Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-19 / 138. (2359.) szám
1980 junius 19, csütörtök. BoíliUIllWüJWMg Jt • . ■■-•■■ Óriási részvéttel kisérte sírjához Eperjes és Sáros magyarsága nagy halottját, Wallentinyi Samu dr.-t Az evangélikus egyház, a magyar pedagógia, az egyetemes magyarság nagy gyásza — A szlovák kartársak és egyháztestvérek is meghajtják az elismerés zászlaját a- magyarság halottja ravatalánál Eperjes, junius 18. (Saját tudásitónktól.) A sár ősi magyarság nagy halottjának, Wallentinyi Samunak temetése hétfőn délután 4 órakor impozáns keretek között ment végbe az evangélikus templomból. Ott állott a koszorú- erdővel borított. ravatal a szószék alatt, a templom zsúfolásig megtelt, ember ember hátán tolongott s az egybegyűltek el sem fértek a templom tágas hajójában, nagy tömegben állottak kint az uecán és úgy vettek részt a végső tisztességen, amelyet Eperjes társadalma, az evangélikus egyház és a magyarság nagy halottjának nyújtott. Amikor Fábry Viktor a szószékre lépett és meghatott hangon kezdte meg gyönyörű beszédét, szem nem maradt szárazon, mert mindenki érezte, hogy a lelkészben most a leghívebb barát is küzd az érzelmek viharzásával é« az akarat nehezen tud úrrá lenni a fájdalom érzésein. Beszédének bevezetésében ecsetelte azt. a bucsujelenetet, amely a beteg eperjesi otthonában játszódott le, amikor három nappal ezelőtt Tevebesen lakó nővéréhez utazott, hogy ott hunyja örök álomra szemét. — Fájdalmunkat mosoly mögé rejtettük, viszontlátásra vonatkozó reményvesztettBégün- ket vidám biztatásba kényszeritettük és azt hittük, hogy gyöngéd szeretetünknek ezzel az ámitó játékával halvány reménysugarat hintettünk az ő leikébe. Pedig csak Önmagunkat csaltuk vele. Mert- aki olvasni tudott szemének nézésében, amely az utóbbi időkben mindig olyan volt, mint a halálsejtelmekben fogant könyörgő kérdés: Van-e még reményed arra, hogy még nincs itt a vég? — az tisztában volt vele, hogy óles megfigyelése látta szemünk áruló rebbenését. S mert látta, hogy könnyeinkkel küzdünk, úgy segített magán s rajtunk Is, hogy nézésünket kerülve, csodálatosan simogatni tudó szemeivel rárévedt drága gyermekeinek, kedveseinek arcképeire, kis hajlékának minden zugára és emléktárgyára, amelyek között olykor-olvkoT kivirult egy boldog mosolya, de amelyek között titkon annál többször sírta el megpróbált életének tengerfájdalmát — s azután roskatag járással átlépte a küszöböt. Most. visszatért, de visszatérésében is csak távozását látjuk. Az az érzésünk, hogy egy fé- nyestollu. fehér holló bontogatja szárnyait és emelkedik az egek felé. Egy csodálatos élet-hajó oklozgatja parti kötelékeit és elindul az örök élet óceánja felé biztosan, diadalmasan. meTt árboca a krisztusi hittől fényes, vitorláit duzzasztja az Isten- és embrszeretet és tudja, hogy a nagy és nemes harc után horgonyt vethet a mennyei nyugalomnak örök talajában. A mélyenszántó beszéd további részeiben gyönyörű hasonlatokban rajzolta meg Wallentinyi Samu életképét, amely a maga egészében még csak most ragyog igazán a halál formálásában, mintegy drága isteni ajándék, amely örök szépségbe magasztosult, amikor a föld számára összetört. Beszélt ragyogó szelleméről, aranyos kedélyéről, szive jóságáról, hitéről, a nagy emberről, a barátról, a szenvedőről, oly meggyőzően, oly plasztikusan, hogy élet.vo- násai valósággal megelevenedtek. És amikor beszédének végéhez ért, az édes vigasztalások igéivel szeiiden átvezette a lelkeket a fájdalom- bó' a megnyugvás csöndjébe, a megbékülés imádságos magaslatára: — Uram, legyen meg akaratod! A lelkész gyászbeszéde után Treybal kollégiumi Igazgató szlovák nyelven búcsúztatta a jó kartársat. A kollégium legidősebb tanárát vesztette el a felejthetetlen emlékű professzorban, aki a kollégiumi gimnáziumban kezdte és ott is fejezte be működését, hü maradván hozzá jó és rossz időkben korai haláláig. A Selmecbányái evangélikus líceum és a pesti egyetem befejezése után. mint fiatal tanár és doktor, 1900-ban foglalta el az evangélikus kollégium klasszika-filológiai tanszékét s ettől az időtől fogva haláláig az intézetnek szentelte minden erejét, minden tehetségét, minden szeretetét. Az államfordulat után is megmaradt az intézetben, Prágában megszerezte a nosztrifikációs vizsgát és evangélikus kötelességének tartotta megmaradni az intézetben akkor is, amikor a tannyelv szlovákká változott és amikor a tanári kar állami vezetés alá került. Nem volt ember, aki úgy szerette volna az intézetet, mint ő. Amikor a magánéletben csalódás érte s amikor visszavonult a társadalmi élettől, annál inkább húzódott az intézethez. Még egy hót előtt is, amikor szabadságra távozott, arra kért — mondotta az igazgató —, hogy mindent úgy intézzek el, hogy ő — mihelyt jobban lesz — visszatérhessen, V^allentinyi Samu rlr, pedagógus-művész volt, a kollégium díszeinek egyike. Lelkesedett tárgyaiért, finom érzéket tanúéit ott iskolai köter leesésre iránt, forrón szerette hivatását és a rábízott lelkeket. Olyan pedagógus volt, aki az oktatói tevékenységet nem tudta e1 választani a neveléstől.. Bár családi boldogtalanság gyötörte, bár testi erejét beetgeég óét a alá, megfeledkezett mindenről, de az iskoláról soha. Amikor járni sean tudott, kocsin vitette miagát az iskolába. Mintha itt is be akarná tartania hivatalosan előirt harminc éves szolgálati kötelességet, harminc éves működés után távozik nyugalomra-, sajnos, örök nyugalomra. Ezután Gömöri János a megboldogult régi kart Arisainak nevében mondott szívhez szóló búcsúszavakat. Az elhunytnak érdemeit, működését, emberi nagyságát mélyenszántó szavakkal méltatta. Az ünnepi beszédek elhangzása után Hajdú Gyula lelkész szlovák imát mondott. Ezután megindult a hatalmas gyászmenet, amely félhatkor ért a temetőbe. A sir körül százak és százak tolongtak. Fábry Viktor meghatott szavakkal áldja meg a koporsót, majd a megboldogultnak két tanítványa beszól. Kár- páthy János szepesolaszi lelkész az eperjesi öreg diákok nevében búcsúztatta a szeretett, * 165 örökemlékezetü tanárt. Majd Máriássy B. dr., a Széchenyi Kör nevében mondott gyáezbeszádét. Elmondotta azokat a nagy érdemeket, amelyeket a fiatal tanárember Horváth Ödön örökségében a Széchenyi Kör fejlesztése terén végzett. A kör működését terjedelmében és belterjességében kimélyitette, s működésével hamarosan a társadalom élére került. A titkárok titkára lett, olyan kulturember, aminőnek azt a kör nagy alapitója képzelte. Az elköltözött emléke a Széchenyi Kor évkönyveiben, de Eperjes magyarságának szivében, lelkében mindvégig élni fog. Az eperjesi Daltestvérek megható éneke zúgott fel, miközben a koporsót a sírba eresztették. Wallentinyi Samu dr. halála nemcsak Eperjes, nemcsak Sáros magyarságának gyásza, de a magyar kisebbségi kultúrára is súlyos csapást jelent. Külön gyásza a Prágai Magyar Hírlapnak is, amelynek kezdettől fogva lelkes, önzetlen, oda* adó támogatója volt. Sűrűn keresett fel bennünket mindig megbecsült Írásaival, amelyekből egy tanult, nagymüveltségü, tiszta és rendíthetetlenül magyaros érzésű csupa szív ember szólott a Prágai Magyar Hírlap olvasóközönségéhez. Még akkor sem tette le a tollat, amikor súlyos betegség gyötörte és szinte halálos ágyáig megemlékezett mindig szívesen várt cikkeiben Eperjes nagy kultux- eseményeiről. A fiatalokat élete végéig nagyon szerette, pártfogolta, támogatta, az Eperjesről kikerült és az ott élő irók, művészek, kulturem- berek mindig atyai barátot és lelkes támogatói! találtaik benne. Nem csoda, ha ilyen gazdag élet elvesztése fájdalommal tölti el az egész magyarságot és ez a fájdalom a gyász őszinte érzéseiben nyilatkozott meg a temetés alkalmával. A sok koszorú között volt a kollégiumnak, a volt kartársaknak, volt diákjainak, a Széchenyi Körnek, az úri kuglizónak, az evangélikus egyháznak koszorúja. Ott volt- továbbá a Prágai Magyar Hírlap koszoruj-a is, szalagján a következő felírással: „Hü barátjának és munkatársának a Prágai Magyar Hirlap“. A magyar nemzeti párt kassai központja részvéttáviratot küldött. Csobrda püspök, akit ai megboldogult érettségiztetett, a temetésen r észtvett. Az eperjesi temetőben frissen hantolt sír emelkedik. Szeretetünk, hálánk, örök emlékezésünk övezi. 1 föioszSatás réme a uőteái ellesi toraié pozsonyi városi képiiselőfisfiSef föleit Uraim. cirkusz — re®iáia Benkó főjegyző Sziovenszkó fővárosinak közgyűléséről Pozsony, junius 18. (Pozsonyi szerkesztőségiünk telefon jelentése.) Jelentettük azt, hogy a pozsonyi városi képviselőtestület rendkívüli közgyűlésen foglalkozott a város az évi költségvetésével, amelynek fedezetére az eddigi 165 százalékos községi pótadót 35 százalékkal 2C0 százalékra akarják fölemelni. Az őslakos pártokban érthető és indokolt, ellenkezésre talált a pótadónak ily nagymérvű felemelése, mert hiszen a mai súlyos gazdasági helyzetben a város lakossága újabb terheket nem bír el. A tegnapi közgyűlésen a pótadóra vonatkozólag nem tudtak megegyezést létesíteni, more Stein Miksa indítványára elhatározták a közgyűlésnek ma délután való folytatását. A közbeeső időben pedig a képviselőtestületben résztvevő pártok között folytak a tanácskozások az egyezségről. A csehszlovák, kormánypártok eredetileg a pótadó felemelése mellett kardoskodjak, majd kompromisszumképpen 185 százalékos pótadó kivetését ajánlották. Ez a kompromisszum is meghkiswlt az országos keresz- tényszocialista párti képviselőtestületi tagok gerinces ellenállásán. A rendkívüli közgyűlést azután délután 3 órakor nyitotta meg Kmo dr. polgármester- A hangulat meglehetősen izgalmas volt, mert a kormánypártok köreiből már olya\n fenyegető hangok hallatszottak, hogy szélnek bocsátják Pozsony város választott képviselőtestületét és kormánybiztost fognak Pozsony nyakára küldeni, ha a költségvetést nem sikerül abban a formában elfogadni, ahogy azt előterjesztették. S mai vita A mai vita első szónoka Rejes Gyula dr. zsidópárti képviselő volt, aki ragaszkodott az eddig 165 százalékos pótadó megtartására. Mi nem vagyunk kötve, — úgymond — a tanács indítványához. A képviselőtestűlel teljesen önállóan dolgozik. Ellenzi a javaslat elfogadását s követeli a szavazást. A polgármester: Adja be kérem, írásban javaslatát. Aixinger László dr. szólal fel ezután. Csatlakozik Reáss javaslatához. Egyúttal fenntartja tegnapi indítványát, hogy névszerinti szavazást rendeljen el a polgármester. A községi pótadót nem szabad semmivel sem felemelni, hiszen a 35 százalékos emelésnek semmiféle indoka nem forog fönn. Szükségtelennek tartja a Primás palota manzárdjának felépítését, amelyre a költségvetésben 1 millió korona van előirányozva. Ezt az összeget törölni lehetne, illetve ebből lehetne fedezni a tanonciskola és a tűzoltóság részére előirányzott fél-fél milliós összeget. A vigalmi adóból is legalább 200.000 koronával több fog befolyni szerinte ezidén, mint más években, mert. a városnak Pokolgép robbant a britjei kereskedelmi iskolában Egy diák súlyosan, keltő könyebben sérüli meg — Az egyik diák címére postán leladott pokolgép elküldője a diák apján, egy brüxi porceliángyároson akart bosszul állni Brüx, junius 18. A brüxi városi kereskedelmi iskolában tegnap délelőtt pokolgép robbant és egy diákot sulyo&an, két másikat pedig köny- nyebben megsebesített. A pokolgép aznap reggel érkezett Löwenberg Ernő diák címére ajánlott csomagban Teplitz-Schönauból, s föladójaként Blum Jakab állítólagos teplitzi lakos szerepelt. A csomagot az iskolaszolga vette át s az első szünetben átadta Löwenbergnek. Löwenberget azonnal körülvették diáktársai, s a legkiváncsibb köztük, egy Sebesta Alajos nevű hallgató, nyomban hozzálátott az ismeretlen tartalmú csomag kibontásához. Alig tépte föl a külső burkot, amikor borzalmas detonáció rázkódtatta meg a levegőt. Sebesta vérbeborultan esett össze, mig a mellette álló két társa: Löwenberg és egy Woll- nnann Ernő nevű diák szintén megsebesült. A többi diák azonnal értesítette az esetről a mentőket, akik mindhárom sebesültet kórházba szállították. Az orvosok megállapították, hogy Sebesta arcába s különösen a szemeibe ösz- szevagdnlt ólomdarabok fúródtak, amelyek arcát valósággal összeroncsolták s félő, hogy szemevilágától is megfosztják. Sebesta állapota rendkívül súlyos. Löwenberget mellén érték az ólomdarabok, mig Woll- mannak kezefejét szakították föl. Sebesülésük könnyebb természetű, úgyhogy az első segély után házi kezelésbe adták őket. A csendőrség azonnal meginditota a nyomozást a borzalmas tartalmú csomag ügyében & megállapította, hogy szakértelemmel elkészített, pontos konstrukciójú pokolgép volt, amely a csomagbontás pillanatában robbant. Teplitzban kutatták a föladót, de, amint várható volt, kiderült, hogy a föladó hamis nevet és elmet Irt föl a csomagra. A csendőrségnek az a gyanúja, hogy valaki Löwenberg Ernő apján, Löwenberg Vilmos brüxi porcellángyároson akart bosszút állni az által, hogy a fiát megöli. A csendőrség már nyomon is van. a hangos filmekből nagy jövedelmei vannak. ismeri Pozsony város közönségének teherviselő képességét, éppen ezért a leghatározottabban ellenzi a pótadó tervezett felemelését. Ha azt a képviselőtestület meg is szavazná, az csak papiron maradna meg, mert a város közönsége nem bir el már több adóterhet. S inger Jenő kommunista, azt az indítványt tette, hogy a képviselőtestület nyolc napra napolja el magát, hogy ezalatt, az idő ailatt pontról pontra áttanulmányozhassák a költségvetés egyes tételeit és a fölösleges tételeket törölhessék, hogy igy a pótadót ne kelljen felemelni. Markovics Iván dr. volt miniszter, cseh szociáldemokrata kötelességének tartja hozzájárulni a pótadó felemeléséhez. Buzek Vencel csehszlovák munkapárti ellene van az elnapolnak és a pótadó felemelését támogatja. Elnapolás Krausz Ferenc dr. cseh szociáldemokrata, helyettes polgármester fölszólalása után, az elnöklő polgármester szavazás alá bocsajtja Singer indítványát, amelyet a közgyűlés 23 szavazattal 21 ellenében elfogad. A szavazás eredményének kihirdetésekor Je- bavy cseh kormánypárti felkiált: — Fel kell oszlatni a képviselőtestületet. Nagy lárma keletkezik erre, s az izgalmat csak fokozza Benkó István dr. kormánytanácsos, állami főjegyző bejelentése, aki a 243. paragrafusra való hivatkozással bejelenti, hogy kötelessége tudatában szükségesnek tartja a történtekről jelentést tenni az országos hivatalnak. Erre a bejelentésre óriási lárma, támad. A városatyák nincsenek tisztában, hogy a közjegyző vétót jelentett-e be vagy sem. Ebben a nagy lármáiban és izgalomban a polgármester berekeszti a közgyűlést, de a képviselőtestületi tagok még bennmaradnak az ülésteremben és az újságírókkal együtt körülveszik a közjegyzőt. Mi a „cirkusz" ? Munkatársunk megkérdezte Benkó István dr.-t, vájjon bejelentése vétő volt-e vagy sem. — Kérem — válaszolta a főjegyző — ne Írjanak vétót, én ezt nem mondottam, én osak fenntartom azt a jogomat, hogy ha szükségét látom, akikor az országos hivatalnak jelentést fogok tenni az esetről. — Sor lcerülhet-e a feloszlatásra, főjegyző ur? — kérdezte tovább munkatársunk. — Arról még nincsen szó. Csak azt akarom leszögezni, hogy vannak képviselőtestületi tagok, akik tegnap iné-' el akarták fogadni a 200 szándékos pótadót, ma
