Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-07 / 103. (2324.) szám
<PIWGM/V\AfiVARHIÍUiAE> 1930 május 7, szerda. Magyar könyvritkaságok, sztovenszkói érdekességek Szélt Farkas könyvgyűjteményének prágai hiáltitásán KubeSikné magyar könyvgyüjtemétíye a prágai egyetemi könyvtár tulajdonába megy át Megosztják a remek kollekciót Prága, Pozsony és Brünn között? — Nagyszombati, kassai, nyitrai vonatkozások — Uj Comenius-ereklye és kiadatlan Bessenyey-kéziratok Prága, május 6. Hatalmas könyvtárterem, tizméteres széles kiállítási asztalok, az asztalokon könyv könyv mellett, minden könyv az első lapjára rányitva és ez a néhány ezer könyv mind magyar vagy magyar vonatkozású, magyar kéz gyűjtötte össze nagyszerű gyűjteménnyé — és ez a pompás kép Prágában van, a prágai egyetemi könyvtárban. Magyar könyvkiállitás a prágai cseh-német egyetem kiállítási helyiségében. Hogy került ez a nagyszerű gyűjtemény a csehszlovák fővárosba? Egy alkalommal már irtunk arról, hogy Ján Kubelik, a világhírű hegedűművész eladta a prágai egyetemi könyvtárnak mintegy négyezer kötetből álló remek magyar bibliofil gyűjteményét, mely apósáról, Széli Farkas kúriai biróról maradt reá. A százezres értékeket képviselő gyűjtemény rövidesen átmegy a könyvtár tulajdonába s ebből az alkalomból a könyvtár igaiZgatósága kiállítás keretében a nagyközönség részére bemutatta a Széli-gyűjtemény legszebb példányait. Csernay aligazgató — aki nemrégiben még Kassa könyvtárigazgatója volt s cseh volta dacára igen szépen megtanult magyarul — nagy hozzáértéssel, a könyvek szerelmesének hangján tájékoztatja a látogatót a nagy magyar könyvbarát gyüjtőszenvedélyéről, minden egyes érdekesebb könyvhöz van megjegyezni valója, a könyvek százai között biztos kézzel nyúl minden olyan példány után, melyre irodalomtörténeti vagy történelmi tárgyú beszélgetésünk során célzás vagy vonatkozás esik. Az ő kezemunkája az egész kiállítás. A halom magyar könyv egyszerre elfelejteti velem, hogy Prágában vagyok, az időérzet kiesusszan tudatomból, valahol a debreceni vagy kolozsvári egyetemi könyvtárban érzem magam, otthon vagyok. Az ember szeme éhesen szétfut a régi-szép nyomású címlapokon. Legnagyobbrészt az 1770—1850 közötti évek, vagyis a megújhodás és a népiesnemzeti irodalom korszakának termékei, a magyar irodalom romantikus aranykorának alkotásai vannak együtt. Bőségesen van képviselve a politikai irodalom a kuruckorszak végétől egész az ötvenes évek hírlapirodalmáig bezárólag. A legérdekesebb az, hogy nem véletlenszerűen, találomra összehalmozódott könyvek ezek, hanem tervszerű egységes egészet képviselnek. Látszik, hogy Széli Farkas debreceni környezetében céltudatosan kereste a neki szükséges nyomtatványokat, bogv gyűjteménye ez évtizedeikre teljes legyen. A politikai vitairodalom vitairatai egymás mellett állanak a tárgyuk szerint, a vitázó felek röpiratai egymásnak felelgetnek, cimeik: „feleletek", „viszonválaszok", „végső szavak", a lánc teljes. Ez a gyűjtemény szemléltetően érteti meg az emberrel, hogy a könyveknek, melyek külön-külön is birnak értékkel, igy, együtt mégis egészen más és pedig sokkal nagyobb értéket tud adni egy műgyűjtő keze. Az egyes könyvek ebben a nagyobb egységben többet érnek, több helyzeti energiát kapnak, mint elszórtan, árván, külön-külön. Egy emberélet szenvedélyes gyűjtőmunkája van fölhalmozva ebben a gyűjteményben! A gyűjtemény maga, mint egész, Széil Farkasnak, a könyv imádónak is életműve, a bibliofil ember opusza. Mű, amelynek téglái, rósz.ei a kor és társadalom szerint egymáshoz tartozó szeretettel, gonddal, hozzáértéssel és anyagi áldozatokkal összegyűjtött könyvek ... Megdöbbenéssel hallom, hogy ezt a remek gyűjteményt föl akarjak osztani a prágai, brünni és pozsonyi egyetemi könyvtár között A legnagyobb lelketlenség és kegyetlenség lenne, A nagy magyar könyvgyüjtő iránti tiszteletből minden szlovénszkői jóérzésü magyar könyvbarát tiltakoznék a profán fölharmadolás ellen. Mindegy, hol lesz ez a remek gyűjtemény, de minden körülmények közt együtt kell maradnia, mert igy érték és így opusz. Elhelyezést illetően csak Prága vagy Pozsony jöhet tekintetbe. Prága azért, mert itt átlag ezer magyar hallgatójuk van az egyetemeknek, Pozsony azért, mert a város egyharmada magyar és mert magyar lektorátus is van az ottani egyetemen. Brúnó semmi esetre. De akár Pozsony, akár Prága mellett döntenek, ZenoerakUkHtAs a~í^»« saw*;&~-----TT—~NT. PiTROF Fo n^m^ca63°ta’ „Marika- Hangszerház. világhírű zongoráiból bűnös hozzánemértés, dilettantizmus volna Széli gyűjteményét osztogatással megcsonkítani. Félre a dilettáns kezekkel! Minden könyvet percekig el lehetne nézni, de a sokszáz érdekességre mindössze egy órám van. Csak véletlenszerűen állapodhatik meg a szemem itt-ott. Az első vaskos kötet mindjárt Nyitrát érdekli. a 17- századból való, a püspökség és a város valami igen nagy pőrének dokumentumait tartalmazza. Valósággal krónikás forrása Nyitra történetének. Gyönyörű példány Debreceni Barta Boldizsár „Rövid Chroniká“-ja 1666-ból. A Cor- pus Juris több régi kiadásban van meg. A legfeltűnőbb, hogy rengeteg a nagyszombati régi kiadvány. Ismeretes, hogy Nagyszombat Pázmány ideje óta egyetemi város volt, ? egészen Mária Terézia koráig, aki az egyetemet Budára helyezte, az egykori Felsőmagyarországnak legtekintélyesebb kulturgócpontjaként szerepelt. Az ellenreformáció katolikus irodalmának termékei Pécs mellett itt jelentek meg a legnagyobb számban „az egyetem bö- tüivel". Természetesen sok a Pázmány-könyv, de főleg sok a nagyszombati kiadású különböző tankönyv. A József-korabeli termékek közt föltűnik mindjárt, hogy Széli a báró Trenkre vonatkozó irodalom iránt nagy érdeklődést tanúsított. Ugylátszik, az egész Trenk-irodalmat összegyűjtötte magának. Hasonlóképp nagy tömegben sorakoznak föl a gyűjteményben az 1790—91-es országgyűléssel egyidejű első reformmozgalom röpiratai úgy magyar, mint német, mint pedig latin nyelven. Bessenyei korát elsősorban magának Bessenyeinek a müvei képviselik. Kéziratos unikum is van tőle. Egy ilyen Vizsgálódás cimü kéziratos könyvbe maga Széil Farkas a következőket jegyezte be: „A Halmihoz tartozó darabok, melyek egy része a Holmiban megjelent, nagyabb ré9ze azonban teljesen ismeretlen". Gyönyörű kiadású a Kassán 1777-ben megjelent: „Mauritius Tsászár, Szomorú játék, Mellyet magyar nyelvre fordótott Kereskényi Ádám. Természetesen Kassa-Cassovia is sóik kiadással szerepel a gyűjteményben. Igen érdekes könyv Csokonai egykori verselő mesterének, a „rimkovács" néven ismeretes Kováts Józsefnek kéziratos versgyűjteménye. A vaskos kötetben több Cfokonay-vers is van, melyeken Kováts javításokat eszközölt. Kedves csoportot képviselnek az 1800-as évek elejéről való ponyvakiad- ványak. Részben régi Gerta Romanorum-átdolgozások, részben német-francia lovagi históriák, de főleg magyar rablótörténetek. Azonban dalok és- tréfás versek is vannak köztük. Egynek lejegyeztem a cimét, ime: „Zöld Fársáng, vagy is leges-legszebb Leányvásár. Szép leányok Fársángja, szép Legények mátkája dorombolták tarka-barkán Sohannába fársáng sarkán itzi-pitzi izéjéknél uszli-muszli senki - jéknél czinu szóval Nyomtatott Jobbothon, de nem lóval. Soha Napján, happ, happ, happ." Tényleg nagyon zöld „fársáng" lehet, amiről szól. Valamikor r ime lésre is tanították a fiatal poétákat, tanúsága az a kis könyvecske, mely: „Tükröcske eggy Ficzkó Poéta számára" ci- met viseli és 1814-ben látott napvilágot. Itt van 1804-ből a híres „Rikóti Mátyás" egyik kiadása. Nagyot dobban az ember szive, amikor maga előtt látja az ismeretlen fiatal Petőfi „Versek" cimü 1844-ben megjelent könyvének első kiadását, vagy Széchenyi valamennyi müvét első kiadásban. Itt van Sárosy Gyula „Arany Trombitája", az elkobzott híres szabadságharc-eposz, mely miatt Sárosyt aztán Rudweisbe száműzték. Ezzel kapcsolatban eszembe jut, hogy ezelőtt két évvel egyes pesti lapok a cseh irodalmat, illetve bizonyos névtelen cseh költőt megvádoltak azzal, hogy a cseh hazafias népköltemények közé átlopta és becsempészte Vörösmarty Szózatának hű cseh fordítását azzal a különbséggel, hogy az „óh magyar" kifejezés helyett „óh cseh" kifejezést tett. Ez a plágiumvád téves, mert a fordítást Sárosy Gyula maga végezte budweisi magányában, ahol annyira megtanulta egy év alatt a cseh nyelvet, hogy ime, verselésre is vállalkozott. Sárosy tudatosan ajándékozta meg a cseh nemzetet a Szózat névtelen átírásával, mert ezzel buzditó szellemi fegyvert, agitativ erejű költeményt akart adni az önkényuralom alatt hasonlóan nyögő cseheknek. Kellemes meglepetés volt számomra egy németnyelvű könyv a múlt század derekáról, mely ezt a címet viseli: Selbstbiographie Jós. And. Joh. Nép. Dörfinger. Mikor belenyitottam, egyszerre csak magam előtt találtam a losonci Novek-csa- lád zlatnói kastélyának képét. Külön őrzik Széli Farkas unikum-gyűjteményét. Legnagyobbrészt régi kefelevonatok, illetve könyvek födeléből kiáztatott régi könyvlapok. A rajtuk levő ragasztószer maradékról látni, mily finom ösztönü és ügyeskezü könyvbuvár lehetett Széli Farkas. Cseh szempontból is nagyon érdekes egy 1599-ből való latin-magyar glosszárium, mert a hátlapján egy 1591-es morvaországi nagy árvízről szóló egykorú cseh nyomtatvány van. A glosszárium címe: Nomenclatura sen Dictionarium Latino-Hun- garicum Szikszai Fabricius Baziliustól. Kéziratban van meg Volter és Grizeldisz széphistóriájának magyar földolgozása: Egy Wolter Nevo Királyról és Grizeldes Olasz Leannii való igen szép História. Olasz ősnyomtatvány is van az unikumok között, de a legértékesebb egy Comenius ereklye és pedig a nagy pedagógus sárospataki tartózkodása idejéből. Bizonyos dicsőitő költemény — azonban ezt yaspánoél mögött őrzi a prágai könyvtár. Ez az uj ereklye teljesen ismeretien volt eddig a cseh Comenius-irodalomban. Nekünk újságíróknak, akik a kiállítást megtekintettük, talán a legérdekesebb csemegét a magyar hirlapirás első dokumentumai jelentették. A Bécsi Magyar Kurír 1790-es évfolyama, a Magyar Merkurius 1795-ből, a Magyar Hírmondó, a Pesti Hirlap, az első magyar szépirodalmi folyóiratok. A leghosz- szabban időztünk a Kassán napvilágot látott Orpheus 1790-es köteténél. Nem is gondolná az ember, hogy az első „kolnapos irás" Ady- val az élén nem is Nagyváradon jelent meg 1908-ban, hanem Kassán 1790-ben Kazinczy vezetésével. Az Orpheus első lapján ugyanis a következő cim díszeleg: „Orpheus eggy hol- napos irás a józan-gondolkodásnak, igazabb ízlésnek és Magyar történeteknek elősegéllé- sére kiadta Széphalmy Vincze Kassán. Füs- kuti Landerer Mihály költségével." Persze, nem lehet szószerint venni ezt a „holnaposságot", mert Széphalmy Vincze, aki nem más, mint Kazinczy Ferenc, az „eggy holna- pos irás" alatt „egy havi folyóiratot" értett. Mint ismeretes, az Orpheus csak egy évfolyamot élt, már nyolc havi megjelenés után „a nyomtató gazsága miatt" megszűnt. A szlovenszkói emberek érdeklődésével lapoztunk bele az érdekes kötetbe és a szó legszorosabb értelmében igazi eleven riportot találtunk benne _ Kassa városáról. Erről a száznegyven év előtti riportról — a legközelebb. Darvas János. Május utolsó hetében kezdődnek a csehszlovák-magyar kereskedelmi tárgyalások! Prága, május 6. A cseh agrárpárt, mini ismeretes, a kormánytól kérte a gabona- monopólium bevezetését. A gazdasági miniszterek szerdán fogják ezt a kérdést megvitatni. Az agráriusok a gabonamo©opólium és a genfi rendszer novellájának szenátusi tárgyalását junktimba kapcsolták. Arra hivatkoznak, hogy a koalíció megegyezése szerint elsősorban a mezőgazdasági javaslatokat kell letárgyalni és csak azután a szociális problémákat A i -országgal való kereskedelempolitikai viszony rendezésének kérdése élénké „ foglalkoztatja a cseh sajtót. A Lido- vé Noviny értesülése szerint a helyzet ma a következő: A kereskedelmi szerződés revíziójára vonatkozó tárgyalásokat május utolsó hetében kezdik meg, de nincs kizárva, hogy még tij i>b is, feltéve, hogy a magyar kormány illetékes delegáltjai a tárgyalások idejére más elfoglaltságtól szabadok lesznek. A szerződés felmondásával csak abban az esetien számolnak, ha junius 15-ig káelégitő megegyezésre nem kerülne sor. Az első pillanatra az idő rövidsége miatt ez valószínűtlennek látszik, a valóságban azonban az első tárgyalásoknál csak arról lesz szó, vájjon hajlandók-e a magyarok a szilárd vámtételekből engedni és mit követelnek ennek ellenértékéül Más kérdéseket egyelőre neon fognak tárgyalni. Szovjeietíenes vádbeszéd a bécsi szovjeikövetség bankettjén »Uraim és Hölgyeim, Krisztus leitámadott a Becs, május 6. A bécsi lapok elh. ' Ríttak egy rendkívül érdeke incidenst,- an.riy most a rigai lapok utján került nyilvánosságra. Az incidens a bécsi szovjetkövetségen a h-usvétvasárnapra virradó éj-Si«...„u „ ó- dott le. Az Európában körúton levő Tairoff, világhírű orosz rendeziő tiszteletére a szov- jetköveteég bankettet adott, amelyre meghívást kapott a bécsi müvszvilág több kitűnősége is. Javában állt a bankett, amikor éjféltájban a bécsi művészi világ egyik előkelősége gyűrűjével megkocogtatta az asztalon előtte álló pezsgés poharat, maga elé tette óráját s a hirtelen támadt kínos csöndben beszélni kezdett: „Pont tizenkét óra van. Hölgyeim és uraim. Krisztus feltámadott." Ezek voltak az első szavai, melyek bombaként hatottak. A szovjetikövetség személyzete megrökönyödve hallgatta az a?kr’ szónokot, megpróbáltak szavába vágni, ő azonban nem hagyta magát eltéríteni szándékától, hanem igy folytatta különös éjiféli beszédét: „Igenis, Krisztus feltámadt, minden szovjetdekrétum és Isten-ellenes hadjárat ellenére. Ha én magam nem is tartozom a hívők táborába, a szivembe nyíllal és szé- gyelem magam Európa és az emberiség nevében, valahányszor a szovjetoro^or- szági keresztényüldözésekről haliak. Ináig vittük tehát a mi felmagasztalt civilizációnkkal. Idáig jutottunk... a technika és a tudomány legnagyobb csodái mellett a vörös inkvizíció zavartalanul üzhrii a maga játékait... A szovjetkövet most már magához tért első meglepetéséből, intett a zenekarnak, . Ty rázendített az internacionálera s eközben a ril-em etlen szónokit kitessékelték a teremből. Az ajtóban megállott és visszafordult., azt kiáltva a bnnkettezők felé: „önök itt ünnepelnek, Oroszországban pedig a pestis dúl!" A rigai lapok híradását a sajtó fenntartással fogadja és azt hiszik, hogy az egész történet egy ötletes újságíró kitalálása.
