Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-21 / 115. (2336.) szám
2 1880 májing 81, szerda. rozza ez az egyezmény továbbá azokat a föltételeket. amelyek mellett Magyarországnak a reparációt fizetnie kell és megállapítja a garanciákat, amelyeket abban az esetben szolgáltat, ha nem tud, vagy nem akar fizetni. A második megegyezésben a Magyarország és a kisantant között a földreformra és a döntőbíróságra vonatkozó eljárás főelveit szögezték le, mig a haranadilk megegyezés az úgynevezett A. agráralap megteremtéséről és működéséről rendelkezik, mag a negyedik megegyezés, amely csupán Anglia és Franciaország, másrészt a kisantant államai között jött létre, megállapítja a B alap megteremtésének és funkcionálásának kereteit. Fontos továbbá még két megegyezés: az általános megegyezésihez fűzött függelék, amely megállapítja, hogyan kell a 13 és fél millió aranykoronás magyar reparációkat az A. és B. alap között felosztani, a másik pedig a Csehszlovákia és Magyarország közötti megállapodás az alapítványokra, hagyatékokra, kollektív vagyonra stlb. vonatkozólag. Ehhez a jegyző könyvhöz megjegyzem — mondotta Benes — hogy függelékben állapodtunk meg, hogy minden vitás egyházi kérdést, tekintettel arra, hogy az ügyben a Vatikán is érdekelve van, kikapcsolunk. Ebben a kérdésben mind a két állam fenntartotta elvi álláspontját. A kormány és az összes kormánypártok nevében konstatálja Benes, hogy a kormány már április végén azt a határozatot hozta, hogy mindezeket a szerződéseket pontos szövegükben tárgyalás végett a parlament elé viszi. A párisi konferencia A hágai konferenciáról szóló expozéjában Benes már kifejezte, hogy miként merült fel a keleti reparáció kérdése. A Young-ter vet élők eszi t ő szakértő kámfor e neia megáll api to t - la, hogy a német répa rációk rendezése az összes reparációs problémákkal egybefügg. A kisantant államai és Görögország ezzel az állásponttal teljesen egyetértettek, mert tartottak attól, hogy ha a német reparáció kérdését függetlenül rendezik, a nagyhatalmak minden közvetlen érdeklődésűiket elvesztik az osztrák, magyar és bolgár reparációk kérdésében, aminek következménye az lett volna, hogy Középenrópáöan és a Balkánon továbbra is mérgezett légkör maradt volna. Ezért a kisantant államai már az első hágai konferencián a Yorang-tenv elfogadásának feltételéül a keleti reparációk megoldását állították. Ax 1980. évi második hágai konferencián kerültek a magyar reparációs kérdések tárgyalásra. A kérdések annyira súlyosaknak bizonyulták, hogy a konferencia végére kellett halasztani megtárgyalásukat s az utolsó három napon éjt nappallal eggyé- téve kellett a magyar reparációk ügyében tanácskozni. Amikor a Magyarországgal megkötött hágai egyezmény aláírására került a sor, mindnyájam tudtuk, hogy a szövegek nem tőkéié- j lesek, talán nem is teljesek. Ezért maga a konferencia határozta el, hogy a szöveget külön szerkesztői bizottság által vizsgáltatja át és formiuláztatja meg s ezt a bizottságot február 5-re Parisba hívták egybe. Súlyos differenciák Párisban Már az első tárgyalásokon mélyreható ellentétek keletkeztek nemcsak a szövegben és a megfőnmiulázés körül, de lényeges, a kisantant földreformját érintő kérdésekben. Ezenkívül a kisantant államai Hágában fenntartották, hogy a Magyarországgal még nem tisztázott kérdéseket elintézik. Már az első üléseken kitűnt, hogy a magyar delegáció Párisban is egészében követeléseinkkel szemben elutasító álláspontot foglal el. A magyar delegáció a hágai megegyezést körülbelül a kővetke®őképpen értelmezte: 1. Az A. agráralapnak a hágai megegyezés szerint 240 millió aranykoronát kellene elérnie. A szövetségesek megígérték, hogy főleg a magyar reparációkiból az alapba 140 milliót visznek, tehát a kisantant államainak a birtokosok kártalanítása címén 100 millió aranykoronát kell beadniok. Mivel várható volt, hogy az A. alapba Jugoszlávia és Románia valami 30 millió aranykoronát fizet be, Csehszlovákia hozzájárulása körülbelül 70 millió aranykoronára rúgott volna. Magyar felfogás szerint a csehszlovák delegációnak ezt az összeget, garantálnia kellett volna. 2. A magyar delegáció azon az állásponton volt, hogy a földreformra vonatkozó hágai megegyezés csupán azokra a panaszokra vonatkozik, amelyeket a magyar állampolgárok a megegyezés létrejöttéig nyujtattak be a nemzetközi bírósághoz. Ha tehát a jövőben uj panaszok merülnek fel, ezeket Csehszlovákia ellen le kell folytatni, vagyis a magyar értelmezés szerint a hágai megegyezés nem fedte volna a régész csehszlovákiai földreformot. 3. A magyar delegáció továbbá azt állította, hogy a hágai megegyezés alapján Csehszlovákia kötelezte magát a jelenlegi panaszosok javára 200.000 holdnyi földet a lefoglalás alól mentesíteni és ennek az ugyneve-, zett kötelezettségnek a betartását követelte. A csehszlovák delegáció a hágai megegyezésnek est az értelmezését visszautast tóttá. 4. A magyar delegáció ezenkívül visszautasította a csehszlovák delegációnak Páriában felállított azon követelését, hogy az arbitrázs- bíróságok Csehszlovákia javára szóló ítéleteit Magyarország fizesse meg s azt állította, hogy Magyarországot a békeszerződés kötelezettségei alapján csupán as terheli, ami 13 és fél millió aranyfrankos annuitáson bellii vám, ezenfelül abszolút semmi más. Csehszlovákiát ebben a kérdésben a bol- seviki betörés által okozott kártérítési perek ítéletei érdeklik. 5. Végül a magyar delegáció visszautasította azt a követelést, hogy Csehszlovákiáiról az alapítványok, kollektivitások sfcb. kérdéséről Párisban tanácskozzék. A párisi tárgyalások tehát rendkívül nehezen indultak. Amikor a nehézségek feltornyosultak, a nagyhatalmak elhatározták, hogy újból egybehívják a kormányok konferenciáját Parisba és ezért felszólították Bethlen miniszterelnököt és Benest meg Marim- kovicsot, hogy a konferencián jelenjenek meg és a függő ügyeket intézzék el. A helyzet tudniillik rendkívül súlyosra fordult. A kisantant a Youngderv ratifikációját nem hajthatta végre, mert ez a Magyarországgal való megegyezéssel áll összefüggésben. A Young-terv végrehajtását azonban a nagyhatalmak politikai intézkedésekkel hozták szoros kapcsolatba, még pedig a nemzetközi bank létrehozásával és a rajnai terület kiürítésével. Azokat az egyezségeket tehát, amelyek Európa békéjét vannak hivatva biztosítani, a Párisban fellángolt vita veszélyeztethette volna és mivel ez a vita Csehszlovákia és Magyarország között folyt le, a felelősség végső fokon legnagyobb részben Csehszlovákia vállán nyugodott. Már márciusban hivatalosan közöltem a nagyhatalmakkal — folytatta Benes, — hogy a hágai megegyezést semwniesetre sem ratifikálhatjuk, amíg Magyarországgal meg nem egyeztünk és nincs olyan szerződésünk, amely egyrészt pénzügyi, másrészt politikai természetű jelentős előnyöket ne hozna számunkra. Hangsúlyoztam jóakaratunkat és a megoldásra való készségünket. A párisi tárgyalások vitás pontjai Az uj párisi tárgyalásokon a csehszlovák delegáció álláspontját a következőkben for- mulázta meg: 1. A csehszlovák földreformot teljes egészében respektálni kell és a párisi megegyezésnek ezt teljes egészében fednie kell. 2. Csehszlovákia a földreform címén csak annyit fizet, amennyit saját törvényhozása meghatározott 3. A jövőben Csehszlovákia eübn nem lehet agrárpört benyújtani. A csehszlovák delegáció ujíból követelte az arbitrázs-bíróságok Magyarország ellem szóló itéleteáoek költségeit. Parisban az egész sslereneukóí földreformot áttárgyaltuk és a múltra vonatkozó minden általános és részletkérdést, meg a jövő lehetőségeit megUnM tabletták fa Up meghűléseknél **** és fájdalmaknál. ■ -I— OlTOBÍlaf ajánÍTa. fontoltuk. Ennek a munkának köszönhető, hogy tényleg teljesen sikerült a jövőre vonatkozólag minden agrárpört lehetetlenné tenni. Ami a kártalanítások kérdését illeti, érvényesítettük azt az elvünket, hogy nem fizethetünk többet, mint amennyit törvényünk előír. A Loucheurhöz intézett felvilágosító írásomban megadtam egy összeget, hogy mekkora lehet ez a kártalanítás. Ez a szám nem jelent lekötöttséget, lehet valamivel magasabb és lehet alacsonyabb. Csupán a reform végleges végrehajtása után lehet pontosan megállapítani. Magyarországnak a nagyhatalmakkal kötött speciális megegyezésében meg van határozva, hogy az esetleg felmerülő deficitet Csehszlovákia részvétele nélkül hogyan lehet fedezni. Csehszlovákia tehát a tőle követelt 70 millió aranykorona megfizetését visszautasította és ezért garanciát nem vállal. A párisi tárgyalások harmadik lényeges pontja volt a lefoglalt föld egyreszének a felszabadítása. A magyar delegáció amiatt aggódott, hogy a csehszlovák földhivatal olyan esetben, amikor a szerződésben nincs számszerűleg megadva, hogy a magyar állampolgárok földjéből mennyit kell szabadon hagyni, szigorúbban fog eljárni, mint eddigi törvényes gyakorlatában és ezért a magyar delegáció azon fáradozott, hogy a lefoglalás alól felszabadított föld számszerű megállapítását vigye keresztül. Mi százezer katasztrális holdra köteleztük magunkat Párisban, amely szám felével kisebb a hágai szöveg 2Ö0.000 holdas mértékénél. Sem ebben, sem egyéb ügyekben a földhivatal nem lesz akadályozva a jövőben a földreform végrehajtásában s a párisi megegyezés a mi álláspontunk kifejezése, amely szerint nem fizetünk többet, mint amennyit törvényünk eloir, nem szabadítunk fel több földet, mint amennyit törvényünk rendek kezéBei alapján fel kell szabadítani, s a vegyesdöntobiróságnak földreformunkkal nem szabad foglalkoznia. A párisi megegyezés kritikái Bizonyos oldalról a párisi megegyezés ellen azt az ellenvetést hozták fel, hogy abból a tényből, miszerint egyes magyar állampolgárok az A. alapból külön kártalanítást kapnak azon az összegen felül, amelyet a helyi törvények alapján a mi állampolgáraink értek el, szuverénitásunk megsértése következett be. Erre az ellenvetésre számszerű adaERDÉLY SZÉLJEGYZETEK EGY UTINAPLÓHOZ Irta: SZIKLA Y FERENC Erdélyben jártam. Az utinapló maga a fiókom számára készült, mert ki tudja, hol, kinek, vagy minek tenne ártalmára, ha elmondanám krónikás sorrendben a tapasztalataimat. Az utam tanulmányút volt, nem a nevek a fontosak, úgy hiszem, nem a felsorolás, de a magunk számára levonható tanulságok. A szétszóródás után keletkezett uj, önálló magyar kisebbségi kul tűrte rül etek, Erdély, Szlovenszkó-Ruszinszkó és a Bácska, mint zárt egységek, külön-külön rendezkedtek be az uj életre. Mindegyik kisebbségi csoport a maga bajával volt elfoglalva s mindegyiknek mim- kametódusait az uralmat átvett országok politikai struktúrája határozta meg. A kisebbségi élet mindenekelőtt defenzív harcmodort láván, amelynek alkalmazkodnia -kell az oftfen- záva fogásaihoz, cselvágásaihoz s csak ha sikerül elhárítani a veszedelmet, amellyel a támadás fenyeget, lehet gondolni a belső erők ésszerű elrendezésére, a pozitív jüvőépitésre. Csak hírek szálltak eddig a Kárpátok aljáról a Királyhágón túlra, meg vissza, elméletek nyújthattak támpontot a másik, szenvedésben testvér kisebbségi csoport életének megismerésére: — a történ elírni fejlődésből következtetve a kisebbségi -munka alapvető gondolatai ezek, meg ezek lehetnék odaát, — nálunk például a magunk alapbajának, a kisebbségi szellem fejletlenségének és egyenetlenségének, abban kerestük az okát, hogy ennék a földterületnek nincs közös történd- rpi ni tiltja, nem egységes a fejlődése s szinte irigykedve tekintettünk Erdélyre, ahol a magyar kisebbség készen kapta a kisebbségi élet 1 egál apját, a történelmileg kialakult egysége.--, erdélyi lelket. Ezt különösen azok érez- téh, akik rövidebb-hosszabb időt Erdélyben töltöttek még a magyar államegység idejében s bár kedves volt az a világ, meleg és szeretetreméltó, mégis, idegenek érezték magukat abban a világban. Hiába közös a nyelv, mégis más a hangsúly, más a beszédmodor, más a mondatfüzés is — az erdélyi embert megismerem az ötödik szó után, kerüljek vele össze Pest foTgatagúban, vagy akár idehaza is, második-harmadik generációban is. Mit tudtunk mi eddig, Csehszlovákiába sorozott magyarok erdélyi testvéreink életéről: Két politikai párt malomkövei közt őrlődő mindennapi életünk vágyódva nézett Erdély felé, ahol az egy és Egységes Magyar Párt kizárja a politikai testvérbarcok lehetőségét. Tapogatózó, utatlkereső irodalmi életünknek szinte elérhetetlen ideál volt az erdélyi párhuzam, ahol a Helikon mig egyrészt hamisítatlan erdélyi szellemet sugároz, másrészről irodalmi értéke már-már egyenrangú az egyetemes magyar irodalom értékével. Kezdetleges daloséletünk bámulva nézte a másfélszáz dalosegyesület egységét, melynek egy-egy dalosverseny révén hire szált hozzánk A mi magyarságunk nem fejeződik ki a népművészetben, minit odaát a Kalotaszegben, vagy a Székelyföldön, mert legföljebb szórványokban található meg valami nyoma az ősi jellegnek. Nálunk program, munkaterv lehel az, ami Erdélyben kiindulási alap. Nálunk ezernyi akadályt kell elhárítani a fejlődés útja elől. mim agunkban, lelkivilágunkban, egységes gondolkozásaivá fejleszteni, külön életet ólő, egymástól szinte hermetikusan elszigetelt magyar , szigeteket s a szétforgácsolt társadalom oldott-kóve- erejét kell harcba vinni a fennmaradásunkért, mig odaát az egységes erdélyi lélek önmagában ellentállást jelent, ha súlyosabb is az a kisebbségi sons, riasztóbb is a veszedelem. Ez volt a történelem-elméleti alapon s a szálló hírek lelki telehorja által kialakult kép mibennünk erdélyi testvéreink életéről. Izgatott a kérdés, igaz-e ez a kép? így van-e ez a valóságban, vagy csak a magunk szenvedéseinek sötét hátterére vetiti a vágyunk a melegebb színeket, határozottabb formákat? Vigasztalásul, hogy valamikor talán mi is megrajzolhatjuk ezen minta után a magunk életképét és buzdításul, hogy öntudatos, szívós munkával mi is kialakíthatjuk a kisebbségi élet hasonló formáját. És mint ama Julián barát felszedtem a sátorfát, hogy megkeressem keleten lakó testvéreinket. Elindultam, hogy tűbe fűzzük a cérnát a két kisebbségi csoport szétszakadt életszalagjának összeöltésére. Útnak eredtem avval a céllal, hogy uij szempontokat lássák meg a mi kisebbségi munkánk folytatására s a nálunk megtorpant muokakedvnek uj ősz tökét adjon a példa- * Kolozsvárig az ut nem hosszabb, mint Kassától, mondjuk Rozsnyóig — vasúton. Csak ki sem kell szállni a Prágától Bukarestig szaladó Pulim ann-kocsiból, 14 óra alatt ott van az ember az erdélyi maigyar élet központjában, Kincses Kolozsvárt. Aki régen is megtette az utat, alig veszi észre, hogy megváltozott a világ, éppen úgy folyik a Tisza, mint régen, éppen ugv haj ladozik-huMámáik az áldott Alföld zöldé lő buzavetése, úgy siet a Kőrös a vad regényes völgyön át, éppen olyan lágyan omlik le a hegyderekán a révi barlang vízesésének fátyola, mint ezelőtt huszonöt éve, hogy utoljára vitt arra talán — ugyanaz a Pullmann-kocsi. Csak ha állomásba zökken a vonat, más név az épület ^homlokán, úgy találgatja az ember, mi is lehetett ez az elkeTesztelése előtt, csak a. vasutasok uniformisa lett. más, mert egyébként öblös tiszaháti nyelven köszönti ránk a kalauz a jónapot. Pedig de sok minden más lett azóta s a kicsinek látszó változás milyen sok mindent takar! * Centrál-száiloda. Valamikor ai országszerte hires „Nagy Gábor“ volt, ahol Pongráez Laji száraz fájának muzsikája mellett nagy nótázások estek. Hozzá fűződik az a szólás mondás: „Egy cigány, egy király“. Akkor is sírva vigadt már a magyar, talán előre itta a tort a szomorú idő elé? Ma csöndes a ház. szinte kolostorszerü a hangulat, még a folyosóikon végigszaladó dupla szőnyegen is láb- ujjhegyen jár az ember, hogy ne zavarja a házi rendet. Szürkeruhás, fehér kötés szociális testvérek viszik a házat egy áldott! elkü nagyasszony vezetése alatt, akinek — már innen úgy indítottak útnak — minden magyar ember hódolattal csókoljon kezet ... A magyar élet komolyra fordulásának szimbólu- m a volt szememben ez az első impresszióm a három napra otthonommá lett szálláson. Mert otthon éreztem magam, lehangolt lélekhang- szeremmel a csöndes háziban, mint aíkkor, muzsikás életkedvvel a vigadó „Nagy Gáborban". Változott életben, változott lelkek találnak otthonra. ♦ Csak a közmondásos erdélyi vendéglátás nem engedett a negyvennyolcból. írásiból ismert, soha nem látott jóbarátok adtak kézről-kézre, mind a három nap mindegyik óráján — nem tudom, terv szerint-e, vagy ösztönös figyelemből. — de volt program, tanulság, vagy szórakozás, jóizü tanulság és tanulságos szórakozás. Nem krónikairó leszek ezentúl, a. rengeteg friss impresszió közt. mely ma is úgy zsong még a lelkemben, mint egy rajzó méhkas uj életkvvánáisa, hadd tereml- sek egy kis rendet, hogy sejt, álljon a sejthez, születendő eszmék, tervek hábozódja- nak benne, körülfogva a szeretet édes mézével. (Folytatása következik.) r^GAtA^AGjb>3)HnUiA>
