Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-19 / 138. (2359.) szám

1980 junius 19, csütörtök. BoíliUIllWüJWMg Jt • . ■■-•■■ Óriási részvéttel kisérte sírjához Eperjes és Sáros magyarsága nagy halottját, Wallentinyi Samu dr.-t Az evangélikus egyház, a magyar pedagógia, az egyetemes magyarság nagy gyásza — A szlovák kartársak és egyháztestvérek is meghajtják az elismerés zászlaját a- magyarság halottja ravatalánál Eperjes, junius 18. (Saját tudásitónktól.) A sár ősi magyarság nagy halottjának, Wallen­tinyi Samunak temetése hétfőn délután 4 óra­kor impozáns keretek között ment végbe az evangélikus templomból. Ott állott a koszorú- erdővel borított. ravatal a szószék alatt, a templom zsúfolásig megtelt, ember ember há­tán tolongott s az egybegyűltek el sem fértek a templom tágas hajójában, nagy tömegben ál­lottak kint az uecán és úgy vettek részt a vég­ső tisztességen, amelyet Eperjes társadalma, az evangélikus egyház és a magyarság nagy halottjának nyújtott. Amikor Fábry Viktor a szószékre lépett és meghatott hangon kezdte meg gyönyörű beszédét, szem nem maradt szá­razon, mert mindenki érezte, hogy a lelkészben most a leghívebb barát is küzd az érzelmek viharzásával é« az akarat nehezen tud úrrá lenni a fájdalom érzésein. Beszédének bevezetésében ecsetelte azt. a bucsujelenetet, amely a beteg eperjesi ott­honában játszódott le, amikor három nappal ezelőtt Tevebesen lakó nővéréhez utazott, hogy ott hunyja örök álomra szemét. — Fájdalmunkat mosoly mögé rejtettük, vi­szontlátásra vonatkozó reményvesztettBégün- ket vidám biztatásba kényszeritettük és azt hittük, hogy gyöngéd szeretetünknek ezzel az ámitó játékával halvány reménysugarat hintet­tünk az ő leikébe. Pedig csak Önmagunkat csaltuk vele. Mert- aki olvasni tudott szemének nézésében, amely az utóbbi időkben mindig olyan volt, mint a halálsejtelmekben fogant könyörgő kérdés: Van-e még reményed arra, hogy még nincs itt a vég? — az tisztában volt vele, hogy óles megfigyelése látta szemünk áruló rebbenését. S mert látta, hogy könnyeink­kel küzdünk, úgy segített magán s rajtunk Is, hogy nézésünket kerülve, csodálatosan simo­gatni tudó szemeivel rárévedt drága gyerme­keinek, kedveseinek arcképeire, kis hajlékának minden zugára és emléktárgyára, amelyek kö­zött olykor-olvkoT kivirult egy boldog moso­lya, de amelyek között titkon annál többször sírta el megpróbált életének tengerfájdalmát — s azután roskatag járással átlépte a küszöböt. Most. visszatért, de visszatérésében is csak távozását látjuk. Az az érzésünk, hogy egy fé- nyestollu. fehér holló bontogatja szárnyait és emelkedik az egek felé. Egy csodálatos élet-hajó oklozgatja parti kötelékeit és elindul az örök élet óceánja felé biztosan, diadalmasan. meTt árboca a krisztusi hittől fényes, vitorláit duz­zasztja az Isten- és embrszeretet és tudja, hogy a nagy és nemes harc után horgonyt vethet a mennyei nyugalomnak örök talajában. A mélyenszántó beszéd további részeiben gyönyörű hasonlatokban rajzolta meg Wallen­tinyi Samu életképét, amely a maga egészében még csak most ragyog igazán a halál formálá­sában, mintegy drága isteni ajándék, amely örök szépségbe magasztosult, amikor a föld számára összetört. Beszélt ragyogó szellemé­ről, aranyos kedélyéről, szive jóságáról, hité­ről, a nagy emberről, a barátról, a szenvedőről, oly meggyőzően, oly plasztikusan, hogy élet.vo- násai valósággal megelevenedtek. És amikor beszédének végéhez ért, az édes vigasztalások igéivel szeiiden átvezette a lelkeket a fájdalom- bó' a megnyugvás csöndjébe, a megbékülés imádságos magaslatára: — Uram, legyen meg akaratod! A lelkész gyászbeszéde után Treybal kollé­giumi Igazgató szlovák nyelven búcsúztatta a jó kartársat. A kollégium legidősebb tanárát vesztette el a felejthetetlen emlékű professzor­ban, aki a kollégiumi gimnáziumban kezdte és ott is fejezte be működését, hü maradván hozzá jó és rossz időkben korai haláláig. A Selmecbá­nyái evangélikus líceum és a pesti egyetem be­fejezése után. mint fiatal tanár és doktor, 1900-ban foglalta el az evangélikus kollé­gium klasszika-filológiai tanszékét s ettől az időtől fogva haláláig az intézetnek szentelte minden erejét, minden tehetségét, minden szeretetét. Az államfordulat után is megmaradt az intézet­ben, Prágában megszerezte a nosztrifikációs vizsgát és evangélikus kötelességének tartotta megmaradni az intézetben akkor is, amikor a tannyelv szlovákká változott és amikor a ta­nári kar állami vezetés alá került. Nem volt ember, aki úgy szerette volna az intézetet, mint ő. Amikor a magánéletben csalódás érte s ami­kor visszavonult a társadalmi élettől, annál in­kább húzódott az intézethez. Még egy hót előtt is, amikor szabadságra távozott, arra kért — mondotta az igazgató —, hogy mindent úgy intézzek el, hogy ő — mihelyt jobban lesz — visszatérhessen, V^allentinyi Samu rlr, pedagógus-művész volt, a kollégium díszeinek egyike. Lelkesedett tár­gyaiért, finom érzéket tanúéit ott iskolai köter leesésre iránt, forrón szerette hivatását és a rá­bízott lelkeket. Olyan pedagógus volt, aki az oktatói tevékenységet nem tudta e1 választani a neveléstől.. Bár családi boldogtalanság gyötör­te, bár testi erejét beetgeég óét a alá, megfeled­kezett mindenről, de az iskoláról soha. Amikor járni sean tudott, kocsin vitette miagát az iskolá­ba. Mintha itt is be akarná tartania hivatalosan előirt harminc éves szolgálati kötelességet, harminc éves működés után távozik nyugalom­ra-, sajnos, örök nyugalomra. Ezután Gömöri János a megboldogult régi kart Arisainak nevében mondott szívhez szóló bú­csúszavakat. Az elhunytnak érdemeit, működé­sét, emberi nagyságát mélyenszántó szavakkal méltatta. Az ünnepi beszédek elhangzása után Hajdú Gyula lelkész szlovák imát mondott. Ezután megindult a hatalmas gyászmenet, amely félhatkor ért a temetőbe. A sir körül szá­zak és százak tolongtak. Fábry Viktor meg­hatott szavakkal áldja meg a koporsót, majd a megboldogultnak két tanítványa beszól. Kár- páthy János szepesolaszi lelkész az eperjesi öreg diákok nevében búcsúztatta a szeretett, * 165 örökemlékezetü tanárt. Majd Máriássy B. dr., a Széchenyi Kör nevében mondott gyáezbeszá­dét. Elmondotta azokat a nagy érdemeket, ame­lyeket a fiatal tanárember Horváth Ödön örökségében a Széchenyi Kör fejlesztése te­rén végzett. A kör működését terjedelmében és belterjességében kimélyitette, s működésé­vel hamarosan a társadalom élére került. A titkárok titkára lett, olyan kulturember, ami­nőnek azt a kör nagy alapitója képzelte. Az elköltözött emléke a Széchenyi Kor évkönyvei­ben, de Eperjes magyarságának szivében, lel­kében mindvégig élni fog. Az eperjesi Daltestvérek megható éneke zú­gott fel, miközben a koporsót a sírba eresz­tették. Wallentinyi Samu dr. halála nemcsak Eper­jes, nemcsak Sáros magyarságának gyásza, de a magyar kisebbségi kultúrára is súlyos csapást jelent. Külön gyásza a Prágai Magyar Hírlapnak is, amelynek kezdettől fogva lelkes, önzetlen, oda* adó támogatója volt. Sűrűn keresett fel bennün­ket mindig megbecsült Írásaival, amelyekből egy tanult, nagymüveltségü, tiszta és rendít­hetetlenül magyaros érzésű csupa szív ember szólott a Prágai Magyar Hírlap olvasóközönsé­géhez. Még akkor sem tette le a tollat, amikor sú­lyos betegség gyötörte és szinte halálos ágyáig megemlékezett mindig szívesen várt cikkeiben Eperjes nagy kultux- eseményeiről. A fiatalokat élete végéig nagyon szerette, pártfogolta, támogatta, az Eperjesről kikerült és az ott élő irók, művészek, kulturem- berek mindig atyai barátot és lelkes támogatói! találtaik benne. Nem csoda, ha ilyen gazdag élet elvesztése fájdalommal tölti el az egész magyarságot és ez a fájdalom a gyász őszinte érzéseiben nyi­latkozott meg a temetés alkalmával. A sok ko­szorú között volt a kollégiumnak, a volt kar­társaknak, volt diákjainak, a Széchenyi Kör­nek, az úri kuglizónak, az evangélikus egy­háznak koszorúja. Ott volt- továbbá a Prágai Magyar Hírlap koszoruj-a is, szalagján a követ­kező felírással: „Hü barátjának és munkatársának a Prágai Magyar Hirlap“. A magyar nemzeti párt kassai központja rész­véttáviratot küldött. Csobrda püspök, akit ai megboldogult érettségiztetett, a temetésen r észtvett. Az eperjesi temetőben frissen hantolt sír emelkedik. Szeretetünk, hálánk, örök emléke­zésünk övezi. 1 föioszSatás réme a uőteái ellesi toraié pozsonyi városi képiiselőfisfiSef föleit Uraim. cirkusz — re®iáia Benkó főjegyző Sziovenszkó fővárosinak közgyűléséről Pozsony, junius 18. (Pozsonyi szerkesztősé­giünk telefon jelentése.) Jelentettük azt, hogy a pozsonyi városi képviselőtestület rendkívüli közgyűlésen foglalkozott a város az évi költ­ségvetésével, amelynek fedezetére az eddigi 165 százalékos községi pótadót 35 százalékkal 2C0 százalékra akarják fölemelni. Az őslakos pártokban érthető és indokolt, ellenkezésre ta­lált a pótadónak ily nagymérvű felemelése, mert hiszen a mai súlyos gazdasági helyzetben a város lakossága újabb terheket nem bír el. A tegnapi közgyűlésen a pótadóra vonatko­zólag nem tudtak megegyezést létesíteni, mo­re Stein Miksa indítványára elhatározták a közgyűlésnek ma délután való folytatását. A közbeeső időben pedig a képviselőtestületben résztvevő pártok között folytak a tanácsko­zások az egyezségről. A csehszlovák, kormánypártok eredetileg a pótadó felemelése mellett kardoskodjak, majd kompromisszumképpen 185 százalékos pótadó kivetését ajánlották. Ez a kompro­misszum is meghkiswlt az országos keresz- tényszocialista párti képviselőtestületi tagok gerinces ellenállásán. A rendkívüli közgyűlést azután délután 3 órakor nyitotta meg Kmo dr. polgármester- A hangulat meglehetősen izgalmas volt, mert a kormánypártok köreiből már olya\n fenyegető hangok hallatszottak, hogy szél­nek bocsátják Pozsony város választott kép­viselőtestületét és kormánybiztost fognak Pozsony nyakára küldeni, ha a költségvetést nem sikerül abban a formában elfogadni, ahogy azt előterjesztették. S mai vita A mai vita első szónoka Rejes Gyula dr. zsidópárti képviselő volt, aki ragaszkodott az eddig 165 százalékos pótadó megtartására. Mi nem vagyunk kötve, — úgymond — a tanács indítványához. A képviselőtestűlel teljesen önállóan dolgozik. Ellenzi a javaslat elfogadá­sát s követeli a szavazást. A polgármester: Adja be kérem, írásban javaslatát. Aixinger László dr. szólal fel ezután. Csat­lakozik Reáss javaslatához. Egyúttal fenntartja tegnapi indítványát, hogy névszerinti szava­zást rendeljen el a polgármester. A községi pótadót nem szabad semmivel sem felemelni, hiszen a 35 százalékos emelésnek semmiféle indoka nem forog fönn. Szükségtelennek tart­ja a Primás palota manzárdjának felépítését, amelyre a költségvetésben 1 millió korona van előirányozva. Ezt az összeget törölni lehetne, illetve eb­ből lehetne fedezni a tanonciskola és a tűz­oltóság részére előirányzott fél-fél milliós összeget. A vigalmi adóból is legalább 200.000 koronával több fog befolyni szerinte ezidén, mint más években, mert. a városnak Pokolgép robbant a britjei kereskedelmi iskolában Egy diák súlyosan, keltő könyebben sérüli meg — Az egyik diák címére postán leladott pokolgép elküldője a diák apján, egy brüxi porceliángyároson akart bosszul állni Brüx, junius 18. A brüxi városi kereskedelmi iskolában tegnap délelőtt pokolgép robbant és egy diákot sulyo&an, két másikat pedig köny- nyebben megsebesített. A pokolgép aznap reg­gel érkezett Löwenberg Ernő diák címére aján­lott csomagban Teplitz-Schönauból, s föladója­ként Blum Jakab állítólagos teplitzi lakos sze­repelt. A csomagot az iskolaszolga vette át s az első szünetben átadta Löwenbergnek. Löwenberget azonnal körülvették diáktársai, s a legkiváncsibb köztük, egy Sebesta Alajos nevű hallgató, nyomban hozzálátott az isme­retlen tartalmú csomag kibontásához. Alig tépte föl a külső burkot, amikor borzalmas detonáció rázkódtatta meg a le­vegőt. Sebesta vérbeborultan esett össze, mig a mel­lette álló két társa: Löwenberg és egy Woll- nnann Ernő nevű diák szintén megsebesült. A többi diák azonnal értesítette az esetről a men­tőket, akik mindhárom sebesültet kórházba szállították. Az orvosok megállapították, hogy Sebesta arcába s különösen a szemeibe ösz- szevagdnlt ólomdarabok fúródtak, amelyek arcát valósággal összeroncsolták s félő, hogy szemevilágától is megfosztják. Sebesta állapota rendkívül súlyos. Löwenber­get mellén érték az ólomdarabok, mig Woll- mannak kezefejét szakították föl. Sebesülésük könnyebb természetű, úgyhogy az első segély után házi kezelésbe adták őket. A csendőrség azonnal meginditota a nyomo­zást a borzalmas tartalmú csomag ügyében & megállapította, hogy szakértelemmel elkészített, pontos konstruk­ciójú pokolgép volt, amely a csomagbontás pillanatában robbant. Teplitzban kutatták a föladót, de, amint vár­ható volt, kiderült, hogy a föladó hamis nevet és elmet Irt föl a cso­magra. A csendőrségnek az a gyanúja, hogy valaki Löwenberg Ernő apján, Löwenberg Vilmos brüxi porcellángyároson akart bosszút állni az által, hogy a fiát megöli. A csendőrség már nyomon is van. a hangos filmekből nagy jövedelmei van­nak. ismeri Pozsony város közönségének tehervi­selő képességét, éppen ezért a leghatározot­tabban ellenzi a pótadó tervezett felemelését. Ha azt a képviselőtestület meg is szavazná, az csak papiron maradna meg, mert a város közönsége nem bir el már több adóterhet. S inger Jenő kommunista, azt az indítványt tette, hogy a képviselőtestület nyolc napra napolja el magát, hogy ezalatt, az idő ailatt pontról pontra átta­nulmányozhassák a költségvetés egyes téte­leit és a fölösleges tételeket törölhessék, hogy igy a pótadót ne kelljen felemelni. Markovics Iván dr. volt miniszter, cseh szo­ciáldemokrata kötelességének tartja hozzájá­rulni a pótadó felemeléséhez. Buzek Vencel csehszlovák munkapárti el­lene van az elnapolnak és a pótadó feleme­lését támogatja. Elnapolás Krausz Ferenc dr. cseh szociáldemokrata, helyettes polgármester fölszólalása után, az elnöklő polgármester szavazás alá bocsajtja Singer indítványát, amelyet a közgyűlés 23 szavazattal 21 ellenében el­fogad. A szavazás eredményének kihirdetésekor Je- bavy cseh kormánypárti felkiált: — Fel kell oszlatni a képviselőtestületet. Nagy lárma keletkezik erre, s az izgalmat csak fokozza Benkó István dr. kormánytaná­csos, állami főjegyző bejelentése, aki a 243. paragrafusra való hivatkozással bejelenti, hogy kötelessége tudatában szükségesnek tart­ja a történtekről jelentést tenni az orszá­gos hivatalnak. Erre a bejelentésre óriási lárma, támad. A városatyák nincsenek tisztában, hogy a közjegyző vétót jelen­tett-e be vagy sem. Ebben a nagy lármáiban és izgalomban a polgármester berekeszti a közgyűlést, de a képviselőtestületi tagok még bennmaradnak az ülésteremben és az újságírókkal együtt körülveszik a közjegyzőt. Mi a „cirkusz" ? Munkatársunk megkérdezte Benkó István dr.-t, vájjon bejelentése vétő volt-e vagy sem. — Kérem — válaszolta a főjegyző — ne Írjanak vétót, én ezt nem mondottam, én osak fenntartom azt a jogomat, hogy ha szükségét látom, akikor az országos hivatal­nak jelentést fogok tenni az esetről. — Sor lcerülhet-e a feloszlatásra, főjegyző ur? — kérdezte tovább munkatársunk. — Arról még nincsen szó. Csak azt aka­rom leszögezni, hogy vannak képviselő­testületi tagok, akik tegnap iné-' el akar­ták fogadni a 200 szándékos pótadót, ma

Next

/
Thumbnails
Contents