Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-06 / 128. (2349.) szám

Ma< iiAnmh D2í ©I«ía8 ' Ma< nánmili f* ©í«8»8 39^ % IX. évf. 128. (2349) szám » Péntek - 1930 június 6 iZUMWARHIRMB Előfizetési ár; évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké; külföldre t évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Ké Képes Melléklet ára havonként 2.50 Ké A szlovenszköi és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő; DZURÁNY1 LÁSZLÓ FO&GÁCfí GÉZA Szerkesztőség; Prága 0, Panská ulice 12. 0. emelet. — Telefoni 30311. — Kiadóhivatal; Prága EL Panská vlice 12. m. emelet. Telefon: 34184. SÖRGÖNYCIMj HÍRLAP. PRftHft, A százéves Algír (sp) Prága, junius 5. Ez a romantikus földterület száz év előtt került francia kézibe, kalóziföldiből gabona­földdé vált s ma legértékesebb része a fran­cia gyarmatbirodalomnak. A Teli-Atlasz hegység termékeny völgyein vasút fut ke­resztül, nagyvárosok keletkeznek az óriási oázisokon, a negyedmi Illés Algír városának perifériáin gyárkéméinyek füstölögnek, s az ország, melynek területe ugyanakkora, mint Franciaországé, lakosainak száma pedig már hat millió, gigászi lépésekkel halad az európai értelemben vett gazdag kifejlődés felé. Hol vannak azok az idők. amikor Nu- midiában még a vandálok uralkodtak és a 15. században arab kalózok rendeztek be erős birodalmat a sziklákkal erősített, meg­közelíthetetlen partvidéken! Három évszá­zadig hiába harcoltak az európai hatalmak e sziklák ellen: örök rettegés kisérte az al­gíri gályákat, melyek hol Spanyolországban, hol Olaszországban, hol a Levamtén jelen­tek meg és bő ember- vagy áruzsákmánnval vonultak vissza bevehetetlen váraikba. Ka­tolikus Ferdinánd hadjárata csődöt mondott ellenük a 16. században, s a Szítaimbultól el­szakadt janicsárok vezéreikkel, a dei-efekel, a 19. század elejéig bizonytalanná tették a Földközi tengert. Ez volt az az idő, amikor a leterrorizált középtenger elvesztette jelen­tőségét és az ipáT,' kereskedelem áz 'Északi tengerre és az Atlanti óceánra — Amerika felé — orientálódott. Akkoriban Indiába is Afrika megkerülésével jutottak az emberek, Szíriába, Egyiptomba szárazföldön, mert ritkán került ki európai hajó épen az algíri és a máltai kalózok Scilia és Oharibdisze kő­iül. Legendás rettegés szállotta meg a le­gyengült déli partvidékeket, e a mit ma a kalózokról tudunk, vagy ahogy a kalózokat elképzeljük, az algíri keserves emlékekre támaszkodik. 1775 után számos kisebb euró­pai hatalom az algíri rém adófizetője lett. Elsőnek az amerikaiak kerültek ki az afri­kai kalózok bűvköréből: 1815-ben az ameri­kai zászló tiszteletben íartására kényszeri- tétték az akkori deit. A halálos csapást Franciaország mérte a kalózországra. Ami­kor a régenoe tekintélye ingadozni kezdett, a király szükségesnek látta, hogy egy nagy tengerentúli győzelemmel visszaadja a nem­zet önbizalmát és helyreállítsa a királyság tekintélyéi. Kapóra jött, hogy 1827-ben Dei Baba Hussein megsértette a francia követet, s az algériai háború csakhamar megkezdő­dött. Duperre tengernagy és Bonrmon t tá­bornok 1830 július 5-én megadásra kénv- szeritették a deit, s ettől a naptól számítják a franciák Algír birtokbavételét. Ezerk i le no­sza zharminc algériai év loscz, Franciaország­ban, ünnepük a centenáriumot; a nagy fel­lendülést, amit az elmúlt száz év Algírnak hozott, s egyáltalán a gyarmatbirodalmat, a legértékesebb gyarmat szimbólumában, az erőt és egységet, ami ma Északafrikát Fran­ciaországhoz fűzi. így e jubileumnak politi­kai és demonstratív jellege is van. Tagadhatatlan, hogy a' franciák megvál­tották Északafrikát. .1830 után sok baj volt még, a felkelő Aibd el Kadar, aki a júliusi forradalom zavarát kihasználva, 1830-tól 1847-ig rettegésben tartotta a franciákat, bajt bajra halmozott, s Savary ügyetlen ke­gyetlenkedéseit csak Bugeaud tábornok tud­ta .jóvá tenni 1844 után, sőt a végleges paci­fikálás csak 1900 és 1911 között következett be Jounart bölcs és szelíd kormányzása alatt. De ma az eredmény elvitathatatlan, Algír gazdag föld, amelynek jótéteményeit Franciaország nagyon érzi. Az anyaország1 MASARYK: Az európai kisebbségi kérdést a háború utáni béke nem tudta alapvetóen megoldani A köztársasági elnök nyilatkozata a kisebbségi kérdés meg­oldásának lehetőségeiről — A többségi nemzet kötelességei Prága, június 5. Néhány hónappal ezelőtt alakult meg Prágában Krótta meghatalmazott miniszerrel az élén a kisebbségi kérdések ta­nulmányozását céljául kitűző társaság, amely egy szemlét is kiad „Nánoduostni Ob®or“ (nemzetiségi figyelő) címen. Az első számban jelent meg a köztársasági elnöknek egy nyilat­kozata, amit a társaság képviselői előtt mon­dott, akik őt a társaság céljairól informálták. Masaryk elnök e nyilatkozatában a kisebbsé­gi kérdésről ezeket mondotta: — A * európai nemzeti kisebbségi kér­dést a háború utáni béke nem tudta Alap­vetően megoldani. r , A békekonferenciákon áz államok és néni 'á nemzetiségek tárgyaltak. Az államok aligha lehetnek nemzetiségileg teljesen egysége­sek. Az államok eredetileg nem a’most'díva-j tos nemzetiségi, hanem elsősorban dinaszti­kus, politikai, gazdasági, földrajzi stb. elvek alapján alakultak ki- Valószínű, hogy még újabb kisebbségiek is fognak jogaikért jelent­kezni olyan államokban is, amelyekben od­áig a nemzeti kisebbségi kérdés még nem volt aktuális. A többségi nemzet feladata minden ál­lamban, hogy a kisebbségek helyzetét ön­magával és az álammal szemben okosan szabályozza. Ne várjunk arra. hogy mit akarnak és mit fognak kérni és követelni a kisebbségek; a koncessziókat ne asze­rint tegyük, hogy egyik-másik kisebbség milyen hangosan követel magának elő­jogokat. Hanem a viszonyok helyes anali­zálása révén önként kell eljutni ahhoz a programhoz, amelynek alapján a kisebb­ségek helyzetét rendezni lehet. ezt a programot önként, önmagunk és az ál­lam, nem pedig a kisebbségek iránti köteles­ségből kell végrehajtanunk. — Mái’ többször hívtam fel a figyelmet ar­ra, hogy kimerítőbben keltene tanulmányozni azt, hogy miképpen oldották meg a nemzeti­ségi kérdést másutt, például Svájcban. Bel­giumban $££>* Ezt a tanulmányt természetesen csak oly célból keli lefolytatni negl? ­merjük a megoldások különböző típusait » nem azért, högV, egyszerűen átvegyük a kész külföldi mintákat. :sui generis,. különböző történelmi, néprajzi, faji, gazdasági és más szempontok szerint. Köztársaságunk helyzete, feladata és földrajzi fekvése olyan, hogy bátorságot kell vennünk hoz­zá, hogy a kisebbségi problémát a mi adott konkrét viszonyaink szerint megold­hassuk. Hiszek benne, hogy a mi jóakaratunk és a kisebbségek jóindulata mellett — de elsősor­ban a mi jóakaratunk mellett — sikerül idő­vel megteremtenünk a nemzetiségi probléma megoldásának külön, csehszlovák típusát. — A társaság feladata nem politikai és ad- minisztrativ természetű, hanem tudományos. Nemzetiségi viszonyaink rendezése óriási po­litikai munkát igényel, egyben a kormány, a parlament, stb. egész sereg adminisztratív kezdeményezését. Ha a politikai tényezők eredményes munkát akarnak végezni, ehhez te. jedeimes anyagira van szükségünk, hogy át­tekinthessék, milyenek az egyes megoldások lehetőségei s mindaz, ami ezzel összefügg, jól kell ismerniük az egyes nemzeti kisebbségek gazdasági és kulturális helyzetét az államban. Azt hiszem, hogy ezt az anyagot megszerezni feladata a társaságnak és örömmel hallanám, ha szilárd elhatározásuk ezt a munkát tárgyi­lagosan és igazságosan végrehajtaná és köz­ben összeköttetésbe jutnának úgy bent az orsóban kisebbségeink képviselőivel, mint a hffeőnló külföldi és nemzetközi szervezetek­kel. A szenátus ülése Prága, junius 5. A szenátus ma délelőtt tár­gyalta a gabonává mohról és a behozatali jegy- rendszierról szóló törvényjavaslatokat. E ja­vaslatok tárgyalása előtt a szenátus megsza­vazta a munkanélküliek állami segélyezésé­ről szóló tömény novelláját. A napirenden szereplő két törvényjavaslat felett közös vi­ta indult, amelyben részt vettek MikuMcek kommunista, Eeller német szociáldemokrata, Stollberg német keresztényszocialista, Sechtr cseh agrárius és Spiess német agrárius. A. szenátus a délután folyamán első olva­sásban elfogadta a gabonavámokról és a be­hozatali jegyrendszerről szóló törvényjavas­latokat, második olvasásban pedig gyorsított eljárással a genti rendszer novelláját. A sze­nátus legközelebbi ülése junius 11-én dél­után 5 órakor lesz. évente két milliárd értékű árut exportál Al­gírba, míg a bevitel onnét nem sokkal ke­vesebb. Kitűnő piac és kitűnő nyersanyag­terület a gyarmat, a franciák pompás minta- gazdaságokat rendeztek be a termékeny mezőkön, s a világháborúban Algír több százezer katonát adott az anyaországnak. Nem csoda, ha a centenárium alkalmával Pár is büszkén és hálásan gondol legértéke­sebb gyarmatára és fitogtatja az egységet, amely Mangin tábornok híres szavai szerint nem ismer többé különbséget gyarmat, és anyaország között, mert csak egy és osztha­tatlan Franciaország van, egyetlen céllal, egyel le n rendeltetéssel. Az egységet azonban újabban nagyon fitogtatni kell. Franciaországnak a háborít után veszedelmek konkurrenee támadt a Földközi tengeren és a vetélytárs szemét elsősorban a két gazdag francia gyarmat: Tunisz és Algír felé irányította. Olaszország ember fölöslegét évtizedek óta Északafriká- ba küldi. Algírban a 400.000 francia mellett 74.000 zsidó, 123.000 „naturaiizált“ idegen (csupa olasz) és 210.000 más idegen (szin­tén csupa olasz) él az 5.2 millió bennszülöt- tön kiviül. Az olaszok száma napröl-napra nő és ismeretes Mussolini teóriája, amely sze­rint a természet örök törvényeinek megfe­lelően az északafrikai gyarmatok inkább illetik meg a közelebb lévő, túlszaporodott és szegény Olaszországot, mint Franciaor­szágot, mely gazdag, távol van és nem ren­delkezik kolonizálni tudó emberfölösleggel. Az algériai jubileum egészen másként hat, ha tudatosítjuk,, hogy ez a földterület ma a nyugateurópai népek legveszedelmesebb Erisz-almája s kényesebb politikai kérdés, mint Középeurópa. Algír áll az örökös olasz- francia konfliktusok középpontjában, így Al­gír determinálja az európai népek fejlődé­sét. A centenárium kihangsúlyozott párisi ünneplése ellentiüntetéseket váltott ki Olasz­országban, ahol sohasem mondanak le e földterület igényléséről. Algír áll elsősorban a nyugati népek Páneurópaijainak megalaku­lása útjában. Amaido Mussolini, a diuce öccse, tegnap cikket irt a fasiszták vezérorgánumában Páneurőpárój s feltűnő szívélyességgel tár­gyalta Briand tervét, amely szerinte az egyedüli helyes ut a dollár és a boÜsevizmus egyre erősödő befolyásának megtöréséhez. Csakhogy Páneurópa megteremtése több előfeltétel megvalósításától függ. A hivata­los olasz vélemény ezeket, a teljesítendő elé- ' feltételeket a következőkben látja: 1. a bé­keszerződések revíziója; 2. a gyurmatok arány] ágas elosztása; 3. a fegyverkezések paritása; 4. messzemenő gazdasági és vám- szerződések kötése; 5. a kormányok titkos politikáinak likvidálása. A két legfontosabb pont természetesen a két első. Az olaszok szerint Páneurépéről mindaddig sző sem le­het, amig a békeszerződéseket nem revi­deálták és a gyarmatokat egyenletesen el nem osztották. Ebben a viszonylatban Algír jelentősége nyomban megnő, mert nyilván­való, hogy az olaszok a „viszonylagos elosz- tás“ alatt Algír és Tunisz megszerzését értik. A centenárium megünneplése Parisban szép éks emelkedett. De sok nyugtalanság és félelem vegyüli belé. Ki tudja — gondolják az aggódó hazafiak, miközben tekintetüket a feltörekvő Róma felé irányítják — ki 'tud­ja. a jövő centenáriumkor Algír francia ké­zen van-e még? Maginot hadügyiminiszter algíri kőrútján ugyan kifejezte bizalmát és hitét a francia hadseregben. de a duce firen­zei és milánói beszédei pörölycsapáskén t ér­ték a franciákat, akik féltik, nagyon féltik Algírt az egyre sokasodó olaszoktól.

Next

/
Thumbnails
Contents