Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-04 / 101. (2322.) szám
1960 május 4, vasárnap. 11 A régi iegyvertárs pohárkö&zöníője Ma: Vécsey Zoltán dr, Tátrasiéplak, április 30. A ifteefobségi sajtó tizévé# történetéi nem írták még meg. Nagy kár, mert a csehszlovákiai magyar sajtónak elmúlt tiz esztendeje & magyar sajtó egyetemes történetének legérdekesebb és legizgalmasabb fejezete. Amikor az uj viszonyok bekövetkeztek, a csehszlovák állam határain belül szorult egymiiliónyi magyar. Ennek a magyarságnak földrajzi elhelyezkedése azonban a csehszlovák állam alakjának megfelelően, egészen különleges volt. Miután Szlovenszkónak és Ruszinszkónak a trianoni békeszerződésben megállapított határa Pozsony és Técső között mélyen belevágott a magyar ethnikum testébe, számításom szerint átlagosan 30 kilométernyi mélységben, sok helyütt, mint a délnyugati fcipuposodásón, Léva és Párkány között, 60 km.-nyire is, a kisebbségi magyarság egy 700 km.-es hosszanti tengelyű határpásztán helyezkedik el, mig erről a pácsztáréi kleebb-nagyobb nyelvek benyomulnak északi irányban a szlovák ethnikumba s vausnak egészen az kkgermyelvü néptömeg tengerében kásobb szigetek is, amelyek teljesen elszigetelődtek a magyarság tömegeitől. Sőt elszórtan, a kenyér a hivatás parancsára, néhány szájs magyar a történelmi országok területére m jutott. amelyen a keleti sajté ólomkatonái nem tudnak átjutni. Ax igaz, hogy tankjaink nem voltak hozzá, hiszen szerény anyagi eszközökkel indultunk a harcba Másrészt meg kellett állapítanunk, hogy Kassáról nem irányíthatjuk az egész Szlovenszkó magyarságának a lelkét. Még legnagyobb virágzásunk idején ás csupán egy-két példányt helyezhettünk el olyan városokban, mint Pozsony, Komárom, Érsekújvár, Léva. A központi nagy magyar napilap szüksége úgyszólván a levegőben lógott. Meg is született a Prágai Magyar Hirlap, amely helyzeti energiájánál, politikai jelentőségénél fogva hivatott volt arra, hogy a kisebbségi magyar sajtó főhivatását magára vállalja. A lap fejlődésének történetét ismerve, azt is objektíve® mondhatjuk, hogy ezt a hivatását akkor tölthette be tökéletesen, amikor Dzurányi László került a lap élére. ízig-vérig uj&ágiróember, aki Ruezinszkó és Szlovenszkó minden tájának, minden zugának leikét ismeri, aki tizen ötévi újságírói munkában magába szívta a lapot fölvevő területnek minden éietdgénylését, minden értelmi és érzelmi ettltudejét, aki tehát a legjobban tudhatta, milyen hangon, milyen irányban keM & Prágai Magyar Hírlapnak hivatását betöltenie, hogy az egyetemes magyarságnak valóban központi és fővárosi sajtóorgánuma legyen. S amikor a magyarság hivatott poétikai vezéred megállapítják, hogy a P. M. EL a legnagyobb érték, amit idáig kisebbségi életünk kitermelt, akkor ez a megállapítás valóban történelmi értékmérés, « akkor a* érdemnek főrésze Dzurányi Lászlót illeti, akit most ünnepiünk. Jól tudjuk, hogy amikor odaadó zsurnalisztikái munkánkat végezzük, csak kötelességünket végezzük, de mégis fájdalmas rezignáció szállja meg lelkűinket, ha azt tapasztaljuk, hogy ez a munkánk nem talál mindig és mindenütt olyan értékelésre, amit megérdemel. Most azonban a jubileum hangulatában ez a rezignáció örömmé alakult, amelyben már nincs üröm, mert úgy érezzük, hogy amikor az egyetemes magyar társadalom Dzurányi Lászlót ünnepli, ennek az ünnepségnek reflexsugárzása mi reánk is kiárad, a mi munkánk megbecsülése és értékelése is implicite benne rejlik. Álljunk meg egy pillanatra ennél a jubileumnál: határkő ez, amely uj és szélesebb ut elejébe van ütve. A magyarság lelke ebben a jubileumba® dobban össze először teljes melegséggel a magyar újságírók leikével. Szent frigy született, amelynek minden értéke és haszna az ünneplő magyar társadalomra hull vissza. Ezért van könny a szemünkben, ezért reszket meg kezünkben a toasztra emelt pohár ... Foglalkozási körét, szocfáSía rétegződését tekintve, meglehetősen homogén, nyolcvan százalékba® agrárius foglalkozású magyar került így egybe régi nemzeti államából a csehszlovák nemzet primátusát kihangsúlyozó uj ál- lamalakuhitha. Érmek a magyarságnak lelki és szeSemi egysége azonban nem volt meg, hiszen geográfiáikig teljesen divergáló területek kerültek moet egybe, melyeknek összetartozását eddig a magyar síkság központja, a Dunának vád könyöke biztosította, ahová a* összes természetes útvonalak összeszaladtak. Budapest üK a bakon « vezette kantáanssáson Pozsonyt, Losoncot, Kassát és Ungvári, a gyeplősz árakat azonban hirtelen elmetszették ée most uj helyzet e ©sseS uj föladat alakult ki, ameiy- néfe sikere® megoldásától függ a kisebbségi magyarság jövendője. Meg keleti teremteni és folyton munkálni a lelkileg és szellemileg heterogén csehszlovákiai magyarság politikai, gazdasági és kulturális törekvéseinek egységét. £3 kellett érni azt, hegy Pozsony, Érsekújvár, Komárom, Léva, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa, Heg-vár, Beregszász magyarsága a rettentő föklrajri távolságok ellenére egy lélekkel gondolkozzék & egy akarattal Tálalja a kisebbségi sors minden föladatát és kötelescégét. Ezt a nagy nemzeti föladatot csapán a sajté végezheti© d, mert a magyar (tömegek széteső helyzete mellett semmiféle egyéb hatékony eszköz nem volt beállítható szolgálatába, 1918 novemberéig a budapesti lapok jelentették a legnagyobb kulturális kohéziós erőt a magyarság egész nyelvterületén, a Fiume — Brassó —> Máramaroeszáget *—• Eperjes Pozsony *— Fiume között elterülő ötszögön. Az ui viszonyok azonban Budapestet kulturális tekintetben teljesen izolálták s bár Bnckle ezerint csupán &% égnek meredő hegyóriások, mint a Hi- málaya, vagy a Pyrcneusok, szigetelhetik; el két szomszédos földterület között az eszmék áramlását, Budapestnek addig 700 fcSométere* sugara kulturális körzete összezsugorodott, a kisebbségi magyarságnak önálló sajtóra volt szüksége, hogy közvetlenül csatlakozhassák az egész világot lelkileg é& szellemileg foglalkoztató e&zmeáramlatokh oz. Bár most már egy-két magyarországi lapnak szabad bejövetele van Csehszlovákiába, de ha az újságolvasó közönség igényeit és Ízlését figyeljük, rájövünk, hogy a magyarországi hírek s események csupán másodrendűén érdekük, érdeklik aranyiban, amennyiben nemzette&tvéreinek sorsáról van szó, de a budapesti lapok — kifejlett zsurnalisztikái föikészültségük mellett sem elégítik ki igényeit a érdeklődése elsősorban a kisebbségi sajtó felé fordul. Az első pillanattól kezdve munkása vagyok a kisebbségi -sajtónak, ott voltam bölcsőjénél s örömmel végzem munkámat most tiz év múlva, amikor a kezdeti kísérletezések után már magas sudánba lendült ez a nemzeti missziót betöltő sajtó. A történetírással is foglalkozó objektivitásával, a fejlődés minden fázisának ismeretével mondhatom, hogy a kisebbségi sajtót két újságíró teremtette meg: Szepes-si Miksa dr. és a jubiláló Dzurányi László, aki mellett tiz éven át végezhettem zsurnalisztikái munkát. Kassai lapunk ismerte föl elsőnek föladatát, hogy ki kell lépnie a provincializmus szűk keretedből s meg kell kezdenie a magyarság lelki és szellemi egybekovácsolásának munkáját, az egy cél elérésére való erőkon- oentrálást s utat, irányt- kell mutatnia a kisebbségi munka egész területén. Ha voltok is ennek a lapnak hibái, most már tíz év távlatából nyugodtan adhatjuk meg az abszoluciót, hiszen a kezdeti nehézségek között kinek ne botlott volna meg a lába? Teremteni kellett valamit, ami még nem volt -s ez a két újságíró a semmiből fejlesztette ki a kisebbségi z&urnalizinus egész metodikáját, teremtette meg a kisebbségi sajtónak minden rekviziturnát-. még a frazeológiáját is. Ennek az úttörő munkának hatása egész Középszloven-szkóra s Rnszmszkóra kiterjedt, de valahogy a losonc—zsolnai vasútvonal mellett megtorpant, mintha iövészárok lenne itt, DZURÁNYI A*t mondja a nóta, hogy: „mig & nyálból nem lesi jáger“, — addig nem tudja az iró se, mi a kétszerkettő, — mig szerkesztő nem less belőle. Én is tadom bezzeg már. # Az tró. Mi as a* hó. Valaki, aki láthatatlan puskával cserkészik a lelkek vadonéban. Irgalmatlan és könyörtelen fűzi fel vadász zsinórra a benyomásokat. Alakokat, típusokat, mindent, ami jellemző az életre. A legfinomabb lelki rezdüléseket. A Iegezeretettebb koporsó mellett Is és az élete legdrámaibb pillanatában is elraktározza az igaz mozzanatokat, antík váratlan feltárulnak előtte. Az Isten kémje, ahogy Oláh Gábor nevest Egyszer egy gimnázium második osztályában hespitáJtam, fel akartam eleveníteni Nyilas Misi-koromat. Gaál Mózes vott as iskola igazgatója. Bejött, ő is iró, oegitt&égemre akart lenni é* produkáltatta a kis diákokat. Aztán egyszer csak az as ötlete támadt, hogy rávezeti a gyerekeket, hogy egy iró van jelen s azt mondja nekik: — la, gyerekek, ki tudja megmondani: ki az, aki mindig nagyon megnézi az embereket? megfigyeli a külsejüket, belsejüket a szavaikat a cselekedeteiket bel ©hatol a lelkűkbe, a szivükbe és feljegyzi, hogy aztán sose felejtse el... Egy gyerek felmutatja az ujját — No fiacskám, ki a*? A gyerek büszkén né* rá s értelmesen, hangosan kivágja: — A detektív. Jót nevettünk, pedig a gyereknek igaza volt: az kó is detektív. Feljelenti az életet as örökéletnek, S ez a munka az írót bátor emberré teszi és felibe emeli az életnek. # A szerkesztő? A szerkesztő ül az asztalnál, körülötte telefon és papírkosár. Az asztalán kézirat. Az asztal előtt a szedőgyerek s a hátán egy láthatatlan, de rettenetes teher: a holnapi szám. A holnapi szám, amelynek jobbnak kell Irtat MÓRICZ ZSIGMOND lenni, mint a mai volt, meg a tegnapi, meg minden eddigi. A holnapi szám, amelynek örömet, gondolatok tisztázását, a lelkek megnyugtatását kell hoznia. 8 ő egyeseire lelki összeköttetésben van egy csomó Íróval: valamennyit ismerni kell és mint hadvezérnek, mindenkit a helyére áUi- tanL A jó szerkesztő gyöngéd ée erős; tapintatos és kegyetlen, elfogulatlan — és elfogult. Emberekkel dolgozik: a legnehezebb munka. Ma az élet legfontosabb művelete a szerkesztés: a világ eszméiuek egy irányba terelése. # Mikor Dzurányi Lászlót először láttam, a Tátrában, ótátrafüreden, a Grand Hotel halijában, — azt mondtam: a legjobb szerkesztő. Megjelent egy szokatlanul magas, és szokatlanul, gyermetegül gyöngéd férfi. Csupa jóság, lágyság, kellemesség. Azonnal leszerel mmden eílenmondást. Azonnal magához kapcsol minden egyéniséget. Bizalmat kelt és reményt ébreszt 8 pár perces beszélgetés után csak arról van szó, amit ő akar. Nem többről és nem kevesebbről. Tisztán látja a céljait, a célbavesető utakat. Sértés nélkül, megbántás nélkül, elvek megmásitása nélkül, mint a folyam árja, magával viszi as embereket, az írásokat. Érezni, hogy mindent kiselejtez, ami neki nem kell, mindent megtart és tovább sodor, ami neki kell. A P. M. H. különös nagy sikere ennek az egyéniségnek szelíd és erős kiáramlása, # Most húsz éves újságíró. Milyen nagy múlt: húsz év ezen a pályán. Húsz éven át átereszteni magán valakinek a mindennapot. Szűrő lenni és el nem kopni. S férfi maradni. Idealizmussal élni tovább. Ez eddig mindnyájunk joharáfjának, Dzurányi Lacinak sikerült és adja Isten, hogy ugyanilyen kitűnő férfiassággal álljon tovább a helyén: mindnyájan tudjuk mért. Azért, mert egy igazi ember, aki a maga igazi helyén áll és iga* munkát vége* az igazságért. * GrosschmSd: Munkájában otíleszünk mindig Nem vagyok barátja a túlzásoknak. Nem szeretem, ha az ,újságíró1 azt írja ,a politikusról', hogy .nagyvonalú', — .remekül felépített' — ,ragyogó' beszédet mondott. — Dzurányi barátom tanú rá, hogy még akkor sem, ha ezt az én beszédemről Írják. — Nem szeretem azonban azt sem, ha ,a politikus' ,•azzal kedveskedik az ,Írónak', hogy: ,elhivatott' — gagyogó tollú' stt)., — még ha őt dicsérte is. Mindkettőnek a megállapítására egy harmadik tényező: a nagyközönség hivatott. Azért, mint ennek egyik egyszerű tagja, nézek ma végig Dzurányi László húszéves írói pályáján. Voltaiképpen, itt indult Kassán. Hittel a hivatásában, birodalommal munkája s z üks é ge sségéhem Tudom és látom, hogy ma is tele v«® a lelke fiatalos rajongá&ssl — pedig 20 év — és milyen 20 év! — sok keserve, sok csalódása, minden nap élőiről kezdett küzdelme nehezedik rá, is. Lloyd George vezércikkeinek minden sorát aranyakkal fizetik, — Keynesnek egy-egy interjújáért sok-sok angol fontot adnak, — szavuknak súlya, — Írásuknak világokat irányító hatása van. — A nagy nemzetek újságírói társadalmi és politikai tekintélyek. — A magyar író ellenben szegénységi fogadalmat tesz, — a kisebbségi sorsban élő hírlapíróra pedig a szűk körben elhaló igazság hirdetéséért nem földi kincsek, tekintély és elismerés, de a szenvedés kínja vár. Mégis vannak emberek, akik fáradhatatlanul járják ezt a rögös utat. Nem hallani aem panaszos, sem kérő szavukat — Szilágyi Dezsőnek az ak lenséki politika feladatáról mondott megállapítását idéztem egyszer a ssloveraszkói magyar pártok hivatásának é* munkájának megvilágitáaára. Sokszorosan igaz ez ezen politika szócsöveire. Az t L: hogy ők „szabad és bátor szókimondásirkkal gátjai a nemzeti érzés meggyöngülésének, ellenlábasai a kényelmes belenyugvásnak és megakadályozó! a politikai elbátortalanodásnak." Ebben a nehéz és férfias munkáiban műidig a® élen haladt Dzurányi László. írói jubileumén nem adhatunk neki mindezért kincseket, sem rangot, sem magas állást, csak azt a jó kívánságot küldhetjük feléje, hogy egészséggel bírja tovább is ezt a mindig újra kezdődő horkol esi munkát, — hogy a jöL végzett munka öntudatának jóleső érzéséből fakadó megelégedés jutahnazza érte. Baráti kézsaoritással Ígérem, hogy e munkában ott leszünk mindig, Steloveuezlkó egész magyarsága, mellette! Emsén, 1Ö30. április 30.-án, OrcmchmAd Gém dr. * A prágai hajás Arrdní a cigarettái kettétöri és as egyik felét a nádból készült szopóséba kényszerűi és nagy, kék szemével elmerengve áíbámtd a füstön és ül és háiUgcst — úgy létem magom, előtt Dzurányi Lászlót azóta, hogy először kerültem vele szembe. Bégen volt a* . . < vm már vagy őt esztendeje. De —* úgy érzem — oson az első estén o£ym közel jutottunk egymáshoz, mintha évtizedek barátsága fűzött volna össze. Az a titokzatos flvá- (kim, amelyik — nem tudni, miért és nem tudni hogyan — azonnal hatra, sugározni, forrni, világítani kezd, mihelyt két rokonlé- lek találkozik, az első pillanatban átélj árt engemet is és megéreztem, hogy az az óriásgyermek, akivel meghitt kettesben komoly dolgokról komolyan eszmét cserélek, valójában egy gyermek-óriás; gyermeteg kedéllyel, szívvel, léleJdcst, de egy óriás elszántságával, energiájával, akarásával és erejével. Az elmúlt évek a bizonysága ómnak, hogy jói ítéltem meg őt. Mert amit Dzurányi László, azóta, hogy a Prégm Magyar Hírlapot nevével ctiszOii és fémjelzi, a csehszlováJdm magyarságért irt és cselekedett, az a test áment mm apostolok munkájára emlékeztet. Egy haa'agtól és gyűlölettől viharzó tengeren kormányozta és kormányozza a reá bízott hajót és annak becses, féltve őrzött rakományát. Villám nem ijeszti, a mennynek dörgésétől meg nem reszket, a hajót elnyeléssel fenyegető hullátnoknak od<a- szegzi tiszta homlokéi; és vészen, viharon által, mosolygó két szemével, bizakodón, büszkén meg nem tdniorodva állja a harcot, amelyet a meggyőzés, a magyarság elhivatottságába vetett hit, esz ebek és a. meggyőződés makulátlan fegyvereivel harcol végig. És mtüyen komoly Dzurányi László — az újságíró, olyan vidám és megértő és kedves Dzurányi Laci — a pajtás, ő is, akár Arra.- gomai FíMp, akit kórtérsai a bölcsnek és a filozófusnak neveztek és akivel Laci afíghmem valami lelki ndeonságot tart, azt teli ja, hogy a gondtalan éleinek négy előfeltétele van: öreg fa a kandallóba; öreg bor a pohárba, öreg könyv az olvasáshoz ét öreg pajlés a mulatóshoz- Minden egyéb ■— vacak. De Dzurányi Lászlónak mindezeken a jó tulajdonságokon txd vm még egy —< talizmánja is. És ez a — felesége. A mi ünnepünk — úgy érzem — nem volna teljes — és nem volna teljes az ünnepe sem, — ha meg nem emlékeznénk arról a törékeny, bájos asszonykáról, aki egy igazi feleség hitével, szerelmével, egy oroszlán hősiességével és egy gyermek bámulatával áll az ö urának oldalán. Én Dzurányi László jubileumát egy megél lóhelynek tekintem csupán azon. a felfelé ive lő pályán, amelyen fí élete célja felé halad. Zólyomi Dezső P. M. H. budapesti szerkesztője.
