Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-01 / 124. (2345.) szám

fry^pmia«;;3aw«MMgi 1930 fosaim 1, 'rm&.rmtjp. íUBBBISfXlfXMtKtiSÍCOIIfíhOBtKjBtlIStKm letűnt roön írta: ETHEU GyULR Zöldéi a mező, árnyas Jómból nevelnek a Fák és a Vág vadregényes völgyén, ahol egykor hatlo vas hintókon kacagva indult mulalni az úri nép és ahol csatákba rohanó daliák verték fel az ut szürke porát, napról napra több autó száguld éles tülköléssel. A regényes múlt ott hever összetörve homályos szomorún; néhol porladozó csontvázként még reánk tekint az egykor büszke várnak mésszel itatott fala, de kevesen beszélnek annak lakóiról. Nagy Bercsényi Miklós temeívényi sziklafészkéről már eltűnt a tábla, mely hirdette a kirándulóknak, hogy ott született II. Rákóczi Ferencnek törhetek len híve, a híres Supremus Regni et Exercitnum Generális. A világhírű Pöstyén fürdő rövid históriájába beletartozik, hogy Thököly Imre évente ezen a he­lyen borogatta csatában szerzett sebeit, azután pedig II. Rákóczi Ferenc 1708. jul. 22-én száguldó paripán harsogó trombitaszó mellett tartott szem­lét két farkaskacagányos kuruc dandár felett. Ke vasén tudják, hogy a csejthei ódon templom repe­dezett fala Losonczy Istvánnak, a temesvári hős­nek boldogságáról regél, aki itt tartottá esküvő­jét gyöngymentés szépséges menyasszonyával, Pekry Annával 1543- március 22-én. És lent a síkon, ahol még befödve, de sokfelé uj mezbe öltözve állanak az évszázadokra visszanéző .bús kúriák, azoknak homlokára fekete betűkkel rajzolta fel az éjszakai árnyék egyik költőnknek verssorát: Virtusoo népe elpibent már viszálynak, bornak, vármegyének. A föld csak vár — hiába vár, uj gazdának érik a kalász, a.z udvarházak nj nevet cserélnek. Az eltávozottak közül elegen érdemeltek volna emléktáblát a maga idejében, de bizony szerényen, disz nélkül pihennek csendes eirjtikban. A Tren- csén alatt fekvő Szedlicsna község nehéz röge óbester nr Lipszky Jánosnak, a most már csak lexikonban emlegetett tudós katonának, vitéz hu szárezredesnek és térképésznek haló porait takar ja. Nemrégen egy sötét padlásról hozzám került sajátkezűiig szerkesztett életleirása, ennek alap­ján rátüzöm sirhaímára az emlékezés virágát. Németül nevelték, latin td szeretett beszélni és magyar huszárok élén száguldott a harcmezőn. Hí­res lovasságnak bravúrjait a törököktől elszántan védett Ujpalánka sáncainak ostrománál gyarapí­totta ragyogó babérággal. A kontyos török szívós ellenállása folytán a támadó Eszterházy és Páltíy gyalogezredek már egészen elcsüggedtek, a német generális előhúzta a* utolsó tromfot, a magyar huszár dicsőséget. Felszántja a Graeven huszáro­kat, hogy tizenkét önkéntes egy tiszttel az élén lóháton rohamozza a sáncot s majd Így mögöttük fogja Lipthay gyalogos őrnagy a szultán vitézeit lefülel ni. Pár perc múlva már ott áSott tizenkét jász-kun gyerek, kiknek élére halálra készen Szed­licsna szülöttje, Lipszky János — akkor csak al­tiszt — került Megvillan a világhírű huszárkard, dübörög a föld, röpül a mente és Allah hívei egy­szerre azt veszik észre, hogy paripák ugranak be az árkon és nincsen idő számolgatni, vájjon hány magyar katona pallosa vfllámük a levegőben. A terv sikerült, a sánc kapitulált, Lipszky János pedig jutalmul alhadnaggyá lépett elő. 1826. május 2-án szólította magához az Ur. Hu­szárezrede messze táborozott akkor s Így Tren- csénből vonult ki tizenkét öreg baka, kik utolsót tisztelegtek a koporsón dübörgő nehéz hantok felett A kötelességteljesítés rögös mezején sokfelé találunk elszórt aranykalászokat, de csokorba kötve gördül elénk ez a kincs a beczkói Med- nyánszky-kastély kapujából. A Mednyei és aranyosmedgyesi Mednyánszkv bárók a jeles emberek egész csoportját nevelték az országnak. Ilyen Alajos fők!ncstárnok, kiváló történész, Dénes az utolsó selmád bányagróf, is­mert geológus, László világhírű festő. A negyven- nyolcas idők emberei voltak Cézár, Görgeynek tábori főpapja és László , az osztrák dühtői ki­végeztetett vértanú. A kapu alatt — mely tamija volt örömüknek- báuatuknak — hull a vakolat, az emeleti feljárat vasajtaján a cimer elárvulva áll. Flágou magva­szakadt a családnak, elmentek már sírbolt hűvö­sébe azok, akik életüket-vérüket adták pro patria et libertate. Mednyánszky László báró a szabadságharc első vértanúja. Ideális férfiszépség, kinek magyar test- őrruhába öltözött arcképe még ott van a szülői ház kopott parkettü, leszakadt tapétás szobáinak egyikében. Megrendülve állottam előtte, az annyi magyar fájdalmat rejlő ódon teremben és éj sö­tétjében a pozsonyi dómban feketén magasiik ki a szabadságért való küzdés eredménye, a gyalá­zatos akasztófa. 1849. junlus 5-én hajnali három órakor végeztette ki őt a minden idők egyik leg­vérengzőbb embere, Haynau táborszernagy. A csa­ládi kegyelet titkon kiásatta az áldozat hült léte mét és elhozatta ősei mellé. A nemzet adósa még azzal, hogy emlékbe faragtas&a vértanú ha­lálát, pedig ő indult elsőnek annak idején büszke fejjel a magyar Óolgothára. Cézár pályafutásából két ragyogó kép tekint fe lénk. 1848. április 26-án Görgeiy lovassága üldözi a futó osztrákokat; a fővezér melleit áll Mednyán j s/.k.y Cézár báró, aki annyiszor vezette előre kezé­ben kereszttel a rohamoszlopokat. Majd megfordul a dolgát emberül elintéző huszárezred és parancs nokával Prílmrla János ezredessel élén diszmenef- Fen vágtat cl iángelméjü fővezére előtt. Azután PRÁGAI PANASZK0NYV Irta: GYÖRY DEZSŐ Újabb két. jegyzet a noteszban. Szerkesz­tőségi pauzák, kávéházi -beszélgetések vagy uccai sétáik alatt gyakrabban kéne elővenni. Hol itt, hol ott villan föl egy ötlet, fájdul meg egy panasz- Jő tuadalossá tenni. Ez sz­élső lépés a reparáláshoz, a megvalósításhoz. Az egyik: A prágai magyar szigetnek nincs társadal­mi és kulturális centruma. A diákság delen- te összegyűl a menzán, téli estéken vacsora után együtt marad a félretolt fehéraszítalok körül, néha mi is le-lenézünk hozzájuk és egyikét órát elbeszélgetünk, de ez csak spo­radikus valami. Hébe-hóba. A szerkesztőségi robot után, a szürke betüözönbő!, a papirten- gorből, a kis boxokból változás után vágyik a lélek, a test. Minél masabb, minél elübőbb a változás, annál jobb. No, meg a külföldi la­pok rengetege. Mindez: Kávéház. Kávéház. Kávéház. És sajnos: pénz is. Konzumálni mu­száj, akár hónap elseje van, akár hónap vé­ge. A hónapos szobák, vagy a családosak kis lakásai messze vannak, az olcsóbb perifé­riákon, az uocán nem lehet lógni folyton, né­ha eső is esik, klub kéne. A klubba kéne menni. Otthonos, barátságos szobáidba, be­dőlni egy fotellba, elővenni a lapokat, kinyit­ni a könyvtárszekrény ajtaját, vagy egy ci­garetta mellett a beszéd szőnyegére főlguri- tani a napi dolgokat és a nem napi dolgokat: az elhagyottság itteni magányában fokozott vágy él a társaság, az emberi közösségek* a.z otthoni arcok, a gondolatok kicserélése után. A kávéház nem jelentheti a®t, ami annyira hiányzik. Hiába, az emberek .sokfélék és egyik ide, másik inkább oda jár szívesebben, megosz­tunk és a Boulevard, a Phönix vágj- vacsora után a L-uxor irodalmi asztala — ebből a szempontból — csak erzaoc. Nem teljesen pó­tol. És főleg nem, mert az itteni magyar szi­get zöme: a magyar diákság nem ezekbe a kávéházakba jár. Mért, mért nem, a diákság inkább a Grabent részesíti előnyben, a fel­nőttek a Yencel-teret. A diákság délitől estig vagy éjfélig inkább a Pralha, a Continental, vagy a IJoyd asztalainál tanyázik és tanul: ment tanul is. Fgy részük az egyetem olvasé- termében, egy részűk a kávéházban. A prágai magyar élet harmadik faktora a felutazó szolvenszífcődak, elsősorban a magyar törvényhozók. Velük még nehezebb összejön­ni. Niucs hol. Idő sincs sok, el vannak foglal­va. biztos. De egy-egy néha nem csak nekünk kéne velük, de — azt hiszem — nekik is ve­lünk. így véletlen, esetleges, ad hoc meg­beszélt fültől agos találkákon tudunk csak ta­lálkozni s ha valami, dologban szükségük van ránk, nem tudják, hol keressenek a főváros emberrengetegében és lokál erdejében. Régi gondolat, évek óba fölmerülő óriáskí­gyó ma már a prágai magyar otthon, a prágai magyar klub, vagy diáknyelvire leszerényitve: a prágai magyar napközi otthon megterem­tése. Mi, akik nem csak a kezünket tartjuk az itteni magyar sziget főütőerén, de legben­üSilP6 Créme DepUatofre Ujjatlan ruha áttetsző harisnya, nyári toalettek duplán olyan szepek és tetszetösek, ha a szőrzet észre nem vehető. Egy- pár percet minden nő tud magának szakítani, aki ad a test­ápolásra. Használjon „Recoird“ krémet, mert csak az adja a sikert, amelynek 3 nagy előnye van, 1. Illata kellemes, fölötte áll az eddig gyártottaknak. Simává teszi a bort, visz- szafejleszti a növést és elöli a szőrzet gyökerét, mely később teljesen kivész. 3. Használata egyszerű, a tnbnsból kinyomva rákenjük a bőrre. Gazdaságos és & tubusba nem szárad be. 1 tubus 9®-— KI. Minden szaküzletben kapható. Vezérképv. Csehszlovákiában ENGEl PARFÜMÉRIA Bratlslava, flyargos-ucea 5. Bródy Sándor síremlékénél Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR Ogv eltűnt a magyar világból, halála óta, mintha soha benne se tett volna. Akik ismer­ték, az,érették, becsülték, rajongtak érte, vala­ha fiatal, ma már öregedő, vagy megöregedett- Írók, még megemlékeznek róla, elmondanak egy-egy anekdotát a fiatalabbaknak, büszkél­kednek barátságával, de a maiak, fiatalok, már alig értik, mit jelentett a maga idejében, miért, beszélnek olyan hódolattal róla egyesek, miért káromolják holtában le mások. A nagy közön­ség pedig, a félelmetes fellejtő, mintha már nem is tudna róla. A könyveit nem olvassák, a da­rabjait nem játszák, nem akadt egyetlen kriti­kus, aki megpróbálta volna legalább egy el­mélyedt essayben megérteni és megértetni lé­nyét és müvét. Mintha Bródy Sándor ma már tavaiyi hó volna. Síremlékét sem az irodalom emelte, még kevésbé egykori olvasóinak kegye­lete, hanem a budapesti izraelita hitközség. Kortársai közül, akik meghaltak, néha még fölelevenednek. Gárdonyit, Rákosi Viktort még emlegetik, a nála fiatalabbak közül Kaffka Margit még él müveiben, Ady aktuálisabb, mint valaha. Bródy Sándor, úgy látszik, örökre el­némult. A mi utánunk jövő nemzedék már alig fog tudni róla. Odateszi annyi társa közé az irodalomtörténet porosodó lomtárába. kvjmwamew^.MKammwBBBxasmm^’mmBiMBsyBxxiaBuaaj a magyar hősök kezébe bebérkoszoruval ékes kol­dusbot került, mellyel végig járták a föld egész kerekét A nemzeti hadsereg tábori főpapja évek múltán Ausztráliába jut, ahol aranyat ásva napszámosnak való munkát végez és íme otlan a bányászok kö­zött találja Prihoda Jánost! Könnyezve ölelték meg egymást a világ túlsó sarkán a dicsőség és nyomorúság osztályos harcosai! Az ezredes nevén megakad a szemünk. Prihoda János? Tehát szlovák vala! Így mondja a mai kor gyermeke a mi helybenhagyólag bólintunk. Szlo­vák vala abból a sorozatból, mely ezer éve testvé re a magyarnak és ennek a két férfinek önzetlen öleléssel egymásra boruló szive ott az ausztráliai mezőn arany sugárral világit a valódi igazságra. Minden fa, minden épület hozzánk beszél, csak értenünk kell a szavukat. Ne dobjuk el a ládák fenekén penészedő régi írásokat, mert kihűlt ke­zek onnan érdektelenül hirdetik felénk Petőfinek vérrel pecsételt szavalt: Megosztottuk ti veletek híven, ha a jó szerencse nékiluk jót adott s felét átvettük mindig a tehernek, mit váílaitokra a bal- sors rakott! Pedig valamikor az elsők közé számították, sőt sokan voltak, irók és olvasók, akik benne látták a modem magyar irodalom legnagyobb tehetségét Ady fölléptéig. Nem is alaptalanul, í Mikor vagy negyven évvel ezelőtt, egész fiata­lon föltűnt-, föllépése szenzáció volt. Egészen uj atmoszférát hozott magával!, uj problémákat, uj szemléleteket, uj írásmódot, uj harci kedvet. Megütötte az Európaszerte akkor uralkodott naturalista hangot, olyan egyéni varázzsal, amely abból származott, hogy romantikus lé­tekkel akart naturalista lenni. Mert olyan té­mákat megírni, mélyekhez addig nem nyúlt ma­gyar iró s jó pár kilométerrel kitolta az irodal­mi szólásszabadság határait — egész a szab ad­sz ájuságig. Behozta a magyar irodalomba a szociális motívumot, a Jókai-tradició nemeB urai, parasztjai, vármegyei urai, nyárspolgáraí mellé a városi munkást és egyéb szegény em­bert, általában a városi étet témáit s köztük a budapesti étet talán legfőbb különlegességét, a zsidó középosztályt. A regénybe, novellába, melynek legfőbb gondja akkor az olvasó mn- laltatása volt, belevitte a kritikai hangot, a tár­sadalom s általában az étet kritikáját. Vezető része volt abban az irodalmi mozgalomban, melynek a kilencvenes évek elejétől fogva a magyar irodalom modernizálódása tett az ered­ménye. Közben a.z irók, különösen a fiatalság között olyan arbiter elegautiarum-féle szerepre jutott. Tekintélyét irodalmi dolgukban elfogadták, egy dicsérő, vagy elitélő szava döntő volt egy-egy fiatal iró, uj könyv, vagy színdarab értékelé­sére, kar ri ér eket segített, vagy állított meg. Szorosabb társaságához tartozni fiataloknak distinkció volt. Az irodalmon kívüli társasági életben is nagy sikerei voltak. Jókai családi kö­rében, Feszty Árpádoknál, mint bizalmas barát járt ki-be, a képzőművészek közt nagy becsü­lete volt. nagy politikusokkal vitatkozott, elő­kelő társaságokban szívesen látták, még olyan helyeken is, ahová ritkán és nehezen bocsáta­nak 'be zsidót. Újságírói munkáját általános ér­deklődés kísérte. Mindennek írói tehetségép és 'növekvő presztízsén kívül voilt iná« oka is. Született charmeur volt, körülbelül első ebből a típusból a magyar irók között. Érdekes em­ber. aki szint, mozgást, különleges életet, vitt minden társaságba. Már a megjelenése is föl­tűnt: ritka 'Szép fiatalember volt, hanyag, de szándékosan hanyag ruhában is elegáns, erő. telijei fej, hullámos,.do nem göndör, sötét haj, Bőnkben érezzük, több: éljük étetéaek mjjp d'en fázisát, minden rezzenését, art hisszük, hogy ennek a gondolatnak jövője voi»a- Jö­vője voltba: meg kellene valósítani. A másik: Szorosan ezzel jár. Ha meg volna a ma­gyar klubhelyiség, vagy helységek (valahol az egyetem és a városközpont táján), afroi délelőtt-déhrtán kávéház helyett tamilga.that­nának, olvasgathatnának is a fiuk, — nekünk nem diákoknak is ki kéne nyitnunk a kötnyvfár- fízekrény ajtaját. Gyakran kéne kinyitnunk. Most is, napjában annyiszor, felugrik az em­ber, a keze belemotoz & levegőbe, ösz­tönösen nyúl a könyvtárszekrény után. A levegőbe nyúl. Nincs könyvtárunk és nincs könyvtárszekrényünk. A prágai magyar sziget — mondhatni — könyvtár nélkül él. Az egye­temi magyar könyvtár csak részben felelhet meg, a városi könyvtár szintén. Speciálisan, szakértelemmel és megfelelő válogatással be­rendezett prágai magyar könyvtárra olyan szüksége volna ennek a kis szigetlakó csoport , nak, mint a mindennapi levegőre, falat ke­nyérre, vagy az esti pihenőre. A magyar kultúrával való szoros nexus ho­vatovább (hisz már tizedik, tizenegyedik ez az esztendő) problémává nő: problémává, amit nem lehet elhanyagolni. És mi szükségét is érezzük. Cseh és főleg német köny vek tar­talma zuhog belénk, elenyésző a magyar könyv lehetősége. Nem mondom, hogy ©z ed­dig káros volt: akik könyv- és kuttdréheseld, azok még ha szájúiktól veszik is el a falatot, megszerzik a könyveket. Nem ezekről a ki­vételekről vasa szó, nem az elitről: nem is any­ujára az alkotó írókról, de a zömről: a száz és száz prágai magyarról, akiknek kilencven­öt százaléka már nem a régi iskolában kapta fculturaíapjait s akik nem vonják el a fala- tat a magyar könyvért, nem járnak utána, de ha meg volna: használnák, örülnének ne­ki, gazdagodnának tőle. És ezekre gondolni kell: talán épp ezekre kell elsősorban gon­dolni. A magyar könyvtár, a speciálisan összevá­logatott prágai magyar könyvtár . nemzeti szempontból egy további tis esztendő itteni eredményes magyar kulturmunkájáboi olyan sine qua non, amely még a legnagyobb áldozatokat is kell hogy megérje. És mibe körül? Tizedébe se, mint egy-egy nagy futballmeccs reprezentációs költsége, tizedébe se, mint egy választás a sok közöl. Mindkettő együtt: két-három kellemes szo­ba és indnilásnak ezer jól válogatott könyv. melynek egy fürtje mindig a homlokába lógott, sugárzó szem, duzzadt ajka, már* duzzadt Pá­rosságával is szomjazta a csókot. Nevezetes, szép és viharos szer ólán ei voltak, melyekről tu­dott és beszélt az egész város. A nőket szinte igézettel vonzotta m<ogához. Érdeklődést tudott kelteni és fönn tudta tartaná az érdeklődé Et. Ez voit a végzete. Túlságosan az étet felé fordulfct s lassankint kisáklott a kezéből az iro­dalom. Kiélte rendkávüh tehetségét, mielőtt iróilag értékesíteni tudta volna. Az a lendület, amely irói startjában annyira meglepte a vilá­got, lassan kin t lankadni kezdett, szell eméne k tüze egyre ritkábban lobbant föl. Nagy dolgok megírására tett volna hivatva, de e nagy dol­goknak csak kis részleteit tudta megcsinálni. Nem volt meg benne a munka fegyelme, az a művészi morál, amely teljes erőfeszítésre sző­rit, hogy a tőlünk telhető legjobbat adjuk ki magunkból, őbenne elhalkult. Nagyszerű ere­jét elpazarolta az életművésszetre s kevés ma­radt belőle az irodalomnak. Nem volt meg ben­ne az önmaga koncentrálására valló erő. Ezért néhány kapásból tökéletesen kipattantok no­vellán kívül nincs olyan müve, ami egész vol­na. Regényein, színdarabjain folyton érezzük a nagy tehetséget-, de annak elpazarlódását is. Nincs biztos színvonala. Minden müvében ra­gyogó részletek hulla nak semmibe a többinek hanyag elnagyoltságán. Ezért még azok a mü­vei is, melyek valaha nagy sikert arattak, ma már fakultaknak látszanak. Ez az oka, hogy szinte már a® életében elévült. Utolsó tíz évé­ben már csak nagyritkán tudta magát elszánni nagyobb munkára, meg zsurnaliszta szereplése is egyre jobban eManyhult. Ezzel mindjobban romlott, az íróival együtt társadalmi pozíciója is, —< utolsó idejében már csak a fiatal irók közt volt tekintély. Mások, fiatalok, koncent­ráltabbak túlszárnyalták 8 megszerezték azo­kat a sikereket, melyeket ő kisiklatott a kezé­ből. Szegényül, félig elfeledten, elhagyottan tűnt el közülünk. Pályája tanulság minden fia­tal iró számára. Annak a tételnek bizonyítása, hogy a tehetség teljességéhez éppúgy hozzátar­tozik a művészi morál, az erők koncentrálására való képesség, mint bármely más kvalitás* De magvető volt. Számtalan csirát vetett a magyar irodalom humuszába s ezek mások számára eredtek meg, virágot és gyümölcsöt, hajtottak. Hatása kora fiatal íróira rendkívüli volt; Ady Endre éppúgy belekerült varánakö- rébe, mint Molnár Ferenc s mint a mellette tá madt. nemzedék majd minden tagja. A modern magyar irodalom alig képzelhető nélküle. A maga módja szerint ujitó és kezdeményező volt, —■•• a közönség elfeledhette, az irodalom vérköréig;'.- éken benne maradnak az ő vértes- totókéi. r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents