Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-25 / 119. (2340.) szám
mm számul! a fám hétié » mmi —■mm——uw—nnir«iiiiiiiiiBmiinB iumm mm i AUMteMrjsnucnascwBinnaaMn Ara 2 korona *tZéT\» mm mmm i képes hétté n ősei AlOTTífrt^_ ■■MiiHMiMaMiiBW———■1—i nwiniiMMi inUMWiiTMünmm mi*'' ~rinT~Tirnr--Triinr~int 1 nrwin--—r--i—rrrwiTTrwifir" Ara a Horoggá n9 (2340) SZám " VasArMIP’" 1930 m6íus 25 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Ejfyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.—Kt Képes Melléklet ára havonként 2.50 Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztői politikai napilapja Feiaöí DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCfí GÉZA Szerkesztőség: Prága H. Panski nUce 12, D, emelet. — Telefon: 30311. — Klndóhtvotnlj Prága H, Panski eilee 12. in. emelet. Telefon: 34134. SŰRGÖRYCIM: HÍRLAP, PRflHft. AZ UJ FEJEZET (§) A párisi tárgyalások befejeződtek, a párisi egyezményt a magyar törvényhozás ratifikálta ée a csehszlovák parlamentiben e»e>n a héten folyik le a ratifikálási vita, amely különösen fiáért tarthat számot a csehszlovákiai magyanaág általános érdeklődésére, mert Csehszlovákia és Magyarország viszonyának rendezéséről lévén sző, a ioérdés tengelyébe a magyar kisebbség sorsa is bekerült. Benes ötvenhat gépírásos oldalt: expozéjában é{>pen ezért egy oldalnyi teret a magyar kisebbség ügyének is szentel, amelyben nyíltan kifejezi azt a tételt, amelyet mi állandóan hangoztattunk, hogy a magyar kisebbség a hid a két szomszédos és egymóaraocftatt állam között s Csehszlovákia utjai Magyarország felé csak rajtunk keresztül roBeűnetnek. Annikor tehát a csehszlovák fcfflftOgymÉMBzfter bejeitenlá, hogy a párád egyezmény tri&n a két ország viszonyában qj fejezetnek kell kiövettkezaade, akikor komolyan keöeoe átéreznie annak a fontosságát is, hogy as nj fiejeneft csak abban az esetben örődhatffiv a történelem könyvébe a meg- bébéSés éta a megeogeszteBödés szegemében, ha tej fejezetét, safcűtegy az aj tgaonka ciő- MWtfft imák zeng a kisebbség politikának, KBoeíynek veaérroothűga as eddig arniyisror bangoztatoU, ám soiaa rag nem valósított ■Nemzett igazságtevő® fesme. A MÖÜgyirumászter eűoporéjában hőtvatfko- sfk Bethlen grőff magyar mMMSzterelniQfcre, a az ő szavaival támasztja alá a párisi egyezmény jelentőségét, amikor azt mondja, hogy Párisbaai a két álam eddigi viszonyát zavaró konffMfctatsok, elkentétek sok, sok okát ki- tószöbölbék. A magyar kieebíbaég nem becsüli is a párisi egyezmény jelentőségét, de nem is értékeli tud. És mert „boa rés agá- twr“, a mi sorsunkról, boMogoSásnmfcről, gyermekeink jövőjéről, magyar nemzeti életünk folytonosságáról van szó, a most folyó parlamenti vita alkalmával, amelynek lényege a magyar kérdés, teljes komolysággal kell hangoztatnunk, hogy mibenoünk megvan minden jósxándék történelmi sorsunk feladatainak vállalására és betöltésére, de annyi keserves csalódás és tapasztalat níán szép szavaknak többet mt&r nem hiszünk s nem bízunk az ujj fejezet értékéiben sem mindaddig, mig a Benes hangoztatta nemzeti igazságtevés pusztán pufifogó frázis s reális tényekben m*eg nem nyilvánul. Mert igaza lehet a külügyminiszternek és igám lehet a magyar miniszterelnökinek, amikor a parlamenti szószékről megállapítják, hogy a párisi egyezménnyel a két ország viszonyának sok-sok zavaró momentumát kiküszöbölték, ám ha a dolgok mélyébe nézünk, elhihetjük-e, hogy csupán az optán- sok rendezetlen ügye volt az o»ka annak, hogy két szomszédos állam egymásra nem találhatott? Ha igy volna, akkor minden további nélkül terelődne uj és áldásos irányba a dunai államok népeinek élete. De nem ugy van! Tíz esztendő alatt a népiélek any- nyira megmérgeződött, annyi gyűlöletanyaggal telt meg, hogy néhány optáns anyagi követeléseinek rendezésével a megbékélésnek, megengesztelődésnek aranykorát még nem lehet inaugurálni. A hitelező és a makacs adós még nem lesznek jóbarátok, ha sx adós a végrehajtó aktív beavatkozására végre is megnyitja a bugyeUárist. A néplőlefk éppen ugy, mint az egyéni lélek, csodálatosán érzékeny hangszer s az aranyak csengése nem az a Sezam, amelyre megnyílnék. Materiális világban élünk ugyan, de a lelkiek még mindig azok az itm- ponderatoiliák, amelyekkel a politikusnak számolnia kell. Nem elég, ha a politikus, az álkwnifébfi a rideg realitásokkal operál, művésznek kell lennie, érző szivü embernek és különösein jószándékuinak. Mert — pax hómmá bonae voluntatis — a békesség csak a jósz __lékua/k leikéből fakadhat. It t áll Benes egy nagy történeLmi feladat előtt, amelynek sikeres megoldásával nemeseik önmagának szerezhetne dicsőséget, hanem — ami nagyobb — tényleg ujj fejezetet nyithatna a szenvedő középeurépai népek életében. De hát az ő mentalitását, elveit, egész politikai rendszerét s metódusait ismerve, nem tudunk hinni benne, hogy messzi anisztikras feladat betöltésére alkalmas volna. Benes nem apostol, hanem doktriner, nem a szív, hanem az ész rációja vezérli, még pedig az egy irányra beállított ész, amely nem is az egész állam, hanem csupán egy nemzeti érdekközösség üdvét keresi. Az ő szájából iireeen csengett a nemzeti igazságtevés Ígérete, nem rezonál rá a szivünk, őszintén szólva nem hiszünk benne. Pedig az uj fejezetet tényleg ezekkel a szavakkal kell bevezetni. De ha körülnézünk a cseh politikusok és államférfiak táborában, pesszimizmusunk még csak növekszik, mert a diplomata sima szólamai mellett a rosszul összes ti művelt orkesz leltből durva trombila>recs egések hangja üti meg a fülünket e ez a kakofónia minden egyébre enged következtetni, csak arra nem, hogy itt komolyan tennének uj tollat a ki rozsdásodott helyébe. SvetiLik kanonok ur hangja harsog ki olyan disszonánsán, hogy a dumaparti parlamentben ás visszhangot ver és ez a hang rádöbbent az igazságra, hiszen itt olyanok is kotyvasztanak a politikai boszorkánykonyhán, akik nem nemzeti igazságosságot, hanem sorvadást és halált szánnak nekünk, alcik a természet erőiben bíznak, hogy azok végezzék el velünk a végső számadást, ha már a világ minden hatalmának akarata nem tudott véglegesen leszámolni velünk. Svetlik képiviselő ur, Krisztus felkent papja, szépen sírba tesz bennünket s még gyászkönny sem ül a szemén, mert híAngliában bevezetik a tervgazdaságot? MacDonald szenzációs gazdasági tervvel kívánja a liberálisok támogatását elitem! Inog a munkáskormáng - Kétségbeesett kísérletek a liberálisok megnyerésére - Többéves kooperáció? London, május 24. Tegnapi számunkban részletesen beszámoltunk arról, hogy az angol konzervatív párt az eljövendő szerdán mindenáron meg akarja buktatni MacDonald kormányát és a liberális párt szemmelláthatóan támogatja Baldwinék és Churchillék törekvéseit Miután a munkáspárt belsejében sikerült a rendet helyreállítani, MacDonald és Thotnaa megkísérelte, hogy közeledjen a liberálisokhoz és újabb paktumot kössön velük. A munkáspártiak azt óhajtják elérni, hogy a liberálisok egyelőre mondjanak le a választójog reformtervéről és a munkanélküliség leküzdése érdekében fogadják el a munkáspárt objektív szükségprogramját A program alapja körülbelül az lenne, amit a liberálisok a választások előtt sárga könyvükben a munkanélküliség leküzdése céljából kifejtettek. Elsősorban Lloyd George régi tervét valósítanák meg és a közmunkák szaporításával több százezer munkanélkülinek kenyeret adnának. A szükségprogrammai kapcsolatban a liberálisok és a szocialisták több évre előre kitervezett programban egyeznének meg, amely átalakítaná Anglia teljes szociális struktúráját és újjáélesztené közgazdaságát. A terv, amelyet MacDonald és Thomas dolgozott ki, sokban hasonlít az orosz terv- gazdaságra és nagyjában ugyanolyan módszerekkel dolgozik, mint a szovjetrendszer, természetesen más célokkal és eredményekkel. A nagy, öt évre terjedő tervgazdasággal egyidejűleg a választási reform kérdése is aktuálissá válna és a szocialisták megígérik a liberálisoknak, hogy jogos kívánságaikat idővel teljesítik. Lloyd George hajlandónak mutatkozott arra, hogy hétfőn MacDonalddal megbeszélje a nagyarányú tervet. Liberális körökben egyelőre nem tudják, vájjon Lloyd George a munkáspárt közvetlen engedékenységét elegendőnek találja-e és lemond a választójog reformjának azonnali követeléséről. A radikális megoldás terse Angliában a munkáspárt uj terve mindenütt feltűnést keltett. Különösen a tervgazdaság rendszerének bevezetése jelent meglepetést, s mint a lapokból megállapítható, a közvélemény a nyomasztó krízis határa alatt meglehetős szimpátiával fogadja a bejelentést. Minden a liberális párton múlik. Ha Lloyd George és MacDonald több évre megegyezik, akkor a szocialisták terve megvalósítható. Ebben az esetben az sem baj, ha a munkáspárt megszavazza a választási reformokat, mert a liberálisok kötve maradnak és ha az aránylagos választójog alapján képviselőik száma tetemesen növekszik is, a munkáspárti képviselők száma pedig csökken, a két párt szoros együttműködése megmarad és ketten együtt évtizedekig föltétlenül erősebbek maradnak, mint a konzervatív párt A liberálisok természetesen attól félnek, hogy á szocialistákkal való koppráció a két párt fúzióját jelenti és a whigtek elvesztik eddigi önállóságukat. Ha a tervgazdaság megvalósul és a. Labour Party a liberálisokkal évekre menő kooperációt tud kidolgozni, a két párt tényleg egynek tekinthető és bekövetkezik az, amit a munkáspárt régóta kíván. Természetesen a munkáspárt ebben az esetben kénytelen volna nagy engedményeket tenni a liberálisoknak és programjából kihagyni a merev pártdoginákat, ami könnyen a balszárny lemorzsolódását és egy független szocialista párt keletkezését vonná maga után, sőt utat nyitna Angliában a kommunizmusnak. Sir Mosley körül aimigyis birxmyos csoportosulás támadt a munkáspárt balszárnyin, s ha a Moszkvával kacérkodó elégedetlenek száma egyelőre elenyészően csekély is, a liberálisokkal való kooperáció könnyen növelhetné az elégedetlenséget, különösem ha a tervgazdaság a kis emberek szempontjából nem hozná meg azokat a kielégítő eredményeket, amelyeket MacDonald ék várnak. Ez az utóbbi eset valószínű, mert Anglia su lyos gazdasági helyzetén uj programmal, bármily tökéletes is az, nehéz segíteni. Egyszóval a munkáspárt szempontjából] a liberálisokkal való fúzió ugyanolyan veszélyes és meggondolandó, mint a liberálisok szempontjából a Labour Bartyboz való végzetes közeledés. Viszont elvitathatatlan, hogy a közös akciónak óriási előnyei vannak. A bizonytalan belpolitikai feszültség elmúlna, s MacDonald, esetleg Lloyd George bevonásávail, évekig kormányképes többséggel foghatna nagy gazdasági és világnézeti terveinek megvalósításához, Anglia kétségtelenül elavult szociális struktúráját átalakítaná s versenyképessé tenné. MacDonald leszűrné a jót a szovjetrendszerből —• természetesen annak világnézeti, világforradalmi és osztalyuraJmi tendenciája nélkül —, ugyanazokkal a módokkal operálna, mint Stalin és a fegyverkezés fokozott csökkentésével, az adók összpontosításával s a több évre kiszabott racionális tervgazdasággal uralomra juttatná Angliában a párt szociális princípiumait. A liberálisok sem járnának rosszul, mert a fö- derált viszonyban megkapnák a régóta áhított választási reformot, amit a jelen körülmények között nem érhetnek el. Ha most megbuktatják MacDonaldot, a választási reform álom marad, mert sem a konzervatívok, sem a munkáspártiak nem egyeznek belé, a liberális párt pedig egyedül gyönge kierőszakolásához. MacDonald kritikus helyzetben van, szerdáin eldől sorsa. Ha addig sikerüli a liberálisokká] megegyezni, dacolhat a konzervatívok koncentrált támadásával, ha nem, kénytelen lemondani, az uj választásokat kiimii g az unnák előtt fölvenni a versenyt a polgári pártokkal. A Zeppelin írtban Rie felé Pernanlmoo, május 24. A Gmf Zeppelin tegnap este 23 óra 50 perckor (3 óra 20 perekor középen répái időszámítás szerint) Mstallott Pérnanbucoban és továbbrepült Rio de Janeiro felé. Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül
