Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-08 / 130. (2351.) szám

fWO jfonfes 8, vasárnap. 9 A POSA-HAD FALUJÁBAN Az igazi „józan44 falu — Az ősi fundusok — Emlékei Pósa Lajosnak szülőfalujában — A radnóti dalosok — Ünnepi séia egy pipacsos faluban Nemesradnót, junius eleje. ’Az ablakokban muskátli, a házak előtt, ker­tekben nemee pipacs. Lángoló feje mosolyog a. *öid levelek között. Ünnepi csönd, ember alig, yégnélküli, móltóságos nyugalom, rend, tomá- ieos, komoly házak. Nemes falu. Nemesradnót. Pósa Lajos szülőfaluja. Balog völgy. Istennek roppant nyugalma, bátorító, erősítő, erőt öntő ünnepnap délutánja: levél nem rezdül, kutya­ugatás nem haitik, szekér nem zördül a falu széles uccáján, csodálatos, fenséges, megköve­sedett csönd: a falu ünnepi lelke. ámde most a templom nagy ajtaja nyílik, az orgona utolsót búg még s fekete, méltóságos tömeg húzódik máris a kapun kifelé, fekete aszonyok, csizmás fekete emberek, aztán tarka lányok, szép sorjában apró iskolások. Már ha­zafelé tart a tiszteletes ura délután istentiszte­letről, a tanító ur elbocsátja a gyermekeit, csak ml maradunk a templomban, városi vendégek, és csukja máris az ajtót az öreg harangozó, a Pósa-osalád-csináltatta kaput. Nagy. tiszta, református templom, büszkék rá a radnót-iak, mert ujas, városi építésű, mig a környező falvak templomai az ősi kálvinista Balog völgyet tükrözik vissza. Szép az is, s ami­lyen tiszteletreméltó a radnótiak igyekezete, hogy nagy kőtemplomot építettek maguknak, olyan kedves, olyan meghitt a más falvak áhí­tata, amellyel a régi, famenyezetes, faragott szószékes Isten-házait mentik a késő, siető, benzinfüstös utókor számára. Az uj magyar átok Konfirmálás volt a templomban. Évek óta az első. S ax idei áldozócsütörtökön is csupán egyetlen konfirmált gyerek állott az Ur asztala előtt s a tiszteletes ur, Pósa Lajos — maga i& a radnótiak szülötte — mégis boldogan adott hálát Istennek, hogy végre a konfirmandusok fecskéjét látja, hacsak egymagában is biztató jelül a jövőre. Áz uj magyar átok, az egyke fogott a rad­nótiak birtokszerző, birtokmegtartó vágyán is és a falu lélekszáma, a múlthoz viszonyítva, •pádéban van. Mert módos nép ez. Roppant szorgalmas, jó- fean, dolgos. Házain, kertjein a falusi jólét tük­röződik, népboldogitók nem ámíthatják, nem Ssxákos, takarékos: a környező falvak birtokát is lassan vásárolgatja már a maga számára. Össze. Verekedő radnóti legényről alig beszél * krónika, a korcsmázó embert megszólják s a feúu osaláidai még az ősrégi tradíciókat ápol­tatják ma is. Ámde az egyke, mint egy sötét, veszejtő fel­hő ott f0 a radnóti házak kéménye mellett s mag más faluban ünnep délután a nagy lányok énéke veri föl a késő délutáni csöndet, itt, S pipacsos házak között őt, városi divatba bujtatott radnóti leány jön kézenfogva, széles­ségében foglalva el az uccát. Egyiknek még napernyője is van. A radnóti eladólányok, öten. Még kettő hiányzik, tehát heten vannak eladólányok az egész faluban, számontartja, tudja mindenki, se több, se kevesebb, hét lány áz egész Radmóton s egyetlen konfirmandus. Megy az öt lány csöndesen, dal nélkül, ké­ssem fogva, divatos ruhában, aztán megfordulnak á sarkon s újból jönnek vissza magyari éle­tünk reménységei, öt eladólány. Csöndes mulatozás Korcsma van ugyan, de benne nincs ember. Szégyen volna, megszólás. Hol vannak a rad­nóti emberek tehát? Ott ülnek az egyik udvar­iban. ingujjban a kerítés mellett, fekete csizmá­juk villog a kései napban. Primitív, födetlen, agyagos kis kuglizót csinált két legény a vi­lági szórakozásokra, ott gurul a golyó, az idő­sebbje pedig egy tönk körül ül, ható sós alapon vagdos egy ócska, csomag kártyát a tönkre, de &e bor, se sör, se pálinka: így mulat Radnóti Józan, dolgos nép. Sokan máris ledobták az ünneplőruhát és lucernát takarnak a réteken, mig nem esik az eső, mert nagy a hadár. A Pósák, Bodonok faluja Pósa Lajos, a költő faluja ez. Itt született a gyermekversek kedves költője, ide vágyott vissza, ide irta verseit a füsti fecskéé házról, itt lakott az Édesanyja a költőnek, de szülőhá­zát nem jelöli semmi: hisz* szülőháza sem áll már, leégett régen s a közbejött szerencsétlen idők. a háboTU s a sok gond között mindmáig föl sem épülhetett. Pósa Lajos, a nemes faluból kiszállott pa­rasztim hírét nem jelöli semmi, 8 mi volna méltóbb Pósához, mint a most épülő uj is­kola oldalában márványtáblával jelölni meg a gyermekek költőjének, Pósának halhatlan emlékét: a gyermekek házán a gyermekek Írójának neve hadd ragyogjon ott! Az iskola most épül, múlt héten rakták le kié ünnepség keretében az alapkövét. Fontos dá­tum, fontos misszió: nj magyar iskola emelke­dik egy faluban « Őszre már talán, ki is tárul kapnja az uj Pósák, uj Bodonok, nj Vargák, nj TuTÓozyak, uj Bánok, uj Lukácsok előtti Mi yotaa méltóbb « díszesebb a faluhoz, mint A SALVATOR FORRÁS Iádnak van közös nemesi levele, irata 6 ezt a Familiáris ládában tartják. Minden Családnak van elidegeníthetetlen kö­zös földje is, nem sok, 8—10 hold, de, mint szimbólum, ez tartja őket össze maigían is. Husvét. másodnapján gyűlést tartanak külön- külön az egyes famíliák s ekkor a család egy tagja bérbeveszi az ősi, családi földet. Az áren- dapénz jótékony célra megy. Ha az egyik Pósa Család szószéket csináltat, a nemes vetélkedés­ben a másik Pósák templomajtót faragtatnak, amint ezt a föliratok mindjárt el is árulják. S ekkor előveszik a nemesi iratokat s meg­szellőztetik, napon tartják nagy ponyvákon, órák hosszat. Pósa emlékének megörökítése ez ünnepies al­kalommal, lám, a nagyaltföldi. Monor már évek­kel ezelőtt márványjelt állított, Pósának és szülőfaluja még nem! Pedig ez a falu a régi tradíciók faluja; szer­vezete, családi összetartása, szokásaik ápolása még az ősi, különleges radnóti életet teljes mértékben tárja elénk s egy .különleges falu különleges szervezete tárul ki előttünk minden magyar szépségében, amikor a falu messze vi­déken nagy tiszteletben, megbecsült ősz papja beszél róluk atyafiságos szeretettel. A nemes falu Nemesradnót valóban nemes falu volt, 1660- ban kapták nemességüket az egyes családok I. Lipóttól a török ellen vívott harcok alkalmá­val. Jól verekedtek a kontyos ellen a radnó­ti ak s a falu, családok szerint, nemesi leveleket kapott. E családok utódai, azóta sok-sok apró, külön családokra oszolva, ma is élnek még, máig is összetartanak. Van Kis Pósa- és Nagy Pósa Család, Alsó, Fölső, Középső Bodon Csa­lád például, sok, számos taggal. Minden Cea­megakadáiyozza a gya­kori rosszulléiet, fejleszti a magzat csoistképződését, nélkülözhetetlen terhes és szoptató nőknél. Kétszázötven esztendő óta őrzik az iratokat, s szellőztetik a Famíliák s ismét visszateszik őket egy esztendőre a Családi ládába, ame­lyet a Családnak mindig az a fias tagja őriz, aki az ősi funduson lakik! A Családok nem semmisülnek meg s a. családi tömörülés megmaradt, az ősi birtokra közvet­len tulajdonjogot egy Családtag sem formál, noha egy-egy Család tagjai számosán vannak, sok-sok házban laknak azóta, sok birtokot, na­Letartóztatták a pozsonyi országos hivatal egyik szolgáiét aki Drobny országos elnök aláírásá­val ellátott okmányt hamisított Pozsony, junius 7. (Pozsonyi szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A pozsonyi rendőrség ma délelőtt letartóztatta Slezák Szilvesztert, az országos hivatal 38 éves szolgáját, aki rendkivül ravasz csalást követett el. Volár Józsefnek, a károlyfalusi vizmüvek intézőjé­nek volt egy kis házacskája, amelyet még a háború alatt 15.000 koronáért eladott. Volár most szerette volna visszaszerezni kis házát és ismerőséhez, Slezák országos hivatali szolgá­hoz fordult, akit, úgy látszik, befolyásos em­bernek tartott és arra kérte, hogy járjon el érdekében, hogy házát visszakaphassa. A szolga ezt meg is ígérte Volárnak és ígére­tének eleget is tett, mert nemsokára egy okiratot kézbesített Volár Józsefnek, amely szerint az országos hivatal a házat njra Vo­lár József tulajdonába származtatja vissza. Ezen az okiraton, amely természetesen hami­sítvány volt, nemcsak Drobny József orszá­gos elnök, hanem több országos hivatali re­ferens aláírása is szerepelt. Volár ezért a ki­járásért háromezer koronát fizetett Slezák- nak, azonkívül pedig Slezák fölszólitására az orszá­gos hivatal címére 15.000 koronát küldött a ház vételárának fejében. A pénzt meg is kapta az országos hivatal, ahol azonban nem tudták megállapítani, hogy milyen' célra kell ezt fordí­tani és ily módon jöttek rá a csalásra. Érdekes, még egy hivatalos bizottságot is vezetett a helyszínre, amelyben Marivat István és Ora- vetz Márton, a járási hivatal két tisztviselő­je is résztvett. A nyomozás során megállapítást nyert az is, hogy Slezák még más okmányokat is hamisi- tott. így Cserno járási bivataii tisztviselő ne­vében engedélyt adott Volár Józsefnek arra is, hogy az egyetem intemátusa mellett a Dunapart befásított területén a fákat kivág­hassa. A szélhámos hivatalszolgát a mai na­pon a. pozsonyi államügyészég fogházába kísérték át. Hogyan akarják leszoktatni a magyarságot a ma­gyar könyv o Hónapok óta cenzurázailanul hevernek a magyar könyvtár részére beszerzett könyvek — A háromezer kötetes könyv­tárban mindössze Í40 könyv magyar nyelvű Nyitra, junius 7. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) A köztársaságnak van egy igen értékes kulturális törvénye, amely a köz­ségek részére azt a kötelességet írja elő, hogy közkönyvtárakat létesítsenek. A magyar ki­sebbség kulturális sérelmeinek krónikájában, azonban külön fejezetet érdemel az a kérdés, hogy miként szervezik meg a magyar községek számára berendezett könyvtárakat. Nem kulturális szempontok az irányadók, hanem a soviniszta politika ide is bevonul. Lehetséges-e torzabb állapotot elképzelni a meglevőnél, amikor a, magyar könytdrák berendezésének ügyét monopolizálták, a Tj>,gio Bankára bizi.dk és üym módon a magyar kisebbség kuiturátis szervezeteid, fórumait egyszerűen kikapcsol­ták a könyvtárak ügyéből. Száz ée száz anomália mutatkozik a könyvtá­rak berendezése körül és ezek között nem utolsó helyet foglal el a nyitra! eset. A törvényes rendelkezések értelmében Nyitrán már évekkel ezelőtt meg kellett volna szervezni a kisebbségi magyar könyvtárt. A városi képviselőtestület a keresztényszocialis­ta képviselőtestületi tagok folytonos sürgeté­sére többizben is foglalkozott ezzel a kérdés­sel és olyan határozatot hozott, hogy eleget tesz a törvény rendelkezéseinek és megszer­vezi a városi osztályban a magyar osztályt, is. A közgyűlésnek törvényes alapon álló ha.tá- ro»ata ellen fellebbezést jelentettek be azok* gyobbat, többet is szereztek már, de az ősi föl­det, amely összetartja őket, nem hagyják, nem osztják el soha: a szimbólum megmaradt, s jó­tékony célt szolgál. A templomban is külön ül a-z alsó-had, külön a*ielső-bad, mindenkinek ősi, osztott helye van s még a presbiterválasz tás is csak úgy történik, hogy a megválasztan ­dó presbitert a családi tanács határozata küldi ki a presbitériumba s ez ellen nincs appelláta: Nemesradnóton a Családok szava a döntő. A radnóti dalosok Messze vidéken híres a radnóti dalárda, dijai is nyert legutóbb a rimaszombati dalosverse- nyen. Bodon Lajos tanitó ur szive-Jelke ügye a dalosegylet, de most, hogy szeretnők hallani otthonában a radnóti dalosokat, csak a fejét csóválja nagyszerényen, hogy mégsem lehet azt igy, próba nélkül, ki tudja, mennyit felej­tettek a legények, aztán meg lucerna takarás is volna, talán majd máskor. Nos, a városi ember azonban nem hagyja a dolgot s egy kis jó da­lolást nem mulaszt el mégsem, ha ígéret van rá. így aztán, nosza fiam, Juíis, Maris, Pisti, apró iskolások, ugorjatok csak apátokért, bá­tyátokért, jöjjön össze a kórus. Jönnek. Feketében, kékben, csizmában, kot­tával a kéziben. Nini, máris együtt ül a kórus fele, mert a másik fele a réteken dolgozik vala­hol, de akiket elért a gyermeki láb, szívesen jöttek, hogyne, megmutatni a tudományt. A kis, gerendás iskola szűk padjaiba igazítjuk magunkat — (még ott a virág, amit a gyere­kek tegnap tettek a tanitó ur asztalára) —, a harmónium zöng s fölzendül a Tihanyi echó örök&zép dallama. Harsányan, férfiasán, művé­szi módon zug a dal a kis szobában, az ajtó mellé lopakodnak az elad ólán vök s gyerekek kukucskálnak az ablakon. A tanitó ur művészi munkát végzett: pompás összhang, énekbeli in­telligencia, lelkesedés: zeng-zöng, emelkedik a dal lelke, most pattogó magyar nóta, most egy­házi ének: mind szép, kellemes fülnek, de lát­ványnak sem megvetendők a kórus -szép szál férfiai, akik, magasan állván, komolyan, igye­kezettel, szorgalommal tekintenek a tanitó úr­ra, aki a kart összehozta, vezeti: mert ilye® vezetők kellenek a falunak, atyafiságos, sze­rető szívű pap, velük-törődő tanitó s akkor a muskátli mindig vígan virít s a pipacsok bol­dogan mosolyognak az ünnepi napba. Száll a szárnyán a dal s az ősi földekről alkonyati vi­rágillatot hoz a szellő ... Szombathy Viktor. I akik a nyitrai magyarság minden jogát elgán­csolni szeretnék. i a magyar könyvtár megszervezésének ügye ezért hosszú hónapokig húzódott, mig végre a felsőbb hatóságok is kimondot­ták, hogy a könyvtár létesítése kötelessége a városnak. Hosszas huza-vona után tehát ez év január 16-án megvetették a nyitrai magyar könyvtár alapjait. Az intézkedés nemcsak a magyar, ha­nem a jóaikaratu és a testvéri viszony7! kulti­vá ló szlovák körökben is megnyugvást kel­tett. Mindenki azt hitte, hogy most már a ma­gyar közönség nyugodtan elégítheti ki kultur- szükségeltét a könyvtárban. Azonban nem igy történt. Száznegyven kötetből állott a magyar könyv­tár egész állománya. Az olvasóköznség természetesen rövid idő alatt megemésztette ezt a 140 kötetet s mi­után újabb olvasnivalót nem kap, a könyvtár­nak nincs is közönsége. Utánjárásunknak érdekes megáilapitás lett az eredni'.':'; o. Kitűnik, hogy a magyar olvasóközönség elhidegi.tése a l könyvtártól határozott tervszerűséggel tör­tént. A. könyvtárban a végigolvasott 140 kö­teten kivül még 220 kötet hever, de ezekhez nem nyúlhat a>z olvasóközönség, mert a könyveket a cenzúrával megbízott, Datm- borsky János megye/ levéltáros a többszöri felszólítás és sürgetés dacára sem cenzú­rázta. Semmiféle intézkedés sem történt olyan irány­ban, hogy a könyvek cenzúrázásával olyan va­lakit bízzanak meg, aki záros határidőn belül eleget is tenne a megbízásnak. A cenzúra kés­lekedése azért is értelmetlen és bűnösen ha­nyag, mert a könyvek legnagyobb része olyan, hogy más könyvtárakban már megvan­nak és akadálytalanul olvashatók, tehát külön nyitrai cenzúrára nincs szükség. Néhány érdekes statisztikai adat rávilágít a nyitrai könyvtár viszonyaira. A könyvtárban 1929. év végén 3005 kötet volt. A múlt, évben 3346 esetben kértek könyvet az olvasók és a magyar olvasóközönség mintegy 650-szer köl­csönzött ki könyveket. Ez a szám azonban je­lentékenyein nagyobb lenne, ha a könyvtár újat is tudna nyújtani a magyar olvasóké- zönségnek. A városnak az elmúlt évben 2027 koronát jövedelmezett a könyvtári üzem. A kereeztényszocialisla párti képv1-e-löles­tül éti tagok a legközelebbi gyűlésen interpel­lál] i fognak és erélyes vizsgálatot fognak kö­vetelni annak megállapítására, hogy kit terhel a könyvtár-ügyben a felelősség. Az iigy fej­leményeit a. város magyar lakossága nagy ör- dekdődéfööl sÉülfc '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents