Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-28 / 145. (2366.) szám

4 Az erdélyi százezer

Eria: GYŐRY DEZSŐ

Százezer lei, húszezer csehszlovák korona, testvérek közt is megéri, hogy egy becsületes irodalomtörténetet csináljon érte az ember. Mint. a pályázat föltételei mondják, olyan irodalomtörténetet, amelyik elsősorban az utódállamok magyarságának szól. Ha meggondolom, hogy akikben van képesség és kedv egy ilyen uj modern magyar literaturhistória nyélbeütésére. az kisebb pénzért is megirná, épp azért, hogy meg legyen írva, akkor még jobban örülök, hogy ilyen tisztességes pénzt kínálnak érte. Ha meg hozzáveszem, hogy Erdélyben százezer lei sokkal többet ér, mint itt húszezer korona, pláne.

A dijat az erdélyi Helikon, illetve Kemény János báró és neje tűzték ki, más alapítók bevonásával.

De hagyjuk a pénzt.

Fontosabbak itt a pályázati föltételek. S állítom, hogy aki figyelemmel kisérte az erdélyi irodalmi élet utolsó öt esztendejét, az tudja is, hogy a Helikon nélkül ezek a pályázati föltételek bizonyára nem lennének ilyen jók, ilyen egészségesek, ilyen irodalmi szempontból is föladatuk magaslatán állók.

Pedig a Helikont is .sokan szidták. Két oldalról is. A szélső jobboldal dilettánsai és a szélső bal — részben dilettánsai, részben egy pár tehetsége is, akik eleinte az elefántcsont-torony igen kényelmes álláspontjára és az „abszolút kritika'1 bástya-követelményére támaszkodva, minden „koncentrációnak" ellentmondtak. (Nagyjából ugyanez történt a Szentiváni Kúriával is.) Ha Érdélyben az idő, a mindkétoldali dilettantizmus levonulása, főleg pedig a kimaradt. és kritizáló baloldali tehetségek későbbi és bizonyos garanciák alapján'bekövetkezett csatlakozása (igaz tehetségeknek előbb-utóbb meg kell érteniök egymást az igaz tehetségek érdekét szolgáló minden akcióban!) meghozta a teljes koncentrációt és ebben a tiszta irodalmi szempontok teljes érvényesülését az irodalmi akciók vezetésében is, —- akkor nincs okunk azt hinni, hogy idehaza másképpen lesz. Különösen nem akkor, mikor az igazi tehetségek összefogását mi ugyanúgy hangoztatjuk és akarjuk, mint a pillanatnyilag szép elánnal hozzászóló bíráló írások, melyeknek kritikai attitűdje mögött, én tudom, épp a javítani és épi- teni akarás a lényeg, akármit is beszélnek.

Az a tény, hogy a mindenféle, de komoly értékek Erdélyben Helikonba tömörültek s igy aktív részt, vesznek az irodalomnak eső pénzek kiosztásában, és a kiosztási föltételek megállapításában, eredmény nekik és példa nekünk: mert az egészségesedé? és tisztulás. És ime az eredmény: ez a nagydij, mely — vallom — igen szükséges könyvet hiv világra és olyan, föltételekkel, hogy no. Azt mondja például, hogy a könyvnek meg kell szerettetni az irodalmat és az írókat. A tárgyilagosság mellett érdekességre kell törekednie, hogy ne papiTos- tudományt adjon, amitől mindenki elalszik, de vonzó ismeretterjesztést. A tiszta művészi szempontok domináljanak benne. Az irodalom fejlődését meghatározó eszmei, szociális, gazdasági és politikatörténeti erőforrásokra ügyeljen s azokat kapcsolja be. Bravó! És tovább: „Jóvá kell tennie mindazokat az igazságtalanságokat, amelyek az irodalom- és haliadáselle- nes célzatok révén kerültek be a magyar irodalomtörténetbe egyes müvek, vagy mozgalmak megítélésénél." Bravissimo!

Ki van itt köztünk, aki egy irodalomtörténeti rlagydij kitűzésénél okosabb, józanabb és becsületesebb: irodalmibb föltételeket akarna ■kitűzni? És ki van az igazak közt, aki nem ezt akarná?

Nekem öröm és részben elégtételtadó erő- nyerés volt ez az erdélyi hir s nem restellem bevallani, hogy majdnem — szükségem is volt erre a biztatásra. Egy féleszendős (mit beszélek: ötesztendős) következetes és kálváriáé küzdelem első gyakorlati etappján, ami, bármit is beszéljen a nem teljesen beavatott közvélemény, vagy a nagy magánosok többet és még jobbat követelő s igy részben jogos szava is, mégis a fejlődés és a tisztultabb irodalmi szempontok győzelmét jelentette és jelenti, — jobban mondva, ez után az etapp után sok mindenben megcsappant a bizalmam. Megcsappant főleg abban, hogy érdemes ilyesmivel törődni s olyan területeken rakni a téglát, ahol más kőműveseknek kéne azt rakni s nekünk, íróknak, csak a készbe kéne beülnünk. A kőműves- hiányon akartunk, néhányan, segíteni és majdnem az lett a gonosz bér — épp irodalmi berkekből —, hogy irói hitelünket, függetlenségünket. és tisztességünket kezdték szinte M. Csak az igazán tiszták és emelkedettek látták meg nehéz s vívódó munkánkban a jobbszándék biztonságát s ismerték el még bírálatukban is, hogy erre szükség lehetett s lehet, és köny- nyebb kritizálni, mint teremteni. Ezek nem zavarták össze kényszermunkánk részletoredmé- nyeit azzal a soha meg nem alkuvó, soha el nem adott és mindig becsülettel és hittel őrzött ábszulutum-vággyaí, ami a. lelkűnkben ugyanúgy ott ég, ma tán még jobban, mint valaha, mint minden igazán érdemes és épp ezért elégedetlenkedő alkotó tehetségnek a lelkében.

Jó hát ez az erdélyi 'biztatás.

Jó látni, hogy hirdetett hitünk, a kisebbségi magyarság missziója és reformáló szerepe nem evük hit. de lassan egyre élőbb valóság is. ífogy a kisebbségi magyarság uj íróinak életútja egyre világosabb irányban beletorkollik az egyetemes magyar irodalom életiitjába. És

ezen fölül és ezen belül uj föladatok, uj cselekedetek, uj színek és uj értékes sajátságok penzumára fölkészülten érkezik oda. Hogy a példánál maradva, Erdély irói akarják jóvátenni sok magyar irodalomtörténet hibáját, mulasztását. és igazságtalanságát, írókkal és mozgalmakkal szemben. Hogy kuLtur-életszükség- 1-efci cikkeket gyártat s egyúttal a magyar kisebbségi élet szenvedésben tisztult és meg- európaiasodott emelkedettségében kontrollőr- kén.t jelenik meg a magyar kulturélet összes vizei fölött.

Mikor, aktív szlovenszkói magyar irók — (bocsánat, hogy itt igazán ragaszkodnom kell ehhez a meghatározáshoz, aminek különben inII.

A békeszerződésileg biztosított közigazgatási autonómiát az 1923. évi 171. számú „a községi szervezet ideiglenes szabály ozáséról" szóló kormányrendelet gyakorlatilag hatályon kívül helyezte.

Mifco.jp a legfelsőbb közigazgatási bíróság ezt a rendeletét alkotmáinysértőnek találta, akkor ennek rendelkezéseit a prágai parlamentben törvény alakjában fogadtatták el, annak ellenére, hogy ily ügyekben a prágai nemzetgyűlésnek hatásköre nincsen. E törvény ellen joga volna a fegf. közig, bíróságnak az alkotmánybíróság előtt panaszt emelni, amire azonban a ruezinszkói Magyar Pártok Szövetsége eddig eredménytelenül hívta fel a legf. közig, bíróság figyelmét.

1927 július 14-én pediig megszavazták Prágában a Ruszinszköro is kiterjesztett közigazgatási reformot. — 1928 julins 1-én életibe is léptették és ilyen „különös módon biztosították a rutének ön- kormányzatát"!

Ez a nuszinszkói autonómia helyzetképe. — Jogilag megvan, tényleg nincs meg, — de a helyzet mégsem vigasztalan, mert e terület őslakosságának szívós kitartása jogait érvényben, tartja, A helyzet tiszta és világos és a békeszerződ'ée szövegének azon homályoB részeit, amelyeket eddig kibúvónak használtak fel, t. i hogy a „csehszlovák állam egységével megegyező" önkormányzatot tartozik Csehszlovákia Ruszinisákóniaik bdztosdltími, — hogy a rutének területének biveitalno-kajit „amerty- nyiben lehetséges" e terület lakód kömül válasszák, nem lehet egyoldalúkig és úgy magyarázni, hogy az ,-önkormányzat", amelynek „a tegmesszebmenő- nek“ kell lenni, veszélyezteti az állam egységéit, — nem lehet azt mondani, hogy „nem lehetséges" „a terület, lakói" közül jó tisztviselőt találná, mikor a bevált tisztviselőik egész sorozata kenyerei, vesztette. — Puszi nszkó népének meglehet, tehát az * reménye, hogy akad a Népek Szövetségének egy tagja, aki „a szerződést aláíró hatalmak figyelmét ezekre, a rutén területre vonatkozó, kétségtelenül „figyelmet érdemlő" kérdésekre" egyszer mégis csak felhívja! — A pesszimizmus a lemondó emberek és nemzetek filozófiája és a kis Ruszinszkóuak eddigi minden csalódása dacára, — ily lehetőségek mellett, erre igazán nincs oka.

A szlovenszkói autonómiának már nincs ilyen tételes jogi alapja, de meg van az annál úgyszólván, erősebb, mintegy a szokásjognak megtelelő, történelmi fejlődésen nyugvó erőssége.

A háború kitörésekor a esetiek és szlovákok egyesülése csak mint egyes emberek utópiája és nem egy nemzet politikai követelése gyanánt jelentkezett. A csehek ellenben már ekkoT öntudatosan törekedtek az önállóságra, ha kell: a

Habsburg dinasztia megdöntésére, de köztük is voltak olyanok, akik Csehország önállóságát a Habsburgok jogaira alatt is és a volt monarchia keretein belül lehetőnek és kívánatosnak vélték.*) És, ha voltak is, — a háború előtt is, — akik e két nemzet egymásrautaltságát vitatták, mégis „Csehszlovákia" nem miint állomeezme élt a múltban. Hassinger „Die Tscheohoslowakei" cimü müvében utal arra, hogy tévedés az, hogy a háború előtt a „csehszlovákok" megjelölés a csehek és szlovákok faji egységének megnyilvánulása akart volna tenni, hanem e kifejezés csak a Csehországiban lakó mómetektőil való megkülönböztetés jeléül szolgált. Vagyis: „Cechoslovamé a Öedhomémci -- Slaven aus Böbmen und Deutsche ans Böhimen." A fajrokonság, illetve nyelvrokonság a maga vonzó erejét, ha természetszerűleg gyakorolta is a múltban, elszakadásit törekvésekben ez neon jutott kifejezésre. A csehek álltai a bábom tartama alatt, megindított külföldi propaganda eredtményeképee .fejlődött ez csak odáig, hogy ez a mai helyzethez vezetett.

Szigorú tárgyilagossággal és az idő rövidsége miatt csak összesüniitve és igy is csak hézagosán,

•) Lásd: Stanök, Smenah Maátalka képviselők levelét Czerain gróf küMigyminiszterihez.

A cseh képviselők klubjának elnöksége, valamint Tusar. Mrubam, Stráneky stb. — ellene nyilatkoznak 1917 január 39-án is az antant olyan akciójának, amely a cseheket ,, f e Isza hadi tani'' akarná.

kább missziós, mint geográfiai létjogosultságát én magam nem veszem annyira tagadásba, mint más komoly vélemények) — egy első próba után az egyik sikon, a másik próbára készülünk a másik sikon, mikor egy oldalról tagadásba veszik magyarságunkat, másoldalon irodaim is águnkat, mikor egy oldalon veresnek, másoldalon feketének, vagy fehérnek szeretnének látni, akkor mi a mindig középre feszitett igazság és az egyenes ut bizodalmával nézhetünk a jövő elé, amely a későbbi próbákat s etappokat is meg fogja hozni. Meg fogja hozni és egy lépéssel, hisszük, mindig előbbre, többre, jobbra juthatunk. És'hiszünk abban is. hogy több lesz a segitő kéz is.

Hogy érdemes a tényleg-muszáj föladatokra is vállalkozni kisebbségi helyzetű magyar kul- turéletben még az alkotóknak is, arra bizonyságul emelem ezt a. százezer leit. Kitűzőinek és igy-kitüzőinek pedig egy távoli kala.plenget-és.

örülünk. Észrevettük.

És tán erőt is merítünk belőle.

igyekszem ismertetni ennek menetét. Szana Sándor dr.-nak a „Grenzbote“-ben megjelenő cikksorozata alapján.

Az események igy kergették egymást: 1914

augusztusában alakul meg Parisban egy Koniőek- Horeky nevű agitátor elnöklete alatt egy „csehszlovák bga — Národní rada v obcích eesko- siovanskych".

Ugyancsak e végzetes augusztusban, az oroszoknak galíciai előnyomulásakor, Miklós nagyherceg, szlovák nyelven fordul a monarchia szlávjaihoz. amelyben Oroszország céljaként az ö felszabadításukat jelzi.

Augusztus végén Péíervárott jönnek össze először a csehek és szlovákok kiküldöttei, atkáik ..a Szlovenszkó nemzeti autonómiájának biztosítására" irányuló együttműködést tűzik ki célul.

1914 augusztus 28-tól szeptember 5-ig, majd szeptember 10—18-ig ülésezik Pétervárott a csehszlovák kongresszus, amelynek célja a cseheknek és szlovákoknak Oroszországban való orgamizáláea ■és a .,felszabadításuk" iránti lépések és módozatok megállapítása volt. A kongresszus elhatározta egy csehszlovák hadsereg létesítéséit.

1914 november ében találkozik Rotterdamiban először Masaryk Sootus Váatonnal és megbeszéli ved© a létesítendő csehszlovák álltam első tervezetét.

1915 február 16-én a Národní rada éoská követeti a cseh és szlovák nép függetlenségét

1915 márchisában kezdi meg Pétervásnsrtt a

csehszlovák egyesületek kongresszusa működését.

Határozátilag kimondja egy önálló csehszlovák királyság felállításának szükségét.

1915-ben a londoni, 1916-ban a párisi egyetemen Massaryk előadásokat tanít a csehek és szlovákok egységesítéséről.

1915 májusában az Oroszországban lévő csehszlovák egyesületek szövetségének lapja csatlakozásuk esetére a politikai és nyelvi önkormányzatról biztosítja a szlovákokat.

1915 augusztusában a csehszlovák nerv/j tanács Parisban szózatot tesz közzé , Legyen Wtgoeság" címmel, amelyben a szlovákokat azzal hívja fel csatlakozásra, hogy egyesüljenek a csehekkel ogy csehszlovák államszövetség alkotására, amely „államszövetségben a szlovák területeknek teljes autonómiája lesz az ősi Nyitrán székelő szlovák országgyűléssel".

1915 október 26-án. Clcvelandben, a cseh organizációk egyesülete egymásközti megegyezésre lép, amely egyezségnek 2. pontja kimondja, a cseh és szlovák népnek egy államszövetségben való egyesülését „Szlovenszkó teljes nemzeti autonómiájával saját nemzetgyűléssel és saját állami igazgatással". Ezt a megállapodást a párisi nemzeti tanács elé terjesztették, amelyet annak elnöke, Masaryk T. G. jóváhagyott.

1918 január 8-án Wilson előterjeszti 14 pontját a kongresszusnak. A 10. pont azt kívánja, hogy „Ausztria-Magyarország népeinek a nemzetek közötti helye biztosittassék és megvédessók és nyuj- tassék nekik alkalom az autonóm fejlődésre, — a

14. pont pedig egy Népszövetség létesítését kívánja, amely a kis és nagy nemzetek politikai függetlenségét Ó6 területi integritását egyenlő módom biztosítsa.

1918 május 1-én Liptószcntmikióson tartott népgyüléson a Vavro Srobár dr. által szerkesztett rczolució a magyar kormányt békekötésre hívja fel és a nemzetek önrendelkezési jogának elismerését követeli.

1918 május 29-ém a Szlovák Nemneti Párt tagjai Turécszentmártonban arról tanácskoznak, hogy

a passzivitásban maradjanak-e vagy a politikai forrongásba kapcsolódjanak-e bele. Opoéensk^ dr. megemlékezik azok aggályairól, akik az eddigi kötelékeket elszakítani nem akarják és rámutat az ezek által felhozott azon ipari és gazdasági ellenté- tekre, amely ele a szlovákokat a ce éhektől elválasztják. Hl'imfoa szenvedélyesen ellene fordul e felfogásnak és követeli, hogy, mondják ki, hogy a Csehszlovák orientáció mellett vannak, mert — szerinte a magyarokkal való ezeréves házastársi együttélés nem vált be és szét kell menniük."

Erre a népgyülés határozatikig kimondja a szlovákoknak a Szlovemszkóból, Csehországiból,

I szlovenszkói is ruszinszkői autonómia jo§i természete

Grosschmict iára dr. szenátornak az orsz. keresztény* szocialista pártnak pozsonyi 1930. innias 25-! országos vásrehajtábSzoftsási ülésén tartott előadása

1950 jtnrhfs 28, reamfcat.

M Magas Vátrg&ssa «s§s?et!e« ©rtBs., fcrca»£<ssr ssaKsaitigb

1

= TáíralomimlcsíM- (Tatranská Loinnica). ElaÖ- |^| H rendű konyha és kiszolgálás. Villamos éu vasat- lg| == közlekedés Popráddal. Egész éven át nyitva. Cím 1=1 5= Schreiber Mór bérlő, Iatralomnic Bugscli villa. isi

I III

Morvaországból és Sziléziából alakítandó állam létrehozásában való közreműködését.

1918 május 30-án Pittsburgban az Amerikai Egyesült Államokban • ólő csehek és szlovákok meghozzák a cseheknek és szlovákoknak egy államba való tömörülésére vonatkozó határozatukat. Kimondják, hogy a szlovákoknak saját kormányzatuk, saját országgyűlésük, saját bíróságaik tesznek és, hogy a szlovák nyelv az iskolákban, hivatalaiban, általában a nyilvános és közéletben államnyelvként tekintendő. Az államforma: demokratikus köztársaság. A csehszlovák álam berendezésére vonatkozó részletesebb intézkedések a felszabaduló csehek és szlovákok képviselői által lesznek eszközlendők" Ezt a pitteburgi szerződést M>asaryk aláírta.

Ennek a szerződésnek a szövege, értelmezése sok viharra adott alkalmait, amely még ma sem ült el, de erről még későbben szólok, lévén ez a szlovák autonómia sokféleképen értelmezett szerződéses jogforrása, egyik legjobban vitatott kútfője.

1918 október 19-én a Nemzeti Bizottság (Národní vybor) Prágában szenvedélyesen tiltakozik a „csehszlovák állam" egységének megbontására irányuló kísérletek ellen. Válasz ez a magyar parlamentben akkor lefolyt vitára, ahol Jurdga még hűségnyilatkozatot tett. A szlovákok felé e bizottság azt a kijelentést teszi, hogy „a szlovákok tudják, hogy a cseh nép a szlovák nyelvet akként szereti, mint a saját anyanyelvét... hogy & cseh nép sohasem akarta és a jövőben sem fogja akarni a csehszlovák államban élő többi nemzetiséget és azok kultúráját elnyomni...“

1918 október 30-án és 31-én születik meg a Turócszentmártoni Deklaráció. A Národnie No- viny 1918 október 31-i száma akként számol be erről, hogy „a Zoch Sámuel által felolvasott deklarációt Iílinka gyújtó szavai után. viharos lelkesedéssé]. minden változtatás nélkül fogadták el". Magyar részről a gyűlés lefolyását a Peeter Lloyd 1918 október 31-i száma ismertette, mondván.

hogy „Zólyom Árva, Liptó, Turóc és Troncsén megyék politikailag exponált kiküldöttei azt. a határozatot hozták, hogy a witsoni elvek alapján alakítandó csehszlovák államhoz való csatlakozást kívánják. A gyűlésre hozott egy tervezetet Síodola Emil dr. akkori budapesti ügyvéd is, amelyben a csehekkel való közösségről szó volt ugyan, de Szlovenszkó politikai egybeolvad ásónak kidotnbo- ritása nélkül, és ott volt Déren dr. egy javaslata is, ezeket azonban mellőzték,

Fisóbl Alfréd dr. „Das tschechisohe Volk“ cimü müvében e deklarációról azt írja, hogy a határozat elfogadása után egy külön bizottságot küldtek ki autonómia kérdésének megvitatása céljából. Ugyanezen szerző előadása szerint Hlinikának 1925. ■évi december 21-én tartott parlamenti beszéde után mondotta volna ki ez a bizottság, hogy Szlovénjukét önkormányzat illeti meg, amely azonban a magyar befolyástól való függetlenitéB szempontjából az első títz év lefolyása után valósítandó meg. A Národní Ltety 1925 február 1-4 száma szerint a nemzeti tanács nem határozatilag mondta ki ezt, hanem csak azt az óhaját fejezte ki, hogy az önkormányzat tíz év alatt; megvalósít tessék.

Ismeretesek azok a voltak, amelyek szeriirt a deklaráció szövegén Hodzse állítólag javított. Ez azonban az autonómia kérdését kevéssé érinti. 1918 október 31-én a még jelenlevők a Zoch éttel előterjesztett deklarációt végleg elfogadták és állítólag Hodzsa indítványára, az autonómiára vonatkozó kikötések felvételét mellőzték.

Ezt a deklarációt a helyi nemzeti tanácsok általi is elfogadtatták és ez alapon azt mint a szlovák nép akaratayitvánulását tüntették fel.

Magának a deklarációnak leglényegesebb tartalma az: hogy ,.a.z összes szlovák politikai pártoknak a nemzeti tanácsba tömörült képviselői az egész világ által elismert önrendelkezési alapon állva kijelentik, hogy nem a magyar kormány, hanem csakis a „nemzeti tanács" jogosult a magyar határokon belül élő szlovákok nevében beszélni 'és tárgyalni. Ez a nemzeti tanács (Slovenská Ná- rodná Rada) pedig kimondja, hogy a szlovák nép nyelvéiben és kütturpolifikaileg része az egységes csehszlovák népnek. Ezen csehszlovák nép részére követelik az önrendelkezés jógáit és ezen önrendelkezési jog alapján hozzájárulnak azon nemzetközi jogállapothoz, amelyet Wi'leon 1918 október 18-án formutózott és amelyet 1918 október 27-én az osztrák-magyar külügyminiszter is elismert. — Követelik az általános keresztényi elveken nyugvó azonnali békekötést, hogy ilykép a béke nemzetközi garanciákat nyerjen. Azzal a reménnyel zárják be e nyilatkozatot, hogy hiszik, hogy a szlovák népnek módot és alkalmat, aduak arra, hogy a népek szövetségében szabadon kifejlődve az emberiség általános haladásához erejéhez mérten hozzájárulhasson." — Aláírva Du'la elnök és Med'veczky titkár.

A deklaráció bevezető részének a magyarok elleni kitörését a® akkori idők szenvedélyességének akarom betudni és «z eseményeknek a szlovák autonómia kérdésének egészen tárgyilagos taglal hatása szempontjából itt mellőztem.

Ez a deklaráció azonban nem teremtett a szlovákok közölt egységet ős nem szüntette inog az állatoifordulat utáni bizonytalanságot és egyéné t- lemségelket. A szlovákok kezdetben egységes klubja — Srobár szerint — n cseh politikai pártok befolyására — f Mhull, — a szlovákok a szlovák néppártban, a ,/.ooiálde.mokrute pártban, a szlovák nemzeti pártban ős a nemzeti doniokra'ál pártja bán helyezkednek ok Azóta ez a szétesés politikai széttagoltság még fokozódott.

r(VÍégc köv.).