Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-06 / 80. (2301.) szám

8

^X^<MÁ\a<AaRH1RIsAP

1990 iupr&k 9, va&áraap.

Mágnások Itta: Scűőpflin Aladár

Fulgor kollegáimin-ak, akinek elmés cikkeit érd-eddód'éssel olyasain a P. M. H.-ibain, teljesen igaza van, amikor túlzottnak minősíti múltkori cikkében azt a szenzációs formát és terjedelmet, melyet a budapesti lapok az utóbbi időkben beírni mágnást váltó- és kifizetetten számla-ügyeknek szenteltek. Az embereknek s különösen a magyar embereknek sokkal komolyabb és okosabb dolguk van, mint bogy ilyen botrányügyeknek nagy je- leuiőségét tiulajdomitsamak. A munkanélküliek, kittnek száma nőttön nő, tüntetnek a parlament előtt, a csongrádi kubikusok jaj- kiáltása elballatszik a minisztériumokba is, ahol nem szeretnek jajkiáltásokat hallani, a mezőgazda terményeinek ára nem fedezi az előállítási költségeket, mindennap akad egykét nagy csőd vagy kényszeregyezség az iparban és kereskedelemben, majd mindennap öngyilkossággal súlyosbítva, tele kellene imom a cikkeimet, ha fel akarnám sorolni az összes bajokat, amik a magyar embert szorongatják. Marcomi telefonon, beszél Ausztráliával és az olasz partokról meggyujtja egy gombnyomással a sidney-i kiállítás lámpáit, mindenütt görcsösen küzd. a tudományos elme valami nagy uj eszméért, az egész világ úgy érzi, mintha már nem a szilárd földön élne, hanem egy óceáni hajó®, amely megad)ja a teljes biztonságot 99 százalékig, de az az egy százalék katasztrófa-lehetőség mégis csak nyugtalanít Az öreg emberek nem tudják, hogy tájékozódjanak ebben az aj világban, a fiatalokban egyelőre zavarosan forromganak az uj eszmék s nem tudni, mi szakad ki gomolygásufcbóL Egy állandó tengerreogés állapotában élünk és én ilyenkor törődjek azzal, hogy a gróf ur kilencszáz- ezer vagy egy millió ára váltót irt-e alá a báró urnák és nri szerepe volt ebiben Lia, Ria vary Kía őnagyságának?

Valóban, ha a magyar határon túli magyarok a könnyű fajsúlyú lapok köziemén y>eáíbŐl akarnák megkonstruálni a magyarországi élet és az aktuális magyar lelkiáll apot képét, nem csodálnám, ha elkedvetlenednének. De ha kicsit komolyabban utána néznek a dolgoknak, észre kell vénülök, hogy ez a kép hamis. Csak meg feefl némi a komolyabb lapokat, erekből mind-járt láthatják, hogy mi is, itt a gyepűn innen, megkomolyodhink, uj problémáikkal küzködünk, hogy a tudomány munskáfjában nehéz és lelkiismeretes munka folyik, az ifjúság jobb rész© vergődve töri a főijét a magyar probléma pj megoldási mód'jam, hogy itt az emberek lehoigasztott fejjel, gondoktól és gondolatoktól gyötörtem járnak. Egy vékony réteg alatt, amely csak az élvezéssel törődik s amely mindjobban vékonyodik, ott van a ikftadők, gondolkodók és szenvedők tömege, ott van a jelen nyomorának és a jövő bizonytalanságának ijesztő érzése s ebből az általános nyugtalanságból aj idők uj dalainak ritmusai kezdenek ki- zengeni

Még az sem olyan egészen léhaság, hogy újabban néhány botrányos mágnás-ügy olyan nagy érdeklődést keltett. Hetvenöt százaléka ennek az érdeklődésnek csakugyan pletyka- érdeklődés. A középosztály javíthatatlan sznobizmusa érdekesnek tüntet fel minden mágnás-ügyet. A középosztály félig tudatalatti irigykedése örül, ha ezek a mágnás- ügyek mennél botrányosabbak. D© ez alatt a valójában alantas rendű érdeklődés alatt van vagy huszonöt százalék komolyabb elem is. Néhány kirivő eset a gondolkodó számára is ad egy kis anyagot, mert felveti egy számra jelentéktelen, de vagyonira és ebből folyó hatalommá mégis nagyon jelentős társadalmi osztály, a mágnáeosztály kérdését.

Valamikor ez az osztály döntő szerepet játszott a magyar életben. Széchenyiek, Wes- selényiek, Eötvösök, Kemény Zsigmondok, Jósikák kerültek ki belőle. Akkor a mágnás képviselte a haladás, az európaiasodás princípiumát. Később, a kiegyezés után igen nagy hatalmat gyakorolt a közélet felett, de szellemében megváltozott, és pedig ad pejus, súlyos akadálya lett a progresszív társadalmi fejlődésnek s nagy latifundiumaival egyre nyomasztóbb gátja a falusi nép terjeszkedésének. A háború után teljesen megváltozott helyzetbe került. Vagyona nagy részét az uj impériumák an ti-arisztokrata földbirtok-politikája elvette. Királyi hatalom, mely természetes protektora volt, nincs többé. A közéletiéi részint kiszorult, részint duzzogva visszavonult, — azért, bogy a politikai élet- l)/>n ma is nagy szerepet visz néhány gróf és báró, nem kell engedni az optikai csalódásnak: a mai magyar közéletet összeb a són Írtba lattanul kevésbé dirigálja a mágnás-érdek,

mint a háború előtt. A társadalmi életben alig venni észre mágnásokat, mert vagy visz- szavonulva élnek gazdaságaikban, vagy a Nemzeti Kaszinó és a bár között osztják meg társadalmi szereplésüket. Valamikor a Nemzeti Színház (hogy csak egy példát említsek) a Nemzeti Kaszinó kívánságaival a legkomolyabban számolni volt kénytelen. Ma csak egészen ritka esetben látni mágnást a szí niháaban. A. mágnásság jelentősége minden téren nagyon megcsappant.

De jelentősége azért maradt. A főúri vagyon egy ilyen szegény országban még mindig nyomós tényező. A főúri név egy ilyen arisztokratikusan beidegzett társadalomban még mindig prominenciát jelent. De már minden ajkon ott a kérdés: mi jogosultsága van ennek a tagadhatatlanul meglevő befolyásnak??. Az emberekben kezd nagyon is elharapózni az a rossz szokás, hogy a hatalom gyakorlójának első soriban a hatalomra való kvalifikáltságát nézik. Egy-két fiatal arisztokrata hírlapi nyilatkozatából azt kell következtetni, hogy a mágnáskörökön belül

is vau egy rész, amely az ilyen kérdéseket

kényelmetlennek érzi, mert nem tagadhatja jogosultságukat A közrendü polgárnak pedig benne vau a fejében, hogy egy-két idősebb kiváló főurat leszámítva alig látni mágnást ott, ahol a magyar életért komolyan kell dolgozni, hogy a tudomány iránt akár mint mivelői, akár mint érdeklődő támogatói, teljes közömbösséget tanúsítanak, hogy a képzőművészet vásárlói között a legritkábban találunk mágnásokat és ágy tovább. Az ilyen észrevevés aztán könnyen indít el olyasféle gondolatsorokat, hogy van-e jogosultsága az ilyen, terméketlen réteg kedvezményezett helyzetének és hogy érdemes-e ilyen réteget mesterségesen konzerválni. Tessék figyelni: az olyan magákban véve jelentéktelen botrány-ügyek, mint amilyenek a közelmúlt napokban adódtak, nemcsak szeget ütöttek a gondolkodó emberek fejébe, hanem felvetettek egy konkrét kérdést is: a hitbizományok kérdését. Ez a kérdés csöndben, de folyton érik és egyszer meglepetésszerűen meg fog érni. Legfőbb érlelője pedig maga a mágnások inai magatartása lesz. Minden mágnás- botrány egy-egy kalapácsütés a magyar arisztokrácia hajdani hatalmának, befolyásának és tekintélyének koporsószőgére.

A MI LAPUNK JUBILEUMA

Schercr Lajosnak

Irta: GYŐRY DEZSŐ

Abból az alkalomból, hogy az itteni magyar ifjúság most ünnepli kilenc esztendeig egyetlen magyar ifjúsági lapunk fennállásának de- oenmumát, Jegyen szabad egy pár szerény sorral hozzájárulnom ebhez & kedves megern- lékeaéshea.

Féliretoiom a leveleket, kéziratokat, verspróbáikat és néveielen epistolákat, amiknek átnézésével reggeli s®erkes®tőségi munkám keszdődák s a tavaszi napfényből vakító ablaknál vóeszaálmodom eat a tia esztendőt: a fiatalságomat, A Mi Lapunk hőskorát, Lajos bátyánk édetének legnehezebb, legmegpróbá- lóbb, de legmaradandöbb emlékű évtizedét

Három esemény magaslük ki e pillanatban * ecfc harcot takaró múlt fehér s&emiedője alóL Tisztán látom a vonásokat.

A kezdet kezdetén, amikor találtkoctunk. A Mi Lapunk indult. Valami cserkészszövetsé- gi gyűlés vök. Együtt ültünk a losonci gimnázium rajztermének katedráján és Te, Lajos bátyám, a férfi euigom realitásával, én a húszéves hév oterteleu dobogásával követeltük a jövőt. Szép, romantikus idő volt. Nekem is, Neked is. Mindenkinek, aki jelen Volt. fis tán azoknak is, akik nem voltak jóién. Az áttörök erélye és elszántsága égett a lelkekben. Mintha tegnap lett volna . , csak ez a mára virradó éjszaka volt hosz- szu és nehéz álmokkal terhes . . .

Ennek a fénynek az árnyéka egy egész személyes árnyék, nem is Játszott soká. Tán csak pletyka volt az egész. Az idő tengerében ki látja meg a fuldoklók arcán, mitől nedves az arcúik: tengerviztől-e, vagy könnytől? Nem fontos, csak épp megemlítem. Azt mondták, hogy Te haragszol rám, meg régi kedves segédtisztedre, a Darkó Pistára. Haragszol, mert irkáiunk és nem végezzük az egyetemet, ynem is lesz belőlük diplóma nélkül semmi.4 Mondom, lehet, nem is mentád. Csak nekünk mondták igy. Tán az találta ki aki mondta. Lényegtelen. Ha el is hinném, hogy mondtad, tudom, hogy nem gondoltad rosszall és különben is, kedves Lajos bátyám, — no de enre majd még visszatérek . . .

A másik: Gom/basaőg. Mint kálencórad fe- nyőtáboritüz, lángolt föl egy uj gárda uj hite a szilicei fensik mogyoróbokrai alatt, a Sa- jó-parton, a Fekete forrás jéghideg patakocskája mellett. Nem volt semmi, semmi kivetni való a vágyakban s ha a szavak iitt-ott nem úgy mondtak ki mindent, ahogy a szív gondolta, az csak a lírai korszak édes sajátsága volt. Losonci fiaiddal, míntaosapaiod- dal, magad verte sátradban Te voltál köztünk a felnőtt generáció és szerettél és szerettünk.

Az árnyék itt hosszabbra vetődött: idegen kezek ofcvetetlenkiedése akaszkodolt bele a természet ölén élők tiszta, egyenes, becsületes makulátlanságába. Mert szeretted a fiatalokat, az erdőt, a hegyeket, a nyári éjszakák tisztító tábori csöndjét, a vadon életet, ezért a látogatásért meghurcoltak és létérdekeid- <ben támadtak meg. Mikor kenyeredre törtek, a vádiak közt ott szerepelt, hogy meglátogattad a goirnbaszögi tábort. Egy hete alig •van, hogy arra utaztam. Homlokom odaszo- ritotibam a vonat ablakához s a völgyzárók al- maíasorát követve, a jogényeglóda mögött

• rátapasztottam szemem a régi, kedves képre: a tábor helyére. Ködös, nedves nap volt. Minden csupa árnyék Csak az emlék égett, csak az emlék ragyogott Ilyen az élet

A harmadik: ez a tavasz. A Te lapod, A Mi Lapunk: a mi lapunk jubileuma. Nemrégiben olvastam, hogy valami gyűlésen tá- ‘biztad az ott jelenlevőkre azt a kérésedet, hogy ettől a laptól, mely életed legszebb miunkája, generációkat nevelő eredménye, több ország léLek-emherei ©lőtt elismert ée megbecsült ifjúsági fórum ée amelyik <— mini most káderül —• tíz éves jubileumra készül, ne vonják meg a hivatalos jelleget a magyar (Berkésqpaawncsuokok és cserkészcsapatok. Igazad volt Aztán elutaztál, mert rossz arra a von átjárás, tudom. A kérésed ed óadták. De távollétedbeu elvetették. Nem akartam tanai a szememnek.

A jubileum is árnyképei vetett. Nem akartam hinni a szememnek, fis miikor most erről •beszélek, nem akarom bírálná azt a magyar emberektől hozott határozatot, az ő dolguk, hogy hivatalos ügyeiket milyen hivatalos lapban adják közre. Semmi közünk hozzá. De ahhoz igen is köze van minden embernek, hogy a jogi igazságszolgáltatás mellett, *— amelyet nem bírálhat — az emberi igazságszolgáltatást keres©©, amelyet miatt emberi cselekedetet, emberként bírálhat. Ünnepre iroík. Elállók ettől a találattól. Mikor a jogi igazságot ken yérfosztással vették el tőled, mi'kor katedrád helyett, öreg tanárnak e pedagógusnak csak ez a drága, szeretett, szép lap maradt meg. Neked éppen csak hogy jól esett volna, ha az emberi igazság flastuxxmá- val takarják le ezt a sajgást magyar kollégáid. Hagyjuk. Te s>e avatkoztál, én se avatkozom ezekbe a dolgokba. Mondjuk, Lajos bátyám, ilyen az élet.

A jubileumod mégis komoly ünnep: élet- akarás, tisztesség, jószándék és tisztaság ünnepe: a legszebb ünnep. Ezen a fiatalság ünnepel. A jövő ünnepel. Munkatársaid: a legjobb magyar írókkal az élén Rád gondolnak ezen az ünnepen és szimlbolákusnaik érezzük nehéz, keserves sorsodat. Egyik oldalról kívülállók törnék létedre, másik oldalról az ölök fcuruc-lahanc átok meg nem értése ée tüszurásai. így ünnepelj, Lajos bátyám, mint a halott költő hőse: mondván: se barátom, se testvérem, se bánatom, se reményem.

elbocsát az anyánk csókja minden rózsának x>éres rózsa bénán esünk koporsóba, de: igy éltünk, vUézmódra. így ünnnepelj: vitéz módra. Amit alkottál, amiért küzdőt,tél: mi, a jövendő: a harmincévesek és a húszévesek élünk, vagyunk és leszünk, fis Vörösmartyval akarjuk, hogy „legyen minden magyar utód különb ember mint apja volt.44 Jubileumod felfigyelteti a diákseregek romlatlan, szűzi táborait: fiuk, kisebbségi magyar diákok, iparos, kereskedő ifjak, itt egy becsületes, komoly magyar kul- turmunka folyik értetek és veletek: a Ti munkátokkal, a Ti Jövőtökért, fis a Sebére r Lajos bátyánk napbamitotla, gondszán- totta arcából a szelíden néző biztos szemek:

Higiénikus ágytól! tintitác

én fertőtlenítés gőxseL

MARKSTEIN, paplankészitő, Nové-Zámky, Komáromi uu 46.

Régi paplanok átdolgozását vállalom. Paplananyagok raktáron!

a mi életünk szimbéluana: áldozat, vállalás, de bizalom, tudás és élni akarás te.

Magyarok, ifjak és felnőttek, nem szabad, nem szabad, hogy az éJettnunfca ugyanolyan sorsra jusson, mint az alkotó élete: ünnepeljetek azzal, hogy odaáll tok melléi

Bocsásd meg, kedves jó Lajos bátyám, hogy a szeretet és a tisztelet hangján, de a , rokon sorara fölkészült lélek őszinteségével, férfias nyíltsággal beszéltem, fia még beszé- . lek ás:

Tudod, azzal a pletykával kapcsolatban. Csak annyit, hogy . . . izé . . . nem is tudom, hogy mondjam meg . . . nézd, Lajos . bátyám, tanár, cserkészparanceook, nevelő, nagyapa, azzal a diplomaszerzéssel úgy vagyok most e pillanatban, itt a tavaszi ablak előtt, hogy egy kicsit egészen elérzékenyhítem . . . Nem merem megmondaná neked, hogy akkor nem volt igazad . . .

ma egész / más magyar idők járnak . . . külön, szomorú törvényekkel . . . diplomást, nem diplomást egyformán megtaposnak.

Tán ne is beszél jünk róla többet, se a Te diplomádról, se az enyémről ... az enyém sose » lesz meg ... a Tied megvan vagy harmincöt év óta ... de miire mégy vele, ha elbocsátanak? . . . Add a kezed, szorítsuk meg, félre a könnyekkel: egyek vagyunk a szenvedésben. A tavaszi napfényben, vagy a csípős tavaszi éjszakán, kar a karban, gyere sétálunk egyet, szótlanul, szavak és átkok nélkül, dudotva a halott költő gyönyörű bánatát, a magyar bánatot:

Elbocsát az anyánk csókja minden rózsánk véres rózm, ladaialá ..

de igy éltünk vitézmódra.

Áldjon meg az Isteni

Háromnegyedes

kosztümkabát,

twed anyag

Soha atyán eUfeesanedett harc merni fcoiyt még a divat terüáetén, mart a tavas* bedüöeaöatése előtt a francán ém angol dávattrány között S bár mindkét okiadon maoden érvet felsorakoztattak, nemcsak vonatban, de anyagba® » *z angol vitte él a pálmái. A* angol divat győzött annyira, hogy ások a divatszalénok, enmedyek ©Őre dolgozva készítettek egy-két franciás vonalú kosztümöt és köpenyt is, egészen rátértek már as angol vonataikra, meri látják, hogy a franciák szövetdolgaknak legfeljebb ha a mondáinvilágban van néhány kővetője.

Az idei fcoszrtűmddvat végtelenül egyszerű, és utólérfhebetlerniüil elegáns. A kabátok, amelyek elöl a meghosszabbítás ellenére is csak álig öégyujjnyi látszik ki a Bzük vagy legfeljebb egy-két berakásai készített szoknyáiból, egészen egyenesek s csupán a gamibdászt ttlrík. Nyakuk leginkább JérfSlaBonu, nőieülve keskeny, rávarrt feliér vagy a szövet színének: megfelelő kis külön selyem gallérnak

A szoknyák — kivéve az erősebb hölgyeknél — mindig a blúzon kávül viselődnek s igy derék- részük nem készülhet a régi, megszokott és negyem kevés munkát igénylő gumíbandóval. (Itt kivételit képeznek a kötött ruhák.)

Nem ritka eset, hogy szoknya helyett egész ruhát hordanak a kosztümhöz. Ez azonban leginkább csak twedszövetbÖl készül, mert az egyszínű kosztümökhöz ma is. mint mindig, legszebb egy harmonikus, de ellentétes színű blúz.

A twed, ez a lágy, legalább kétféle színből szőtt szövet, az idei tavasz legnagyobb favoritja. Elképzelhetetlenül sok színben, óriási fantáziával alő- álűiitott szövet, amelynél a különféle színű szálak különféle szövése adja a hátáéi. Bélésanyaga mindig szigorúan a színében tartott egyszínű crep de chine. Ha netm egész ruhát, hanem csak szok- nyát készítenek a kabáthoz, ugyanebből a crepe de diliméből készül as egészben angolos blúz is (a twed ugyanis csak délelőttre v»W), amelynek egyetlen dísze egy hosszúra kötött nyakkendő lehet El* aa általános twed-divat azonban korántsem mondja azt, hogy az egyszínű kosztümök aean divatosak, mert délutánná például változatlanul nagyon elegáns egy sötétkék, szürke, ®öV», vagy fekete kosztüm, hozzáillő díszesebb kivitelű blúzzal

Hogy azonban a* egyesaSnö koBzWfrnöfcön *b na^t legyen az 190üas esztendő dl vatb élyegaőj©, a gombok az idén ezeken a kosztümökön nem a szövet sziliében tartottuk, hanem mindég fényes nltokei, vagy sárgarézből valók.

Ez a® alapjában Knyegbébeo változtatás egészed uj, friss, fiatalos karaktert ad a különben meglehetősen .egyhangú kosztümöknek.

Sötétkék kosztümön egyformán saépen hat a nikkel vagy a réngomíb, zöldre aeonban mór csak réz, szürkére nilkkéá, vörösre ismét ráz, beégem nikkel, barnára réz, fehérre ismét wflkkel való.

Ha ezekhez a gombokhoz a gwFJőnra még külön fehér orepe de chine-gaiNérkát is teszönk, s ha a hozzávaló kalap feh érdloék mintás angol szalag- (tiszt kap, « tavalyi kosztűm (ivak tavalyi lehet, mert akii az idén crináltait, az twedeá - cwiaiáltiat) egészen újnak, frissnek Itenrik.

<