Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-22 / 140. (2361.) szám
1930 június 22, raajimap. Szerelmi tudomány vagy Tudományos szerelem Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR Ami valamikor mosolyogva suttogó beszélgetések tárgya volt s lehetőleg csak egyneműek között, úgynevezett jótársaságban illetlenség lett volna róla másképp, mint pikáns pletykák formájában beszélni, az ma a társasági beszélgetések egyik legfőbb témája, nem pikantéria többé, hanem az emberek gondolkodásának és beszédének komoly tárgya. Amit valaha az irodalom birodalmába utaltak, mint tudományos vizsgálatra alkalmatlan valamit, az ma szorgos és alapos tudományos kutatás és elmélkedés tárgya, melyet orvosok, pszihológusok, filozófusok és szociológusok vizsgálnak, analizálnak, mindenféle szempontból megvitatnak. A közönség pedig az összes tudományos kutatások közül talán éppen ezek iránt érdeklődik legjobban. mert úgy érzi, az emberi élet legfontosabb problémáiról van itt szó. Régebben ezeket a problémákat rábízták az emberi ösztönre; a ma embere azonban rájött arra, hogy ebből óriási erkölcsi, fizikai és szociális bajok származnak s ilyen fontos élet-ügyek rendezését és vezetését nem lehet olyan vak valamire bízni, mint az ösztön* * ide tisztánlátás és öntudatos célratörés kell. s ezért nélkülözhetetlen a tudomány támogatása. A mai szellem racionálni akarja — mint minden mást — a szerelmet is. Lehet azt mondani és konzervatív öregek mondják is, hogy ez kár, iha igy van. A minden uj dolgon kapva kapkodók örülnek és szerencsének tartják, ha igy van. De akármelyik álláspontról nézzük is, megmarad a tény, hogy igy van s nem véletlenül, vagy önkényesen van igy, hanem a kor ezeSeenéből nőtt ki » egyike azoknak a jelenségeknek, melyekből reflektiv szemlélettel legtisztábban lehet meglátni a mai kor tükörképét. Ma a ráció, a tudatos belátás a jelszó, a program az, hogy mindent úgy kell berendezni, félretéve az összes régi érzelmi ag- j gályokat, romantikus elképzeléseket, erkölcsi I és ütedekni konvenciókat, ahogy az ember éle ; téré a tegaikaím&sabb, leghasznosabb és íegké j pyetenesebb. Ha egy gyár nran kamenetébői ki lehet küszöbölni mindent, ami a termelés prak -! tíknsságinak, olcsóságának és gyorsaságának akadálya, még akkor is, ha ez as egyszerűsítő s egy nagy tömeg ember munkanélkülivé válását Jelenti, ha a mezőgazdasági üzem munkájából ki leket és ki ke&l dobni mindent, ami föffogle gea még akkor is, ha ezzel teljesen elvées a gazdáik odáa minden poénbe és romantikája, íTODdaa, amit Vergilius óta ezer költő megéne- keli, •— ha a munkás dolgozásának módját a .sport-tréning mintájára, tudományos rendszer és rendszeres gyakorlás utján úgy lehet szabályozná, hogy munka közben egyetlen fölösleges mozdulatot se tehessen, — akkor mért ne lehetne a szerelmi üzemet 8 a vele kapcsolatos összes eljárásokat és tevékenységeket tudományos vizsgálat és kísérletezés segítségével úgy őntudatositani, hogy a lehetőségig kiküszöbölte ssenek mindazok a hiba-források, melyek év ezredek óta annyi boldogtalanságot hoztak az emberiségre? S ha a tudomány beleavatkozik az ember minden életműködésébe, mért éppen csak a főfontosságu szerelmi életműködések legyenek számára tabu? Mért kelljen ezeket az irodalomra bíznia, holott az irodalom évezredek óta foglalkozik velük, ábrázolásai középpontjában tartja őket anélkül, hogy valaha is a legkisebb segítséget tudta volna adni az embereknek a szerelem boldogtalansága éden? Az emberek valahogy rájöttek arra, hogy a szerelem boldogságához nem elegendő, hogy két különnemű emberben meglegyen az a kölcsönös szexuális vonzóerő, amely a szerelmi érzés-komplexumot fölkelti, és nem elég az érzés zavartalan fönntartására és ápolására az ösztön homályos útmutatása. Annyi szerelem vált boldogtalanná azért, mert az egyik félnek, vagy mind a kettőnek az ösztöne zavaros, vagy téves útmutatást adott, annyiszor bebizonyosodott, hogy a szerelmet nem elég érezni, hanem tudni is kel csinálni, —* hogy ma, mindenben , tudatosságra törekvő emberek, már nem akarjuk rábízni magunkat egy olyan bizonytalan valamire, mint az ösztön. Tudatos szerelmi műveltségre törekszünk, az meg van olyan fontos, mint a tehnikai, higiénikus, vagy irodalmi műveltség, hiszen olyan területen van rá szükség, amelyen minden más területnél döntőbben intéződnek el életünk boldogságának kérdései. A fiatalság azelőtt úgy került az életbe s a szerelmi életbe is, hogy egymásközötti mendemondáknál, egészen primitív tehnikai fogásoknál, nem sokkal tájékozottabb idősebbek nem is mindig jóhiszemű főlvilágovitásainál és tisztátalan és üzleti célzatú ponyvafüzetek tanácsain á! többet alig tudott a szerelem úgynevezett, misztériumáról. Ha aztán boldogtalan lett, nem köszönhette ezt az esetek igen. nagy számában szerelmi tudatlanságának? S osoda-e, ha ma azt mondja: én nem akarok boldogtalan lenni, én tudni akarok lehetőleg mindent a szerelemről, hogy érzésemet fönntarthassam egész gyönyörűségében és hogy elkerüljem azokat a hibákat, melyek nemzedékek roppant sorának az életét tették tönkre. Az a fiatal lány, aki reggeltől estig hivatalban ül. iskolában tanít, vagy az egyetemen dolgozik, aki szabad napjain reggeltől estig fiukkal csónakázik és fürdik a Dunán, vagy meesze kirándulásokra megy velük, nem akar és nem tud ártatlanul tájékozatlan lenni a nemek egymáshoz való viszonyának kérdéseiben s a házasságba sem szándékszik .azzal a bájos tudatlansággal 'belemenni, amit még anyja idejében a menyasszony legfőbb szépségének tartottak. A lányokra vonatkozó erkölcsi szabályok, társadalmi konvenciók, illemszabályok óriási módon változtak azzal, hogy a mai középosztály lányai önállósultak és hozzászoktak a szabad mozgáshoz. Mikor nálunk először eresztették be a lányokat az egyetemre, még akadt olyan mama, aki illetlennek tartotta a leányát egyedül, gardedám nélkül bocsátani annyi fin közé, tehát mindennap elkísérte s végighallgatott vele minden' előadást. A mai lány azt mondja az anyjának: ne bánj velem úgy, mintha magammal tehetetlen, vagy elvetemült teremtés lennék, aki azonnal valami rosszat tesz, amint egyedül hagyják egy fiúval. Jobban tudok én magamra vigyázni, mint te rám. S hogy csakugyan jobban tudjon vigyázni, tájékozott akar lenni a szerelem kérdéseiben is. Hogy, eközben átértékelésre kerülnek olyan kérdések is, amelyek ősidők óta valóságos kultusz tárgyai voltak, mint például a szüzesség mindenek fölött való értéke, — azt sirathatják, mint egy szépségnek az elmúlását, az öregebbek, de bizony a fiatalok nagy része már úgy néz a ®i- ratókra, mint annak idején azokra, akik verr---------------------------------j Ai»pi*v» 7*£ci«m S&. V) s> porcoüfet ■agyfcereskedéee. § KOSICE, F8-a te* fagy félactték sekben siratták, hogy a puszta poézisét megrontja a vasút, a szélmalmokét a gőzmalom. Azt hiszem, itt van az a pont, amelyen a legnagyobb szakadék, nyílik a régi és az uj nemzedék között. A szerelem, az emberiség minden korban változó arcú démona, most ismét változtatja formáit. A jövő nemzedéke már tudományos alapú szerelmi műveltséggel fölkészülve fog szeretni. Boldogabb lesz-e? Én arról vagyok meggyőződve, hogy az emberiség sohasem lesz sem boldogabb, sem boldogtalanabb. Boldogság és boldogtalanság, minden kultur- haladástól függetlenül, mindig egyforma mértékkel van kiosztva az ember számára. Ezt a mértéket módosítani sohasem fogja semmiféle tudomány. GYÖRY DEZSŐ GYOMORIDEGESSEG A veszett szörny nyakon ragad és fut velem és átszalad föknérhetetlen tájakat s w étkezőben a falat felakad torpant torkomon no, barátom, hát micsoda rád gondolatnak ág-boga ütött bután beléd oda hogy ez a drága vacsora nem izük többé hirtelen tán rá gondolsz, ki éhezik vagy ki verejtékvér ezik vagy ki tevéled vétkezik és hiányosan étkezik hogy elfordulsz és elborulsz hullámok járják testedet szemed villanyba temeted agyad hírekkel eteted repülsz, látsz, élsz-halsz, teheted mi bajod hát, hogy igy bomolsz nézz szét, mi minden a világba egy bajnok bokszot kap basába és milliót, a Duce lába Keletre hág, és Mosatva kába vágyat hitet: tervgazdaság Gandhi börtönből hisz s remélget Líndbergh perért szid egy vigécet a világ un már mer szét, félsz et a világ afig ér egy éket s egy fabatkát biztos nem ér tudom, ezen már nem segít semmi. Mindent tudsz. S nem hevít talán csak 6. S te lépteit és testének tájképeit szeretnéd nézni még soká He ez se megy, mert semmi sem megv öreg lesz ő is, s egyszer elmegy mindent befödhet egy marok hegy oly igaz, mint hogy egyszeregy egy ... Fizetni, pincér. Meghalok. KIRÁLYOK- A román koronázás alkalmából írta: KARINTHY FRIGYES Budapest, június közepe. Magyarországinak mostanában nincsen királya és ez az állapot egy valamire mindenesetre alkalmas 6 még hozzá olyasvalamire, ami gondolataiban élő ember számára mindennél fontosabb: alkalmas arra, hogy nyíltan s elfogulatlanul beszélhessen a fogalomról) magáról, szabadon vizsgálván a 'kérdést, hogy mit is jelent túlajdomképpem ez a szó: király? így, első blikkre, fenti megállapítás úgy hat, mint valami republikánus hitvallás, mintha azt akarná mondani: jó, hogy nincsen király, mert ha volna, a királyság intézményéről való független gondolataimat csak akkor mondhatnám el, ha ezek a gondolatok az intézmény helyességét tükröznék és bizonyítanák — másszóval, csak a gondolat volna független, a sző nem volna az. Az értelmezés igy logikusnak látszik s az is — csnkhát a valóság, mint egyebekben, itt. is valamivel több, mint amennyit logika és belátás áttekinthet. Képzelet kell hozzá. Képzelet, mely lát és emlőire zik. * S látván és emlékezvén, furcsa ellentmondásra buldcainunik. A saabadongondolkodó okvetlenül zsarnokságnak érzi, hogy nem beszélhet szabadon, akármiről, tehát a királyságról is, csak azért, mert ez az intézmény fennáll s eleven képviselője nem tűrheti a kérdés felvetését. S nem nyugtatja meg, hogy nagy elődei s úttörői, a humanisták például rendszerint királyim alattvalók voltak, — valami hamisságot, kompromisszumot szimatol e nyilvánvaló tény mögött. Pedig, ha jobban vizsgálná önmagát, rájönne, hogy nyugtalanságának nem az a fő oka, hogy nem mondhatja el szabadon gondolatait — hanem az, hogy ezek a gondolatok nem tudnak smbad-on kialakulni, éppen attól való félelmében, hogy nem mondhatja el őket Valahol itt bujkál a dolog lényege, a lélektanban. S ha errefelé, keresfcedűník, talán megkapjuk a királyválasztás, királytartás ősi vágyának a fejlődéstani közhelyeken túl való, azoktól független magyarázatát is. * Mret h'Ogy az államnak, mint országok és nemzetek közösségét rendbentartó intézménynek nincsen szüksége királyra, azt a ragyogó római civilizáció óta sokszor bizonyította már be a történelem. Ha tehát királyok mégis mindig voltak s királyt mégis, mindig újra választ és tart magának a kultúra és civilizáció legkülönfélébb színvonalán álló ország, ez sem jelenthet mást, minthogy királyra nem az országnak, vagy államnak, mint kollektív intézménynek és egységnek, hanem ez egység részecskéinek, az embereknek van szüksége. Az embernek, az emberi lél elvnek, van szüksége királyra, a királyt nem belátás és érlelem, hanem ösztön és akarat választja és akarja., oly elemi erővel, hogy ez az akarat — éppen fordítva, mint ahogy a naiv forradalmár hinné — sokszor szembefordul az állambölcsesség felszabadító programjával A forradalmár zsarnokot lát a királyban s mivel voltak már zsarnokok (hatalmukkal visszaélő királyok), a forradalmár rendületlenül hisz benne, hogy olyan hatalom, amivel vissza is lehet élni, nem illet meg embert. Eszményképe tehát a vértanú, aki életét teszi kockára a zsarnokság elleni harcban. S valamit, egy nagyon fontos tényt, egyszerűen nem vesz tudomásul Ez a tény, a történelem tanúsága szerint abbói áll, hogy mindig akadtak s többnyire többségben, akik a hatalmat megvédték, még ha zsarnoki hatalom volt is. A vértanút Mm maga a zsarnok végezte ki, hanem árok, akik kUtek a zsarnokban, makacsul és rendületlenül, szinte azt mondhatnám, elkeseredetten — tulajdon érdekeik ellen is, utolsó csepp vérükig védelmezve valamit, ami nyilvánvalóan nem külső erő, hanem belső szükséglet volt számukra. A zsarnok védelmében legalább annyi ember esett el, jóhiszemű rajongásban és meggyőződéssel, májat amennyi az ellene való küzdelemben halt vértasng**- iált * Hogy ezek mind szoigalelkek, elnyomok értemü, gyáva pribékek vot&k csak, éfbötí lőtt, megrántott, korcs emberek? Talán mégse ilyen könnyű a válasz- * Károlyt nagy lelkesedéssel megválasztják Románia királyává- A nép választja megHiába, Károly népszerű. Tetszik ax embereknek, látni akarják, megkoronázva. Mit várnak tődé? MM várhat egy nép királyától? Nyilván nem várhat mást, mint azt, hogy jó király legyen, helyes és üdvös törvényeket alkosson, jól kormányozzon, bölcsen ítéljen, megértse népét, helyes irányba vezesse. De mivel mindehhez világos fej, értelem és okosság kell, nyilvánvaló az is, hogy a nép vilá* gosfejü, értelmes és okos királyt akar. Hol látja Románia népe, minderre, a biztosítékot, Károlyiban? Amiket eddig csinált, nem azt a benyomást keltik a szemlélőben, mint egy végső bölcsességre és megismerésre készülő élet előzményei. Károly, mondjuk ki őszintén, afféle jókedvű világcsavargó volt, amely kávéházi tükrök beverésétől, hercegi intrika sok felpofozásától se riadt vissza, az igazság keresésének bonyolult utján s az egyetlen stúdium, amivel foglalkozott , saját bevallása szerint, egy összehasonlító néprajzi kutatás, szigorú gyakorlati alapon, mely a földkerekség szép asszonyainak áttekintését célozza. Egyébként jóegynéhányszor megnősült, „morganatikusan“, ahogy finoman mondják, miután első komoly szerelmének, a szép Zizi- nek kedvéért hajlandó volt minden földi dicsőségről lemondani, a szerelem mennyei boldogságának reményében. Hol itt az értelem és okosság? * Ez bizony nem az s mégis, amaz ösztön és akarat, amiről szóltunk, nem tévedhet Nem tévedhet, mint ahogy sohaeem tévedett az igazságnak és igzaeágosságnak szom- ju vágyáiban: csak másképpen látja az odavezető utat, csalhatatlan képzeletével, uadnt ahogy logikusnak tetézhetik. Embert lát ez a képzelet, emberi, aki valamit keres. A boldogságot keresi. A boldogságot, egyelőire, nem az igazságot Mi a boldogság? Egyéni érzés, nem lehet meghatározni. Meghatározni csak azt lehet, ami nem «g, ami akadálya és gátlása a boldogságnak. Félelem, elnyomóttság, nyomor — falaik ős korlátok,, amik visszaszorítják lelkűkbe a veiiimkszü!etott vágyakat: minden együttvéve, ami útjában úl!l akaratunk érvényesiilésének• S ezek a telklhnJcbe meszmooriMt vágja*
