Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-07 / 129. (2350.) szám

I ségben akarunk élni minden szomszé­dunkkal, de ez a béke a köztársaság terü­letének egy talpalatnyi földjére! sem vá­sárolható meg. Határozottam kijelentjük, hogy a trianoni békeszerződés területi rendelkezéseinek revíziója komoly és en­gesztelhetetlen ellenállást, de egyúttal a béke sírját is jelenti. Az ülés néhány mén {■elun i ügy elintézé­se után véget ért. A legközelebbi ülés június 11-én, szerdán délután három órakor lesz. Napirenden szerepel a mai ülésen letárgyalt törvényjavaslatok második olvasása, vala­mint a Kínával kötött barátsági és kereske­delmi szerződés ratifikálása. A nemzetvédelmi miniszter a Prága melletti katonai katasztrófáról Prága, június 6. A képviselőház véderőbi- zottságában ma Viskóvszky nemzetvédelmi mi­niszter nyilatkozott a Prága melletti robbanási katasztrófáról, amelynek két halottja és há­rom súlyos sebesültje volt. A miniszter hang­súlyozta, hogy a katonai gyakorlat előtt min­den szükséges óvintézkedést megtettek. Köz­vetlenül a robbanás előtt a parancsnokié törzs- kapitány még az aláaknázott árkokat is fölül­vizsgálta és mindent a legnagyobb rendben ta­lált. A negyedik aknánál is, ahol a szerencsét­lenség történt, alig néhány perccel a katasztró­fa előtt járt. A katasztrófát Mertl továbbszolgáló szakasz- vezető, a szerencsétlenség egyik áldozata idézte elő, mert a gyujtózsinórt valószínűleg az előirt időnél előbb húzta meg. A miniszter ezután részletesen foglalkozott az­zal. milyen sebesülést, szenvedtek a többi ka­tonák. akik közül az egyik törzsőrmester álla-1 pota komoly, de nem életveszélyes. Ezután a miniszter újból nyilatkozott Dvo­rak orvos-alezredes katonaszabaditási afférjá­ról és hangsúlyozta, hogy Dvorákot a vádtanács bocsátotta szabadon, mert a vizsgálat már olyan stádiumban volt, hogy a szabadlábrahelyezés a vizsgálat me­netét nem veszélyeztethette. Örömmel állapította meg, hogy a Dvorák-eset csak egyetlen ilyen eset a hadseregben, úgy­hogy nem lehet arról beszélni, hogy a hadse­regben sok visszaélés lenne. Dvorákot fölfüg­gesztették állásától és az ügy föltétlenül a bí­róság elé kerül. Ami egye* képviselők közben­járását. illeti, a miniszter kijelenti, hogy ez a kérdés is bírói vizsgálat tárgyát képezi, eddig azonban a katonai hatóság nem tud egyetlen­egy olyan esetről sem, hogy parlamenti ténye­zők törvénytelenül avatkoztak volna bele a Dvorák-féle esetben. T>ttar.M.yvVAGVARHIRliAg 1960 június 7, szombat. IIIIIIIPMII — U) terv a népszövetségben működő kisebbségi intézet fi elállítására? A Národní Politika Curfius akciójáról — A németek döntő befolyást követelnek az európai kisebbségek sorsának Intézésénél — A genfi oszt ülésszak meglepetése stb., hogy beavatkozhassanak az idegen államokban élő kisebbségeik sorsának in­tézésébe. A kisebbségvédelem ezen meg­oldásához meg akarják nyerni a németek Olaszországot és Angliát íjs. A Národni Politika szerint á németek német ellenőraés alá akarják juttatni a német ki­sebbségeket, de egyúttal az olaszok, a ma­gyarok s esetleg a macedónok köve töltéseit is támogatják. A magyar községek és egyesületek Trianon évfordulója alScalssiíóíS 20 ezer memorandumot küldtek a népszövetséghez Prága, június 6. A Národni Politika érte­sülése szerint a német külügyminisztérium a népszövetség őszi ülésszaka számára a nemzeti kisebbségi kérdés ellenőrzésére vo­natkozóan munkaprogramot dolgozik ki. Gu rítus német külíügym in is zte r megbízottija ebben a kérdésben már tárgyalásokat is folytat a népszövetség egyes francia ténye­zőivel. A. németek terveit azonban a fran­ciák nyugtalanul fogadják. Németország elégedetlen a kisebbségek mostani helyzetével és nyomást akar gya­korolni a többi nagyhatalmakra, hogy egy külön kisebbségi intézetet létesítsenek a népszövetség vezetése alatt, a. kisebbségi intézet szekcióit azok a nagyhatalmak és államok vezetnék, amelyeknek hozzátarto­zód legnagyobb számban élnek idegen ál­lamokban. Ez teliát annyit jelentene, hogy a német kulcs szerint a németeknek volna ebben az uj kisebbségi intézetben a leg­nagyobb befolyásuk, mert ők a Cseh szlovák iában élő német ki­sebbségeket mint a német nemzet elválaszt­hatatlan részének tekintik. Az előkészületek szerint — irjia a Národni Politika — a németek ellenőrzést akarnak gyakorolni Csehszlovákiában, Lengyelországban, Ju­goszláviában, Bulgáriában, Romániában és Olaszországban. Berlinben most a leg­többet beszélnek Csehszlovákiáról, Felső- sziléziáról és Danzigról. Az ellenőrzés a német javaslat szerint elsősorban a füg­getlen német iskolákra, a német kisebb­ségeknek az anyaországgal való szabad kapcsolataira vonatkozna. Egyes német tervek a cseh lap szerint közvetlenül érin­tik Csehszlovákia szuverenitását és ezek­nek elfogadása az államnak két részre való osztását jelentené és pedig egy cseh­szlovák és egy német részre, mely német rész a berlini néniét ellenőrzés alá kerül­ne. E kérdés kapcsán Ausztriának Német­országhoz való csatolását későbbi időkre halasztották. A németek hangsúlyozzák, hogy a kisebbségek védelmének ilyen megoldása lehetőséget adna más államok­nak, főleg a wslár államoknak, Olaszor­szágnak, Magyarországnak, Bulgáriának Genf, jurán* 6. A trianoni békeszerződés aláírásának tizedik évfordulója alkalmából Magyarország valamennyi városa, községe, egyesülete, továbbá a Nyugateurópában és Amerikában létező külföldi magyar egyesüle­tek memorandumot küldöttek a népszövet­séghez, amelyben azt hangoztatják, hogy az európai béke érdekében a triianóni békeszer­London, junius 6. MacDouald tegnap es­tig végleg átszervezte kormányát és a re­konstrukcióról bizonyára még ma hivatalo­san értesíti a sajtót. Thomas, az eddigi fő- pecsétőr és a munkanélküliség leküzdésére alakult minisztérium vezetője átvette a do­míniumok minisztériumának vezetését, mig loTd Passfield, aki eddig a gyár mát ügyi és a dominiumi minisztérium élén állott, meg­tartja a gyarmatiigyi minisztériumot. Hart- shorne, a Simon s-bi zo tts ág munkáspárti tagját, főpeesétőrnek nevezték ki. A lemon­dott Turner helyébe a bányaügyi miniszté­rium élére Shinvell volt bányaügy! minisz­ter, a hadügyminisztérium pénzügyi titkára kerül, mig Shinvell eddigi helyét Sandiers tölti be. Addison parlamenti titkárt a le­mondott Buxton helyére nevezik ki mező- gazdasági miniszternek. A mezőgazdasági ződés megváltoztatásának napirendre tűzése halaszthatatlan kötelesség. Összesen 20.000 ilyen memorandum érkezett a népszövetség­hez. A memorandumok foglalkoznak a ma­gyar nemzeti kisebbségek helyzetével is és hangsúlyozzák, hogy az utódállamok nem tartják be a kisebbségvédelmi szerződéseket minisztérium államtitkára Delawari gróf lett, aki eddig a hadügyminisztérium alál- lamtitkára volt. A hadügyminisztériumban megüresedett állást lord Marely kapja meg. A Daily Telegraph véleménye szerint a változások nem erősitik meg lényegesen a kormányt. MacDonaid a kormány egyéves jubileuma alkalmával interjút adott a Daily Héráidnak, s utal a munkáskormány érde­meire. Véleménye szerint a Labour Party nagyban elősegítette az elmúlt évben a bé­ke megszilárdulását. A flottaszerződés ré­vén csökkentették a fegyverkezést és * nemzetek közötti súrlódást letompitották. A munkanélküliségre vonatkozólag •* mi­niszterelnök kijelentette, hogy a kormány mindent el fog követni az ország gazdaság! erejének növelésére és a gazdasági de­presszió eltüntetésére. MACD0NALD alaposan átszervezte kormányát A Laticur-kcrmáinr egy éves Jubileuma - Több ui miniszter az ERDŐ SZERELMESE REGÉtyy Irta: ZRNE GÍ5£W Fordította: KOSftRyNé RÉZ LOLR (S) Pedig, Riggs volt a legellenszenvesebb va­lamennyi gavallérja között odahaza a város­ban. S ráadásul még Heten anyját is be tud­ta fonni valamiképpen, annyira, hogy pár­tolta Riggset a leányánál. Pedig nem volt sem jó, sem okos, sem csinos, szóval nem volt i'ajta szeretni való semmi a világon. Hen­cegő, kiáltihatatlan kalandor volt, hosszú ha­jat hordott, puskával járt és egyre a hőstet­teit emlegette. Helen sejtette, hogy nem mind igaz, amit Riggs a Vad-Nyugaton vég­hezvitt dolgokról mesél, sejtette azt is, hogy nincs benne elég egyéniség még arra se, hogy hírhedt gazember tudjon lenni, ha már híres jó ember nem lehet. Éppen ezért nem is félt tőle, csak megvetette. De most, amint észrevette a szomszéd kocsiban le skelő dő alattomos tekintetét, elszorult a szive és­ér ezte, hogy óvakodnia kell ettől az ember­től. Hirtelen mintha kinyíltak volna a szemei. Ar­ra kezdett gondolni, hogy bizonyosan nem lesz csupa boldogság ez az uj élet sem. Már az is éppen elég, hogy Higgs semmi esetre se fog kitérni az utjából. sőt mindenféle módon azon iparkodik majd, hogy elérje a célját, különösen most, hogy gazdag örökség vár reá. Helen érez­ni kezdte, hogy saját erejére van utalva, ami az első pillanatban elbátortalanította. De aztán büszkén egyenesedett ki megint. Nem lett volna Aunchincloss húga, ha elveszti a bátorságát. Most már szinte nevetni tudott volna haragjá­ban, ha Riggsre gondolt. Mikor felült a vonatra, dobogó szívvel fogadta meg magában, hogy méltó akar lenni az úttörők életéhez. „Otthont kell építeni itt, a messzi nyugaton" — irta az öreg A1 •— “és asszonyokra van szük­ség. akik nem félnek"... Heten ilyen asszonv akart lenni és ilyenné akarta tenni a. bugát is. Nem akart többé Riggsre gondolni. A vidéket nézte és közben Bó-rn vigyázott, aki minden ál- ’orriáson leszállt volna. Álmodozó bágyadtságba merült, amint a. fenyőerdők és a vönhenyeges, kopasz sziklák lasean vonultak efl előtte végte­len sorban. Látták, amint a nap vörösen száll le Uj- Mexikó hegyei mögött, de nem nézték sokáig, mert Bónak eszébe jutott, hogy éhes és elő kellett venmá a nehéz elemózsiáé tarisznyát. Két ülésük volt, szemben egymással a kocsi végében, körülöttük felhalmozva hevert min­den, aimiit magukénak mondhattak ezen a vilá­gon. Édesanyjuk, résziéit szerető gondoskodás­ból és talán azért is, hogy ne legyenek túlságo­san szegényesek a gazdag rokon házánál, sok pénzzel és gonddal szerzett meg nekik minden szükséges holmit. Ott ült a két testvér, egymással szemben, ké­nyelmes ntifejkö tőben, térdükön a tarisznya. Ettek és nézték a sötét hegyormokat odakint. A vonat lassan kapaszkodott fölfelé a ka­nyargós hegyipályán. Mindenki evett a zsúfolt kocsiban, mert vacsora ideje volt. Ha Helen nem a vad és főnsóges hegyeket nézte, a szom­szédai mulattatták és érdékelték. Egy pilla­natig sem unatkozott. Elgondolkozva, csendes mosolygással nézd égéit,e a különböző vidékekről összeverődött férfiakat, uszonyokat, gyermeke­ket. Mind középosztálybeli családok voltak, szegények, nélkülözők, akik nem bírták tovább a rossz gazdasági viszonyokból fakadó nyomo­rúságot és reménykedve indultak neki a bi­zonytalan útnak, hogy uj életet kezdjenek. Volt valami felemelő ójs szép ebben a bátor, re­ménykedő bizakodásban, de volt benne mélysé­ges bánat és fájdalom is. Az élet ezerarcú réme meredt kegyetlenül Helen arcába. Odakinn pe­dig a végtelen, sötétség-boritotta erdők, zegzu­gos hasadékok, kopasz sziklafalak, végtelenbe elnyúló hegygerincek sizntén oly szivfájditóan bánatos érzést ébresztettek a leányban, hogy alig bírta elviselni. Órákon át. mérföldeken ke­resztül sehol egyetlen ház, egyetlen kunyhó, egyetlen indián sátor! Megdöbbenve érezte meg IIelien, mekkora a világ és milyen kicsi az em­ber. Aztán a sötétség egyre jobban betakarta a tájat, hideg éjjeli szél fújt be az ablakon, fehér csillagok tílnedeztek föl a sötétkék égen. A testvérek összekulcsolt kézzel, összebújva, fe­jükéi. egymáshoz hajtva, elaludtak meleg úti köpenyük alatt. Másnap reggel, éppen mikor a két leány me­gint a kimeríthetetlen tarisznya mélységeiben kutatott, Eas Vegas állomásra ért, a vonat. J — Nézd, nézd! — kiáltott Bo egyszerre izga­tottan. — Cowboyok! Oh, Helen! Nézd! Helen elkacagta magát. Nem a cowboy okra tekintett először, hanem a bugára és kacagnia kellett, hogy milyen csinos. Öröm volt ránézni. Geszten y eb ama, könnyű, fürtös haja volt, sö­tétkék szeme, a pillantása pedig merész, szinte fiúsán élénk és veszedelmesen vonzó. Odakinn, a nyers-gerendából ácsolt állomás előtt néhány vasúti hivatalnok álldogált, he­gyes kala.pu mexikóiak és lustálkodó cowboyok. Tagbaszakadt nyurga., legtöbbnyire kissé karí- kalábu férfiak voltak, az arcuk csinos, fiatal, a szemük éles és merész. Egyikükön megakadt a két leány tekintete. Mintha szobor lett volna, Apolló felöltöztetett szobra. Bronzból mintázott Apollóé. Jól állt rajta az élénkpiros nyakkendő. Puskáját lóháttá a vállán, nagy, görbe sarkan­tyúja pengett. Úgy látszik, észrevette Bo bámuló pillantását, mert egyszerre elmosolyodott, fel­csillant a szeme és megindult a leányok ablaka felé. Furcsa, szinte ügyetlen volt a járása, mint­ha nem lenne hozzászokva, hogy gyalog men­jen. Sarkantyújának muzsika volt a pengése . . Levette seanbreróját és megállt az ablaknál, mo­solyogva, bámulattal, egyszerű nyíltsággal. He- lenoek tetszett a tekintete. Hirtelen odafordult a húgához, mert kiváncsi volt, milyen arcot csi­nál Bo ehhez a hódításhoz s nevetve vette ész­re, hogy a szóbanforgó ifjú hölgynek elpárol­gott a bátorsága és ijedt szemekkel nézi a fiút. — Jó reggelt kívánok — mondta a cowboy kedves, nyílt, mosolyával. — Ha szabad érdek­lődnöm, merrefelé utaznak? A hangja erős volt, érces, de volt benne va­lami tréfás csengés is. Helien egy cseppet sem félt tőle. Felelt a kérdésre: — Magdalénába, aztán postakocsin tovább, a Fehér-hegység felé. A cowboy kék szemeiben meghökkenés volt. — Az már apache-terület, kisasszony — mondta. — Messze van. Sajnálom, hogy nem szállnak le hamarább. Ott bizony nem igen lesz jó. két ilyen gyöngyvirágnak ... Már megbo­csássák, ha kérdezem: talán bizony mormonok? — Nem — felelte Helen nevetve. — A nagy­bátyánkhoz, A! Auch'iuclosshoz megyünk. — Ugyan! Igazán? Ne mondja! Voltam már Magdalénában ón is és halottam Andiin cl oe farmjáról... Látogatóba mennek?--- Nem. Ott fogunk lakni ezentúl. — Ez már valami Ilyen leányok kelletlek ide a Nyugatra... Igen, hallottam A1 Andiin clos: ról. Igazi derék, régi arizonai farmer, juhte- nyéeztő. Ejnye, ejnye... Ugyan mit gondolnak, ha elmennék oda egyszer és munkát kérnék tő­le, vájjon elfogadna-e? Úgy mosolygott, hogy lehetetlen volt eiko- molyodnd és a gondolata nyílt volt, mint a tisz­ta forrásvíz. Helennek megint nagyon megtet­szett a tekintete, amint Bóra nézett. Egy-két év óta, Bo nagyleány kezdet lenni és minden­nap csinosabb lett, mindenki utána fordult és igyekezett a közelébe férkőzni. De a cowboy tekintete nem volt tolakodó, inkább örvendező, tréfásan csodálkozó és valamiképpen mégis tisz­teletteljes. Bo pedig lassan elpirult... — A nagybátyám azt irta egyszer, hogy soha sincs elég megbízható ember a farmján — mondta mosolyogva Helen Rayner. — Akkor hát elmegyek. Olyan hirtelen mondta, olyan komoly arccal, olyan fiatalos felhevüléssel hogy lehetetlen lett volna komolyan venni, de Helen mégis megérez­te a hangján, hogy nem tréfál és hogy nem szo­kott sokat töprengeni, mielőtt életbevágó dol­gokban határoz. Helennek megint nevetnie kel­lett. Bo talán először életében nem tudta, mit mondjon erre a beszédre. — Lehet, hogy a kis húgom majd szól egy­két jó szót az érdekében A1 bácsinak — hajolt ki Helen mosolyogva az nádakon. A vonat eb­ben a pillanatban indult. A cowboy két hosszú lépéssel még mindig az ablaknál manóit és ki­pirult, kisfiúsán mosolygó arcával Bo felé íor- diult. Meglengette a kalapját. — Viszontlátásra^ kis szerelmem! — kiál­totta. Aztán eltűnt. — Lám, lám — évődött Helen, amint visz- szaült a helyére. — Micsoda tüzes gavallér! Bo arca olyan volt, mint a rózsaszirom. — NelI! Hát nem volt fényes? — kiáltotta. — Fényesnek nem volt fényes, de csinos­nak csinos — jelentette ki Helen nevetve. Bo felugrott és kinézett az ablakon. De csa­lódva. húzta vissza a fejét. Már senkit sem látott. — Gondolod, Helen, hogy csakugyan eljön A1 bácsihoz? . — Gyermek, hiszen tudhatod, hogy csak tréfált! — Nett, fogadjunk, hogy eljön! Oh. milyen nagyszerű lenne... Én ezentúl csak oowboy- ba leszek szerelmes... Azok bezzeg mások, miül a te lerázhatni lan gavallérod, az az utá­latos Harve Riggs!

Next

/
Thumbnails
Contents