Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-20 / 163. (2384.) szám
iCtf'V MAI SZAMUNK ft KÉPES HÉTTEl 28 OlPfll Ara fegw@gaa IX. évf. 163. (2384) szám « Vasárnap 193^ i^Mus 20 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám* ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Kő. Képes Melléklet ára havonként 2.50 Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai nQ.pilo.pjCL Felelőb szerkesztő. OZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCh GÉZA Szerkesztőség: Prága 11. Panská uhce 12. II. emelet. — Telefon* 30311. - Kiadóhivatal: Prága II. Panská ullce i 2. Ili emelet. Telefon; 34184 SÜRGÖNYÖM; HIRIRP. PRflHfi BORSI ÉS A HRADZSIN Irta: DZUKÁNYI LÁSZLÓ A prágai Hradzsinban, Benes külügyminiszter rezidenciájában, ahová a nyiltareu, egyenes magyaroknak nem igen van barátságos bejárásuk s ahol inkább a magyar emigráció szomorú alakjai adják egymásnak a kilincset, akik tehetetlen f-urorjukban az „országmegváltás“ forradalmi fellegeiből a kisantant lépcsőjéig s a leggyászosabb baksisak mégszolgálásáig zuhantak: ebben a tizenkét esztendő óla mesterséges töltésekkel feszített s a kis magyar glóbus felé haragos villámokat küldöző atmoszféráiban az elmúlt héten megrendült egy ezüst húr. A magyar asszonyok, Zrinyi Ilona asszonyainak üzenete. Üzenet, amely nem számolt a politika reális hullámhosszával, a súlyos légközi zavarokkal, hanem a meleg asszonysziv hitének egyszerű kristálydetektorára bizíta a fájdalmas, kérő kiáltást: mentsék meg a pusztulástól a borsi Rákóczi-kastélyt, a Nagyságos Fejedelem szülőházát 1 Az üzenet — miként messze évszázadok előtt az a másik, amit Szilágyi Erzsébet küldött Prágába Mátyás fiának — megérkezett. Megérkezett talán még rövidebb idő alatt, mint a ballada hotlószárnyán az a másik. A rotációsok tizezerszer megforgatták, a modern technika varázseszközeivel százezrek számára érzékelhetővé tették, de vájjon odajutott-e mégis, ahova szánták: a — szívig? egyik legragyogóbb históriai époszát becsülné meg. És ha valóban elkövetkezett az ideje, amikor meg kell érteni a magyarok patriotizmusát és elösmerni nemzeti öntudatukat és presztízsüket, akkor nem szabad megfeledkeznie a külügyminiszter urnák arról sem, hogy a szlovenszkói magyar léleknek és nemzeti pietásnak vannak mindmáig vérző és jóvátételre váró sebei, amelyeket a forradalom pszichózisában ejtett rajta — sokszor vandál kézzel — a sovinizmus dühödt indulata. Nem akarjuk egyenként fölgörgetni a Szlovénszkón ledöntött és szétrombolt magyar históriai vonatkozású szobrok vádoló csonkjait, köztük Fadrusz Jánosnak a kulturvilág számára örökre elveszett remek alkotását, amelyet a minden féket elszakított, mámoros sovinizmus ítélt halálra. Régi szabadsághősök szobormásait, akik nem a magyar szabadságért, hanem Magyarország minden népének szabadságáért küzdöttek s akik éppen ezért nem sérthették volna az uj nemzeti ideálokat sem, ahogyan Oslo főterén nem sérti a norvég érzékenységet — még a szétválás után sem — BenÁdoua svéd király szobra, amelyet a megbecsülés és tapintat máig is he- lyénhagyott. Hány szlovenszkói város utjain és terein kiáltanak vádolőn az üres szobortalapzatok, amelyeket a dühödt rombolás után fölületes gyöngéd városszépitő kezek virágos urnákkal kendőztek el, de a fölsebzett szivek eleven urnáival nem törődött eddig senki. A magyar fájdalom könyáztatta virágoskertjébe nem jött kertész, aki gyöngéd kézzel és a megbékítő jóvátétel szándékával nem kendőzni, hanem heggeszteni igyekezett volna a nemzet sebeit. Benes Eduárd számára kínálkozik most derék alkalom, hogy a dicsőséges, vezérlő fejedelem szülőházának megmentésével erkölcsi jóvátételt nyújtson a sokszorosan megsebzett magyar nemzeti léleknek. Az államférfiui jószándék és emelkedettség próbája lesz, hogy élni tud-e, élni akar-e ezzel az alkalommal. De nemcsak érzelmi, hanem a legsajátabb reálpolitikai motívumok is fölkisértenek ezen a válaszúton. Nem vagyunk szentimentálisak, sem csodavárók. Tudjuk, hogy egy évtizedes, megátalkodott irányzatot, amely elvégre is valósággal gerincévé csontosodott a benesi politikának, nem fordíthat visszájára puszta asz- szonyi óhajtás. És tudjuk azt is, hogy Borsi kuruc lelke legalább oly messze esik Benes Hradzsinjától, mint a gandhizmus a Bucking- ham-palotától. De mert tisztában vagyunk azzal is, hogy az a — szinte kereskedelmi — racionalizmus, amely Benes politikáját determinálja, számot, tud vetni a helyzet • vétózó ; adottságaival és objektíve föl tudja ösraerni j az uj idők méhében vajúdó uj középeurópai I kurzust, — nem látjuk teljesen remény-1 telennek a magyar nők Országos Zrinyi Ilona Körének eszmei elindulását. Benesnek Magyarország köré hurkolt, izolációs politikája megtörött a gazdasági érdekek kenyér-parancsán s a Középeurópában jelentkező uj hatalmi csoportosulás érdekein, a kisebbségi kérdés pedig negyven millió ember energiájával európai, sőt világfórumokra tolul. A reális államférfi számára tehát elkövetkezett a pillanat, amikor egész programját át kell csoportosítania s megértővé válnia mindazokkal a nemzeti sajátosságokkal és velleitásokkal szemben, amelyek alá- gyürésére koncentrálta eddig minden politikai játékerejét. A középeurópai atmoszférában friss szellő mozdul. Már a tömegek is érzik, hogyne érez- né hát a fejlett érzékű diplomata, az európai külügyminiszterek doyenje S ezért nem tartjuk ma már lehetetlennek, hogy a vajudó uj kurzusban végre tettekkel is megtörténhetik a közeledésre az első tapogatózó lépés és megértésre találhat a magyar patriotizmus és jóvátételre a kisebbségi lélek. Ma még mindössze egy nobilis gesztus, amit a magyarság vár. De a gesztust teljes értékű, sorsváltoztató, komoly cselekedetnek kellene követnie, a kisebbségi követeléskomplexum becsületes mérlegelésének és honorálásának, a jóvátétel igaz és őszinte szán- i Rékának és valóraváltásának, hogy a króni- j kus megnemértés és Kevésbevevés ködét át- I törve, ott boltozódjék merész és nemes Ívvel 1 a hid — Borsi és a Hradzsin( között. Paris a német válság miatt a német külpolitika megbénulását Jósol ia A német pártok már kibocsátják választási felhívásaikat - Óriási ünnepséggel fogadták a felszabadult rajnai területre érkező elnököt Speyerben Megérezte-e vájjon az ezüst húr megzen- düléséből Benes Eduárd egy fájdalmasan le- 8zegényedett nemzet ma is ősi erővel szárnyaló gazdag lelkét, amelyben az uj megpróbáltatások és minden sanyaruságok sem tudták elsorvasztani a kivételes erkölcsi tartalmat: a tradíciókhoz való nemes ragaszkodást, a hálás pietást, az idealizmust és a tiszta szív jóhiszeműségét, amely még az ellenfélben is nobilitást tud föltételezni? Fölfogta-e jelentőségét a pillanatnak, amely elsőizben hozta meg számára egy magyarországi erkölcsi testület bizalmát és vele az alkalmat, amikor egy kis cselekvő gesztussal megnyithatja — egy nemzet lelkének s a kisebbségi léleknek megértésével — a nagy jóvátétel útját? És amikor egy szivha aggal többet érhet el a népek lelki közeledésének utján, mint tizenkét esztendő minden raffinált mesterkedésével, ami csak egyre jobban és reménytelenebből mállasztotta a szakadékot? A szakadék túlsó partján — visszhangot várón — elhangzott az első szó, megtörtént az első próbáratétel és most el kell dőlnie, hogy csupán üres csábszólam volt-e a csorbától külügyminiszteri megnyilatkozás, amely „a magyar patriotizmus megértését" emlegette és krónikus merevségéből odáig lágyult, hogy szükségesnek ítélt „valamely becsületes modus vivendit, amely elösmeri a népek értékét, nemzeti öntudatát és különösen presztízsét." Most kellene elválnia, hogy ezeknek az emelkedett, emberséges szavaknak volt-e igaz, benső fedezetük. Most, amikor a hatal- monlevő egy kis mozdulata megállíthatja a Rákóczi szülőháza fölé emelkedő csákányokat és a kiulturember — minden nemes vágyakozásnak elébetáruló — gyöngéd és gavalléros megértésével megmentheti a megszentelt emléket, amely nemcsak a magyarságé, hanem egyetemes kincse a kárpátaljai föld népeinek és históriájuknak. Mert Benes EduáTd a borsi Rákőczi-ház megtartásával nemcsak a magyar nemzetet, hanem a szlovenszkói föld Berlin, julius 19. A birodalmi kormány tegnap délután konferenciát tartott, amelyen megszövegezte a német néphez intézendő proklamáció szövegét. A proklamáció már az esti lapokban megjelent a következő szöveggel: A német néphez! A birodalmi gyűlés megtagadta azokat az eszközöket, amelyekre a birodalomnak szüksége van, hogy föladatait végrehajthassa. A birodalmi elnök ur szükségrende- Ieteit visszautasította a csekély többség, amely önmagában egyenetlen, de a felelősség átvételére nem képes. Most a népre hárult a föladat, hogy maga döntsön jövőjéről. Meg akarja-e a német nép tagadni a birodalmi kormánytól azokat az eszközöket, amelyek a pénzügyek rendezéséhez, a német gazdasági élet fönntartásához, s a szociális kötelezettségek biztosításához szükségesek? Ez a kérdés, amelyre szeptember 14-én felelni kelL A birodalmi kormány gondoskodni fog róla, hogy a birodalom, az országok és a községek föladataikat teljesíthessék. Alig zárultak be a birodalmi gyűlés kapui, máris megkezdődött a választási kampány. A régi birodalmi gyűlés frakcióinak egy része anélkül ment szét, hogy önálló fölhívásban fordult volna a német néphez, néhány párt azonban máris megszövegezte első választási fölhívását. A demokrata párt választási fölhívása többek között a következőket mondja: A nép és a gazdasági élet veszélyeztetett helyzetében a birodalmi gyűlésen nem akadt többség a szükséges szanálási program végrehajtására. A birodalom pénzügyeinek rendezésére szolgáló nagyjelentőségű törvények, a gazdasági élet talpraállitására szükséges reformmunkálatok, a közigazgatás újjászervezése, a német teljesítőképességbe vetett bizalom megújítására alkalmas intézkedések befejezetlenek maradtak. Kelet és nyugat szükséget látó kerületei elől beláthatatlan messzeségbe tolódik a hőn óhajtott segítség. Dietrich birodalmi pénzügyminiszter a pénzügyek és gazdasági élet rendezése érdekében folytatót rettenthetetlen harcában nem talált parlamenti többséget. A birodalmi gyűlés cserben hagyta őt. A •birodalomnak, országoknak és községeknek súlyosan fenyegető pénzügyei, a munkanélküliek miliői, értékes exisztenciáknak összeomlása, fontos foglalkozási ágak kétségbeesne világosan beszélnek. Maga a kormány a demokratikus felelősségérzet szellemében cselekedett, amikor a csődöt- mondó pártokkal szemben a néphez föllebbe zett Megőrzi az alkotmányt és a nép jogait. Az a parlament, amely nem képes arra, hogy az egészséges pénzügyi viszonyokhoz fűző érdeket a pártérdekek fölé állítsa, nemcsak saját! létalapját tagadja meg, hanem az államot és népet, a kultúrát és a gazdaságot is veszélyezteti. Erről a német népnek kell Ítéletet mondania. Be kel bizonyítania, hogy nem egyes érdekcsoportok halmazatiban áll, hanem valóban államalkotó nép. Meg kell teremteni a munkaképes birodalmi gyűlést. A másik fölhívást a centrumpárt adta ki, s ebben ezeket mondja: A felelősségteljes és cselekvésre képes többség létrejötte érdekében folytatót harc véget ért. Súlyos gazdasági válság idején a birodalmi gyűlés csődöt mondott. Nem kerülhette el a föloszlatás sorsát. A legutolsó választások óta a centrumpárt minden erejével azon fáradozott, hogy a birodalom pénzügyi viszonyainak romlását megakadályozza, a gazdasági életet fenyegető veszedelmet áthidalja. Ami Mftller kormányának nem sikerült, azt Brüning kormánya elhatározottan és erőteljesen iparkodott megoldani. Egy ideig úgy látszott, hogy úgy a jobboldalon, mint baloldalon az állampolitikai akarat belátása kerekedik fölük A reménységek azonban nem teljesültek. Sem a német nemzetiek, sem pedig a szociáldemokraták nem tudták pártérdekeiket és lehetőségeiket parlamenti többség képzésére fölhasználni. Ajánlataikkal és föltételeikkel leMT Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül
