Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-14 / 109. (2330.) szám

%. ■ wa! uAatna!: f 2 ehfal

^ ®^* (2330) szám » SSOrdct i 1930 május 14

— m—i iK0m 'ma'*jk^j^nwwuiMMammmmmmt0eamaxmirnn*x*mmimmmmm^*tin^mmmmtimmmmm^mmmmm»mmmmimi,*mi**mM"e»"^ b—wns^rr-M^ns^wnssgs^■uw—ihí—■■miiir-yniliwflWin».,..«uM■ ■—■■— * 1 l, r,IMI|ll>11 '*^,aa4Manwaiiii»iiwÍMinwwwwaaawaa—wawriiw111111 ujtr-^uw—r,\--.z i¥mwliáM/nn*3Hnmwm*

Előfizetési ár; évente 300, félévre ISO, negyed- A * „icrincvlrrti olUnvAli nArtnls Szerkesztőség: Prága 1U Panská ulice 12.

évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, **• SZLOZ)Q7lSZKOl CS rilSZlTlSZKOl CLLCnZCKl OCU ÍOrC 51, emelet — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal;

félévre 226, negyedévre 114, havonta 3S Kt Főszerkesztő- Politikai napilapja Feíe{ős sseríces&tő Píi*a lU Pa"ská B"c® 1 z 1,1 emelet

Ejryes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2,-Kö. roszerkLSZtO. r r r reietOS SZeCkeSRtO- Telefon: 34184,

Képes Melléklet ára havonként 2.50 Kt DZURANYi LÁSZLÓ FOR6A CH GÉZA SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRAHfl

SrSa: 70N0RI IRKCS

Prága, május 13.

Második évtizedbe (hajló kisebbségi életünk alatt a miniszteri Ígéretek és kormányigére- tek értőkének kiszámítását nagyon jól megtanultuk. A beváltatlan s a századrészben beváltott Ígéretekkel vaskos köteteket tölthet- nénk meg s épp ezért egy rövid cikkben nem

i.s próbáljuk azok teljes felsorolását, csupán néhány klasszikus ' eseten illusztráljuk az igéretteljesitésszámitás alaipelveit s azokat a közelmúltban elhangzott újabb két miniszteri Ígéretre alkalmazzuk és a teljesítés matematikai reményét kiszámítjuk.

1,921 késő őszén pártjaink törvényhozói Kenéssel — akkor miniszterelnök volt — abban állapodtak meg, begy a minisztériumok az elbocsátott magyar nemzetiségű közalkalmazottak ügyét az egyénenként kiadott Írásbeli és Beneshez címzett s beküldött kérelmek alapján egyénenként elbírálják és akit nem vehetnek vissza, annak nyugdijat vagy végkielégítést adnak. December közepére négyezernél több elbocsátott kérvénye futott be a miniszterelnökségre s december végére négyezernél több levél vitte a minisztériumok határozatát: a kérelem nem teljesíthető.

Ugyanabban az időben kezdődött a földreform végrehajtása, ami napjainkban befejezéséihez közeledi k. A magyar f öl d,írnunk ások, törpebirtokosok és kisgazdák küldöttségeinek százai vándoroltak a földhivatal prágai központjához és a kerületi fiókjaihoz. A nemzetgyűlési, községi, járási, megyei, később országos képviselőtestületi /választások előtt az agrárpárt -tucatszámra küldte szét korteseit azzal az utasítással, hogy az Ígéretekkel ne takarékoskodjanak. Ilyenkor a földihivatal vezető tényezőinek ajka is mézédes ígéreteket csurgatott. Az eredmény néhány haszonbér- let, egy pár legelőszövetkezet oly területeken, amelyek a telepesigénylőknek nem kellettek, Ujjainkon megszámlálhatjuk ama föld hektárjait, amelyek a földreform után magyar nemzetiségű kisigénylők örök tulajdonába jutottak.

A református egyház alkotmánytörvényeinek megerősítését kilátásba helyező s különböző pártállásu iskolaügyi miniszterele, belügyminiszterek és miniszterelnökök szájából egyértelmüleg elhangzott ígéretek ma is beváltatlanok s ha a minit nyáron ezen a helyen nem tesszük szóvá ezt a kérdést, a református ügyek kormánybiztosa talán máig sem állapítja meg, hogy az egyházi törvények csehszlovák fordítása hibás, pedig a amit év augusztusáig lefolyt másfél év a magyar-szlovák nyelvet tökéletesen beszélő kormánybiztos urnák elég lett volna arra is, hogy egy kis jóakarattal maga kijavítsa azokat a fordítási hibákat.

..Az állampolgársági kérelmeket ezentúl i feltétlen jóindulattal fogjuk elintézni*'4 — a! belügyminiszternek az állami költségvetés bi-! zottsági tárgyalása során elhangzott eme szár- j nyas igéit az ellenzéki sajtó is nagy megnyug-j vassal röpítette világnak: a belügyminiszter í a mi emberünk, szlövenszkói, tudja, hogy ml I fáj nekünk. A valóság pedig az, hogy alig né-1 hány hét múltán a helügyminisztérium kere-j ken megtagadta egy oly biró-özvegy állaunpoi- ! gárságáuak elismerését, kinek férje 19191 őszén a szolgálati esküt letette, vagyis cseh- j szlovák hivatalnok s így az 1920. évi 236. sz. j törvény első paragrafusa negyedik bekezdő- i se szerint a törvény erejénél fogva csehszlovák állampolgár volt. Ez tehát a nagy lián-; gon beígért „feltétlen jóindulat44.

Ez a néhány példa is elég nekünk, hogy! a/. ígéretek teljesítésé számításának szabá- i Jvait felállíthassuk. Mellékes, hogy az ígéret: választási időben a söröshordó tetejéről beszélő kormánykortes szájából, avagy valamely, prágai minisztérium kék vagy vörös szalonja-! bán hangzott el. Az ígéret négyötöd részét vond le, a megmaradó egyötödből vonj köb- gvököt, azt osszad tiz részre s a tíz tized egyike lesz az eredmény: a teljesítés. Ez azonban i a jobbik eset. A rosszabb és sokkal gyakrabHettáerson kinetltésívei folynak a 'tanácskozások, amelyeknek, kRütaü pesssimSsttikusan ítélik stes — Massoifnl feüSnden éleskensu tsesiiós rendkívül megnehezítette a francia-olasz viszony ssabilyozSsát

Géni, május 13. A népszövetségi tanács ülésének napirendje nem rejt magában érdekesebb pontokat, ellenben annál nagyobb figyelmet fordít a diplomácia és a közvélemény a kuiisszamiögötti tárgyalásokra, amelyek Kender són közveti lésével Briand és Grandi között folynak az olasz-francia viszony szabályozása kérdésében. A tárgyalás atmoszféráját már Grandi beszéde is meglehetősen kiélezte,

Mussolini vasárnapi megnyilatkozása azonban még inkább felsőimre juttatta a francia és olasz álláspont közötti ellentétet.

A tárgyalás légköre tehát éppenséggel neon mondható nyugodínak, és az a pesszimizmus, ‘ amely Mussolini beszéde után megnyilatkozott, nem látszik egészen jogosulatlannak.

A dacé toscanai inspekciós körútja során Livomót is érintette, s ott hangzott el az a fontos megnyilatkozás, amely erős kihatással van a tengeri fegj^verkezés kérdésében folyó olasz-francia megbeszélésre.

A duce talán még sohasem használt ilyen éles és határozott hangot és az olasz érdekek védelmében • felemelt és meglendített ököl talán sohasem nyúlt át ilyen fenyegetően Itália határain.

Mussolini a népguülést fanatizáló temperamentummal mutatott rá arra a fejlődéire, melyet az olasz nép a fasiszta uralom alatt megtett és amelynek kiinduló pontja az osztrák-magyar ,monarchia összeomlása volt.

„Az ól a sz népn ek a nemzeti n agyság és dicsőség felé való menetelésében — mondotta — van valami sors által determinált, valami meglepetésszerii hirtelenség és kikerülhetetileinség.“ Kifejtette, hogy a| fasiszta rezsim nyolc esztendeje után az olasz nemzet immáron nem elégedhetik meg az egyszerű jóléttel, hanem követelnie kell presztízsének méltánylását és az olasz nép megérdemelt helyét ezen a földön. „itt, a mi tengerünk mellett, ahol munkásaink serényen ácsolják az uj hadihajókat, mondom nektek és a határontuli kormány oknak is, hogy bennünket nem csábit a kalandvágy, de ha valaki a mi független,ségünfcet és jövőnket fenyegetné, akkor ez a valaki nem tudja, milyen hevületbe tudom én hozni az olasz nép lelkét.4*' A tömeg ezekre a szavaikra leírhatatlan lelkes éljenzésbe tört ki és perceken át zúgott a hódoló kiáltás: ..Duce, Duoe!“

Mussolini azután így folytatta:

„Ebben az esetben az egész népet, aggastyánokat. gyermekeket, parasztokat és munkásokat, fegyvereseket és fegyverteleneket egyetlen tömeggé, egyetlen izzó

ágyúgolyóvá kovács ölnék, amelyet ki röpítenénk az ellenség felé.

Livornóiak! A fi jövő tök és gazdagságtok ez a tenger. Kinek van joga a nagyszerű olasz tengerihez ?“

A tömeg mint egy ember kiáltotta a választ: „Nekünk, duce, nekünk!“

Az olasz sajtó, amely tejles terjedelmében regisztrálja a duce nagyjelentőségű megnyilatkozását, kommentárjaiban nem is titkolja, hogy

a harcias szavak éle Franci a ország felé van irányitva.

Paris sajtója és közvéleménye feltűnő idegességgel reagál Mussolini vasárun; beszédére, mint ameig kevéssS örvendetes' nyü-á-' nya a népszövetségi tanács ülésének és a franci a-ola s.z tárgyalásofon ak.

Livorno párisi visszhangja

Paris, május 13. A francia lapok nagy többsége azon a véleményen van, hogy Mussolininak és külügyminiszterének kijelentései eleve eredménytelenségre Ítélték a francia— olasz közvetlen tárgyalásokat. A lapok egy- i hangulag közük azt az értesítést, hogy Ken- ■ dersonnak genfi reggelijén Briand megkezdte az eszmecserét Grandival, de még nem jutót- ■ tak el odáig, hogy bevezessék a gyakorlati j hasznú tárgyalásokat. Mussolini fenyegető be-! szádét egyébként a baloldali sajtó is aggasz- j tónak találja és maga Hervé, a francia nem- i zet-i szocialisták vezetője is azt a szívélyes ta-! nácsot adja a nagy olasz államférfiunak, j hogy valamivel halkabbra fogja a hangját: | Pino, pianissimo. Billiet szenátor az Avenir hasábjain úgy vélekedik, hogy a további halogató politikának nincs értelme,

elérkezett az ideje, hogy okos szót váltsanak Olaszországgal, különben az olaszok azt hihetik, hogy Franciaország fél tőlük.

A Tardieu-kormány államtitkárának, Lan- tíern&k a lapja, a L‘Hőmmé Liver azt írja, hogy Mussolini rendes szokásához híven pár hanggal magasabban kezdte áriáját. A dúcénak be kell látnia, hogy Corsicára és Tunis- ra való igénye Franciaországban legfeljebb egy mosolyt válthat ki. Figyelmébe ajánlja Mussolininak a felfuvalkodott békáról szóló tanulságos mesét.

A gazdasági tanács haldoklása

Genf, május 13. Á népszövetségi tanács ülésén lényegesebb esemény nem történt. A tegnapi ülés végén Curlius dr. német külügyminiszter a gazdasági tanács összehívásának kérdéséről, referált s előterjesztésére a tanács vita nélkül elhatározta, hogy a gazdasági tanács összehívását bizonytalan időre elhalasztják. Népszövetségi körökben úgy tudják, hogy a gazdasági tanács legkorábban ez év végén, vagy a jövő év elején ül össze.

ha egyáltalában fennmarad ez a népszövetségi szerv, mert ma már arról is szó van. hogy feloszlatják.

Megállapodás történt arra nézve is, hogy a népszövetség legközelebbi ülését szeptember

10-re hívjak egybe, a gyűlés napirendjét pedig május 20-ig megküldik a kormányoknak.

Irtani és {írattál bizalmas tárgyalásai

Genf, május 13. A népszövetségi tanács ülése jelentőségében messze eltörpül azon tárgyalások mellett, amelyeket a három külügyminiszter, Briand, Grandi és Henderson folytat és amelyeknek alakulása kétségtelenül nagy befolyást fog gyakorolni a népszövetség politikájára. Briand és Grandi első hivatalos találkozását Henderson mai reggelijére tűzték ki, de nyilt titok, hogy a megbeszélések már előzőleg kezdetüket vették egyéb okon kívül azért Í3, mert a tárgyalások megindítását a nyilvánosság kirekesztésével rendezték. Később kitűnt, hogy ez a feltevés megfelel a valóságnak, amennyiben

az olasz és a francia külügyminiszter délelőtt ti® órakor megjelent a népszövetség titkári hivatalában, különszobáha vonultak vissza, ahol órákon át folyt a megbeszélés. Utána Briand-t kérdésekkel ostromolták, melyekre kijelentette, hogy az eszmecsere elsősorban a francia—olasz flottakérdést és általában a francia—olasz viszonyt ölelte fel. A tárgyalásra került kérdések természetében rejlik, hogy rövid idő alatt nem intézhetők el s

az a negy-öt nap, amelyet a népszövetségi tanács tagjai Genfiben töltenek, korántsem elegendő a szőnyegre került nagy fontosságú problémák maradéktalan ^tárgyalására. Londoni és párisi értesülések arról adnak számot, hogy a két külügyminiszter genfi tanácskozásán máris fontos események történtek, ezzel szemben

az olasz hírforrások az eddigi megbeszélésnek nem tulajdonítanak túlzott jelentőséget s a genfi híradások hozzáfűzik, hogy a londoni konferencia és az olasz álláspont uj körvonalazása után Franiaország aligha rögtönözhet olyan választ, amely teret adhatna a további tárgyalásoknak. Olasz részről is elismerik, hogy a tárgyalási anyag nagy nehézségeket rejt magában, amelyeknek javarésze technikai természetű, már csak ezért is íehetetlen, hogy a négy-öt napig tartó genfi ülésezés ideje alatt a problémák egész komplexumát feldolgozzák.

Genf, május 13. A népszövetségi tanács mai ülését délután félkét órára tűzték ki. Ezt megelőzően Briand, Grandi és Henderson egy órán át tartó megbeszélésre ültek össze, majd abban állapodtak meg, hogy később mint Briand dinerjének vendégei folytatják a tanácskozást. A tanácsülés napirendjén ismét csupán adminisztratív jellegű pontok szerepeltek, amelyek különösebb politikai érdekességgel nem bírnak.

bán előadódó eredmény úgy számítható lei, hogy az ígérethez öt-hat évet hozzáadunk, — ez a teljesítésre való várakozás reményteljes ideje — az összeget nullával megszorozzuk s a kapott szorzat: a nulla — az eredmény.

Nem kívánok idegen toliakkal ékeskedni, | ezért he kell vallanom, hogy ezeket a modern i számtani kettős tételeket nem én találtam ki; j rájött azokra mindenki, aki kénytelen- kel let-1

len bármit is kért a kormáiiyitól.

Viszont a magas kormány rájött arra, hogy ezt a nem is felsőm a tematikai számítást úgyszólván minden hatandó kiismerte már, ezért az ígéretek rendszerén is változtatni kellett, így jött létre a hatá ri dó ígéret.

Ennek jellemző sajátossága az, hogy az ígéretet tevő talán a nagyobb nyomaték kedvéért a teljesítést határidőköz köti: „Majd

ősszel44, „majd félév múlva44, „majd a jövő nyáron44.

A kormány a terménytőzsdéken, a határidő- üzleteket megtiltotta, ellenben mostanában a miniszteri ha táridői géretek piacán nagy a kínálat.

A múlt heiek politikai eseményeiből csak két ilyen határidő-igére tét kívánok elemezni.

Az akut munkanélküliségben szenvedő sze/