Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-08 / 130. (2351.) szám
10 n^-raTMAGÍ^SR.-HnaiSE? 1980 janin? %. ves&rsap. Ld A repülőgép meghódítja a tudománynak Antarktis hatalmas kontinensét Az utóbbi két évben Byrd és Wilkins ért el nagy sikert az Antarktis kutatásában Ahol Amundsen kitűzte a norvég zászlót, Byrd repülőgéppel szállt át ismeri Ón mái a jelenkor leggyorsabb, legbiztosabb vulkanizáiőját a Pénzt, időt spórol meg vele. Nemcsak, a tömlőt, de a kö= penyt is 1 perc alatt tökéletesen kijavítja, leszerelés nélkül is légnyomás alatt. Tökéletes vnlkanizálás ! Ne tévessze össze a tömlőbe töltött eddigi összes ártalmas anyagokkal 1 FANTÖM vnlkanizálás, gyors, biztos, olcsó. Kérjen prospektust és árajánlatot I FANTOM CO., Koiice Moldavska ©kr. 42/IL Prága, junius 7. Amundsen, Wilkins, Byrd és Nobile északsarki vállalkozásai az utóbbi tíz esztendő folyamán az újságolvasó közönség figyelmét inkább az északi sark birodalmára, az Arktisra terelték p nagyon kis figyelmet, fordítottunk a déli sark világára, amelyet Erydb von Drygalski müncheni egyetemi tanár, a kitűnő délsarki kutató, Antark- tisnak nevezett. Húsz évvel ezelőtt szenvedett itt mártírhalált Scott kapitány, szerencsésebb vetélytársa, Amundsen tűzte ki a déli sairkra a norvég lobogót, mielőtt Scott kapitány célját elérte volna, emlékezetünkben van még Shakleton két vállalkozása is s legújabban Wilkins, meg különösen Com- mandore Byrd vállalkozása terelte a figyelmet az Antarktisra. Másfél évi délsarki tartózkodás után Byrd nagyszerűen felszerelt expedíciója ezen a télen tért vissza hazájába s az expedíció eredményeinek feldolgozása után a napi sajtó is kimerítően fog foglalkozni a jeges dél fehér kontinensével. Nem lesz érdektelen tehát, ha a Prágai Magyar Hírlap olvasóközönségének egyet s mást elmondunk az Antarktisról. Földgömbünk teljes felkutatása, kartogra- íálása óriási lépésekkel halad a befejezés felé. A térképen mind ritkábbá válnak a fehér foltok, az ismeretlen területek. Még Ázsia belsejében vannak nagyobb földdarabok, olyik-olyik fehér Franciaország területének nagyságáig is, amelyekre még nem lépett európai és még 1926-ban is leifedeztek Szibériában egy olyan hegységet, amelynek hosszúsága, szélessége, gerincmagassága meghaladja az európai Alpesekét. © Mindazonáltal bizton mondhatjuk, hogy ma. már a föld felszínét, legalább főbb vonásaiban tökéletesen ismerjük s még az északi sark vidékén te az ismeretlen terület a. Jeges tenger egyes részeire s néhány szigetre zsugorodik. Másként áll a dolog az Antarktteou. Tudjuk, hogy az északi sark vidékével szemben, ■ amelyet nagy részben tenger borit, itt hatalmas kontinens terül el, amely nagyobb, mint Európa s amelyet éppen ezért a modern földrajztudomány öDállő világrésznek, hatodik kontinensnek tekint. Ám ennek az óriási földterületnek még a partvonalait is csak felerészben ismerjük, belsejéből pedig — egy-egy jelentéktelen foltocska kivételével, — semmi ismeretünk nincs. Scott és Amundsen behatolt ugyan a kontinens szivébe, a déli sarkig, de képzeljük csak el, hogy Európa még ismeretlen földrész lenne s egy kutató Pétervár- ról, a -másik Odesszából jutna el Moszkváig, ugy-e, nem mond,hatnék, hogy most már Európát, ismerjük? Hiszen ennek a két útnak alapján még csak nem is sejthet nők Kö- zépeurőtpa, .Skandinávia, a Balkán s Nyugal- ©urópa létezését. Még azt sem tudjuk, vájjon Antarktis ösz- nzefiiggő egész kontinens-e, vagy kisebh-na- gyobb földdarabok, szigetek mozaikjából te- vődJötte össze, amelyet óriási tömegű gleos- ceerjég abroncsol egybe. így a geográfusok nagyrésze úgy hiszi, hogy az Atlanti Óceán legdélibb részéből, a Weddelt, tengerből egy tengerág nyúlik be Antarktis testébe, azon áthalad •: a kontinens másik végén a Ffoss tengerbe torkollik, tehát a kont.imeno derekéi két részre szabja. Persze nem nyúlt vizű ez a hatalmas csatorna, ha tényleg megvan, hanem mindvégig teljesen él van jegesedve. Olyan ez, mintha Európa testén, az Északi tengerből kiindulva a Földközi tengerig nyul- na egy csatornaAz Antarktis terén való ismereteink ás egyre jobban haladnak előre, amint r legmodernebb kutató alkalmatosságát, a repülőgépet beállították a délsarki felfedezések szolgálatába. Hiszen, a legnagyobb nehézségei: a felszín akadályainak leküzdése, a hihetetlenül lássa és fáradságos előhaladás okozta. Sarki területen 4—6 kilométer az átlagos napi ut és Malmgreen szerencsétlen vállalkozásánál láttuk, hogy ez a teljesítmény gyakran két kilométerre csökken. A repülőgép független a föld. felszínétől és óránként száz kilométeres sugara területeket száguld he. Az északi sarkon a repülőgépes vállalkozások beváltak, közelfekvő volt tehát a gondolat, hogy ugyanezt a kutatási módot a déli sarkra átvigyék. így került a sor 1928 őszén, amikor a déli féltekén a tavasz kezdődik, egyidejűleg két repülő váll alko zásra. A nagyobb méretű Byrd expedíciója volt, aki az északi sark vidékén már hatalmas sikert ért el, amikor 1926 május 9-én, három nappal azelőtt, hogy Amundsen és Nobile a Nőrgén átrepülte az. északi sarkot, a Spitzbergákról kiindulva 15 óra alatt elérte a sarkot és visszatért onnan. Byrd 1928 végén főhadiszállását a Ross-Bar- riere peremén, a Little America Camp-on ütötte fel, ahonnan 1911-<ben Amundsen szánokon indult ki eredményes útjára. Byrd expedíciója pazarul volt felszerelve, vezérkarában a kiváló tudósok egész sora, két hajója, több repülőgépe és egész raj szánvonő kugit.séget. hívták s megm e nekiütök. Később te előfordultak hasonló eseték, amikor nagy hasznát láttak a rádiónak. A Rockefeller-hegység felfedezésén kívül keletre, még teljesen ismeretlen vidéken aj földet találtak, amelyet Byrd feleségéről Mary Byrd-földnek nevezett el s az Egyesült. Államok nevében birtokba vette, mért az Anglia anmektálta területen kívül esik. Az áttelelés után Byrd azzal koronázta meg vállalkozását, hogy 1929 november 29-én „Lloyd Bennett*' nevű nagy fém Fordrepülögépén, pilóta, szikratávirasz és fényképész kíséretében, átrepült a déli sark fölött A gép az Amundsen felfedezte Maud-kírálynö hegysége felett szállt át, amely 4500 méterig emelkedő magassággal Little America Camp- től a déli sarkig húzódik. A gépnek 3000 méterig kellett felemelkednie, ami csak úgy volt lehetséges, hogy 280 íontnyi élelmiszert a magasból levetettek, amit kényszerleszállás alkalmára vittek magukkal. Az ut azonban minden baleset nélkül ment végbe, a gép 3000 méter magasságban keringte körül a déli sarkot, amely teljesen eljegesedett íen- sikon van s 18 óra 41 percnyi ut után újból Little America, Camp-en volt. Sokkal szerényebb keretekben ment végbe Wilkins expedíciója. Az ausztráliai kapitány szintén gazdag sarkvidéki tapasztalatokkal bír. 1913—1918 között tagja volt B. Stefonssan ötéves kanadai expedíciójának. 1921—1922 között Shakleton utolsó Antarktis-expediciójáh vett részt, 1927-ben az északi sark vidékén próbált átrepülni, végül 1928 áprilisában Alaskából kiindulva ax ismeretlen északsarki tengeren át — számtalan veszély között __ elrepült a Spitzbergákra lyája. 32 rádíóküldő s 34 fogadó apparátusa a részexpediciók mindenkori kapcsolatát biztosította, a táborral, s fenntartotta az egész külvilággal való kapcsolatot is, úgy hogy a Hearst-sájtó mindennap részletes jelentést kapott az expedíció sorsáról, végzett munkájáról, míg a táborba n Byrdék a Metropolitan Opera előadásait, élvezhették. Ha a táboriból szánon vagy repülőgépe i felderítő útra indult ogy kis csoport, nem vesztette ©1 kapcsolatát, mert rögtön jelentést küldhetett és foghatott, fel. Ez a felszerelés igen hasznosnak bizonyult, mert például 1929 március 18-án egy kis csoport, amely a röviddel azelőtt felfedezett Rockefeller nhegységen átszállt, viharba került, leszállásra kényszerült s a vihar ereje a jó horgonyzás ellenére a gépet felkapta, magával sodorta s egy gleos cserhez vágta, úgy hogy izzó-porrá zúzódott, De az elektpojmo* hullámok illáén rögtön se-. « első volt, aki légi utón megtett© az észak nyugati átjárót, amint a Jeges tenger Amerika északi partjának mentén húzódó részét nevezik. Huszonkét óra alatt oldotta meg azt a feladatot, amelyet hajókon és szánokon a legtapasztaltabb kutatók évszázadokon át számos emberi áldozat árán sem tudtak végre hajtant Az Antarktis felkutatása ie számos emberáldozattal járt, hiszen itt még kockázatosabb a kutatómunka, mint az északi sark vidékén. Már az Antarktisig vivő tengeri ut is hosszú s veszélyes, tárnasztőpontjai, mint északon a Spitzbergák, nincsenek, a kutatók el vannak vágva minden segélyforrástól s vadászattal sem tudnak élelmiszert szerezni, tüzelőanyagot sem tudnák keríteni. Az észabstarki expedíciók történetében sok olyan esetet isme rfimk, hogy a szükségbe jutott kutatók jeges medvék* fókák, madarak eleatéeéyel koszMegjeleni! A „Nyitóit Könyvu Prágai magyar költők lirai antológiája Oaroas 9ános, Qyöry (Dezső, Szenes Srzsi, Űozári ®ezsö, válogatott, legszebb versei ^Dzurányi öászló elöszaoáoal A» .IJj trón? ka" kiadása. Bolti ára 25*-- Ke előjegyzésben 2Q'~ Ke Előjegyzésben megrendelhető a megbizottná!; Wallentinyi Samu Rimaszombat, (Rim, Sobota) Nyár u. 5. _____________________________________1 sz abb-r övidebb ideig fenntarthattak magukat. (Ferenc József-földi expedíció, Nobile expedíció stb.) Az állatok zsírjával pedig tüzel hettek. Antarktis azonban olyan kontinens, amely semmifajta élőlénynek nem nyújt elet!ehetőséget, Nemcsak emberek nem élnek itt, hanem állatok sem. Ahogy 3jZ expedíció elhagyja a kontinens szegélyét, amelyen még vannak fókák és sarki madarak, különösen pingvinek, a halál kietlen birodalma kezdődik. A déli sarkkörön belül már a sarki növényzet is ritka, s csak a rendkívül kedvező helyeken tengődik néhány zuzmó és moha telep. Wilkins érdeme különösen abban áll, hogy az Antarktis északnyugati részének földerítéséhez járult nagy mértékben hozzá. Ez a rész van a legközelebb a kultorvilágv- hoz, a délamerikai kontinenshez e a geológusoknak meg geografikusoknak figyelmét már régebben betöltötte, mert külső formájában nagy hasonlatosságot mutat a délamerikai kontinenshez s valószínű, hogy a geológiai harmadkorban azzal összefüggött. Az Antambtisnak ez a része azért is érdekes, mert erdei fáknak elkövesedését találták itt, ami azt bizonyítja, hogy a harmadkorban ezen a vidéken meleg, szubtrópikus kiima volt s buja vegetáció fejlődött ki, mig most mindent a jég borít Wilkins hadiszállását a D eceptiva-szigeten ütötte fel. Kicsiny, az északnyugati Antarktio előtt kiemelkedő, vulkános eredetű sziget az, amelynek kráterébe benyomult a. tenger s igy a sziget belsejében köraiaku, védett kikötő keletkezett, amely a déli bálnavadászat központja s nyaranként a bálnavadászhajók gyülekező helye. Az emberi civilizáció ezen legdélibb pontjáról indult ki Wilkins 1928 december 19-iki s 1929 január 10-iki útjára. Első alkalommal Lockheed—Vega-vizir epü- lőgépén a 71. szélességi körig szállt. 193 kilométer órás sebességgel. A tenger felett 300 méter magasságban vette útját, de nyugati Antarktis felett 1800, majd 2500 méternyire kellett emelkednie. Már az első útja nagy eredménnyel járt, mert az eddigi hittel szemben megállapította, hogy az északnyugati An- tárktis nem függ össze a kontinenssel, hanem két nagyobb, 1800 méteres fensiku szigetre s több apró szigetre bomlik s Antarktis partvonala ezen a részén a déli sarkkörön belül húzódik, Wilkins felfedezése Antarktis északnyugat! partvonalát tehát 1000 kilométerrel szorította délebbre, mint ahogy eddig elképzelték. Hat seigetet fedezett, fel s a partvonalnak mintegy 500 kilométernyi vonulatát le térképez te. A partvonal mögött elterülő alacsony jéggel borított kontinentális földet az a meri- kai ujságkirály nevéről Hearst-land nek néí* vette el. Mindez a fölfedezés kilenc óra és 25 per cos repülés alatt történt. Csak akkor foghatjuk fel ennek a rekordnak jelentőségét, ha meggondoljuk, hogy sarki területen egy-egy kis földdarabnak felfedezése s gyakran hibás letérképezése eddig évek munkáját vette igénybe. Wilkins most az északi sark vidékére ké- szül. — tengeralattjárón. Szakkörök nagyon szkeptikusan nyilatkoznak tervéről, de az előkészületek nagyon komolyan haladnak előre s talán nemsokára módunkban lesz, hogy egy Verne fantáziájára való kalandos jégalatti utazás részleteit figyelhessük. Mielőtt búcsúznánk* az Antarktis vidékétől, vessünk még egy pillantást a térképre, látjuk, hogy délen, a Ross-tenger menten, dHkeletem és északnyugaton ismeretesek a kontinens partvonallalai, a tudomány tehát nagy részben miég be sem tudta határolni a régi hatodik kontinenst. Hál még a belsejének felderítése mennyi kutatómunkái igényel. A tudománynak itt még nagy feladatokat kell megoldania, mig végül ez a fehér folt, a jeges dél felhér kontinense is eltűnik a világ térképével. (.m Véosey Zoltán dr, ,
