Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-26 / 143. (2364.) szám
2 1930 jmiius 26, csütörtök. g ^sxéxt v -^ggtttaap A szociáldemokra i Právo Lidu budapesti hírforrása lapján „leleplezi” Mussolini középeuröpai nagy koncepcióját SSoEskok, kooflí’ct % trialisztikus katolikus állam* alakítás - ejy * üuzgó informátor agyrémei-------------------_.----------------- ---------------------------------------------------------------——--------------— a fajim tisztánta rtása és a hafa áficMsa tekkÉáélm Prága, junrus 25. A Právo Lidii folytatja fantasztikus budaipesti híradásait ás igy akarja a csehszlovák közvéleményt „informálni” azokról az olasz-magyar tervekről, amelyek szerinte végeredményben a békeszerződések • revíziójában konkl ud álódnak. A szociáldemokrata lap legújabb cikkében megállapítja • elsősorban azt, hogy az olasz-francia feszült viszonyt a világsajtó napról-napra tárgyalja. Mussolini és vezérkara időnként francia-ellenes nyilatkozatokat bocsát a világba és leplezetlenül nyilvánosságra hozza, hogy igényt tart nemcsak Franciaország afrikai részére, (Tunis) hanem magának Francia- országnak egy részére is, azaz Nizzám és Savoyára. ..Turatti fasiszta főtitkár kijelentette, hogy a francia-olasz háború kikerülhetetlen, a tömeg pedig Nizzát és Savoyát Olaszország számára követelte. Mussolini ugyanis úgynevezett ' nagykoncepcióját akarja megvalósítani — írja a Právo Lidu — és ennek az a célja, hogy fél Európa olasz befolyás alá kerüljön. Eddigi politikája, amelyet főleg Magyarországgal szemben, de Bulgáriával és Görögországgal szemben is követ,, azt bizonyítja, .hogy tervét tényleg meg akarja valósítani. Mussolini híveinek magyarországi bizalmas ülésén nemrégen az igen jól informált Gáspár Jenő — az Uj Nemzedék szerkesztője és a Petőfi-társaság titkára, amelynek elnöke Pékár miniszter, — előadást tartott Mussolini koncepciójáról és megmagyarázta, hogy gyakorlatilag miképpen képzeli ezt el maga Mussolini Olaszországban évente 300.000 lé- ,'íeknyi. születési fölösleg van és Olaszország .nem tudja már lakosságát élelmezni, tehát . valamilyen kiutat keres. Amerikába nem 'mehetnek, maradnak tehát a gyarmatok, amelyek francia kézen vannak, Tunis és Sziria Ezzel kapcsolatban Mussolini fölénybe akar jutni az Adriai tengeren, azért tart igényt Nizzára és támogatja Savoyában az 1 irredentizmust. Ha sor kerülne egy konfliktusra Franciaországgal, úgy egy jugoszláviai RZERDŐ SZERELMESE PEGÉNU Irta: ZRME GBEy Fordította: WOS^pyNÉ RÉZ LOLP .; ’ . m — Jó — mondta Dalé — de meg fogják érezni, hogy lovagoltak! — Tegnap is lovagoltunk! — kottyant boáé Bo. —• Csak harminc mérföldet, de igaz, hogy hideg volt és esett. Ma pedig szép lesz az ]. időnk. .Egy darabig együtt haladtak. Dalé néhány , özet mutatott nekik. Roy lőtt, de nem talált és Helen hálás volt neki érte. . — Itt elválunk — mondta egyszerre Dalé. — Lehet, hogy hamarább odaérek a tanyára, de estére én is ott leszek. — Halló, Miit! — kiáltott utána Roy, — egészen kiment az eszemből, hogy ott az a te drága kis állatod, az a puma, vagy micsoda. Neon fogja megijeszteni a lányokat? — Nem is fogjátok látni Tomot, míg én ott nem leszek. — Meg van kötve? — Nincs. De addig nem jön elő. Dalé intett a lányoknak és nemsokára eltűnt a bokrok között, maga előtt hajtva a . málhahordó lovakat. —- Ki az a Tóm? — kérdezte Bo kíváncsian. — Miit szelídített ölebecskéje ... valami párduc vagy oroszlán. — Párduc... vagy oroszlán? ... És van más ilyen állata is Dalenek? — De mennyi! Valahányszor nála voltam, mindig csak úgy nyüzsögtek a senacán a mókusok, őzek, egyéb vad teremtések... Ha egyszer ott lesznek maguk, lányok, tudom, el sem kívánkoznak soha! ' — Mi az a senaca? — kérdezte Helen. Roy megmagyarázta, hogy a mexikóiak így nevezik az erdőtisztásokat. Nekivágtak a bozótnak s mikor átjutottak rajta, megint ott voltak a barnásvizü kanyargós folyó pariján. Itt nagyon mélynek látszott a víz, de csalódtak. Nem ért mélyebbre a ló térdénél. konfliktus is elmaradhatatlan, mert a jugo- szlávoknak a tengerre való igényük az olaszok tervét keresztezi. Jugoszláviát meg akarják fosztani Dalmáciától. Mussolini Jugoszlávia ellen igyekszik egy albán-magyar-görög-bolgár bokkot alakítani s reméli, hogy a jelenlegi szerb- horvát viszály tervének előnyére válik. Gömbös Horthynak Mohácson mondott ismeretes beszéde után már arra törekedett, hogy a horvátokat megnyerje a magyar és olasz érdekszférának. Mussolini a Vatikánnal is tárgyalt és a Vatikán nem foglal el elutasító álláspontot, mert Mussolini rámutat arra, hogy Közép európában egy uj trialisztikus katolikus államot alakítana, amelynek bölcsője a megnagyobbított Magyarország lenne s amely Magyarországból, a Vajdaságból, Horvátországból és talán Ausztriából állana és ez az állam Mussolini véleménye szerint egyszer s mindenkorra elválasztaná az északi szia vök at a déliektől. Olaszország igy védve volna, nem kellene félnie Jugoszláviától és ugyanakkor Francia- ország pozíciója meggyengülne. Ez az állam Habsburg Ottó uralma alatt állama. Mihelyt a — Na, lányok — tréfált Roy — móri kezdődik a második lecke. Vigyázni! Maradjanak szorosan mögöttem s ha valami baja talál lenni valamelyiknek, az visítson. Baj nélkül átgázoltak a vizen, aztán sűrű füzesbe jutottak. Helen nem tudta megállni, hogy körül ne nézzen. Kissé elmaradt s egy ág végigvágott az arcán. Most szelidlejtérii dombon haladtak felfelé. Helennek ma nagyon tetszett az erdő. A tegnapi eső után friss volt minden. A fenyők között mind több lombos fát lehetett látni, biborszinü és aranyos levelek hulltak le az ágakról. Helen most már madarakat is látott. Nagy, kék nyírfajdok menekültek a lovak elől, apró, tömzsi, ügyetlen, szürke fürjek bukkantak fel a fűben. Közben Roy többször mutatott oda a fák között elsuhanó őzekre, de Helen nem tudta mindig elég gyors szemmel követni az irányt. Kezdte érezni, hogy a mai lovaglás sem lesz kellemesebb a tegnapinál. Máris jelentkeztek a tegnapi fájdalmak. De hősiesen törte. Gyönyörködött az erdőben. A nap melegen sütött, a levegő kristálytiszta volt. Az ég pedig mélységesen kék és átetsző. Roy egyszerre hátrarántóttá a lovát. — Nézzék! — mondta kurtán, halkan. Bo sikolt ott, — Nem arra, Helen kisasszony... Itt... Már elment! — Nell! Medve volt! Én láttam! Oh, igazán nem olyan, amilyeneket a cirkuszokban mutogatnak! Helen sajnálta, hogy nem vette észre. — Nagyon örülök, hogy idején tovább állott — dörmögte Roy. Kissé letért az egyenes irányról és odaléptetett a korhadó törzs mellé, amelyet a medve szakított ki a földből. — Kukacot keresett. Az is szereti a nyalánkságot! Felérték a domb-gerincre, ahonnan messzire el lehetett látni a canonok, szakadékos völgyek, vízmosások, sziklák között. Fekete kő és zöld fü meg lomb mindenfelé, amerre látott a szem. A hegylánc ormai cikk-cakkosan haladtak a középső, hatalmasan kiemelkedő legmagasabb hegycsúcs felé, mintha eléje járulnának. A Vén-Kopasz mezítelen orma fürdőit az aranyszínű napfényben. Távol, a mesz- sziség kékes ködében, hullámosán haladó fenyves feküdt, mint álomkép. Egészen lenn pedig — magyarázta Roy — ott a pusztaság. De az nem látszik innen. tervet diplomáciai utón előkészítenék, Mussolini a békeszerződések revízióját javasolná és reméli, hogy a helyzet úgy alakulna, hogy Franciaországon és a kisantánt államain ki- vül senki sem volna ellene, különösen akkor, ha biztosítja magának Németország támogatását. Mussolini koncepcióját végül Aldo Danii olasz újságíró is tolmácsolta, aki azt is elárulta, hogy mely városokat akar Mussolini Magyarországnak Szlovensakó nnai területéből visszaadni. Ezek a városok:' Pozsony, Nyitra, Érsekújvár, Léva, Losonc, Komárom, Rimaszombat, Kassa, Beregszász, Ung- vár és Munkács, a romániaiakból Szatmár, Nagykároly, Arad, azonkívül Jugoszláviából Zenta, Zombor és Eszék, továbbá vissza akarja szereztetni Magyarországnak Bur- genlandot is, bizonyos Ausztriának adandó kompenzációk fejében. Ami Csehszlovákiát illeti, Gáspár megjegyezte, bőgj7’ Szlovenszkó nagyrészének a köztársaságtól való elszakitásával és az államnak a Dunától való elválasztásával Csehszlovákia harmadrendű állammá sülyedne Európában, ipari fölénye megtörne s politikai értéke a minimumra csökkenne. Maga Gáspár beis— Pulykák vannak itt valahol — mondta Roy. — Gyerünk arra körül lefelé, hátha lőhetek vagy egyet. Sűrű bokros bozóton törtettek keresztül a szikla mellett. A lejtő lépcsős volt, telenőve cserjével, törpefenyővel és hatalmas tölgyekkel. Helen szive feldobogott, mikor az ismerős fákat meglátta. Görcsös törzsű, sok vihart látott fák voltak, szélesen szétterülő lombozattal. A levelek sárgultak és hullani kezdtek. Roy magas fűvel benőtt helyre vezette a lovakat, leugrott, kezébe vette a puskáját és lövésre készült. Bo felkiáltott. É? most Helen is meglátta a vadpulykák hatalmas csapatát. Éppen olyanok voltak, mint a szelíd pulykák otthon az udvarban, de sötétebb, bronz- szinü pettyes volt a tollazatuk. Voltak vagy százan, legtöbbnyire tyúkok. Néhány kakas gubbasztott oldalt, először ezek vették észre az ellenséget és kezdték a riadt menekülést. Helen tisztán hallotta futásuk dobogó zaját. Roy lőtt. Egyszer ... kétszer ... háromszor. Vad kavarodás támadt, a pulykák csapkodtak szárnyaikkal, — aztán egyszerre eltűntek. Csak por kavargóit a tisztás fölött s néhány sárga levél táncolt a szélben. — Kettőt leszedtem — mondta Roy és szaladt a zsákmányért. Odakötözte nyeregkapájához a két kövér kakast. — Ma pulykapecsenyét vacsorázunk, ha Miit idején odaér. Tovább indultak. Mind több lett a tölgy. Sárga levelek és barna makkok hulltak mindenfelé. —■ Itt medvék jártak — mondta Roy. — Mindenfelé látom a nyomot. Szeretik a makkot. Lehet, hogy még majd látunk egyet. Egyre sűrűbb lett a tölgyes. Néha alig bírtak átjutni az ágak között. Vándormadár csak rohant előre és Helenre hagyta, hogy a csapódó gályák ellen védekezzék. Különösen a térdét ütötte meg naigyon sokszor. Roy valamivel később gyönyörű bársonyzöld tisztáson állt meg, amelynek a közepén forrás fakadt. Roy odamutatott a sáros helyre. — Medvefürdő. Hallotta, hogy jövünk és elment. Nézzék ezt a kisebb bemélyedést. Ez a bocs nyoma. Itt meg, ezek a káromlások a fa törzsén, magasabban, mint a fejem, az anyamedve körmének a nyomát mutatják. Tele van az erdő medvével. Nagyon szép volt az öregtől, hogy tágult az Htunkból. A köly- kes anyamedve nem érti a tréfát. meri, — fejezi be a Právo Lidu, — hogy ez a terv nagyon merész é? kijelentéseit azzal fejezi be, hogy tíz évvel ezelőtt még senki nem gondolt volna arra, hogy aránylag ilyen rövid időn belül már mérlegelni lehetne a dolgot és éppen ezért Mussolini nagykoncep- ciója nem teljesen fantasztikus utópia. Mussolini legutolsó nyilatkozatai azt bizonyítják, hogy a gazdasági válságból keres kiutat, amelynek révén Olaszország az ő vezetése mellett talpraállna és talán hajlandó lenne Európát veszedelmes konfliktusba is belerántani, csakhogy megvalósítsa álmát a régi és felújítandó impériumról. —mmiHCl IIW li1! |HiI|IN1mi— 1 Az első cseh érettségi Ungváron Ungvár, jurnius 25. .* z ungvári állami reálgimnáziumban tegnap fejezték be az első cseh érettségi vizsgálatokat. * Ennyit mond szüksaavuain a csehszlovák távirati iroda hivatalos jelentése. A cseh napi sajtó bizonyára nagy kulturális jelentőséget tulajdonit majd annak a ténynek, hogy húsz ifjú a köztársaság keletén, a cseh etihniknmítól hétszáz kilométernyi távolságban cseh nyelven tette le az érettségi vizsgálatot és a cseh kultúra húsz fiatal harcost nyert A maturánsok között a legtöbben beköltözött cseh tisztviselők gyermekei, akadt közöttük azonban ruszin nemzetiségű és magyar is, akik cseh nyelven kényszerültek az érettségi vizsgálatot letenni. Ungvár városában az 1921. évi népszámlálás adatai szerint a 19.28 lakos között 5.064 a csehszlovák, 2.807 a ruszin, 7.712 a magyar és 3.743 a zsidó nemzetiségű, de többnyire magyarul beszélő lakosok száma, tehát a magyarul beszélő lakosság száma jóval meghaladja* az ötven százalékot. A cseh érettségi vizsgában éppen ezért nem látjuk a kultúra diadalát, csak újabb beszédes dokumentumát állapítjuk meg annak a ténynek, hogy az iskolai politika hatalmas invesztieiókkal terjeszti a magyar és német többségű vidékeken a cseh kisebbségi kultúrát, a magyar és német ifjakat pedig elzárja attól a lehet őségtől, hogy a kultúrában anyanyel- vükön haladhassanak előre. Bethlen hazatért külföldi útjáról Budapest, junius 25. (Budapesti szerkesztőségünk teleíonjelentése.) Ma délelőtt 10 óra 5 perckoT a trieszti gyorsvonattal Bethlen miniszterelnök Budapestre érkezett. A miniszterelnök a pályaudvaron megjelent hirlapixóknak nem volt hajlandó nyilatkozni, hanem azonnal a miniszterelnökségire sietett, - ahol Vasa | Józseffel és Wekériével tanácskozott. Mikor leérteik a canon völgyébe, Helen megállt, hogy gyönyörködjék. A bükk és a rezgő nyárfa, meg a jávor világosabb lombja vegyült a fenyők sötét ágai közé és lenn, az árnyékban, kristálytiszta patak folydogálh Pisztrángok cikáztak benne, aranyszínű levelek hulldogáltak a vízbe s a napfény ragyogó foltokban vetődött be a sűrűségen keresztül a viz tükrére. Jt Aztán otthagyták ezt a tündéri völgyet, fölkapaszkodtak a canon másik oldalán és mentek tovább, sűrűségben, bozótban, meredek lejtőn, egyre előre, egyre előre. A nap egyre magasabbra kapaszkodott, aztán a fejük fölé ért. Roy rövid pihenőt tartott, kipányvázta a lovakat és elővette a becsomagolt hideg ennivalót. Most következett az ut legnehezebb része. Az erdőinek azt a vidékét, ahol most jártak, mintha óriási ekével szántották volna végig. Vízmosás húzódott vízmosás mellett és olyan mély volt mind, hogy fáradságos munkával kellett leereszkedni az aljára s aztán a másik oldalon kikapaszkodni belőle. Sokszor le kellett szállni a lóról s ilyenkor kantáron vezették az állatokat. Helen eleinte örült. Jó gyalogló volt s nem ijedt meg a kapaszkodóktól. De nemsokára kifogyott a lélegzete és már alig vonszolta egyik lábát a másik után. Vándor- madárt nehezebb volt vezetni, mint meghint. Helen szédült, rosszul volt. Mikor aztán vérez- ni kezdett az orra, tudta már, hogy nagyon magasan járnak, ritkább a levegő és ez okozza a bajt. Roy egyszer olyan mély vízmosásba vezette őket, hogy azt hitték, soha ki nem kerülnek belőle. A szakadék alja tele volt száraz levéllel, avarral, fatörmelékkel. Vándormadár sietni szeretett volna s nem törődött vele, Helen is bir-e olyan gyorsan járni. De még nehezebb veit a fölkapaszkodás a másik oldalon. A föld laza volt, csúszott a lábuk alatt.. Roy kétszer próbált kikapaszkodni, de mind a kétszer visszaesett. Harmadszorra sikerült szilárdabb helyet találnia. Bo is utána mászott a lovával együtt. De mikor Helenre került a sor, Vándormadár egyszerre jókora agyagos földdarabbal együtt szuszai kezdett s majdnem lesodorta Helént. ín magával. —- Engedje el! Engedje ei! — kiáltott Roy. Ilelen elengedte a kantárt s a derék állat egyetlen ugrással szilárd helyre vetette magát. Na>vy zuhanással porzott szét. a lecsúszott föld a vízmosás alján.
