Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-06 / 80. (2301.) szám

'ppjccw-A'U.c&wi.-HmiiSi* 1980 áprlfl* 6, v«g£re«p. PESTI N ltja Mdtai Sdndot Spleen- Áprilisi eső. Délelőtt végigszaladtam a Kecskéméti-uc cán, az Üllői-utón. Esztendők óta nem jártam erre. Lementem a Körútig, abban a vendéglőben ebédeltem, ahová az állatorvosi főiskola nö­vendékei járnak. Lótechnikusok, azt hiszem, ez volt az őket megjelölő diák-argót. Az állatorvosi főiskola növendékét nem veti fel a jólét. A menti, odavalósiaknak, egy pengő. Nem volt semmi dolgom itt, nem is nagyon ér­tettem, mit keresek itt, homályosan kerestem valamit. Két ló technikus egy fajvédő szellemű, ellenzéki magyar lap vezércikkét olvasta össze­dugott fejjek Azt a publicistát, aki e vezércikket irta, is­merem, igen nagyra tartom. A diákok félhan­gosan olvasták a vezércikket, az egyik elővett aktatáskájából egy csomag kivágott ujságpa- pirost és mutatta, hogy ezt is ő irta, meg ezt is, büszkén olvasott fel sorokat, lelkesedve. Közben, oda se figyelve, mellékesen ették a rossz, hideg ételt. Gyönyörű, hogy ez van még, gondoltam. Van még magyar újságírás, 8 az undorító bou- levard-kolportázs őrökké megbukik, amíg akad olvasó, akad ifjúság, ki egy iró cikkeit elteszi, megőrzi, tanul 'belőle, lelkesedik. Néha ott tar­tok már, hogy azt hiszem, szinte mindegy, miért lelkesedik? Ez pesti betegség; mindent, csak ezt az apáthiát ne. Én a Kecskéméti-uccai tejosarnokba jártam. A forradalomról vitatkoztunk, melynek jönnie kellett, — abauji, sárosi, nógrádi fiuk, akik összeverődtünk.. A forradalom úgy a levegőben voit, mintha azt mondom: holnap. Ezeknek a földbirtokos, polgár-fiuknak fogalmuk sem volt róla, hogy a forradalom, ami jön, szociális for­radalom lesz. Valami enyhe ki* földreformba beleegyeztek ugyan a vita hevében, de általá­ban a közelgő forradalom valami nemzeti céeó volt szemükben, elszakadás Ausztriától, az át- kos Habsburg-iga lerázása, megismételt 48, é badisághare esernyőkkel, függetlenség, 12. pont. A fajvédő lótechnikusok a kis józsefvárosi vendéglő asztalánál már komolyabb dolgokról beszéltek. Parasztról, földosztásról*, az értelmi­ség válságáról, vámháboruról, dunai konföde­rációról. Fájták a leckét, borzas, sovány fejü­ket összedugták. Tiz év múlva ezek választa­ttalak, ezek a bírók, ügyészek, orvosok, ügyvé­dek, képviselők. Hinnem keE bennük, hinnem keB abban, hogy ők hisznek. Bejöttem a Centrünba. A falon Zuboiy emléktáblája, Ady modoros, kevéssé sikerűit emléksorai. Micsoda páthoss volt az az idő! S e sorok őszintének hatottak, talán őszinték is voltak abban a percben. A P. M. H.-b&n olvastam, hogy még mindig járnak írók ide. E pillanatban — délután fél- négykor —■ nem látok senkit, egy álhirlapiró gubbaszt az Az Est fölött, különben hivatalno­kok, katonatisztek. Lehet, hogy most otthon ülnek, az irók, és imák. Valószínűbb, hogy szundítanak. Ez talán sehol nincs már a világon, az irók kávéházba-járása, csak Pesten. Tkomas Maiin, Arnold Zweig, André Gide, Panait Istrati, Knut Hamson, Werfel, Shaw, Pirandelio nem járnak kávéházba. A kevésbé ismertek se, talán még Bécsben igen, de másutt sehol. Ist-ratihoz ki kellett utazni Páris elővárosába, Colombes-ba, mikor beszélni akartam vele. Maurois elég kö­zepes iró, de ő se jár kávéházba ... Ha tetszik, tétel. Miért ne? Komponálni nem lehet éppen itt, de a részleteket kitünően meg lehet imi kávé­házban is. Hónapszámra nem járok kávéházba. Kár... Sokkal izgalmasabb, mint a dolgozó-, szoba magánya, s ha éppen akarom,, ugyan­olyan exclusiv. Ossust meg tudná imi itt élete nagy müvét, mely csupa részlet. S ha munka­közben felnézek, nem könyvek sorfalát látom, hanem izgalmas, idegen arcokat, melyek regé­nyeket beszélnek. Ha valaki eljutott odáig, ahol, azt hiszem, tartok, hogy minden érdekli, a legközömbösebb ember éppen úgy, mint társalgás a legkülönb szellemmel, ha valaki annyira mániákusa az anyaggyűjtés szenvedélyének, hogy nem ismer „érdekesség" vagy „tartalom" szempontjából geográfiai lehetőségeket, azt Igen nagy nyuga­lom szállja meg. Ebből a belátásból Budapesten például sokkal érdekesebb az élet, mint a di­lettánsok nagy élményhelyein. Páris, Bagdad, a Hotel, mi ez? Néha egy ember arca, s ami mögötte van. * V erssor: ,,S én vallom, hogy az ember nem akarta, Vallom. hogy jobb volt, mint a R»rsa volt" Én Írtam, amit meglepetéssel és gyanakvás­sal szögezek le. Miért írja le az ember az ilyes­mit? Felnőtt ember számára van valami szé­gyenletes abban, ka verset ir. Talán azért, mert kényszer, — valami olyan, mintha felta­karna az ember egy libidót. Felnőtt ember fe­szengő érzéssel gondol arra, hogy versei is vannak. E pillanatban szedik egy kötetemet, a kiadó telefonált, hogy a boríték ehaumois- vörössel, vagy okker, — * amíg erről beszél­tünk, eszembe jutott, hogy e pár oldalt tiz éven át írtam, olyan áron, a pazarlásnak, két­ségbeesésnek, szégyenkezésnek olyan ráfizeté­sével, ami irreálissá teszi azt, hogy e pár sor megjelenjen. Minek? ítészek rágjanak rajta? Mennyire magánügy a Mra. A legtöbb, amit em­ber adhat, s a legkevesebb, amit ember belőle átvenni tud. Spleen. Április eső. A kávéházba egy költő érkezett s felém tart. Úgy látszik, a részleteket sem lehet itt zavartatás és hiba nélkül megírni. iimmiiii ,.i m ■ ...................... ' ■'■■■■■ Al apit™ tttt- Wttotom \5 S > ^ ^ < A porcaBáa aagjrfaiaraahadifcra * í KOSICE, F9-«tea m üagy választék kuMaqpo* átok A NEMZETI VÉDELEM MUNKÁJÁNAK VÁLSÁGA Irta: SZIKLAY FERENC kulturreferens A Reiohenbergbem megjelenő „Heimatbil- dung“ cimü népmüvelődési havi folyóirat már­ciusi száma figyelemre méltó cikket közöl. „Krise dér naMonalen Schutzarbeü<( címen Franz Jesser dr. tollából, melynek sok alap­vető gondolatát érdeme* megvilágítanunk egy kissé. Tudvalevő, hogy a szudéta németek nem­zetvédelmi munkája példaszerű, öntudatos é* rendszeres. A kultúrpolitikai „Zentralstelle" irányítása mellett minden községben működik a „Schutzvereán", mely az u. n. „Kleinarbeit"- ot, a résríetmunkálatokat végzi. Ez a „Klein- arbeit" nem valami kis dolgokra vonatkozik, hiszen munkakörébe tartozik a német iskolák alapítása és fenntartása, a német föld, a né­met kis- és nagyipari üzemek, munkahelyeik megőrzése stb., and mind nem kicsiség. Kicsi­nyek azonban a munkára fordított pénzössze­gek s igy kicsinyes a kiadásokkal való taka­rékoskodás és elégtelenek a munka metódusai. (Ha egy világosan látó szudétanéanet kultur- politikus az ottani kultúrpolitikának elégte­lenségéről ir, mit szóljunk mi, magyar ki­sebbség, akik sokkal mostohább viszonyok kö­zött élünk, tehát sokkol fenyegetőbb veszély­nek is vagyunk kitéve. Nálunk sem az egye­dül meglévő „Zentralstelle", a kulturreferátus nincs szerves kontaktusban vidéki Sehutzve- reinokkal, — mert ilyenek nincsenek, — de a kultúrpolitikád munka még annyi támogatás­ra sem számolhat, mint ahogy azt a német földön Jesser, némi iróniával jellemzi:) A védegyletek támogatása, — mondja Jes­ser, — a „jó modorhoz" tartozik (gehőrt zum guten Ton“). A védőmunka, mint nemzeti jó­tékonykodás szerepel a köztudatban s a véd­egylet, mint nemzeti jótékonysági egylet. A gyűjtés módja is hibás ebben, mert csak a részvétre hivatkozik s nem a helyzet megisme­résére. Az áldozatkészség legnagyobb része azonban a politika túlértékelésére és politikai eszközökre esik. (Mennyire igaz ez a megál­lapítás a mi viszonyainkra is!) A politikusok — állapítja meg tovább Jes­ser — a nemzetvédelmi munkát a kis dolgok­ra irányuló munkának nézik, legjobb esetben a nemzeti öntudat nevelésére irányuló mun­kának, a nemzeti munka nagyvonalúsága — (nationale Grossarbeit) — gyanánt csak a po­litikai tevékenység van beállítva. A politikusok és nemzeti . védőmunkások munkája egy célt szolgál: a nemzetiség s a szellemi és anyagi népjólét fenntartását, mint a jövőre szóló kedvező fejlődés föltételét. Teljesen hamis álláspont csak a fenntartást tartani szem előtt, a jelenre vonatkozó munka csak akkor érdemleges, ha egy ideál szolgála­tában áll. A nemzeti politika és a nemzetvédelmi mun­ka a munkamegosztás viszonyában áll egymás iránt, de nem a fölé és alárendeltség viszonyá­ban, hanem a különböző metódusok és munka­anyagok egyenrangú, mellérendeltségi viszo­nyában. A munka alapelve: Egy nép fennmaradása és fejlődése nem az ellenfél jó vagy rosszakaratától függ legelső sorban, de mindenekelőtt a saját akaratától. A védő munkát ezért az egész népnek, tehát a legszükösebb körülmények között élő, legki­sebb köröknek is vállalniok kell. A politikusok munkája értéktelen, ha a né­pesség száma fokról fokra esik, ha a népva- gyon földterületben, kereseti- és munkalehe­tőségekben állandóan fogy, ha a nemzeti er­kölcs törvényét, mely az egyéneiket a köz szol­gálatára kötelezi, nem tartjuk általános érvé­nyűnek, ha a szociális, kulturális és nemzeti népművelés elválaszthatatlan összetartozása s a kulturközösség a nemzet egyetemének szel­lemi fejlődésével elhanyagolódik. A nemzeti védelem munkája a nép állagának az ápolása. A legrosszabb esetben ez vegetál­hat a parlamenti képviselők közreműködése nélkül is, de csak akkor érvényesülhet teljes mértékben, ha közte és a politikai munka közt a legbensőbb kölcsönösségi viszony áll fenn. (.Amit eddig mond Jesser, az is megszívle­lendő lenne nálunk is, amiket azonban az ezekből levonható következtetések gyanánt állít be, azokat a kisebbségi, nemzeti munka alapvető elveinek kell elismernünk. Ezeket az elveket évek óta hangoztatom s nagy lelki megelégedéssel, őszinte őrömmel kell látnom, hogy a kisebbségi helyzet logikus megértése, öntudatos megismerése, egy jellemében és me­tódusaiban teljesen különböző, de hasonlókép­pen kisebbségi sorsra utalt nép körében is ugyanazon gondolatokra vezet.) Á veszélyben szükséges segítségnél sokkal fontosabb a veszély idejekorán való megelő­zése, — folytatja tovább fejtegetéseit Jesser. A gyengéket idejekorán támogatásban része­síteni, az előrelátható veszélyeket elkerülni, te­hetséges embereket készenlétben tartani, hogy a veszélveztetett helyekre állathassuk, nyilván­tartani a piaci árakat, ismerni a kereseti- és munkalehetőségeket, ismerni a szociális nyo­mor és az elnemzetlenités veszélyének kölcsö­nös viszonyát, — ez mind a megelőzés szelle­mében való nemzetvédelmi munkához tartozó valami. Ebből a felsorolásból következik, hogy eb­ben a munkában részt keü veennie minden po- litilcai pártnak, egyesületnek és szervezetnek. A megelőzés fogalmában már magának a vé­dőmunka fogaknának a korrektúrája is beam- foglaltatik. A megelőzés már egyúttal a hely­telen irányban való fejlődés elhárítását is je­lenti, valamint a helyes irányú fejlődés elindí­tását is. Az erre a munkára szerkesztett szó: „V olksgestültung“ — (talán népalakitásnak, népátformálásnak lehetne fordítani) — a nyel­vileg nagyon rossz szó, de kifejező. Nyilvánvaló értelme: A nép élete legnagyobb részt önkénytelemd fejlődik, — de törvényekkel, reformokkal, vo­natkoztatással és szervezéssel, a változott vi­szonyokhoz és az uj irányzatokhoz való alkal­mazkodással lehet rá olyan befolyást gyako­rolni, hogy a nép állaga ne csak megmaradjon, de fejlődésre képes is legyen. A nemzetvédelmi munka fogalmához a gyen­geség fűződik, a nemzetalakiitó munka elneve­zése nemcsak az önfenntartás akaratát fejezi ki, de az uj fellendülés akarását is. A nem­zetvédelmi munka csak a sególyreszorulókra korlátozódik s kevésbé veszélyeztetetteket hívja segítségül, az alakító munka egyszerre tekinti át az egész nemzeti életet s az össze­függéseket keresi meg az egyes részek között. Csak a népközösség felfogása, mint az élet­re vagy halálra összeforrnál sorsközösség, ma és a jövőben, csak ez menthet meg minket a modern pártöszlönösségtől, csak ez szervezheti meg az egymásrautaltak egész életét., csak ez küszöbölheti ki a gyó­gyíthatatlan szétforgácsolódás égető veszé­lyét. Mellékes kérdés, szükséges-e az, hogy párt­szempontok szerint tornásszunk, énekeljünk, vándoroljunk, biztosítsunk és temetkezzünk. (Mi hozzátehetjük: imikedveiősdit játsszunk, kultur előadás okát vagy arató ünnepeket tart­sunk.) A nemzetvédelmi munka nem várhat addig, amíg nem áll be a pártok túlbecsülésé­ben valami váltósáé, — ss adott helyzettől asá­molnunk keH. A nemzetvédelmi munka maga « váUoza&m, az álkmdó, a módszerek és szervezetek válto­zóak. ti cm félünk kimondani hogy sajnos, gyakran ezeket a változandó dolgokat tekintik állandóiknak s evvel akaratlanul, de sokszor szántszándékkal is igen sok munkára késs em­bert tartanak távol a munkától. A nemzetvédelmi munkának n®n feíük’őS jö­vőnek kell lennie, de s. helyi viszonyokból ki­indulva alulról kell kiépülnie, azért a legkisebb helysévek és egyes emberek inkaativáját is föl­tételezi. Eddig a cikk. Mmáluok eddig még a pártok egymá&között való viszonya sem volt tisztásra s igy a nemzőtvóteImi munka politikai róeaoe is temérdek nehézségbe ütközött. Ez a nehéz­ség kiküszöbölődött az egységes parlamenti klub és a testvérpártok összefogása által. De ez a tény maga még nem minden, csak a ken­det lehetősége a párteílentétek kiküszöbölése révén. Jesser dkkének elvi, etanéJetí. fejtegetései talán jobban ránkíérnek, mini magára a né­met kisebbségre, szívleljük meg minden sza­vát, mert súlyosak, igazak a megáü&pitáaaá, elénk is tükröt tartanak s csak a* önlelkÜB- meretünk őszinte, kendőzós nélkül való meg­vizsgálása teremtheti meg a nemzetvédelmi munkánk számára azt a lelki diszpozíciót, melyre feltétlenül szükségünk van. Minden­esetre sürgősen el kell kezdenünk végre a po­zitív nemzetvédelmi munkát, mégpedig z „Valkagestaltimg" szükségszerű deberaikiáláe* alapján, mert sokat mulasztottunk, nemcsak a tennivalónk sok, de a pótolni valónk is! A latin abc csődbe kergeti a törők kiadókat Mi* olvasnak a modern Törökországban? Ssfcambul, áprilMs ©teje. A tőrök könyvkereskedelem komoly veszede­lemben forog. .Amióta Musztafa Komái gisázi ’ ki­adta a rendeletet, hogy az arab abc betűit isko­lákban, hivatalokban, újságokban, könyvekben, szóval a szellemi élet minden terén latinnyelvü betűkkel kei! fölcserélni, azóta a török könyv bol­tokra szomorú napok virradtak. Sztambulnak nincs sok könyvkiadója. Hat vagy hét cég ame­lyeknek az üzletei mind a Magas Porta felé vivő utón feküsznek, teljesen kielégíti egész Törökor­szág könyvszükségletét. Mivel az intelligens tö­rök ember ugyanannyi könyvet olvas modern ide­gen nyelveken, mint törökül, a könyvkereskedők jórészt az iskolákra varnak utalva. Az uj abc be­hozatalát elrendelő szigora parancs óta persze a kiadóknak a nyakán marad & sokezer iskolás­könyv, amelyek még mind a régi arab betűkkel vannak nyomva és amelyeket most. legfeljebb saj­tosok használhatnának fel. A megszorult könyvkereskedők beadványt in­téztek a török kormányhoz, ós annyi támogatást kértek, hogy a nehéz időket valamiképp megús­szák, de kérésüknek nesn volt foganatja. Tőkéjük sincs elég ahhoz, hogy uj publikációk kiadására gondoljanak, viszont a kormány már fői állít ott egy állami könyvnyomdát, amely ekként vesze­delmes ellenfele lett a mogámváSalkozásoknak. Viszont az is igaz, hogy az ©hunit ©eotendőben a török könyv benn vés nem volt túlságosa® gazdag­nak mondható, de a megjelent könyvek színvona­lában határozott emelkedést lehet megállapít ami. Legnagyobb kelet© a regényeknek va®, de azért a modern és klasszikus szerzők versei, sikerült fordításokban is, ©lég nagy olvasókörökségre ssá* mátkáinak. A könyvek megjelenését különféle könyvbaráti szövetségek anyagi támogatása teseí lehetővé- Érdekes, hogy csak nemrégiben jelentek meg Vergilius pásztorkölteményei, a Bukolikák is török nyelven. A fordítás Rusen E#*r©f müve, atki a mai Törökország egyik tegnéparemtthb és legolvasottabb írója. \ MCí • Ifilf Sllseti zongorakészilö és hangoló SORfiOra raflfára* ?jscca 2©- Raktárosra csak wSSáfjmárkás zongorák és tJíanInók. Oa«Sás csredetil &p©ii. tel* fi havi r£r>xfieire Ks. Beérjen díjmentes árajánlatot. Ham&©lés« ÉawSfo&s — vidéken Is — jutányotan, garanciával. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents