Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-29 / 146. (2367.) szám

2 1930 június 29 vasára**. Kar i pénzügyőrök is nasifar kinyieket kokéinak Ezer és ezer könyv hever tefailaisa a komáromi vémbivataS raktáraiban cíiö mot ckh? Késiül a lakásprobléma végleges 0 megoldása 'Prága, június 28. A népjóléti minisztérium­ban tegnap ült össze először az úgynevezett la­kásbizottság, amely a koalíciós pártok kikül­dött képviselőiből és szenátoraiból áU. A ta­nácskozást vesető Czech miniszter mindenek­előtt a bizottság feladatairól beszólt, majd megállapodtak abban, hogy ősszel miképpen folytassa a bizottság előkészítő munkálatait. A lakásprobléma elintézését főleg a háztulaj­donosok érdekeit szolgáló pártok sürgetik s valószínű, hogy az őszi parlamenti ülésszak alatt súlyos összeütközésekre kerül a sor a szocialisták és a polgári pártiak között, mert a szocialistáik miniden lehetőt elkövetnek az irányban, hogy a törvény előkészítő munká­latait műinél később fejezizék be s a jelenleg érvényben lévő lakóvédelmi törvényt közvet­len lejárata előtt ismét csak meghosszabbít­sák. A minisztertanács megbízásából egy négytagú miniszteri bizottság most arról ta­nácskozik, hogy végleg definiálja az úgyneve­zett pótiakás fogalmát. Ez a bizottság, amely­nek tagjai Matousek, Czecb, Meisner és Vis- kov,;ky miniszterek, első .konferenciáján nem tudott megegyezni és tanácskozásait a jövő héten folytatja. Komárom, junius 28. (Saját tudóeditőolctól.) Megemlékeztünk annak idején a február végén egész Szlo vemszkóbaji vég- rehagtott könyvrazaiéről, melynek, oly sok magyar könyv lett az áldozata. Most hasonló eset ÍHgatija a kedélyeket. A komáromi vámhivatal több ezer darab külföldi szerzőktől fordított ma­gyar regényt foglalt le és tart már két hónapja raktáraiban. Meg kell jegyeznünk azt a szabályt, hogy a Magyar- országon megjelent könyvek közül akadálytalanul behozhatok azok. az 1918 után megjelent könyvek, amelyek külföldi írók magyar fordításait tartalmaz­zák. Ezt az dllamirendőreég mindenütt megengedi, Komáromiban azonban nem is jutott az államrend­őrség elé a kérdés eldöntése, meri a fináncok a raktáraikban őrzik ezeket a köny­veket, amelyeket Szlovemszké minden magyar könyvkereskedésében szabadén árusítanak. Az ügy állítólag a vezérpénzügy igazgatóság elé ke­rült, amely azonban neon siet a döntéssel. Amint értesülünk, ebben a kulturbotrány-ügyben interpelláció készül, ami abból a szempontból is szükséges, hogy bisztáztassék a pénzügyőr, illetve vámőrségnek szerepe a behocsott magyar könyvek körül. fordulattal mutatott rá arra, bgoy Holota dr.-t születésekor két Múzsa is homlokon csókolta: a Politika és a Sport múzsája. Ez a két szen­vedélyé van életének, s jellemző, hogy milyen jól tudja a kettőt összeegyeztetni, 6 lett a magyarság ügyének egyik legjobb kapu védje. A politikai érdemeinek méltatásánál emelt hangon mutatott rá arra, hogy Holota János személyes érdeme, hogy ma az érsekujvári városházán magyar többség irányítja a város életét. Turchányi Imre dx. az országos keresztény­szocialista párt országos központjának sze- rencseMvánatait tomácsolta szeretetteljes ba­ráti szavakkal, majd ölvedi János, a keresz­tény szocialista párt érsekujvári szervezetének elnöke mondott rendkívül kedves megemlé­kezés formájában pohárköszöntőt, amidőn visszaemlékezett az ünnepelt néhai édesaty­jára, az öreg Holota bácsira, aki & régi Tót- uocának egyik legérdekesebb alakja volt Igen tudományos ember volt gazda létére is, ő szerkesztette a lakodalmi rigmusokat s réme volt kisdiákoknak, mert ha elfogta az uccán őket, meg is examiinálta őket a latin nyelvből, ölvedi visszaemlékezésében derül opizódusokat említ meg az öreg Holota bácsi esküvőjéről, majd az slsőszüáött „kis János" keresztelőjéről is. Ezután Néder János k. vároebiTÓ, a* ÉSE A némát kormány beterjesztette az aj pénzügyi töryéayeket Berlin, junius 28. A birodalmi gyűlés mai rendkívüli látogatott ülésén Brüruning kancel­lár beterjesztette az uj pénzügyi törvényeket. Beszédében kijelentette, hogy a kormány pénzügyi programja abban áll, hogy a nehe­zen megvásárolt szabadságot a külföld ellen­őrzésével szemben továbbra is fenntartja. Dietrieb pénzügyminiszter bejelentette, hogy ha az uj törvényjavaslatok a munkanélküli­ségen nem segítenek, a kormány drákói rend­szabályoktól sm riad vissza. % romániai telefon a Horgan-csoport kezébe került Bukarest, junius 28. A parlament tegnapi ülésén 179 szava&ztfcal 10 ellenében elfogadták azt a. törvényjavaslatot, amely a romániai te­lefont a Morgan-csoportnak konoedáJja. Ezen­kívül megkezdték a vitát a Stewartz-csoporttal a romániai útépítésekre vonatkozó szerződés ügyében. Egész Érsekújvár melegen ünnepel te a negyvenéves Melóim Jám&si Érsekújvár, junius 28. (Saját tudósítónktól.) Junius 26-án töltött© be Holota János dr. magyar nemzeti párti nemzetgyűlési képvi­selő, Érsekújvár városbirájia 40-ik életévét. Ebből az alkalomból barátságos halvacsorát rendezett a Berki-vendéglőben, ahol a város magyar társadalmának szine-java találkozót adott. Ez a társasvacsora is azt igazolta, hogy Holota János dr. Érsekújvárnak nemcsak hi­vatalból első polgára, hanem kétségtelenül legnépszerűbb polgára. Richíer János szenátor volt az első szónok, aki megkapó szavakkal méltatta Holota dr. karrierjét, amely az egyszerű érsekujvári gaz­daházból indult el s ahonnan a maga erejé­ből, lelkes, önzetlen, országosan értékelt mun­kával küzdötte fel magát arra a magaslatra, ahonnan a kisebbségi magyarság vezérkara küzd a faj jobb jövendőjéért, Meleg szavak­kal méltatta azt a szóttéphetetlen kapcsolatot, amely Holotát szülővárosához, Érsekujvár- köti, amely — mint. örömmel megállapítja — vezérének értékes, nagystílű munkáját kellő­en értékelni tudja. Ozorai József dr., az érsekujvári magyar­ság ősz nesztora volt a következő szónok, aki 75 esztendőt megélt életének magaslatáról tekintett vissza a múltba s plasztikusan fog­lalta össze színes emlékeit, amelyek.. abban a pillanatban megrohanták. Majd szellemes nz ERDŐ SZERELMESE REGÉNK Irta: Znm GREÜ Fordította: KOSÚm^t Í3ÉZ LOLH (25) De Bimbó nem jött addig, mig Dalé neon hív­ta. Akkor aztán nagyon boldogan topogott a közelükbe. Bo szinte elfeledkezett magáról, csak a kis boc&ot etette. Tóm oldalt nézett néha reá, láthatólag félték ténykedett. Bimbó viszont aggódva figyelte a pumát. Helen szinte nem hitt a szemének. Olyan kü­lönös volt!... Itt ül az őserdő közepén, jóízűen eszik, egyik oldalán a hatalmas puma, másik ol­dalán a. kis barna medveboos ... És vendéglátó gazdájuk, ez a magányos vadász, erdei remete, akihez hasonlót még sohasem látott s akihez ha­sonlóan még senki nem kötötte le az érdeklő­dését ... Mikor az ebédnek vége volt, Bo magával vitte a kis bocsot saját tanyájukra, a szikla másik oldalára és nagy barátságot kötött vele. Helen nézte, a/mint játszik és szinte irigyelte a húgát. Bo mindig csak a pillanatnak és a való­ságos dolognak élt. Nem sokat tőrpeugett, nem sokat álmodozott... Helennek ellenben soha­sem volt elég a látható világ. Egészséges jó­kedvvel játszott ő is, tudóit örülni mindennek, tudott gyönyörködni — de a lelkének is kellett táplálék. Gondolkodónak született. Azért is örült ennek a, nyugati utazásnak, mert remélte, hogy a folytonos tevékenységben leszokik majd x túlságosan sok töprengésről, álmodozás­ról... S ime, itt van a vad nyugaton, három hi­hetetlenül nehéz és fárasztó nap után s a lelke mélyén máris feltámadt a régi láng ... — Mit csináljak? — kérdezte szinte tehetet­lenül. — Pihenj, te csacsi! — mondta Bo tisztelet- lenül. — Hiszen úgy sántükálsz, mint a vén kol- dusasszony, akinek csak egy lába van! Helen remélte, hogy a hasonlat jobban sán­tít, mint ő, de a tanács mindenesetre jó volt. Hívogatták a fűre kiterített takaró1/. A nap odasütött, a ponyva jól átmelegedett. Lágy, il­latos szellő jött az erdő felől s halkan muzsi­kált fejük fölött a kis vízesés, mintha méhek zümmögtek volna Helen lefeküdt. Csöndesen, eknerülten nézte a sziklák fekete körét... Mintha, amfiteátrum közepén lettek volna. Ma­gasan, fönt, hatalmas fekete sas keringett Egészem kicsinek látszott, pedig alacsonyabban volt, mint a sziklák pereme ... Biztonságos, nyugodt, békés, álombéli hely ... Helen szemei lassan becsukódtak. Alkonyat idején ébredt föl s Bót. mély álom­ban találta maga mellett. Dalé gondosan beta­karta őket. Tüzet is gyújtott a sátorponyvával elkerített sz-iklaodu előtt. A levegő hűvösödül kezdett. Később, mikor fölvették a köpönyegü­ket és kényelmesen elhelyezkedtek a tűznél. Da­lé is átjött a saját tanyájáról, úgy látszik, lá­togatóba. — örökké mégsem alkatnak — mondta. — S városi leány létükre bizonyosan unatkozni fognak. — Unatkozni! — kiáltotta. Helen. Még soha életében nem unatkozott és nem tudta volna el­képzelni, hogy itt unatkozni lehessen. — Gondolkoztam rajta — mondta Dalé és, indián szokás szerint, maga alá szedte a lábait, leült a tűz fényébe. — Hozzá vannak szokva a sok emberhez, szórakozáshoz, miegyébhez ... — Éd. sohasem tudnék itt unatkozni — jelen­tette ki Hden. Dalé arcán meglepetés látszott, amint szürke szemével Helenre tekintett. — Bocsásson meg. , Én emlékezem azokra a. leányokra, akiket gyermekkoromban ismer­tem ... és azok közül a legtöbb meghalt volna itt az unalomtól. — Aztán Bóhoz fordult. — És maga? őszintén szólva, azt hittem, magának jobban fog tetszeni az én aenacám, mint a nén- jének... — Én eesn szoktam unatkozni __sokszor — felelte B o. — Akkor jó. Már aggódtam. Mert, tudják, még sohasem voltam leányokkal egy társaság­ban. És egy-két. nap múlva, ha már jól kipihen­ték magukat, segítek eltölteni az időt. Bo szeme csupa érdeklődés volt s Helen ki­mondta a kérdést: — Mivel? Csak kíváncsiság volt, semmi más, de Dalé némileg gúnyolódásnak érezte — a müveit, úri kisasszony gúnyolódásának — a szegény, tanulatlan erdei emberre*! szemben. Mosoly suhant át ax arcán. — Hogy mivel? Nos, majd lovagolunk meg sétálunk mindenféle szép helyen. Aztán, ha érdekelné magukat, megmagyarázom, milyen keveset tudnak az úgynevezett civilizált em­berek a természetről. Helen megérezte, hogy akármi i© most ez az ember — vadász, csavargó vagy embergyű- HStó — bizonyos, hogy van tanultsága és van műveltsége is. — örülni fogok, ha tanulhatok valamit — mondta. — Én is! — nyelveskedeti Bo. — De nem hiszem, hogy többet tndna, mint a tanárok Missouriban! Dal© megint csak mosolygott és ex tetszett He lennek. Dal© olyaniél© volt, mint a teormé­A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoego Napfény Fürdő Diéta flceseirawHs. Az igmándi keserűvé kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb f íüszerüzletben. társelnöke az ÉSE üdvözletét tolmácsolta, majd P. Osulen Kolos, a Ferenc-redi zárda­főnök kedves hangú felszólalásában mint a katolikus egyház őszinte támogatóját s táma­szd méltatta Holota dr.-t, Fuchs Ferenc a zsidó társadalom szeretetteljes nagyrabecsü­lésének adott kifejezést s mint a liberális gondolkodás nemes megtestesítőjét méltatta a működését. Ezután a Vasas Dalkör, mely­nek Holota dr. a diszelnöke, megkapó szere­náddal lepte meg az ünnepeltet. A következő szónok, Reiner András dr., ax ÉSE footballcsapata nevében köszöntötte Ho­lota dr.-t s egy virágcsokrot ado-tt t át. Majd Janson Jenő, a Kath. Kör ifjúságának szóno­kaként lelkes szavakkal üdvözölte Holota Já­nost. A magyar gazdatársadalom nevében Domanizsa József kisgazda mondóit, egyszerű szavakkal szívből jövő üdvözletét. Hangos Aladár a magyar cserkészet, Mikulka János járási képviselő pedig a magyar munkástár­sadalom nevében csatlakozott a gratulálók- hoz. A szónokok hosszú sora után az ünnpelt megindult, hálás szavakkal mondott köszöne- tet a szeretetnek sok megnyilvánulásáért. Rö­vid beszédében tömör visszapillantást tett pályafutására s megkapó szavak után azt sze­gezte le büszke öntudattal, hogy harcos po­litikai pályát élt át, mégis tiszta lelkiisme- retíel mutathat rá arra, hogy senkit nem bántott, senkinek rosszat nem tett, s amikor a baráti szeretetnek ezt a megkapó megnyil­vánulását tapasztalja, meri hinni, hogy ellen­ségei egyáltalán nincsenek, legfeljebb ellen­felei, akiktől azonban csak elvi differenciák választják el. ,,Az akarok maradni a jövőben is, aki voltam; pártatlan, igazságos város bí­rája szülővárosom minden polgárának, nem­zetiségre s társadalmi állásra való tekintet nélkül. Nem részesítek senkit előnyben, csak arra vb.-vázok féltékenyen, hogy az őslakos­ság, amely szorgalommal, arca verejtékével fejlesztette ezt a várost, háttérbe ne szorul­hasson. Kérem önöket, — mondotta legvégül elérzékenyillt hangon — hogy testvéremnek érzem minden vendégemet, hogy boldognak érzem magam, hogy a megbecsülésüket élvez­hetem s szeretném minden barátomat a szi­vemhez szorítani s megköszönni neki, hogy jóérzéssel van irányomban." Percekig tartó éljenzés és pohár csengés kö­vette Holota dr. megkapó szavait, amely után a Városi Dalárda, vegyeskara énekelt hatá­sos alkalmi dalokat. A kedélyes társaság ez­után a hajnali órákig emelkedett hangulat­ban együttmaradi. — A miniszterelnök Szabadságra ment Udríal mmissúerelnök megkezdte nyári esabadságát, amelyet Kupádban tölt eb Távolléti alatt a má~ neexterelnöfeöt Bechyne közélelmezési miniszter helyettesíti. szét maga. Nyugodt, csöndes, derült, nyílt, va­lami tiszta, hideg gondolkodást tapasztalt ná­la Helen, amilyen a hegyek levegője s mégis látszott rajta, hogy erős, mint a fenyők és a lelke mélységesen mély. — Fogadjunk, hogy többet mondhatok ma­gának, mint amennyit meg fog tanulni. — Mibe fogadjunk? — vitézkedett Bo. — Hát... egy sült pulykába ... valami csi­nos kézimunka ellenében, amit maga hímez nekem, ha majd a bácsijuknál lesznek. —- Helyes. Nell, te vagy a tanú! Helen bólintott. — Jó, bízzuk majd Nettre a döntést — mondta Dalé félig neverte, félig komolyan. — Most. elmesélem maguknak, mi mindent csinálunk majd, hogy teljék az idő. Megnéz­zük a lovaimat és versenyt rendezünk oda- kinn a tisztáson, halászunk a patakban és vadászunk az erdőiben. Van a környéken va­lahol egy vén szürke medve, azt szeretném puskavégre kapni egyszer. Aztán főlkapasz- kodunk a sziklák tetejére és csodálatos dol­gokat fogunk látni... Egyelőre ennyit errőL Most pedig... akár igazán akarnak tanulni, akár csak azt várják, hogy beszéljek, mind­egy ... Meg akarom nyerni a fogadást!... Megmutatom majd maguknak, hogyan fek­szik az én Paradicsomkertem egy kialudt kráter tölcsérében... Valaim ikor viz volt itt, d« lassan kiszáradt... Megmutatom, hol jön b« a hófúvás a sziklák rései között, hol szo­kott scáz lábnyi mély hó feküdni egész télen át, mig a másik oldalon zöld a fii. És megmu­tatom a fákat, hogyan születnek és nőnek és hogyan harcolnak egymással és hogyan függ egyiknek jósorsa a többiektől és hogyan vé­dik a szélsők az erdő belsejét a viharoktól. — Megmutatom — folytatta Dalé, neki me­legedve — hogyan tartja föl és gyűjti a fák gyökere a források vizét, amelyekből további útjukban a hatalmas folyamok lesznek ... Hogyan él minden szoros összefüggésben egymással s ha az egyik nem lenne a világon, nem élhetne a másik sem... Megmutatom az állataimat, a szelídeket és azokat is, amelye­ket még meg kell szelídíteni. Ebből megtanul­ják, hogy csak az ember vadította el az álla­tokat, megtanulják, hogy milyen könnyű meg­szelídíteni őket, milyen könnyű az embernek megszerettetni magát velük. Aztán itt vtm az erdő élete... a küzdelem... Meglátják majd, hogyan él a medve, a puma, a farkas, az őz. — Folytatjuk. —

Next

/
Thumbnails
Contents