Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-08 / 130. (2351.) szám
1930 jnniua 8. vasárnap. <Pl^GM.A^G^aR-HTKtiAI> név is aJk-sui: S. MihMy, aki balladát irt a nyo- [ mórról, lásiíó, veriaztikus ónokét, amely megragadja a zxivéí annak, akinek van szive. Könyveket is ad ki az említett csavargó-kiadóvállalat, Haas Transil és Ottó Ziere verseit. Az előbbit ugy dicsérik, mint isten-ál- dotta költőt, aki. védue élményből merít, a szavai, újak és erősek, — egy ember alakítja verseiben sorsát, a magányos lélek mély villanásaival. A másik előtt feltárult a romantika szépsége, melyet annak az embernek az á/hitatával szeret, aki a bérkaszárnyák börtönét gyűlöli Ebben az Morálomban a helyhez kötött emberek világából távoli élet nyi- atkozik meg, egy ismeretlen, idegen és érdekes világ. Ezeket egyelőre a „Literatuirt4 cikke és a hozzáfűzött mutatványok alapján kom. A „Dót Kunde“-t azonban megrendeltem. Elsőrendű irodalmi csemegét várok tőle. >ÉlÉiÉ»r A csavargók irodalma Irta; Schőpflin Aladár r Németországban mindenki egyesületbe szervezkedik és mindenki könyvet iir. Mért ne tömörülhetnének tehát egyesületbe az országút csavargói és ráért ne írhatnának könyvet? Meg Í6 teszik. Néhány héttel ezelőtt as egyik német városban nagy csavargó-kon gr eeszust tartottak, ezen kiderítették, hogy tehetséges írók ifi vannak köztük, tehát könyvkiadó vállalatot alapítottak, amely Verlag dér Vaga- htmden cím alatt a Stuttgart melletti Somnen- bergben székel éa Dér Kunde cknimel folyóiratot ia ad ki. Erről olvasok érdekes dolgokat a „Láteratui“ csknü német folyóirat júniusi számában. Először is meg kell állapítani, hogy még ez a csavargó-irodalom sincs minden hagyomány nélkül A világirodalom ismer néhány nagy költőn, akik életűk bizonyos szakában — sőt némelyik egész világóletében — a szó szoros értelmében csavargóéletet éltek. Itt van a francia középkor édesszavu költője, Francois Villon, aki igazi csavargó módjára vérpadon fejezte be hányatott életét. A modemek közül csavargóm ódra töltötték ifjúságukat Jack London, Walt Whitmaai, Knut Hamsam, Maxim Gorkij, Sinclair Lewis — és még egyné- hányan mások. Másodszor meg kell állapítani, ki tekintendő csavargónak és mi az a lelkiállapot, ami csavargóvá teszi az embert? Nem szabad itt gonosztevőkre gondolni, akik a törvény elől bujkálva vagy gonosztettefcot forralva járják &z országutat. Az igazi csavargó neon bűntette®. Egyszerűen olyan ember, aki nem bír beilleszkedni a társadalom szervezetébe, részt- venni a fennálló termelési rendben s ezért ez a szervezet mint használhatatlant kiveti ma- gatoL Olyan emberek ezek, akikben csillapíthatatlanul él a messzeség utáni vágy, a vérük folytonos nyugtalanságban pezseg, nem engedi okét egy helyben megnyugodni, kiragadja őket a® országaira, a folytonos helyváltozta- táa kényszerével. Ezek tehát természetüknél .fogva csavargók: az egyedüli neki való életforma, hogy kiszakítják magukat minden emberi közösségből és rongyos cipőben, testi nélkűlöBécsel nem törődve járják az oraság- nf&t, A csavargás tehát életfilozófia., a csavarogó olyan ember, aki életmódjával tiltakozik a fennálló rend intézményei ellen. A német folyóirat néhány százezerre teszi aa ilyen csavargók számát. Amerikában még több van belőlük, ott & kérlelhetetlen ül szigorú gazdasági rend tömegesen dobja ki magából az alkalmatlan idegrendszeri! embereket. A „tramp“ ott közismert típus. A csavargók folyóirata azért érdekes, mert megmutatja ennek a sajátságos embertípusnak a filozófiáját és érzésvilágát. Vannak benne filozófiai elmélkedések, melyek bepillantást nyújtanak a esavargóság lényébe, gu- nvoros aforizmák az emberi jótékonyságról, de erős lírai éTzésü költői müvek is. Egy csavargó-néger forradalmi ritmusokban énekli fajának tragédiáját. A csavargó-életfilozófia kristályosodik ki az ilyen aforizmákban: „Amíg templomtornyok integetnek, addig vannak papok is és így van alkalom kipróbálni praktikus kereszténységüket.44 Vagy: „Hazám politikusai akkor a legszenzitivebbek, mikor alusznak.44 Vagy: „A legtöbb proletár : olyan polgár, aki egy generációval elmaradt a fejlődésben.44 Vagy: „Az uj ember — mindössze ing-váltás.44 Vagy: „A zsidóság az emberiség számára az, ami a nő a férfi számára: legtisztább tükre legsajátább énjének; a lég- 1 sajátabb énjének, melyben a dualisztikue elv szántétikus egységben él.44 Az utóbbi aforizma azt mutatja, hogy Bzerzője nemcsak filozofáló, hanem a filozófiai zsargonban is otthonos ember. Gregor Grog a neve annak a filozófusnak, akitől ezek az aforizmák erednek s 5 a csavargó-irodalom sztárja, & legnagyobb te- ( hetség a céhben, aki „Előjáték az országút filozófiájához44 oimtt cikkében aforiisztikus formában közli eretnek gondolatait, harapós, szellemes, merész formulázáaban. Érdekes, hogy ebben a csavargó-irodalomban magyar —r^r^'mcmrnmttxwrimímvKaziwwmfiKaBMiewaKwmnnnamiiiMMammtmimm SZENTIVÁN-FÜRDŐ MEGNYÍLIK mmmmmsmmmm JULIUS1.- EN mmmmmmmaarn i ■ GYÖRY DEZSŐ: ÚJSÁGÍRÓ és gyorsvonat A padlón hamu egy halom, kesernyés finom parfümök, hol hajsza, hói meg unalom, hatvanlóerős jármüvek, az ablak mögött falu, sok, szalutáló konduktorok, jobb s rosszabb fajta utasok, palackolt ötdecis borok, lapíepedőkön kerge fáma, lázitó pedantériák, a folyosón pár nyegle dáma, csatlakozásmizériák, régi módi s uj mód? rüss, v valami leheí-nem-lehet-rend, riső osztályban szürke plüss, és Csedok és Cook és menetrend, ilyen ezek, olyan azok, furton-furí ut, nt Utazok. Néha kiszállok s nem tudom, mit is keresek, Istenem, ;gy éjjelente idegen kongó hült állomásokon? G. E őnagyságánok (Szia: & Düsseldorfi. Rém anyósának házában, délután, uzsonnaidő. Egysínű, polgári ízléssel berendezett szoba. Az asztalon kávé, kuglóf. Jelen vannak: Rumné, Anyós, Boldizsár bácsi. Barátnő, később Másik Barátnő, Károlyka, a Rém sógora, Samuka és Misáké, a kis Rém-gyerekek. Idő: aznap, amelynek délelőttjén a Rém bevallotta az egész dolgot) Anya (hosszabb szünet után, melyben mindenki komoran hallgat, csak a falióra vidám ketyegését hallani, gyöngéden karjára teszi kezét leányának, aki a díván sarkában kuporogva keservesen zokog): Malvin! Rémné, Malvin (hangosan zokog). Árnya (gyöngéden): Malvin!... Hadd már... Rémné: Hagyjon, mama... Anya (kétségbeesetten): Legalább egy kis kávét igyál, édes leányom ... az jót fog tenni . . . Rémné: Nem kell semmi, mama, ne kínozzon még maga is, mama . . . (Felordit, öklét rázva): Az a gazember! Az a gazember! Anya: Na, na . . . Malvinka . . . Majd elmúlik az egész ... Ne vedd úgy a szivedre... Boldizsár bácsi (viccesen): Gombház, ha leszakad lesz más! Rémné (felüvölt). Anya: Ugyan, Boldizsár bácsi, ne vicceljen itten... nem látja, milyen ideges? Boldizsár bácsi: Jó, jó, hiszen csak... Ilyenkor legjobb egy kis kedély... (Az újságot nézi, fejét csóválja.) Barátnő: Ennek igy kell lenni, az ember bőg, aztán megnyugszik... Azt hiszed, csak veled történt ilyesmi?!... Én is igy voltam, mikor az én Henriké miről kisült a disznóság, azzal a vacak kórista Lánnyal... összedőlt a Brozovlosház... Azt hittem, megpukkadok... aztán rájöttem, legjobb visszaadni az ilyet— Ajz ember fiatal... Oj;jé, a férfiak... Szabad egy szelet kuglófot, néni...? Anya; Tessék, fiaim, azért van itt Rémné (folzsokog): És nekem azt, mondta, a kávéházba megy!— Anya: Nana— Malvinka— édes lányom... Rémné: Mindig a kávéházba!... És én elhittem neki!... Azzal a mézesimázos pofával: „Fiacskám, leszaladok egy félórára!“ És miikpr megjött, még megcsókolt, asszongya, unatkoztál, mama?— És közben... közben... ilyen dolgokat... és mindig mást-.. Tizenhét!— (üvölt.) Gazember!—. Gazember!Boklizsár bácsi (zavartan): Nem kell úgy venni azért— nem muszáj mindent ezószorint venni.* Anya: Lehet hogy ő is ideges volt.. Nem érezte jól magát, az a sok gond... a férfiak ilyenkor mingyári szórakozásra gondolnak,.. Rémmé (vadul): A mama még védi? Anya: Dehogy, édes lányom— Má hogy védeném? Csakhát okosan kell nézni a dolgot— nekünk asszonyoknak okosaknak kel] lenni— mi lenne, ha elvesztenénk a fejünk?... Ha arra gondolok, hogy az apád— (sóhajt, legyint) Talán világra se jöhettél volna, ha én nem vagyok okosabb.. Rémné (üvölt): Nem akarom látni!... A szemem elé ne kerüljön!... Anya: Jó, Jó... majd alszol egyet rája.. Rémmé: Soha!... Soha!... Tizenhét!... És micsoda perszőnák... cselédek... mosogatólányok... mindenféle szedett-vedett népség... pfuj— akikbe a cipőimet se törölném... (köp) ezek kellettek neki!... ezeket kellett neki le- kéjgyilkolni... és én közben, otthon, vártam rá— mindig tisztán... mindig jószaguan... hogy tessem neki... de én, én nem kellettem! (Zokog-) Barátnő: Disznók a férfiak, mind!... Azért, tudod, Malvin, árra gondolj, mi se vagyunk angyalok... Te is kaoérodtál, ő is kikezdett .másokkal, punktum! Hülye vagy, ha jajgatsz —< dobd a fenébe, elég udvarlód van, olyan is akad, aki elvesz! Elváltok — esküszöm, hogy Krámer megnyalja a tiz ujját, ha hozzámész!... Vagy a Gyula... sokkal csinosabb fin, mint az urad... és gazdagabb.. Rémné (zokog): Soha... soha... elég volt a férfiakból.. Azt mondta, hogy a kávéházba megy— ée most tessék... (zokog). Anya: Hagyja, Herminke, majd én megnyugtatom, ha egy kicsit magáhoztér— Boldizsár bácsi: ügy még sohase volt, hogy sehogy se lett volna. (Károlyka, Másik Barátnő, jönnek a városból) Károlyka (diadalmason ront be, csomó újságot lobogtatva a kezében): óriási!... Tele vannak a lapok!... Micsoda sajtó!— A Béoett vezércikket ir, fényképpel!— Délutánra megjönnek a francia és angol újságok!... Engem is megmterjuoltak!... Anya: Nanana . . . Büszke lehetsz a sógorodra, mondhatom! Károlyka (szelesen): Hiába, siker az siker! (Malvinhoz) Hát te mit bőgsz folyton? Ahelyett, hogy örülnél . . . Ilyen híres ember felesége... Belekerülsz a történelembe... Egy kiadó telefonált délelőtt, hogy volna-e valaki a családban, aki meg tudná írni a Rém biográfiáját, mint szemtanú , , . Harmincezer márkáról beszél.. Megjegyzem, nekem már jelent meg két novellám a Vossischeban.. Boldizsár bácsi: A gyermekeknek igazán nem kell hallgatni az ilyet— Samuka, Misiké., tessék hazamenni... Másik Barátnő (fölényesen): Szervusz, Malvin.. Én nem vagyok cinikus, tudod... de Károlykának igaza van.. Mit bőgsz? Mit csinálsz olyan nagy dolgot?— Az urad nagy csirkefogó... de érdekes ember! határozottan érdekes ember!... és milyen divatban van!... Nagyon jó képe jelent meg... Nem tehetek róla, bevallom, nekem tetszik,.. Ha elváltok... nem mondom, hogy váljatok el — de ha még* is... én nem sokat bánnám azokat a... majd leszoktatnám és az ilyen kis komiszkodások- ról! egy rendes nő kellene melléje, ne haragudj... Rémné (zokog). Anya (harciasán): Hagyjátok békén Malvint, nem látjátok, milyen állapotban van? Gyere, lányom, dőlj le egy félórára... jót fog tenni., majd és elaltatlak... (Betámogatja a zokogó Malvint a másik szobába. (Szünet) Egyik Barátnő (gúnyosan): Szóval, neked tetszik ? Másik (vállat von): Miért ne? Eddig nem sokat törődtem vele, pedig udvarolt nekem 5b, hisz tudod... de nem hitbem volna (össze- boraoog), hogy ilyen snájdig fiuEgyék; Szegény Malvin! Másik: Malvin egy hülye. Malvin egy szer mérmetes Doroüie, a Hermáimból. Ma egy nőnek sok mindent meg kell érteni. (Közben, a másik szobában.) Anya (simogatja a divánon prihegő Rémné haját, csendesen beszél hozzá): Aludj ,egyet rá, lyányom . . . Rémmé (hisztériásán): Hallottad? Hallottad, ez a ronda Trudé-t? Anya: Ne törődj te azzal, amit a barátnőid összefecsegnek! Ezek is csak akkor ba— Akiknek a szívműködése rendetlen, erőlködés nélkül úgy érhetnek el könnyű székelést, ha naponta reggel éhgyomorra megi'sznak egy kis pohár természetes „Ferenc József4 keserüvizet. Szivszakorvosok megállapították, hogy a Ferenc József viz súlyos billentyühibáknál is enyhén, biztosan és mindig kellemesen hat. A Ferenc József ke- serüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. rátnők, ha jól megy az embernek... Most persze jönnek, sopánkodni, titokban örülnek a károdnak!.... Hogyisne... Rémné: El akarok válni a gazembertől!^ Anya: Jó, jó!.,. Igazad van, kislányom, ha haragszol rá ... De látod, a világ nem változik... Látod, az egyik szidja, a másiknak meg imponál... Az embernek okosnak kell lenni... Hallhattad, mit mondott Károlyka arról a kiadóról . . . meg hogy harmincezer márka... Az volt a ti bajotok, hogy mindig szegények voltatok... ón nem is voltam mellette ennek a házasságnak... de aztán beletörődtem, nekem az volt a fő, hogy te boldog légy... Rémné: El akarok válni a gazembertől!— EH akarok válni 1... Gazember!... Tudja, hogy milyen állapotban vagyok — és mégcsak nem is telefonál!... Ugy-e nem telefonált?!,.. Anya: Ne törődj vele!— Rémné: El fogok válni! Csakazértis!... Még csak nem is telefonál! EH fogunk válni!..« Igaza van Olgának!... Hozzámegyek Gyulához!... Anya (csendesen): Ahogy gondolod, lányom. Én nem szólok bele, ahogy te göndör* lód. Csak egyet mondok, neked is, amit az én szegény anyám mondott mindig (szemeit törli), amikor igy káromkodtam, mint te —. édes fiam, rossz ember, rossz ember, igazad van, de azért gondold meg a dolgot, mert azt mondja, a fégi jó közmondás: JSelten katwni um be&sers nachW' DÜSSELDORF Kfa jelenet? egy pesti polgárasszony képzeletében Irta: KARINTHY FRIGYES I áSmxmü ■/J poroeEIift ^0% nitowáwdáw, itt, 0 S l. € E, Fl-@ica 19# • Jhdáxjm. ikais, |
