Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-07 / 129. (2350.) szám
I ségben akarunk élni minden szomszédunkkal, de ez a béke a köztársaság területének egy talpalatnyi földjére! sem vásárolható meg. Határozottam kijelentjük, hogy a trianoni békeszerződés területi rendelkezéseinek revíziója komoly és engesztelhetetlen ellenállást, de egyúttal a béke sírját is jelenti. Az ülés néhány mén {■elun i ügy elintézése után véget ért. A legközelebbi ülés június 11-én, szerdán délután három órakor lesz. Napirenden szerepel a mai ülésen letárgyalt törvényjavaslatok második olvasása, valamint a Kínával kötött barátsági és kereskedelmi szerződés ratifikálása. A nemzetvédelmi miniszter a Prága melletti katonai katasztrófáról Prága, június 6. A képviselőház véderőbi- zottságában ma Viskóvszky nemzetvédelmi miniszter nyilatkozott a Prága melletti robbanási katasztrófáról, amelynek két halottja és három súlyos sebesültje volt. A miniszter hangsúlyozta, hogy a katonai gyakorlat előtt minden szükséges óvintézkedést megtettek. Közvetlenül a robbanás előtt a parancsnokié törzs- kapitány még az aláaknázott árkokat is fölülvizsgálta és mindent a legnagyobb rendben talált. A negyedik aknánál is, ahol a szerencsétlenség történt, alig néhány perccel a katasztrófa előtt járt. A katasztrófát Mertl továbbszolgáló szakasz- vezető, a szerencsétlenség egyik áldozata idézte elő, mert a gyujtózsinórt valószínűleg az előirt időnél előbb húzta meg. A miniszter ezután részletesen foglalkozott azzal. milyen sebesülést, szenvedtek a többi katonák. akik közül az egyik törzsőrmester álla-1 pota komoly, de nem életveszélyes. Ezután a miniszter újból nyilatkozott Dvorak orvos-alezredes katonaszabaditási afférjáról és hangsúlyozta, hogy Dvorákot a vádtanács bocsátotta szabadon, mert a vizsgálat már olyan stádiumban volt, hogy a szabadlábrahelyezés a vizsgálat menetét nem veszélyeztethette. Örömmel állapította meg, hogy a Dvorák-eset csak egyetlen ilyen eset a hadseregben, úgyhogy nem lehet arról beszélni, hogy a hadseregben sok visszaélés lenne. Dvorákot fölfüggesztették állásától és az ügy föltétlenül a bíróság elé kerül. Ami egye* képviselők közbenjárását. illeti, a miniszter kijelenti, hogy ez a kérdés is bírói vizsgálat tárgyát képezi, eddig azonban a katonai hatóság nem tud egyetlenegy olyan esetről sem, hogy parlamenti tényezők törvénytelenül avatkoztak volna bele a Dvorák-féle esetben. T>ttar.M.yvVAGVARHIRliAg 1960 június 7, szombat. IIIIIIIPMII — U) terv a népszövetségben működő kisebbségi intézet fi elállítására? A Národní Politika Curfius akciójáról — A németek döntő befolyást követelnek az európai kisebbségek sorsának Intézésénél — A genfi oszt ülésszak meglepetése stb., hogy beavatkozhassanak az idegen államokban élő kisebbségeik sorsának intézésébe. A kisebbségvédelem ezen megoldásához meg akarják nyerni a németek Olaszországot és Angliát íjs. A Národni Politika szerint á németek német ellenőraés alá akarják juttatni a német kisebbségeket, de egyúttal az olaszok, a magyarok s esetleg a macedónok köve töltéseit is támogatják. A magyar községek és egyesületek Trianon évfordulója alScalssiíóíS 20 ezer memorandumot küldtek a népszövetséghez Prága, június 6. A Národni Politika értesülése szerint a német külügyminisztérium a népszövetség őszi ülésszaka számára a nemzeti kisebbségi kérdés ellenőrzésére vonatkozóan munkaprogramot dolgozik ki. Gu rítus német külíügym in is zte r megbízottija ebben a kérdésben már tárgyalásokat is folytat a népszövetség egyes francia tényezőivel. A. németek terveit azonban a franciák nyugtalanul fogadják. Németország elégedetlen a kisebbségek mostani helyzetével és nyomást akar gyakorolni a többi nagyhatalmakra, hogy egy külön kisebbségi intézetet létesítsenek a népszövetség vezetése alatt, a. kisebbségi intézet szekcióit azok a nagyhatalmak és államok vezetnék, amelyeknek hozzátartozód legnagyobb számban élnek idegen államokban. Ez teliát annyit jelentene, hogy a német kulcs szerint a németeknek volna ebben az uj kisebbségi intézetben a legnagyobb befolyásuk, mert ők a Cseh szlovák iában élő német kisebbségeket mint a német nemzet elválaszthatatlan részének tekintik. Az előkészületek szerint — irjia a Národni Politika — a németek ellenőrzést akarnak gyakorolni Csehszlovákiában, Lengyelországban, Jugoszláviában, Bulgáriában, Romániában és Olaszországban. Berlinben most a legtöbbet beszélnek Csehszlovákiáról, Felső- sziléziáról és Danzigról. Az ellenőrzés a német javaslat szerint elsősorban a független német iskolákra, a német kisebbségeknek az anyaországgal való szabad kapcsolataira vonatkozna. Egyes német tervek a cseh lap szerint közvetlenül érintik Csehszlovákia szuverenitását és ezeknek elfogadása az államnak két részre való osztását jelentené és pedig egy csehszlovák és egy német részre, mely német rész a berlini néniét ellenőrzés alá kerülne. E kérdés kapcsán Ausztriának Németországhoz való csatolását későbbi időkre halasztották. A németek hangsúlyozzák, hogy a kisebbségek védelmének ilyen megoldása lehetőséget adna más államoknak, főleg a wslár államoknak, Olaszországnak, Magyarországnak, Bulgáriának Genf, jurán* 6. A trianoni békeszerződés aláírásának tizedik évfordulója alkalmából Magyarország valamennyi városa, községe, egyesülete, továbbá a Nyugateurópában és Amerikában létező külföldi magyar egyesületek memorandumot küldöttek a népszövetséghez, amelyben azt hangoztatják, hogy az európai béke érdekében a triianóni békeszerLondon, junius 6. MacDouald tegnap estig végleg átszervezte kormányát és a rekonstrukcióról bizonyára még ma hivatalosan értesíti a sajtót. Thomas, az eddigi fő- pecsétőr és a munkanélküliség leküzdésére alakult minisztérium vezetője átvette a domíniumok minisztériumának vezetését, mig loTd Passfield, aki eddig a gyár mát ügyi és a dominiumi minisztérium élén állott, megtartja a gyarmatiigyi minisztériumot. Hart- shorne, a Simon s-bi zo tts ág munkáspárti tagját, főpeesétőrnek nevezték ki. A lemondott Turner helyébe a bányaügyi minisztérium élére Shinvell volt bányaügy! miniszter, a hadügyminisztérium pénzügyi titkára kerül, mig Shinvell eddigi helyét Sandiers tölti be. Addison parlamenti titkárt a lemondott Buxton helyére nevezik ki mező- gazdasági miniszternek. A mezőgazdasági ződés megváltoztatásának napirendre tűzése halaszthatatlan kötelesség. Összesen 20.000 ilyen memorandum érkezett a népszövetséghez. A memorandumok foglalkoznak a magyar nemzeti kisebbségek helyzetével is és hangsúlyozzák, hogy az utódállamok nem tartják be a kisebbségvédelmi szerződéseket minisztérium államtitkára Delawari gróf lett, aki eddig a hadügyminisztérium alál- lamtitkára volt. A hadügyminisztériumban megüresedett állást lord Marely kapja meg. A Daily Telegraph véleménye szerint a változások nem erősitik meg lényegesen a kormányt. MacDonaid a kormány egyéves jubileuma alkalmával interjút adott a Daily Héráidnak, s utal a munkáskormány érdemeire. Véleménye szerint a Labour Party nagyban elősegítette az elmúlt évben a béke megszilárdulását. A flottaszerződés révén csökkentették a fegyverkezést és * nemzetek közötti súrlódást letompitották. A munkanélküliségre vonatkozólag •* miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány mindent el fog követni az ország gazdaság! erejének növelésére és a gazdasági depresszió eltüntetésére. MACD0NALD alaposan átszervezte kormányát A Laticur-kcrmáinr egy éves Jubileuma - Több ui miniszter az ERDŐ SZERELMESE REGÉtyy Irta: ZRNE GÍ5£W Fordította: KOSftRyNé RÉZ LOLR (S) Pedig, Riggs volt a legellenszenvesebb valamennyi gavallérja között odahaza a városban. S ráadásul még Heten anyját is be tudta fonni valamiképpen, annyira, hogy pártolta Riggset a leányánál. Pedig nem volt sem jó, sem okos, sem csinos, szóval nem volt i'ajta szeretni való semmi a világon. Hencegő, kiáltihatatlan kalandor volt, hosszú hajat hordott, puskával járt és egyre a hőstetteit emlegette. Helen sejtette, hogy nem mind igaz, amit Riggs a Vad-Nyugaton véghezvitt dolgokról mesél, sejtette azt is, hogy nincs benne elég egyéniség még arra se, hogy hírhedt gazember tudjon lenni, ha már híres jó ember nem lehet. Éppen ezért nem is félt tőle, csak megvetette. De most, amint észrevette a szomszéd kocsiban le skelő dő alattomos tekintetét, elszorult a szive ésér ezte, hogy óvakodnia kell ettől az embertől. Hirtelen mintha kinyíltak volna a szemei. Arra kezdett gondolni, hogy bizonyosan nem lesz csupa boldogság ez az uj élet sem. Már az is éppen elég, hogy Higgs semmi esetre se fog kitérni az utjából. sőt mindenféle módon azon iparkodik majd, hogy elérje a célját, különösen most, hogy gazdag örökség vár reá. Helen érezni kezdte, hogy saját erejére van utalva, ami az első pillanatban elbátortalanította. De aztán büszkén egyenesedett ki megint. Nem lett volna Aunchincloss húga, ha elveszti a bátorságát. Most már szinte nevetni tudott volna haragjában, ha Riggsre gondolt. Mikor felült a vonatra, dobogó szívvel fogadta meg magában, hogy méltó akar lenni az úttörők életéhez. „Otthont kell építeni itt, a messzi nyugaton" — irta az öreg A1 •— “és asszonyokra van szükség. akik nem félnek"... Heten ilyen asszonv akart lenni és ilyenné akarta tenni a. bugát is. Nem akart többé Riggsre gondolni. A vidéket nézte és közben Bó-rn vigyázott, aki minden ál- ’orriáson leszállt volna. Álmodozó bágyadtságba merült, amint a. fenyőerdők és a vönhenyeges, kopasz sziklák lasean vonultak efl előtte végtelen sorban. Látták, amint a nap vörösen száll le Uj- Mexikó hegyei mögött, de nem nézték sokáig, mert Bónak eszébe jutott, hogy éhes és elő kellett venmá a nehéz elemózsiáé tarisznyát. Két ülésük volt, szemben egymással a kocsi végében, körülöttük felhalmozva hevert minden, aimiit magukénak mondhattak ezen a világon. Édesanyjuk, résziéit szerető gondoskodásból és talán azért is, hogy ne legyenek túlságosan szegényesek a gazdag rokon házánál, sok pénzzel és gonddal szerzett meg nekik minden szükséges holmit. Ott ült a két testvér, egymással szemben, kényelmes ntifejkö tőben, térdükön a tarisznya. Ettek és nézték a sötét hegyormokat odakint. A vonat lassan kapaszkodott fölfelé a kanyargós hegyipályán. Mindenki evett a zsúfolt kocsiban, mert vacsora ideje volt. Ha Helen nem a vad és főnsóges hegyeket nézte, a szomszédai mulattatták és érdékelték. Egy pillanatig sem unatkozott. Elgondolkozva, csendes mosolygással nézd égéit,e a különböző vidékekről összeverődött férfiakat, uszonyokat, gyermekeket. Mind középosztálybeli családok voltak, szegények, nélkülözők, akik nem bírták tovább a rossz gazdasági viszonyokból fakadó nyomorúságot és reménykedve indultak neki a bizonytalan útnak, hogy uj életet kezdjenek. Volt valami felemelő ójs szép ebben a bátor, reménykedő bizakodásban, de volt benne mélységes bánat és fájdalom is. Az élet ezerarcú réme meredt kegyetlenül Helen arcába. Odakinn pedig a végtelen, sötétség-boritotta erdők, zegzugos hasadékok, kopasz sziklafalak, végtelenbe elnyúló hegygerincek sizntén oly szivfájditóan bánatos érzést ébresztettek a leányban, hogy alig bírta elviselni. Órákon át. mérföldeken keresztül sehol egyetlen ház, egyetlen kunyhó, egyetlen indián sátor! Megdöbbenve érezte meg IIelien, mekkora a világ és milyen kicsi az ember. Aztán a sötétség egyre jobban betakarta a tájat, hideg éjjeli szél fújt be az ablakon, fehér csillagok tílnedeztek föl a sötétkék égen. A testvérek összekulcsolt kézzel, összebújva, fejükéi. egymáshoz hajtva, elaludtak meleg úti köpenyük alatt. Másnap reggel, éppen mikor a két leány megint a kimeríthetetlen tarisznya mélységeiben kutatott, Eas Vegas állomásra ért, a vonat. J — Nézd, nézd! — kiáltott Bo egyszerre izgatottan. — Cowboyok! Oh, Helen! Nézd! Helen elkacagta magát. Nem a cowboy okra tekintett először, hanem a bugára és kacagnia kellett, hogy milyen csinos. Öröm volt ránézni. Geszten y eb ama, könnyű, fürtös haja volt, sötétkék szeme, a pillantása pedig merész, szinte fiúsán élénk és veszedelmesen vonzó. Odakinn, a nyers-gerendából ácsolt állomás előtt néhány vasúti hivatalnok álldogált, hegyes kala.pu mexikóiak és lustálkodó cowboyok. Tagbaszakadt nyurga., legtöbbnyire kissé karí- kalábu férfiak voltak, az arcuk csinos, fiatal, a szemük éles és merész. Egyikükön megakadt a két leány tekintete. Mintha szobor lett volna, Apolló felöltöztetett szobra. Bronzból mintázott Apollóé. Jól állt rajta az élénkpiros nyakkendő. Puskáját lóháttá a vállán, nagy, görbe sarkantyúja pengett. Úgy látszik, észrevette Bo bámuló pillantását, mert egyszerre elmosolyodott, felcsillant a szeme és megindult a leányok ablaka felé. Furcsa, szinte ügyetlen volt a járása, mintha nem lenne hozzászokva, hogy gyalog menjen. Sarkantyújának muzsika volt a pengése . . Levette seanbreróját és megállt az ablaknál, mosolyogva, bámulattal, egyszerű nyíltsággal. He- lenoek tetszett a tekintete. Hirtelen odafordult a húgához, mert kiváncsi volt, milyen arcot csinál Bo ehhez a hódításhoz s nevetve vette észre, hogy a szóbanforgó ifjú hölgynek elpárolgott a bátorsága és ijedt szemekkel nézi a fiút. — Jó reggelt kívánok — mondta a cowboy kedves, nyílt, mosolyával. — Ha szabad érdeklődnöm, merrefelé utaznak? A hangja erős volt, érces, de volt benne valami tréfás csengés is. Helien egy cseppet sem félt tőle. Felelt a kérdésre: — Magdalénába, aztán postakocsin tovább, a Fehér-hegység felé. A cowboy kék szemeiben meghökkenés volt. — Az már apache-terület, kisasszony — mondta. — Messze van. Sajnálom, hogy nem szállnak le hamarább. Ott bizony nem igen lesz jó. két ilyen gyöngyvirágnak ... Már megbocsássák, ha kérdezem: talán bizony mormonok? — Nem — felelte Helen nevetve. — A nagybátyánkhoz, A! Auch'iuclosshoz megyünk. — Ugyan! Igazán? Ne mondja! Voltam már Magdalénában ón is és halottam Andiin cl oe farmjáról... Látogatóba mennek?--- Nem. Ott fogunk lakni ezentúl. — Ez már valami Ilyen leányok kelletlek ide a Nyugatra... Igen, hallottam A1 Andiin clos: ról. Igazi derék, régi arizonai farmer, juhte- nyéeztő. Ejnye, ejnye... Ugyan mit gondolnak, ha elmennék oda egyszer és munkát kérnék tőle, vájjon elfogadna-e? Úgy mosolygott, hogy lehetetlen volt eiko- molyodnd és a gondolata nyílt volt, mint a tiszta forrásvíz. Helennek megint nagyon megtetszett a tekintete, amint Bóra nézett. Egy-két év óta, Bo nagyleány kezdet lenni és mindennap csinosabb lett, mindenki utána fordult és igyekezett a közelébe férkőzni. De a cowboy tekintete nem volt tolakodó, inkább örvendező, tréfásan csodálkozó és valamiképpen mégis tiszteletteljes. Bo pedig lassan elpirult... — A nagybátyám azt irta egyszer, hogy soha sincs elég megbízható ember a farmján — mondta mosolyogva Helen Rayner. — Akkor hát elmegyek. Olyan hirtelen mondta, olyan komoly arccal, olyan fiatalos felhevüléssel hogy lehetetlen lett volna komolyan venni, de Helen mégis megérezte a hangján, hogy nem tréfál és hogy nem szokott sokat töprengeni, mielőtt életbevágó dolgokban határoz. Helennek megint nevetnie kellett. Bo talán először életében nem tudta, mit mondjon erre a beszédre. — Lehet, hogy a kis húgom majd szól egykét jó szót az érdekében A1 bácsinak — hajolt ki Helen mosolyogva az nádakon. A vonat ebben a pillanatban indult. A cowboy két hosszú lépéssel még mindig az ablaknál manóit és kipirult, kisfiúsán mosolygó arcával Bo felé íor- diult. Meglengette a kalapját. — Viszontlátásra^ kis szerelmem! — kiáltotta. Aztán eltűnt. — Lám, lám — évődött Helen, amint visz- szaült a helyére. — Micsoda tüzes gavallér! Bo arca olyan volt, mint a rózsaszirom. — NelI! Hát nem volt fényes? — kiáltotta. — Fényesnek nem volt fényes, de csinosnak csinos — jelentette ki Helen nevetve. Bo felugrott és kinézett az ablakon. De csalódva. húzta vissza a fejét. Már senkit sem látott. — Gondolod, Helen, hogy csakugyan eljön A1 bácsihoz? . — Gyermek, hiszen tudhatod, hogy csak tréfált! — Nett, fogadjunk, hogy eljön! Oh. milyen nagyszerű lenne... Én ezentúl csak oowboy- ba leszek szerelmes... Azok bezzeg mások, miül a te lerázhatni lan gavallérod, az az utálatos Harve Riggs!
