Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-22 / 140. (2361.) szám
8 1980 janira 22, vasára**. **t értette, minden szopar&tisztikus tendencia nélkül. Mindezekre vonatkozólag az eredeti okmányok a birtokomban vannak, Beszkid kormányzó és a zászlókérdés ~ Ami végül az,t illeti, hogy Beszkyd kormányzó az ukrán sárga-kék zászlóra esküdött volna, legyen szabad megjegyeznem: A sárga-kék szín a munkácsi gór. kát. egyházmegye színe. Zsatkovies Amerikáiból ezen zászló alatt jött, az igaz, A Volosin féle nem- zeti tanács szintén ezen sziliek alatt indult 1919 májusában Prágába. Ez azonban sohasem volt a nép nemzeti száné. Bizony ítéli ok: i. Doíbrjanskijtói kezdve minden vezérünk állást foglalt a sárga-kék szín, mint az ukrán szeparatisztikus tendenciájú törekvések színe ellen. 2. A Zsatkovies sárgakék zászlója ellen már rögtön megérkezésekor nagy tilk tokozások hangzottak el Ung- váron. Au ungvári és az eperjesi nenweti tanácsok legelső találkozása éppetn a zászló miatt botrányba fulladt. Ugyani8 m ungvári nemzeti tanács 1919 májusában Prágáiba menetelkor az Aboson fel- szállott eperjesi nemzeti tanács tagjait alig üdvözölhették, mert az orosz trikolor alatt vonuló Beszkydék nem akartak a sárga-kék Vo- f ősin ék kai utazni. Amikor a botrány elkerülése végett sikerült annyira-amennyire elsimítani az incidenst és Beszkydék felszálltak, az utóbbiak tanácskozásra vonultak és elhatározták, hogy a békesség kedvéért elfogadják a sárga-kék zászlót, de csak miint amerikai kulturszervezetek színeit. A nemzeti színek tekintetében véglegesen esak az összeülendő szejro fog dönteni. Erre nézve hiteles feljegyzéseim vannak. — Egyébként állításaimat megerősíthetik a de- putáció tagjai: Bemkydék. — Nyelőre ennyit kívántam mondani. Minden szavam és állításom komoly tudósok, kárpátorosz kók véleményét tükrözteti vissza, én csak rezümébe foglaltam azok nézetét. A Duchmovics társaság k. b. 100 kiadványban ugyancsak azt bizonyítja tudományos alapon, amit én fent mondottam. — Engem senkivel szemben nem vezet személyes ellenszenv, vagy tendencia. Én tisztelem mindenkinek az ébrét de nem lehet a p&rtemeidamzmus? korában a I 8—10 százalék problémáit, esetleg ki nem forrott elveit a 90 százalékos többségre rá- oktrojáJni. I A junius ©lsed golyó azt bizonyítja, hogy az ukrán orientációnak nincs igaza és bizonyltja, hogy az már meg is bukott elvileg és gyakorlatilag. Revolveres merényletekkel nem lehet jogokat és igazságot kivívni, de még kevésbé lehet egy nemzetet terrorizálná. Mesterséges rádiumsugarak A' rádióin ritkasága ée rendkivüi nehéz előálli- táeí módja köv«tjk«®tébeía & nádiam a fokozott termetéé eöenéie nem olcsóbbodott. A legminkn áM- meonyteég ma ig olyan rengeteg pénzbe ke- rffiL, hogy a legtöbb kórház ée tudományos intézet kénytelen a világ tegértékeeebb elemét nélkülözni. Az orvostudományban ugyanakkor egyre nagyobb jelentőségű, lett a rádium alkalmazása, úgyhogy a vegyészet és az orvosi világ kutatói mindent elkövetnek, hogy a rádium hiányát valamiképpen pótolhassák. Hogy a rádium helyett más- féfo sugarakkal hasonló gyógyhatáet tudjanak elérni, az hosszú ideig lehetetlennek látszott. Most azután sikerült két kiváló röntgenologusnak, H. Qhantrainenak és P. Profitlidh tanárnak, Röntgen- sugarakkal helyettesíteni a rádiumot és ezek a sugarak nagy lehetőségét nyitják meg a rádiumnak. Röntgen-sugarakkal való helyettesítését. A két tudó* véleménye szerint a Röntgen-sugaraknak bizonyos feszültségnél éppen olyan hatásuk van az emberi organizmusra, mint a rádium kisugárzásának. A Röntgen-sugarak mesterséges rádiumsugarakként való kezelésénél természetesen sokkal nagyobb feszültségű áramra van szükség, mint a Röntgen -sugarak rendes alkalmazásánál. A feszültséget a szokványosán használt 160—200 kilowatt helyett közel 1500 kilowattig kell fokozni, hogy ugyanazt a gyógyhatást érhessük el, mint a rádium-sugaraknál. Ha ezek a kísérletek gyakorlatilag is beválnak, úgy valószínűleg sikerül a rá- rfvmhiányt a gyógyászatban kiküszöbölni. A felfedezés azonban még akkor is nagyjelentőségűnek látszik, ha a magasabb feszültségű Röntgen-suga- rakkai való kezelés nem minden esetben helyettesítheti majd a rá dinmos kezelést. W®zári Dezső műfordításaiból: TÁJK Georg TrakS Szeptembereste. Az átkonyodó faibeiken át bármtmm- hangzanak a pásztorok sötét szarvai. A kovács tüze még ég. Roppant átokban ágaskodik egy fekete lé; a lány jácmt-fürtjei áhítoznak ily forróságra, mint amilyen- a 16 orrlikaibél gőzeit. Erdő szélén a csendben étked a szarvmtehén (Mftbése. És az ősz sárga virágai szótlanul a tó kék arca feflé ka}obiak. A piros lángban egy fa elégett. Már sötét pofáéval szétrebbennek a denevérek. ANYA — Goitfricd Beim — Mini sebhelyet úgy hordanák homlokomon; sohasem gyógyulnak be ezek a sebek, nem is fájnák, a fájdalom csak épp hogy óét lebeg. A szív tovább ver, nem halott, csak néha érzem hirtelen: vak vagyok $ érzem, mint fist össze számban a vér, a vér és a sálaik. A KÖLTŐ ÉS AZ ÉJ — Ismeretlen kiroai költő verse Nagy fák aktéi, kinyújtom testemet, a. nyár tüze idáig el nem ér; csak bámulom a fetleg árnyait, amint ethumak a sötét égen. De jó, de szép, ha üy helyen pihen az ember, mert a szive felvidul. Nemes bort Utam és most érzem, a részegség hálójában vagyok. A hóid legszebb fényében felragyog, langyos harmat hull le t az éjszaka néma, néma, csak egy forrás dátoL valahol messze bambusznád susog. Kabátommal fiattá szél cicát, selyemruhámba búvik csintalan. Boldog vagyok, mert elhagyott a vágy; szó meg nem mondja, mily boldog vagyok. Az ősi lelek fele írja: SZOMBATOT VIKTOR A fOldszaga ember knltnráfa — A komáromi Szent András-főtemplorn wj üvegfestménye. Komáromi tudósítónk jelenti : A Szent András-templom feltámadást ábrázoló régi üvegfest mén yes ablakát a bolsevik i támadások alkalmával szétlőtték. Az egyház most Harrnos Károly tervei szerint elkészíttette az uj ti ve festményt 15.000 korona költséggel. Nem egészen ai ő hibája., ha kevés jutott neki bedől©! Ez a nagyszerű észbeid tulajdonságokkal, ősi flegmával, nagy tempóval megáldott nép műveltségében valóban gyermek még 9 önkéntelenül felötlik bennünk a kérdés: mi hát, ami a népet é* a tanult úri osztályt mégis oly őrösén összeköti? Mert a kultúra, nem! A közös nyelv, a sokszori közös Bors: igen, de a kultúra, melyet a tradíció táplál, már kevésbé s most faéoő volna föltenni az unalmas kérdést: ki i mi az oka, hogy a földszagu ember minden lelki adottságainál fogva is elmaradt a könyvtől, betűtől s még máig is legföljebb kalendáriumok, Rózsa Sándorok után ballag. Tán a következő generáció, melynek a rádió, a traktor, a villamosság és a azuperfoszfát már nem uj élmény, hanem örökség, az talán nagy lépésekkel, hirtelen jut előre a műveltség országútién; ma azonban nagyrészt úgy vagyunk még, hogy nagyapai, primitív emlékek, szűk horizont és nyakas megkötődések határolják ennek a tisztaszivü népnek műveltségi fokát. Ez hárította rá aztán a népieskedő irodalom ezer humorát, a tudatlansága, holott ennek nemcsak egyedül ő egymaga az okozója, hanem az is, aki nevetett rajta, ahelyett, hogy ügyes körültekintéssel segített volna betömni azokat az óriás hézagokat, .melyek elválasztják a magyar paraszti ember gondolkodását attól a mesgyétői, amely mesgyén az európai egyii- vétartozóság semmiképpen ki nem kerülhető lánca hever, csak bele kell kapcsolódni e láncba. * Az egyszerű zsellérembar tudománya ez, amit itt följebb entek. Az ezer és ezer földszagu Jánosé. Noha ő Péter volt, akit lóvakarás közben, parancskiosztás ntán a kantin asztalánál, meg a manőverek csillagos ege alatt faggattam leginkább s kedves alakom, lett. mindenha. Az „ősikori magyarokról4' beszélgettünk, kíváncsian, mit tudnak a kétkézi magyarok, saját fajtájukról. Hát alig valamit! Attila fejedelemről hallani se hallott Péter, Árpádról nagyne- hezen jutott eszébe, hogy „apánk“ volt, Szent István szerit volt ugyan, de csak a pap beszéli róla, katolikus helyen, kálvinista magyar legföljebb a munkaszüneti problémák kapcsolaté bán. eszmél Szent Istvánra, de Szent László, Könyves Kálmán király, mintha nem is lett volna. No, Mátyásról, tudta Péter, hogy igazságos volt, Pista még azt is, hogy a „szegin- siget vidte az urak ellen!“ Mátyás szereplése még ma is élő legenda a nép nyelvén, Mátyás szociális hajlandóságait száz és száz elferdített mese példázza s a mottó mindig egy: hogy s mint veri «l nagy királyunk a port a gazdag urakon. A szegény nép baja, kárörvemd ezé se csendül Rt inkább ki s nem a pár excellenc© magyar tradíció, amihez Mátyásnak a nép legendáiban vajmi kevés köze van. Fogott a nép magának egy jó királyt, akin a gazdasági helyzet okozta keserűségeit példázza ki Mátyáson kívül Mária Terézia vergődött hírnévre, de a boldogult királynő emlékét már nem a szociális eszmék & vágyódások primitív példázatai dicsőítik, hanem az örökkön élő erotikus pszihé lelkendezik elő belőlük, a nagy királynő emlékét idézvén. Tehát nem öncélú tradició sem Mátyás, sem Mária Terézia, hanem inkább eszköz a kétkézi ember örök problémáinak meg személyesít ésére. Nincs is olyan népszerű uralkodónk se előbb, se utóbb o kettőnél s hiába faggattam Pétert is, Pistát is, a megállapítás egy maradt: :—* Ingyen kérdez estig is — vágta Péter mérgesen a pu&kapucoló madzagot a küszöbhöz —, azzal elégedjen meg, amit mondok: Árpád csapat ve zir vót, Kossuth is osapatvezir vót, de ő nagyobb generális vót. Ferenc meg Jóska vót. és király vót Bécsbe! A magyar irodalom is megkapta a magáét, mert az én kétkézi embereim alig hallottak Arany Jánosról, Jókairól, inkább a „Szív harcát" olvassák, meg Rózsa Sándort, aki „nagy magyar csapatvezir és főrabló vót“ s ne tessék mosolyogni, mert szomorú, hogy Péter egy vasárnapi beszélgetés során, hosszú faggatásra ezt találta mondani a kantinban: —- Petőfi Sándor meg alighanem könyvkötő vót, mer sok rigi könyvbe ma is olvasom: kiszitette Petőfi Sándor! Szomorú volna, ha ezt ellenük akarnám tréfának fölhasználni. A zsellérember valóban alig tud egyebet, hisz földrajzban Pest, Bécs, Prága és Amerika a fogalmai, néhány közeli folyó, de Pista, 1929 tavaszán Péterrel együtt nem hallott sem Szegedről, sem Debrecenről, sem Kolozsvárról, nem tudta, hogy ott te magyarok laknak, nem. hallott erről a szóról: palóc, Balaton, somogyi bicskás, nem tudná, ha szüksége volna, hol, merre, mely országban találjon, keressen más magyarokat. Földrajzi határa, esz- mököré már nem olyan, mint az apjáé, aki négy fronton harcolt s Japánnak került haza. a nagy hajóval Szibiriából, Pista, Péter, János csak Hatvanig, Győrig tud, amerre egyszer aratni voltak, de ezenkívül semmi érzés, semmi tudomás arról, ami őt a magyar tömeggel faluja tornyán kívül összefűzi, nyelvben, lélekben egybetartja. Péter szerint a világ egy nagy víz, amiben a szárazföld úszik, mint egy katlanban s a tengerek nem egyebek, mint a föibuzgó források si szárazföldben az alul lebegő víztömegből A nap forog körülöttünk s megnézte egyszer „iá-, tóüveggel" a Holdat & azóta nemigen hiszi, hogy ott igazán Szent Péter hegedül Pista két-, H a föld gömbölyű voltát, s a római pápa Rómája nem váró*, hanem közelebbi megjelölő*, mint „erdei mókus", vagy „mezed egér". Péter, Pista, Vince, Jáaoe a babonáktól félnek, noha egészséges eszükkel csak félig hisznek már benne. A falukban azonban máig is vénasszonyok s boszorkány emberek ülnek * hiába pap, tanító, — a boszorkányok hatalma; erősebb, a babona hatalmas kezeivel nem engedi a szegény embert a teljes lelki fölszabadul lás felé. Mennyi babonás dolgokról beszélgettünk takarodó után, pokrócokba burkolózva Pistákkal és Vincékkel, mig a napos káplár be nem szólt türelmetlen ÜL, merthogy hangossá fajult a vita. * Szeretném pedig, ha mindenki, akinek e Hurokra téved a szeme, látva-látta volna az én Pistáimat, Vincéimet s Jánosaimat s hallva-bal- k>tta volna, mennyi ős bölcsesség, talpraesett józanság szólalt ki beszédjükből, ha. nyilatkozni, mesélni kezdtek. Olyan értelmesen, eszesen mesélni, mént Pista mesélt, iróember alig tud t az ő egyszerű történeteit gyorsírással írva, javítás nélkül tehet nyomdába adni János elmék kedései, ítélkezései megdöbbentőek voltak, Péter szomjasan hallgatta, ha csak egy betűnyit is tanulhatott & mikor a lovakat megkötöttük a jászolhoz * ránMxmik a csillagos ég, aKg hallgatott ember olyan szomjasan tudományt, mint ezek a fiuk. Minden érdekeit* őket. Leveleim között legszebb emlékek a Pista levelei lesznek: iromba betűk, de létek, szív mosolyog rajtuk, olvasván Pista öreg betűit, mert mióta a kaszárnya analfabétakurzusán irni-olvasni tanították, szorgalmasabb levelező nem volt az egész ütegben nála s minden ócska kalendáriumot kiolvasott, telke tudományra áhítozván. Úgy szitta elméjük a jó szót, oktatást, mint szivacs a vizet. Ha nem is tudták Attilát, Szent Istvánt: nem weJterai képességük hiánya volt az oka, hanem, hogy valami módon elmaradtak a nevelésben. Talán, sőt főképpen a háború!... Mert ha nem is villámló eszüek, de józan fölfogásuak valahányon s szivük-lelkűk úgy hajlik a tudomány felé, mint napraforgó a napsugár felé. A szorgalom, a jószándék sugárzott Pistámról, Vincémről a ha Péter szombaton sorolni kezdett, az őrnagy Amulv* állott meg fölötte, mert Péter piros arc- cal, tempós közévei a arunk* bhmroszát sorolta a kőkockákra. Ennek a népnek friss, e&iasinálaftas ess* van. * Á kétkézi, zseHéremb erekről esőtek itt, a négy elemit, öt iskolát jártakról, akiknek szék kanén az iskola csak egy fuváLom, mert iskolán, templomon, papon, jegyzőn keresztül ott a gond, a pénz, a föld, az aratás, a Vág, a Duna, a Tisza, a juhnyáj kérdése é* Ideér tete... Csak egy töredékérői a népségnek szólottánk mert a másik oldalán a kultúra árkának ott vannak a tudósok ée tudálékosok, az avatottak és a tanultak: sokan vannak, hál’ Istennek? szintén Vincék és Péterek, Istvánok és Jánosok, akik előtt Szent István, Csaba Vezér, mohácsi vész, Arany János, Edison, Kina és északi sark nem förtelmes titok, hanem könyvbéli valóság, ők az „értelmes nép", a „nyilteszü paraszt", akiknek fülük tárt tölcsér, eszük pallérozott, beszédjük okos, világnézetük kiegyensúlyozott. s öröm velük szólani. A zöme a népnek ezekből kerül ki: a meglakol ázó ttakból, ahogy Pista mondta: az „érdeki emberekből". De, mondom, nem ezekről a józaneszü, olvasott népségről szólok. Az együttérzésem a kétkézi béreslegényeknek, a szegény Vág-révész fiának, a kőműves- legénynek, a tiszaháti juhásznak, Vincének, Pistának, Jánosnak szól, ennek az Istentől megáldott szorgalmú paraszti népnek, ennek a naiv, ennek a bicskarántó és mélán daloló, elhagyatott, drága, frisseszü, de nem sok tudo- mányu népségnek szól, aki a tudomány szérűjén a pelyvát szedegette csak, mert háta mögött a gond fekete lovasa nem hagyta, hogy Szegedet, Rómát, déli sarkot és a naprendszer- tudományát fejbeszedje sietve, mert élni kellett, kapálni, aratni kellett, betegséggel harcolni kellett, sokszor elhagyatva, árván, sokszor megcsodálva, mint etnografikus csoda, családot tartani kellett, mert a kölyök Pista apja. még valahol Szibériában küzködött a nagy hajó felé ... Ki mer nevetni, hogy Pisták és Péterek csapa tv ezernek vélik Kossuthot és könyvkötőnek Petőfit? Ki mer nevetni akkor, mikor a kölyök Pista a kétholdas földecskét mentette a Vág- tói, végrehajtótól, mikor az apró Péter aratnf volt, külországban: Gyöngyösön s közben, mert apa Szibériában bajmolódott: elfelejtette megtanulni Könyve* Kálmán nevét? De most, de most, nyissuk meg a könyvek * betűk országát előttük « ültessük le végre ogy székre, barátságos parolára Pistát, Vincét, Já nőst, mert sokféle népboldogitók ülttek már * bokrok alján s a Vág folyik, folyik... I Jk 1 Megnyílt „HUSIKA” Szigeti zongorakészítö és hangoló zongora raktára, I ' ©raüsüawtfte Csr^ssSBi^ usea 20. Raktáron csak világmárkás songoirák és pianinék. Eladás eredeti gyári áron. kis 1 Tjy f | &a®'w8 réssletre Is. Kés-Jran díjmentes árajánlatot. Hangolás* Javítás — vidéken fis — Jutányosán, garanciával, jj r ____________________________________ £>
