Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-03 / 125. (2346.) szám
Nt'KAUAli » lAXgluAR.* jH. í JkiiA& 1ÖÜ0 junAus 3, kedd. A panamai vékony hártya/ A malária kipusztitása céljából az amerikaiaka mocsarascsator- nazóna szennyes vizébe petróleumot öntöttek, mely a viz felületét vékony hártyaként vonla be és meggátolta a szúnyogok szaporodását. Ugyanilyen a hatása az Odóinak is, a szájban levő rothadást okozó baktériumok ellen. Az Odol szájviz a fogakat és az egész szájüreget vékony lehelletszerü fertötlcnitő réteggel vonja be, amely a baktériumok szaporodását megakadályozza. Ha ezenkivülmég a hozzátartozó Odol fogpasztát is használja, akkor tökéletes a száj higiénéje. A fogaknak váltakozva való tisztítása és védelme: ez az ODOL-MÓDSZER nagy szeretettel és odaadással végzett ni unkáért és főleg azért a változatlan összhangért, mely pártunk eddig-j életét segítette s jövendő fennmaradását, sőt fejlődését biztosítja. Kérem, vezesse pártunk minden tagját ezentúl is a mindennemű tisztességes magyar munka megbecsülése és bizalom a nemzet életerejében. — Szakosztályaink és adminisztrációnk kiváló vezetői be fognak számolni arról a munkáról, amelyet mindnyájunk szeme láttára és mindnyájunk elismerése mellett végeztek. Én azokkal a nagy kérdésekkel akarok foglalkozni, amelyek az utóbbi időkben politikánk irányát és a magyarság helyzetét leginkább befolyásolták. Közős klub és pártszövetségek — Elsősorban említem meg, hogy pártunk és a keresztény szocialista párt törvényhozói régi óhajunknak megfelelően közös klubot alakítottak és ezáltal a két párt szoros együttműködését és állandó összhangját biztosították. Részünkről csak megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy az nj helyzetben a pártok közötti teljes paritás biztosítása és a pártok függetlenségének fönntartása mellett meg tudtuk RZERDŐ SZERELMESE REGÉNy Irta: ZRNE GREM Fordította: KOSRRyNÉ RÉZ LOLR (4) A golyó közvetlenül az állat mellett csapott le. mire az állat vakon rohant rémületében a fáknak, fejjel nekiütődött az egyiknek,' oldalt gurult, aztán sántítva tűnt el az erdőben. Dalé mosolygott. Nagyon jól tudta, hogy a természet nem hiába teremtett pumát, jaguárt, farkast és rókát is a szeiid állatok mellé. De ő jobban szerette és védelmébe vette a szeiid állatokat, amikor csak lehetett. Átvágott a széles, füves térségen és leszállt a következő hegyoldalon, ahol védett, meleg völgyet vettek körül a vén fenyők. Napsütötte pázsit szegélyezte a csillogó vizű patakot. Itt néhány fajdkakas került eléje. Gyanakodón, fölemelt fejjel meredtek abba az irányba, ahor, nan közeledett. A vén tapasztalt fajdkakas ravasz állat. Dalé kettőt puffantott le közülük. A többi rohanni kezdett, amerre látott, kiterjesztett szárnnyal, nehézkes testükkel repülni igyekezve. Nagynehezen fölszálltak vagy em- bermagasságnyira s eltűntek a sűrűségben. Dalé vállára vette vadász-zsákmányát és tovább ment. Nemsokára szakadékhoz érkezeit. Szédítő mélységben fenyők és cédrusok álltak a szinte függőleges meredek párkányain, lenn pedig a sárga, kopasz, csillogó sivatag kezdődött és nyúlt el egészen a szemba tárig. A kis falu lenn feküdt, az erdős öv legalsó részén, ritkán álló facsoportok között. Jókarban tartott ut vágta ketté a gerendaházak csoportját, az ut a sötétvizü. gyorsan futó folyócska irányát követte. Kukorica- és gabona-földek vették körül, a tarló mind aranyszínű volt a napban. A lejtőkön friss zöld pázsit, rajtuk vidám lovacskák, meg tehenek. A legelők felnyúllak egészen az erdő kezdetéig, valószínűleg természetes tisztás volt itt. mert kidöntütt fáknak nem látszott nyoma. A tájék vad volt ahhoz, hogy idillikusnak lehessen nevezni a képét, de békés, kedves, boldog látvány volt ez a csendes völgy a hatalmas hegyóriások tövében. Dalé megállt az egyik ki s csinos deszkáink előtt, mely körül napraforgós keacteeske diszlett. Bekiáltott. Nemsokára ősz, hajlott vállu találni az együttműködés útját, és engedjék meg, hogy a közös klubot egy állomásA gyarmatpolitika odáig vitte, hogy Szlo- renszkón nincsen üzem, akár mezőgazda- sági, akár ipari, akár kereskedelmi, amely hitelképesség szempontjából megütné a konszolidált gazdasági élet mértékét. Mi elvben a szabad kereskedelem alapián állunk, de mindaddig, amig ez az eszme vi- lághóditása be nem következik, követeljük a termelés védelmét vámmal, helyes tarifapolitikával, hiteloTganizáJcióval stb. A gabonaforgalom tervé ellen állást foglalunk, mert nem látjuk annak a biztosi tékát, hogy helyesen fogják kezelni. Egy újabb h ad i te r mén yrészvén y tár s aságo t. lét reho zn i, annak létesítésében segítséget nyújtani nem fogunk azért sem, mert a forgalom mindennemű korlátozásának ellenséged vagyunk. Ax áJlatrámokat követeljük, de nem vagylagosan, mint a javaslat tervezi, mert nines bizalmunk azokban a szervekben, amelyek meg fogják álanyóka jött ki, feltűnően friss és gyors léptekkel. — Nini, jól látok? Hiszen ex Műt Dalé! — kiáltotta örvendezve. — Nem is más, Cass néni — felelte Dalé. — Hoztam magának pulykát. — Miit, te csak a régi jó fiú vagy, sohasem feledkezel meg az öreg Cass néniről... Micsoda kakas! Tudod-e fiam, hogy ez az első, amit az idén látok? Tóm, az öregem hozott mindig ilyen szép kakasokat... És még majd hoz is, ha visz- ftzajön. Tóm Cass, az öregasszony férje, hosszú évek előtt ment el az erdőbe, s azóta senki sem hallott róla többé. De Cass néni még mindig várta, még mindig reménykedett. — Igaza van, Cass néni. Sokan eltévedtek •már az erdőben s egyszer csak visszajöttek megint — mondta neki Dalé vigasztalón. — Gyere be, fiam, gyere be. Ugy-e, éhes vagy? Mondd csak, mikor ettél utoljára fris6 tyúktojást meg lekváros táskát. — Arra a néninek kell emlékeznie — mondta nevetve Dalé, amint belépett a takaros kis konyhába. — Emlékszem is, fiam! Három hónapja múlt — mondta az öregasszony és megcsóválta kis ősz fejét. — Miit, fiam, ideje lenne, hogy abba hagyd ezt a vad életet... Meg kellene házasodnod ...-— Maga. néni, mindig ezt mondja nekem. — Adiidg mondom, mig csak meg nem fogadod a szavamat. Most ülj le s mire hármat számolsz, már tálalok is. — Mi újság, néni? — kérdezte Dalé, mig íi kk> öregasszony körülötte szorgoskodott. — Itt ugyan semmi! Mi történhetne ilyen kis helyen? Hetek óta senki se volt odaát. Snowdropban. Sary Jones halt meg, szegény öreg. Jobb neki. Nekem meg eltűnt egy tehenem. Miit, én bizonyosan tudom, hogy megvadult ijedtében, mikor az erdőbe tévedt. Ugy-e majd megkeresed? Más úgysem tudja... fis Jolin Dakkeréknél azt a szép borjút elvitte a puma, Lem Harden gyors lovát pedig... hiszen láttad, gyönyörű állat volt!... tolvajok lopták el. Lem egészen ocla van. Erről jut eszembe, Miit, hol tartod te a lovaidat, hogy soha nincs velük semmi baj. — Az én lovaim odufönn vannak az erdőben, nénikéiül, oda el nem találnak a tolvajok!. — Áldd a jó istent akkor, fiam! Ideienn sok barom eltűnt a nyáron, és nagyon jól tudnak tekintsem a cél, pártjaink szoros ösic- szefogiása és ezen is túlterjedő pártszövetségek létesítése felé. — Szüksége mutatkozik annak, hogy egyrészt a nemzeti kisebbségek összefogására törekedjünk, másrészt a szlovenszkói helyzetre figyelemmel legyünk. Jelentem a nagygyűlésnek, hogy azokat az összekapcsoló szálakat, melyek bennünket a német ellenzéki pártok egyik-másikához kapcsol nak? megerősíteni törekszünk, és a szepesi német párttal való teljesen testvéri együtt- munkálkodásunk a legnagyobb mértékben biztosítva van. A szlovenszkói blokk — A Hlinka-féle néppárttal a szlovenszkói blokk létesítése kérdésében való tárgyalásokra a közös klub részéről Szüllö Géza dr., a ker.-szoc. párt vezére, és én kaptunk megbízást s ennek a megbízásnak megfelelő lépéseket megtettük. A most következő hónapokban várhatjuk a szlovenszkói blokk kérdésének eldöntését, — Politikánkat kell hogy intenziven foglalkoztassa — aminek aktualitása mindegyiknél nagyobb — a gazdasági válság. A termelés és a kereskedelem általános csődje. És itt külön kell kezelnem feltétlenül Szlovenszkót és a történelmi országokat, mert lapítani a vámtöbblet szükségességének fönnállását. És mert a közgazdasági élet válsága a mezőgazdasági válságból indul ki: ott is kell orvosolni elsősorban. Változatlanul kell hogy álljunk azon az állásponton, hogy a magyar kérdés megoldatlan, úgy a csehszlovák belpolitikában, mint a külpolitikában. Még mindig megoldásra vártnak nagy és nehéz kérdéseink, még mindig nem következett be az igazi belátás ideje és még mindig hiányzik a tisztánlátó és jóakaratu emberek bátorsága, az előitéletek és a nemzeti türelmetlenségtől vezetett kormánypolitika átori©utalására. Már pedig a magyar kérdés belpolitikai megoldása szorosan összefügg Középeurópa békéjének biztosításával. Azt hiszem, hogy nem lőhet nagyobb, szebb és értékesebb gonViseljen állandóan dolat. államférfiul célkitűzés, mint komolyain és egyszerűen küzdeni a valóságos békéért, ahelyett, hogy forszírozott alkotások, intézmények vagy eszmékkel sanyargassuk a népeket. Végül annyik hogy elmúlt az ideje annak, hogy dobpergeíés és hangulatkeltés legyen a föladatunk, hanem az, hogy a szavak cselekedetté váljanak s a csendes munka eredményeit mutassuk meg a nagy nyilvánosságnak. Ezért van szükségünk a bizalomra: a magyar tömegek bizalmára. így meg fogja segíteni munkánkat a mindenható Isten. Siller János beszéde Szént-Ivány percekig tartó ovációval fogadott beszédének elhangzása után Cirill er János dr. tartománygyülési képviselő mondott lendületes beszámolót a szlovenszkói önkormányzat működéséről. Nehéz arról beszámolni, ami nincs — mondotta többek között. — A szlovenszkói Önkormányzat karikatúrája a demokratikus gondolatnak. Határoztunk, mennyi lesz Szlovenszkó kiadása és bevétele, egyhangúlag meg is szavaztuk és egy Prágában ülő kis belügyim in iszterí tisztviselő kijelenti, hogy „nem fogadom el“. Persze ezt udvariasabb formában mondják, hogy tessék a beruházási tételeket 22 millióval és a folyó kiadásokat 5 millióval csökkenteni, mert erre nem adnak pénzt. Uv körülmények mellett csak egy lehet a célunk, vállvetve küzdeni Szlovenszkó önkormányzatának kiépítéséért és ehhez fogy- vertársakat kell keresnünk. Erősebb fegyvertársunk nincs, mint Rych- uovsky könyve Masaryk elnökről, mely elmondja, hogy Masaryk miként képzelte a régi Ausztriában a tartó-mányi önkormányzat igazságos kiépítését. Mi magyar kisebbség is ragaszkodunk a Masaryk elnök által hangoztatott követelésekhez. Az az önkormányzat, amit Prága adott Szlovénszkónak, nem elégíti ki Szlovenszkót, mert Prága neon érti, nem akarja megérteni Szflovenezkő lelkét és sipeciális szükségleteit. A tartója mindenki, hogy nem a vadállatok tehetnek róla. Főzés, terítés közben sorra mind elmesél- gette az öregasszony, hogy mi történt a faluban Dalé utolsó látogatása óta. Dalé jól érezte magát. Jól esett hallgatni az öregasszony mesélgető hangját, gondoskodó okoskodásait, jól esett ott ülni az asztalnál és várni az ételt. Dalenek szilárd meggyőződése volt, hogy a faluban sehol nincs olyan vaj meg tejföl, se olyan lekváros, táska meg rántotta, mint Cass árnyénál. Aztán meg almásrétest is mindig tartogatott a konyhaszekrényben Dalenek éppen az esett rosszul néha, hogy alimásrétes nem terem az erdőben. — Hogy van az öreg Aunchincloss? — kérdezte aztán. — Lassan, nagyon lassan ... De azért csak jár-kel és lovagol, mint azelőtt. Nem hiszem, hogy sokáig húzza,.. És, Miit, most jut ac eszembe, hogy a legnagyobb újságot még el sem mondtam! — Ugyan! — szólt Dalé, hogy biztassa az öregasszonyt. — Képzeld csak, fiam! A] levelet irt Saint Joebe a húgának, hogy küldje ide a leányát, Helen Raynert. ő fogja örökölni az öreg egész vagyonát! Hallottam, hogy szép derék, ügyes teremtés... Miit. Dalé, fiam, itt a te időd! Próbálj szerencsét! Gyere ki az erdőből és állj munkába... elvehetnék feleségül azt a leányt! — Nem adják azt nekem, nénikéin — mondta Dalé mosolyogva. Az öregasszony megharagudott. — Mit tudsz te ahhoz! Ahány lány meglát mind megnyalná utánad a tiz ujját, csak a zsebkendőddel kellene intened nekik! — Ugyan, nénikém! — mosolygott Dalé. — Aztáu miért? Mulatott is, de el is tűnődött kissé az öregasszony szavain. Különös volt. Ha Lejött a faluba, olyan nehezen tudta megérteni az emberek gondolkodását. — Hogy miért? — tüzeskedett az öregasz- szony. — Te csacsi! Úgy élsz ott az erdőben, mint a tízéves gyerek ... Néha meg olyan furcsán beszélsz, mintha olyan vén leiméi, mint maga a hegység... Nincs a környéken hozzád fogható legény, azt én mondom! És ez a leány, azt mondják, igazán a fajtája, már pedig ahány Aunchinclosst láttam, az mind szép volt. Meg aztán, Miit, az Auuchiucloss- leányokból mind jó feleség lett! — Nénikéin, maga álmodik — legyint Dalé. — Nem kell nekem asszony, jól megvagyok én az erdőben egyedül. — Hallod, Miit Dalé, talán bizony egész életedben úgy akarsz élni, mint a vad indiánok? — Remélem ... — Szegyeid magad, Miit Dalé! De megállj csak, majd változtat rajtad valami lány elöbb- utóbb, csak kerüljön eléd! Lehet, hogy éppen Helen Rayner, Imádkozni fogok, hogy úgy legyen! — Nénikém! Ha. engem meg is változtat ez a Helen Rayner, az öreg Aunchinclosst bizonyosan nem változtatja meg. Tudja, hogy gyűlöl engem! — Úgy tudtam eddig, de most már nem olyan bizonyos ez. Találkoztam a napokban az öreggel és megkérdezte, hogy vagy. Azt mondta rólad, hogy vad fiú vagy, hiába, de szükség van ilyenekre is, mert igy kerül az ember egyre beljebb az erdőkbe! Isten látja, sok jót tettél mór a községnek! Miit, hidd el, az öreg Aunchincloss csak azóta haragszik reád, amióta az a le szeiid pumád annyi birkáját ragadta el. — Nénikém. én nem hisszem, hogy Tóm csak egyetlen juhot is megölt volna — mondta Dalé. — Jó, jó, de az öreg azt hiszi, meg a többiek is — vélte az öregasszony, ősz fejét, rá- zogatva. — Te sohasem esküdtél meg, hogy nem igv volt. Meg aztán a pásztorok is látták. — A pásztorok csak azt látták, hogy a puma ott van a közelben. És úgy megijedtek, tőle, hogy szétfutottak. — Nem is csoda. Ki nem futott volna el a helyükben? Elég, ha látja az ember azt a szörnyeteget... Áldjon meg az Isten, nehogy még egyszer lehozd a faluba! Sohasem felejtem el, hogyan szaladt mindenki, ember, a«z- szony, gyerek, kutya, ló, amerre látott! — Pedig Tóni nem csinált semmi rosszat. Higyje el, nénikém, valamennyi jószágom közt Tóm a legszelídebb. Hát nem tette le fejét a maga ölébe és nem csókolt kezet? — Hiszen persze, persze, Miit. egy szóval se mondom, hogy a pumád nem viselkedik tisztességesebben, mint sok ember, akiket ismerek. De. akármilyen szeiid is, ha az ember ránéz... éppen elég. Meg aztán azt mondják, hogy csak olyankor szeiid, ha te is ott vagy és ha akarod, ráparancsolhatsz, hogy nyomozzon ki valakit s akkor utána megy, megtalálja és felfalja. a válság hatása sokszorosan nagyabb Szfovenszkdn és RuszinszkOn, mint a Morván túl
