Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-19 / 138. (2359.) szám
rPRa:GAI-A^AtAAR-tflRIiAP 1930 jutnitts r», —~jmw iw. A keleteurópai agrárfront ügye is szóba kerül a csorbái konferencián ? Romániának több tisztázatlan ügye van Csehszlovákiával, mint Magyarországgal Benes és II. Károly hazatérése - A kisantant romániai megítélése Bukarest., június 18. (A P. M. H. romániai munkatársától.) A Prazsky Veoernik című prágai csehszlovák néppárti lapnak ama cikke, amely a romániai eseményekkel kapcsolatosan annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy az uj romániai kurzus nem kedvező a kisantánt politikai céljaira nézve, s veszélyezteti a junáus 25.-éré Csorbatóra kitűzött kisantánt tanácskozást, élénk feltűnést keltett Bukarestben is. Az uj Mániu-kormány bemutatkozó programja óvatosan kerülte a külpolitikai kérdéseket, s ezzel megerősítést nyert az a politikai közszájon forgó vélemény, hogy a román külpolitikában bizonyos átcsoportosítás várható s bizonyos uj, az eddiginél önállább irányzat fog kialakulni és érvényesülni. A kisantant híreinek körében egyenesen kínos feltűnést keltett, hogy II. Károly király a külföldi sajtó képviselői előtt tett nyilatkozatában megemlékezett az összes jelentősebb hatalmakkal szemben tanúsítandó külpolitikai magatartásról, csak a kisantant primhegedüsét: Csehszlovákiát felejtette ki. Igaz, hogy a kifejtésben társa akadt Csehszlovákiának, mert az olasz-román viszonyra vonatkozóan sem tért ki az uj uralkodó, de a beavatottak úgy tudják, hogy az utóbbi óvatos elkerülése abban leli magyarázatát, hogy az uj politika niég nem tartotta időszerűnek ezzel a kérdéssel történő foglalkozást. Valaki, aki igen jól ismeri a romániai politika méhében rejlő tendenciákat, a kisantánt szempontjából igy világította meg a P. M. H. bukaresti munkatársa előtt a román politika helyzetét: — A kisantánt a román politika szempontjából már régen csak a tradicionális illendőség alakulata. Mióta a genfi légkör odáig tisztult, hogy a nagyhatalmak a köaépeuró- pai kérdésekben és speciálisan a magyar kérdésben emancipálták magukat a közép- európai győzők kisan táncának közvetítő és véleményező befolyása alól és közvetlenül láttak hozzá a magyar kérdés és az ezzel összefüggő ügyek rendezéséhez, a kisantant jelentőségnélkiíli csoportosulássá lett Ebben a csoportosulásban az európai politika irányzatának megfelelően érvényesülni kezdtek a gazdasági érdekek, s ennek tulajdonítható, hogy a román gazdasági külpolitika homlokterébe került a* a középeurópai buzakérdés, melynél Csehszlovákiának semmiféle aktív szerep© nem lehet, lévén búzát importáló és ncm(?) a mezőgazdasági válság katasztrofális betegségét érző állam. A román gazdasági külpolitika természetes életér dekek folytán az agrár sorsban élő középeurópai államok felé kezdett fordulni és nem véletlen, nem ötletszerű, de igen komoly okkal és tendenciával biró momentum az, hogy az uj uralkodó első külpolitikai megszólalásánál a miagyar-román agrárközösség érdekében szállt sikra. Hogy ez nem konveniens Bemosnék, ez természetié® és érthető. Benes kisamtant-kon- oepciójában mindig benne volt a csehszlovák ipar expanziójának külpolitikai alátámasztása, s ebbe a koncepcióba sehogyisem illik bele a csehszlovák ipari imperializmus érdekeivel ellentétes középeurópai agrár- front törekvése. A romániai külpolitika és Benes között akkor volt teljes a harmónia, Szeniiván fürdő sír and j © hazatérése már csak azért is megdöbbentette, mert az ő szocialista államfelfogása nem örülhet egy monarchikus államberendezkedésnél a monarchia eszméjének konszolidálása fölött s mert egy trónfosztás visszacsinálása az Ő jogi koncepciója mellett aggodalmas lehet és precedenst alkothat más politikai frontok esetleges eseményeinek bekövetkeztekor. Bizonyos, hogy sohasem volt annyira szükség a román-csehszlovák viszony tisztázására, mint ma. Romániának ma sóikkal több az elintézetlen ügye Csehszlovákiával, mini Magyarc--Aggal. Az optánskérdés rendezése elsöpörte a bét állam útjaiból a legjelentősebb differenciát, s a gazdasági érdekek fejlődési iránya egymás mellé állították a román és magyar érdekeket. Eszel szemben még mindig nincs elintézve a romániai agrárreformmal szemben kártérítést követelő csehszlovákiai állampolgárok ügye, még nincs megegyezés a csehszlovák felemelt agrárvámok és állat- vámok kérdésében és semmiképpen sem vaB szövetséges viselkedésre az az állítólagos állategészségügyi rendelkezés, mely a román Állatexpont előtt lezárja a csehszlovákiai sorompókat. Benes meglehetősen szűkszavúan nyilatkozott eddig a romániai változásról, a román politika még szűkszavú nyilatkozatra sem talált okot és alkalmat. SZEPESSÉGI KIS TÜKÖR Az aj viszonyok között a zipszereh a teljes kulturális autonómiát követelik Az ősi tradíciókon felépüli szepesi iskolák a kulturális élet fellegvárai voltak (10) Késmárkon kívül a régi időben a Szepességnek még két országos hirü iskola-1 városa volt: Igló és Lőcse. A lőcsei katolikus főgimnázium alapítása az ellenreformáció törekvéseire vezethető vissza. A katolicizmus nem akarta végkép elveszíteni a Szepességet, Csáky István grófnak, a család szepesi fejének, a katolikus vallás buzgó védelmezőjének udvari prédikátora, Gosztonyi István jezsuita atya hatalmas gazdája támogatásával keresztülvitte, hogy 1646-ban az ellenreformáció pionírjait, a jezsuitákat betelepítették Szepeshelyre, a káptalan mellé. Itt ők azonnal iskolát állítottak föl, már az első évben iskolai drámákat adattak elő, hol latin, hol magyar nyelven, melyek meghallgatására sokan sereglettek össze. De a jezsuiták szemüket mindjárt a lőcsei, 120 éve üresen álló kolostorra és templomra vetették és ámbár a protestáns papok között éppen a lőcsei volt a legtekintélyesebb, mintegy a protestánsok prépostja, ezt a várost vissza akarták vívni a katolikus vallásnak. A város ellenzése dacára, Bársony György szepesi prépost lakatossal nyittatta föl az 1817-ben épített kolostort és templomot és királyi engedély alapján átadta 1671-ben a jezsuitáknak. Az evangélikus iskolát bezárták, tanítóikat pozsonyi kiküldött bíróság elé idézték és kitiltották a városból. A jezsuiták átalakították a templomot, iskolai célra pedig egészen külön épületet emeltek. 1672-ben már áttelepítették a szepesi iskolát Lőcsére, de csak igen kevés tanulóval nyitották meg, meTt a lakosság, ahogy a jezsuiták naplója mondja, in ódium religionis, „vallási gyűlöletből" nem akart szállást adni a diákoknak. Később, a vallási harcok elültével, persze kapva- kaptak minden diákon, aki szerény garasait Lőcsére vitte és a századok folyamán nagyszerű hagyomány fejlődött ki a diáktartás, a fiuk ellenőrzése és jónevelése terén. 1682-ben Thököly bevette Lőcsét, a jezsuitákat elűzte, iskolájukat bezáratta és az négy évig szünetelt. 1688-ban térhettek vissza a jezsuiták, akik fokozatosan kitűnő intézetté fejlesztették a gimnáziumot, fényes nevek Viselőit gyűjtötték tanítványaik közé, ott tanult Csáky Imre gróf bíboros, Csáky Zsigmond tárnokmester, Csáky István főkapitány stb. A rendtagok a tizennyolcadik században élénk és befolyásos részt vettek a város, a megye és az ország sorsának intézésében. Maradandó nevet hagyott hátra Hell Miksa csillagász és Wagner Károly történettudós. 1694-ben Széchenyi György gróf esztergomi érsek nemesi konviktust is épített Lőcsén, melynek háza még ma is megvan. Mintegy száz évig tanítottak a, jezsuiták Lőcsén. Működésüknek a rend eltörlése vetett véget 1773-ban. 1776-ban a minoritáknak adták át az intézetet, akik azonban csak hat évig vezették. Az esztergomi érsek költségén uj iskolaépületet emeltek, a konviktns azonban megmikor a liberális uralom Dókája ült a kül- | 10 © ügyiminiszteri székben s amikor a cseh | árfb íffi "ű jf ff ffi® nagyipari tőke megtalálta a maga üzleti | M£* & %% fii © jv * ™ kapcsolatait a romániai liberális tőkével. A | nemzeti parasztpárt agrárszinezete soha- ^ p & sem volt Benes számára kedves és ezért C? nem jelentett politikai céljainak örömet és ^ ® biztatást II. Károly király hazatérése s az ennek következtében előállott helyzet, mely _ jr semmi reményét sem adja az ő famuiusai- gjf m ként tekinthető liberális külpolitika sok érvénye sülösén ék. jjj Tudjuk jól, hogy Ben est II, inum i ininigiiwii """ '1 szűnt, mert azt a Balassa Zsuzsánna alapítványából teremtett kassai konviktuss-al egyesítették, amely a jezsuiták után a premontreiek vezetése alá került. A minoriták után a lőcsei gimnáziumban világi tanárok következtek s 1790-ben már csupán világi tanára volt az intézetnek. Tanárai között találjuk Dayka Gábor költőt, a magyar nyelv és irodalom első lőcsei tanárát. Szabó Dezső volt, az utolsó. A Ratio Educationis bevezetésével a lőcsei intézetet nagygimnáziumnak minősítették hat osztállyal. 1810-ben a gimnáziumot a világiaktól a premontrei kanonokrend vette át. Alattuk volt az intézet a legnépesebb. A premontreiek idejére esik a magyar tanítási nyelv behozatala 1841-ben. Addig a magyar iskola a nemzetiségeket a latin nyelvvel „nyomta el“. A szabadságharc leverése után németnyelvű császári katolikus főgimnáziumot szerveztek belőle nyolc osztállyal. A premontreieknek távozniok kellett és világiak léptek a helyükbe, többnyire csehek. 1861-ben visszaállították a magyar tanítást » 1867-ben az intézet már zavartalanul folytathatta működését. Az intézetnek az utolsó 47 éy alatt két igazgatója volt: Halász László főigazgató a a most is élő Kalmár Elek nyug. főigazgató. 1913-ban ünnepélyesen fölavatták a harmadik, pompás iskolaépületet. A konviktns helyett a diákasztal szolgált a diákok könnyebbségére, amelyet a premontreiektől kezdve minden tanári kar és minden szepesi püspök gondosan fejlesztett. Az uj épületben napközi otthonnal bővült ez az intézmény. Jött az összeomlás és 1919 március 22-én Síefánek Antal referens átvette a lőcsei gimnáziumot, amelyből szlovák állami gimnáziumot alakítottak. A lőcsei főreáliskola Lőcse városi iskolájából fejlődött, amelyből 1554-ben evangélikus gimnázium, 1858-ban evangélikus állami gimnázium, 1869- ben pedig állami főreáliskola lett. Az összeomlás után állami német reáliskolává alakították, amelyben szlovák parallel osztályokat is létesítettek. Iglón a virágzó német népiskolában már a 18-ik század végén volt latin osztály, 1848-ban két újabb magasabb osztályt csatoltak hozzá, amelyekben grammatikát és syntaxist tanítottak. A Trangous-test,vérek szorgalma* gyűjtéssel olyan alapot hoztak össze, hogy 1853-ban az algimnáziumot el lehetett választani a népiskolától. Az algimnáziumot azután 1865-ig fokozatosan nyolcosztályu főgimnáziummá fejlesztették, amelynek számára 1866-ban korszerű nagy épületet emeltek, melyhez később tornacsarnokot és könyvtári épüietszárnyat kapcsoltak. Az iglói evangélikus főgimnázium országos híréről és az iglói diákéletről mindenki sokat tud. Ez a nagyhírű Intézet az uj viszonyok között szintén elveszett a szepesi németség számára, amennyiben szlovák állami főgimnáziummá alakitották. Ugyancsak szlovák nyelvű intézet lett a régi tanítóképző, mig a bányászati szakiskola telje- sen megszűnt. A szepesi németség iskolaügyének jelenlegi helyzete természetesen nagyon sok kívánnivalót mutat föl és a Szepesség őslakossága politikai törekvéseiben nagy figyelmet szentel az iskolai jogok kivívásának is. Az állami polgári iskolákban nem mindenütt létesítettek, német- parallel osztályokat, ahol pedig őzt a németség arányszámát tekintve meg kellett volna tenni. Csupán a késmárki állami fiú és leány polgári iskolában vannak német parallel osztályok. Fo(Copyrlght by Prágai Magyar Hírlap.) lekezeti német nyelvű polgári leányiskola van Késmárkon és Iglón, fiú- és leányiskola pedig Gölnicbányán. Kereskdelmi iskola csak e^y van a Szepességen, azonban ez sem akadémiai jellegű, csupán kétévfolyamos. A késmárki kereskedelmi iskolában szlovák és német parallel osztályok vannak. Most akar az állam Szomol- nokon egy kisebbségi szlovák polgári iskolát létesíteni, holott Szomolnokon és a szomszédos Szomolnokhután összesen 349 cseh és szlovák lélek lakik. Az iskolapolitikában természetesen a Szepességen is ugyanazok a törekvések mutatkoznak meg, amelyek Szlovenszkószerte ál. talánosak. A legnagyobb bőkezűséggel igyekeznek szlovák iskolákat létesíteni olyan helyeken is, ahol ezeknek az iskoláknak nincs meg a kellő fölvevő káderjük. így éppen mostanában tervezik egy állami szlovák népiskola fölállítását ótátra- füreden. Eltekintve attól, hogy egy világfürdő kellős közepén népiskolát még sehol nem létesítettek, igazán fölösleges luxus lenne ennek az iskolának a megalapítása, amikor ófüreden nincs több szlovák iskolaköteles gyerek, mint négy-öt ós amikor a közelben lévő Alsói üreden már van népiskola. A német parallel osztályok további fönnmaradása elé azzal is nehézségeket gördítenek, hogy egyes tanítók és tanügyi hatóságok a Szepességen is bevezették a névelemzési módszert a nemzetiség ismertető jelének megállapítására és tősgyökeres német családok gyermekeit igyekeznek elvonni a német iskolából. A felekezeti iskolákat magániskoláknak nyilvánították, máT pedig a Szepességen éppen ezek a németség kulturális fellegvárai. így a tanulók sok olyan kedvezménytől esnek el, amelyek állami intézetek tanulóinak járnak. Viszont nagy kedvezményekkel igyekeznek a német gyermekeket, a felekezeti iskolákból az állami intézetek német parallel " osztályaiba és ahol ilyen nincs, a szlovák iskolába átvonni, mig a felekezeti intézetek ezoket a kedvezményeket anyagi helyzetük miatt csak kisebb mértékben adhatják meg a tanulóknak. A szepesi németségnek egyáltalán nincs szakiskolája, sem technikai, sem mezőgazdasági jellegű, csupán — amint említettük — a késmárki keres- kelmi iskolában vannak parallel német osztályok. Pedig éppen a fiatal nemzedéknek van szüksége szakismeretekre, amennyiben fokozottabb mértékben van utalva gazdasági pályákra, mint eddig, hiszen a múltban inkább intellektuális pályákon helyezkedhetett el. A szepesi németség kulturális törekvéseit 1926-ban tizenegy programatiks pontban fektették le. Ezen programpontok fontosabbjai követelik a felekezeti tanárok és tanítók egyenjogúsítását az állami tanerőkkel, azoknak a törekvéseknek a megszüntetését, amelyek a felekezeti iskolákat államiakká akarják alakítani, a szülők azon jogának respektálását, hogy gyermekük nemzetiségét ők határozhassák meg és igy szabadon választhassák iskolájukat, az iskolába való fölvétel minden fajtájú korlátozásának megszüntetését, a felekezeti iskolák részére az államsegély biztosítását, a hiányzó német népiskolák, polgári iskolák és szakiskolák fölállítását, követelik az iskolai inspektorátus nemzetiségi elkülönítését és német iskolafölügyelőségek létesítését, amelyekből kettő a Szepesség területére jusson, az iskolaügyi roferátusban német kul- turreferens kinevezését, nemzetiségileg szétválasztott iskolai tanácsokat. A szepesi németség tehát kulturális követelései tekintetében, az észtországi mintára, a teljes kulturális autonómia alapjára helyezkedett, mert csak ebben látja biztosítva nemzetiségének megőrzését és a szabad fejlődés lehetőségének biztositá&át. *
