Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-21 / 115. (2336.) szám
1930 májas 31, szerda. ^KícaAW'fesRHrRMP MM* *KgHBr BBVUBn 3 B—EKKBBgB tokkal nem cáfolt rá, mert ezek még nem állanak rendelkezésére, de azt állapítja meg, hogy az eddigi gyakorlat szerint a magyar állampolgárok a kisajátított földért olyan kárpótlást kaptak, amely a kártalanítás összegét jelentékenyen megközelíti. A magyar állampolgároknak a megegyezés alapjain meg van az a választásuk, hogy egy kétséges javítás érdekében az alaphoz forduljanak, vagy pedig a csehszlovák törvény alapján a csehszlovák földhivatallal egyezzenek meg. Talán egyes esetekben az igénylők tényleg magasabb kártalanításhoz jutnak, ezzel szemben azonban a külügyminiszter megállapítja, hogy a magyar állampolgárok Csehszlovákiától csak azt kapják, amit a többiek, csehszlovák állampolgárok, franciák, angolok, és egyéb állampolgárságú birtokosok kapnak és kaptak. Ha azután valaki amellett dönt, hogy a saját zsebéből a magyar állampolgároknak valamit ráfizet, azon kell dolgoznunk, hogy ezt megakadályozzuk? Hiszen a földreform kérdései tiz év óta nagyon sok konfliktus anyagot halmoztak fel és esztelen politika volna az, amely ezt a vitaanyagot továbbra is fenn akarná tartani. Tény, hogy a nagyhatalmak saját érdekükből sokkal többet foglalkoztak ezzel a kérdéssel és nagyobb figyelmet szenteltek rá, mint minden egyébre. A nemzetközi jogtudomány egészében konzervatív s a külföldiek tulajdonjogába való benyulást nehezen szívleli. A lefoglalt birtoknak olyan kártalanítását, amelynél a kisajátítási összeg nem felel meg a teljes értéknek, több nyugateurópai politikai körben prejudiciális esetnek fogják fel és egybehasonlitják azokkal a vagyoni rendszabályokkal, amelyet a szovjetrezsim alkalmazott a külföldi polgárok vagyonával szemben. Ezért azt a támogatást, amelyet Magyarország a földreform kérdésében a nagyhatalmaktól kapott, nem politikai értelemben kell méltányolni. Csehszlovákiának semmi érdeke nem volt, hogy a magyar optánsok magasabb kártalanítását lehetetlenné tegye, ha ez nem jár saját részéről pénzügyi áldozatokkal. Különben a magyar delegáció többször ajánlotta, hogy a földreform kérdését hagyjuk a. megegyezésen kívül, ő ezt a kérdési csak Romániáival és Jugoszláviával akarja elintézni. Ezt azonban nem akartuk megtenni — mondotta Renes —, meri pénzügyileg és politikailag is ártott volna nekünk, amennyiben a kisantant szolidaritását is veszélyez tett© volna. lenes a 250. paragrafusról Úrban Nilo szlovák regényírót fölmentették a katonai engedelmessé! megtagadására mié fölbujfás vádja alól Érdekes politikai m a pozsonyi kerületi hírősig etilt — fi cikk erősen pacifista iránya, de az inkriminált bűncselekményt nem meríti ki Pozsony, május 20. Pozsonyi szerkesztősé- j günk jelenti telefonon: A kerületi bíróság! Pollák-tanácsa két politikai port is tárgyalt.: Az első por vádlottja Urban Miló szlovák iró, a Slovák belső munkatársa. A vádirat szerint Urban Miló a Slovák 1929 junius 27. számában, a Pecha-affér napjaiban „Vigyázat, gödör* címmel cikket irt, amelynek egy mondatát a nemzetvédelmi miniszter kifogásolta. Abban az újoncokat az engedelmesség megtagadására és a fegyverletételre fölszólító intenciót látott s fölkérte az állam- ügyészséget, hogy Urban ellen indítsa meg j az eljárást. Urban Miló fiatal kora ellenére a szlovák irodalom egyik kiemelkedő tényezője. „Az élő korbács* cimü regényét a cseh kritika is nagy elismeréssel fogadta. Most van sajtó \ alatt „Ködök a virradatban* cimü regénye. A vádirat a nemzetvédelmi minisztérium I által inkriminált mondatot igy idézi: „Mit gondoljunk azokról, akik háborúra uszítanak? Nem sokkal becsületesebb-e, ha az em- i bér kötéllel a nyakán meghal, mint hogy szökjék és mint hogy a fronton agyonlövesse magát, vagy pedig, hogy a saját embertársaira lövöldözzön.* A ma délelőtt 10 órakor megtartott tárgyalás iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg. Az amúgy sem nagyterjedelmü tárgyalóterem szűknek bizonyult a közönség befogadására. Szavazóbirák: Mazal és Necid, a vádat Král ügyész képviselte és a vádlottat Klementis Vladimír dr. védte. A rövid tárgyalás a vádlott kihallgatásá- ! ból és a pörbeszédekből állott. A vádlott előadta, hogy 1904-ben az árvamegyei Rabe- sice községben született, a gimnázium öt osztályát végezte el, büntetlen előéletű. Nem érzi magát bűnösnek, bevallja, hogy a cikket ö irta s védelmére nem tart szükségesnek , semmit sem fölhozni. Klementis dr. védő kifejtette, hogy a vádlott ama fiatal szlovák generáció megtestesítője, annak a generációnak tagja, amely a háborúban nem vett részt, annak borzalmait azonban a hinterlandban élte ál Urban is sokat nyomorgott és önmagán érezte a háború minden átkát. Védence felmentését kéri. A bíróság hosszas tanácskozás után a vádlottat a vád és összes következményei alól fölmentette. Az indokolás szerint a cikknek egy mondatát nem szabad kiragadni, hanem \ az egész cikk kontaktusát kell mérlegelni. Való az, hogy az inkriminált cikk erősen pa- j cifista irányzatú, a vádiratban állított btin- > cselekményt a cikkíró azonban nem követte ; eh Az ügyész háromnapi gondolkodási időt ! kért. Myofcitapi fogház Masaryk elnök képének megsértése miatt A pozsonyi kerületi bíróságnak ugyanez a büntetőtanácsa még egy politikai port tárgyalt ma délelőtt. A vádlott ifjabb Pogány Vazul, Pozsony város tisztviselője, Pogány Vazulnak, a gyermekbiróság patrónusának fia. A vádirat szerint ifjabb Pogány Vazul 1928 október 28-án a városházi hivatali szobájában függő Masaryk-képet a falról leszakította és leköpte. Az ügyész a köztársaság védelméről, szóló törvény 20. §-ába ütköző vétség elkövetésével vádolta. Ifjabb Pogányt saját hivatalszolgája, Foltig János jelentette föl. E tárgyalás iránt is igen nagy érdeklődés nyilvánult meg. Pogány két év óta állásától föl van függesztve. A vádlott azt adta elő, hogy nem érzi magát bűnösnek, ellenkezőleg ő adott utasítást az elnök képének földiszitésére s a saját pénzéből virágokat vásároltatott. A följelentést bosszú müvének tartja. Foltis ismételten pénzt kért tőle kölcsön, kezdetben adott is neki, de amikor nagyobb ősz- szegeket- kért, akkor a kölcsönöket megtagadta. Foltis János tanú nagyon zavaros vallomást tett. Szerinte a vádlott nem köpte le a képet, csak a papírkosárba hajított hervadt virágokra köpött. A tanú szerint mindez november 2-án történt. Pogány hivatalnoktársai éss hivatali főnöke a legszebb vallomást tették a vádlott javára. A hivatali főnök azt vallotta, hogy ő adott rendelkezést a hervadt virágok eltávolítására., mert a fenyőgallyak levelei a tántatartókba hullottak és zavarták a munkát. Annái terheéóbb vallomást tett a morvaor- szági származású Foltis János felesége —< magyar asszony —, aki azt adta elő, hogy a vádlott a cseheket előtte ismételten szidalmazta és különösen azért haragudott, hogy „a büdös csehek ünnepelnek, én meg kénytelen vagyok szolgálatot teljesíteni*. A bíróság a tanukat vallomásukra nem eskette meg, mert ezt sem a védelem, sem a vád nem kívánta. A rövid tanácskozás eredményeképpen a bírósági elnök ítéletet hirdetett, mely szerint ifjabb Pogány Vazult 8 napi fogházra ítéli el. Král ügyész megnyugodott, a védő föl- iebfeezett. fiz anionótnia-iavaslat az ■ alkotnám jogi bizottság slőtt Prága, május 20. Parlamenti munkatársunk' jelenti: A képviselőház kezdeményező bizottsága ma délután tartott ülésén a szlovák néppárt autonómia-javaslatát alaki szempontból elfogadta és azt az alkotmányjogi bizottsághoz tette át. fi román liberálisok károly silón Bukarest, május 20. Bratiann volt minis*- tereinő ka liberális párt végrehajtó bisottsa gát tegnapra összehívta. Az értekezleten Dúca volt külügyminiszter kijelentette, hogy a liberális párt nem fogja megtűrni, hogy a január negyediki események által teremtett helyzeten valami is változzék. Ezzel szemben az egyik kerületi polgármester egy nép gyűlésen kijelentette, hogy a polgárok nem fogják tűrni, hogy az elhunyt király fiát a* országból kitiltsák. 'A párisi megegyezés ellem azt a kifogást is felhoOTák, hogy a trianoni szerződés 250. fejezetét nem küszöbölték ki s ezért Magyar- ország esetleg a jövőben is támadhatja földreformunkat. A hágai szöveg mindkét félnek jogi álláspontját kifejezettén megőrzi és Párásban nem törekedett a csehszlovák delegáció a 250. paragrafus kiküszöbölésére, mert ezt nem tartotta szükségesnek. Magyar- ország számára a 250. paragrafus fenntartása presztízskérdést jelentett, tehát megadtuk ezt a preszti zs-engedményt, hogy ne kelljen sokkal súlyosabb engedményekkel fizetnünk. A trianoni szerződés 250. artikulusát szándékosan úgy szerkesztették meg, bogy a volt magyar területeken semmiféle háborús rendszabálynak tekinthető liikvidációt ne hajthassanak végre. A 250. paragrafus tehát a magyar állampolgárokat csak annyiban védi, amennyiben vagyonuk háborús likvidáeiónak tekinthető elkobzása a fegyverszünet aláírása és a trianoni békeszerződés életbelépése között történi Ez annyit jelent, hogy a 250. paragrafus a békeszerződések életbeléptetésekor automatikusan elveszíti érvényét, a békeszerződések számos más cikkelyéhez hasonlóan. A 250. paragrafus raison d‘étreje is megszűnt. Magától értetődő, hogy Magyarország Hágában és Párislban nem akart e paragrafusról lemondani, mert az optánsok legtöbb pőrének érvelése éppen erre a paragrafusra támaszkodott. A presztizsrezignáción kívül tehát a railliárdakra rugó vagyonról való lemondás is nagy szerepet játszott. Véleményünk szerint — mondotta Renes — a földbirtokreform ügyében Magyarország a 250. cikkelyt jogtalanul használta ki már csak azért is, mert mind a három döntőbíróság a román—magyar, a jugoszláv-—miagyar és a csehszlovák—magyar kompetensnek jelentette ki magát azokban a földibirtok,perekben, amelyeket a 250. paragrafus alapján indítottak. Ebből a tényből Magyarországban arra következtetnek, bogy a 250. paragrafus a földbirtok reform ügyeire vonatkozóan a jövőben is érvényben marad. Véleményeim szerint ez nincsen így. Ha Magyarország nem is mondott le erről a cikkelyről, a 250. paragrafus önmagától, via. facti meghal, mint azt előbb kifejtettem. Praktikusam különben is megszűnik a párisi, szerződés következtében, még abban az esetben is, ha a magyar delegáció a teóriában a cikkely érvényessége mellett foglal állást, épp úgy, mint ahogy mi is kitartottunk interpretációnk mellett, mikén azt a 11-es számú szerződés előszavában kifejtettük. A 250. paragrafust abban az esetben, ha a földreform törvényét megvalósítjuk, egyáita-' ián nem lehet használni. A magyar teória azt állítja, hogy ismét sor kerülhet a 250. cikkely fölhasznál ás ára, ha rátennők kezünket azokra a földterületekre, amelyeket a törvény már fölszabadított. Nálunk azonban mindenki tudja, hogy ilyesfélét saját törvényünk sem enged meg s igy a föltevés lehetetlen. Máskülönben nagyon érthető, hogy Magyarország nem mondott le a 250. cikkelyről. Mi sem mondtunk le a trianoni békeszerződés azon rendelkezéseiről, amelyek számunkra fontosak és ugyanolyan jellegűek, mint a 250. paragrafus. Magyar- ország részéről sem kértük ezt, hogy a magyarok ne beszélhessenek fölöslegesen és jogtalanul a trianoni szerződés revíziójáról. Egyébként a budapesti parlament e napokban lezajlott vitáján sok olyan nyilatkozat hangzott el, hogy erről a paragrafusról le kellett volna mondani, mert ez a lemondás precedensül szolgálhatott volna a trianoni szerződés revíziójának további követelésére, mert hiszen a trianoni szerződés egyik paragrafusát már megváltoztatták. Amint látható, az ilyenféle követelések kétélű fegyvert jelentenek. Mi mindnyájan ilyen szempontokból vizsgáltuk Parisban a kérdést. Az eredmények Összegezése A párisi tárgyalások eredményének összegezéseképpen a következőket mondhatjuk: A hágai megállapodás elveit Párásban is respektáltuk, s ismert alapelvünket, amely szerint nem fizethetünk többet, mint amennyit saját törvényünk előír, Pátiéban is elfogadták. A hágai szöveget, amelyet számos politikus és jogász zavarosnak talált, preciziáltuk és világossá tettük. A döntőbíróság Ítéleteinek kérdését Pá^ fisban a mi javunkra döntöttük el, amivel körülbelül ötvenmillió koronát mentettünk meg. Elintéztük végre egy külön jegyzőkönyvben az alapítványok és a kollektív vagyonok kérdését is. E fontos eredmények fölsorolásánál megjegyzem, hogy a békeszerződések közvetlenül nem garantálták számunkra őket. Benes külügyminiszter expozéjának további folyamán a B.-alap jelentőségéről és értelméről nyilatkozott. Hosszú, szakszerű fejtegetésben vázolja az eredményt és megállapítja, hogy a megoldás ebben a tekintetben is kedvező Csehszlovákiára nézve. Az expozé hetedik szakaszában a földbirtokreformon kívül eső és Páriában megoldott kérdésekről nyilatkozik, főleg a magyar annuitások nagyságának kérdéséről, továbbá az örökségek, a határfalvak vagyonának stb. problémájáról. Benes beszéde további részében kedvezően festi a hágai és párisi tárgyalások mérlegét. A béketárgyalások megállapítása szerint Csehszlovákiának állami javakért 26.445 millió, fölszabaditási dij elmén 4.950 millió vagyis együttesen 31.395 millió koronát kellett volna fizetnie. A hágai megegyezés értelmében Knglis miniszter számítása szerint Csehszlovákia a háború előtti adósságokon kívül 1.198 millió korona, terhet vállalt vagyis adósságaiból 30.206 millió korona adósságot töröltek. Épp olyan fontosak azok a kompenzációk, melyeket Franciaország és Olaszország nyújt Csehszlovákiának. Sok milliárdot tettek volna ezek az adósságok, ha ezek az államok aranyértékben követelték volna vissza azt, amit annakidején aranyban adtak. Benes az igy nyert engedményt a Yomng- tervben vállalt egész fizettségnél is többre becsüli. A magyar és bolgár reparációkból Csehszlovákiára eső egy százalékot le fogják vonni a 10 millió márkás csehszlovák annuitásból, vagyis ezt az összeget a nemzetközi banknál Csehszlovákia számlájára fizetik be. A háború előtti adósságokról sem Hágában, sem Parisban nem folytak tárgyalások. Benes határozottan megcáfolja azt az állítást, hogy Csehszlovákia ,Jelszabadítási dij“ címén vállalta volna a tízmillió márkás fizetségeket, mert mindezt a versaillesi, saint- germaini, trianoni és neullyi szerződésekből a többi hatalmakkal szemben önálló adósságok teljes és véglgees rendezése címén fogja fizetni. A kisantant államai Románia és Jugoszlávia kifejezték megelégedésüket az eléri eredmény fölött. Főleg Románia részére, amely hét esztendőn keresztül harcolt földreformja érdekében, jelent Paris valóságos eredményt. Francia- ország, mint mindig, igén segített nekünk, — mondja Benes, — Anglia álláspontunkat teljességgel megértette és a vita megoldásához lényegesen hozzájárult, Olaszország pedig pénzügyi áldozatokat is hozott mind a két irányban. Miként Bethlen miniszterelnök helyesen konstatálta, a párisi egyezmény Magyarország és szomszédai differenciáinak igen sok okát szüntette meg. Ez érvényes Magyarországra, de hasonló a véleménye a kisantant kormányainak is. Ezt nyíltan bevallják. Ez nem gyöngeség jele, hanem az egészséges viszonyok, a béke és biztonság kifejezése. A kisantant legközelebbi ülése, mely junius végén lesz, bizonyára kifejezést fog adni ennek. Ez munkaülés lesz miöden manifesziáció nélkül s mi szomszédainknak és egész Európának meg akarjuk mutatni, hogy politikánk senki ellen sem irányul, sem a szomszédságban, sem máshol, hanem mindig konstruktív politikát követünk, a béke és az együttműködés politikáját, amely a párisi egyezmény után mindenki számára lehetséges és remélem, hogy lehetséges is lesz. A külügyminiszter beszéde végén a magyar kisebbség felé a nemzetiségi igazságosságot hangoztatta. Benes expozéjának felolvasása két órát vett igénybe. A beszédet a kommunisták állandó közbeszóiásokkal zavarták. Az expozé befejezése után tiz perces szünetet tartott a há/z. A második formális ülésen a hágai és párisi egyezményeket a külügyi és költségvetési bizottságihoz utalták. Az egyezmények a szenátusban A szenátus ma délután félihat órakor kezdett üléséin Benes a parlamentben fölolvasott expozéját megismételte. Lapzártakor az ülés tart. A szenátus legközelebbi ülését % jövő héten tartja. A parlament az országhatárokat és az ©reg nyugdíjasok javaslatit elfogadta Parlamenti 'tudósítónk lapzártaikor jelenti; A !ksép- viselő'liáz második ütésén az esti órákiban gyom- talpaló módszerrel első és második olvasásban megszavazta az állam határainak végleges megifc- lapMásáról szóló aikrómáinytörvényt s második oiiva- sáeb.m elfogadta az öregnyugdiij ások egyenjogúsításáról szóló törvény javaslatát. Az aiíkotmárnytörvény megszavazásánál nagy derültségeit keltett a szavazás eredményének a kiihji rdetése: a javaslat mellett 181, ©Illene 31 képviselő szavazott. Az alkotimánybar- ványhez kvalifikált többség, mégpedig legalább 180 szavazat kell, vagyis a liaitárjavaslait sorsa haj- ozálon lógott. Hasseld német nemzeti párti képviselő közbekiáltotta, hogy a javaslat mellett csak 177 képviselő szavazott, szava azonban nem italált meghallgatásra. ’ ,
