Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-05 / 127. (2348.) szám

junáus 5, csütörtök.

HELGOLAND LASSÚ HÁLÁL A

Irta: GYŐRI’ DEZSŐ

A vörös szigetes oda akkor a légiié leim e- sebb, ka viiharutáni könnyű éjszaka nézed. A sós levegőben szinte csip a holdsugár, s a víz messze, almiról mormol. Apály van. A hatvanméteres sziklafalaik lábánál, a kis vaskorláton áthajolva, ilyenkor hiába keresed a tengert. Nedves, savósziu sziklagerezdek fekszenek egymás mellett a sziget körüli, mint egy óriás hal csontváza, szálkásan, fehéresen, borzongatón. A tengert keresed. A hullámverést. Nincs. Elszökött. Ahol a holdfény összefolyik a semmivel, foszforész- káló. dnnmyogó valami: ott van. A háromnapos ostrom után messziről lesi áldozatát.

Miikor még fiatalabb voltam és olyanforma eleven életként hittem a rimaparti Basákért és a vágvölgyi várak mondáiban, vagy a Brocken sötét szellemeiben, mint a régi görögök a faunokban, nimfákban, Helgái a ud csúcsán, egy ilyen éjszakán világosan éreztem, hogy vannak istenek, földben, fában, vízben, és hogy különb lényeik, mint mi. Hogy a tenger nemcsak vizremgeteg, ami a csillagászati fizika törvényeire ringatózik és termel jelenségeket, hogy a vörös sziklák nemcsak egy tenger alá porlasztóit föld még kiugró csúcsa, az eltűnés veszélyének kitéve. Hanem élőlények, egyéniségek, külön akarattal, külön érzésekkel, külön tragédiákkal. S amíg a világítótorony irtó fény- csóvákkal malom kerekezett az égen, a hideg korláthoz dőlve Gulliver óriásországába érteim. Helgoland ind ián vörösre lesült, meddő, gyönyörű asszony, aki szerelmsét len, nimfomániás szenvedéllyel szereti a tengert. Szeszélyes, komor, germán szeretője nehézkes és nem ért a nőkhöz, mint általában az északiak. Alapos, rendszeres hullám sorokkal rohamozza. visszavonuló apályában enyelegmi próbál vele, de a sziget ilyenkor az ügyetlenség láttára bedecsunyúl a dühtől. Néha, nagynélha, Springflut idején vannak csak nagy perceik, mikor husaméteres tajtékkarokkal ostromolja s az eleműőgés reszket te tő izgalmában nem tudni, nv tajtékzik, tobzódik jobban., a sziki apa rt-e vagy a hullám.

Ez az igazi Helgoland. Ilyenkor megszépül. extázisba jut s nem tud arról, hogy a bőrén pár száz halászcsalád mozog s verekszik a mindennapi halért és a vasárnapi homárért, s ezeknek Örök bánatuk, hogy egy augusztus éjjel valami világháború és angol flotta miatt marcona katonák reggelre szárazra hajózták, puskatussal dolgozva.

Lassan és vigyázva léptem a fáradt asz- szony nyakán s belém jött a vágya. Beilé- ornolni a tengerbe. Feloldódni, ha másképp nem, a megsemmisülés árán, ebből a meddő feszültségből, verekedésből, izgalomból.

Húzott a mélység. Szamárság volna ön- gyilkosságot emlegetni. Nem a halál, az uj élet húzott. De nem volt lenn a tengői. Elszökött. Lenn sziklabordák hevertek, ostobaság, ugyanaz a föld. tört tagok, meddőség. Nem kevesebb éiet kellene. Nem a formáktól menekülök, szebb és nagyobb: szabadabb formák után vágyom.

...Néha, most is, kicserélt szívvel ébredek és a szemeim is mások. Hiszek a nagyobb lényekben, az elemek külön életében. Abban, hogy örökebb dolgok i° vannak, mint az ember. S ilyenkor kész röhej a mai emberöltő csepcsup tragédiája, vesződséges egymással, veszedelmes 'és nem veszedelmes emberi tanokkal, világmegváltással és rekordokkal. A tegnap nagy esemény szürke lyuk a borzasztó tarlón, ami fölött örök bújják keringenek. A tegnap nagy megrázkódtatás egy elmozdult göröngy, amiről csak a göröngy tud, Ira tud. A tegnap nagy eszmezugás ni a mue 1 icazümmögés, am iből száz és száz csapong itt egy tengeri csiga rothadó teste fölött, s ha szemedbe téved, bal! c-zod kisujja ki törli.

Nem Jeliel leugrani, a tenger elszökött.

! SZENTíVÁN-FURDÖ i $ MEGNYÍLIK JtiLlUS 1.- EN

Vy^jp^aB^jipBB^WirrCTTTTnrifWfTMTWMTI'W lWWill wrili

Messziről lesi áldozatát. Helgoland csóktépte teste fel nyög s tompa dübörgéssel szikláikat görget utána magából. Részletekben próbálja magát adni neki. A nagy pillanat késik. Egy-egy része megelőzi az egészet. Mázsás szintek gurulnak alá. A szigetet féltik, s az emberek védőgátakat emeltek a tenger és a sziiklapart közé.

Igen, valamikor akkor kellett volna megcsinálni. Röhejes, ön csúfoló tehetetlenség ez az élet, amit ma csinál az ember, áld naivnak tulokos, okosnak tulnaiv, erősnek

túlírnom, finomnak durva még. Savanyú

nyál fojtogat, ha beléjük mézek és félre kell

fordulnom.

Csak menekülni, csak elmenekülni. A vörös asszony nyakára, a vaskorlát-nyakörvhöz, és akármi lesz, megpróbálni a tökéletesebb formát, a több szabadságot, az embernél örökebb dolgok izét.

*

Olvasóim, hogy Helgoland lassan börede- ziik. Tegnapelőtt megint leomlott egy szikla- foka. A védőgátak fölfogták. Nincs baj.

Az emberek még ebibe is beleavatkoztak, ebbe a szerelembe, a sziget és a tenger évmilliós viszonyába. Most már részletekben sem lehetsz övé, vörös, szerelmes sziget: lassú halálod is meglassítja az ember.

Mennyire utálhatsz minket.

Mit mond Széni Smre

a XX. század gyermekeinek?

Részietek Pleiller Miklós úr, prágai előadásából

A IX. és X. század nyugateurópai keresztény népei könyörgő litániákban fordultak Istenhez, kérték, hogy villámtól és vihartól, földrengéstől, pestistől, éhínségtől és háborútól mentse meg Őket. Ezen könyörgések közt volt egy, mely igy hangzott: „A sagittis Hun- garorum, libera nos Domine!“ a magyarok nyilaitól ments meg. Uram, minket! Ebben az egy mondatban nagyon sok benne foglaltatik. Benne foglaltatik az akkori, pogánv- jöve-vőny magyarok szerepe: merész, vad rablóhadjáratok úgyszólván az egész keresztény Európa területén. Benn foglaltatik azon lelki hatás is, mellyel egész Európára voltak: félelem és rettegés ezen idegén, szilaj nép előtt.

De idővel a keresztény Európa, urna kör közép- és nyugatéufópai civilizációja felocsúdott rettegéséből, bén Ró félelméből, összeszedi magát, szervezkedik. Idővel néniét Ottó király, (utóbb; római császár) csapatai 955- ben Augsburg mellett, a Le eb mezején döntő csapást mérnek a magyarokra. Ezen és néhány hasonló vereség vezette a magyarokat azon belátásra, hogy az akkori müveit Európa nem hajlandó többé tűrni e barbár jövevény rakoncátlankodását. Komoly vészfelle- gek tornyosultak a magyar nép felett: a lét és nem-lét problémái...

Ami pedig ekkor történt, a válságos fordulóponton, azt Braudis Kelőimen gróf, a magyar történelem és magyar lélek finom elméjű ismerője „Die unganische Seele“ cimü könyvében igy fejezi ki: a fizikai vereség a szellemi újraéledés lehetőségét hozta magával. Itt kezdődik Geyza fejedelem és fia, Szent István király hatalmas, történetalkotó szerepe:, sikerült nekik alig két emberöltő alatt az európai népek számára kellemetlen, rettegett, kiűzésre, vagy kipusztitására szánt idegen magyar népet ama kor európai művelődésébe belekapcsolni, a többi müveit európai népekkel egyenrangú, egyenértékű kul- turtényezővé tenni, A müveit Európa keleti határa — megint Braudis grófot idézem Magyarország nyugati határától annak keleti határáig tolódott, tágult ki. A kemény, harcra kész magyar nemzetnek pedig régi fajú tulajdonságai uj értékesítése gyanánt egy uj feladat nyílt. Oly feladat, melyre eminens, kimagasló rátermettsége volt: a nyugateurópai művelődés védőbástyájává lenni kelet és dél felé: fontos, nehéz, áldozatos feladat.

Keresztény művelődés akkor nem csak a krisztusi, evangéliumi gondolatnak egyénre és közre gyakorolt lélekuemesitő hatását jelenti, hanem e megnemesitett egyéni és köz- szellem sokféle gyakorlati következményét is; nagyobb intelligenciát, műveltséget, szakismeretet, nagyobb szorgalmat, munkák ed vét, vállalkozó szellemet, fokozott gazdasági életrevalóságot e sző legnemesebb értelmében: ezzel egész más, műveltebb, gazdagabb életmódot: rablóhadiáratok, vadászat, halászai helyett földművelés! (ehhez őserdők- ritkítását, mocsarak iécsapolását) a nomád élet feladásál, rendes telepeket, építkezést, ipart, kereskedelmet, szellemi művelődést stb.

Mindebben a mesterek ama kor papjai, szerzetesei voltak: akár csak ma a misszioná- riuaok a vad népek között.

Mindebbe Geyza és Szent István gondviselő sszeriien a kor szükségletének, parancsának zseniális meglátásával s bámulatos gyorsasággal belekacpcsólták a különben, ellenkező esetben pusztulásra ítélt magyar népet.

Ez történelmi kerete, báltere Szent Imre herceg életének.

*

Fia nevelésére a nagy király kiváló gondot fordított. Nevelőit, tani ló-mestereit nagy gonddal válogatta.

Velence egyik szigetén van ma is egy ősrégi bencés kolostor, San Giorgio a neve. — Ennek a szentéletü és tudós szerzetese Gee- rardus, magyarul Gellert a Szentföldre, Jeruzsálembe óhajtott zarándokolni. Útját Magyarországon ál vette. Szent István Székesfehérvárott Nagyasszony ünnepén meglátta az idegen szerzetest. Érdeklődött iránta. Megtudta, mily nagy tudás, mily hatalmas szeljem i értékek lakoznak benne. Rábírta, hogy

adja föl. Szentföldi útitervét s maradjon királyi udvarában. Neve a középkori bölcselet történetében is szerepel egy „Dalíberatio“ cimü ujplátói-misztikus müvei. E Gellórtre, a későbbi Csanádi püspökre és szent vértanúra bízta a 8 éves Imre nevelését, A gyermeket élénk elme, nagy tanulási kedv, nagy szorgalom jellemzi. Tanár és tanítvány között szoros lelki kapcsolat fejlődik. E kiváló vezetés alatt végezte el Imre ama kor középiskolai tanulmányait. Teljesen élsajátitotta ama kor tudományos világnyelvét a latint. Egész nevelését mély vallásosság, intenzív hitélet hatotta át.

Szent Golfért Szent Imrét ennek körülbelül 16. életévéig nevelte. Ekkor, 1028 körül, közvetlen maga szent István vette át fia további nevelését, ő maga akarta bevezetni fiát a kormányzás nehéz mesterségébe. Legtöbbször együtt voltak. Sok időt töltöttek közös imában is. Csodálatos szép harmónia uralkodott apa és fiú között.

Azon szellemi kapcsolatnak, mely köztük fennállt, de egyben azon közös szellemnek, mely mindkettőjükét áthatotta, legbecsesebb emléke az „Imre herceghez intézett erkölcsi intelmek*5 (De insti tuti One morum ad Eme- ricum Ducem).

összesen tiz fejezetre oszlik. Az I. fejezetben a nagy király fiát hithüségre inti és arra, hogy alattvalói példaképe legyen. A II. fejezet a hit intézményes megnyilvánulása és letéteményese, az Egyház iránti ragaszkodásra, a III. fejezet pedig a püspökök — ama kornak egyutal legműveltebb országos tanácsadói iránti tiszteletre buzdít, A IV. fejezet a főurak és katonák megbecsülésére. Figyelmezteti a király fiát, hogy a főurakban atyáit, a katonákban testvéreit lássa. Az V. fejezetben a bíráskodás helyes módjára tanítja fiát Szent István, Figyelmezteti, hogy a kinevezett bíróságokat jogkörüktől meg ne fossza, csak a legfőbb ügyek eldöntését tartsa vissza magának és azokat is türelemmel, irgalommal végezze.

Bizonyos tekintetben legérdekesebb Szent István intelmeinek VI. fejezete. A jövevények, idegen telepesek iránt gyakorlatidé vendégszerető jóindulatról szól, Kifejti, mint hoz minden jóravaló bevándorló a saját Ilonából különböző, okulásra, az ország szellemi és gazdasági művelődésére rendkívül fontos általános és más-más szakmabeli ismereteket. hasznos ipari termékeket, stb.

Találón jegyzi meg Braudis gróf, hogy a nyugati bevándorlók leiepei a no mád Ságról még alig leszokott, az őstermelés legkczde- tén álló• akkori magyarok számára állandó gazdasági és ipari *-mintások szemléltető, oktató, hatásával voltak.

Eme fejtegetéseiben hozzáfűzi a nagy király eme mondását: „Az egynyelvű és szokást* ország gyönge és törékeny**. Anachroniz- mus lenne a mondás felett csodálkoznunk. Ama korban magától értetődő elvet hangoztat. Manapság a szélső nacionalizmus világjelenség. Ma a nemzeti, nyelvi különbség a kölcsönös ellentétnek, gazdasági és szellemi elszigetelésnek világszerte alapja, kiindulő- p ont ja. Ebben látom Európa mai gazdasági és egyéb békétlenségének egyik főokét. — Hangsúlyozni kívánom, hogy, midőn ezt mondom, csupán egy Általános, világjelenséget akarok akadémikus módon megállapítani: távol minden konkrét célzatosságtól.

E szélső nacionalizmus aztán ellenhatás gyanánt egy másik szélsőséget vált ki: a szélső in lem a (dónál izmust.

Mindkettő tévedés, hiba. A szélső nacionalizmus felejti az úllalános emberi értékeket, az általános emberi és nemzeti egymásrautaltságot. A szélső internacionalizmus pedig felejti a nemzetben a nemzeti géniuszban rejlő sajátos értéket, sajátos szolidaritást.

A keresztény középkor és vele Szent Ííüiván is. máskép gondolkozol!: bár technikailag primitív eszközökkel* és az alig elhagyóit barbár kor nem egy alavisxlikus maradványa állal megzavarva: — a sajátos nembeli és országos 'ériékek és érdekek ápolása mellett oly európaközi szellemi és gazdasági,

sőt világpolitikai kapcsolatot, közösséget alkottak, mely a lég ideális abban elgondolt Páneurópának ama kor viszonyai közt valóban életrevaló megvalósulását jelenti.

A VII. fejezet arra inti, a korona várományosát, hogy a nagyobb jelentőségű ügyek eldöntése előtt tanácsosaival értekezzék. A (VIII. fejezet arra inti a királyfit, hogy a magyar nemzet kormányzásában majdan elődjei példáját kövesse. Figyelmezteti, hogy uralkodásánál legyen tekintettel a magyarok természetére, szokásaira, mint elődei. A IX. fejezet a gyakori imádságot ajánlja és különösen kijelöli azon imádságokat, melyeket az uralkodóknak kell végezniük, hogy hivatásuk betöltésére alkalmasak legyenek. A X. fejezetben a nagy király a jő erkölcsök közül kiváltképen a kegyességet, alázatosságot, a mértékletességet és erkölcsi tisztaságot köti fia szivére.

Ez intelmekben van Szent Imre szelleme is számunkra leghüeben megörökítve.

*

Mit mond Szent Imre, mit mond az 5 szelleme, mit mondanak az Ő eszméi ma, 900 év múlva nekünk, a XX. század gyermekeinek?

Első pillanatra és ha eme — kilencszáz év által egymástól elválasztott — kor különbségeit differenciáló módon kihangsúlyozzuk: talán keveset. Ily szemszög alatt csupán történelmi kegyelet feladata Szent Imre emlékének hódolni.

Azonban nézzük e kérdést közelebbről, alaposabban! Akkor látni fogjuk, hogy Szent Imre életéből és eszmeköréből fontos és termékenyítő eszméket, tanulságokat szűnhetünk le saját életünk, modern korunk számára.

Lássunk eből egy kis próbát!

Óriási méretű történelmi forrpontot és fordulópontot, él ma át nemcsak egy nép, nemcsak egy nemzet, hanem az egész európai kultúra, az egész fehér fajú emberiség, sőt az égész világ.

Hatalmas, katasztrofális eszmei, szociális, gazdasági és egyéb válságokkal telített a levegő mindenütt. Itt van a mi korunkban, hogy mást ne említsek, a szélső egyéni és nemzeti individualizmus és az individiumot semmibe sem vevő szociálkollektivizmus két szélsősége, eszmei, társadalmi és gazdasági tekintetben. Őrlik, törik az emberiséget, mint két malomkerék. Iit van a technikai haladásnak beláthatatlan mérete és — részben ezzel kapcsolatban — az állandóan növekvő tömegrnunkanélküliség kétségbeejtő világrésze. Itt van minden egészséges társadalmi szerv ős-sejtjének, a családnak szellemi, gazdasági s erkölcsi krízise és annak kapcsán az egész szexuális élet krízise... Folytathatnám őráik- ig...

Mire figyelmeztet itt minket Szent Imre és az ő szelleme?

Emberek, ifjak és öregek, férfiak és nők: ne csak saját érdekeinknek éljünk (akármennyire is kisért erre a mai kor szokatlanul kemény kenyér-harca); hanem éljünk a köznek is. Csak ez a szellem, ennek a szellemnek terjedése hozhat gyógyulást egyénre és közre. Ne azon ritka esetekbe kapaszkodjatok, mikor tán nem lehet a köz érdekeiben tenni. Hanem keressük erre körültekintéssel az alkalmat és meg fogjuk lelni. Ha Szent István és az ő fia elsősorban önmagukra gondoltak volna és csak azután a reájuk bízott népre, mi lett volna ennek sorsa?!

Szent István a tapasztalt kor bölcsességével, Szent Imre az ifjúkor lelkesedésével megértette korának követelményeit. A jövőbe nézett. Teljes is volt apa és fiú között a harmónia. Mindkettő a szó legnemesebb értelmében modern volt. Ma is, ifjabbak, idősebbek egyaránt: szeretetteljes megértéssel, előrelátóan, erősen szociális érzékkel legyen kezünk a modern élet ütőerén és erős falanx-á, hatalmas szociális erővé tömörül az ifjú tüzes lelkesedése és az idős higagdl tapasztalata,

Szent Imre tanult, dolgozott. Mi is folyton, szüntelen dolgozzunk, tanuljunk, haladjunk saját szakmánkban és sokoldalúságban is.

A Szent Imrének készült intelmekben a másokkal való bánásmód — minden sikeres munka, minden siker kulcsa — aranyszabályait leljük. Továbbá nemzeti és egyéb problémákkal szemben a helyes beállítást.

Az ő egyéniségében pedig az akaraterő •és tiszta jellem ritka hősies, csodálatos, szinte emberfeletti példáját: melyre néha komolyan gondolni a mai hyperkultura raf fiivá II. szexuális anarchiájában iulajdonkép még fontosabb, mint a nő-rabló magyar harcosok pr Imit ivem barbár korában.

Letartóztatták a górnia! épüíaí- beomiási katasztrófa felelőseit

Milánó, junius 4. A genua.i kivándorlóhál katasztrófája ügyében a rendőrség nagy szigorral vezette be a nyomozást, amelynek során C&sélli tulajdonost fiával és a. ház renoválásával megbízott, építészt letartóztatták. Tegnapi jelentésünkben megemlékeztünk arról, hogy az otthon 250 lakója közül negyven eltűnt. A mai híradás szerint az eltűntek közűi harmincán előkerültek, úgyhogy jelenleg csak tiz kivándorlót vezetnek az, eltűntek listáján. A romok eltakarítása tovább folyik. A katasztrófáról beszámoló jelentések egyik adatát ma olyképpen helyesbítik, hogy a katasztrófának csak egy magyar áldozata van, mig a másik két halottról megállapították, hogy lengyel ál lám polgár ok voltak.

**