Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-06 / 102. (2323.) szám
1 május 6, kedd. KOMMENTÁROK PÉNZ. PÉNZ, PÉNZ Az ember csodálkozva olvassa, hogy a sokat szenvedett Franciaország ismét a világ viszonylagosam leggazdagabb országává lépett elő, legalább ami a gazdaság bázisát, az aranykészletet illeti. A Maiánbél megtudjuk, hogy — amerikai statisztika szerint — a Francia Bank trezorjaiban őrzött aranykészlet akkora, hogy elosztva, minden egyes francia polgárra 39.7 dollár jut. Ennéd több arany egyedül Argentínában van, ahol 40.1 dollár jut minden emberre, ámde Argentína lakosságának száma mindössze nyolc millió, az ország óriási s különbem is nehéz idők előtt áll, mert a gabona és a fa világkrizise mindenkinél súlyosabban érinti. Az amerikai Unió messze Franciaország mögött baktat: fejenként 32.5 dollár arannyal rendelkezik s Anglia 16.5 dollárjával, Olaszország, Németország 6—8 dollárjával alig kerül számításba. A franciák Poincarénak, saját takarékosságuknak, a gyarmatoknak és a német aranynak köszönhetik a vagyont, amely máris kezd visszamenő politikai következményekkel járni. Locarno óta három nagyhatalom verseng a középeurópai hegemóiáért: Olaszország, Németország és Franciaország. Olaszország politikai előnyök és szövetségek gyakorlásával vél előretörni, Németország az ipari „Durch- drimgung“ eszközét választotta, — de Franciaország a legjobb részt: a finanszirozást. Egyedül ő teheti, mert gazdag és a bankokban heverő fölösleges pénzt kamatoztatnia kell. A helyzet ma az, hogy Olaszország kitűnő politikai sikerrel operál, Németország ipara levert minden konkurr-emciát Közép- európában s a kisantant gazdasági struktúráját alaposan meggyengítette, amennyiben Csehszlovákia iparát kiszorította Romániából és Jugoszláviából, — de mi haszna, ha minden, ami történik, francia pénzen történik és a guruló frank kezében tartja a Duna-medence gazdasági életének valamennyi szálát. Német ipar helyezkedik el Jugoszláviában? Ám jó, a vásári ő-pénz francia s a kölcsön fejében Paris kezében tartja a balkáni hatalmasságot. Ugyanilyen a helyzet Romániában, Lengyelországban, Ausztriában, Magyarországon (TaLbot-ék!), sőt Csehszlovákiában is, ahol a nehéz ipar mögött a francia Söhneider-Creu- sot áll. A német nagyipar előretörését veszedelmesen egyensúlyozza a francia pénz előtörése és nehéz megmondani, melyik hatalom az erősebb. Beszélni kellett erről, ha meg akarjuk éT- teni a középeurópai politika két legújabb sarkalatos eseményét: Loucheur nyilatkozatát a dunai medence gazdaságpolitikai megreformálásának szükségességéről és Sohober párisi és londoni utazásának jelentőségét. Loucheur a párisi jóvátételi konferencia befejezése'után szokatlan határozottsággal kijelentette, — ami több soviniszta cseh lapot érzékenyen érintett, — hogy így nem mehet tovább Középeuró-pában. Bármi áron gazdasági közeledést kell keresni, a féltékenyen őrzött vámhatárokat lebontani és minden erővel, akár a nagyhatalmak nyomásával, arra törekedni, hogy Páneurópa első étapja a Duna medencéjében valósuljon meg. Loucheur állásfoglalása 'érthető: félti a francia pénzt, (a francia pénz féltése indította a párisi kormányt arra, hogy intenziven közvetítsen a keleti jóvátétel ügyében és mindenáron megegyezést teremtsen), illetve elérkezettnek látta az időt, hogy a francia pénz középeurópai hatalmánál fogva kijátsza politikai ütőkártyáit: a hitelező rátegye kezét az eladósodott Duna-imedenoére. Franciaország hármas célja a középeurópai orosz, német és olasz befolyás letörése. Függetleníteni akarja Középeur őpát mindentől, mert a távoleső Franciaország szempontjából a legüdvösebb, ha a Duna-medenoe szabad és önálló, természetesen a hatalmas szomszédok politikai törekvéseinek ellensúlyozására mindig úgy, hogy Franciaországra néz mint pro bek torra. Kö- zépeurópa súlyos gazdasági krízissel küzd, pénz kell. Franciaország ad, de feltétele az, hogy a dunai népek először kibéküljenek egymással, másodszor mindenáron megőrizzék függetlenségüket, harmadszor bizonyos formájúi' egységbe forrva, önálló testként éljenek és elegendő erővel utasítsák vissza a szomszédos nagyhatalmak beavatkozási kísérleteit. így Párás két legyet alkar ütni egy csapásra: paralizálni az olasz—német—orosz hegemónia-törekvéseket és a kibékült vulkán- terület pompás piacán jól kamatoztatni fölös pénzét. A francia arany ezt akarja megtenni. Hogy meg tudja tenni, arra kitűnő példa a másik középeurópai szenzáció, a Scihober-ügy. Ausztriának is pénzre van szüksége, sok pénzre és Franciaország szívesen ad, természetesen, ha Ausztria betartja a feltételeket: nem válik ki a középeurópai rendből, sőt kiváltságos helyzeténél fogva kezdeményező lépéseket tesz a próba-Páneurópa kialakítására s a Briand— Loudheu-r-féle Középeurópa-íö- korte-évé szegődik. A franciák Schoberben jó embert találtak. A tisztavérü osztrák ad acta tette a csatlakozás eszméjét és a nélkülözhetetlen francia pénzért vállalta a (francia ér- díekeknek megfelelő) nagy közép>euióp^i kiA szeretet és ragaszkodás megható megnyilatkozása volt a főszerkesztőiéi jubiláló Prágai Magyar Hírlap estélye A lapszindikátus, a szerkesztőség, a kiadóhivatal, a nyomda, az ujságirószervezet és a magyar irók üdvözölték Dzurányi Lászlót — Üdvözlő levelek és táviratok Szlovenszkó és Ruszinszkó minden tájáról Prága, május 5. Lélekemelő, meghitt és megható hangulatú est keretében ünnepelte meg a Prágai Magyar Hírlap szindikátusa, szerkesztősége, kiadóhivatala és technikai munkatársai Dzurányi László húsz éves újságírói jubileumát. Amikor a nagy rotációs gép dübörögve megindult és ontotta magából az ünnepi számol, szombat este nyolc órakor a Paris-szálló virágokkal díszített különtermében gyűlt össze a P. M. H. körül csoportosult kis magyar kolónia, hogy családias, baráti együttlébben jubilálja szeretett főszerkesztőjét. A jubiláns tiszteletére rendezett prágai bankett — úgy érezzük — jelentőségében kinőtt egy napilap házi ünnepének kereteiből: ünnepe volt az minden magyar kisebbségi újságírónak és ünnepe volt az egész kisebbségi magyar újságírásnak, amihez köze van a kisebbségi magyarság széles közvéleményének is. S a SZlovenszkó, és Ruszinszkó minden tájáról 'beérkezett üdvözlések gyönyörűen igazolják is azt. az őszinte elismerést, amivel közéleti tényezőink és az egész kisebbségi magyar olvasóközönség adóznak jubileuma alkalmából Dzurányi Lászlónak és rajta keresztül a kisebbségi ujságirótársada- lom egészének. Üdvözlő beszédek A Páris-szálló különtermében nyolc óra után teljes számban együtt volt a kis P. M- H.-kolónia. Háromtagú bizottság ment el a jubilánsért, aki negyedkilenckor érkezett meg családijával. A foajéban, mint házigazda Fodor Antal dr. ki adóhivatali igazgató fogadta s bevezette őket a bankett-terembe, ahol az egybegyűltek — mintegy hatvanan — félkör alakban felsorakozva lelkes éljenzéssel fogadták a belépőket Az éljenzés lecsíllapultával Forgách Géza, a P. M. H. felelős szerkesztője lépett a félkör közepén álló Dzurányi László elé és meghatódott hangon a következő szívbe markoló üdvözlő beszédet mondotta: Szeretett Főszerkesztő Urunk! Kedves Laci bátyánk! Az a prágai magyar család, amivé a Prágai Magyar Hírlap szerkesztősége a Te bölcs vezetésed alatt lett, ma meleg együttérzéssel ünnepek A Te irántad való igaz szeretetünk, ragaszkodásunk és mély tiszteletünk hozott most ide mindannyiun- kat, hogy szívből jövő keresetlen szavakkal üdvözöljünk újságírói és szerkesztői pályád húszéves jubileumánál. Ennek a huszesztendős ujságirépályának történetében benne van a kisebbségi magyar újságírás hőskorának története is; s nekünk ebben az eseményekben és értékekben gazdag busz évben éppen az a legbecsesebb, hogy abból a gyermekcipőkben járó, küzdelmes hőskrból Te vezettél föl bennünket ide, a kisebbségi magyar újságírás remélt aranykorának erős alapokra épített, büszkén magasbatvelő, széles országutjára. A kisebbségi magyar újságírásnak Te voltál és Te vagy a hivatott vezére, a Te irányt és tempót szabó biztos kezed és a fejlődés helyes útját látó szemed vezetett el bennünket a bizonytalan kezdések sokszor reményteleneknek tűnő, súlyos válságokkal birkózó küzdelmeiből az európai rangú kisebbségi újságírás kiteljesüléséhez. Ma itt, a számunkra idegen, de az uj Európa históriájában hatalmas szerephez jutott metropólisban: Európa nyugatjának egyik kapujában a milliós magyar kisebbség erőteljes szavú, tiszteletet parancsoló és tekintélyt jelentő szócsöve vagyunk. Az európai nívójú magyar kultúrának, a magyar faj életképességének, a magyar ügy eget követelő igazságának méltó reprezentánsa és erős fegyverzetű harcosa a Prágai Magyar Hírlap. Hogy idáig juthattunk, elsősorban és tulnyomórószben a Te érdemed. De mi, nehéz sorsú, idegen tengerben magyar szigetté összeverődött, otthontalan kisebbségi újságírók egyebet is köszönhetünk Neked. A szociális lélek megértésével, a testvér szeretetével karoltad föl elejétől kezdve szociális és erkölcsi érdekeinket s a diplomata okosságával és leleményességével mindig elkövettél minden lehetőt, hogy sorsunk elviselhetőbb s napi kenyerünk nagyobb karéjii legyen. Szellemi vezérünk és atyai jóakarónk vagy! S mi ma szeretető! és hálás szivvel köszöntünk és úgy a magunk, mint az egész szlovénszkói és ru- szinszkói magyarság érdekében is kérjük az Egek békülós, összefogás, függetlenités és 'gazdasági regeneráció propagáló szerepét. A részleteket most beszélték meg Parisban. FULG0R. Urától, hogy még sok-sok év(5»edig Vezérünk és Tanítómesterünk lehess! Legyen a tollad továbbra is a magyarság igazának klasszikus szavú szószólója, a szebb jövendő vigasztaló előhírnöke s engedje meg az igazság Istene megérned erőben és egészségben kisebbségi nemzetünk sorsának a Te életműved által is előkészített jobbrafordulását. Szeretetünk, ragaszkodásunk és tiszteletünk szerény jeléül fogadd el tőlünk szeretettel ezt a kis emléket. Az Isten éltessen! A megindító üdvözlő bestéd végén Forgách Géza. átnyújtotta az ünnepeltnek a szerkesztőség ajándékát: szinezüst dohányszelencét, amelyen a szerkesztőség összes tagjainak aláírása be van vésve. Majd a kiadóhivatal szónoka, Szabó Boris- ka, a kiadóhivatal egyik ftőtisztviselője üdvözölte Dzurányi László főszerkesztőt — Prágai Magyar Hírlapnak ezen a meleg családi ünnepén — úgymond — a kiadóhivatal tagjai külön is eljönnek Önhöz, hogy lelkes ragaszkodásuknak és meleg szerete- tüknek kifejezést adjanak. A- Fogadja a mi üdvözletünket: az őszinte szeretet szavát, — fogadja a mi jókívánságainkat: meleg sziveknek fohászát, — s fogadja ezt a kis láncot: örök összekötőjét a mi sziveinkkel. — Isten éltesse! Isten tartsa meg nekünk! Kedves szavai után átadta Dzurányi főszerkesztőnek a kiadóhivatal ajándékát: arany óraláncot és virágcsokrot nyújtott át Dzurányi LászI ónénak. A Prágai Magyar Hírlap technikai munkatársai nevében Bokor Leó gépszedő üdvözölte keresetlen, meleg szavakkal a főszerkesztőt s emlőül átnyújtott egy szín ezüst kelyíhet „Dzurányi Lászlónak a P. M. H. szedői“ szövegű gravirozással. Végül Fodor Antal dr. kiadóhivatali igazgató a Prágai Magyar Hírlap szindikátusa nevében beszélt és átnyújtotta a szindikátus ajándékát: egy értékes aranyórát. Mély hatású üdvözlő beszédében a kővetkezőket mondotta: Kedves Barátom! Boldoggá tesz a* a szerencse, hogy a Prágai Magyar Hírlap vállalat nevében huszesztendős újságírói életednek ezen a meleg családi ünnepén én üdvözölhetlek. El kellene mondanom a Te kétévtizedes küzdelmes, eredményekben gazdag újságírói működésednek egésa történetét, — rá kellene mutatnom aaokra az állomásokra, amelyeket a magyarok üdvére és a magyar újságírás okulására kivételes tehetségeddel, szakadatlan munkásságoddal, kálváriás szenvedésekkel és krisztusi türelemmel kiépítettél, fókuszokat kellene gyújtanom, amelyek megvilágítsák az utolsó évtized küzdő terén a Te pozitívumaidnak hatalmas méreteit, de — mi, akik ma itt Téged körülállunk, valamennyien ismerjük életednek epoeliáíis könyvét. De nemcsak mi, hanem ennek az országnak egész magyarsága ismeri és elismeri a Te 20 esztendős újságírói működésednek korszakos jelentőségét. Lásd, ebbe a nemes fémbe, amit a Prágai Magyar Hirlap Szindikátusának megbízásából szerencsém van emlékül átnyújtani Neked, ezt a mondatot vésték: „Hálája jeléül Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarsága." Ezt az aranyba vésett aranymondatot milliós magyarságunk közvéleménye diktálta s tizenegy éves kisebbségi élete alatt csak Neked diktálta. Ez lehet s legyen is a Te legnagyobb büszkeséged, olyan nagy büszkeséged, mint amilyen nagy büszkeségünk Te vagy nekünk Dzurányi László. Dzurányi főszerkesztő válasza A meleg üdvözlések után Dzurányi László mélyen meghatva szívből jövő, keresetlen szavakkal köszönte meg a nem várt és neon keresett ünneplést. Hangoztatta, hogy amit tett, az a kötelesség teljesítése volt s amiit elért, azt nem sajátítja ki magának, mert abban nésze volt és része van mindazoknak, akiik e busz év alatt munkatársai voltak és munkatársai ma. Külön-külön megköszönte a szindikátus, a szerkesztőség, a kiadóhivatal és a szedők üdvözléseit és kiemelte azt, hogy mindannyiiunknak érdeme és eredménye a Prágai Magyar Hirlap fejlődése. Kérte munkatársait, hegy a most megnyilatkozott szereteted és ragaszkodást őrizzék meg számára a jövőben is. Pohárköszöntők Kilenc óra felé járt az idő, amikor a társaság helyet foglalt a kiadóhivatal tisztviselőnőd által tavaszi virágokkal feldíszített hatvan terítékes asztalnál. Az első pohárjobb szabósághoz boA^jaio. 1 “Ugy<&ljQf\, a bsszoHr oáajepyr&J köszöntőt Fodor Antal dr. mondotta a hámgazda jogán s Dzurányi Lászlóban az igaz, az önfeláldozó, a minden megpróbáltatásban is kitartó barátot köszöntötte. Majd Forgádh Géza megismételte a szerkesztőség jókívánságait, tolmácsolta a szerkesztőség minden, tagjának szeretőiét és ragaszkodását, s a szer kosz tőségnek azt az önmagának szőlő kívánságét tolmácsolta, hogy Dzurányi László még igen, do igen sokáig vezére lehessen és hogy a szerkesztőség tagjai munkájukkal a jövőben az eddiginél még jobban kiérdemeljék Dzurányi László megelégedését. Utána Singer Nándor gépsaedő kedves és közvetlen toaszttal a szedők nevében köszöntötte a technikai munkatársakkal mindig munkatársi szolidaritásban működő fő- szerkesztőt. Győry Dezső az irók nevében üdvözölte a jubilánst s kérte, hogy emelkedett és átfogó szellemével továbbra is támogassa a magyar Írás munkásait. A magyar újságíró unió üdvözlete A pohá rkös zöntők során került a betegség miatt távollevő Darvas János üdvözlésiének felolvasására a sor. Darvas János levelében a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Uniója nevében mint ennek soron lévő elnöke többek között a következőiket irta: — A magyar intelligencia tízezrei ismernek, tisztelnek, szeretnek. De elsősorban a magyar kisebbségi újságírói kar tekint a magáénak. Kedves kötelességet teljesítek akkor, amiidőn a csehszlovákiai magyar újságírók uniójának elnöksége és közgyűlése megbízásából valamennyi magyar uyságirókartársad üdvözletét és ’ Szerencsekivánaitát tolmácsolom Neked e kedves, meghitt alkalomból. Amikor Téged ünnepelnek, Benned a legelső csehszlovákiai magyar újságírót és Rajtad keresztül a magyar újságírói kart ünnepelik. A magyar újságírók mindenkor hálával fognak visszaemlékezni arra, hogy karunk tekintélyének emelése és szociális helyzetünk javítása érdekében a Te kezdéseddel és vezetéseddel indult meg szervezkedő munkánk. Ma már egy tekintélyben erősödő, széthúzásoktól mentes ujságirószervezet folytatja az építő munkát. A magyar újságírók uniója büszkén osztozik örömödben s tisztelettel köszönti Benned legelismertebb tagját. A magyar újságírói kar minden egyes tagja, minden rétege elismeri huszesztendős harcos pályád legszebb dokumentumát, azt, hogy Te még ellenfélnek is mindig a legnemesebb, leglovagiasabb ellenfél voltál ée vagy. A magyar újságírók uniója nevében üdvözlöm a leglovagiasabb tollú nagy magyar újságírót. Dzurányi Lásztóné üdvözlése Szvafkó Pál dr. talpraesett és 'szellemes szavakkal köszöntötte fel ezután Dzurányi Lászlónál. Elmondotta, hogy abban, hogy Dzurányi László meg tudott maradni P;'igában, a nagy idegenségben és mindenki javára felépíthette a P. M. H. szellemi palotáját, nagy szerepe van odaadó hitvesének, aki pótolni tudta számára az elveszett otthont,
