség egész területét. A viz felszínén holttestek úszkáltak, amelyeket az úgynevezett farkassal húztak partra. Ez egy kőtél, amelynek végén háromnégy fogóval ellátott horgony van. A viz felszínén úszó holttesteket elég könnyen halászták ki, nehezebb volt azonban azoknak a hulláknak a kiszabadítása, amelyek a lezuhant hid romjai közé szorultak. A szerencsétlen áldozatokat részben a lezuhanó fa- és vastömegek ölték meg, részben a vízbe fulladtak. Reggel háront óráig 38 halottat és öt sebesültet húztak ki. A halottak identifikálása rendkívül nehezen megy végbe, mert sokan voltak közülük a más vidékről valók. A férfi halottakat az irgalmas rendiek kórházába vitték, mig a női halottakat a Szent Lélek-apácák kórházában, Marienhofban helyezték ideiglenes ravatalra és itt történik az agnoszkálás is. A mentési munkálatok köziben a tűzoltókat és rendőröket a halászok is segítették csó- nakaikkal és motoros jármüveikkel. Fáklya- fény mellett, a fényszórók fénycsóvájában mentek végbe ezek a munkálatok. Az éjféli órákban Koblenz főpolgármestere és a. rendőrfőparancsnok a katasztrófa színhelyére siettek, hogy személyesen győződjenek meg a mentési munkálatok alakulásáról. A szerencsétlenség színhelyén szivettépö jelenetek játszódtak le, mert a környéknek a szerencsétlenség hírére egybégyült lakossága kétségbeesetten kereste hozzátartozóit. Koblenz városát mélységesen megrendítette az örömünnepen végbement tragikus szerencsétlenség. A lelkesültség és öröm mámoros kitörését a gyász és rémület váltotta fel. A rendőrfőnök az általános gyászra való tekintettel elrendelte az összes mulatóhelyek bezárását. A katasztrófa pillanatában a hídon volt egy tanító nővér is leány tanítványaival, akik a vízbe hullottak. Hat leányka a vizbe fulladt A szerencsétlenség egy menekültje következők éppen írja le a borzalmas katasztrófát: — Egy ismerősömmel a szerencsétlenség hidján a Neuendorfer Eckre mentem, hogy a tűzijátékot jobban láthassam. A legutolsó rakéták izzottak az éjszakai égboltozaton, amikor a tűzijáték sok bámulója megkezdte a hazafelé való utat a keskeny hídon, örömteljes hangulatú emberek csoportjában sodródtam én is a hidra, amikor hirtelen hangos recsegéssel és robajjal összetört a hid nagy megterhelése alatt s a rajtalévő férfiak, asszonyok és gyermekek a mélységbe zuhantak. Én magam az ezen a helyen igen mély folyami kikötőbe estem. Sikoltó segélykiáltások hangzottak a sötét vízfelületen. A végső veszedelemben a vizbehullottak görcsösen kapaszkodtak egymásba. Mivel a part közelében voltam és sikerült biztos támasztópontra jutnom, a közelben fuldokló sok embertársamat húzhattam ki és menthettem meg a haláltól. A vizbebukott szerencsétlenek kétségbeesetten csapkodtak maguk körül. A sötétség és a halálfélelem természetesen meggátolta a gyors segítségnyújtást és mindenkin vad pánik lett úrrá. A borzalom szivettépö jelenetei a katasztrófa színhelyén Koblenz, julius 23. A felkelő nap ragyogó sugarai a várost, amely tegnap az éjjeli órákig leírhatatlan öröm mámorában úszott, mélységes gyászban találták. Amikor az éjjeli órákban a tragikus esemény hire befutotta az uccákat, a lakosságot szinte a porig sújtotta a hir. A katasztrófa színhelyén csakhamar óriási ember tömeg gyűlt össze és figyelte a mentési munkálatokat. Még a déli órákban is ott állottak az emberek tömegével a parton, ahol szivettépö jelenetek játszódtak le. A katasztrófáról is borzalmas részleteket beszélnek. így például egy egész család, atya, anya és két gyermek elpusztult, egy férfi feleségével és gyermekével zuhant a vizbe. Gyermekét nyomban sikerült kimentenie és úszva érte el a partot, újból a vizbe vetette magát, hogy feleségét kihozza, s valóban a partra is vont egy asszonyt, azonban ott kétségbeesetten látta, hogy idegent mentett meg. Másodszor is vizbeugrott, hogy feleségét megtalálja, de most ő is a hullámok között vesztette életéi Reggel hét óra tájban egy frankfurti utazót találtak a parton, aki megőrülve szaladgált fel és le, s a mentőktől folyton azt kérdezte, hogy nem látták-e a vizbe bukott kerékpárját. A katasztrófa oka A szörnyű szerencsétlenség okát a következőkben állapították meg: A hid két úszó- testen elhelyezett vasoszlopokon nyugodott. Kérjen mindenütt Jí 98 SS § GF8IS feorevfigsfe&t Borovigkagyár, Irénéin. ügy volt megszerkesztve, hogy a vízállás szerint sülyedt és emelkedett. Ez formáját is természetesen megváltoztatta, vagyis alacsony vízállásnál a hid helyzete mélyebb volt a két. végen, mint magasabb vízállásnál. Amikor mintegy száz ember lépett egyszerre a hidra, a hid végei kiszakadhattak, amint az megállapítható a kőfalakon lévő nagy hasadásokból. A hid tehát nem tört ketté, hanem két végében leszakadt és óriási megterhelése következtében pillanatok alatt a mélységbe süllyedt. Hindenbarg félbeszakította utazását Koblenz, julius 23. A szerencsétlenség időpontjában a birodalmi elnök különvonata még a koblenzi állomáson volt. Az elnököt csak hosszabb habozás után értesítették a borzalmas szerencsétlenségről. Hindenburgot mélyen megrázta a gyászhir és kijelentette, hogy résztvesz a koblenzi gyászünnepségen, a rajnai területen való útját megszakítja és
