Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-22 / 140. (2361.) szám

Csak a revolvergolyó tartja felszínen az ukrán kérdést az európai közvéleményben

— mondja Fencih ruszin teológiai tanár, a Duchnovics-társaság ügyvezetője, aki tagadja az ukrán nyelv és ukrán nemzetiség létezését Az ukrán és nagyorosz irányzat döntő harcba kezdeti Ruszinszhóban

— A Duchnovics-társaság kiáltványa —

KM jnahas 98, veárnap.

fatest; csupán 0. osztálytanácsos ur közölte vele * Woozkban, hogy az aleleök urat sikerült rávennie az iratok tanulmányozására. Nagy kár, hogy Szapáry gráf, aki az ügyeket már alaposan fcmerte: Fiúméba tette át székhelyét. Az •awonyság felkiáltott:

— D« Szapáry grófnál semmi eance-om nem vrtbtl

— Mindenesetre sakkal több, mint mostani afeinöktiniknél, aki szereti magát „öreg bártanaik nevezni, mint aki már mentesítve éreznc magát a nőik iránti kötelmektől és a közérdek szempontját helyezi előtérbe, — felelt az előadó és Wdeg csokoládét rendelt a „Hóbénél“, aki egyedül maradt itt a ceukráezda múltjából.

*

Az olvasó mindezek ntán azt hühetoé, hogy Sáriváriné taflán valamely olyan titkos testi vagy lelki fogyatkozásban szenvedett, amelynek senki se lehetett tudója a társaságokban, alibi a dáma megérdemelt ünneplésben részesült és eget-főldet Ígérő és paradicsomi boldogságot, biztosító kérőkben, udvarlókban, röpke gavallérokban sóba hiányosságot nem szenvedett, mint bármely előkelő és szép hölgy ... Amely fogyatékosságról azonban Frigyesnek a véletlen folytán értesülései voltak? — Nem. Sáriv áriné, ugy hírnév, mint műveltség, úgy testi épség, mint lelki báj dolgában semmi kifogás alá nem eshetett. Még azok a férfiak sem mondhattak róla semmi kellemetlent, akik a megtévedések miatt, mielőtt életüket egy hölgyre feltennék: úgy a hölgy füzőké&zitőjénél, mint cipészénél érdeklődni szoktak a telekkönyvi hatóság és a háziorvos mellett Egyetlen hamis fürtje és idegen foga nem volt Sáriv ár inénak; egyetlen pont nem homályositotta el hírnevének patyolat-fehérségét. Ami pedig Sárivári ur időelőtti halálát illetné, erre nézve a közvélemény megegyezett annak a ténynek a megállapításában, hogy Sárivári ur igen nag$ bolondot cselekedett, amikor özvegyi somban hagyta a vagyonos, egészséges, e®ép asszonyt

Siiért nem lehetett tehát reménysége Sáriv á- rlnénak, hogy Frigyes bárót alkalomadtán a maga részére hóditja olyan kétséget kizáró módon, hogy a nagy hatalommal felruházott férfin az asszonyság minden kívánságát teljes egészében honorálni fogja?

Az osztálytanácsos hallgatott erre nézve, akárhány hideg csők ódáiét fogyasztott a kioszkban, sőt azon a családi természetű bizalmas vacsorán is néma maradt, amelyre meghívást nyert e amely összejövetel a margitszigeti vendéglőben vcflt megtartva egy hétköznapon, amikor a nevezett helyen diszkrét találkozásokat lehet eszközölni. Az osztálytanácsos nem tudott bővebb felvilágositást adná Podmanáoaky Frigyes ellenszenvéről, se az ujhold andalgó világításánál, se a föJemöék rábeszélő haagv^reenyénjéfl.

Sáriváriné tehát elhatározta, hogy személyesen, kockázatosán, de végre célravezetőm rág néki a kérdés elintézésének, amikor is nyíltan megkérni Frigyes bárót, hogy miért vonakodik őt azon előnyökben részesíteni, amelyekhez az 1870. X-ik törvénycikk értelmében részesíthet minden fővárosi polgárt és polgárnőt...

— Azért nem vehetem meg a közmunkatanács, illetőleg a fővárosi építkezések, szabályozások céljaira az ön telkeit és házait, asszonyom, mert nyomban eszébe jutna mindenkinek a fővárosban, hogy 1850-ben, junius 8-án ön voát az, aki még leánykori néven megérkezett estefelé Innsbruckba a milánói postakocsin, szállást vett a legelőkelőbb fogadóban, az éttéCSIZI víz

A legerősebb jód-bróm források gyógyvize.

Kérje a esizi víz használati utasítását.

Csizfürdő.

remben a tisztiasztalnál étkezett, unokahugómként szerepelt feljebbvalóim előtt és amely látogatásának eredményeként a <*. kir. hadsereg kötelékéiből végleg kiszabadultam, — felelt Frigyes a visszaemlékezés tői meghatott hangon.

— Uram, csaknem huszonöt esztendeje vezeklőm ezért a bűnömért, ha ugyan ez bűnnek nevezhető, — mond Sáriváriné. — Az akkori hadnagyokból öreg törzstisztek lettek, a kapitányok nyugalomba vonultak. Csak ön. az egykori közlegény nem felejtene?

— Minden körülmények között meg kell tartanunk a magunk részére az emberek bee&ülé- sét, Eliz, — szólt a négyszemközti kihallgatást befejezve Podmaniczky Frigyes. — Ha egyszer férjhez menne újra és ingatlanai uj név alatt szerepelnének a főváros telek jegyzőkönyveiben: természetesen változna a mostani helyzet. Legalább is nekem nagy könnyebbségemre szolgálna óhajtásai teljesítésében.

Sáriváriné, — mit tehetett szegény, magára- hagyatott és utolsó reménységétől is megfosztott nő létére egyebet? — megfogadta az alel- nök tanácsát. A legközelebbi farsangon aukció alá bocsátotta özvegyi kezét és azt, mint legtöbbet ígérőnek: egy nyugalmazott táblabiró- ntak sikerült megnyernie. A táblabiró komoly, szorgalmas, hozzáértő férfiú volt a talpán. Nemcsak rangot, de nyugalmat is varázsolt az özvegyasszony ingatag életébe. Fellengős regények helyett az élet könyvét olvasgatták és az arra alkalmas telkek megvásárlásával lebonyolították a közmunkatanács alcímükével. S ezután az özvegyasszony élettörténete tovább nem tartozik a nyilvánosság elé. Frigyesünkből se lett fiumei kormányzó.

— Magyar leányok! Vásároljátok Péchynó Bartóky Mária Élet-hajók utasai c. kitűnő no- velláakönyvét. Ara 16 korona.

UngvAr, junius 31.

(Rusrtnszkói szerkesztőségünktől.) A június 1-én eldörrent revolveres merénylet politikai hullámai még mindig nem ültek el. Az ukrán szervezetek — bízva a prágai kormány protekciójában — junius 29-ére ellendemon- stráoióra készülnek, amelyet azonban az ungvári rendőrigazgatóság eddig még nem engedélyezett.

Duchnovies Irodalmi Társaság kiáltványt bocsátott ki, melyben megbélyegzi az ukrán orientációjú ruszinok és bevándorlóit ukránok aknamunkáját és felháborodással utasítja vissza a nemzeti küzdelem hasonló metódusait, egyben a kővetkező felhívást intézte a ruszin néphez:

— Isten és embergyülőlők revolver lövésére

válaszként és válaszul az összes ukránok és ukránizálóknak, akik céljaik elérése érdekében keresztre akarnák feszíteni népünket és akik igyekeznek megsemmisíteni dicső őseink munkáját, akik megrontják a tanuló ifjúság léikét, megmérgezik nemzeti önérzetét és büszkeségét, — mi mindnyájan, minden kárpát orosz férfi és nő egy szálig jelentsük be kultnrvezérünfcnek, Szabó Bőmén főesperegnek a Duchnovies társaságba való belépésünket, azok pedig, akik eddig a „Pnoszvi- tának" voltak tagjai, a Szabó Eumén elleni merénylet napjától kezdve tekintsék magukat a „Proszvitáíból" kilépetteknek, azzal az egyesülettel szakítsanak meg minden összeköttetést és követeljék annak feloszlatását, hogy hazánk és köztársaságunk nyugalma ne zavartassák. Szeretett testvéreink, ez a válaszunk a gonosz lelküelcnek: mindnyájan egy szálig

lépjetek be a Dttchnovics társaság tagjai sorába é? mindnyájan egy szálig lépjetek ki az ukrán „Proszvita" társaságból! Velünk az Isten!

Fencih ár, az ukrán kérdésről

Az ukrán ém nagyorosz kérdés mélyebb megvilágítása céljából felkerestük Fenéik István dr. ungvári theolőgifli tanárt, úgyis, mint a Podkarpatsika Ruszi Közművelődési Szövetség elnökét, de úgyis, mint a Dudhno- vics Társaság ügyvezetőjét.

Fencik dr. szívesen álltait rendelkezésünkre és kérdéseinkre az alábbi összefog!aló választ adta:

— Hogy az „ukránkérdés" nem természetes nációnálie mozgalom, hanem valami erőltetett, illetőleg erőszakolt, politikai tervekkel fütött kőzépeurópai balkánizmus, mi sem bizonyltja jobban, miint az, hogy soha sem kerül az európai közvéleménybe a maga higgadt, nyugodt objektivitásával, hanem

mindig revolveres merényletekkel kapcsolatban. Legyen az a mazepptai lázadás, vagy a hohenzoler-habsburg külpolitikái akció a világháborúban, vagy az 1928-ban a prágai lengyel konzul ellen elkövetett merénylet, vagy a Szabó elleni merénylet... az mindegy. Csak revolver golyó tudja felszínen tartani az európai közvéleményben.

Az ukrán kérdés Íörténeíme

Az ukránkérdés első történelmi alakja Ma- zeppa, a kisoroszok hetmanja. Az ukrán nacionalisták szerint ő jelentette ki először önállónak (fajilag és nyelvileg) Ukrajnát. Erről a Mazepipáról a legnagyobb francia történetíró, Ramband Alfréd a kővetkezőket mondja: „ ... a nép, a parasztok, a városi polgárok ... az egész békés és munkás osztály óhajtotta, hogy megszabaduljon ezen Mazeppa-féle katonai oligarchiától és a moszkvai cárt mint felszabadítójukat tekintették" (Oroszország történelme: 411. o.)

Általában a komoly történetírók müveiben sehol sem találunk olyan kitételeket, amelyek az ukrán mozgalomról mint önálló nacionalista törekvésekről számolnának be.

Ami az „ukrán" elnevezést illeti, az nem nép, vagy faj elnevezése, hanem geográfiai elnevezés. A napok,bán jelént meg a híres lengyel professzor Tadeusze Lehr — Splavin- sky müve, amely e kérdés egész irodalmával foglalkozik és azt 'bizonyltja, hogy „Ukrajna" csak mint geográfiai elnevezés állhatja meg a helyét.

Azokat az írókat, akik önálló ukrán népről, ukrán nyelvről beszélnek, politikai cél és érdek vezette. így Rudniczky István dr. „Ukraina" ci.mü könyvében (Budapest, 1914) világosan mégírta, mi a szándéka: „Ukraina

birtoklása által lelt Oroszország azzá, ami és így Oroszország tülnagy hatalmi állását csak

azáltal lelhet letörni, ha Ukraina élezakittatik az orosz államtól."

„Az ukrainaá kérdés fontosságát felismerte a nagy Bismarck is, aki 1888-ban Hartmanu tollával megiratta nyíltan, hogy Európa békéjének egyedüli eszköze Oroszország felosztása. „Oroszország világuralmi törekvéseinek letörésére a legfontosabb, úgyszólván egyetlen mód az volna, ha a 30 milliónyi Ukraina felszabadulna... akár HohenzoHern, aktár Habsburg fönnhatóság alatt."

Ugyanerről beszél Michafl Hrusewkyj „Die ukrainisdhe Frage in historisclher Entwick- lung" (Wien, 1915), ahol megtaláljuk nyíltan azt, hogy az ukránkérdés a Hohenzoller- nek és Habsburgok hatalmi kérdése volt a világháborúig.

Ilyen irányban írtak a császári lapok állandóan. így a Reiehsport gyakran fejtegette ezt a gondolatot (pl. XXIV. évi 188. és sok más száma.). 1914ben Bécsiben Bácsinszky szerkesztésében, Budapesten Sttripezky szerkesztésében adatott ki a császári kabinetiroda „Ukraina" címen német és magyar nyelvű folyóiratot A mottójuk ez volt: „Wenn sich die ukrainische Nation trei und voll ent- wickelt und die Ukraina von Rusrtand Io»- gerissen wird, versdhwindet die russische Gefahr für Európa auf Nimmerwiederseben."

Vagyis az „ukrán" geográfiai elnevezést a császári udvarok ügyesen használták fel Oroszország kettészakitására.

Nagy pénzeken a kisorosz dialektust irodalmi nyelvvé akarták fejleszteni, uj nyelvtanokat Írattak, drága pénzen janicsárokat neveltek, akik, mint hu császár-barátok, ax orosz egység legnagyobb árulói lettek.

Erre legpozitivebb adatokkal a talerhofii politikai foglyok szolgálhatnak, akik a világháborúban Galíciában, mint ruszofilok, ukrán árulás folytén lettek össaefogdosva.

A talerhofi állandó hteottség (Lwow, Ar- manskaja 8) nagy apparátussal dolgozik, számtalan brosúrát adott már ki melyekben leleplezd as ukránok test vérgy i lkossági akcióját

Ukrán nyelv, vagy ukrán nyelvjárás

Ami az ukrán nyelv önállóságát illeti, a tény az, hogy 1876-tól 1905-ág az orosz tudományos akadémiának tényleg volt dialektológiai szakosztálya is. Ez a szakosztály Köre, Sa oh ma-tó v, Furtumatov, ZaLenririj, Oldenburg, Faminoev és Lappo ukrán politikusokból (így nevezik őket az orosz akadémikusok) állott. Ezek tényleg beadtak ilynemű indítványt a császári pénzek hatása alatt, de ezt az indítványt sohase fogadták el.

A tudományos áros* és c-nxópai filológiai világ nem beszél önálló ukrán nyelvről, hanem csak kis orosz dialektusról.

Hallgassuk meg a legnagyobb nemzeti szociológust, Masaryk Tamást, aki „Uj Európa" c. könyvének 40. fejezetében a következőket mondja:

„A pangermánizimis folytán fontossá lett a kisorosz (ukrán) probléma. Itt szigorúan el kell különíteni a nyelvi és nemzetiségi kérdést a politikától. Arról van szó, hogy külön nép-e az ukrán, vagy csak egy orosz törzs. Külön nyelv-e a kisorosz , vagy csak egy nyelvjárása az orosznak? Erre nézve még a szakszerű nyelvkutatók sem tudnak megegyezni. ... A Nyugat történelme azt mutatja, hogy a dialektusok a különállóság helyett inkább választották azokat az előnyöket, amelyek egy nagyobb kulturegységhez való tartozásból erednek. Franciaországban

a provence-i nyelv például jobban különbözik a* irodalmi franciától, mint a kisorosz nyelv az orosztól: a plattdentsch és más német dialektusok is jobban eltérnek az Írott nyelvtől, mint a kisorosz az orosztól...

Ukraina 3-ik proklamációjáiban (1917) elismerte politikailag a központi orosz államot... Csak a 4-ik proklamációban nyilvánította az ukrán tanács Ukrajnát önálló államnak. Ebben — magától értetődik — a németek és osztrákok támogatására talált. Sem a német, sem az osztrák pángermánok nem feledkeztek meg az ukránokról és Oroszország-ellenes szerepet osztottak nekik. Az osztrák politika a galíciai 'L bukovinai kisoroszokat nemcsak Orosz, hanem Lengyelország ellen is kijátszotta. Ukrajna pedig elsősorban klerikális imperializmusa részére szolgált eszközül (Septyoki raemoranduma).“

— Legyen szabad hivatkoznom még egykét cseh nyelven megjelent könyvre, melyekben a szernők a* ukrán problémásad foglalkozva arra a következtetésre jutnak, hogy as ukránkérdés egyedüli helyes megoldása a* lenne, ha Ukrajnát a csehszlovák köztársasághoz csatolnák, mert Ukrajna mint önálló állam nem álhat fenn.

E két könyvnek a szerzői ukránok, éspedig azok, akik a szociáldemokrata párttal dolgoznak együtt: Dr. V. Charvat: Ukraiirevi, Prahfl 1928. és a másik Sergej Sagajdacny: Pripojenri Ukrajiny k Ceskoslovenaké repubbce, Prah* 1928.

Az ukrán kérdés ma

— Ami ezt a kérdést helyi rtsaponytatban. azaz Podkarpatszka Buszban illeti, arra nézve a következőkéi jegyzem meg:

Podkaarptatsska Rum népe magát mfavtfig orosznak nevezte. Nyelvét 6* vallását oromnak mondta. A magyarok muszkának hívták és es ellen soha nem ti Rákötött.

Összes Írói a 17. Házadtól a mai Muplg mind oroszul írtak (Puskin, Tolsztoj nyelvén).

Az „ukrán" efoeveaést még mfcnt geográfiai elnevezést is alig ismeri a nép, a világháború előtt meg nem la igen hajtott as ilyen elnevezésről.

A jelenlegi ukráirvezérek is mend kizárólag oroszul írtak 1922-ig.

Pod karpatszlaá-ruszi orosz nép kultúra iiag és nyelvileg egy az orosz néppel és semmiféle kulturális szepamtisztikus ka- taadoreágjba belemenni nem akar.

A nép nyelve Írásban tetyeaen egy a moszkvai nyelvvel. Kiejtése egy-két magános mássalhangzóban más, de ez nyelvjárás

O MwMUmr ,T» jy- 1

dolga. Az ilye* kiejtési eltéréseket nem lehet és nem szabad figyelembe venni, mert az veszélyeztetné bármely nyelvnek fenn maradását, ami különben vonatkozik Pod karpatszka Ruszin, amennyiben ezen a kis területen majdnem annyi (aránylag sokkal több!) nyelvjárás van, mint a nagy Oroszországban.

Nem felel meg a valóságnak as az áEMtá* hogy az orosz nyelvvel terjed a pravoszlávra. Ellenkezőleg, a pravoszláv mozgatom itt nacionalista mozgalom. A nép vallásában is védelmet akar nyelvét illetően, a legekla- tánsabb példa erre as, hogy az inteOigen- eia (pl. a tanítóság) právosrtáviával fenyegetőzik az ukrán mozgalommal szemben, Amennyiben ma volnának itt úgynevezett ukránok, joguk van a kisebbségi törvény értelmében ukrán iskolákat kérni, de a 90 százalék többségre egy zsargont, melynek még kiforrott terminológiája sincs, ráerőszakolni nem lehet.

De még ha ukrán nyelv és nemzet létezne is, Podfcarpatszka Rusznak akkor is jogsa van azt az irodalmi nyelvet elfogadni, mely jobban felel meg dialektusának. A 90 százalék igy is tett és az orosz irodalmi nyelvet fogadta el.

A Dudhmovics irodalmi társaságot még 1866-ban alapította Duch.novios és Dobrja#v ?kij, „Szt. Bazil kulturegylet" elnevezés alatt; az orosz irányzat jegyében, ebben él. Ez «z egylet 1922 óta Duchnovies irodalmi társaság elnevezés alatt folytatja működését és 70 éve élvért Podkorpatszká R<usz népének teljes bizalmát.

Volosin és Hodzsa,.,

Ami a nemzeti tanácsoknak 1918 és 1919-es Csehszlovákiához való csatlakozást illeti, meg kell jegyeznem, hogy a Velosin-léle nemzeti tanács határozottan Magyarországhoz gravitált, mi mellett bizonyít az is, hogy amikor Volosin 1919 januárjában Budapesten Hodzsa követtel tárgyalt, csak „ideiglenesen" kérte a csehszlovák katonai megszállást a kommunista rezsim miatt. Ezt a tavalyi nagymiháíyv Dobrjanskij szobor leleplezése alkalmával rendezett banketten Hodzsa miniszter be szedőben maga megerősítette. Ami az Ukrajnához való gravitálást illeti, azt csak egy kis csoport (Brascsajkó vezérlete melletti) akarta, a nép bevonása nélkül. Magjegyezhetem még azt is, hogy akkor még ft ®ép Ukrajna és Oroszország alatt egy és vgyav-