Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-06 / 128. (2349.) szám
2 1980 ftanfaa 6, péntek. S NITSCH ANDOR ül, egészségesebb alapokra épített fürdőpélitifcát kivételt a képviseifibáz egészségügyi bizottságában Prága, junhiB 5. a kepvi&előház egőszfe&gfigyi bizottsága tegnapi ülésén Spiraa miniszter expozéját tárgyalta. A vitában Xitseh And or. a szepesi németség képviselője hosszabb beszéddel vett részt. Közérdekű 'beszédét részletesen az alábbiakban ismertetjük: A magán^QnlSItet is támogatni kei? Az egészségügyi miniszter ur expozéjára vonatkozó megjegyzéseimet a köztársaság gazdasági helyzetének rövid jellemzésével kell kezdenem. Ez ebben az egy mondatban foglalható össze: Az általános gazdasági helyzet igen rossz. Az ipar visszaesése az egész köztársaság területén, különösen azonban Szlovenszkón, nagy mértékben jelentkezik. És ba ma van még egy gazdasági ág, amely az év bizonyos szakáiban a lakosságnak biztos kenyeret és foglalkozást nyújt, úgy ez a köztársaság fürdőipara. Azok a nagyszerű természeti kincsek, a páratlan szépségű hegyvidékek, a kiváló gyógyforrások és a történelmi levegőjű városok, amelyekkel a köztársaság rendelkezik, egyenesen idegenforgalmi országgá predesztinálják, de gazdaságilag az eddiginél nagyobb mértékben kell ezeket a térni esze tadta előnyöket kihasználnunk. Ebben a gazdasági értékesítésben az egészségügyi mini diámnak, mint a legnagyobb fiirdőfolepck kezelőjének, jé példával bel! előljárnia. Az egészségügyi minisztériumnak, mint a magán- fürdoielepek legfőbb ellenőrző hivatalának nem szabad ezt a pozícióját egyoldalúan kihasználnia és a magánfürdőket versenytársaknak tekintenie, hanem mint munkatársakat kel! kezelnie és azokat támogatnia kell. Az egészségügyi minisztériumnak kezébe kell ragadnia az iriciativát és a több minisztériumot is rá kell vezetnie, hogy a segítségre szoruló fürdőipart támogassák. A kereskedelmi, posta-ügyi, pénzügyi, vas útügyi, iskola-ügyi és külügyi m misztériumoknak minden rendelkezésükre álló eszközzel támogatni ok kell a fiirdöiparf, mert hiszen elsősorban az államnak van a fürdő- iparból és a vele kapcsolatos idegenforgalomból a legnagyobb anyagi haszna. Meg vagyok róla győződve, hogy Spiné dr. miniszter ur ezt az irányt, amit a fürdőipar támogatására ajánlok, követni is fogja és el fog tekinteni attól az elavult, már tizenkét éve követett irányzattól, amely a fürdőipar fejlesztését mindeddig csupán a legislativ természetű intézkedéseidben kereste. Az erre irányuló kísérletek sajnos nem voltaik helyesek és mindig önmagukban omlottak össze, miután egy minisztériumnak, nem lehet feladata a fejlődést és a haladást drákói intézkedésekkel megkötni, hanem ellenkezőleg: példát adó, jóakaratu támogatással a gazdasági életnek ezt az annyira fontos ágát továbbfejleszteni. Az egész világion folyik ma a harc, az idegenért, a vendégért és ebből a harcból a mi fürdőtelepeink sem vonhatják ki magukat. Etil a harcot minden rendelkezésre álló eszközzel folytatnunk kell, és csakis abban az esetben állhatjuk meg helyünket, ha a vendégnek nem csupán azt nyújtjuk, amit. neki a külföldön nyújtanak, hanem lehetőleg még ennél is többet. A vendégnek úgy kell magát nálunk éreznie, mintha odahaza volna, ez a titka az idegenforgalom emelésének. És itt szólnom kell a propagandáról is. A propagandának, amelyet az állam pénzén folytatnak, nem szabad csapán a* állami fürdőkre kiterjednie, hanem a magánftirdőkre is. Az idegen szívesebben jön olyan helyre, ahol nagy változatosságot nyújtanak neki, már pedig e-zt a változatosságot a sokféleség adja meg, aminek a propagandában is kifejezésre kell juntán. Nem elég, ba csupán a tengerentúli országokban folytatunk nagyszabású propagandát, ellenkezőleg: elsősorban a szomszédos államokra kell « propagandának a fősulyt fektetnie, amelyek vendégeink -legnagyobb kontigeneét adják. A beviteli, útlevél-, vizűm-, vám- és egyéb határátlépési nehézségeket, a minimumra kell csökkenteni és fel kell hagyni azzal a, kicsinyes és téves irányzattal, amely minden vendégben, minden idegenben az ellenséget látja. Ezt a kies iny ess éget az elmúlt tizenegy esztendőben az idegenforgalom nagy gazdasági jelentőségére való tekintettel már ki kellett volna küszöbölni. Sajnos azonban, ezen a téren á helyzet évről-évre rosszabb lesz. A sziéácsi eset Sajnos, mind gyakoria-bba-k lesznek azok az esetek, amikor meggondolatlan intézked-ésekkel és kijelentésekkel riasztják el a külföldi publikumot, a csehszlovákiai (fürdők Látogatásától. Ilyen esemény volt az elmúlt szezónban e hidasnémeti incidens és ebben az évben közvetlenül az idény ©lőtt a szliácei eset. Ebben a fürdőben az elmúlt csütörtökön avattak fel egy uj épületet Kolinsky osztályfőnöknek, mint az egészségügyi minászbé- I rium képviselőjének jelenlétében. Mint mindig ilyen i alkalmakkor, most is nagy beszédek hangzottak < el és j bár a hivatalos képviselők megtartották objektivitásukat, akadtak mások, akik Blaha Marián püspökkel együtt gondoskodtak róla, hogy az ünnepi hangulatot elrontsák. Kötelességem az egészségügyi miniszter urat ezekre az állapotokra és ezekre a jelenségekre figyelmeztetni, mert olyan ünnepségek, amelyeknek ilyen a visszhangjuk, mint a szliócsinak, az idegenforgalomnak csak ártanak és alkalmasak arra, hogy a fürdői-part tönkre tegyék. Helyesebb volna, ha az ilyen ünnepségeket a miniszter ur a jövőben egyáltalában nem engedélyezné. Hogy fürdőink a külföld versenyével szemben megállhas-sák a helyüket, ahhoz az állam jóakaratu támogatására van szükségük. Szükséges az is, hogy részükre olcsó hitelek, adókönnyítések biztosíttassanak, hogy invesztícióikat az adókivetésnél figyelembe vegyék, valamint, hogy az idegeneknek az egész éven ót már három napos itta-rtózkodás után megadják a vasúti jegykedvezményt. A fíirdőipar ügyeibe nem szabad „erős kéz“-zel hcleuyulni, mert az idegen, aki a pénzét idehozza, nem hajlandó kitenni magát a hatósági intézkedések szekatúráinak. Egyesületeket és intézményeket, de egyéneket is, akik az idegenforgalom emelésén és fejlesztésén dolgoznak, támogatni kell és nem szabad őket üldözni, amint ez most. sajnos, történik. Az uj fiirdötfirvény A miniszter ur expozéjából azt látom, hogy ismét egy njabb ftirdőtörvény javaslat van készülőben. Mi örömmel üdvözöl nők ezt a törvényt, ha tényleg abban a szellemben készülne, hogy a fürdők és gyógytelepek fejlődését szolgálja és a fürdők közreműködésével, nem pedig azok nélkül jönne Létre. De a múltban mi ebben a tekintetben más tapasztalatokat szereztünk és éppen ezért már most felhívom a miniszter ur figyelmét arra, hogy egy olyan fürdőtörvény, amely nem az általam jelzett szellemben készült, a fürdőiparnak és az idegen- forgalomnak többet árthat, mint használhat. Minden fürdőnek és minden gyógyhelynek megvan a maga jellegzetessége és legnagyobbrészt egyénekre vau alapozva. Ezt az alapelvet minden intézkedésnél, amely a fürdőkre vonatkozik, feltétlenül szem előtt kell tartani. Az olyan törvény, amely a fürdőket és gyógy- telepeliet sablonosán, egyformán kezeli és a fürdöiigyet rideg paragrafusokba szorítja, a fiirdőtigynek csupán ártalmára lehet. A fürdőiparnál legnagyobbrészt, mondhatnám szinte minden esetben, az egyéni rátermettség érvényesül. ezt pedig -nem szabad fék alá helyezni. Műt a törvénytervezet bejelentése is nyugtalanságot keltett a fürdőiparban ég feltétlenül ineg .fogja 1 akasztani, illetve zavarni fogja a befektetési készséget. Véleményem szerint az egészségügyi minisztériumban a törvényalkotási vágy minden egyebet háttérbe szorít. Helyesebb lett volna, ha a miniszter ur a fürdőtőrvény bejelentése helyett a fürdő- ipar fejlesztését seolgáló támogatási programot mutatott volna be. Nincs sxOkség Tátra-blztosra A expozéból azt látóm, hogy a tátrai fürdőkben ismét a különleges intézkedések égési sorát kivánja a minisztérium bevezetni. Ezek között a minisztérium egy úgynevezett egészségügyi biztos kinevezését tervezi a Magas Tátra ifürdőtelepeire. Meg kell kérdeznem: Miért ez a kivételes intézkedés, mi legyen ennek a biztosnak a feladata és miért csakis & Magas biztost küldeni? Tátrába akarnak ilyen A. fennálló egészségügyi törvények keretében elegendő alkalmuk van a Tátra-vidéken működő hatósági orvosoknak arra, hogy a szanatóriumok higiénikus berendezését ellenőrizzék, nincs tehát szükség egy újabb állás kreálására. Ezenkívül azt hté szem, hogy -a miniszter urnák nincs szándékában a Tátra európai hirii orvosainak gyógyeljárását és speciális gyógymódjait egy külön hatósági orvos által ellenőriztetni, mert ez lehetetlen kísérlet lenne. Úgy látszik, hogy ez az egészségügyi biztos a Tátra-törvényjavaslatnak a maradványa és a minisztérium inkább csak presztízskérdést csinál belőle. Nagy kár volna, ha ilyen intézkedésekkel, .amelyek teljesen céltalanok és tüszurásókként hatnak, az az aránylagos jóviszony, amely a legutóbbi időben kialakult, ismét elmérgesedne. A minisztérium állami fürdőigazgatóságónaik' éppen elég dolga van a saját fürdőivel és nagyon jól tudja, mennyi gondot, munkát és bajt okoz ai maii nehéz és pénztelen időkben egy fürdővállalaté nak a kezelése, s az ilyen intézkedések, — mint az egészségügyi biztos kinevezése, stb. — csak még jobban megnehezítik a fürdők helyzetét. Arra is fel akarom hívni a miniszter ur figyelmét, hogy a kis gyógyintézeteket és panziókat az állami fürdők ne tekintsék konkurrenseknek és ne kezeljék . és üldözzék őket mint versenytársakat, amint e'z Tátralomnicon megtörtént és történik. Hoisszu fejtegetéseket tartalmaz az expozé a Tátra alatti községek egészségügyi szanálásáról is. Erről az akcióról már ezelőtt is igen sokat beszéltek, eredményt azonban eddig nem hozott, ha csak azt nem tekintjük erem énynek, hogy 60 trágyagödröt létesítettek, amelyek azonban egyáltalában nem felelnek meg a célnak. A tátrai autóbuszjáratok kérdés*. Rá akarok még mutatni a közlekedés és az utak: kérdésére. A Tátra-vidék közlekedési hálózata, egyáltalában nem sűrű, vannak helyek, mint pld, Smerdasonka állami fürdő, amelyek vasúton egyáltalán nem, vannak pedig helyek, mint a világhíres dobsimai jégbarlang, amelyek vasúton csak igen nagy kerülővel érhetők el. A Tátra-vidék majdnem minden történelmileg nevezetes, vagy természeti szépségekkel megáldott helye csak igen nehezen közelíthető meg. Ennek ellenére is azok a törekvések, amelyek tiszta altruisstikuS alapén arra irányultak, hogy az idegenforgalom RZ ERDŐ SZERELMESE BSGÉNy Irta: ZBNE GBEV Fordította: 13EZ LOLR (7) — Pusztulj innen! — kiáltotta Au-chLncloss és a kapu felé mutatott. Aztán egész testében reszketve, fölállt és befelé indul! a házba. Most látta csak Dalé. hogy milyen hajlott vállu, megtört öreg emíber. — De, Al, én jót akarok ... — kiáltott még utána. — Jót, mi? — kérdezte visszafordulva, keserű nevetéssel az öreg. — Akkor te vagy az egyedüli, aki... Miit Dalé, öreg vagyok már, haldoklóm és itt marad utánam a préda... Senkiben sem bízom! Érted? Senkiiben! Hanem te, szabad vadász, aki azt mondod, hogy nem hazudsz és nem vársz semmit senkitől, bizonyítsd be, ha igazán barátom vagy és ne beszélj! Hanem menj és öld meg azt a birka- tolvajt!-.. Tégy valamit... Akkor majd elhiszem. Támolyogva, reszketve tántorgott be a házba és becsaipta maga mögött az ajtót. Dalé elképedve állt ott egy pillanatáig, aztán fogta a puskáját és elment. Napnyugtakor elindult a négy -mormon testvér tanyája.felé és oda is ért vacsora idejére. John. Roy, Joe és Hal Beeman egy mormon pioneer fiai voltak. Az apjuk Snowdrop faluban telepedett meg. Négy fia fiatal volt még, de a kemény élet és nehéz munka korán megérlelte őket. Alig egy esztendő különbség volt John és Roy, Roy és Joe, Joe és Ha! között. Nagyon hasonlítottak egymáshoz. Lőten yésztéss e 1, juh legel tel és sel, v a d á sza t tál foglalkoztak, mind a négy nagyosonlu, erős, tagbaszakadt fickó volt, az arcuk bronzszi-nü, a szemük tiszta kék, a tekintetük nyílt és bátor, mint a szabad vidék többi gyermekeié. .Sziklaboltozat alól csörgedező forrás mellett volt a tanya, nyárfák között, vagy három angol mérföldnyire a faluiéi s bár a fiuk most Beasleynek dolgoztak, azért sohasem mentek hozzá enni és aludni, hanem külön éltok a tanyájukon. Da-le és a négy mormon-testvér lelkében sok volt a közösség, úgy hogy igaz barátság fejlődött ki köztük. Nem sokat emlegették ezt a dolgot, szótlan, kevés beszédű, csöndes erdei emberek módjára végigették a vacsorát s még egy szó sem esett köztük arról, hogy miért is jött Dalé ilyen váratlanul hozzájuk. Mikor elmosogattá-k az edényt, Joe a lovak után látott, kipányváata őket a füves tisztáson, a fenyők között. Későbben aztán, mikor sötét árnyékok lopakodtak egyre közelebb és feltámadt a hideg szél, a melegen pattogó tábortűz mellett, ezt kérdezte Dalé csendesen: — Most hát Beasleynek dolgoztok? — Csak dolgozitumk — felelte mély hangján John. Ma telt le a hónapunk, felvettük a pénzünket és otthagytuk. Dühös volt. — Miért hagytátok ott? John nem felelt és az öccsei is hallgattak. Dalé mégis megértette őket. Valami nem tetszett nekik Beasleynél. Vagy velük, vagy mással bánt el igazságtalanul, vagy megtudtak róla valami görbe dolgot. —Majd elmondom, amit akartam, aztán beszéltek ti is — szólt Dalé csöndesen. Mikor befejezte niondókáját, a mormonok olyan nyugodtan ültek ott, mintha semmi különöset nem hallottak volna. John, a legidősebb, botot vett elő és szurkai ni kezdte vele a parazsat. Repültek a fehér szikrák. — Aztán miiért mondtad el ezeket mind nekünk? — kérdezte végre. — Nincs kívületek senki, akire számíthatnék — felelte Dalé. — Odalenn a faluiban nem is beszélhetek senkivel erről. Segítsetek, fiuk. Nem akarom, hogy a Kigyó megkapja a. leányt. És, mivel egyedül nem birok vele, hozzátok jöttem segítségért. — Beasley nagyon megszedte magát — mondta John. — Pénze is van, de tekintélye is. Mindenki fél tőle. Az öreg Auchinoloss meg haldoklik. BeasLev hát megszerzi a birtokot, akár itt van a leány, akár nincs. — Nem olyan bizonyos az, John. De mindegy.. . Engem inkább a leány dolga bánt. Tizenhatod ikári érkezik meg Magdalénába és a postakocsiin megy tovább Snowdropig... Mit csináljunk. Ha tudom, hogy melyik kocsin jön, felszállók én is és akkor rendben van. De honnan tudjam, melyiknél várjam? Jobb lenne, ha nem is ülne föl... Segítsetek, fiuk. Tudjátok most már, hogy micsoda ember ez a Beasley. Van jó lovatok, biztos a kezetek, értitek a nyomkeresést. Ilyen emberekre van szükség, ha valaki le akar számolni a rablóbandával... Velem jöttök hát, vagy menjek egyedül? Ekkor John Beemann némán, sző nélkül, odanyujtotta hatalmas tenyerét és kezet szorított Daléval. Példáját követte három öccse is. A szemük fénylett, szájuk körül ■ különös keserű vonás tűnt fel. — Miit, lehet, hogy mi jobban tudjuk, milyen ember Beasley, mint te. Tudd meg, hogy ő tette tönkre az apánkat. Több családot kifosztott a mormon faluban. Mi elhatároztuk, hogy utánajárunk, kinek rabolja a Kigyó bandája a barmokat. Ezért álltunk a szolgálatába. Most már tudjuk. De az apánk azt mondja, hogy ne ellenségeskedjünk, ne mi legyünk azok, akik először vádoljuk felebarátunkat és az első követ dobjuk reá. Te hozzánk jöttél és megtetted. Most már mi is következhetünk. Roy Beeman odament Daléhoz és vállára tette a kezét, ö volt legvakmerőbb a négy között. Ő járt legtöbbet Dale-lel az erdőben, hosszú, hosszú utakat tettek meg együtt és különös dolgok fordultak meg néha az agyában. Városi ember azt mondta volna róla, hogy költő és filozófus. — Veled .megyünk — mondta erős, harang módjára zengő hangon. Vissza telepedtek a tűzhöz. John még néhány hasábot vetett reá és ropogva-durúzséivá lobogott fel a szólkapdosta láng. A homály egyre sűrűbb lett, a szél nyögése viharzó zúgássá erősödött. Néhány ooyote szaggatott üvöltése hallatszott messziről. Az öt férfi sokáig tervezgetett, gondolkodott. Dalé és Roy találták ki, hogyan hajtsák végre a tervüket. Végtelen türelemmel vitattak meg minden lehetőséget, dolgoztak ki minden apró részletet. Lovakról, élelmiszerekről kellett: gondoskodni, észrevétlenül kell Magdalénába érniük, szép szóval rá kell ven-- ni a leányt, hogy ne a postakocsiba szálljon... Vagy. ha nem használ a szép szó, erőszakhoz kell folyamodni. Ha a banda megtámadja őket, harcolni kell... Mik lehelnek a követkéz mén vek, hová vigyék a leányt, hol rejtsék el az erdőben és hogyan gondoskodjanak arról, hogy baj nélkül kerüljön el a nagybátyjához? — És azután Beasleyre kerül a sor? —* kérdezte Roy Beeman. Dalé töprengve hallgatott. — Majd meglátjuk akkor — felelt helyette John. — Aludjunk, fiuk, itt az ideje. Beburkolóztak a takaróikba. Roy megosztotta az övét Milttel. Nemsokára valameny- nyien aludtak. A parázs lassan halványodott, a szél bömbölése bágyadni kezdett és végül az erdő is mély, csöndes álomba szédült. IV. FEJEZET. Helen Rayner huszonnégy órája utazott már a vonaton s csak ekkor jött rá a riasztó ée kellemetlen dologra. Húgával, Bo-val, aki elevenszerü tizenhat- éves leányka volt, fájó szívvel búcsúzott el hazulról, de minden fájdalmán keresztül boldog izgalom fogta el a szivét, ha arra gondolt, hogy a messze nyugaton uj otthont és nyugodt megélhetést talál a húga és a maga számára. Örült a merész, kalandos életnek is. Benne ólt a pionerok vére: szerette a változást, a munkát, a küzdelmet. Amellett kötelességéinek érezte, hogy könnyítsen özvegy édesanyján, aki nagy családot tartott, el szűkös pénzből. Főképpen azért fogadta el nagybátyja meghívását. Mostanáig tanított az iskolában, segített nevelni kisebb testvéreit és azt hitte már, hogy mindvégig ily szürkén fognak múlni a napjai. Akármilyen nehéz volt is megválói hazairól, mégis régi álma teljesedett-ezzel az utazással. Hogy segítsen a családján, az anyján és kis testvérein — hogy mindig magánál tarthassa féktelen, vad, makrancos, de legkedvesebb húgát —, hogy ot.t hagyhassa a szürke, poros, zajos, kietlen várost és kinn élhessen a gyönyörű hegyoldali birtokon, amely valaha az övé lesz, — hogy lovagolhasson, teheneket tarthasson, láthassa a hegyeket, a pusztát, az erdőt, — oh, rég, rég sóvárgott ilyen élet után! Szinte tündérmesébe illőnek érezte, hogy a vágya teljesült. És most egyszerre mintha hideg vízzel öntőt! ék volna le! Az utazás második napján ugyanis észrevette, hogy Harve Riggs is ott van a vonaton. Ez nem jelenthetett mást, minthogy a fiatalember utána jön ... — Folytatjuk.
