Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-29 / 146. (2367.) szám

TIZENHAT SZLOVÁK Irta: H/XRÁ.Wl LÁSZLÓ Forradalmi szlneietii általános sxtrálk fenyegeti Spanyolországot Páris, junius 28. Amint a Journal Spanyol- országból jelenti, a sevillai általános sztrájk megszűnése dacára sem javult meg a spa­nyol belpolitikai helyzet. Úgy látszik, hogy az egész országra kiterjedő forradalmi moz­galom van keletkezőben, amelyet egységes központból vezetnek, hogy az ország legkü­lönbözőbb helyei támasszanak nehézségeket a kormánynak. így most hirtelen Malagában tört ki sztrájk, amelynek folyamán a rend­őrséggel véres összeütközésekre került a sor. Mára Granadában proklamálták az általános sztrájkot és vasárnap Cordovában kezdődik meg az általános sztrájk. Bilbaobari igen nagy nyugtalanság uralkodik a munkások tá­borában. Minden pillanatban tartani lehet a robbanástól. Ha a jelek nem csábiak, julius elsejére egész Spanyolország területén kitör az általános sztrájk. A kormány azon a né­zeten van, hogy a részletsztrájkokat külföld­ről szítják. Éppen ezért szilárdan elhatáro­zott arra, hogy a legszigorúbban fog föllépni és első rendszabályként a sztrájkvezetőséget mindenütt letartóztatja. A csorbától konferencia kudarcáról számol be a budapesti sajtó „Ma a klsantant egyetlen létfenntartöja Magyarország és semmi más érdek nem fűzi a három államot egymáshoz" ÍAz elmúlt napokban mi is közöltük azt a statisztikáit, amelynek megdöbbentő adatai szériáit az államkormányzat Prágában szé­kelő, szájmezed nt huszonöt központi hivata­lában és intézményében eddig mindössze tizenihat szlovák talált elhelyezést. A szlo­vák nemzet tehát a közös államélet tizenkét esztendeije alatt összesen tizenhat pozíciót hódított meg magáinak Prágáiban, ezek kö­zött is többnyire csak alárendelt pozíciókat, amelyeket birtokosaik — a Slovák megálla­pítása szerint — egyedül annak köszönhet­nék, hogy magyarul tudnak. Mi őszintén örülünk, hogy jelenlétünkkel előmozdíthattuk, hogy legalább tizenhat asdovták testvérünk aranyos Prágában álta- femk juthatott kenyérhez és álláshoz, de asnikoer ezt a mindennél beszédesebb és jel­lemzőbb Statisztikái boncolgatjuk, a oeutra- Hxmw nyilvánvaló bűnei mellett szlovák bűnöket is meg keli állapítanunk. Bűneit a aaáovák politikának, amely elementáris nemzeti érdekeivel együtt szervilis módon kájsao^gáltatta jelenét és jövőjét és vállalta, sőt iniéBményemtette a szlovákság ioferio- rttáa&L Mert máskiéint hogyan lenne meg- snagyarázhiabó, hogy például a föMmivejés- ügyi rahMscrMmimibaji, amely hossza éveken át állott szlovák miniszter vezetése alatt, a statisztika nrándössze egy szlovák aikalima- ■ottat tüntet föl, az egészségügyi, az iskola- ügyi éa a belügyi tárcák részéről pedig, me­lyek kőéül kettő ma is szlovák kézben van, aeananft. Prága szlovák mdnásztereinek tehát nem volt annyi súlyúk, erejük és akaratuk, hogy saját miniszter iáidé reszortjaikban egyetlen vérükből való munkatársat állit- hattak volna maguk mellé. A centralizmust támogató szlovák politika mérlegéhez a legklasszikusabb adalékok közül való a tizenhat prágai szlovák alkalma­zottról szóló. A serpenyő egyik felében tizenhat szerény kenyér, a másikban a mi­niszteri srtalluimokon eddig osztozott szlová­kok: Hodzsa, Srobáir, Slárvik, Stefinek, Dé- rer, Markovics, Tiso, Gazsik, Lábay, Fajnor, Miosura, Kállay. Tehát tizenkét szlovák mi­niszter (Stefaniik Milánt ideszámítani nem lenne méltó) tizenkét esztendő alatt tizen­hat szlováknak szerzett Prágáiban kenyeret Tizenhat alkalmazott, tizenkét miniszter. Ha azonban a kinevezések szájmát tekintjük, mert hiszen a szlovák miniszteri listából a legtöbben az eddigi tizenegy kormányban többször viseltek miniszterséget, úgy a tizenhat közalkalmazotti kinevezéssel szem­ben áll harmincegy miniszteri kinevezés. Ha pedig azt is meggondoljuk, hogy a cen­tralista rendszer a maga szlovákjainak is gyéren éj sohasem a népesség számarányá­nak megfelelően juttatott helyet a kormány­ban, akkor teljesen kendőzetlenül áll előt­tünk a mai rendszer és a szlovák sors képe. De a kép ceak akkor lenne teljes, ha a prágai grafikonnal szemben odaállítanék a sfllovenszíkói ^közalkalmazottak nemzetiségi statisztikáját és tizenkét esztendőt felölelő grafikonját. Akkor kiderülne a teljes szo­ciális igazság és vele együtt a mai rendszer vwfcó tendenciája, amelyről annyi minden- eeetre máris bebizonyosodott, hogy a köz­ponti hivatalok és intézmények a szlovák­ság sorsát a szlovákok nélkül intézik. Időnként fölkisértenek és napvilágot lát­nak az ilyen statisztikák s más hasonló megdöbbentő adatok, amelyeket a szlovák nemzeti sajtó részéről ÍÖLjajduláe, a kitar­tott centralista sajtó részéről pedig a bűn­tudat hallgatása kisér, azután nem történik semmi, a föllfénylő igazság konzekvenciák nélküli marad, visszahull minden a meg­adásba, az apátiába, mert a cselekedetek után már a szavak lendülete is megtörött. Ki búd ma a szlovák politikai életben akar­ni, egész és a megnehezült nemzeti sorsnak uij fordulatot jelenítő célokat a horizontra tűzni, megváltó cselekedetek felé mutatni? Maga a Slovák is, amely ezt a statisztikát nyilvámosságTa hozta, mindössze addig a jámbor óhajtásig megy el, hogy: „itt együtt kell föllépnie valamennyi szlovák politikai tényezőnek" — holott nagyon jól tudhatja, hogy a kÖBeimsritíban, amikor szánté csak akadémikus módon került sző a szlovák törvényhozók együttműködéséről, minő brüszfc visszautasításban volt a Hlinka-páirt- nak része, mert hiszen a szlovenszkiói cseh­szlovák pártok ma már teljesen nemzett egyéniségű? versiéit függvényei és alan­tas figurái az őket a maga céljaira életben- tartó centralista hatalomnak. A Slovák már neon is mer remélőn radikális föllépést és eredményeket s nyílt beválása szerint itt is beérné már a morzsákkal, hogy „a kimuta­tásból eltűnjenek a nullák". Ebben a nyomasztó ernyedtségben, elbá­tortalanodásban és oélvesztet teégben, amely Szlovenszkő politikai életét kietlenül meg- fHi, messzi tengerentúlról idetüz egy re­ménysugár. Amerika szlovákjai a Hlinka- Masaryk levélváltás után ligájuk nemrég tartott kongresszusán hitet tettek a kallódó pittsburghi egyezmény mellett, amelynek kötelező erejét változatlanul vallják, oly­annyira, hogy „ezt a szerződést csak maga a fölszabadított nemzet vethetné el, vagy vál­toztathatná meg". Az Amerikai Szlovák Liga azonban nem All meg aiz egyszerű meg­állapításoknál, hanem a tettek mezejére lép s a tengeren túl indítja meg ájult erővel a harcot a szlovenszkói autonómiáért. A szlovák nemzeti mozgalom s vele az autonómiába küzdelem súlypontja az Új­világra, a milliós amerikai szlovákságra to­lódott át, amely az igazság és a nemzeti szabadság klasszikus hazájában intakt mó­don megőrizte a maga nemzeti egyéniségét, tradícióit és tiszta nemzeti aspirációit. Mai nehéz helyzetében mondhat a tlan szerencsé­je a szlovákságnak, hogy megvan számára ez a hatalmas morális és szellemi erőtarta­lék, amely méltán hivatott arra, hogy az itt­hon megfáradt nemzeti küzdelemben ma­gához ragadja az iniciativát s vele összes erkölcsi és anyagi lehetőségeit a szlovák nemzet jobb és méltóbb boldogulásának a kiküzdésére. Hisszük, hogy a tengerentúl Jteflobbfenó nemzeti mozgalom már az amerikaiasult polgár erényeivel, komolyságával, alapossá­gával és kitartásával lesz teljes s amikor a nemzet képviseletében fölállítja a maga nemzeti követeléseit, azoknak hatalmas súlyt i* képes lesz adni s küzdelmének igaz- ságtszavával és elánjával fölébreszti az itt­hon szunnyadó leikiismereteket és regene­rálja az autonómia híveinek egyhelyben megfeneklett s a politika üzletes szellemé­Budapest, junius 28. (Budapesti szer­kesztőségünk teleifon jelentése.) A magyar sajtó nagy cikkekben foglalkozik a csor­ba tói kisantantkonferoncia kudarcával és azzal, hogy mily nehezen sikerült még ax összhang látszatának megmentése is a kioantamt diplomatái között. A sajtó véle­ménye nagyjában a következőkben foglal­ható össze: Ma a kisautant egyetlen létfenntartója Magyarország és semmi más érdek nem fűzi őket egymáshoz a világon. Ha Ma­gyarország helyéin máról-holnapra tenger támadna, a kbantant egy pillanat alatt szintén megszűnne. Kiderülne, hogy Ro­mániának és Jugoszláviának agrár, Cseh­szlovákiának ipari érdekei vannak; ki­derülne, hogy Románia jövőjének biztosí­tása homlokegyenest ellenkező érdekű Jugoszláviával vagy Csehszlovákiával, amely államok a szlávság előőrsei Euró­pában. Kiderülne továbbá, hogy Cseh­szlovákia és Románia nem vállalja ama vei korrumpált tálborát. Ez az egy talán miég segíthet. Az amerikai szlovákságnak az itthoni szlovák nemzet fölött való patromátusának és cselekedetekkel való vezetésének jogát még a legettajultabb cfiniztmus se tagadhatja, mert hiszen ha az amerikai szlovákság jó volt arra, hogy az állarma 1 apitásban kimond­ja az első döntő szót, agy kétségtelenül megvan a joga ahhoz is, hogy az ő akaratá­val létrehozott államban aktiive viselhesse gondját neanzettieetvéreinek. Mi bízunk abban, hogy az amerikai szlo­vákság megmozdulásából és tervbe vett munkájából fog annyi erő fakadni, amely itthon is fölsertoenfi és megújítja Szloven- szkó autonómiájáért a cselekvő vágyat és az veszedelmeiket, amelyeket Jugoszlávia számára jelent a szerb-olasz ellentét Ki­derülne, hogy Resszarábiánnk Romániá­hoz való tartozása érdekéiben sem Jugo­szlávia, sem Csehszlovákia nem szállana 8 ikra, A kisautant kámélyitése akár poé­tikai, akár gazdasági téren is sikertelen maradt. Nem sikerült sem Lengyelorszá­got, sem Ausztriát belevonni a kisontant- ba, sőt Lengyelország a mostani kisan- tautkoniorenciára már eddigi megfigyelő­iét sem küldte ki. Sehober, Ausztria kép­viselője pedig, Csorbató helyett juMus első napjaiban Budapestre jön. Olyan ku­darcok ezek, amelyeket most már nem­csak Magyarországon, hanem a Nyugaton is kezdenek észrevenni és amik semmi esetre sem maradhatnak következmények nélkül. A esorbatói konferencia kudarca és tehetetlensége feltétlenül a kis antant vagy legalább is mostani formájának megsemmisülése felé vezet. önfeláldozó küzdelmet. És hiszünk abban is, hogy ha ezt az amerikai szlovák mozgalmat az egészséges és építő nacionalizmus, reális politikai tartalom fogja eltölteni, akkor meg fogja találni az utat az Amerikában élő szlovenszkói magyarsághoz is: a testvéri cselekvésnek azt az egyedül helyes és győ­zelemre vezető útját, amelyre az itthoni, minden egészséges cselekvésre enervált és képtelen útvesztőkbe tévedt, kis megalázó alkukban kallódó szlovák vezérek nem tud­tak vagy nem akartak rátalálni. A maii szomorú Péter-Pálkor érdemes ezen elgondolkozni azoknak, akik a szlo- veus 7k ói népek jövő aratásait bőségesebb­nek és boldogabbnak szeretnék látni. KP Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül i MAI SZÁMOM! fi KÉPES HÉTIÉI 28 GM. ^ra a teoffowa SZ^m # VaSdMMIH 1930 junius 29 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- A / L-* * ^ niXrin^kca pJIpTITpki nártnlt Szerkesztőség: Prága IL Panská ulice 12. *wa 76, havonta 26 Kö; külföldre: évente 450, SZlOVeTlSZKOl 6S rUSZlTlSZKUl fULeTIZeKl pOTtOK B, emelet. — Telefon: 30311, - Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KA politikai napilapja Pr*3° Panské “,,ce 11 111 eme,et Ejfyes s/cára óra 1.20 Ké, vasárnap 2.—K6 rOSXerKesXlO: r' r , , „ <3.. kesZtO. Telefon: 34184. Képes Melléklet ára havonként 2.50 KA DZUKÁNYJ LÁSZLÓ tCkGA í h GÉZA SQROÖHYCIM: HIRlRP, PRflHft

Next

/
Thumbnails
Contents