Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-08 / 130. (2351.) szám
junius 8, vasárnap 5 „Az osztrák - magyar monarchiában nem voltunk elnyomva, csak függő viszonyban voltunk” — ns^aidoffa Maesek perének utolsó napján ftélethihirdetés a fövő szombaton tesz nyáriak nemcsak megtartására, de megér ősiiér sére és bővítésére is. Ebben a munkában szűk- ség van minden magyarnak közreműködésére, a névtelen harcosokra is, akik a párt tör- vényfhozóinak irányítás^ szerint munkájukkal segítik megalkotni a jobb magyar jövő épületiét. A minden egyesre háruló rész'efin/wikáhos legközelebbi, feladatként tartozik a választót névjegyzékek ellenőrzése, a magyar iskolák, ba való beiratkozás, a .magyar iskolák hoz való ragaszkodás. Ezután a december elsején megtartandó uép- számlálás nagy jelentőségét ismertette én ki~ fejtette, mennyire szükséges, hogy minden magyar IdntorilhakitJaniM ragasz. f BeJgrdd, junius 7. A Maesek-perben Trum- fcSes fővédő ma folytatta, védöbeszédét, Újból leszögezte, hogy az egész vád mesterségesen készült és az ügyésznek nincs semmi bizonyítéka. Beszéde vegén a vádlottak megéljenezték. Trumbio&ot. Ezután feszült figyelem közepette Macseik kezdte meg beszédét. — Hiszem, — mondotta többek között — hogy a védők már teljesen bebizonyították ártatlanságomat e perben. Bennünk, horvát okban él a szabadság ideálja, aminek első példáját Strossmayer püspök adta. Az osztrák-magyar monarchiában nem voltmik elnyomva, csak függő viszonyban voltunk és mivel meg volt bennünk a vágy a nagyobb szabadságra, a horvát sabor 1919- ben kimondta csatlakozását Jugoszláviához, 'abban a reményben, hogy a horvátok tel- rjes függetlenséget kapnak. Szerbia Jugoszláviát csali uralma kiterjesztésének tekintette. Szembe kell szállnom az Ügyész ama véleményével, hogy a mostani állapot Radics ideáljának tekinthető. * ' vm akarom kutatni, hogy mennyiben van cserepe a királynak a móriam helyzetben, ónomban a népnek ebben semmi esetre sincs szerepe. Az a néhány száz ember, aki a hódőló küldöttségben résztvett, semmi metre sem azonos a néppel. A nép hallgat / és keserűséggel nézi a helyzetet. Ezután Marnék beszédében kijelentette, hogy Bcdekovios zágrábi rendőrfőnök többször fel- BBÓtötotta, hogy meneküljön a külföldre és ne Brerjeu Belgrádba menni, mert a fejével játTöbbször próbálták öt a kormánnyal való együttműködésre bimi, ezt azonban mindannyiszor emelt fejjel xctasUotto vissza,1 meri nem akart, a horvai nép ellen dolgozni. Beszéde végén Maesek ezeket 'mondotta: — A vádirat azt mondja, hogy propagandát fejtettem ki Horvátországban. $0 minek kellene propaganda ott, ahol kis gyermek szocialista párt a napokban rendezte évi járási pártvezetőségi közgyűlését Vágsellyén a Belovics-féle vendéglő helyiségében, amelyen a körzethez tartozó helyiszervezeteket 108 kiküldött képviselte. A gyűlést Pigler István dr. körzeti, elnök nyitottá meg s meleg szavakkal üdvözölte Jablomiczky János dr. nemzetgyűlési képiveslőit és Aixinge r László dr. országos főtitkárt. Indiványára a közgyűlés jegyzőkönyvi, kö-szimetet mondott Jaídoniczky .János dr.-nak a járási székház fölépítése érdekében kifejlett eredményes munkásságáért. Nagy lelkesedéssel fogadott szavai, után JaJb- loniczky János dr. mondotta el feszült érdeklődéstől kisérve tartalmas képviselői beszámolóját A képviselő az őt jellemző lendülettel élesen bírálta a kormánytöbbség politikáját, úgy kuturális, mint gazdasági téren. Rámutatott arra, hogy a nemzeti romantika jegyében született szélső nacionaUzmm politikája, melyet a világháború befejezése óta Benes képvisel, dez- orgamzélla, tönkretette Középevrópa gazdasági alapjait. A széttépett gazdasági egységet akarjálc most a franciák segítségével valamilyen formában visszaállítom, azonban a hisantmt hibájából minden lelki és tárgyi előfeltétel hiányzik ahhoz, hoigy a gazdasági Icö-zeledés megvalósítható legyen. Első előfeltétele ennek a kisebbségi kérdés és aggastyán egyaránt át van. hatva a szabadság vágyától. Mecseket beszéde után a vádlottak viharosan megéljenezték és a leezéi rázták. Ezzel a Maesek ^tárgya lás befejeződött. Ítélet a. jövő szombaton lesz. zei szemben a magyar kisebbség kulturális, tositoti jogMlományát csorba,ják és ki nem szolgáltatják, A sovinizmus hatalmi poJAtű kdjét a jogrend, világának keü fölmáitmiia, hogy bekövetkezh essék a keresett konszolidációja. Ennek elmaradásáért egyedül a magyarság iránt teljes meg nem értést tammtó 12 éves kormömyrezsim a feledő*. A szónok ötletes példákkal fűszerezte előadását 8 mélyen, megrázó erővel ecsetelte, menynyivel súlyosabb teherrel nehezedik a válság miniden vonatkozásban Szlovenszkóra, mint a Morván tu.li területekre. A gyakori helyeslésekkel megszakított beszéd után Aixinger László dr. mutatott rá arra, hogy minden erőnkkel törekednünk kell a magyarság szellemi és anyagi birtokállomáko dj ele n e mse fis é g éh c z és ne engedjen se mi Íven olnemzotleuilö törekvésnek, amit. az 1920. évi 256. sz. törvény 4. szakasza is Hit és szigorúan büntet. A jövő évben esedékes községi választásokhoz való előkészületeket i.s már most kell megtenni. Az országos mezőgazdasági és országos kulturális tanács célját és a párt szervező munkájának legközelebbi feladatait ismertette. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után Iíardoss Győző körzeti titkár terjesztette elő jelentéséi. Kiemelte. hogy az országos keresztényszoriaüsta párt a legutóbbi nemzetgyűlési választásokon legtöbb szavazatot kapta a járásban s a testvér magyar nemzeti párttal mindenkor a legnagyobb egyetértésben munkálkodik. Vágsellyén csak szlovák nyelvű polgári, iskolát akarnak létesíteni, noha a járás lakosságának túlnyomó része: magyar. A magyarság kívánsága, hogy magyar nyelvű párhuzamos osztályokat is állítsanak föl. A titkári jelentést a közgyűlés megelégedéssel vette tudomásul, majd Lőrincsy Vendel elnöklete mellett megejtették a tisztujitást. A járási pártvezetőség tisztikara a következőkből alakult meg. Elnök Pigler István dr. ügyvéd, ügyvezető elnök Biskoroványi Ernő, al elnökök: Darázs János Pered, Hlavaty János Vág- sellye, Vörös Domonkos Deáki, járási titkár Kardoss Győző, körzeti titkár, jegyző Huc.skő József kereskedő, Vágsellye, pénztáros Németh Lajos Vágsellye, ellenőrök Lelovics Cyp- rián és Hucskó Ferenc. Jabloniczky képviseli beszámolót tartott Váosellvén ■ Pozsony, junius 7. Az országos kereszténybecsületes és maradéktaUm megoldása. E: g Enyhe, kellemes illáin, radikálisanold I minden olajos vágj kormos ^ szennyei a kézről, vagy ruháról, a jl * Pocsáiko Bubitól s*aPP gazdasági értékállományát nap'ól-napra sorvasztják, a nemzetközi szerződések által bizÉrdeklődósre tarthat számot az a bejelentése, hogy nz ERDŐ SZERELMESE REGÉNV Irta: ZRNE GREy Fordította: BÉZ LOLA (®) 4 Helen arca elsötétült. Felsóhajtott. Részben, mert Bo eszébe juttatta, hogy Riggs is itt van a vonaton, résziben, mert arra gondolt, hogy meg tud-e majd felelni annak a feladatnak, amit magára vállalt, tud-e majd gondoskodó anyja, védelmezője lenni Bónak ebiben a® idegen országban, ahol ki tudja, mi vár a féktelen és csinos kis lányra. Az egyik kalauz meredek, zöld hegyoldalt mutatott a lányoknak, amelyből kopasz, magas sziklaszál nyúlt ki. — Odanézzenek, kisasszonyok, az a Halál sziklája. Elmondta aztán, hogy egyszer az indiánok egész csapat fehér embert űztek föl arra a sziklára és addig tartották körülfogva őket, míg mind éhen nem haltak. Bo megborzongott, de nagyon érdekelték ezek a szörnyűségek és valahányszor csak tehette, kérdezősködött a vasutasoknál, nem tudnak-e még valamit mesélni. Nagyon tetszettek neki a mexikói házak is és mikor a vonat az indián-területeken haladt át s meglátták a szikláiba épített ősrégi pueb lókat és festői viseletű indiánok bámultak a tovaszáguMó vonat után, bozoutosfarku vad. musztángok hátán, egészen lel volt villanyozva. — De ezek az indiánok mind békések! — kiáltotta sajnálkozva egyszer. — Az Istenért, gyermek! Csak nem akarsz BOenséges indiánokat látni? — kérdezte Heten. — De még mennyire szeretnék! — hang* Bolt az őszinte felelet — Bo., kezdem sajnálni, hogy elhoztalak hazulról! , — Nell, ne mondj ilyent! Déltájban értek Albuquerqueba, ahol át kellett szállniuk. Itt érte őket az első kellemetlenség. Nyüzsgőtt a sok ember mindenf elé, vadkőpü mexikóiak, sunyi pillantásu cowboy- ok, nesztelenül ide-odasurranó idiánok fordultak utánuk, amint nagy izgalommal igyekeztek átszállni sok csomagjukkal. Helennek éppen elég dolga és gondja volt, a csomagokra is vigyáznia kellett, meg Bóra is, a másik vonatot sem mutatta meg nekik 9enki, úgy kellett kitalálniuk, hogy melyikre szálljanak. Végre az a derék kalauz, aki a Halál szikláját megmutatta, észrevette tétovázásukat és segített nekik, amiért Helen nagyon hálás volt. — Albuquerque nem valami jó hely — mondta még a kalauz, amint elszállásolta őket az egyik kocsiban. — Sok itt a szemen- szedett gazember. Okosabban teszik, ha nem nagyon nézegetnek ki az ablakon. Szerencsés utat! A kocsiban csak kevés utas ült. Vegyesvonat volt, amelyre most átszálltak s a teherkocsik után csak egyetlenegy személyszállitó- és podgyász-kocsit kapcsoltak. Helen azt mondta magában, hogy most mindjárt elválik, csakugyan ő utána jött-e Riggs. Ha nem száll be ide, akkor más útja van. Már-már reménykedni kezdett, mikor Bo, aki nem szeretett engedelmeskedni, kidugta fejét az ablakon és megdöbbenve, eikóppedve húzta vissza. — NeM! — suttogta. — Riggs vasi Ml Most száll föl a vonatra! — Én már tegnap Mttana — legyintett Helen. — Utánad jött ez a .., ez a.,. — Ne izgasd magadat, Bo —; intette a nénije. — Gondold meg, nem vagyunk otthon. Mindenkinek joga van azon a vonaton utazni, amelyiken neki tetszik. Ha pedig Riggs közeledni talál hozzám, majd beszélek vele. Most több utas szállt föl a vonatra, poros, maszatos, durvaképü emberek és néhány toprongyos, elcsigázott arcú asszony, végül még néhány mexikói. Nagy zajjal telepedtek le mindenfelé. Aztán Helen meglátta Riggset ' is, amint a podgyászát cipeli befelé. Mindenki megnézte. Hosszú fekete hajat viselt és fekete bajusza is hosszan lógott le arcán kétoldalt, amellett, feltűnési vágyból, mindig tiszta feketébe öltözött. Most is fekete nadrág volt rajta, fekete kabát, fekete nyakkendő, fekete sombrero, fekete magas-sarkú cipő, fekete selyemnyakkendő nagy csokorra, kötve, öve és puskája olyan cifra volt, hogy csak úgy fénylett. Elhelyezte a podgyászát, aztán körültekintett a kocsiban és, amint meglátta a két lányt, egyenesen arrafelé tartott. Leült a szemközti ülés karfájára, levette a souibreróját és jelentős tekintettel, némán rámeredt Helen arcára. Helen úgy tett, mintha nem látná. — Halló, Helen! — szólalt meg végre. — Ugy-e csodálkozik, hogy itt lát? — Nem — mondta a lány hűvösen. — Mit tagadja? Tudom, hogy úgy van. — Nézze, Riggs, én megmondtam már, mielőtt hazulról elindultam, hogy semmin 9em csodálkozom, amit mond vagy tesz, mert semmiképpen nem érdekel. — Ne beszéljen, kis lány! Ahány asszonynak eddig én a nyomába szegődtem, az egy darabig mind kényeskedett, de aztán meggondolta a dolgot. Maga is úgy fog tenni. — Utánam jött ide? — kérdezte Helen és, akármennyire igyekezett is uralkodni magán, remegett az ajka haragjában. — Körülbelül eltalálta — bólintott Riggs. — Hiába ellenkezik: vagy az enyém lesz, vagy senki másé, ezt jegyezze meg magának, Nelí Igaz, hogy amúgy is le akartam nézni megint egyszer Nyugatra, mert kedvem szoty- tyant egy-két kalandos mulatságra, de főképpen maga miatt jöttem, Vigyázni akarok magára ebben a veszedelmes országban. — Köszönöm, tudok én magamra vigyázni. Bo egyenesre ült, az arca mérges volt és sápadt, a szemei csak úgy szikráztak. — Hallja, Harve Riggs, azt ajánlom, hagyja békén Nellt! Ha pedig nem pusztai a közeléből, majd meglátja, hogy vagy a bácsi, vagy ... vagy valami cowboy úgy kilóditja tőlünk, hogy arról koldul! — Nini, a tücsök! — gúnyolódott Riggs durva nevetéssel. — ügy látom, nem hagyta otthon a nyelvét! — Bo, hallgass! — parancsolta Helen. Nehéz dolog volt ezt elérni, mert a fentemlilett ifjú hölgy szívből utálta Riggset és nem félt tőle egy szikrányit sem. Mégis meggondolta magát, hevesen az ablakhoz fordult és igyekezett felnőtt hölgyhöz méltóan viselkedni, pedig uagyon szerette volna legalább egyszer, alaposan pofonütni a tolakodót. Helen különös felfedezést tett magában. Ő, ha nem mutatta is, félt kissé Riggstői. S most nem ő volt Bo oltalmazója, hanem a villogó szemű kis lány fogta az ő pártját és adott neki is bátorságot. Riggs felállt és odahajolt Helen felé. Szenteskedő mozdulattól szivére tette a kezét, — Nell, én mától fogva a nyomába szegődöm. Amerre jár, olt leszek én is, rnogvédel- mezem minden veszedelmtol... De "figyelmeztetem, ha valakinek panaszkodni talál, vagy rám akar valakit uszítani, vigyázzon ... Megkeserülhetik valamennyien, fen nem olyan legény vagyok, akivel kukoricázni lehet. Nem lenne jobb, ha kibékülnénk? Helen szó nélkül fordult el tőle. Be kellett azonban látnia magában, hogy ezzel nincs elintézve a dolog. Ismerte Rigset és ismerte a célját is. Ez a cél nemcsak Helen maga volt, de talán elsősorban Al bácsi gazdagsága. Riggs, mikor látta, hogy a lány nem szól. hozzá többet, dörmögve ment vissza u helyére. Nell egyszerre Bo kis meleg kezét érezte a tenyerében. — Ne törődj vele Nell — suttogta. — Gondolj arra, amit mondott az öreg Haynes biró Harve Riggsről. Csak henceg. Gyáva és ostoba, nem is mer majd a közeledbe jönni. Ha beteszi a lábát valami tisztességes helyre, meglátod, hogy kidobják. Jaj, de szerelném, ha az én csinos, piros-kendős cowboyom i!t lenne a vonaton! Helen, akármilyen rosszkedvű volt is, elmosolyodott. — A te piros-kendő? oowboyod ... Bo! Hiszen usry megijedtél tőle! Most meg már lefoglalod magadnak? — Szerelmes tudnék lenni abba a fiúba - sóhajtott Bo álmodozva. —< Folytatjuk. — wammamm
