Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-07 / 103. (2324.) szám
1930 május 7, szerda. <PMGAlA\AfiVARHmiiAI> A Prágai Magyar Hírlap ankétja a szlovenszkói magyar irodalom aktuális kérdéseiről Hogy látják az írók, kritikusok, esszéisták és publicisták az irodalom helyzetét? — Feladatok, teendők, tervek az őszinteség tükrében a Szentiváni Kúria összeillése előtt tés egyik műhelyéről és produktivitásáról. Hívunk minden értelmet, szivet és épitő akaratot: jöjjön. Mi 1 esz a Szentiváni Kúrián ? Irta: DARKO 1STVAS amely a mainál! már tisztább képpel fog rendelkezni és jogosabban határozhat az összejövetelek állandó állománya, a résztvevők száma és mértékletes kiegészítésük felől. Az első találkozás ilyen szempontból csak nyers pillanatfelvétel lesz irodalmunkról, gondosan a képet majd a jövő években kell kidolgozni. Aki az idén kimaradt a meghívottak közül, jövőre ott lehet, mint ahogy viszont mások meghívása legközelebb el is maradhat. Ebben csak ezek a szempontok lehetnek az irányadók: a fokról- fokra és évről-évre emelendő mértéknek való megfelelés és a kívánt munkateljesítmény felmutatása. Meg is vagyok arról győződve, hogy ez a vélemény már az első összejövetelen uralkodni fog. Á nehézségeket alaposan ismerjük, ennek dacára egész bizalommal várjuk az idei összejövetelt. Nyíltan kifejezhetjük azt is, hogy a legkevésbé sem feszélyez bennünket házigazdánkat a politikában való nagy érdekeltsége, mint ahogy nem fog az sem, ha megbeszélésünkön más tekintélyes magyar politikus is résztvesz. A legnagyobb ivaivságnak tartjuk éppen a szellemi élet olyan tényezőinek, mint az irók, a befolyásolhatóságáról beszélni, de naiv- ság ennek még a kísérletét is feltételezni. Csehszlovákiai magyar irodalmunk ügyének a felkarolásáért a tiszta logika alapján ugyanaz a. minden körülmények között élni akaró, küzdelmekben megedzett, hivatásérző irodalom mond köszönetét, amely a művészeknek és íróknak az állam részéről juttatott ösztöndijából is joggal és síkrupulus nélkül fogadná el azt a részt, amely őt az emberi kultúra függetlensége alapján megilleti. A Szentiváni Kúria tehát, valósággá éréséig is már a jóakaratu figyelmet érdemli meg. Kicsinyességet és rosszakaratot tanúsítanak és kis jelentőségű egyéni sértődöttségükről tesznek tanúbizonyságét azok, akik előre is már kedvezőtlenül ítélnek. Olvastam egy cikket, amely felekezeti alapon fűz kommentárt a cikkhez. Óh, szent együgyüség! Mosolyogni való csomó- keresés azon a vékony kákán, amely azért olyan gyöngeszáru éppen, meTt a szellemnek ilyen kevés nedvével öntözik. Mihelyt azonban ez a sancta simplicitás nyilvános hangot kér magának, szigorúan vissza kell utasítanunk. Csak egy mentség van a számára: a kávéházi sarokszobák kártyaasztalainál ennél vérzőbb irodalmi gondolatok nem gyakran teremnek. A szentiváni irói összejövetel igenis meg fogja próbálni szellemi életünk egészséges megalapozását, annyi sikertelen kísérletek után. Ha tetszik, az irodalom „megmentését1* is. De semmi esetre sem fog tovább tápot adni olyan irói ambícióknak, amelyekről csak addig lehet komoly hangon diskurálni, amíg ambíciók maradnak. Mihelyt megvalósulást kísérelnek meg, csak nevetség jár ki nekik. Ezért aztán a gyakorlatban minél kevesebbszer igyekeznek megvalósulni. Egy-két éldegélő, őediáktipusu irók, verseiket radirgumi segítségével írogató köl- tőcekék nem kellenek szellemi életünknek. Ellenben a Szentiváni Kúria ereje szerint életet fog jelenteni minden eddigi és uj tehetségnek, azoknak is, akik talán most még para-sztgu- nyában, mezitlábjátszadoznak valamely falucskában, azoknak is, akik eltemették a nótát-, akik az összejövetel munkájából ezúttal nem vehetik ki a résziikket. Mert csak egyetlen egy célja lehet igazában az összejövetelnek: ennek az újabb, pezsdülőbb, gazdagabb szellemi életnek a felsegitése. Az összegyűlő irók legnagyobb része ma még többet nyerne, ha önzőn csak a maga dolgával törődne. Egy kis lemondással most éppen azt- akarjuk, hogy majd ne csak mi-néhányan tehessük meg ezt-, hanem mindenki, akiben tehetség van. Az utóbbbi időben úgy látszott, hogy mindenki az irodalom irányi társával kezdett törődni, irodalompolitikával foglalkozni, az irodalmat eiracionalizálni, azok az irók is, akik eddig termő munkával álltaik csak a közönség elő. Szükségdiktálta tény ez, de nem szabad huzamosan fenntartani. A szentiváni összejövetelein kell éppen elindítani azokat az intézményeket, amelyek az alkotómunkát a jövőben lehetővé teszik, amelyek a se nem akadémia, se nem társaság, se nem egyesület Kúriát évközben jelentik: az életerős könyvkiadást, az irodalmi lapot, az ösztöndíjat. Indítvány ózni fogom, hogy hívjuk meg az erdélyi Írókat egy sz'ép turnéra hozzánk és viszonzásképpen íróink menjenek el az erdélyi magyar városokba. A Szentiváni Kuriánaic azonkívül is kell évközben néhány előadást tartania. Az Erdélyi Helikon szemináriumokat- is rendez. Irodalomtörténeti díj alapítására is példát adtak ők, de esetleg más dijakat is kell kitűznünk a középiskolás ifjúság számára. Meg kell teremtenünk a kisebbségi életben megjelent könyvek könyvtárát, meg kell oldani az ifjúsági könyvek kiadásának az ügyét. A Helikon Erdélyben a román és szász írókkal és irodalmi vállalkozásokkal állandó érintkezést fejlesztett ki ,ugyanezt keli tennünk a szlovákokkal ás országunk más nemzetiségeivel való viszonylatunkban. Teremteni kell, hogy később nyugodtan dolgozhassunk. Teremteni, hogy aztán alkothassunk. Valaki legutóbb felharsanó irodalmi vitáinkról azt mondta: reklámcélok! Az, hogy számos hibánkat és mulasztásunkat sokszor túlzóan és egyoldalúan is kitálaltuk, csak nem szolgálja a reklámot?! És aztán meg kell döntenünk azt a tévhitet, amely szerint a szellemi embernek, az írónak szerényen meglapulva kell kus'hadnia, akkor, amikor a reklám pergőtűzként tombol a világon. Ma a jó bornak is reklám kell. Még nagyobb, mint a rossznak. A német könyvkiadók Lipcsében tartott kongresszusa után, a banketten egy nemes t-radációju könyvkiadócég tulajdonosa beszédben kifogásolta a túlzott könyvreklámot. Azt mondta, hogy a német; könyvpiacon a túlhajtott reklám köveik', z- tében százezres példányszámokban adnak el értéktelen könyveket. Kollégád védték a reklámot, mire a felszólaló nagyösszegü fogadást ajánlott: hozzá nem értő dilettánssal olyan könyvet irat,.amelyet a kiküldött zsűri egészen hasznavehetetlennek Ítél, ő mégis kiadja a könyvet, beállítja a réklámgépézetet, s a könyv első százezer példányát egy hónap alatt eladja. A tréfás fogadást megkötötték, a csapnivaló rossz könyvet egy jobb nyomdai munkással megiratták, kicsit kijavították és a leikiismeret- furdaJásos kiadó a fogadást megnyerte. Ezt hallottam. Ha nemigaz, jól kitalálta valaki. De végső példának, groteszk é6 döntő érvül az irodalomszervezés szükségessége mellett, viszonyainkra átszármaztatandó, el kellett mondanom. Ha az összejövetel harmadik napjára optimizmusom bár csekély résziben beigazolódást nyer, lelkesen merem majd ajánlani a szelid-fényü szentimentalizmust, hogy a régi helikoni ünnepségek mintájára ültessünk emlékfát a vendéglátó kertben. Szólhat majd a fa valamely régi nagy írónk, igy aktuálisan Katona József emlékének, de szólhat küzdelmeink szomorú első tiz évének is. A madarak és fák napján ültettem utoljára emlékfát, tizéves gyerek voltam. Alikor úgy képzeltem, hogy egy óriási, ezüsttollu kócsagmadár tiszteletére ültetjük a fáeskát, akkora csillogó madárnak, mint egy ház és ez a madár azért olyan becses, mert óriási szárnyaival magasan röpköd a felhők fölött és gondosan vigyáz a jóakaratu emberekre. A francia külkereskedelmi mérleg érdekes eltolódása Németország az elsfi helyen — Amerika visszaszorul Prága, május 6. Ajz az irodalmi mozgalom, mely elsősorban a prágai nyolcak téli kezdeményezéséből fakadt, az elméleti harcok és viták előkészitő tűzkeresztsége után a jövő hét elején a vitális akciót jelentő Szentiváni Kúria összejövetelében éri el első komoly gyakorlati állomását. A Szentiváni Kúrián Íróink, * esszéistáink, publicistáink és kritikusaink egy olyan akcióképes része nyúl a mozgalom realizálásának kérdéseihez a megoldás akaratával, hogy ez a tény a Kúria korszakos szerepét — bármi pozitívum vagyne gativum történjen is ott — eleve meghatározza. A P. M. H., mely már nem egy ízben adta ta mijei ét — 'túl politikai és a napilap lényegében rejtő megkötöttségeken s szinte legyőz- hetetlenuek látszó akadályokon felülemelkedve — az irók iránti szeretetnek s jóakaratnak, ebből az alkalomból egy nagy irodalmi ankét megrendezéséi határozta el a lap hasábjaim Általános seregszemlét akarunk tartani mindazok fölött, akik itt közt és jusst formáltak, vagy formálnak az irodalomhoz. Lásson egyszer tisztán iró, olvasó és mecénás: hogy vélekednek az irodalom munkásai a maguk dolgáról, az irodalomról, a megoldandó feladatokról s a Szentiváni Kúria lehetőségeiről és jelentőségéről. Hügettük és hirdetjük az őszinte szó, a szabad véleménynyilvánítás, az irói szókimondás és a lelki ismeret szabadságát s a tisztán látás, a megismerés szükségességét. Olyan érett helyzetben, mint a Kúria előtt, mikor a tizenkettedik óra ütött s a szlovenszkói magyar irodalom léte vagy nem léte forog kockán, kötelességünknek érezzük, hogy ismét az irodalom segítségére siessünk s a magyar lélekben és tradícióban mélyen benngyökerező nyíltság alapján tiszta bort töltsünk a pohárba: Lássa meg mindenki, akiket illet, hogy az irodalom munkásainak mi nyomja a szivét. A tisztánlátás és az őszinteség csak jót eredményezhet : Ez a P. M. H. hasábjain megrendezendő irodalmi ankét lesz tiz esztendő óta az első fórum, ahol az itteni magyar irodalmárok pánt-, világnézeta-, politikai, felekezeti és társadalmi különbség nélkül, semmiben sem korlátozva, elmondhatják véleményüket. Az írástudók legszélső jobb oldalától az irástu- gók legszélső baloldaláig közel félszáz névhez intézett a P. M. H- felszólítást, hogy rövid, tömör nyilatkozatokban szólaljanak meg: főleg mondják meg, hogy milyen gyakorlati teendőkben látják a legjobb megoldások lehetőségeit. Teljes pártatlanságunkat a megkérdezettek listája legjobban bizonyítja. Válaszaikat a beérkezés sorrendjében holnaptól kezdve vasárnapig fogjuk leközölni. Kérdést intéztünk — abc rendben — a következőkhöz: Antal Sándor, Balogh Edgár, Berta Lajos, Brogyáni Kálmán, Darkó István, Darvas János, Egri Viktor, Fábry Zoltán, Farkas István, Forbáth Imre, Földes Sándor, Győry Dezső, Hei'cegh Gábor, Horváth Ferenc, Ja.nkovich Marcell, Jaczkó Olga, Jarnó József, Juhász Árpád, Krammer Jenő, Lányi Menyhért Magyarádi Zoltán, Mécs László, Neubawer Pál, Paál Ferenc, Rácz Pál, Rei- n&l János, Sándor Imre, Sebest Ernő, Si- mánőjy Pál, Szalatnai Rezső, Szenes Erzsi, Szenes Piroska, Sziklay Ferenc, Szombathy Viktor, Szvatkó Pál, Tamás Lajos, Tamás Mihály, Tichy Kálmán, Vécsey Zoltán, Vo- zári Dezső. Felhívjuk az ankét résztvevőit, hogy nyilatkozataikat a legrövidebb idő alatt juttassák el szerkesztőségünkbe. * A prágai nyolcak hosszú, éjszakai vitáiból kikristályosodott egy nagyszabású akció magja s a magból már nőni kezd a fa. Az akció fórumát most kiszélesítjük. Hívunk mindenkit, minden irodalmárt, hogy véleményével, tanácsaival, kritikájával — legyen az kedvező, vagy támadó — jöjjön az ügy segítségére: már régen nem a prágai nyolcak akciójáról vau szó, de a szlovenszkói magyar irodalom sorsáról, jövőjéről, benne az uj mentalitású itteni magyar szellemiség kialakuló arcáról: az egyetemes magyar és emberi értékteremHelikoni napokat tart május három napján a csehszlovákiai magyar irodalom Szentiván-für- dő gazdájának a meghívására. Azt mondják rólunk, hogy ebben nem (még ebben sem!) vagyunk eredetiek. Az Erdélyi Helikont másoljuk ötlettelen epigonok módjára. Az epigonságot ebben az esetben minden különösebb szégyenkezés nélkül vállalhatjuk, sőt örvendünk és köszönjük, hogy. akadtak más tekintélyek is, akik a vendéglátó gazda szerepében szintén ezt tették. Nem tudom felfogni, hogy miben és menynyiben lehetnénk eredetiek, amikor az irodalom megszervezéséhez látunk?! Valóban csak azt tesszük, amit hasonló helyzetekben azelőtt és napjainkban is tesznek az irodalmi élet résztvevői: össze akarjuk fogni erőinket és bizony ez nem uj gondolat s a hozzávivő ut csak egyféle. Mégcsak nem is az uj erdélyi irodalom szervét, az Erdélyi Helikont másoljuk, ha úgy tetszik, mert már az maga is másolat. Volt ugyanis már egy régebbi Helikon, a Keszthelyi, az elmúlt, évszázadban, Festetich György gróf ..akció“-ja, a Georgikon vizsgálatai idejére évenkint összehívott gyűlés, először 1817-ben. A környékbeli földbirtokosok, nevesebb tudósok és irók vettek részt rajta. Utóbbiak között Kisfaludy és Berzsenyi is. Az első helikoni gyűlésen keményen ünnepelték Kisfaludyt és hatalmasan mosdatták Kazinczyt és a. nyelvújítókat. Akkor is szép volt az irodalom élete, mert- zajlott. Dehát azért a magyar nyelv mégis újjászületett és az érdemes gróf is szobrot kapott. Az uj magyar nyelv erdélyi művészei aztán 1926. nyarán Kemény János báró meghívására Marosvécsen szintén Helikont alapítottak. Mégcsak más nevet sem kívántak adni egyesülésüknek. Azt mondom, a név nem is fontos, A csehszlovákiai harmadik magyar Helikon, a Szentiváni Kúria, (a név más!) azért mégis oda- csatiakozhatik két elődjéhez. A Helikon nem egyesület, nem társaság, nem akadémia. Nincs elnöke, nincs választmánya, nincs titkárja. (Istenem, számtalan egyesületnek voltam titkárja a földi életben, de végzett munkáim közben még soha sem éreztem titkárvoltomat!) A Helikon évközben nincs is, csak akkor van, amikor összeül, évenkint egyszer. Mikor együtt van, *z irodalom és műveltségi élet főbb problémáit beszéli meg, felelősen határoz és munkatereket nyit A Helikont tehát évközben munkaterei, intézményei jelentik. Erdélyben főleg az „Erdélyi Szépanivee Céh11 nevű könyv- kiadóváílalata, az „Erdélyi Helikon11 cimü folyóirat és a harmincezer lejes irói nagydija. A Helikonhoz tehát a következők kellenek: Vendéglátó gazda, független irók, egy-két ösz- szejövetel évenkint és állandóan működő, jólvezetett, gazdaságilag is megalapozott irodalmi intézmények. Az összejövetel célja tehát az: kezdeményezés, munkaelinditás, munka elosztás, beszámolás, az összes irók érdekében. Eredmény végül az, hogy az irók azt teszik, amit tenniük egyedül helyes: alkotnak. Helyzetük szilárdságát érezve, a mindennapi kenyérgondoktól mentesülve s a szervezettség dacára is a legigazibb szellemi szabadságot élvezve ’ végzik azt a munkát, amelynek fontosságához kétség nem fér, de amelyet a szervezett szellemi élet exisztenciá’is szabályai vezetnek a szigorúan magas mértik vezényszavaival. * Az akadékoskodók és aggályoskodók munkában: Jól fog-e végezni a Szentiváni Kúria?! Mért igy, mért úgy?! Kell-e egyáltalában szervezni, van-e mit szervezni?! A felelet ennyi: Az összejövetel gondolata magától érett meg, előző kísérletek tapasztalatai nyomán, azt senki sem erőszakolta. Irodalompolitikát itt ma már senki sem fog és nem akar csinálni. Ezt a rossz képzésű szót egy helyesen képzett (és jól elképzelt) másik szóval helyettesitjük, evvel: irodalomszervezés. Erre minden vonalon szükség van. Már az első ösz- szejövetelre is hivatalosak nagyjából nemcsak a kimondott alkotó írók (ilyenekben ma még óriási szükséget szenvedünk), de azok is, akik a csehszlovákiai magyar szellemi élet vezetésére, megszervezésére valamilyen energiával rendelkeznek. A Keszthelyi Helikon is hasonlított összetételében ehhez. Jó, ha egyet idejekorán megfogalmazunk: a Szentiváni Kúria első ösz- szejövetele még nem jelenti íróink kiválogatását az értékbecslés alapján. Erre csak a későbbi, harmadik-negyedik összejövetel vállalkozhatok, Párás, május 6. Egy amerikai statisztika rendkívül érdekes adatukat közöl a francia külkereskedelem legújabb mérlegéről. Feltűnő, hogy Franciaország legfontosabb behozatali országa Németország lett, mely elfoglalta az Amerikai Egyesült Államok helyét. 1930 első negyedévében Francia- ország 1940 millió frank értékű árut vásárolt Németországban az elmúlt év első negyedének 1328 milliójával szemben. Az Egyesült Államok, melyek eddig az élen voltak, a vámháboru következtében az első negyedévben mindössze 1916 millió frank értékű árut importáltak Franciaországba a tavalyi 2001 millióval szemben. Harmadik helyen Anglia következik 1460 millióval (1478). A kivitel tekintetéhen a helyzet megváltozik. Itt Németország csak harmadik helyen szerepel, első helyen Anglia áll 1793 millióval, a tavalyi 1866 millióval szemben. Második helyen a belga luxemburgi terület következik 1603 millióval (1669). Harmadik helyen Németország 1129 millióval (1138). j Hisszük, hogy a hivó szó nem hangzil hiába! Győry Dezső.
