Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-25 / 119. (2340.) szám
szén mi már elvégeztük Európában felada!un \ it, -eljátszotlulk történelmi hivatásainkat s nincs egyéb szerepünk, mint vezekelni, meg a haléira készülni, .mert csak a vak nem tátija Európáiban, hogy a magyar faj kihalófélben van és ez okiból nem is kell sokat törődni a fuldoklónak a szalma szálhoz való kapkodásával. Svetlik ur tiörtéTielembölcseletével szembe 1 felhozhatnánk sok történelmi argumen- tuuc! a multiból s a jelenből, hogy igenis a magyarnak megvan a helye a nap alatt, hogy volt hivatása a múltban s van hivatalsa a jelenben is Középeurópa legnagyobb földrajzi energiájú helyén, a Duna könyökében, s a magyar faj nyilván uj hivatással áll azon a vonalon, amely keletet a nyugattól elválasztja, amelyen tizenkét állam — egy sem jelentékenyen nagyobb és népesebb a magyarnál — áll őrt a bolsevista Oroszország s a Páneurépa köpönyegével tnöszrtösnteni kéjszülő Nyugateurópa vízválasztóján. Felhozhatnék Henderson angol külügyminiszter véleményét is, amelyet legújabban fejezett ki, hogy „a magyarok nagyszerű tulajdonságai és produktív munkálkodási hajlamai, továbbá teremtő erényei jólismertek már a nyugati országok közvéleménye előtt s a magyar faj hamarosan érezni fogja az iránta megnyilvánuló szeretet gyümölcseit^. Azután Svetlik ur statisztikai tudatlanságával szembe® felhozhatnék azt a megállapítást, hogy a cseh faj szaporodási arányszáma 5,2, a magyaré pedig 10,6, s hogy kissé nevetséges, ha egy hatmilliós nemzet tagja azt kiáltja oda egy tizenkét milliós nemzetnek, hogy dögrováson vagyunk. Nem tesszük, mert a rossz szándék s az ostobaság várai bevehetetieuek, ezért jóízűen csak Romain Roland mester Colas Breugnonjának szavait rikoltjuk oda a történelemböTcselő honatyának: „Élünk ám még, cimborát" De mégis meg kellett államunk az orke^z- tériből kásivitó hangra és nyugodt önmérsék- léssel meg kellett kérdeznünk a jószán díku embereket, ha vannak, hogy ilyen orkesz- terrel akarják eljátszani a béke szimffóniá- jáfc? így akarják megírni Középeurópa tör-1 téneknének oj, ©podhábs fejezetét? Alku a hegyen* Irtai UUCZ PÜL Komótos excsmsaéünak eszébe jutott, hogy eladja a szőlőjét. Szép szőlő vök ex. Komótos azomszéd mondta, hogy szép az a szőlő, mert egyébként évek óta senki e© látta. Talán valamikor egypáran látták, akik fönn voltak a hegyen, annak is a legtetején, ahová már ép létek föl nem jár. Még a kerülő se, pedig annak hivatalibéli kötelessége, hogy minden szőlőt megkerüljön és a pinceajtó mellé ejtett szőlőkarót visszatámassza az ajtóhoz, amellyel jelöli, hogy ottjárt. Komótos uram átszólt a szomszédba: *—' Nézze csak, Készégi komáim, eladnám a szőlőt. >—< Aki a hegyen van? »—i Azt. «—< Aki a hegy tetején van? f—i Azt. f—t Messze van a*. '—i Nem a, c&ak egy kicsit meredek. Kőszegi megigazította a bajuszát és alája illesztette a pipaszárat. *—Kedvem vóna rá, legalább borom vóna. Véna? *—* De még mennyire! e-H S0k? »—i De mijjen sok. >— Akkor hát lehet róla beszélni. ■—i Talán meg is nézné? >—• Meg én! — Akkor talán dl is mehetnénk? *—i El a! ►—i Mikor? —- Akár hónap is. Úgyis vasárnap van. A délutánját rászánhatjuk. Van borháza? .—i De még pince is van alatta! — Ott, a hegy tetején? — Ott bizony! .—i A sokat ér! . Sokat, akinek nincsen. »—i Hát akkor hónap? —' El nem felejtem ... Másnap aztán Ke&zegi koma egy darab szalonnát csúsztatott a zsebébe. A bor alá jó lesz. .Tó darab rozskenyeret is kerített, azzal elindult a hegy felé. A tövében már várta Komótos szomszéd. Kezetfogtak. Ke&zegi barátságosan rázta. •— Osztán mongya csak, szomszéd, mi az ára? — Már hogy a szőlőnek? —* Annak bizony! Komótos fölpifflamtott a hegyre: —• Ezer forint. Kőszegi megvakarta a fejetövét és Ő is föl- pi.dlantoli a hegyre: * Felölv ■/. """• Bu ’-pc ’{ii « megjelenít a Nyugní •< u Sdtober kancellár a mai osztrák kormánytöbbség megőnésén fáradozik Bécs, május 24. Tegnap a késő éjszakai órákig rendkívül izgalmas eszmecsere folyt az osztrák keresztényszocialisták, a nagynémetek és landbünderek között s valameny- nyien állást foglaltak Schumy belügyminiszternek tegnapi parlamenti beszédéhez. A belügyminiszter és a kancellár a nemzeti tanács tegnapi ülésén rendkívül éles szavakkal foglalt állást a Heimwehrek diktatúra-követelései ellen és benyújtották azt a törvényjavaslatot, amely Ausztria belső lefegyverzését tűzi ki célul. Az esti órákban kiszivárgott, hogy Schumy belügyminiszter kilépett a Heim- wehrből, ami ugyancsak a szenzáció erejével hatott Á pártvezérek mai értekezletén az a vélemény domborodik ki, hogy Schumy miniszter tegnap a parlamentben csupán a Land- bund nevében beszélt, holott a három párt nevében kellett volna beszélnie. A keresztényszocialistákat a belügyminiszter magaviseleté és annak a levélnek a tartalma, amelyben Schumy energikusan bejelenti a Heim- wehrből való kilépését, annyira elkeserítette, hogy parlamenti körökben a kormánytöbbség szétszakadásáról beszélnek. Schobor kancellár most az ellentétek kiegyenlítésén fáradozik, de a tegnapi ülés megmutatta, hogy a kabinet léte veszélyben forog és a lefegyverzési törvény keresztülhajszolása könnyen Schober állásába kerülhet. A cseh néppárt Benes járszaiagján s Emm a legantikaiolikusa&b programot hirdeti Prága, május 24. A legutóbbi napok belpolitikai érdekességei közül erősen kiemelkedik a cseh néppárt eülhidegüslé&e egyrészt az agrárpárttól, másrészt ö&szemelegedése Benes szocialistáival. Az utóbbi napokban ugyanis a cseh sajtó mind határozottabban adott kifejezést annak a véleményének, hogy a cseh kától ifcus néppárt egyre távolodik a polgári koncepciótól s egyre melegebb szálak fűzik a szocialista blokkihoz, melynek láthatatlan vezére Benes. A múlt hét végén a szocialistáik a leghatározottabb formában fenyegetőztek azzal, hogy ha az agrárpárt választásokkal fenyegetőzik, akikor ők a maguk részéről egy agrármentes kormánytöbbséget fognak megkísérelni s szerintük egy ilyen „OTÓtes és nagy teherbírású koalíció teljesen tehetséges.“ A szocialista sajtó ezen nagy— Hm, hm! *-* Talán sokalja, szomszéd? *_* A fenét... Hanem előbb csak Mtni akarod .. (—* Egy hód a* ... Beültetve egy hód ... Borba*, meg pince alatta ... Jó, jó ... —i Hát akkor mehetünk. És elindultak. A hegy hosszú alja I ánk ás volt. A szép gyümölcsösök egymás etilen vetélkedtek. Egyik fa jobban roskadozott a másiknál a teher alatt. — Szép istenáldása ez, — jegyezte meg Keszeg!. — De mijjen! —■ toMotta meg Komótos. — Ezek után gondoffihattya, hogy mijjen lehet az én szőlőm, odafönt, a hegy tetején. r—< Hát egészein a tetején van? ■—i Ott bizony! A legszebb helyen. Felette senki. Mindenki alattam van ... A nyári nap erősen fűtött. A fák levelei lankadtam lógtak. A madarak alig csipegtek. Egykét veréb lihegve bámulta a magasba törtetőket. Komótos szomszéd titokban a homlokát tö- rülgette. Nagyokat fújt, mert szive nem igen bírta a meredeket. Elgondolta magában, hogy azért is adja el, mert nem. birja a mászást. Aztán arra gondolt, hogy M lehetett az az Istentől elrugaszkodott teremtménye ennek a világnak, aki ilyen magasba szőlőt ültetett. Maga se tudta, mert ő is már harmadik kéziből vette. Vagy taílán a tizedikből ... Senki se árulta el, hogy ki. volt az ültetője. Keszegi is erősen zihált. Mikor már a gyümölcsösöket elhagyták, egy árván maradt' almafa tövében Keszegi földhözvágta a botját. Komótos ezó nélkül cselekedte ugyanezt. Egyik se szólt, csak a nap felé pislákolt és a homlokát törülgette. Komót-os Keszegi mellé ült az árnyékba.. Végigtapogatta lábszárait. hangú bejelentése üres fráaáefcént hatott volna, ha a szocialisták valóban nem bízhatnának abban, hogy ilyen konstellációban számíthatnak: a polgári pártok valamelyikének támogatására. Mert tudvalevő, hogy a szocialista blokk csak abban az esetben hozhat össze parlamenti többséget, ha valamelyik polgári párt is hozzácsatiakozák. Az őssaes polgári pártok közül a „vörös-fekete koalíció" gondolatával egyedül a cseh néppárt kacérkodik és igy a cseh szocialista sajtó itt kétségtelenül a cseh néppártra célzott A hét elején a Vecer föltűnő cikkben irta meg, hogy Benes és Srámek „demákrattkm koncentrációt" tervez, vagyis olyan alakulást, mélynek magva a cseh nemzeti saociaMst* párt és a cseh néppárt _ Hát xaocgya csak, szomszéd, mennyit is kér ezér a sxőíőér? Komótos fölnézett a begyre: —i Nyote&záz forintot. Kőszegi megcsóválta a fejét: ,—4 Htn1 hm ... Fölálltak. —, Hát cssak mennyünk. Meg keíl nézni... Egy kicsit meleg van ... —i Na, csak itt, mer hogy idetüz a nap... Jó nap ez! Ojjam tőié a szőlő, mint a méz ... A hegy meredekbe ágaskodott Komótos szomszéd nehezen bírta. Keszegi is erőlködve szedte a lábát. Rövid idő múlva — már majdnem a hegy derekán — ismét leültek egy bokor tövéhez. Egyik se kínálta a másikat. Keszegi, mintha most jutna eszébe először, megkérdezte: —. Mongya csak, szomszéd, de tréfán kívül, igazán, igaz lelkére, mongya meg, mennyire tartja ezt a szőlőt? Komótos nagyot nyelt. Már forrni kezdett benne a méreg: —* Mint magának, Keszegi komám, de csak azéT, hogy ne sokalja, odaadom hétszáz forintér! ... Keszegi megvaka-rta fejebubját és vis&za- tette rá a kalapot: — Hm, hm ... Aztán tovább indultak. Föl, a hegynek, melynek tetején, mint a kánaámi ígéret, barnult a Komótos szomszéd borházának korhadt teteje. Ha jól megfigyelték, még a pinceajtó is látszott. De Komótos egy vízmosás szélén, ahol vadkörtefa adott némi árnyékot, imét földhözvág- ta botját és leült. Ke&zegi csak nézett rá. —< Na, mi a? —. Pihenjünk meg egy kicsinyt. Keszegi elővette pipáját és dohányt kezdett nyomkodni beléje. A nap már áldozóban volt. Á szép, meleg délután majdnem eltelt.. A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoego Fürdő Napfény Diéta Bsese8"fSw§;E9 Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerü /Jetben. Lenne. Hy előzmények után úgyszólván HSA sem tűnt nekünk a*, amikor a külügyi vitában Bemosnék éppen a cseh néppárt szónoka szekundált a legodaadőibham. A külügyi vitákban eddig Magyarország ellen majdnem minden esetben Hmsovsky képviselő vállalta a 'leguszitóbb, legiatranzigensebb szektmdáló szerepet Ez alkalommal aaonban Hrusövöky szerepére megiepetéssze rüleg egy jámbor néppárti szónok, Svetlik kanonok váJÍlalkoBott és bebizonyította, hogy Pártja télje&en Benes jérssatagjára kerÜtL Svelük valósággal dicshimnuszokat aengede- zett Benes külpolitikájáról s látszott, hogy moisft már nem a saját nevében, hanem ax uű „demokratikus centrum" egyik pártjának nevében dicsőíti Benest Hogy egy katolikus pártnak a saociaJieta vizekre való eltévelyedése mennyire természetellenes, arróil nem is keli besBéfeá. De «* a termésaetellenesség ki is tűnt mindjárt és pedig nagyon is rikító ezánekbeai, amikor Benes külügyminiszter Svetlik beszéd© utón másnap olyan tételét mondta ki külpoáitfeá- jának, mely a legszögesebb ellentétben áll minden katolikus fölfogással: nevezetesen, amikor Szüllő Géza dr. országos keoresztény- snocialteta párti képviselő kérdéseire adott válaszában az egyházi birtokokká. 1 szemben a szekularizáció legridegebb álláspontját juttatta kifejezésre. A pafááSfoal kmeepm$ ez, amely e/jyéítaJMxsn lehetséges. Bizonyos, hogy a magyar és szlovák katolikus poÜtikusok ebben az elvi kérdésben * politikai élet minden megengedett fegyverével síkra fognak szállni Benes anükatoliciz- musávai szemben és már jelen tkomek is a katolikus harcosok, egyedül a cseh néppárt — hallgat Benes sajtója maga som igyekezett nagyon krkürtökii a vidéki kiadásaiban Benes azon tételét, mellyel az egyházi vagyont államtulajdonnak minősíti, de a katolikus eseh néppárt sajtója ebben a kérdésben teljesen a homokba dugta a főiét. Úgy látszik, nem akarja, támadni azivbéh szövetségesét a demokrata centrumban való fegyvertáráét s hallgatásával inkább támogatja Beriest, mint a katolikus álláspontot, Ek egy katolikus párt? 1930 májas 25, vasárnap. __ Csak még pár lépés, — biztatta Komótos. Látom, -— mondotta Keszegi és vi&ssa- , fordult a szőlősgazda felé. r— El is feiejtetfc«a tegnap megkérdezni, mikor est a szőlőt kínálta, mennyire is tartaná kend., ha mongyok készpénzzel fizetnék? Komótosról az hzadtság vaskos coöppekhen. guruit. A botjára támaszkodott ée szenvedő arccal bámult Kőszegire. —i Ne kérdezzen addig semmit, amíg a saját két szemével meg nem győződik róla, mijjen kitűnő szőlő ez az enyém! —- Mégis tudni akarnám, hogy ne másszak tovább feleslegesen. —i Ennye, ennye, hát montam mán odalent is, hogy mint kendtől, aki komám, meg oszt szomszédom is, csak hat-száz forintot kérek érte ... Minden alku nélkül... Keszegi megfordította a fejét és fölnézett a hegytetőre. —i Hm, hm ... Komótos végre boldogan heveredett le a borháiz előtt és szeme elpihent a szőlőjén. Keszegi koma a tőkéket kezdte vizsgálatul — Ejha! —i Ma? —'Sok itt a karó. —< Nem sok a! — De igen! Több, mint a tőke! —' Na, egy kevés fódozni való akad. —< Fele hiányzik ... —' Azt csak úgy láttya kend! Keszegi megtapogatta, a zsebét. —* Majd elfelejtettem, hogy van nálam egy ki? szalonna. Komótos megörült. —< A bizony jó tesz! Keszegi kotorászni kezdte a zsebéből. Közben a, szőlőt méregette a szemé ved. —. Mijjen nagy ez a otőWS? —* Egy hód! Ke&zegi a szalonnát a papírból kiszedegette. — Ujjam hód ez, amék fogytám van... ügyi, koma? Komótos jobbnak látta felelet néikttl hagyni a kérdést. Nekifogott a zsíros falatnak és szaporán nyeldeste. Keszegi azonban aüg harapod párat, odapislantott a pince fefté. Komótos szomszéd föl állott és kinyitotta. Benézett. — Mi van benne? — kérdezte Keszegi roez- szat sejtően. —■ Ebbe bizony viz van ... Ke&zegi elámuit. —« Hát nem bor? Komótos a fejebubját vakarta. — Nem bizony!... Rossz vót taraj a termés ... Fenn se vólain szüretelni... Készed benézett, az ajtón. — Tele vari vízzel, színültig. Komótos lehorgasztotta a fejét. —• E biz igaz! — De hát hogy lehet- az. hogy itt a hegy 1 egeslegtotején a pince vízzel tegyék t-oite? 2
