Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-08 / 130. (2351.) szám

TILL ÉS SHERLOCK HOLMES Irta: EGRI VIKTOR Az alábbi eset szerényen csak azt akarja bizonyítani, hogy a krianinalisztikáíbao nem muszáj műidig névől vénről, tőrrel, mérgek­kel, kullakaImozássad, pénz vagy váltóhami­sítással élni, hogy hírnévre, azaz hírhedt­ségre tegyen szert az emiber. A berlini Sass- lestvéripár mindenképpen azon van, hogy ki ne essen a nép kegyéből és nívót tartson egyoldalúan hasznot hajtó, érdemdús műkö­dése terén. Jóvoltukból a német lapok egy uj Till Eulenspiegelidián szórakoznak, hogy a bűnügyi szenzációk kezdenek megfogyat­kozni, a düsseldorfi rém másfélesztendős ga­rázdálkodása után végre hurokra került, Ha- nussent felmentették, újabb dolárhamisiték nem jelentkeznek, egyszóval az újság véres fele veszélyesen közeledik ahhoz az időpont­ihoz, amikor aktuálissá válik a kacsák felta­lálása. Ezúttal elegendő volt egy betörésnek a látszatja, hogy a lapok első oldalukat szen­teljék a kitűnő testvérpárnak. Történt, hogy a holmi betörő szerszámmal felszerelt Sassé- Ikat elcsípték egy pincében. A nyomozók v6- lemphye szerint a pince feletti trafik volt az éjféli kirándulás célja. Folytatódik a történet a tárgyalóteremben és kezdődik a burleszk a személyi adatok felvétel énéi. Ferenc ur, az idősebb testvér, tiltakozik, hogy munkanélküliek volnának, ő maga fuvarosvállalkozó, autója van., melyet ??éha bérbe ad, fivére pedig nála van alkal­mazásban. Van még egy harmadik testvér, lisztes kereskedő, dohányárus, megrögzött polgárember és adófizető, semmi köze az ő magánügyeikhez. Kicsit különös, hogy a pin­ce felett éppen trafik volt, de hát arról ők igazán nem tehetnek és aki arra találna kö­vetkeztetni, hogy az esetleges zsákmányt a fivér boltjában nagyszerűen lehetett volna toívjós árban értékesíteni, az a maga feje sze­rint nem következtet hibásan, de bizonyít­sák rájuk, hogy csakugyan betörni akartak. Mert a következtetés még nem bizonyítók és bizonyíték nélkül nincs Ítélet, nincs fegyház. Korunk Till Eulemepiegieije megkezdi agya­fúrt párviadalát korunk Sherlock FMmesé vei. Mit kerestek tehát a pincében ? Ugyan, ké­rem. ők rejtekhelyei kerestek értékeik ré széné és éppen ez a pince felelt meg erre a célra a legjobban, mert a háznak két ucoa felé nyílik kapuja és ^rajtaütés14 ©setén köny- nyü szerrel kereket oidühattak onnan. Anről ők persze szintén nem tehetnek, hogy a bíró­ság gyanúsnak találja ezt as egész rejtek­hely!! istóriái, Ők megmondják egészen nyfl- ian, hogy nekik a banktreáórok nem elég biztosak, speciális értékeik és útleveleik vannak, nem bízhatják ezeket a drága okmá­nyokat holmi ezerfentos Wertheim-kasszára. Ok nyugodtan akarnak aludni, nekik rejtek­hely leéli és punktum. Mutassanak törvényt, mely ezt tiltaná! Olvassák fel nekik itt nyomban azt a paragrafust, mely börtönnel sújtaná azt a bélrés szándékú polgárt, aki ér­tékeinek biztcnságbahelyezésóvel törődik. 3Ss hogy ők menekülni akarnak, ha veszély fé­nyé,get? Micsoda naiv kérdés! Csak olyasva­laki maradhat meg ebben az áldott naivitás­ban, aki nem ismeri Berlin nehéz legényeit, ezeket a sulyosmultu bankszak embereket és egyéb szakértőket a bransbói. Olyasmit fel­tételezni róluk, hogy ők betörők volnának? Igen, valamikor régen, úgy nyolc-tíz évvel ez­előtt, zöldfülű korukban, amikor az életről fogalmuk sem volt és kontárként nyitogatták a trezorokat és kiváltképp a ezivarkereske­dések ajtaját. De ma, amikor fuvarosvállala- tuk van! Igaz, néhány szerszámot tisztára kényszerűségben magukkal hoztak abba a pincébe, de az kellett a kőművesmunkához, itt az alibi, a gipsz, ami tarisznyájukban volt, miért cipelték volna magukkal, ha betörni akartak, hogy szakértők állítják? Ki látott olyat, hogy betöréshez nem feszitővae, ha­nem gipsz kell? Igenis gipsz, ami a (rejtek­hely befalazásához szükséges! Persze, egy kis szépséghiba van ebben az okoskodásban és védekezésben. A lefülelés percében ugyanis Sasséknál nem voltak ér­tékek, amelyek a fal rejtek éhe kívánkoztak volna, ami ugyebár csak a feledékeny ség dol­ga, hogy a sietségben éppen erre nem gon­doltak. Bevallják, ez csakugyan hiba volt tő­lük, de hát még a legóvatosabb emberrel is megesik, hogy a legfontosabbról megfeled­kezik. Térjünk napirendre a szépséghiba fe­lett, máskor ilyesmi nem fog megesni ve­lük! Sassék úgy vélik, hogy a bírósági szakér­tők kicsit felületesek, nagyon elhamarkod­ják ítéleteiket, például ebben a kémikus pin- ceesetben is, amellyel mindenáron rájuk akarják bizonyítani, hogy közönséges betö­rők. Azt mondják, hogy könnyebb lett volna két falon át a trafikba betörni, mint a ké­mény melletti gondosan lelakatolt ajtón. Hát ©z nem áh, ilyen kontárvélemény ellen tilta­koznak. Gyerünk azzal a helyszíni szemlével! Sassék kemény legények, nyojc esztendei szabad élet elég tapasztalattal gyarapította tudásaikat. Itt van a tavalyi nagy ügy, r, Dík- koiaiio Bank Mátéja inak megdéZÉwnáláea, ahon­nan 700.000 márkával megrakodva léptek meg. Ki bizonyította rájuk? Ki látta őket? Nem keli aggódni, ilyen bagateli pinoeügy nem fogja a nyakukat szegni. A helyszíni szemlén Ferenc ur egyszerűen sarkaiból ki­emeli az ajtót, íeszitővas nélkül, elegánsain, egy mozdulattal, mondhatni glaszékeztyüsen. Tehát ugyanígy megtehette volna ezt azon az éjszakán is, ha szivarra, dohányárura vá­sott volna a foga. Neki nej fekhely kellett és punktum. Ezek után ki kételkedik tisztes­séges szándékukban ? Sherlock Holmes hall­gat és a háttérbe vonul. Az ítéletben pedig Sasséknak sikerül a legsúlyosabb gyanuokot mentőkörülménynek betudni javukra. Meg­ússzák, fejenként egyhavi fogházzal, amit rá­juk sóznak csendháiboritásért, idegen javak VOZÁRI DEZSŐ: SZEBB A SZIRÉNA Autónk rohan, porfelhő sir utána, a búza érik, sárgul » kaMsx. Szétnézek, lám, völgyek és dombok sorja, letartott rétek, görbe legelők. Templomtorony lamentál lenn a távol falvak delén s harminc kémény pipál. A forró porban nyárfák haldokolnak, a parton némán gubbaszt egy halára. Pipacs, fenyőssag, báránycsorda, hangyák, távírópőznák, szellők, madarak. Szétnézek, látom, ez hát a dicső természet, melyről a költő dalolt. rongálásáért. Sassék bevonulnak a foghéz- szauatóriulmba és Berlin nevet. A düsseldorfi rém, bestialitásán lehet ször- nyülködni, Kürtén, ha csakugyan ő a kere­sett rám, megérdemelné a lincselést, mindez szomorú szenzáció, az élet sötét oldala, az a rossz, melyet el kéne tüntetni az életből, hogy véressé ne telhesse az újságokat. Az uj Tillek kóklerségének, agyafúrtságának azon­ban tapsol, akinek humora van. Berlin nevet lés ezúttal igaza van. Ajánlom Sassékat Csi- kágó revolvere s banditáinak figyelmébe. Nem muszáj mindig tőrökkel, mérgekkel, páncélos autókkal és gépfegyverrel fosztoga- itósdit játszani, nem muszáj embert ölni tu­catonként, lehet ezt kevesebb zajjal és főkép­pen kevesebb vérrel, de több szellemmel, hu­morra] . és agyafúrt emberséggel is csinálni, ha már éppen erre a nehéz mesterségre kény­szerült a gentleman. Félre a revolverekkel, fejszékkel és gép­fegyverekkel! Tanulni a kigunyolt, elaggott Európától nehéz legények és gentlemanok! Hogy mondjam el e vágyat és e titkot? Milyen fülekbe sírjam szégyenem? Mert énnekem a Város kedvesebb, szebb a sziréna, mint pacsirtadal. Kőhomlokát, betonnyakát imádom, acéltoraporát és tükörszemét Elringat és felébreszt, 0 a dajka, szelíd és bölcs és mindent megbocsájt Lámpái égnek, fényes, mint a csillag, a jazz rikolt, hu), őrült a világ. Én trubadúr őt, őt, csak őt dicsérem, ő a szerelmem. Verjetek agyon! it&O június 8, raaArpatp. el, hogy miért bukott meg darabja Budapesten « Elmer Rice-nek, aki eljött, hogy intenzív házalások dacára miért nem akadt színház Pesten, amely elő merte volna adni legjobb darabját, a „fízámoljó- gép“-et? Oly nagy dolog, hogy ők itt vannak, s a® iró szemének különös fényérzékenységével a Teréz körút házszörnyetegei mögött megérzik, hogy OftShoni-iédltiirák Kérje az otthoni csízi ivó és fürdökurák használati utasítását. Csízfürdő •a ház máért épült így, mikor és mire épült, s kik laknak benne? A titkot, hogy hitelre épült, t a etetik meg 'magunknak. Solt a n közülük először járnak nálunk, e ismerem a nehézségeit egy tájékozódásnak idegem városban, ahol végre . is éppen úgy Greta Garbó vonaglik az uccukon a transzparensek füzében, mint Varsóban vagy Kairóban, a villáimosvonalakon én, aki itt éllek, éppen úgy nem ismerem ki magam, mint ő, aki Salzburgban él, s ha a rádiót a hotelben fülemhez illesztem, éppen úgy az „Óráeüzlet“-et hallom, vagy szellemes megfejtését annak a problémának, hogy van-e élet a síron túl, mint Berlinben. Bizonyos ér-* zékenység kell hozzá, hogy a legerősebb Pán- európa-ragasztószer, a civilizáció közhelyei alatt az utas megérezze ma egv európai város ősi sa­játosságait., a léleknek bizonyos Iréningje, mellyel a hivatásos utazó is csak ritkán rendelkezik. Fel­venni egy várost néhány óra. néhány nap alatt, kitapintani egy idegen organizmus pulzusát s meg­sejteni a pulzus verésén ál alkati sajátságait * nyavalyáit: izgalmas élmény az iró számára. Mon­dom. huzzuk ki magunkat: írók járnak a városban. Hónapok óta nem jártam külföldön, s egy hosszú budapesti ősz és tél után néhány napra a határon kívül szabadulva, megdöbbenve vettem észre az elmúlt napokban magamon valami különös érzé­kenységet, kiébezetteéget, oly mértékűt, amilyet bem ismertem ezelőtt soha. A szerény s kissé egy­hangú vidék, amerre az ötletszerű s céltalan utazási vitt, nem nyújtott szenzációkat: s észre kotlett vennem, hogy a legegyszerűbb jelenségek, a szürke táj, egy ember, egy banális autóul, egy idegen- izü mozdulat, egy másfajtabeli szempár bánatot vagy öröme, oly súllyal esnek belém, mini soha azelőtt utazási szenzáció, táj attrakciója, városok nagyszerűsége, idegen életmódok ingere, távoli kultúrák bűvölete. Minden ,.jó“ volt, ahogy Pesten mondják: egy sziklán el tudtam csodálkozni, mint; egy hülye, e ez nekem, akit álliitóJagoe életfela­datom arra oevel és kényszerít, hogy ne csodái-' kornak, hanem megértsek és megállapítsak, annáS groteszkebbnek, affeiktáitabbnak tűnt fel, mert 'hegyiemen djam, néhány hónapos pesti szezón tréningje után hajlamos az ember arra, hogy ne csodálkozzon Mózesen sem, ha leszáll a mennyek­ből s felolvassa a Városi Színházban a Tizparaneeo- latot, hanem belenyugodjon abba, hogy fitt Méze* •' is megbukott s bólogatva hallgassa a kárörvendőfc (kórusát, akik megátiaprtják, hogy már Mózes sem a régi. Nagyon finoman kiesem am embert agy ilye® mozdulatlan pesti ezezón, a valami olyan felhor- rsoHságot, a Sélek epidermfeéndk olyan érzékeny* ségét vieri el utána a páciens, hogy Rainer Rilke megirigyelhetné, ha élne. A magyar riporter ebest, ha egy lélegzetre külföldre szabadulnak, költővé cserzi, horzsolta előző pesti életük tréniingje: meg­ijedtem attól a bátaérzettől, mely elfogott most odakünn, a legkisebb adományt kedvem lenne Mrlapilag nyugtázni, egy em'ber mosolyát, egy alvó matrózt a hajó szögletében, egy kiugró er­kélyt a velencei ablakokkal — fejcsóválva s meg-. bökkenve mondtam: niézd csak, magyar iró kük földön. Oly sok volt minden, oly éles fényben tűnt minden, premier plánban, emberfeletti nagyságban, , a sok semmi és kicsiség — s minden nap ügy­ié rakta súlyát az emlékezetben, hogy' idő előtt el-- fáradtam, valami kábult jóllakottság fogott el a poggyász megtelt a világ kamatjával hamarább, mint gondoltaim, már terhes volt és kölönc az a sok souvenir, amit minden percben össze kellett vásá­rolná. Mint aiki a szoba után a friss levegőtől be­mig — de milyen elhasznált lehet a szoba levegője, ha ily könnyen s ily gyorsan berúg az első szabad (fuvalüatitól az embert Az érzékeny vendégek, akik most a városban sétálnak, nem érzik ezt a betegszobalevegőt c vigyázunk ra, hogy ne is érezzék. S ha Párásból jön az utas, minden fogékonyság mellett talán ke­vésbé kiéhezett, mintha Budapestről megy. Margit­szigetet nekik, Svábhegyet, díszelőadást nekik, baráti eszmecserét, s hogy odahaza, a magyar iró szobájában milyen relék ént és flullnsztó a levegő, ax maradjon a mi gondunk. Welcome, welceme. És ne legyetek tutezigórunk. Amiből ti, nagy nemze­tek szei’encsés írói, mint a készből éltek odalkürtn, azt nekünk miég külön meg kell teremteni az. iro­dalom mellett: az irodalmi életet. A li érzékeny­ségeteket az élet vonzása vHiányozza; a mienket a haMWélelem. — Ausztriában van a legtöbb törvénytelen gye­rek. Az osztrák orvosok egyesülete legutóbbi ülé­sének egyetlen tómája: a törvóuytolen gyermek, ennek sorsa és a róla való intézkedés volt. Wil- beim Hecke dr. udvari tanácsos előadásában sta­tisztikai adatokkal bizonyította, hogy a világ mmden Államai közül Ausztriában él a legtöbb törvénytelen gyermek. Utána Svédország, majd Németország következik. Karinthiában vannak helyek, ahol 80 százalék a törvénytelen gyerme­kek aránya. Stájerországiban G0 százalék. A bécsi törvénytelen gyermekek száma 27 százalék. Hóeke professzor » törvénytelen gyermekek okát az agg* legények nagy mámának éis a műveltség Mányi­nak taáajdonftja. ÁHalában a törvénytelen gyerme­kek szülei hűségese* étoek egymás melleit és ké­sőbb tőrvényeeitfcük törvénytelen gyermekeiket. Szerinte Ausztria néppolitikájának egyik fontos kérdése, hogy ezen a problémán sürgősen segdt- eenek. Nedves falcai*szárazzá tétele „áramló levegő" módszerével. Teljes jótállássá! vállalja, felvilágosítással és díjtalan költségvetéssel szolgál: Sehulz-fé!e építési r, t. speciális osztálya, Bratislava, Laurinská 6. ÉRZÉKENY UTASOK Irta Mami Sándor Budapest, jusrius eleje. Szedjük össze és huamik ki maguaikat: érzékeny utasok sétálnak a váróéban. Csendesen irigylem őket, az előkelő külföldi Íróikat, mert részük lehet egy élményben, melyet tőlem megtagadott a sors: a külföldi szemével élvezhetik Budapestet. Az ék iroény zavartalanságát biztosítja számukra as a melliőkkörülmény, hogy magyarul nem értenek egy szót sem, e ékanvibígban élhetnek: itt néhány derűs napot, welooane-ok, willícommenek é« nyájas moeofyok között. Az előkelő küMöldá írók ÜAthatják a Halászbástyát, a Margitszigetet, a köwvágőhidat, a parláment nemes körvonalaát, ellentétben vélem, a ikevéseé előkelő, de imagyar Íróval, alki mindezt zavartalan örömmel mér nem igen láthatom, mert tudom, hogy mi van mögötte, körülötte éa benne. Érdekes 'élmény lehet külföldi írónak üeaun Pesten: oly gyakran 8 huzamosam voltom magyar iró külföldöm, hogy méltányolni tudjam a komple­xumot. Az ember megérkezik egy idegen kis ország fővárosába, nem érti, miit beszélnek körü­lötte, az idegen és távoli kis népről hallott és ob vaeott ugyan, de a civiMzállt valóság uniformisa alól nehezen tudja oeok elővokaimí a helyit és speciálist én lokálist, a város nagy és modem, ki­tűnőéin szabott aaooo-ruhiákban európai külsejű férfiak sétálnak a® uccáfkon s szép é© etegiáns nők, talán csak egy árnyalattal elegánsakban, sikkeseb­ben, doroner ori-szeröbben öltözötten, mint teszem Párísban, a franciát talán meglepi, hogy a kávöbáa- ban gyuAa és vi* ac nsztoloit, m angolt meglepi a sok kárróház, m aa omeriBratt meglepi a sok ember, aki dólelőtt a kávát lázban Ül a a® óláért,, azt hi­szem, nem lepi meg semmi, mert ez test'vómép. No felejtsük el, hogy az érzékeny utasok, kik most álftétálriflík városunkon ebben a fülledi, májut-i borúiban, nem ingujján német eángerek, nem inter- nmrionáhs (Mtóhodaportások, hanem a világ eüteje, írók. Mesterségük, hogy lássanak, érezaenek, feMog- janak. Gyaikoriatuk van. benne. Számukra Buda­pest niem paprika és puszta., hanem Petőfi és Liszt., Madách és néhány modem magyar iró neve, kiket elismernek és tisztelnek. Számukra Trianon nem politikai tabu, hanem az európai probléma egyik nyugtalanító fejezete, melyet az iró fokozott fele- lŐseégérzetével szemlélnek, különös tekintettel arra a melfekkörülményre, hogy népek és egyes emberek dolgaiban nincs abszolút igazság, ahogy núaics abtízol-ut igazságtalanság, Jules Romaine átutazott ezen ** országon, s egy gyorevonatablak- ból néhány éra alatt többet látott, sejjtett, érzett meg belőlünk, mint hivatalos missziókban, itt idő­ző, felelős állású enitente-afezredeeek hónapokon ét. Azt tapasztaltam, hogy aki itt járt m in azelőtt közönyös vagy eflleneége* indjutottaí gondok is ránk, megenyhültem és rokonezenwel távozott: s ezt az enyhiüilte'éget és rokonszenvet wem vagyok hajtandó a tüzes tokaji bor, a szép magyar nők s általában a magyar vendégszeretet, lovagiasság és bűvölő bübáij számlájára Írni. Valami van. itt, amit a* érzékeny utasnak éreznie kell, azon a nagy távolságon át is, ami a nyelv titokzatoe idegen- sége, s a civiflizáft élet egyhangúan azonos tünetei: meg kel éreznie népünk méltóságát, komolyságát és szomorúságát, azt a különös mólt óságok és em­beriességet, mely a sokat szenvedett népek ön­tudatlan attiitndeje, meg kel éreznie a pusoölaságiok közepén épített nagyváros energiáit és tehsteégott, meg fceúi érezofe miamit olbbA, hogy migeten Jár Európa • Ázsia között, vadamét abból a kWWe erőből és tehetségből, mely eat a szigetet ezer éven át öesoehordto és építette. Reméljük, hogy ezt megérsi, ennyit és többet nem. A többi a mi dol­gunk « nem feladatunk, hogy az érzékeny utasok figyelmét felhiv'juík rá. Nőm mondanám Tnou Adhord-oak. aki nem jött HELQE LINDBERG UTÁN És ez sem tesz többé, hogy egy emberektől zsúfolt teremben álljak remegve s énekedre megnyiljanák bennem az öröm és bánat forrásai, hogy megenyhitsék a szivemet. Eltűnt az ének, mint a nap a Te szemeid elöl, örökre s csak a lelkem legmélyéről, nagyon messziről, erdőkön, hegyeken, patak zaján át zeng vissza zsongitón, mint szerelmesem szavai. Csak még egyszer hallhatnám elröppenni ajkaidról életerősen, amint angyalszániycsaitogássaj suhan a légen át. Egy vágyom utána, mint őutána, kit régen elvesztettem. Szenes Erzsi. —■///------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents