Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-24 / 118. (2339.) szám

Ka’ námwnlc ts. ©MS®S

aJi” v Kai nAmnnk «*l^®8

^ ^ *' m< ^M9^ S*6m J ®**m*MI* ^1930r^jus 24

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KŐ. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Kő. Képes Melléklet ára havonként 2.50 Ké.

A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok

Főszerkesztő: politikai napilapja Feietös szerkesztő;

DZUPÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCfi GÉZA

Szerkesztőség: Prágai!,, Panská uiice 12. il. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 1L Panská alice 12. III emelet Telefonj 34184,

SÜRGŐN VCI M Ah IRIflP. P R A H R

liftes kimondotta a szekularizációt

(§) Szüllő Géza üt., az országos keresztény szocialista párt elnök©, a külügyi bizottságnak a párisi egyezményről folytatott vitája során kérdést intézett B-enes külügymi- niszteihez a szlovenszkói egyházi javakra vonatkozólag. Benes a vita folyamán elhangzott kérdésekre a külügyi bizottság csütör-r toki ülésén adta meg válaszát, amelyben röviden kitért az egyházi javak nagyifon tossá- gn kérdéskomplexiumára is, amelyre vonatkozólag kormányának álláspontját a következőkiben szögezte le:

„Az egvibázi javak kérdésének elintézését a Modus vivendi alkalmára tartottuk, fenn. Megállapitoltuk, hogy erről az illetékes tényezőkkel való egyetértésben döntünk. Államiunk azt az álláspontot képviseli, hogy az egyházi javak állami vagyont képeznek s csupán haszonélvezetre adattak át az egyháznak. Ez a kérdés a Vatikánnal évek hosz- szu során át folyó vita anyagát képezi, amelyet Ausztriától örököltünk. Csak akkor történik benne döntés, he a konkordátumot megkötfük, vagy az egyháznak az államtól való szétválasztását végrehajtjuk. Mivel sem az együk, sem a másik megoldás még nem történt meg, fentartottuk magunknak az említett jogi álláspontot A Modus vivendi erre vonatkozó szakasza alapiján a javak elosztá-1 sáréi s az egyházmegyék javadalmazásáról j szóló tárgyalások azonban már folyamatban j vannak. Hágáiban nem tértünk ki ezekre a! dolgokra, éppen mert a kérdésről való tár- j gyalás a Modus vivendi alapiján folyamat-j bán van.“

Nagyfontosságu, az egyházat és az államot legmélyéiében érdeklő kérdésről van szó, amely Csehszlovákia belpolitikájában, abban az időpontban, amelyet Benes is megjelölt, amikor a Modus vivendi megkötésére kerül a sor, sorsdöntő jelentőségű lesz. A belső konszolidáldó szempontjából végtelenül fontos, hogyan szándékszik majd rendezni a kormány az egyháznak az állammal való viszonyát, mert Csehszlovákiában a katolicizmus erős alapokon nyugszik s a katolikus hívők nagy tömege szörnyű lelki dilemma elé kerülne, ha a kormány az egyháznak odadobná a kesrtyüt Radikális egyházi politikát itt, hol a parlamenti életben is a katolicizmusnak négy pártja van, sikerrel folytatni nem lehet s egy ilyen politikának juaugurálása föltétlenül a kultúrharcot váltaná ki belpolitikád életünkben, amelynek ugyan mindkét küzdő fél, egyház és állam, kárát válláná, de alighanem az állami érdek kerülne M súlyos vérveszteséggel a küzdelemből. Azok a radikális körök, amelyek egy ilyen harc felloblbanását nem bánják, sőt annak kitörésién ölömmel munkálkodnak, hamarosan keserves szánom-báhommal ■virradnának rá, hogy Goethe Zauberleihr- lingjének példájára szellemeket varázsoltak elő, akiknek aztán nem tudnak parancsolni. A belpolitikai életre amugyis súlyos tehertételként nehezedik a nemzetiségi és szociális kérdés, ezt még a kultúrharccal is súlyosbítani ugyancsak vakmerő és kétélű játék volna a tűzzel.

Már pedig Benes bejelentésében a kultur-i harc előszelét érezzük. Benes már leszögezte kormányának álláspontját, amellyel az egyházi javak s általában az egyházi kérdések tárgyalásába belemegy, amikor kijelentette, hogy az egyházi birtokok az állam tulajdonát képezik, melyeket az állam ceak haszonélveM kisantant ssaf&aiál kafífa?aiiciá|áii ^ HifigSmsiéü | a Magyarországhoz fali közeledés tolásét

Hagirieiesifiséiii iniefasivák előtt - Otasz-magyaHugoszSSir gabonaszerződés — Állásfoglalás Páneurőpa kérdésta

Belgrád, május 23. Mint ismeretes, a kis antant június 16-án tartja meg rendes évi konferenciáját Csorbáién. Az ezévi konferencia jelentőségében fölülmúlja az előző évek konferenciáit és ugyanúgy uj utakat akar szabni a kisantant politikájának, mint az 1928-iki joachimsíali kisantantkonferencia. A politikai érdeklődés középpontjában természetesen a hágai egyezmény, a párisi tárgyalások eredménye és a Magyarországhoz való gazdasági közeledés problémája áll. Beavatott körök szerint a konferencia sarkalatos pontja a kis- antaní és Magyarország gazdasági közeledésének megbeszélése lesz. Benes külügyminiszter állítólag tervet dolgozott ki Magyarország és a kisantant gazdasági együttműködésére. A konferencia további fontos programpontja a Briand által lanszirozotí páneurópai gondolat lesz. Jólértesült körök szerint olasz kezdeményezésre Jugoszlávia és Olaszország között diplomáciai tárgyalások kezdődtek, melyekkel á két ország gazdasági viszonyát akarják megjavítani. Ugyanakkor Olaszország és Jugoszlávia tekintettel van Magyarországra is. Galli belgrádi olasz követ különböző prepozíciókat tett a jugoszláv fővárosban a magyar tranziíóforgaloni megkönnyítésére, hogy a magyar áruk akadálytalanul Fűimébe juthassanak, ahol magyar szabadkikötőt építenek. Jugoszláviának kompenzációként megígérték, hogy gabonafölöslegének jelentős részét ezentúl Olaszország veszi át.

kérdését

MacDonald győzött pártjában, de veszedelem fenyegeti az aisii&iiaii

Újra választásokról beszélnek — Lloyd George ultimátuma — A konzervatív vezérkar általános támadást tervez —

London, május 23. Az angol belpolitikai élet hetek óta tartó krízise változatlanul tart. Tegnapi számunkban jelentettük, hogy Sir Oswald Mosley, a lemondott munkáspárti miniszter, a Labour Party keretén belül bizalmatlansági indítványt tett MacDonald kormánya ellen. A nagyjelentőségű munkáspárti frakcióülés tegnap zajlott le, amelyen Mac- Donaldnak és társainak rátermettsége megmentette a párt egységét. Mosley indítványát 210 szavazattal 29-e! szemben elvetették, mig 50 munkáspárti képviselő tartózkodott a szavazástól. A párt egységét sikerült helyreállítani, amennyiben a frakció belátta, hogy a munkanélküliség kérdésében MacDo- naid nem cselekedhetett másként, mint ahogy cselekedett A gazdasági élet kríziséért sem i okolható a munkáskormány és Mosley szél-! sőséges baloldali csoportja radikális pro- i gramfával nem tudta megnyerni a párt több- í ségét. Az önálló és határozott szocialista I program keresztülvitele az adott helyzetben j lehetetlen és az erőszakoskodással a párt [

többet vesztene, mini amennyit nyerhet.

A Labour Parly belső krízisének elsimítása nem azt jelenti, hogy a felhők elvonultak’ j az angol belpolitikai élet egéről. MacDonald parlamenti helyzete továbbra is válságos s aj krízis oka elsősorban a liberális párt maga- j tartásában rejlik. Amikor MacDonald átvette j az uralmat, az optimisták azzal számoltak, hogy Lloyd George legalább két évig ural- i kodni engedi a munkáspártot. Ezzel szemben j a londoni flottakonferencia után a liberáli- j sok megelégelték a munkáskormány ural- i mát és a türelmi időt lejártnak jelentették! ki. Lloyd George az elmuít napokban meglá- j togatta MacDotialdoí és határozott formában í követelte tőle, hogy a kormány néhány na- j yon belül dolgozza ki az uj aránylagos vá- j lasztójogi törvényt, amely a liberálisoknak j rendkívül kedvezne. MacDonald elutasította Lloyd George kívánságát, amiért a liberális - párt a konzervatívokhoz csatlakozott. A konzervatív vezérkar; Baldwin, Chamberlain és Churchill főleg a londoni flotiakonferencia

kéíesértékü eredményei miatt fújt riadót és határozta el az általános támadást. A londoni eredmények jövő szerdai vitája .megmutatja, vájjon a polgári többség elég egységes-e már MacDonald megbuktatására. Ha igen, MacDonald lemond, miután kierőszakolta az alsóház íöloszíatását és az uj választások kiírását. MacDonald tegnapi győzelme a munkáspártban mindenesetre megszilárdította a premier pozícióját, de a helyzet továbbra is tisztázatlan maradt. A Daily Héráid mai vezércikkének megállapítása szerint a munkáspárt frakcióülése bebizonyította, hogy a párt egységes és oszthatatlan, ami elsőrendű fontosságú esemény. A munkanélküliség problémája mindenesetre az angol belpolitikai élet középpontjában áll és köny- nyen az a kő lehet, amelyen MacDonald kormánya föíbukik. A Times és a liberális Daily News kommentárjaikban megállapítják, hogy az aj választásokat a jelen pillanatban senki sem kívánja Angliában. A munkáspárti lapok a liberálisokat okolják a krizis előidézéséért.

iw»aiMMBgKaa«iiMBa«gBBBsa8figa^Atv?^a3E^

zetre ad át az egyháznak. Ez a legszélsősé- ^gesebbetn érteflimeaett állami omnipotenoia alkalmazása volna az egyiházjogban, amelyre az egyháznak előreláthatólag csupán egy felelete lehet: a „non possuimius" s igy ahlból az alternatíváiból, amelyet Benes megjelölt, konkordátum, vagy az egyház és állam szétválasztása, az utóbbihoz kell nyúlni, aminek szükségszerű következménye a szekularizáció. Benes' elvéhen a szekularizáció, mint a szlovenszkói egyházi javak kérdésének valószínű elintézési módja, implicite be önerejük.

Az állami omnipotenoia Benes hangoztatta elvével szemben szöges ellentétben áll a kánonjog tétele. Az 1495. számú kánon első paragrafusában van lefektetve a katolikus egyháznak s az apostoli széknek az a veleszületett joga. hogy a világi hatalomtól teljesen függetlenül, megtartsa és kezelje anyagi javait a saját céljai érdekében. (Ecetesia ca- tholica et apostolion Sed.es nativum kus habot libere et 'independenter a oivili pote- state acquirendi, reticendi et adm in isi randi hona temporalia ad íines sibi proprios pro- sequendos.)

Benes történelmileg nem indokolta, mint ahogy nem is indokolhatta az egyházi vagyon kérdésében követni óhajtott ornni- poteáoia elvét, mert hiszen som az 1855. évi ausztriai konkordátumban, amely ugyan a főkegyúri jogot a Habsburgokra ruházza, de amelyet Ferenc József, illetőleg kormánya később érvénytelenitett. tehát jogforrás sem lehet (Benes csak annyit mond, hogy ezt a súlyos kérdést Csehszlovákia Ausztriától örökölte. Súlyos tévedés. Nagy részéi, Magyarországtól örökölte- s ott a konkordátum soha érvényben nem volt), sem a magyar törvényekben, amelyelv a szlovénszkó! egyházi javákra vonatkoznak, nincs lefektetve az az elv, mintha az egyház önálló jogalany nem volna. Benes tehát az ormnlpo'tencia hirdetett elvét csupán az etatizmus filozófiai argumentumaival erősíthetné meg. amelyekkel szemben áll különösen szlovenszkói vo- <!v '' ozásban a történelmi elv. amelyet ok- ijHiányokból megáilapi tható léi> yek igazoln ak. Ezek a tények pedig azt mondják, hogy a régi Magyarország egyházi javai nem állami javak, hanem királyok s nemesek adományai, amelyeket magánijavakból adouifo’ nyúztak s az egyház azokat nem ideiglenes haszonélvezetre, hanem örökös tulajdonnak kapta, történelmi alapon tehát az egyház tulajdonjoga elvitathatatlan, ezzel a joggal szemben tehát csupán az omnipotenoia hatalmi ténykedése volna állítható..

Mármost, a mi belpolitikai viszonyaink közepette, helyes volna-e. megfelelő volna-e s a ..summa salus rei publioae“ ügyét szolgálná-e a gordiusi csomó karddal való szélvágása, ebben az esetben a szekularizáció? Aligha! Igazat kell adnunk Macháosek Pál szlovák néppárti képviselőnek, aki a szlovenszkói egyházi vagyonról irt kitűnő munkájában rámutat arra, hogy milyen nagy előnyöket jelent az államnak, ha az egyházi vagyon továbbra is hivatásának szolgálatában állhat, míg rendkívül súlyos ártalmára lenne az állaimnak, ha mereven ragaszkodnék az, omnipotenoia elvéhez, Presztizsik-érdősiknek nagy áldozatokat hozni nem szabad s a szuverenitásnak nálunk annyira dédelgetett bálványát éppen Benes döngette meg tegnapi beszédéiben. Műért csak az egyházzal szemben kellene kérlelhetetlen ridegséggel alkalmazni a szuverenitás fantomját? x