Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-26 / 143. (2364.) szám

Y/V ^sag. ^ wai H2 ©?€?aü líHH*WT m Á ^ ,x- évf- 113, (2364) szám a Csütörtök - 1930 junius 26 Előfizetési ár* évente 300, félévre 150, negyed. /I /rmpnczkál PC niCzJncrkni pJJpl PiCl Variak Szerkesztőség: Prá g a Uw Panská ulice 12. évre 76, havonta 26 K6; külföldre: évente 450,. ** SZlOVCTlbZKOl &S rUoZÍ JIÜZK- Ul CUt t Pl purlOK 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal j félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K& nalitikaí nCLnÍl(ir)Í CL c , „ Prága IL Panská üli cet 2. Ul. emelet. E*ye. Rzám ár. 1.20 K£. vasárnap 2,-Ki Fősstetíesztő: , pOlUlKOin (ípUUp/U i Telefon. 34184. Képes Melléklet ára havonként 2.50 Kt DZURÁNY1 LÁSZLÓ FOPGACLJ GLZA SQRGÖNVCIM. HÍRLAP prahh- ' 1 ' ' A csorbái életelixir A csorbától konferenciád a politikai kisantamtnak gazdasági szövetséggé alahu áll előtérben Magyarországgal szemben egységes a kisantant, de a királykérdés- ről hivatalosan nem tárgyainak - Egyenetlenségek a magyar-román agrárfront és Benes feltételnélküli francia orientációja miatt (sp.) Csorbató, junius 24. M rn'ttha a kisantajut erre az éle teli x írre várt volna, úgy hatott e forró nyári napokban a Bravó Lidii vasárnapi gigantikus méretű ka­cséi ja Habsburg Ottó magyarországi visszaté­réséről, a harmincötezer munkásnak öltözött olasz katonatisztről, akik — bárány.bőrbe buj­tatott farkasok — egyelőre a magyar mező­kön aratnak és csépelnek, édes olasz meló­diákat kántá'lva a végtelen rónaságon, de ké­szen arra, hogy bő ingujjuk alól előrántsák a handzsárokat, a pisztolyokat és talán a tan­kokat és repülőgépeket is, ha a fiatal Ottó herceg (akit a fogadátlan kisantant-liázasság- köz veti tők időközben az olasz királyleány helyett egy román karcegkisasszonnyal je­gyezitek el, mert igy jobban ülik a kiagyalt politikai cirkulusokba) belga diáktársainak ártatlan társaságával „tanulmányútja" közben megjelenik a magyar határon, kiszáll egy el- sőosztályu fülkéből, készen arra, hogy res­tauráljon és hogy felborítsa a világrendet. A mese bárgyú. Annyira bárgyú, hogy az ir­tó hőségben sem lehet elhinni, holott az euró­pai újságolvasó megszokta, hogy ilyenkor az uborkaszezőn elején, jő kövérre hizlalt hírla­pi kacsákkal táplálkozzék. A Bravó Lidu fan­tasztikus elsőoldalas híradását senki sem ve­hette komolyan; még a gimnazista sem, aki megérett annyira, hogy „technikai szempon­tokból" bírálja el a hireket és meg tudja kü­lönböztetni a fizikai lehetetlenségeket a va­lószínűségektől. Ez a hir még csak valószínű­nek sem nevezhető, mert hemzseg a fizikai le­hetetlenségektől. A Pravo Lidu híre két nap alatt európai karriert futott be. Valamennyi nagy lap leközölte és foglalkozott vele, de úgy, mint valami szédltően mulatságos dolog­gal: a kommentárokból szinte látszott, ahogy a szerkesztőiket a kacagás rázta, miközben az átosempészett hadsereg és a jámbor tanul­mányúiból . növekvő veszedelmes államcsíny meséjéről írtak. De ha annyira idétlen a mese, miért volt szükséges kitalálni? Mit akart az egyik leg­nagyobb csehszlovák kormánypárti lap, ami­kor feltalálta? A válasz egyszerű Az arató, cséplő, gatyás ingujjra vetkőzött 35.000 olasz tiszt s katona meséje csak szimptómája, célon túllövő, túlbuzgó és ügyetlen szimptómá- ja, annak a hangulatihadjáratnak, amelyet a kisantant sajtó a csorbái konferencia előtt a magyar restauráció beszuggerálására az utód­államok közvéleményéiben végzett. Nem min­den pletykája oly ügyetlen, mint a P-avo Li- dué volt. Hetek óta rendszeres ijesztgetés folyik a „jól értesült" csehszlovák lapokban, nap-nap után a „legszavaihihetőbb" hírek jönnek a készülő magyar államcsínyről és rettenetes veszedelmeiről, olyannyira, hogy ma alig van kisantant ember, aki nem hinne a puccs lehetőségében. Csorbára utazitamban há­rom újságíró is megkérdezte, „mi van Ottó­val és mikor érkezik el a kritikus pillanat?" Viszont nem nehéz kitalálni, minek kell ez a puccskampány éppen most, a csorbái konferencia előtt. Ismétlem: a kisanlantnak életelixirre van szüksége. A három állam szövetségét megalakulásától kezdve a Habs- burg-veszedelem determinálta. Ha nincs res­tauráció, lianszirozmi kell, ki kell találni, mert szükség van rá. így a magyar államcsínyről szóló kiadós kisantant sajtókampány minden­esetre „ben travato, si non e verő". Nagyfokú idegességre vall, hogy a csorbái konferencia ily hangulati előkészítésire szorult. A munka sikerült, tagadhatatlau s a nyolcvan összegyűlt, újságíró — a román, jugoszláv és csehszlovák is — másról sem beszél, csak a küszöbön álló Ottó-pucsró] és a kisantant hí­vők nyomatékosan követelik „az erélyes rend- nmfh itfl Jfpftft f| 621 idtofa Csorbató, junius 25. (Kiküldött munkatár-! sunk telefonjelentése.) A kisantant külügymi­nisztereinek tizenegyedik konferenciája ma délelőtt napsugaras időben megkezdte munká­ját Csorbatón. Benes csehszlovák külügyminisz­ter vasárnap óta itt tartózkodik, tegnap dél­előtt megérkezett’ Marinkovics jugoszláv, este pedig Mironescu román külügyminiszter. Mind­kettőt ünnepélyesen fogadták. A sajtó érdek­lődése óriási. A Hviezdoslav-, Kriván- és Gisk- ra-iszállók tultömöttek, egyetlen üres szoba sincs, ámbár a fürdővendégeket erre az alka­lomra más 'szállókban helyezték el. Több, mint száz újságíró van itt, ami rekord, köztük hat­van külföldi,. Ez az 1 ,’akíődés mutatja,, hogy a konferen­ciának mindenfelé óriási jelentőséget tulaj­donítanak. A konferencia . lényegére a következőket kell megjegyezni: A megváltozott európai hely­zet következményeképpen a kisantant is megkísérli, hogy eddigi állás­pontját bizonyos mértékben revideálja. Mint a kisantant egyik államférfia ma délben kijelentette, elérkezett az idő, hogy Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia poli­tikai szövetsége lehetőleg gazdasági szövet­séggé alakuljon át. Tagadhatatlan, hogy a' kisantant, mint Ma­gyarországgal szemben álló politikai szövetség, változatlanul egységes. Valamennyi államférfi kijelentette, hogy a trianoni béke konzerválásához egyformán ragaszkodik mind a három állam. De épp a status quo fönntartása kedvéért kénytelenek megoldatlanul hagyni azokat a súlyos termé­szetű gazdasági ellentéteket, amelyek külön­ben már régen külön utakra terelték volna a kisantantállamokat. Az agrár válság e gazdasági ellentéteket vég­zetesen kiélezte és Csorbatón épp ezért első­sorban a középeurópai gazdasági béke és együttműködés megteremtéséről van szó. A ma délelőtti és délutáni tanácskozáson a három külügyminiszter a hágai és a párisi kon­ferenciák eredményeit beszélte meg. Beavatott körök szerint a három külügyminiszter meg­elégedéssel állapította meg, hogy a jóvátétel! kérdés végleges rendezése után tó veszedelem ellen, miközben a prágai diplo­maták elégedetten mosolyognak és nem nyi­latkoznak. Ebben az atmoszférában a „nép" a szálló halijában szinte megfeledkezik a konferencia felett lebegő nagy Ismeretlen­ről: Károly román király ki nem tapasztalt szándékairól és gondolkozó smód járói, holott a Huadzsin diplomatái sem titkolják, hogy előttük is rejtély, miként gondolkodik az uj bukaresti uralkodó a kisautantról és a jövő­ről. Mig a be nem avatottak mesterséges li- dérce Ottó, a magyar trónkövetelő, a beavatot­tak valóságos Mérce Károly, az uj román ki­rály. Sok mindent beszélnek róla. Állítólag Mironescut azzal a megjegyzéssel küldte Csorbára, hogy ez egyszer még el kell mennie, mert tapintatlanul szakítani nem illik, de hogy mi lesz jövőre: — majd meglátjuk. A rengeteg pletyka és kombináció között tényről alig esik szó. Briand Európa-meimo- raudurnának kérdéskompilexumáról a P. M. H. vasárnapi vezércikkében emlékezett meg, a másik nagy tétel: a Magyarországhoz való kö- ■cAqAéa- feárdéaa az utóbbi ná^kban háttérbe nincs többé politikai akadálya a közápeuró- pai államok szorosabb gazdasági együttmű­ködésének. Ezzel kapcsolatban megkísérlik, hogy a nagyon akadozó csehszlovák—román és csehszlovák— jugoszláv kereskedelmi tárgyalások tempóját meggyorsítsák. Végül szó volt az utódállamok földreformjának külpolitikai vonatkozásáról a kisantant állam o kát ill ető en. Valószínűleg csütörtökön vitatják meg a kisantant kül­ügyminiszterei a szomszéd államokhoz, első­sorban Németországhoz való viszonyukat. Az a rezolució, amelyben a jó szomszédi vi­szony kiépítésének szüksége-* " * » J'-^ják! han­goztatni Magyarország és a J/iitStaait Közt, szervesen kapcsolódik Briand memorandumá­nak -ismertetéséhez. A tanácskozások során különben is az euró­pai gazdasági konföderáció tervének jut a legnagyobb szerep. Benes fölfogása szerint Briand terve szinte minden tekintetben és föltétel nélkül teljesen megfelel a kisantant intencióinak, mintán Európa mai államainak szorosább gazdasági együttműködése involválja a fönnálló szerző­dések érintetlenségét. Épp ezért bizonyos, hogy már a csorbatói konferencián Briand terve lesz a kisantant uj politikájának a tengelye. Ez a békés gazdasági orientáció fogja meg­határozni a kisantant minden további lépé­sét. Mindazonáltal konkrét javaslatokra, me­lyek Magyarországot együttműködésre szólí­tanák föl, aligha lehet számítani. Valószínű, hogy a közösen megfogalmazott rezolució általános megállapítása későbbre marad. Teljesem megbízható forrásból úgy értesülök, hogy a konferencián legalább is hivatalosan sem a magyar ki­rálykérdés, sem a trianoni béke revíziójára irányuló magyar propagandát nem fogják szóvátenni, hogy ilyimád on dokumentálják a kisantánt békülékenységét. A bizalmas megbeszélések folyamán feltétlenül szóba- keriil a magyar-román-jugoszláv agrárfront terve, amely Renes előtt érthető módom nem rokonszenves. Mironescu román külügyminiszter ebben a szorult, holott eredetileg a konferencia sláge­re volt, annál iukáíbib, mert fontos és a gaz­dasági kényszert determinálja. A közeledés eszméje Bukarestből indult ki, ennyi bizonyos. Kezdetben a gondolatnak Csehszlovákia is asszisztált, de amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a román-magyar közeledés komolyabb természetű lehet és a keleti agrárblokk jegyé­ben meglazíthatja a kisantant összefüggését. Prága ellene fordult és kitalálta az Ottó- puccs meséjét, hogy a románokat visszacsalo­gassa a régi szerelemhez. A jövő fogja meg­mutatni, mily mértékben lehet mesterséges alátámasztással huzamosabb időre biztosíta­ni az „egységet" s mikor válik meséknél erő­sebbé a gazdasági szükség-szerűség. A kisan- tantot aktuálissá eddig a keleti jóvátételek problémája tette, most az Ottó-puecs meséje, — vájjon mi teszi életképessé akkor, ha a tündérmese varázslata is elmúlt? Valami új­nak kell helyébe kerülni, békésebbnek, oko­sabbnak. A kisantant most abból él, hogy képzelt restaurációk ellen hadakozik, mint Don Qsuijotte a szélmalmok ellen s álig néhány kérdésben mindmáig Benes álláspontján volt, azonban Károly király és Mán in többszörös nyilatkozata után, amelyek a magyar-román mezőgazdasági egységes front szükségességét nagyon nyomatékosan hangsúlyozták, Mironescu aligha követheti továbbra is tel­jesen a csehszlovák álláspontot. Az egy begy ült újságírók közt nagy feltűnést keltett az a hir, hogy Bethlen magyar miniszterelnök állítólag Milánóban volt. Az olasz-magyar megbeszélésekben mindenki bizonyos kisan tán teli enes demonstrációt lát, pontosan a csorbatói konferencia ideje alatt. Egyre határozottabban kialakul az a véle­mény, hogy csorbáiéi konferenciára Fran­ciaország óriási nyomást gyakorol és célja az, hogy a kisantánt ne csak Magyar- prszágellenes alakulat legyen, hanem a fran­cia politika kényelmes eszköze minden euró­pai kérdésben, például egy német-francia konfliktusban is. Jugoszlávia teljesen osztja a franciák állás­pontját, Csehszlovákia habozik, Románia hallani sem akar róla. A konferencián szemmel láthatólag a román felfogás fog győzni. A délutáni órákban heves zivatar vonult a Csorbatóra, amely megnehezítette az újság­írók munkáját. Este mindegyik külügyminisz­ter fogadja saját állama újságíróit és az első semmitmondó hivatalos kommunkét is ki-* adják. A miniszterek különben a Hviezdoslav szál­lóban az újságíróktól szinte hermetikusan el­különítve élnek. A sajtókisantánt ma délelőtti ünnepélyes ülésén, amelyen a miniszterek is jelen voltak, befejezte tanácskozásait. Mint ismeretes a sajtókisantánt régi terve volt, hogy Becs­ben közös titkárságot állítson fel. Ezt a ter­vet most elvetették azzal, hogy a titkárságot nem Becsben állítják frí -nem ott. ahol a kisantánt érdeke légii megkívánja. Ebben az állásfoglalásban -•'•:nn ismét a cseh­szlovák álláspont gyengülését és Románia erő­södését látják. Szvatké Pál dr. napja, hogy Mironescu a béke tizenkettedik esztendejében nyíltan háborúval fenyegetett. De az előjelek szerint az európai sikátorok­ban sokat tapasztalt Károly király, aki szám- kivetésének szomorú évei alatt mégtanulta a középeurópai dzsungelt kívülről nézni, népe és a népek érdekében feladja az eddigi presz- tizspolitikát,. a csak-azé'rt-is ellenségeskedést, melynek eklatáns szimptómája a kisantant mostani puccs-kampánya és reális, gazdasági bázisokra helyezi a Duna-medenoéjének a bé­liéjét. Nem tudjuk, igaza van-e Kodzsának, ki szláv kisantaintot akar és Romániát magára hagyja Magyarországgal, az olaszokkal és a németekkel, nem tudjuk, megalakul-e a kelet- európai agrárblokk, vagy akár Páneurópa. de reméljük, hogy a csorbái találkozó az utolsó, amelynek éle a mesékkel mesterségesen meg- gyülöltetett Magyarország ellen irányul s jö­vőben olyan konferenciákon asszisztálhatunk, ahol a valódi középeurópai bajok likvidá’ásá- ra történik komoly kísérlet: a gazdasági krízis egyöntetű kiküszöböléisére és a kisebbségi probléma végleges rendezésére. YdflVtÜvAUTij'riv nVT.vTTÓ'T'"rjr? Pl 'i Tt i (Ti iTf^T ,Ugu,"i iiVvvíy, v. ’.d 7i f! ry J ) jí fi i'r'j,; (]' nífjr- Tfi ■ r >•'*

Next

/
Thumbnails
Contents