Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-15 / 110. (2331.) szám
Mai iiAirmrIs f®. e§«#a3 *w!tMai **ö**»»kSs eS«faS llO. (2331) szám * CsÜtÖffÖlC ■ 1930 május 15 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Ejfyes számi ára 1.20 K£, vasárnap 2,—Kt Képes Melléklet ára havonként 2.50 Ké. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő. DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCfí GÉZA Szerkesztőség; Prágai!., Panská ulice 12. 11, emelet. — Telefon; 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL Panská ulice 12. 111. emelet. Telefon: 341 £54. SÜRGÖNY CÍM: HÍRLAP. PRftHR Ni lappang a kérdőiéi alatt? Szlovenszkó, május hava. (—y ) A Licicivé Noviny, Beuesék egyik szócsöve, a minap autonómiát harangozott be — Ruszinszkó részére. De kérdőjel alatt.. Tehát maga sem hisz benne komolyan. A cikk nem is keltette azt az összbenyomást, mintha az autowomia félhivatalos beharangozása akarnia lenni. Mellette szólott s valójában mégis ellene. Ügyesen takarta el egyetlen mondanivalóját, hogy a csehek eddig mennyi jót tettek a ruszinokkal (hogy mi mindent kaptak tőlük, azt megírta Tarján Ödön), de autonómiát adui nekik mégis veszélyes dolog, mert hogy érette ma már csak a magyarok s a velük tartó zsidók és a ruszinoknak csak egy kisebb csoportja harcolnak. Most sül ki, hogy a ruszinok aik otan ánylevél i lég is garantált alkotmánya a csehszlovák belpolitika beállításában tulajdonképp ..magyar érdek", „magyar ügy". Mily, jobb ügyhöz nem méltó, igyekezet ilyesvalamit a sajtóban is propagálni! Komoly oldalról erre csak beméri kacaj lehet a méltó felelet. Folyik tehát az uj közjogi tétel bizony itga- tása. Csak az a kérdés, vájjon hasonlóan gondolkodnak-e Páriában és Londonban is. Ott, főképp a külföldi orosz-ukrán kitartó propaganda hatása alatt, teljesen máskép látja a helyzetet. A ruszin autonómia ott még má is súlyos tehertétel Benes külpolitikai számláján, mely tiz év óta be nem váltott teljesítési Ígéret után már az antant presztízsét, is kezdi kínosan tángálni. Ezért mindenikép Kkvidá- 1 andó. Előttünk se titok, hogy Ruszin sz-kónak orosz nemzeti állammá való kiépítése nem elsőrendű antantérdek s hogy ebben a kérdésben Benes érdekei sokban egyeznek az antantéval is. Mi is igen jól tudjuk, miért késlelteti Benes a szovjetáliámok elismertetését s hogy a magyar mumussal armyira-arnennyire még mindig lehet izgatni a kedélyeket — Pariéiban is. De mindez mégsem elegendő ia politikai autonómia teljes elkendőzéséhez. A kiutat ehhez másfelől keresik. Szlovenszkón és Ruszinszkó- ban az autouoni isták eddigi roll amcsapa tanaik cnfenteribíjéit, ahogy kereskedelmi jass nyelven mondani szokás, már készre csinálta Prága. Ezeknél beállott, hogy ugymomdjam, a politikai kérődzés időszaka. Acti labores jiu- cundi. Munka után édes a nyugalom. Pihennek, tán mert kénytelenek vele. Erről a csapatról egyelőre nyugodtan, mondhat ja el Prága: Keleten minden csendes. A diszciplína, mely ehhez a nagy megrendez abályozá shoz vezetett, közismert. Szószapo- ritás volna újból közelebbről is szóliaui róla. Ezentúl már az autonómia tartalma kerül majd pergőtűz alá. De a diktátum formájában c árható autonómiának a ruszinok sem fognak öröm tüzet gyújthatni. Ezt különben már ők maguk is érzik- S az óvatos Prága már jóé lőre siet a mentegetőzéssel, hogy hát azért nem ad- 1 at többet, mert az autonómiát a magyarok is akarják. De ruszin testvéreink is mát* régóta nyitott szemmel figyelik a fejleményeket s nekik se talány: hol itt a puuctura saüens? Őket az ilyesmi ma már nem zavarja. Mi magyarok, kiket ezeréves történelmi múlt köt a ruszinokhoz, mikor nyíltan emelünk szót az .autonómia mellett, csak történeti és természeladita jogunkkal élünk, mert nyilvánvaló, hogy Ruszinszkó autonómiájának ' zaikadatlan halogatásával senyved a mi jogos érdekünk i«. Mi az autonómiáért a tét Briantf és Óramű eszmecseréié nem hozott enyhülést az olasz "francia feszültségben Curiius német külügyminiszter barátságos és eredményes tanácskozásai Brianddal és Zaleskivel — A Páneurópa-memorandumot csak szerény kezdetnek tekintik — Magyar kérdések a népszövetség napirendién Genf, május 14. A népszövetségi tanács tagva! a maga egészében diplomáciai vita tárgyájai között a- formális ülés keretein kívül nagy- ion tosságu tanácskozások folynak, amelyek az európai helyzetnek e pillanatban legsarka- íatosabb kérdései körül mozognak. A Briand- Grandi eszmecserében az olasz-tf randa viszony dominált, inig a Curtius-Briand közötti megbeszéléseken e kérdésen túlmenően általános európai vonatkozások vitték a vezérszólamot. A külügyminiszterek találkozásainak sorában említést és figyelmet érdemel i Ciwtim.rés Zaleski lengyel kü^gymkmsrper beszélgetése, aímehjnek tárgya főképpen a kisebbség kérdés rendezését foglalta magiban. Végül a diplomáciai reggeliken s az egyébb hivatalos és nem hivatalos tanácskozásokon Briand Páneurópa-memoranduma is a maga megillető helyére kerül, ha egyelőre nem is tulajdonítanak olyan jelentőséget neki, mini amilyet a nagyhangú kezdés igén. Magyar szempontból a tárgyalások két mozzanata bir különösebb fontossággal. A népszövetségi tanács napirendjének egyik pontja a kisajátított magyar vasúti vállal ad ok ágyé volt. Ezenkívül, pedig Grandi olasz külügyminiszternek és Marinkovies jugoszláv kül- ügym inisztemek a fiumei kikötő kérdésében folytatott eszmecseréje súrolta a magyar érdekeket. Genf, május 14. A népszövetségi tanács ülésezésének második napján a tanácstagok nagyhorderejű kérdéseket vitattak meg, ezek legnagyobb részét természetesen a napirenden és az üléstermen kívül. Curtius német és Zaleski lengyel külügyminiszter egy órát igénybevevő megbeszélésükön a felső sziléziai német kisebbség rendkívül nehéz kérdéseivel foglalkoztak és abban állapodtak meg, hogy a problémával ebben az ülésszakban nem fogják foglalkoztatni a népszövetségi tanácsot. Egy a napokban publikált lengyel dekrétum a német kj sebbségek képivselőiben azt a reményt kelti, hogy a lengyel kormánynak komoly szándéka a kisebbségek követeléseinek békés és méltányos mérlegelése. Egyelőre tehát várakozó álláspontra helyezkednek, de ha a dekrétumhoz fűzött remény illuzórikusnak bizonyulna, akkor isimét a népszövetségihez fordulnak orvoslásért. A Saar-kérdés A Briand francia külügyminiszter és Ourtius német külügyminiszter közötti tárgyalás a?, előrelátott irányban zajlott le. Utána mind a fogán harcolunk és ezt senki se tagadhatja meg tőlünk. Aki más beállítást ad önvédelmi harcunknak. politikai bóditókát kotyvaszt. De mi belelátunk e bo szorkányikon yhába. két külügyminiszter egyező tartalmú nyilatkozatot adott a sajtónak, közölve, hogy a megbeszélések teljesen Stresem/mn szellemében folytaik le. Középpontjukban a Saar-kérdés állott, amely a párisi tárgyalások után nem haladt abban az irányban, amelyet Németország, különösen pedig a Saar-vidék lakossága joggal elvárhatott. A mostani tanácskozások a jelek szerint újabb impulzust fognak adni a Saar-kérdés megfelelő intézésére és remélhető, hogy az erre vonatkozó tárgyalások olyan gyors tempóban fognak lezajlani, hogy eredményüket már szeptemberben a népszövetség plénuma elé i terjeszthetik. Hogy az úgynevezett vasút védő csapatokat már időközben végérvényesen visszavonják, az ezek után miagától értetődik és ez ellen maga Briand sem emelt szót. Ugyanez áll a június 30-i)ki kiürítési határidőre, amelyet a francia külügyminiszter mostani álláspontja szintén nem tett kétség tárgyává. Európa gazdasági egyttniüködésének briandi koncepciója, amely természetesen szintén közeitől érdekli Németországot, szóbak érült a két külügyminiszter megbeszélésén, anélkül azonban, hogy a részletek megvitatásába bocsátkoztak volna. A Briand-memorandum Briand koncepciója, amely egyébként most már nagy vonalaiban a nyilvánosság elé került, átvonul a népszövetségi tanácstagok tárgyalási anyagán. Rövid bevezetés után a memorandum'kérdéseket intéz az európai kormányokhoz, gondosan elkerülve minden politikai vonatkozást. Az emlékirat majdnem teljes egészében a gazdasági kérdések területén mozog és ott is kissé bátortalanul. A briandi terv legkiemelkedőbb mozzanatai: a nemzetközi pénz, amely a francia külügyminiszter elgondolásában egyelőre csak a vasutforgalmat és a nemzetközi fizetések egységét szolgálná. Egy másik nóvum az európai útlevél lenne, egybekötve a vízumok teljes megszüntetésével. Nem nagy vívmánynak számit ez, és Briand nem is az európai útlevél tényleges, gyakorlati értékében látja a jelentőségét, hanem az „európai polgár*' fogalmának megalapításában, ebben a nagyon is ideológiai mozzanatban, amelynek hivatása lenne, hogy a német, francia, angol Stb. állampolgárnak azt a fölemelő tudatot adja, hogy ő j is tagja egy nagyobb családnak: Európának. í Az olasz-francia viszony és Jugoszlávia Paris, május 14. A párisi sajtó genfi tudósitói a Briand—Curtius- és a Briand—Grandi- összejövetelről irva, azt az értesülésüket köz-1 ük, hogy péntekig, amikor a népszövetségi tanács befejezi ülésezését, az olasz és a francia külügyminiszter még egyszer módját fogja ejteni az eszmecserének. Géniben vetik meg az alapját a további tárgyalásoknak, melyek a francia—olasz viszonyt nem csupán a flotta- kérdés szempontjából, hanem összes problémáivá fogják tenni. Műit év októbere óta nem folyt ezekben a kérdésekben diplomáciai dis- kusszió. Maga az a tény tehát, hogy a régebben elejtett fonalat ismét fölveszik, más hiján, egyetlen pozitiv eredménye a két külügyminiszter tanácskozásainak. Az olasz—francia feszültség egy árnyalattal sem vált enyhébbé, az ellentét továbbra is meg-, maradt s mig olasz részről ragaszkodnak a flottakérdésnek Franciaországhoz viszonyított paritásos rendezéséhez, addig francia részről ezen a téren semmi engedékenységre nem mutatkozik hajlandóság. A Marínban Sauerwedn fejti ki véleményét és azt írja, hogy jóakarattal és türelemmel békés baráti viszonyt lehet a két szomszédállam között létesíteni, amelyet egy uj barátsági szerződéssel pecsételnének meg. Ennek egyik előföltétele, hogy Franciaország mitse változtasson Jugoszláviához való kapcsolatán. A Jugoszláviára való célzással más francia lapok is behatóan foglalkoznak és Grandi olasz külügyminiszter beszédének erre vonatkozó részét .megkontrázni igyekeznek azzal a kívánságukkal, hogy a francia—jugoszláv barátságot nem szabad föláldozni. — A Volonté igy ir: „Franciaország elhagyta ugyan az a.lliansz- egyensuly klasszikus politikáját, de ez nem jelenti azt, hogy szakított volna azzal a rendszerrel, amelynek főpillére a kisantant és Lengyelország baráti támogatása. Ez a rendszer minden izében defenzív jellegű és éppen ezért Franciaországnak eszeágában sincs, hogy föladja. Szükségesnek tartja fönntartását a béke és a békeszerződések által megállapított territoriális változtatások épsége érdekében. Paris, május 14. A francia sajtó újból visszatér Briand, Henderson és Grandi genfi diplomáciai reggelijére és megállapítja., hogy az olasz—francia feszültség remélt enyhülése nem következett he. Annál barátságosabban komemntálja. a párisi sajtó Briandnak Curtius dr. német külügyminiszterrel folytatott pour partéját. A sajtó vélekedése szerint a német külügyminiszter kétségtelen bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy változatlanul tovább folytatja Stresemann bé- kiilékeny politikáját. A megbeszélés Stre&e- mann szellemében folyt le és a megállapodások is magukon viselték a béke és a. barátság szellemének kétségtelen jeleit. Grandi és Marinkovies tanácskozása Finnéről Genf, május 14. Hétfőn este Grandi és Ma- rinkovics közt másfélórás tanácskozás volt, amelynek során beavatottak szerint a fiumei magyar szabadkikötő kérdése is szóba került. Hir szerint Grandi különböző engedményeket kért Marinkovicstól a Fiúméba irányuló magyar exportkereskedeleni számára. Elsősorban kedvezményes jugoszláv árutarifáról van szó. Genf, május 14. A népszövetségi tanács tegnapi ülésén a kisajátított magyar vasúti vállalatok kérdése került szóba. Elhatározták, hogy a szóbanforgó négy vasúti vállalat panaszának megvitatását elnapolják, miután az érdekelt felek közt egyezkedő tárgyalások folynak.
